Artúr filmélményei

Terje Vigen (1917)

2018. június 13. 14:43 - Liberális Artúr

Rendezte: Victor Sjostrom
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Victor Sjostrom
Megjelenés: 1917, Svédország
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 7,4
Előzetes:
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/terje-vigen-szamuzottek-terje-vigen/movie-89256

Tartalom:

Terje Vigen (Victor Sjostrom) tengerész a 19. század elején, egyik útjáról hazaérve nagy öröm fogadja: távollétében gyereke született. Kevésbé jó hír, hogy egy háború miatt hajóblokád alá került a sziget, ahol él, így a lakók éheznek. Terje elhatározza, hogy kis csónakkal megpróbál átjutni a blokádon és ételt vinni haza, és bár először sikerül, a visszaúton elkapják és évekre börtönbe kerül...

(Spoiler)... míg börtönben van, családja koldusbotra jut és mire hazatérhet, meghalnak. Terje összetörik, de egy nap lehetősége nyílik bosszút állni azon, aki börtönbe juttatta, de végül megkönyörül rajta és családján, és így lelke is megnyugszik. Az Ibsen-költeményen alapuló történetet nem túl bonyolult megfejteni, a megbocsájtásról szól. Az más kérdés, hogy a költemény értéke nem annyira ebben keresendő, hanem a formájában, irodalmi romantikájában és embereszményében, amellyel Terje alakja norvég nemzeti hőssé nőtte ki magát. Ez valamennyire átjön a filmből is.

Megvalósítás:

Keretes történet, azaz a megtört Terjével indulunk, aki a központi szerepet betöltő, lelkiállapotának megfelelő tengert bámulja, majd visszaugrunk az időbe, amikor még erőtől duzzadó volt és gyerekének köszönhetően legboldogabb napjait élte. A bonyodalmat a napóleoni háborúk okozzák, ami miatt blokád alá kerül a faluja és idővel éhezni kezdenek. Jobb híján megpróbál átslisszolni a blokádon, de elkapják és bebörtönzik, hiába könyörög a kapitánynak, hogy csak ételt vinne családjának. A börtönévek megviselik, de akkor tör igazán össze, amikor megtudja családja halálhírét. A fordulat a jelenbe visszaugorva jön el, amikor egy viharba került hajó bajbajutott legénységén próbál segíteni a part közelében és felismeri az őt börtönbe juttató kapitányt, aki most neki könyörög segítségért. Előbb bosszút állna, de a kapitány gyereke sajátjára emlékezteti, így megkönyörül rajtuk. A család bocsánatot kér, hálásak neki és minden hepi. A történetvezetés szempontjából a visszapillantók használata érdekesebb, ebből több is volt,ami abból a szempontból érdekes, hogy ezek szerint eddigre a nézők már képesek voltak visszapillantóként tekinteni ezekre (hiszen alapból nem evidens, ezt is tanulni kell). Terjét kivéve minden karakter jelentéktelen, az ő lelki fejlődése áll a középpontban, ami viszont három pontban meghatározható, nem túl árnyalt.

Ilyen a színészi játék is, némafilmesen teátrális, nincs nyoma csendesebb vívódásnak, csak kitörő örömnek, mély kétségbeesésnek és végül megbékélésnek. Ami a feliratokat illeti, érdekes módon két ellentétes véleménnyel találkoztam, de mindkettőnek igaza van. Egyikük szerint nagyon sok a felirat és ez nekem is feltűnt. A másik szerint viszont alig vannak feliratok, képpekkel fejeznek ki majdnem mindent. Hol itt a feloldás? Az van, hogy rengeteg a versből vett idézet, de ezek ugyanakkor nem feltétlenül a cselekményt szolgálják, hanem önmagukért vannak. Mivel norvégul nem tudok, nem tudom mennyit veszítek ezzel, de állítólag a fordítások nem érzékeltetik jól a szépségét. Az írások a Griffith-hez mérhető vágástechnikáját emelik ki, szóval teljesen modernül használja az eszközt, de nekem nem ez volt a legfeltűnőbb, hanem hogy a képek nagyon tudatosan el voltak rendezve, látszott hogy egy-egy csoport- vagy tájképet igyekeztek esztétikusan tálalni, mint pl. a falusiak imáját vagy egy távolban feltűnő hajót. A kamera ugyan csak a szokásos középső beállást tudta, viszont időnként felkerült hajókra, amelyek a hullámok miatt szépen ringatták. Egyes kritikák szerint ez már transzcendes természetábrázolás volt, hiszen a tenger rengeteget szerepelt de szerintem meg még messze nem érte el pl. Az arani ember szintjét. Nekem újdonság volt a világítás is, pontosabban annak hiánya. Korának legdrágább svéd filmjeként (ami jelzi, hogy az olcsó, rövid és gyors szórakozás helyett a hosszabb, minőségi filmek kezdtek divatba jönni) a legtöbb felvétel szabadtéri volt, az éjszaka már valóban éjszaka volt és nem kékre színezett film.

Élmény:

Látszólag ez a film már rendben van és elvarázsolhatott volna akár, de a sztorinak nem jött át a líraisága, a képi világ meg még mindig kevés. Azt hiszem az 1910-es évektől még nem várhatom el azt, ami az 1920-as években már bőven lenyűgöző.

Érdekességek:

- Korábban látott színészek: Victor Sjostrom (A nap vége)
- Ibsen vélhetően egy svéd barátjáról mintázta Terje figuráját, aki többször átszökött a brit blokádon a napóleoni háborúk idején.
- A vers itt olvasható.

Szólj hozzá!
Címkék: dráma 1917 20. század Európa Svédország Észak-Európa 1910-es évek IMDB 7 1 órás Victor Sjostrom

Namakura Gatana (1917)

2018. június 12. 03:23 - Liberális Artúr

Rendezte: Koucsi Junicsi
Műfaj: -
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1917, Japán
Hossz: kb. 5 perc
IMDB: -
Előzetes:
Ajánlott írás:
Mikor látható

Tartalom:

Egy szamuráj kardot vesz vagy éleztet. Az utcán sétálva arra gondol, kipróbálná élesben is, ezért rátámad egy vak szerzetesre...

Nem tudom mennyire eredeztethető valamilyen népi hagyományból a történet, valószínűleg van valami tanulsága, amiért a pökhendi szamuráj pórul jár, de ez számomra nem derül ki a filmből.

Megvalósítás:

Előbb egy szamurájt láthatunk, aki hosszasan próbálgatja kardját, majd elmegy a felirat szerint "tompa" kovácshoz, akinek pénzt fizet vagy egy új kardért vagy a kardjának élezéséért. Onnan távozva két járókelőbe is beleköt, hogy kipróbálja fegyverét, de mindkét alkalommal ő marad alul és a végén még a kardja is kicsorbul. A film címe is magyarul "tompa kard".

Hogy a szamuráj (és a kovács) alapvetően ostoba figurák, a rajzolásuk is erősíti, mivel szemük kancsal módra körbe-körbe forog, komikus jelleget kölcsönözve nekik. A film sárgára és kékre van festve, vélhetően ezek a külső ésa belső tereket jelképezik, míg az utolsó jelenetben, amikor csak az alakok árnyékát látjuk az erdőben, szerintem az esti sötétségre utal. Bár van pár felirat, állítólag Japánban ekkor szokás volt kommentálni a filmeket, amit az is alátámaszt, hogy elég sokat mozog látszólag céltalanul a karakterek szája.

Élmény:

Ez az első fennmaradt japán rajzfilm. A rajz minősége az eddigi animációkhoz képest végülis egész jó, de mai szemnek azért édeskevés, miközben a történet szintén érthetetlen a fent vázolt ok miatt.

Érdekességek:

- A filmről bár tudtak, egészen 2007-ig nem látta senki, amíg tök véletlenül meg nem találták egy régiségboltban. Arról is tudni, hogy nem ez a legelső japán rajzfilm, de az egyik első, és az első fennmaradt.
- Japánba már az 1890-es években eljutottak Edison és Lumiere-ék kamerái, így korán elkezdték a filmezést, de a nagy 1923-as földrengés és a második világháború bombázásai miatt javarészt megsemmisültek ezek a korai filmek.

Szólj hozzá!
Címkék: animáció rövid 1917 20. század Japán Ázsia 1910-es évek Kelet-Ázsia 0 órás Koucsi Junicsi

Gertie, a dinoszaurusz (1914)

2018. június 11. 22:53 - Liberális Artúr

Rendezte: Winsor McCay
Műfaj: -
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1914, Egyesült Államok
Hossz: kb. 10  perc
IMDB: 7,2 pont
Előzetes: -
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/gertie-a-dinoszaurusz-gertie-the-dinosaur/movie-47247

Tartalom:

McCay, a rendező-animátor barátaival kocsikázik, amikor épp a természettudományi múzeum előtt lerobbannak. A javítás idejére betérnek a múzeumba dinoszaurusz csontvázakat nézni, mire McCay fogadást ajánl egyik barátjának: animáció segítségével mozgásra bír egy dinoszauruszt. Pár hónappal később egy vacsorán elő is rukkol művével: a rajzolt Gertie valóban megmozdul, sőt, McCay utasításaira különböző mutatványokat mutat be - már ha épp kedve van hozzá...

A történetnek önmagában itt még nincs jelentősége, egy szórakoztató előadás volt, ahogy a rajzoló és a rajzolt állat egymással kommunikálnak, nincs téma.

Megvalósítás:

A történet keretes. Ennek oka, hogy McCay eredetileg színházakaban lépett fel valós időben instruálva Gertie-t (és még több más rajzfilmjét is bemutatta emellett). Amikor már nem tudott személyesen fellépni, akkor készült el a kerettörténet, ami élőszereplős filmként vezeti elő a rajzfilmet. A rajzfilm jelentőségét abban látják, hogy a fő karakterének, Gertie-nek most először személyisége van. Nem csupán végrehajtja McCay kéréseit, hanem elkalandozik, rakoncátlankodik, ellenkezik, elszomorodik... stb.

A kamera nem csinál semmit, beszéljünk hát csak a rajzról. Állítólag részben az ihlette Gertie-t, hogy McCay előző rajzfilmje, ami egy szúnyogról szólt, annyira élethűre sikerült, hogy nem hitték el hogy valódi rajz, ezért keresett McCay kihalt állatot. Ami az élethűséget illeti, valóban realisztikus a mozgás, de mai szemmel azért messze nem annyira, mint elvárható lenne. Mintegy tízezer rajzot kellett ehhez készíteni, ezért megértem azt is, hogy már nem volt kedvük kiszínezni. A háttér nem túl részletes, de legalább kihasználták és nem teljesen statikus (Gertie pl. kiissza a tavat).

Élmény:

Nem fikázni akartam a művet, csak leírtam, hogy mai szemmel milyen élményt nyújt. A maga korában úttörő volt és nagy hatást gyakorolt a következő nemzedékre, de mai szemmel csak aranyos és mérsékelten vicces, képileg meg nagyon alap.

Érdekességek:

- Bár nem hangzott el még korábban McCay neve, az Egy ínyenc álmát ihlető képregény is az ő műve.
- A filmben az asszisztensei közül az egyik a fia, Bob McCay volt.
- A film tiszteletése a Disney Worldben egy jégkrémes neve és díszlete Gertie-é.
- A 100 éve évfordulóra készült egy élőszereplős előadás a film tiszteletére, ami bemutatja, milyen lehetet McCay előadása.
- A repülő sárkánygyík csak azért került a filmbe, mert McCay nem tudta, hogyan kéne egy dinoszaurusznak fekvő helyzetből élethűen felállnia.

Szólj hozzá!
Címkék: animáció rövid 20. század 1914 Amerika Amerikai Egyesült Államok 1910-es évek Észak-Amerika IMDB 7 0 órás Winsor McCay

Suspense (1913)

2018. június 08. 01:47 - Liberális Artúr

Rendezte: Phillips Smalley - Lois Weber
Műfaj: thriller
Főbb szereplők: Lois Weber, Valentine Paul, Douglas Gerard, Sam Kaufman
Megjelenés: 1913, Egyesült Államok
Hossz: kb. 10 perc
IMDB: 7,4
Előzetes: -
Ajánlott írás:
Mikor látható: -

Tartalom:

A városon kívül található ház cselédje megunja a társasági élet teljes hiányát és szó nélkül lelép, otthagyva a friss kismamát (maga Weber, a társrendező) egyedül. Észreveszi a távozó cselédet egy arra kóborló csöves és szaglászni kezd a ház körül, majd amikor összetalálkozik a tekintete a kismamával, betör. A nő azonnal felhívja a férjét a munkahelyén, hogy baj van, de a betörő elvágja telefonkábelt és senki sincs a közelben...

A címhez méltón jófajta thrillert láthatunk, ez a történettípus az egyedül otthon maradt lakóval és néma telefonnal kedvelt filmtéma volt ekkoriban. Több persze nincs benne.

Megvalósítás:

A cseléddel indítunk, aki magára hagyja a kismamát, ez pedig megalapozza a helyzetet, hogy a semmi közepén vagyunk egyedül és így kerül a képbe a távozó cselédet megpillantó csöves is. A feszültséget tovább fokozza, hogy a két fél megpillantja egymást és hogy a betörő nem kapkod, komótosan halad, illetve a telefonvonal megszünésével a nő teljesen elszigetelődik. Ezzel ellenpontot alkotva a nő, majd a férje is kapkodva cselekszik. A nő elbarikádozza magát, a férfi pedig az első autóba bepattan, de mivel az nem az övé, a rendőrség is üldözőbe veszi, így két tűz közé kerül - és bizony láthatunk egy autós üldözést 1913-ból! A legfőbb feszültségforrás ez, azaz hogy vajon időben hazaér-e a férj. És ez sajnos tök súlytalan, mert nyilván igen, pedig elég ütős történet lehetett volna, ha nem. A karakterek kétdimenziósak, bár van egy-egy pillanat, ami elmélyíti őket (pl. a feleség inkább nem hívja fel a férjet a cseléd miatt, látjuk tétovázni, de végül úgy dönt hogy nem zavarja ezzel).

Amitől nagyszerű a film a korához képest, hogy egy rakás olyan filmnyelvi eszközt alkalmaz, amit korábban nem láttam. Például az elején van már stáblista. Többször felvesszük a másik nézőpontját, pl. a cseléd egy kulcslyukon keresztül meglesi úrnőjét és ekkor egy kulcslyuk alakú képet látunk. Hasonló elvből adódóan végre van rendes, a megszokottól eltérő kameraszögünk is, amikor a nő felülről lenéz a betörőre, ő meg fel a nőre (ld. első kép). Egy másik híres eszköze az osztott képernyő használata, amikor egyszerre láthatjuk, hogy a nő felhívja a férjét, miközben a betörő belép és elvágja a telefonkábelt (ld. második kép). Meglepődtem azon is, amikor az autós üldözés során a kamera nem csupán az autóba került, de még a visszapillantótükörből vette a hátulról közeledő rendőröket is. A vágások már kiforrottan párhuzamosak, hozzák a griffith-i szintet. A feliratokból szerencsére alig van, egy része nem külön kártyán, hanem filmbéli elhelyezéssel kerül elénk (a cseléd levele), egy része a hagyományosan magyarázó fajta, de van már köztük párbeszédes is. Vannak közeliek a színészekről, de ezúttal (gondolom a karakterek egysíkúsága miatt is) nincs bennük mélység.

Élmény:

Kellemes csalódás volt, újfent egy kellően modern hatású film, nem unalmas mai szemmel sem és egyáltalán nem számítottam ilyen technikai megoldásokra. Haladunk a korral, na.

Érdekességek:

- A rendezők férj és feleség voltak ekkor. Miután Porter kilépett Edisontól, saját céget alapított, itt kezdtek rendezőink színészkedni, majd mire Porter otthagyta ezt a céget is, már rendeztek. Vélhetően a párosból Weber volt a rendező és férje inkább az írásba segített bele elsősorban.

Szólj hozzá!
Címkék: rövid thriller néma 1913 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1910-es évek Észak-Amerika IMDB 7 0 órás Phillips Smalley Lois Weber Valentine Paul Douglas Gerard Sam Kaufman

A Pig Alley testőrei (1912)

2018. június 07. 00:29 - Liberális Artúr

Rendezte: D. W. Griffith
Műfaj: dráma, gengszter
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1912, Egyesült Államok
Hossz: kb. 15 perc
IMDB: 6,7 pont
Előzetes:
Ajánlott írás: http://www.thereversegear.com/the-musketeers-of-pig-alley-birth-of-a-genre/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-pig-alley-testorei-the-musketeers-of-pig-alley/movie-3102

Tartalom:

New York szegénynegyedében él "a kis hölgy" (Lillian Gish) és zenész férje, de ezen a környéken garázdálkodik az "Enyveskezű Kölyök" is, a gengszter, aki megpróbál bevágódni a kis hölgynél, amikor véletlenül belebotlik. Amikor a zenész végre teli pénztárcával menne haza munka után, a kölyök kap az alkalmon, leüti és elveszi a pénzt. A zenész elhatározza, hogy visszaszerzi a pénzt valahogy, a kis hölgy pedig elmegy barátnőjével bulizni. Itt szemet vet rá egy bandavezér (Alfred Paget), de épp ott van a kölyök is, aki látván, hogy a rivális port csempész a kis hölgy italába, nekitámad...

Kicsit úgy vagyok vele, mint A gabonatőzsde spekulánsaival: van is téma, meg nincs is. Egy kicsit bemutatja a környék életét, egy kicsit moralizál a jótettekről, egy kicsit kritikus a gengsztervilágot kitermelő és fenntartó társadalommal szemben, de alapvetően egy rövid történetet mesél el.

Megvalósítás:

A bevezető felirat szerint New York alvilágában, a kevéssé szép arcát mutató részében játszódik a történet, majd szokás szerint bele is vágunk a közepébe: a kis hölgy és a zenész nem élnek túl jól, egyikük anyja is nagy beteg. A környéken senki se tehetős, az utcák zsúfoltak, ebben lubickol a bandavezér kölyök, aki kikezd a kis hölggyel és ellopja a zenész tárcáját is. A kis hölgy azonban tüzes teremtés és egyszerűen felpofozza a gengsztert, ami imponál neki. Barátnőjével bulizni mennek, ekkor vész rajta össze két rivális bandavezér, akik kiosonnak egymás után az utcára leszámolni. A káoszt kihasználva a zenész visszaszerzi a pénzét, és hiába érekzik ki a rendőrség, a kölyök is meglép. Főhöseink lakásában húzodik meg a törvény elől, és csalódottan, de elfogadja, hogy a kis hölgy már foglalt. Talán a korabeli nézőnek érthető volt, de ma már minden leírás csak vakarja a fejét a következő jeleneten, ahogy én is: a kölyök felé kinyúl egy kéz, nem látjuk a gazdáját, és pénzt ad neki. Az biztos, hogy ez utal a társadalomkritikai részre, azaz hogy az egész rendszert valami nagyobb dolog tartja fenn, de pontosan nem tudom megfejteni. A legérdekesebb része a rövidfilmnek azonban az utcakép, amikor a sokszínű tömeget láthatjuk élni mindennapi életét és aminek részei a gengszterek is. Közmegegyezésesen a filmet a kölyök uralja, aki nem egysíkú gonosztevő, hanem egyszerre lovagias, vidám, laza, de közben kemény bűnöző is.

A képi világra is az a jellemző alatámasztandó a fent leírtakat hogy rengeteg embert zsúfolnak a képbe, a helyszínek pedig szűkek. Jó pont, hogy valós helyszínen forgattak, de nem tudom mennyire volt tudatos a szűk tér és nem csak kényszer szülte. Itt is van egy hasonló megoldás, mint A gabonatőzsde spekulánsaiban: a kamera egy ponton van, de a film terén belül, így a szreplők kilépnek a látótérből vagy egészen közel kerülnek a kamerához. A feliratok itt még továbbra is kisegítő, magyarázó jellegűek, nem párbeszédek, Végre van értékelhető színészi játék a közelieknek és az árnyaltabb karaktereknek köszönhetően, már nem csak eltúlzott gesztikulációkkal lehet működni.

Élmény:

Megint egy élvezetes és közel jó Griffith-filmhez van szerencsénk; egy ilyen korú negyedórás filmhez képest teljesen korrekt, izgalmas, van némi mélysége is és még technikailag is tudott meglepőt nyújtani.

Érdekességek:

- Korábban látott színészek: Lillian Gish (Egy nemzet születése, Türelmetlenség, Letört bimbók, Párbaj a napon, A vadász éjszakája), Alfred Paget (Türelmetlenség), Harry Carey (Párbaj a napon, Vörös folyó), Robert Harron (Egy nemzet születése, Türelmetlenség), Lionel Barrymore (A kaméliás hölgy, Az élet csodaszép, Párbaj a napon), Donald Crisp (Egy nemzet születése, Türelmetlenség, Letört bimbók, Hová lettél drága völgyünk), Antonio Moreno (Forgószél, Az üldözők)
- Elmer Booth (a kölyök) 1915-ben, 32 évesen hunyt el autóbalesetben. Főszerepet kapott volna a Türelmetlenségben, gyászbeszédjét Griffith mondta el.
- Dorothy Gish (utcai statiszta) és Lillian Gish testvérek.

Szólj hozzá!
Címkék: rövid dráma gengszter 20. század 1912 Amerika Amerikai Egyesült Államok 1910-es évek Észak-Amerika D. W. Griffith IMDB 7
süti beállítások módosítása