Cselekmény: Dél-Afrika, 1970-es évek. A fehér Stander család igazi rendőrdinasztia, a legfiatalabbja, Andre (Thomas Jane) is nyomozó. Szakmai és magánélete zűrös, de most elhatározza, hogy egyenesbe jön és újra elveszi elvált feleségét. Csakhogy nem könnyű a mocsoktól távol maradni: súlyos fekete diáklázadások törnek ki, amit a rendőrség keményen vérbe fojt. Andre is lelő egy fegyvertelent, amitől meghasonlik: megutálja rasszista rendőrséget és egy spontán ötlettől vezérelve váratlanul kirabol egy bankot, amikor a rendőrség nagyja a diáklázadásokkal van elfoglalva. Egyre vakmerőbb lesz, így aztán persze le is bukik és 30 év börtönre ítélik...

Téma: ...a börtönben pedig összebarátkozik két, a kinti rendőröknél becsületesebb rabbal, akikkel megszökik és bankokat kezdenek rabolni. A történet nyilván az apartheidra próbálja rávetíteni a bankrablásokat (küzdelem a rendszer ellen), de valójában nem sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel és inkább csak egy sima krimi.

Tartalom: Bár csak fél mondattal utalnak rá, ha jól értettem, Andre korábban elvált feleségétől munkahelyi problémák miatt, ami talán kábítószerfüggőséget jelentett. Mindenesetre most fogadkozik, hogy minden rendben lesz. Ehhez képest beüt a történelem, és egy tüntetés vérbefojtásakor elmegy újra az életkedve, megundorodik a rendőrségtől. Nem világos, hogy miért rabol ki egy bankot, de megjön hozzá a kedve, és mivel nem alkalmaz erőszakot, még viszonylag népszerű is lesz. Lebukik, lecsukják, a börtönben azonban társakra lel, akiket jobb embereknek tart a korrupt rendőröknél. Újabb bankrablásokba kezdenek azzal az önáltatással, hogy a rendszer ellen küzdenek, de valójában se nem ártanak a rendszernek, se nem sikerül a magánéletben sikereket elérni. A végefelé még van egy erőtlen kísérlet, hogy mindezt rávetítsék az apartheidra (ld. fekete amerikai rendőr vagy Allan története), nem sok sikerrel. Ez egy igaz történet, így a drámaiságnál valamivel fontosabb a hitelesség, de felvonultatták a hagyományos krimik elemeit is a humortól az akcióig, a félresikerült rablástól a rendőrség kicselezéséig.

Forma: Nem volt a történet egészén végighúzódó motívum, ugyanakkor sok panaszunk sem lehet, a megfelelő helyeken alkalmaztak vágásokat, kameranézetváltásokat, lassítást, kézikamerára váltást... stb. Tehát minden rendben volt, csak nem volt egységes koncepció mögötte. Zenére nem emlékszem, a színészek rendben voltak. Bocsi, erről most nem tudok mit írni.

Élmény: Izgalmas, kissé sablonos krimi az 1970-es évek Dél-Afrikájába ágyazva. A legnagyobb bűne, hogy ha már szóba hozta és lényeges elemnek állította be az apartheidot, akkor nem foglalkozott vele kellően.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Thomas Jane (Boogie Nights, Az őrület határán, Magnólia)
  • David O'Hara (Rettenthetetlen, A tégla, Harry Potter)
  • Marius Weyers (Az istenek a fejükre estek)
• A film diáklázadása a Soweto felkelés volt 1976-ban, amikor az elnyomók nyelvének tartott (és az angolnál sokkal népszerűtlenebb) afrikaans-t próbálták helyzetbe hozni egy oktatási törvénnyel. A sowetoi tizenéves diákok tüntetését éles fegyverrel oszlatták fel, több mint húsz gyerek halt meg ekkor, a későbbiekben még több száz. Innentől kezdve erősödött meg az ellenállás és roppant meg annyira a dél-afrikai apartheid rendszer, hogy többé ne térjen már soha teljesen magához. Később az esetet a Fiatalok napja néven országos ünneppé nyilvánították.
• A történet tehát valós, Andre (1946-1984) 1977-ben kezdett bankot rabolni, elmondása szerint mert csalódott a rasszista rendőrségben, ugyanakkor elvileg nem volt jelen a tüntetésen és egyesek szerint egyszerűen csak unatkozott. 1980-ban tartóztatták le, innen 1983-ban szökött meg. Már Amerikában volt, amikor Lee-n (1950-1984) rajtaütöttek, míg Allan (-2020) egy másik rejtekhelyen volt éppen. Andre amerikai végzete kissé kalandosabb volt, menekülés közben lőtték le. Allan Angliába menekült és ott is bankokat rabolt, így előbb ott kapták el és ott került börtönbe 1985-ben, majd kiadták Dél-Afrikának, ahol 2005-ben kegyelmet kapott. A filmkészítők konzultáltak vele is. Andre apja 2001-ben hunyt el, Bekkie a film szerint 1990-ben öngyilkos lett.

Cselekmény: Egy kevésbé jó környék fodrászüzletének öt fodrászlánya és vendége a főszereplőnk; Layale (Nadine Labaki) nős pasija mindig spontán keresi fel és csak egy autóban elbújva lehetnek együtt, de titokban epekedik érte a környék rendőre is; Nisrine vőlegényének családja a lány ízlésének konzervatívabb, főleg mivel már nem szűz; Rimának hiába udvarol az izompólós futár, valójában leszbikus és egy véletlenül betévedő vendégbe szeret bele; az idősödő, elvált, egykor színész Jamale meghallgatásokra jár, de nehezen veszi fel a versenyt a fiatalokkal. És végül ott van még az idős varrónő, Layale nagynénje, Rose, akihez egy idős amerikai kezd járni az indokoltnál gyakrabban a megigazítani való ruháival, de nem hagyhatja magára egy pillanatra sem félig bolond, papírszemetet gyűjtő nővérét, Lilit...

Téma: Keresztmetszet kora Bejrútjáról a nőkkel a középpontban. Nincs egy központi gondolata, hanem különféle társadalmi státuszú és sorsú nőket mutat be párkapcsolataikon keresztül. Nagyban hozzájárul elismertségéhez, hogy abban a pár idilli évben készült a 2000-es évek első felében, amikor viszonylag hosszabb ideig nem voltak harcok, így a történetben sem jelent meg a háború.

Tartalom: A központ a fodrászüzlet, ide jönnek-mennek az emberek, szóval lehetne akár sokkal epizodikusabb és sokszínűbb is, de öt főbb cselekményszálunk lesz. Layale nős férfi szeretője, és mint ilyen, mindig igazodnia kell a feleséghez, csak másodhegedűs lehet. Marad a kapcsolatban vagy kilép? Nisrine házasodni készül, az ő nagy baja, hogy már nem szűz, ami ugye sok helyen probléma, de elmondani nem meri. Véget ér emiatt a kapcsolata vagy nem? Rima leszbikus, ez azért már csak jelzésértékkel jelenik meg. Viszonyt kezdenek vagy sem? Jamale az öregedéssel küzd - el tudja fogadni vagy nem? Az idős Rose életébe beköszönt a szerelem, de ápolandó nővére miatt eddig nem ment hozzá senkihez. Most boldog lehet végre? Annyit spoilerezek, hogy valamelyik kérdés happy enddel zárul, mások nem. Eközben valamennyire bejárjuk a várost és kapcsolatba kerülünk rendőrökkel, szállodákkal, orvosokkal és egyéb emberekkel - ők mind a város részei. Ami pozitívum, hogy a komolyabb, drámai témák ellenére is viszonylag humoros, meleg, derűs film, pedig be lehetett volna állítani ugyanezeket az eseményeket tragikusan is. Emlékeztetett az Amelie csodálatos életére (2001).

Forma: Nem csak a hangulata és sokszálú cselekménye miatt emlékeztet rá, de a képi világa is igen hasonló tud lenni időnként. Gyakori ugyanis a meleg arany színű kép, illetve a beállítások is többször szokatlanok vagy mesterkélten szimmetrikusak. A vágások üteme nem tökéletes még, nem emeli ki a poénokat, de volt benne legalább némi vizuális humor (áramszünet, vallási körmenet). A képi világ általában igazodott a jelenethez, ezért aztán bár többnyire aranyszínű volt, máshol kifakulhatott. Videóklipes fílingje volt, és mint utólag kiderült, nem véletlenül éreztem így, a rendező zenés videókkal kezdett. Ennek megfelelően a tökéletesen passzoló zene is időnként felerősödött. A színészek állítólag félig-meddig amatőrök voltak és szövegkönyv helyett saját szavaikkal kellett megfogalmazniuk a párbeszédeket. Ennek ellenére a színészi játékkal nem volt kifogásom, különösen a két idős hölgy működött jól. A párbeszédek viszont már nem mindig voltak jók, a leggyengébb pont szerintem a nem megfelelő hangsúlyozása volt az érzelmi tetőpontoknak.

Élmény: Ez volt Labaki első filmje, és kellemes, szórakoztató, szerethető darab lett mind tartalmában, mind küllemében. Sokkal több is lehetett volna persze, de ezen a limonádé szinten szerintem teljesen korrekt. Művészfilmesek ne várjanak tőle megváltást, mozizóknak elmegy.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Nadine Labaki (Kafarnaum)
• A film félig-meddig családi vállalkozás lett, ugyanis nem csak a rendező a főszereplő, de testvére a jelmeztervező és férje a zeneszerző.
• Az eredeti cím nem egészen karamell; az ún. perzsa gyantázás egy ókori szőrtelenítő módszer, csak akkor még nem gyantát használtak, hanem cukorból és egyéb (ehető) összetevőkből álló ragacsot.

Cselekmény, téma, tartalom: A rendező diplomamunkáját láthatjuk, amelyben Damaszkusz fő folyóját, a Baradát követi végig a forrásától a torkolatáig. Az első jelenetben az iskolások felmondják a leckét, hogy a folyó milyen szép, ám a valóságban nem ezt látjuk, hanem egy egyre szürkébb vizet. Mellette játszó gyerekek, bulizó felnőttek, hagyományosabb vidékiek élnek. Ahogy a tegnapi Vörös selyemben, valószínűleg ebben is sokkal több van a szír társadalomról, mint amit külföldiként megérthetünk belőle. A cím magyarul: "mielőtt eltűnik" - ez valószínűleg arra utal, hogy az utóbbi évtizedekben folyamatosan aszály sújtotta a környéket és apad a folyó.

Forma: Dokumentumfilmes, egy kézikamerával rögzítünk vágóképszerű jeleneteket, és őszintén szólva ezekben kevéssé látom a kohéziót a folyó összekötő szerepét leszámítva. A film eleje talán valamivel színesebb és vidámabb (felmondott lecke, nevető gyerekek), míg a vége kiábrándultabb (kiszáradt folyómeder, elvágyódó lakosok). Csak környezeti vannak és minimális párbeszéd.

Élmény: Ahhoz képest, hogy diplomaunka, vártam volna valami nagy technikai felvágást vagy ütős tartalmat, de úgy látszik, nem volt efféle becsvágya a rendezőnek. ha csak nem tudom értékelni eléggé a látottakat, akkor bocsánat, de nekem ez így egy sima tévés dokumentumfilmként jött le.

Érdekességek

• Szóval a Barada folyó Damaszkusz fő folyója, a Bibliában is megemlítik.

Cselekmény: Lilia magányos háziasszonyként tengeti unalmas napjait az unalmas lakásában, és már egyetemista lánya is inkább lóg állandóan barátnőjével, mint hogy otthon legyen. Gyanússá válik az anyának és félelmei igazolódni látszanak, amikor hastáncórán meglesi lányát, ahogy nagyon összemosolyog a dobos fiúval. Lilia követi a dobost egy éjszakai lokálig, majd amikor a lány egy éjjel nem megy haza, mert a barátnője szülinapi buliján van, Lilia elmegy a lokálba, mert azt hiszi, ott van a lánya. De nem, ott csak középkorú hastáncosok táncolnak férfiaknak. Lilia rosszul lesz, az egyik táncos, Folla segít neki és összebarátkoznak. Lilia éjjelente újra és újra ellopózik a nem túl erkölcsös helyre, míg végül Folla rá nem veszi, hogy táncoljon ő is egyet a vendégeknek...

Téma: Valószínűleg erősebb társadalmi jelentése van, mint amit innen Magyarországról érzékelni tudunk, de azért így is elég nyilvánvaló volt, hogy a nők helyzetéről volt benne szó, csak azt nem tudom megállapítani, hogy milyen minőségben.

Tartalom: A helyzet adott, Lilia viszonylag fiatal özvegy, akinek a napjai egyhangúan telnek házimunkával és tévézéssel, lánya meg már túl nagy, hogy vele barizzon. Véletlenül eljut a lokálba, és bár erkölcsei miatt ódzkodik tőle, élnivágyásának nem tud ellenállni és hastáncolni kezd - nem a vendégeknek, magának. Ennek a betetőzése, amikor lefekszik egy férfival is ki tudja hány év után. A hagyományosabb erkölcsöt a pletykás szomszédasszony és a szigorú, vidéki nagybácsi jelentik, ez utóbbi a bártulajjal együtt jelölhetik a férfidominanciát, ugyanakkor nem igazán vannak a nőkkel kapcsolatban döntési helyzetben, hiszen nem élnek velük, szóval főhőseink nincsenek kiszolgáltatva. Az "erkölcstelen" oldalt Folla képviseli, akiben egyáltalán nincs szégyenérzet, és úgy látszik, hogy ezeknek nincs is valódi tétje a korabeli tunéziai társadalomban, már csak látszat. Lilia fiatal lánya már egyetemen tanul és öltözködésében, viselkedésében szinte nyoma sincs a hagyományoknak, szóval van város-vidék ellentétünk és generációs különbségeink is. Az utolsó jelenettel együtt - amit természetesen nem spoilerezek el - az az összbenyomásom, hogy valamiféle szintézist akart megmutatni a rendező a múlt és a jövő közt, de ahogy írtam, a kontextus ismerete (vagy leírások) nélkül ezt nem tudhatom pontosan. Bár van karakterfejlődés, Lilia esetében mindössze annyit látunk, hogy a gyász után újra kinyílik és már nem érdeklik a konvenciók, lánya pedig ellenkezőleg, a szabadosabb életből elmozdul a konszolidáltabb felé. A cím fogalmam sincs, hogy honnan jött, nem rémlik semmilyen vörös ruha belőle.

Forma: Az eleje érdekes, amikor Lilia unalmas hétköznapjainak részlettevékenységeit vágás helyett elsötétítéssel oldják meg, ami már-már Jeanne Dielmanra hajazóan monoton érzetet kelt. Többet ilyet nem lesz és vizuálisan érdektelenné válik. Talán még a táncok említhetőek meg, de ezek sem voltak túl erősen megkoreografálva, nem éreztem bennünk a népi jelleget vagy az erotikát. Nem előny vagy hátrány, de a gyorsuló ritmust nem követték gyorsuló vágások, a dinamikát rábízták a táncra. A viszonylag számos táncbetét miatt valahol musicalként emlegetik, de dalok nincsenek benne, csak a hastáncokat aláfestő zene, aminek legerősebb pontja zeneileg a gyorsuló dob. A színészek rendben vannak, de semmi kiemelkedő.

Élmény: Egy-egy pillanatot kivéve sajnos nem volt benne semmi, ami megfogott volna sem képileg,s em zenében, sem a történetben. Persze, ahogy többször említettem, ebben nagyban gátolhatnak a kulturális különbségek, amiktől talán sokkal komplexebb lehet, mint amit gondolok róla.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Zinedine Soualem (A gyűlölet, Szkafander és pillangó)
• A hastánc ókori egyiptomi eredetű néptánc, nők és férfiak egyaránt járták.

Cselekmény: A tehetős Hromováéknak két lányuk van, Musya és az örökbefogadott Nata. Zsurov kereskedő már régóta udvarol Natának, ám amikor felbukkan a jóképű Bartinszkij herceg (Vitold Polonsky), utóbbi kettő azonnal egymásba szeret. Musyának azonban csinos hozománya van, így az adósságokban úszó herceg mégis arra kéri Zsurovot, hogy segítsen neki megkérni Musya kezét, cserébe pedig Zsurov azt kéri, segítsen neki megkérni Nata kezét. Nata dacból így hozzámegy Zsurovhoz. Bartinszkij persze úgy gondolja, hogy a házasságtól függetlenül még szeretők lehetnek Natával...

Téma: Ha van, akkor az az, hogy a pénz minden gonoszság forrása, de ez kb. egy egyszer elhangzó tételmondat és nem sokat látunk abból, hogy hogyan és miért történik ez. Cserébe kapunk egy szerelmi négyszög-melodrámát.

Tartalom: Három részre osztanám a történetet, az első a felvezetés a házasságig, amelyben Zsurov udavrol Natának, majd megérkezik Bartinszkij, aki szintén beleszeret Natába, de pénzéért inkább Musyát veszi el. A második szakaszban jön a bonyodalom és az üres házasélet, amelyben Bartinszkij ellovizza Musya minden pénzét, majd a harmadik részben jön a szükségszerű tragédia, de nem spoilerezem el. A nagy problémám az, hogy nincs igazi dráma. Mármint oké, minden résztvevő szenved, ugyanakkor egymással közti viszonyaikban ez kevéssé mutatkozik meg. A bő egyórás játékidőbe bőven belefért volna, ha kicsit veszekednek a nővérek vagy küzdenek lelkiismeretükkel. De csak sima szerelemféltés van benne. Pedig vannak kezdeményezések, pl. az anya is, Zsurov is küzd a helyzettel, csak ezek túl kevés időt kapnak.

Forma: Formailag már sajnos kevésbé kifinomult, mint Bauer korábbi filmjei; itt is megvan ugyan az a jellegzetesen mély beállítás, de a kamera itt már csak előre és hátra mozog, ritkán tér ki oldalra. Ezzel persze még mindig egyedibb, mint a többi korabeli film, csak nem olyan izgi, mint mondjuk az egy évvel korábbi Posle smerti. Egy pillanatra megörültem, amikor a színházias díszleteket hátrahagyva kimentünk a lovira, de nem tartott soká a külső felvétel. A színjáték helyenként természetes arcközeliekkel, de jobbára nagyon teátrális.

Élmény: Bauer filmjei megelőzik korukat, ez is elég jó önmagában, de a korábbiakhoz képest csalódás volt. Nem nagyon volt olyan technikai megoldás, amitől leesett volna az állam és a sztori is lehetett volna komplexebb, drámaibb, ami az érzelmeket illeti.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Vitold Polonsky (Posle smerti)
• Vera Kholodnaya karrierjének csúcsán ünnepelt sztárként 1919-ben, 25 évesen hunyt el spanyolnáthában, bár a pletykák szerint féltékeny szeretője mérgezte meg.