Artúr filmélményei

Éhkoppon (1997)

2017. augusztus 20. 22:15 - Liberális Artúr

Rendezte: Oldman, Gary
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Kathy Burke, Charlie Creed-Miles, Edna Dore, Laila Morse, Ray Winstone

Megjelenés: 1997, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/_BsPLaS0ksg
Ajánlott írás: http://www.industrycentral.net/director_interviews/GO01.HTM
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/ehkoppon-nil-by-mouth/movie-682

Tartalom:

Adott egy londoni munkásosztálybeli család, pontosabban csak egyikük dolgozik, Janet. Janetnek van egy drogfüggő fia, Billy, illetve egy lánya, Valerie. Valierie már régen elköltözött, terhes és már van egy kislánya és egy piti bűnöző férje, Ray (Ray Winstone), akit a gyerekek miatt, meg mert nincs pénze, nem akar elhagyni, pedig Ray elég erőszakos természetű. Billy függősége eléri azt a szintet, amit a többiek már nem tolerálnak: anyja megtagadja, hogy tovább finanszírozza, Ray pedig megveri, amikor az ő anyagát használja. Pár nappal később jobb híján Billy kirabolja Rayék lakását. Eközben Ray féltékenységi ohamot kap és úgy megveri Valerie-t, hogy elvetél...

Tipikus realistának látszani akaró film, ahol alacsony társadalmi osztályban élők mindennapos nyomorúságát láthatjuk. Az anya gyárban dolgozik, a lányát veri az alkoholista férje, a fia drogfüggő. Annyiban ezeknél a filmeknél, amennyivel Meadows filmjei is: erősen önéletrajziak. Oldman terápiás jelleggel, saját életéből merített konkrét eseményekből építette fel a filmet apja emlékének ajánlva, aki egy Rayhez hasonló fickó volt.

Megvalósítás:

A természetesség jegyében azonnal egy kocsmai beszélgetésbe keveredünk, amiből egy szót sem lehet érteni, mert nem tudjuk kik beszélnek kikről (és mert zaj van és hadarnak akcentussal - szóval pont mintha egy társasághoz csapódtunk volna). Először Ray szemszögéből láthatjuk a dolgokat, ahogy éli a kis alvilági életét. Vele tart Billy a pénz és a drog reményében, és már nem érdekli semmilyen következmény, csak legyen meg a következő adag. Így nyúlja le Ray cuccát, akitől cserébe kap egy kis verést, és innentől Billy egy hétköznapját követhetjük, hogyan próbál ébredéstől számítva eljutni a következő belövésig: lejmolással, lopással. Az anyukát kevesebbet láthatjuk, ő inkább afféle összekötő kapocs. Végül Valerie-hez jutunk, aki várandós anyaként tévét néz és elviseli a verést. Billy és Ray között egyébként nagyobb a hasonlóság, mint gondolnák: mindkettő hosszasan monologizál azon, hogy nem kapták meg apjuktól a várt szeretetet. A történet végén pedig Valerie kiosztja Rayt: nem kell neki az a fajta "szeretet", ami csak verést okoz és amiből hiányzik az odafigyelés. A cím eredetije a latin "nil per os" kifejezésből ered, ami egy orvosi kifejezés azokra, akiket nem szabad szájon át táplálni. Ehhez képest valamennyi karakter folyton iszik vagy szív megállás nélkül - minden megy be, de semmi szép nem jön ki belőle. MIndezt persze Oldmanen keresztül kell értelmeznünk, a két emlékbeli apa nyilván az övé, a veréstől elvetélt anya is az övé, a környék konkrétan az, ahol felnőtt. Ő maga is alkoholistává vált ekkoriban, részben ez a projektje adta neki az erőt, hogy kigyógyuljon belőle.

Az alapvető hangulatért a szürkés-kékes-zöldes-kopottas színvilág felelős. Eleve kisköltségvetésű a film, amatőrfilmes jellegű, kézikamerával, féközeliekkel. Biztosan sok minden elkerülte a figyelmemet, de feltűnt pl. az, hogy Billy magányának bemutatásakor direkt egyetlen ember se volt a képen, illetve a tudatmódusulás is megjelent a külvilágon az ő esetében köd formájában, Raynél törött tükörképként.

Élmény:

No hát nem véletlenül vettem előrébb a Csipkerózsikát; amikor ezt a filmet elkezdtem nézni, már az első perceken látszódott, hogy nyomasztó lesz. De nem "érdemesen" nyomaszt, mint pl. az Elhagyottak, hanem kifejezetten öncélúan, azzal a szándékkal, hogy bántsa a nézőit, mint a Hol aszik Romeo. Oldmannek ez egy terápia, ahogy Meadows is saját életét dolgozta fel, de a nézőnek nem jelent sokat.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Ray Winstone (A tégla)
- Laila Morse (Janet) Gary Oldman testvére.
- A nagyi énekhangja valójában Oldman anyjáé volt.

Következik: Élet és halál ideje

Szólj hozzá!

Csipkerózsika (1959)

2017. augusztus 18. 22:22 - Liberális Artúr

Rendezte: Geronimi, Clyde
Műfaj:
fantasy
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1959, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/CfsyUyi_FJM
Ajánlott írás: http://filmbook.blog.hu/2014/12/14/csipkerozsika_352
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/csipkerozsika-sleeping-beauty/movie-7568

Tartalom:

Lipót királynak hosszú évek várakozása után végre kislánya (modell: Helene Stanley) születik, oda is ígérik azonnal a szomszéd király (hangja: Bill Thompson) fiához, Fülöphöz (hangja: Bill Shirley). A keresztelőn mindenki ajándékkal kedveskedik a kicsinek, köztük a három jótündér is, Flóra (hangja: Verna Felton), Fauna (modell: Madge Blake) és Fiona (hangja: Barbara Luddy, modell: Sring Byington), akik szépséget, énekhangot varázsolnak a gyermeknek, ám mielőtt Fiona is megáldhatná, beállít a gonosz, hatalmas varázserővel bíró Demóna. Mivel meg se hívták az ünnepségre, áldás helyett átkot szór: a kislány 16. szülinapja előtt megszúrja majd ujját egy rokka tűjével és belehal. Bár Fiona az átkot meg nem szüntetheti, enyhíteni tud rajta: halál helyett csupán álomba merül majd a lány, és egy szerelmes csók felébresztheti. A király semmit em bíz a véletlenre: elégetteti az összes rokkát és a lányt, akit álnéven ettől kezdve Csipkerózsikának neveznek el, a jótündéreknél rejti el, míg be nem tölti a tizenhatodik évét. Demóna azonban rátalál épp a tizenhatodik születésnapja előtt...

Egy pillanatra megpróbáltam beleképzelni valami feminista-társadalmi jelképességet, de a történet nagyobb része nem támogatja az efféle elgondolásokat. Így maradt egy egyszerű, kissé bugyuta gyerekmese bármiféle tanulság nélkül. A gonosz megnehezíti az életünket,de győz a jó. Hurrá. (Érdekesség: Egyes kutatók szerint az eredeti népmesében Csipkerózsika a természetet jelképezte, amelyet elaltat a telet jelképező gonosz boszorka. Ezt az álmot a tavaszi napot jelképező herceg csókja töri meg minden évben.)

Megvalósítás:

A sztori elég problémás, gyerekmese. Demóna egyszerűen csak gonosz mindenféle magyarázt vagy motiváció nélkül, más indok nem is kell, miért tette fel életét Csipkerózsika meggyilkolására vagy pl. hogy miért ejti rabul a herceget. A tündérek és a király cselekedetei se túl értelmesek, hiszen elég lett volna a tizenhatodik szülinap előtt megvédeni a lányt, ehelyett a király egy tollvonással hazavágta inkább országa textiliparát. Aztán ott a szerelmbeesés kérdése, ami első pillantásra megtörténik, és aki régóta követ engem, az tudja, hogy nem szeretem az ilyet. Egy fokkal azért több teret adtak neki, mint a Hófehérkében. A cím megtévesztő, hiszen nem Csipkerózsikáról szól a történet, ő legalábbis alig szerepel benne, és akkor sem cselekvő félként; a játékidő nagyobb részében valójában a három jótündért láthatjuk, de sem ők, sem a többi karkater nem elég összetett, hogy érdekesek legyenek. Alapjában véve ez egy mese némi humorral, ami nem tölt be központi szerepet, így nem is válik harsánnyá a történet, ami pozitívum. (Bár ezt sokan langymatagnak értékelik, szerintem előnyére válik.)

Csipkerózsikával más probléma is van: nem sikerült eltalálni. Egy tizenöt éves kamaszlányról kéne szólnia a történetnek, de sokkal inkább egy érett nő benyomását kelti, az énekhangja pedig már kifejezetten egy középkorú nőé (valójában mind a modellje, mind a hangja egy 29 évesé). Pozitívum, hogy itt is megtartották a Hófehérke azon elvét, hogy először élőszereplős filmet forgattak a realisztikusabb mozgás érdekében. A filmzene fő motívuma egy olyan dallam, ami valószínűleg mindenki fejében megvan, Csajkovszkij Csipkerózsika c. balettjének egyik dallama. A rajzolás nagyjából az 1950-es évek Disney-rajzfilmjeinek külsejére hasonlít, nem azokkal a kedves, lágyabb, kerek vonásokkal rajzoltak, hanem élesebben. A koncepció elvileg az volt, hogy igyekezzenek korhűen a reneszánszra hajazni, szerintem ez sikerült is. A gonosz színei természetesen sötétebbek voltak, a jókéi színesebbek, élénkebbek. Összességében unalmasak voltak a rajzok, a varázslatok kivételével kevés volt a szokatlan vagy látványos kép. A legtöbb kritika a hátterek részletességét emeli ki, de nekem nem tűntek annak; viszont a várfalak egész élethűre sikerültek.

Élmény:

Nem ez a film lett volna soros, de képtelen voltam nyomasztó filmet nézni aznap, és nem csalódtam: könnyed, szórakoztató, bájosan humoros történet volt, de azért nem szabad nagy élményre számítani. Ez csak egy gyerekmese.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Helene Stanley (Fantázia, 101 kiskutya), Bill Shirley (My Fair Lady), Verna Felton (Susi és Tekergő, A dzsungel könyve), Barbara Luddy (Susi és Tekergő, 101 kiskutya), Madge Blake (Egy amerikai Párizsban, Ének az esőben, A zenevonat), Spring Byington (Az élni vágyó asszony), Bill Thompson (Susi és Tekergő)
- Még életben vannak: Mary Costa (87)
- Taylor Holmes (Lipót király hangja) 81 évesen halt meg 1959-ben, egy hónappal a bemutató után.
- A történet egyik poénja, Csipkerózsika ruhájának színe abból ered, hogy az alkotók valóban nem tudták eldönteni, kék vagy rózsaszín legyen.
- Csipkerózsa, azaz a vadrózsa valójában nem az eredeti cím; az az egyik alfajra, a rozsdaszínű rózsára utal.
- A Disney-film alapja egy 17. századi mese, amelyben azonban folytatódik a sztori: a hercegről kiderül, hogy egy ogre gyermeke, és amikor hazaviszi új családját, anyja kishíján megeszi őket. Más, korábbi változatokban nem is csók szerepel, hanem a herceg nemes egyszerűséggel magáévá teszi az alvó Csipkerózsikát, aki a szüléstől ébred fel.
- A sztori alapja valószínűleg a viking mondabeli Brünhild, a valkűr, aki szembeszállt az istenekkel, ezért halandóvá változtatták és egy várba zárták, ahol álmából páncélzatának levágásával ébreszti fel szerelme.

Következik: Don't Look Back

Szólj hozzá!

Október (1928)

2017. augusztus 12. 21:12 - Liberális Artúr

Rendezte: Alekszandrov, Grigorij - Eisenstein, Szergej
Műfaj:
történelmi
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1928, Szovjetunió
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/KcqHsppd8D8
Ajánlott írás: https://en.wikipedia.org/wiki/October:_Ten_Days_That_Shook_the_World
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/oktober-oktyabr/movie-1885

Tartalom:

Oroszországban az első világháború vereségeket és éhezést hoz, ezért a nép felkel a cár ellen 1917 februárjában, aki így lemond és egy ideiglenes, demokratikus kormány alakul. Csakhogy nem történik érdemi változás, továbbra is éhezik a lkaosság, sok a tüntetés, amit a kormány lever. 1917 júliusában már a hadsereg főparancsnoka, Kornyilov is puccsot kísérel meg, sikertelenül. A kommunisták végül októberben határozzák el, hogy forradalmat robbantanak ki a kormány ellen...

Sok gondolkodnivalót nem kíván a történet, a Patyomkin páncéloshoz hasonló propagandafilmmel állunk szemben, ezúttal az 1917-es nagy októberi szocialista forradalomnak emléket állítva. A nép szenved az egyházzal szövetkező, gonosz cár alatt, a nép szenved a gonosz, burzsoá kormány alatt, egyedül a kommunizmus hoz megváltást, de az azonnal.

Megvalósítás:

Időrendben haladva mutatja be a történet az 1917-es év főbb eseményeit a februári forradalmtól Lenin hazatérésén és Kornyilov elbukott puccskísérletén át októberig. A világ teljesen fekete-fehér, aki nem kommunista, az gonosz, ez alól egyedül azok a kivételek, akikre ideológiailag szükség volt, mert a néphez tartoztak ők is, mint a kozákok vagy a női különítmény. A kommunisták idealizáltak, a többiek démonizáltak. Ennek legnevetségesebb példája, amikor a polgárkisasszonyok esernyőikkel döfködik halálra az ifjó kommunista zászlóvívőt (bár történtek ennél már furább dolgok is, simán lehet hogy valódi az eset). Ha nem démonizáltak, akkor egyéb módon megvetendők: lopnak, hatalomra vágynak, gyávák, behízelgőek. Ahogy a Patyomkin páncélosban, itt sincs individum, a főszereplő a tömeg, névtelen hősök, noha szerepel benne Lenin és kicsit Trockij is, aki viszont 1928-ra már kegyvesztett lett, ezért jelentős mennyiségű filmet vágtak ki miatta.

Rengeteg a jelképes kép, ilyen a már említett esernyős jelenet vagy amikor a egy munkáscsizma a kerítésen felfelé mászva rálép a cári jelképre. Persze a legfőbb technikai megoldást itt is a vágások jelentik, amelynek nemcsak ritmusa van, amivel a feszültséget diktálja, hanem a különböző vágóképek segítségével gondolatot is közöl. Ezek közül pl. kevésbé szofisztikált a miniszterelnök és egy páva váltott mutogatása vagy összehasonlítása Napóleonnal, királyabb megoldás pedig a vallás visszavezetése az ősi totemekre, ahogy a bonyolultabb jelképeket az egyre primitívebbekkel váltja fel. Ennél azonban már többet tud a film, a tömegeket pásztázó reflektorok már expresszionista hatásúak, és még dőlt szögek is szerepelnek, hogy Lenint jobb pózban mutassák be. Ráadásul elég grandiózus tömegjelenetek szerepelnek benne, a szentpétervári híd pedig önmagában is elég nagy, hogy felidézze a Türelmetlenség óriás díszleteit. Az 1960-as években új zenét kapott a film Sosztakovicstól, egyúttal a zene mellett környezeti hangokat is alákevertek (pl. tömegmoraj), ami szintén izgalmasabbá teszi a filmet.

Élmény:

A vágásokban rejlő lehetőségeket kimaxolták, sokkal inkább mint a Patyomkin páncélosban, de azért jobb lett volna, ha a többi látványelem is nagyobb szerepet kap. A legnagyobb baj azonban a történetmeséléssel volt, ami eléggé szét volt esve és nehezen követhető annak, aki nincs tisztában az 1917-es eseményekkel. No meg persze nem is lehet kellemes szájízzel végignézni az egyoldalú propagandát, főleg hogy tudjuk hogy az idealista elvekből a történelem egyik legrosszabb diktatúrája nőtte ki magát...

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Eduard Tissze (Patyomkin páncélos, Rettegett Iván)
- A filmben feltűnik harcos kommunistaként Nyikolaj Podvojszkij, aki ténylegesen is fontos szerepet játszott az 1917-es forradalomban.
- A történelmi hitelesség kedvéért illik elmondani, hogy maga az októberi forradalom a filmben és a kommunista megemlékezésekben erősen dramatizált és gyakorlatilag ellenállás nélkül döntötték meg a kormányt.
- Bár a hatalmat magukhoz ragadták, 1922-ig tartó polgárháború kezdődött számos résztvevővel politikai, társadalmi és etnikai alapon, amely sok millió civil áldozatot szedett. Nem segített ezen a mindegyik oldal által alkalmazott, szervezett terror sem, melynek során a vélt ellenségeket is kivégezték vagy bebörtönözték.
- Az 1917 februárjában lemondatott cárt 1918-ban végezték ki a kommunisták. Az ideiglenes kormányok vezetői, Lvov és Kerenszkij sikeresen külföldre tudtak menekülni. Lenin 1924-ben halt meg.

Következik: Éhkoppon

Szólj hozzá!

Az Úr kegyelméből (1983)

2017. augusztus 10. 23:12 - Liberális Artúr

Rendezte: Beresford, Bruce
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Robert Duvall

Megjelenés: 1983, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/m-ZawEDsop4
Ajánlott írás: https://en.wikipedia.org/wiki/Tender_Mercies
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/az-ur-kegyelmebol-tender-mercies/movie-38484

Tartalom:

Mac, az egykori country-sztár (Robert Duvall) akkor éri el élete mélypontját, amikor aktuális mendzsere(?) részegen egy semmi közepén lévő motelben hagyja pénz nélkül az alkoholizmusában fetrengve. A motel tulaja, a fiatal, özvegy, kisgyerekes Rosa Lee (Tess Harper) megengedi neki, hogy ledolgozza a tartozását és pár napi plusz pénzért még tovább is dolgozhat. A napokból hónapok lesznek, Mac-nek bejön a csendes, vidéki élet és mivel jól kijönnek mindhárman, idővel összeházasodnak. Mac hiányolni kezdi a zenélést, és amikor megtudja, hogy exe, a szintén country-sztár (Betty Buckley) a közelben lép fel és még talán közös nagylányuk is ott lesz, odaautózik...

A történet szinte dreyerien minimalista, ezért sokáig gondolkoztam, minek az allegóriája/metforája/akármije lehet, de sehova se jutottam, ezért maradjunk a felszínnél: egy egykor sikeres ember alkoholizmusa miatt elveszíti mindenét, de kap egy új esélyt az Úr kegyelméből - ez azonban nem adatik meg mindenkinek. Mivel épp az egyszerű, vidéki életben találja meg a boldogságot szemben a nagymenőbb szórakoztatóiparival, kicsit ennek a világnak a propagandájának is érzem.

Megvalósítás:

A legszembetűnőbb, pontosan a legszembe nem tűnőbb eszköz a közvetettség használata. A legtöbb eseményt, amely hatással van, ami történik, azokat nem látjuk. Nem látjuk pl. ahogy Rosa és Mac összemelegednek, de még az esküvőjüket sem vagy bármilyen intim testi kapcsolatot köztük, csupán együttélésüket, beszélgetéseiket. Ez azért tök jó, mert ebből látszik, mennyire feleslegesek valójában ezek a részek egy filmben, illetve ad egyfajta természetességet a nagy események mellőzése. A feszültség érezhető és egyszer sem robban ki. Van persze hátulütője is, a ritmusváltás hiánya miatt kissé monotonnak hathat a történet. A helyszín a vidéki Amerika, tanyasi, összetartó, vallásos kisközösséggel, akik látszólag egyszerű boldogságban élnek, ezzel szemben szerintem negatívan tüntetik fel az ebből gyökerező country-sztár világát a maga steril hálószobájával, és persze őket sújtja a tragédia is, amit Mac exe nem tud feldolgozni, de a megújult Mac már igen. Rosa karaktere egyszerű és kiegyensúlyozott a nehézségei ellenére is, ahogy a film egy dalában is elhangzik, ő tartja a létrát, amin Mac felmászhat. Macé kicsit boynolultabb, de hát róla szólna végülis az egész.Igazából nem is tudjuk meg mi játszódik le benne, hiszen már csak kész tények elé állítanak bennünket.

Ahogy említettem, a film fő jellemzője a közvetettsége, ami abban is megjelenik, hogy mit, pontosabban mit nem mutatnak, és hát nem mutatnak meg semmi nagyot, így gyakorlatilag végig beszélgetéseket láthatunk nagy, drámai kirohanások nélkül, tehát képileg sem izgalmas a film. A kamera nem mozog sokat, nem sok az arcközeli. Ez különösen az egyik utolsó jelenetben fontos, a film csúcspontján, amikor Mac megpróbálja feldolgozni az őt ért tragédiát. Mindezt ugyanis hétköznapi tevékenysége folytatása közben látjuk, de nem közelről, így a legfontosabb résznél se az arcát látjuk. Ennek ellenére (vagy emiatt) Duvall nyert alakításáért egy Oscart. A zene lehetne még fontos eleme a filmnek, de kicsit ezzel is hasonlóan jártak el és csak egy-kettőt hallhatunk belőlük. Lehetnének hangulatos betétdalai, de a csend erősebb.

Élmény:

Az a durva, hogy láttam már egy hasonló filmet, ami szintén arra épített, hogy nem a lényeget mutatta, hanem ami azt körbevette - de már nem jut eszembe melyik is lehetett. Úgy látszik kb. 500 filmig terjed a memóriám, vagy csak fáradt vagyok nagyon. Mindenesetre ez kétélű fegvyer,mert egyrészt a nézőre hagyta az érzelmei "kialakítását", így annyit projektálhat bele, amennyit akar, másfelől viszont a nézőre hagyta az érzelmei kialakítását, így annyit projektálhatott bele, amennyit akart :) És ha a néző gazdag lelki világgal bír, akkor neki ez egy erős film, ha nem, akkor nem.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Robert Duvall (Ne bántsátok a feketerigót, MASH, A keresztapa I-II, A magánbeszélgetés, Hálózat, Apokalipszis most), Tess Harper (Nem vénnek való vidék), Betty Buckley (Carrie)
- A film elbukott a tesztvetítéseken, ezért szinte alig játszották moziban, elsősorban tévén és videón láthatták az emberek.
- Ennek ellenére 5 Oscar-jelölést kapott teljesen váratlanul, ebből kettőt meg is nyert.

Következik: Október

Szólj hozzá!

Monsieur Verdoux (1947)

2017. augusztus 06. 12:56 - Liberális Artúr

Rendezte: Chaplin, Charles
Műfaj:
vígjáték
Főbb szereplők:
Charles Chaplin

Megjelenés: 1947, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/MShKPTedzrQ
Ajánlott írás: https://www.criterion.com/current/posts/2708-monsieur-verdoux-sympathy-for-the-devil
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/monsieur-verdoux-monsieur-verdoux/movie-52920

Tartalom:

Az 1930-as évek gazdasági világválsága idején járunk. Verdoux úr (Charles Chaplin) is az áldozata, az elsők között rúgták ki a bankból, ahol évtizedek óta dolgozott, Kisfiát és beteg feleségét azonban el kell valahogy tartania, ezért magányos özvegyekre hajt rá, finom modorával leveszi őket lábukról, gyorsan feleségül veszi őket és kicsalja a pénzüket - majd végez velük. Persze mindezt álnéven és más-más városokban teszi, hogy ne hagyjon nyomot maga után. Jelenleg is töb vasat tart a tűzben: épp elégette aktuális áldozata holttestét és készül végezni Floray asszonnyal, miközben pénzt próbál kiszedni az okosan bizalmatlan, lottónyertes feleségéből, Bonheur asszonyból, és már virágokkal bombázza legújabb kiszemeltjét, Grosnay asszonyt (Isobel Elsom). Eközben egy felderíthetetlen mérget sikerül előállítani, amit tesztelne is egy hajléktalan lányon, de amikor hasonlóságot vél felfedezni kettejük között, inkább megkíméli. Idővel beérik nyomulása és ráveszi a házasságra Grosnay asszonyt, csakhogy az esküvőre váratlanul megérkezik Bonheur asszony is...

Mindebből még nem derül ki, miről szól a film, ez ugyanis témaként csak a végén úszik be a történetbe: a fasizmus előretörésével a háborús légkör miatt összeomlik a részvénypiac, Verdoux elveszíti mindenét, még a családját is, majd lebukik és elkapja a rendőrség. Védőbeszédében fejti ki fő mondanivalóját, miszerint a gyilkosság is csak üzlet, csak ő a kormányokkal és fegyvergyárakkal szemben kicsiben csinálta, ezért bűnös; aki sok ember haláláért felelős, az a háborúk hőse.

Megvalósítás:

A történet rögtön a közepébe vág, a narrátor rövid felvezetéséből ismerjük meg az alaphelyzetet, és máris egy hullaégetésen járunk, ami így durvának hangozhat, de csak finoman utalnak rá természetesen, elvégre a film az 1940-es évek Hollywoodjában készült. Innentől kezdve csupán azt követhetjük nyomon, hogy Verdoux miként gyilkol és hogy miként csábít, valamint minden mást ami a kettő között van. Ez nem igazán viszi előre a történetet, de megismerhetjük Verdoux személyiségét, ami meglehetősén zavaros: egyszerű banki alkalmazottként túlságosan kifinomult; könnyedén csábít, de könnyen elragadja a hév is; erkölcsösnek tűnik, hiszen mindezt a családjáért teszi, de a legtöbb embernek azt hiszem nem a rablógyilkosság lenne az első ötlete,ráadásul a valódi felesége maga kéri, hogy inkább legyenek szegények, minthogy ritkán lássák egymást. A hajléktalan lány feltűnése okoz némi izgalmat, aki Verdoux kiábrándult cinizmusával szemben bizakodóbb, noha hasonló problémákkal küszködnek. amikorvégre szembekerül Verdoux az intézményrendszerrel, akkor érkezik meg a történet fő üzenete, ami váratlanulcsap át az addigi személyesebb hangvételből politikaiba: verdoux felmenti magát azzal, hogy a világ tette ilyenné, ráadásul ő kispályás. A hangvétel keserűbbé válik és az utolsó jelenet nagyon emlékeztet a Modern idők befejezésére, ahol a kis csavargó a felkelő nap irányába,, egy szebb jövő felé tart; itt azonban a felkelő nap iránya a vesztőhelyre vezet...

Nem tudom megállni, hogy ne hasonlítsam Chaplin korábbi filmjeihez. Ugye hírhedten nehezen állt át a hangosfilmre, és még itt is sok némafiilmes elem megtalálható volt a szövegkártyáktól a túlzó játékig. Verdoux-t is olyannak éreztem, mintha a csavargó csintalanabb énje elhatalmasodott volna rajta. Sok a csetlős-botlós geg, és vannak szóbeliek, na meg persze helyzetkomikumok, más érdekességet nem tudok nagyon kiemelni.

Élmény:

Kicsit elkoptatott kifejezés a "vegyesek az érzelmeim", de erre most valóban jól illik: egyfelől könnyed vígjátékot látunk, kevdelni akarjuk Verdoux-t, de közben hidegvérrel gyilkol ártatlanokat. Tartalmában túlságodsan elnyújtotta az előjátékot és váratlanul hozta be fő témáját, megvalósításában még érződik a némafilmes örökség, de nem a pozitívumai.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Charlie Chaplin (A kölyök, Aranyláz, Nagyvárosi fények, Modern idők, A diktátor), Isobel Elsom (My Fair Lady), Irving Bacon (Ez történt egy éjszaka, Elfújta a szél, Érik a gyümölcs, Csillag születik), Almira Sessions (Sullivan utazásai, A élet csodaszép, Rosemary gyermeke)
- A sztorit eredetileg Welles írta és Chaplint kérte fel főszereplőnek, de ő nem akart más rendező filmjében játszani.
- Verdoux alapja valós, a francia Landru végzett 11 nővel az első világháború évei alatt, amikor sokan maradtak férfi nélkül.

Következik: Az Úr kegyelméből

2 komment
süti beállítások módosítása