Cselekmény: Kidlat, aki e film főszereplője és rendezője egy fülöp-szigeteki faluban él, jeepney (kb. kisbusz) sofőr, rajong az amerikai fejlettségért, amit számára főleg az űrhajók jelentenek. Egy nap tehetős amerikai cserkészvezető érkezik, akinek megtetszk a jeepney, ezért Kidlattal együtt magával viszi Párizsba...

Téma: Na ezzel picit bajban leszek, mert rengeteg témát érint. Ha csak a cselekményre összpontosítunk, akkor a hagyományok és a fejlődés viszonyát mutatja be a történet, de erősen jelen van benne fejlődő és a fejlett világ viszonya is. Viszont ez tényleg csak a fő vonal, emellett Kidlat több olyan dolgot megemlít, amiket címszavakban leírva is hosszú lenne felsorolni. Röviden megfogalmazva megpróbál atadni mindent, ami az életfilozófiája.

Tartalom: Nem egy hagyományos narratívájú filmről beszélünk, ezért a cselekményt tényleg nagyon röviden fel lehet vázolni: Kidlat, a jeepney sofőr egy fülöp-szigeteki faluban nő fel, majd Európába kerülve megtapasztalja az ottani világot is. Még a szerkezete is egyszerű, rövid bevezetés után a falubeli életét láthatjuk, majd a harmadik hosszabb szakaszban az európai életét, végül kapunk egy újabb szintézist az átéltekről. Először beszéljünk magáról Kidlatról, aki valójában Eric de Guia, viszont alkotásaiban mindig ezen a néven szerepel mintegy művészi alteregóként, így a karakter önmagában is egy műalkotás lehet. A karakter gyermeki ártatlansággal értékeli ki a világot, és egyben megtestesítője lehet az elnyomott, amerikanizált, de a hagyományoknak is kitett átlagembernek, aki öntudatra ébred. Mivel nem a cselekmény szállítja az üzenetet, Kidlat kommentálva-narrálva mutatja be életét, sztorizgat, nyíltan hozzánk beszél de közben meg is játssza magát karakterében maradva, szóval elég kettős jellegű esszé-dokumentumfilm-önéletrajz-játéfilmről beszélünk, leginkább az Annie Hall ugrik be róla. Amíg falujában van, elbeszéli múltját, a gyarmati sorsot, álmodozásait a fejlett világról, majd a fejlett világba kerülve szembesül annak árnyoldalaival és máshogy kezd tekinteni szülőföldjére, de korábban sem volt róla teljesen negatív véleménnyel, ahogy a fejlett világot sem kezelte fenntartások nélkül. Bocs, ha nem vagyok túl konkrét... Sok jelképes dologgal dolgozik, ezek azonban nem feltétlenül igényelnek kulturális előismereteket, általában jól leírják önmagukat, mint amilyen a fehér bivaly vagy a dalolászást fegyverre váltó apa. A cím egyébként a nyugatias életmódra utal, de ezért helyesebb fordítás lenne a "parfümös rémálom".

Forma: A film nagyon kisköltségvetésű, de narráló-dokumentumfilm jellege miatt ez nem áll neki rosszul (állítólag barátai lejárt szavatosságú filmanyagára dolgozott), olyan, mint egy kézikamerás házi videó. Ennek megfelelően álatlában azt látjuk, amiről Kidlat épp beszél. Az utolsó 10-15 percben kezd "elszállni", absztrahálódni a film, ahogy Kidlat új öntudatra ébred európai élményei hatására, ez már markánsabban megjelenik a külcsnben is a különlegesebb kamerabeállításoknak, homáylosításoknak, rezgéseknek köszönhetően, és a képek is szimbolikusabbakká válnak (maszkos európai vezetők, a faló középpontba helyezése... stb.). A film E/1 elbeszélő jellegét erősíti, hogy utószinkronizált (gondolom ez is kényszermegoldás volt, de megint csak jól áll neki), minden párbeszédet Kidlat ad elő a képek mutatása közben, nem vesztegeti az időt azzal, hogy tényleges párbeszédeket mutasson.

Élmény: Mindezek ellenére nem olyan egyedi film, mint amilyennek hangzik, több hasonlót tudnék felsorolni az Egy ember eltűniktől a Nap nélkülön át a Közelképig. Több leírás a filmet átlengő pozitív szemlélete miatt élteti, de ezt sem éreztem annyira erősnek, mint pl. a Közelkép esetében. Nem rossz értelemben vett iparosmunkának érzem, ami tök jól meg lett csinálva, de nem tudja átadni az érzelmeket.

Érdekességek:

- Természetesen a Fülöp-szigetekre is Lumiere-közvetítéssel jutott el a film 1897-ben, az első helyi film 1919-es. Viszonylag szabadon fejlődött az iparág, sok nagysikerű műfaji film készült, az ehhez hasonó művészfilmek csak az 1970-es években tudtak sikert elérni, illetve napjainkban.

Előzmények: A francia Pathe-testvérek 1894-ben alapították meg fonográf boltjukat, ami az 1920-as évekre leáldozott ugyan, de szerencsére megtetszett nekik a film is, és már 1896-ban vetíteni kezdtek. Ők vezették be a filmhíradót, együtt dolgoztak Melies-szel is, de előtte még inkább rivlizálásban gondolkodtak. Náluk kezdett színészként Ferdinand Zecca, aki hamar a jobbkezükké és rendezőjükké vált, és nyugdíjba vonulásáig a cég ügyeit igazgatta. Nonguet-ről sajnos nem találtam sok infót.

A film: A történetben Jézus életét követhetjük végig születésétől a feltámadásáig. Bár ez cselekményesen hangzik, valójában minden jelenet inkább csak illusztrációja az életének egy-egy állomásához. Ebben hasonlít Az üzenethez, a rendezők feltételezik, hogy tisztában vagyunk a történtekkel és csupán megjeleníti azokat, de a film önmagában értelmezhetetlen lenne és a kereszténységről sem esik szó tulajdonképpen. Filmes eszközökben messze nem éri el Melies színvonalát, de vannak külső(nek tűnő) felvételek, színek, vágások, még kisebb kameramozgás és közelí is. A legérdekesebb tulajdonsága, hogy 1903-as létére háromnegyedórás, amivel az egyik első fennmaradt egészestés filmnek számít, attól függően, hogy mit nevezünk egészestésnek.

Előzmények: Melies-ről már sokszor esett szó, ő nem csak az egyik első rendező, aki a feltalálókon kívüli világból csöppent bele a filmezésbe, de durván látványos trükköket eszelt ki és mindehhez történeteket is kerített.

A film: A történetben a királyi eljegyzési partin megjelenik egy hívatlan boszorka, akit a herceg ugyan ekkor még elűz, ám később visszatér és elrabolja a hercegnőt. Egy csapat útnak indul a kiszabadítására... A sztori láthatóan a Csipkerózsika egy változata, nincs neki különösebb értelme, az egész a látványt szolgálja. Ebbe azonban Melies beladott mindent, ettől el is nyúlt negyedórásra a film. De nem elsősorban a filmes trükkök adják a látványt, hanem a részletesen kidolgozott, mozgatható díszletek. A színek sajnos nem emelik ki őket, túlságosan összemosódnak. A filmes trükköket már jól ismerjük ennyi Melies-film után, a ritkábban látottak közül talán az volt a legjobb, ahogy egy akvárium mögé vetítette a filmet, így a tenger alatt játszódórész olyan volt, mintha valóban a halak közt lennének. Ezt tartják látványossága miatt az egyik legjobb Melies-alkotásnak, de mivel ennél több nincs benne, nekem jobban bejönnek az egypercesek.

Előzmények: Melies-ről már sokszor esett szó, ő nem csak az egyik első rendező, aki a feltalálókon kívüli világból csöppent bele a filmezésbe, de durván látványos trükköket eszelt ki és mindehhez történeteket is kerített.

A film: A történetben Plútó hazatér a pokolba a Földről és cake-walk táncosokat hoz magával, majd mindenki táncba kezd... Megvalósításában kissé darabos, az átmenetek ezúttal nem igazán működnek, túlságosan látszik rajtuk, hogy trükkök. Tűzgolyók, füstök vannak többnyire, az egyetlen újdonság, amivel találkoztam, amikor az ördög tánca közben a kezei és lábai eltávolodtak a testétől, de ez a trükk se hatott természetesnek, látható vetítés. Szóval technikailag megint nem láttam előrelépést, a korábbiakhoz képest még kevésbé is volt kidolgozva, a történet pedig nem túl szofisztikált, ez az írás is teljesen félreérti.

Érdekességek:

- A cakewalk egy afroamerikai, kötetlen körtánc, a százafordulón népszerű volt Európában is. Itt látható egy autentikus előadás, itt pedig az érdekesség kedvéért egy változata a Találkozunk St. Louis-banból.

Előzmények: Melies-ről már sokszor esett szó, ő nem csak az egyik első rendező, aki a feltalálókon kívüli világból csöppent bele a filmezésbe, de durván látványos trükköket eszelt ki és mindehhez történeteket is kerített.

A film: Újabb egypercesről van szó Melies stílusában, azaz egy rövid, látványos, poénszerű jelenetet kapunk, amiben egy karmester a saját fejét használja hangjegyként egy távvezeték öt párhuzamos kábelén. A hangsúly nem a cselekményen van, hanem a látványos trükkön, ami gyakorlatilag A sokoldalú muzsikus megismétlése kicsit másképp. Az önismétlés miatt jár neki a rossz pont, ráadásul ebből - ahogy elődjéből is - nagyon hiányzik belőle a zene, hiszen arról szólna.

Érdekességek:

- A lekottázott dallam a brit himnusz.