Artúr filmélményei

Kimecu no Jaiba (2020)

2021. június 22. 21:58 - Liberális Artúr

Rendezte: Szotozaki Haruo
Műfaj: akció, animáció, fantasy
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 2020, Japán
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,4
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: 20. század eleji fantasy-Japánban vagyunk, ahol emberevő démonok és démonvadászok harcolnak titokban. Kjodzsuro mester vezetésével három fiatal démonvadász, a főhős Tandzsiro, a vad Inoszuke és a félős Zenicu száll vonatra, ahol rejtélyes halálesetek borzolják az idegeket, de eddig nem sikerült a démon nyomára bukkanni. Hogy miért? Mert a démon fondorlatosan álomba szenderít mindenkit, és hogy ne érezzék meg a démon jelenlétét, megzsarolt embereket küld főhőseink álmaiba, hogy ott pusztítsák el a tudatukat. Csakhogy Kjodzsuro mester testi ösztönei erősebbek, hogy hagyják elpusztítani, Tandzsirot titokban elkísérő húga segít felébreszteni, Inoszuke és Zenicu pedig annyira "betegek", hogy a támadók nem tudnak mit kezdeni a tudatalattijukkal...

Téma: Több életbölcsesség elhangzik, de a vége annak a japán kötelességtudatnak a propagálása, hogy képességeinkhez mérten meg kell tennünk mindent a sikerért/jóért.

Tartalom: Elöljáróban beszéljünk picit arról, hogy mi is ez. Japánban bevett gyakorlat, hogy népszerű tinimangákból rajzfilmsorozat készül, amelyekből egy-egy cselekményszál külön mozifilmet kap, ha a sorozat is elég sikeres. Ez történt esetünkben is, ezért Gipsz Jakab, ha beül a moziba megnézni ezt a filmet, akkor annyira el lesz veszve, mint a Tenet alatt, csak itt most elsősorban azért, mert javarészt hiányoznak neki az előzmények. Nekem mázlim volt, mert olvastam a mangát, köztük ennek a filmnek az alapját is, ezért tudtam mindent előre. Szóval az egész így kissé in medias res, hiába van egy minimális felvezetés az elején. Főbb karaktereink egy-egy félmondattal jellemezhetőek, majd jön az első hosszabb, a második szakasz, amikor a Tandzsiro álmába láthatunk bele, aki újra egyesülhet lemészárolt családjával. Ezzel alakul ki az igazi kötődésünk hozzá, hiszen átérezzük, milyen egy elvesztett szerettünkkel újra együtt lenni, de ennek ellenére fájdalmasan kiszakadni az illúzióból és folytatni a valóságban. A harmadik szakaszban megküzdenek az "álommanóval", a negyedik szakasz újfent egy érzelmesebb rész, amely összefoglal egy életet, életcélt (mit jelent embernek lenni, felelősséget vállalni). A műfaj "sonen" (kamaszfiú), így alapvetően akció, de van benne némi debil humor a mellékszereplőknek köszönhetően és érzelmesebb részek is. Erre majd visszatérek az élménybeszámolónál. A műfajnak megfelelően a karakterfejlődés abból áll, hogy a fiúk rájönnek: erősebbé kell válniuk.

Forma: Tipikusan animés - aki szokott nézni animéket, az tudja, miről beszélek. Én azt hiszem a blog kezdete óta már nem láttam, ezért nem tudtam, mennyit változott azóta. Nos, határozottan erőteljesebb lett a 3D és a számítógépes animáció, ugyanakkor ez nem feltétlenül pozitív, a rajzolt, dinamikus karakterek ugyanis eléggé el tudnak ütni a számítógépes, statikusabb háttértől. A rajzok időnként inkább jelképesek, pl. humorosabb érzelemkifejezésnél vagy a sírásnál, szóval nem az életszerűségre mentek. Kevésbé gyakorlott animésnek groteszkek lehetnek a japán mitologikus lények és formák, nekik ez mindenképpen egy varázslatosabb világ lesz, ahogy a szintén tipikusan animés kameramozgások és kameranézetek is ilyenek. Ezzel nem kisebbíteni akarom a megvalósítás érdemeit, csak azt jelezni, hogy ezek nem egyedi megoldások, hanem gyakran a műfaj sablonjai. Na jó, ezzel végülis kisebbítettem az érdemeit, de jól működnek, erősítik az adott karakter érzelemvilágát vagy a dinamikáját a dőlt szögek, a nézőpontváltások. A különféle zenei stílusokból álló filmzene tökéletesen passzol a jelenetekhez aláfestő zeneként (az akció pörgős rock, a dráma lassú szimfonikus).

Élmény: Nem tudom külső szemlélőként nézni, de nekik valószínűleg egy nagy katyvasz az előzmények ismeretének hiányában, ugyanakkor az üzenet átjön így is. Gyakorlott animésnek ez nem lesz  több, mint ami, azaz egy hosszabb tévés epizód. Szerintem izgalmas, az érzelmesebb részek működnek, egyszerű, pozitív  alapigazságokkal operál, szóval semmi extra, de jó szórakozás. Viszont az eredeti manga legnagyobb erőssége számomra az volt, hogy a démonok életét és halálát is emberi tragédiaként kezelte visszaemlékezve emberi szenvedéseikre - ez ebből a cselekményből pont teljesen kimaradt.

Érdekességek

  • Mit keres itt a film? Ez lett végül 2020 legnagyobb bevételt termelő filmje. Ez persze elsősorban az időzítésnek köszönhető, mert az amerikai filmipar elhasalt a járvány miatt, míg a Japánban valamennyire lehetett moziba járni, ráadásul a film még műsoron van azóta is. (Egyébként tavasszal már majdnem elkezdtem nézni az akkor listavezető kínai akciófilmet, szerencsére vártam picit.) Természetesen ez a bevétel messze elmarad a 2019-es évétől, jó eséllyel egy hollywoodi film futott volna be, ha nincs a járvány, talán épp a Tenet (ami nem amerikai, de na...) A Kimecu no jaiba eddig közel félmilliárd dollárt szedett össze, a tavalyi első kilenc film 1 milliárd felett végzett, hogy érezzétek az arányokat.
Szólj hozzá!

Tenet (2020)

2021. június 21. 22:39 - Liberális Artúr

Rendezte: Christopher Nolan
Műfaj: akció, sci-fi, thriller
Főbb szereplők: John David Washington, Robert Pattinson, Elizabeth Debicki, Dimple Kapadia
Megjelenés: 2020, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 7,4
Ajánlott írás: https://filmvilag.blog.hu/2020/12/17/tenet_a_tokeletlen_trukk
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/mozi/tenet-tenet/movie-211896

Cselekmény: Névtelen főhősünk amerikai CIA-ügynök, épp titkos küldetésen vesz részt Ukrajnában, ami balul sül el: orosz zsoldosok elkapják és megkínozzák, mielőtt sikerülne lenyelnie egy méregkapszulát. A kapszula azonban csak kómát okozott, nem halált; ez volt a hűsége tesztje, hogy inkább meghal, mint köpjön. Új, a nemzetbiztonságnál is nagyobb feladatot kap a Tenet nevű szervezettől: egyre több jövőből érkezett tárgyat találnak, amelyek visszafelé működnek: a golyó például visszarepül a fegyvertárba, amint felveszik a fegyvert. Ezek a visszafelé működő tárgyak arra utalnak, hogy a jövőben ki fog törni egy harmadik világháború - ezt kell megakadályozni. A visszafelé repülő golyók egy orosz milliárdoshoz, Satorhoz (Kenneth Branagh) vezetnek, aki úgy tűnik képes a jövővel kommunikálni és nem mellesleg van nála egy adag plutónium is...

Téma: Van neki? Az időutazásos vonal miatt elhangzik egy-két életbölcsesség a sorsról, de nem igazán foglalkoznak vele. Pár dolog miatt egy pillanatra felvetődött bennem, hogy a filmezés allegóriája lehet, de ezt sem igazán láttam bizonyítottnak. Szóval ez egy akciófilm.

Tartalom: A megvalósítás miatt eszünkbe juthat Curtiz híres mondata, hogy nem kell kidolgozni semmit, elég, ha gyorsan pörögnek az események. Hát ezt megkapjuk, ráadásul nem igyekeznek semmit sem szájába rágni a nézőnek, pedig eleve bonyolult a sztori - erről meg A hosszú álom ugorhat be. Pedig csak arról van szó, hogy egy titkosügynöknek meg kell mentenie a világot a pusztulástól egy orosz gonosz legyőzésével. Ismerős? Igen, minden kritikának James Bond jutott eszébe, de nem csak emiatt, hanem mert van benne nő és egzotikus helyszínek, járművek is. Ami miatt mégis bonyolult és követhetetlen a sztori a tempója és kurta magyarázatai mellett az az, hogy az több idősík van jelen egyszerre, ezért ember legyen a talpán, aki elsőre átlátja, hogy ki épp melyik idősíkban van. Az idővel játszadozás miatt a Memento, a rétegzett cselekmény miatt az Eredet elegyét látják benne a leírások. Probléma, hogy rengeteg a felesleges "üresjárat". Ha csak a tényleges cselekményt látnánk, szerintem 5-10 perc alatt letudnánk, ehhez képest két és fél órán keresztül zajlik az akció, az ide-oda rohangálás és érdemben nem járulnak hozzá a történethez még akkor sem, ha az időutazások miatt egyes jeleneteket többször látunk. Szintén probléma a hülyén kivitelezett női (szerelmi?) szál, nem csak felesleges, de életszerűtlen mint Sator, mind a Főhős szempontjából. Egyébként volt benne pár brutális megmozdulás, amit gyakorlott nézőként ásítva néztem ugyan, de nem örülnék, ha ez trend lenne. Na és akkor mellékesen még tekintsük meg úgy, mint filmet a filmről: a film az utókornak készül; a végén van egy elég konkrét idézet a Casablancából; kis túlzással lehetne egy James Bond-film is; a Főhős következetesen főhősnek hívja magát; a múlt és a jövő együttes szerepeltetése is utalhat egy film hatására; talán csak belemagyarázás, de az egyik hangsúlyos jelenet mintha rekonstruálná a Falbontást. Szóval gyanúsan sok az utalás, de nekem nem áll össze.

Forma: Nolan szerencsére megrögzötten analóg és ragaszkodik a valói díszletekhez, akcióhoz, robbanásokhoz. Ez nem biztos, hogy mindig jó, mert pl. a robbanó aknák jól látható, időzített mellérobbanását még elnéztem száz évvel korábbi filmeknél, de itt már nehezebb. De azért na, nem sajnálta a pénzt, hogy egy valódi repülőt belevezessen egy valódi épületbe... Az előre és visszafelé mozgást biztosan kínszenvedés volt megkoreografálni és összeszerkeszteni egy képen belül, ez elismerést érdemel, ugyanakkor meg maga a visszafelé játszás annyira alap (ld. Falbontás), hogy önmagában nem látványos. Örömhír, hogy az akciójeleneteket nem rontották el túlmozgásos kamerával, így azért lehet látni, hogy mi történik. A színészeknek nincs idejük kibontakozni, a zene pedig - jól sejtitek - visszafelé lejátszott dallam hatását kelti, ráadásul úgy lett elkészítve, hogy valóban visszafelé lejátszva is ugyanazt a dallamot adja ki.

Élmény: És hurrá, elérkeztünk a 2020-as évekbe, ki gondolta volna, amikor 2014-ben nekiálltam filmezni. Az IMDb szerint ez az év legnépszerűbb filmje. Persze csak a mostani felhasználók szerint, később ez változhat. Az 1920-as év legnépszerűbbje pl. most a Dr. Caligari, de a legnagyobb kasszasikere az Út a boldogság felé volt. Ha kivennénk e film sci-fi elemeit, egy 1920-ból érkezett nézőnek ez is sokkolóan modern lenne. Bocsánat a párhuzamért, de ugyanakkor meg látni kell, hogy ezzel együtt is ebből a filmből hiányzik a mindfuck, a dráma, és részemről a Dr. Caligari minden ósdisága ellenére is látványosabb. A szándékosan gagyira vett kémfilmekhez képest túl komolyan veszi magát, annyira pedig nem jó.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Robert Pattinson és Clemence Poesy (Harry Potter)
    • Michael Caine (Batman, A tökéletes trükk, Eredet, Csillagok között, Dunkirk)
    • Kenneth Branagh (Harry Potter, Dunkrik, Bosszúállók)
    • Aaron Taylor-Johnson (Amerika kapitány, Bosszúállók)
  • John David Washington apja Denzel Washington.
  • Akit érdekel, itt egy könnyebben értelmezhető grafikonon ábrázolták az idővonalakat.
  • A film címe, az opera és Sator neve egy helyről származnak: a Sator-négyzetből, ami egy népszerű latinnyelvű ókori palindróma.
  • A koronavírusjárvány miatt ez volt az első komoly film 2020 augusztusában a mozikban.
Szólj hozzá!

Élősködők (2019)

2021. június 20. 19:57 - Liberális Artúr

Rendezte: Pong Dzsunho
Műfaj: thriller, vígjáték
Főbb szereplők: Szong Gangho, I Szongjun, Cso Jodzsong, Csho Usik, Pak Szodam, I Dzsongun, Csang Hjedzsin, Pak Mjonghun
Megjelenés: 2019, Dél-Korea
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,6
Ajánlott írás: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89l%C5%91sk%C3%B6d%C5%91k_(film)
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/mozi/eloskodok-parasite/movie-210272

Cselekmény: A Kim család, azaz az apa Githek (Szong Gangho), az anya Cshungszuk (Csang Hjedzsin), a lány Gidzsong és a fiú Giu mind munkanélküliek, minden fillérért le kell hajolniuk. Giut ugyan sokadjára se vették fel egyetemre, de régi egyetemista barátja szerencsére külföldre utazik tanulni és beajánlja Giut maga helyett angoltanárnak a tehetős Pak család középiskolás lányához. Giu a photoshopban jártas nővére segítségével hamisít néhány egyetemi papírt, de azzal nyugtatja magát, hogy jövőre úgyis felvennék, ez csak megelőlegezés. Amikor Giu véletlenül megtudja, hogy a Pak család eleven kisfiát művészléleknek tartják és sosem tud mellette megmaradni egy művészet tanár sem, kap az alkalmon és ha már magát egyetemistának hazudta, behazudja azt is, hogy nővére magasan jegyzett képzőművész. Gidzsong is jó benyomást tesz, de ekkor már megfogalmazódik bennük a terv: állást szereznek itt apának és anyának is. A család sofőrjét egy autóba rejtett bugyival inkriminálják, a már családtagnak számító házvezetőről pedig azt hazudják, hogy felelőtlenül ragályos betegséggel ment dolgozni, veszélyeztetve ezzel a családot. A terv sikeres, az új sofőr Githek, az új házvezető pedig Cshungszuk...

Téma: Az elég nyilvánvaló téma a különbség egy gazdag és egy szegény család között, azaz a modernkori kapitalizmus okozta, egyre növekvő társadalmi különbségek ábrázolása. Ez annyiban különbözik a korábbi szegény-gazdag ellentétektől, hogy a Pak család nincs alatta erkölcsileg a Kim családnak (sőt). Kevésbé hangsúlyos téma a kulturális gyarmatosítás.

Tartalom: A Kim család szegénységével indítunk, ez azonban nem nyomorpornó, hanem humorosabban bemutatott helyzet, ahol a javak nem léte komikussá válik. Az egykor szebb reményű család vállalkozásai becsődöltek, a gazdasági helyzet pedig nem kedvező, így hiába jóképességűek, állandó anyagi gondokkal küzdenek. Fiuk, Gidzsong némi fondorlattal és különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül egy baráti kapcsolat révén állást szerez a tehetős Pak családnál, majd kitúrja a korábbi alkalmazottakat és bejuttatja saját családját. Kicsit sajnálják a kirúgottakat, de az ő jólétük mégiscsak fontosabb. Ezen a ponton áll legközelebb a történet egy klasszikus kabaréhoz, hiszen állandóan a lebukás szélén állnak főhőseink. A rendező szerint a cím egyébként kettős, nem csak Kimék élősködnek Pakék pénzén, hanem Pakék is Kimék munkáján. Pakék rendes emberek amúgy, de ahogy Githek fogalmaz, a pénzüknek köszönhető az erkölcsük luxusa, más esetben Pakék is Kimékhez hasonlóak lennének. Ami ténylegesen elválasztja őket a pénzen és egy képzeletbeli, túlságosan bizalmaskodó határvonalon kívül, az a jelképes pinceszag, ami ugye környezeti és amit Kimék nem tudnak lemosni magukról. Sok hasonló jelképes mozzanat van, pl. az eső, ami Pakéknak csak kellemetlenség, Kiméknek pusztító árvíz. Ami a problémám, hogy Kimék tökéletesen képesek ellátni feladataikat, nem maradnak Pakék alatt semmiben, mégis ők vannak alul. A történet ezt mutatja be, de azt nem, hogy ez miért van így, ezzel pedig kicsit élét veszi az általánosabb társadalomkritikának és inkább egyedi esetnek tűnik a sztori. A rendező szerint is bevallott legszembetűnőbb jelképrendszer a fent és a lent, azaz Kimék alagsori, zsúfolt lakása és Pakék dombra épített, tágas, fényes villája. Na meg ott van még a suseok is. A fenn említett gyarmatosítás-vonal ugyan végig jelen van, mégis inkább csak jelzésértékű, pl. az angol használata, az amerikai termékek minőségébe vetett hit vagy az indiánosdi. A karaktereknek nem igazán látunk a mélyére, érdemi fejlődés nincs. Ahogy említettem, kb. a történet felénél érünk el a kabarészerűség csúcsára, aztán egy éles, de nem semmiből jövő váltással műfaji váltás következik, és innen már kicsit ízlés kérdése, hogy tudunk-e rajta a továbbiakban nevetni. A kritikák egybehangzó véleménye szerint a történet erőssége épp ez volt, hogy különböző műfajok organikusan egymásba tudtak folyni.

Forma: Nem volt túlságosan látványos, de szépen össze lett rakva. Tulajdonképpen azt hiszem a nagyja a villa nagy szobakonyhájában játszódik; ahogy említettem, Kimék lepukkant, zsúfolt lakásával szemben ez egy szép, fényes, tágas, minimalista villa, aminek az érzetét erősítette a szélesvászon is; sőt, a villát (díszlet) kifejezetten úgy húzták fel, szélesvásznú legyen. Öröm volt olvasni, hogy a lakást részben animálták, és pont ez lenen a dolog lényege, hogy kicsit javítsák, felturbózzák a valóságot és ne kicseréljék. A megvilágításnál feltűntek a telített színek, utánaolvasva ez azért olt, mert külön speciális fényforrásokat használtak hozzá. Persze ahol ellentétes hatás kellett, ott meg fakóan kopottas volt minden. A kamera lekövette az eseményeket, de nem volt benne semmi extra, ahogy a színjátékban és a zenében sem. Sőt, a színészeket itt-ott inkább gyengébbnek éreztem, bár ez adódhat a koreai magatartásformákból is.

Élmény: Ahogy több kritika is jelezte, adott a párhuzam a Jokerrel, és bár az a film sem volt tökéletes, ez meg sem próbált több lenni egy leíró filmnél, emiatt pedig kevésnek érzem. Nem volt rossz, csak nem lett emlékezetes sem.

Érdekességek

  • Korábban láttuk: Szong Gangho és Csang Hjedzsin (Rejtett napfény)
  • A 2019-es felhozatalt minősíti (?), hogy meglepetésre a legjobb filmért járó Oscart is elnyerte, amit azért legtöbbször amerikai film szokott elvinni. Azonban ahogy utánanéztem, annyira mégsem különleges eset ez, ez volt ugyanis a tizedik külföldi film a 92 díjátadó történetében, ami a legjobb film címet elnyerte (igaz, ebből 8 brit), csak eddig egyet sem láttam még a korábbiakból. Ugyanakkor ez volt az első nem angol nyelvű győztes.
  • A filmzene létrejöttében magyarok is közreműködtek.
  • A filmet részben egy 1930-as évekbeli francia gyilkosság ihlette, ahol egy szobalány beajánlotta nővérét és bár jól dolgoztak, az úrnőjük állandóan cseszegette őket szóban, majd fizikailag is, míg végül elszakadt a cérna és brutálisan meggyilkolták lányával együtt.
2 komment

A férfiak évada (2000)

2021. június 17. 23:09 - Liberális Artúr

Rendezte: Moufida Tlatli
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Rabia Ben Abdallah, Sabah Bouzouita, Ghalia Benali, Hend Sabri, Ezzedine Gannoun, Mouna Noureddine
Megjelenés: 2000, Tunézia
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 6,7
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-ferfiak-evada-la-saison-des-hommes/movie-85820

Cselekmény: Aicha Tuniszban él két felnőtt lányával Meriemmel és Emnával (Hend Sabri), valamint problémás kisfiával. Hogy nyugtassák a fiú idegeit, jobbnak látják hazaköltözni a nyugisabb Dzserba szigetére. Meriem friss házas, de már most bajok vannak vele, Emna pedig hegedűsként fontos előadásra készülne. Aicha férje és az apa, Said szőnyegkereskedő, külön él tőlük, de a szokások miatt nem váltak el. Ugrunk a múltba, amikor Aicha és Said friss házasok voltak. A férfiak a szigetről majd' egy évre Tuniszba mennek eladni a nők készítette szőnyegeket, és csak évente egyszer térnek haza pár hétre (innen a picit félrefordított cím). Rangidősként Said anyja (Mouna Noureddine) az "úr" a házban, aki igyekszik vigyázni a hagyományos rendre, ám ezt a szigort Aicha nehezen viseli...

Téma: Nem túl nehéz észrevenni, hogy Aicha és lányai életén keresztül a női-férfi kapcsolatok jelennek meg, a hagyományos és a modern felfogás - amely azonban nem feltétlenül jelent elnyomó férfiuralmat.

Tartalom: A történet szerkezete kissé kusza és nem segítenek benne túlságosan, hogy könnyű legyen elválasztani az idősíkokat. Én most hadd haladjak időrendben, mert egyébként felváltva ugrálunk múlt és jelen közt. Az alaphelyzet tehát egy hagyományos családmodell, ahol egy nagyobb család nőtagjai a szigeten, elzárva szőnek szőnyeget, míg férjeik évente egyszer hazautaznak pár hétre felvenni az árut, majd elutaznak a nagyvárosba az év többi részére. Őket csak alig látjuk, de sejthetjük, hogy másik életük, másik családjuk is van a városban, míg a szigeten hagyott nők epekedve várják őket vissza. Csakhogy a találkozások sem örömteliek, mert van, akinek haza se jön a férje, Aicha és anyósa pedig csak panaszkodni tudnak Saidnak. Aicha ugyanis már tanult nő, aki a házasság miatt hagyja abba az egyetemet és nehezen viseli szigorú anyósát. A kenyértörésre kettejük között akkor kerül sor, amikor az anyós nem akarja a lányokat iskolába engedni. Nagyobbik lányát, Meriemet kis híján megerőszakolják, ezért képtelen a szexre, de szerencsére férje már modern és megértő. Nem mellesleg ehhez a fejezethez kapcsolódik a film talán legkifejezőbb jelenete, amikor az amúgy kis híján magatehetetlen nagybácsi kezét az anyós megfogja és azzal üti meg Meriemet, amiért majdnem "szexelt" az erőszakoskodóval. Emna ezzel szemben már teljes mai nő, viszonya van egy nős férfival, de nem hajlandó rabigába hajtani a fejét, azaz nem akar sem megházasodni, sem szeretőként benne maradni a kapcsolatban. Ő elhagyja a jelképes szigetet.

Forma: Kevésbé izgi, nincsenek látványos megoldások, bár szívesen zoomolnak ki az egyébként többnyire emberközelibb távolságból, hogy nagyobb távlatba helyezzék az egyént. Ebből adódóan elsősorban a színészeken van a hangsúly, de ahogy említettem, az idősíkok váltakozását nem sikerült túl jól elválasztani, ennek fő oka pedig az, hogy ugyanazok a színészek játszák a fiatal házasokat és a középkorúakat is. Amúgy nem rosszul, csak na... Izgalmasabb képei a filmnek, amikor a hagyományos tunéziai házak belső falai osztják fel a teret. Zene alig van, így nem erős, pedig adja magát a hegedűjáték vagy egy népdal, de ezekből több kellett volna az erősebb hatás kedvéért, ami pl. A palota csendjében működött.

Élmény: Egy kritikát találtam a filmről és sajnos igazat kell adjak neki, lapos volt idegen szemmel nézve (mindig fenn kell tartani, hogy egy helyinek sokkal több többletjelentést hordozhat egy film), talán elsősorban a keretes szerkezet miatt. Időrendben talán katartikusabbak az események. Kivitelezésbe szintén hiányoztak a látványos elemek. Korrajznak biztos jó.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Hend Sabry (A palota csendje, Omaret Yakobean)
    • Mouna Noureddine (Rih essed)
  • A rendező idén hunyt el 73 évesen koronavírusban.
Szólj hozzá!

Posle smerti (1915)

2021. június 14. 23:30 - Liberális Artúr

Rendezte: Jevgenyij Bauer
Műfaj: rövid
Főbb szereplők: Vitold Polonszkij, Vera Karalli
Megjelenés: 1915, Oroszország
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 6,9
Ajánlott írás: https://silentsplease.wordpress.com/2014/07/12/after-death/
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy "a halál után". Az otthonülő Andrej halott anyját eszményíti, míg végül egy barátjának sikerül elrángatnia bálba. Itt persze megismeri a sápatag, igéző tekintetű Zoyát, akivel kölcsönösen elvarázsolják egymást. Zoya találkára hívja a férfit...

Téma: A Milics Klára c. Turgenyev-novella filmes feldolgozásában a hangsúly nem azon van, hogy Andrej nem tud mit kezdeni a hús-vér Zoyával, hanem Andrej pszichológiai állapotán. Lehet, hogy ennél többet is akart mondani Bauer, de ennyi jött át rendesen. Erről majd később.

Tartalom: Andrej bemutatásával kezdünk, aki a szellem embere, nem nagyon mozdul ki otthonról és halott anyját eszményíti, magyarul nincs sok köze a valósághoz. Ekkor lép színre Zoya, megtetszenek egymásnak, de Andrej túl nyomi a kezdeményezéshez, ezért Zoyára hárul a feladat. És ez lehetne nagyon beszédes is, hiszen Bauer többi filmjéhez hasonlóan egy modern nő benyomását keltené, de annyira jelentéktelenül teszi, hogy elsikkad. Kb. a sztori felénél jön egy fordulat, ami Turgenyevnél fontos dologra mutatott rá, azaz hogy Andrejnek Zoya csak egy idea és nem valódi nő, míg itt csak arra volt jó, hogy borzongasson. Bocs, hogy megint rébuszokban írok, de nem merek spoilerezni :)

Forma: Meglepő módon egy sekélyességet firtató kritikának Bauer igazat adott, de azzal védekezett, hogy elsősorban a film nyelve érdekelte és nem a történet. Ebben pedig szokás szerint nem kell csalódnunk, a kamera olyanokat csinál, amit még sokáig nem látunk. Gyönyörűen tud mozogni, a báli bemutatkozásokkor például hőseinkkel együtt lépked és tekint jobbra-balra. Nem fél egészen közeli arcképeket mutatni; az álomjelenetek megvilágítása teljesen elüt az addigiaktól, valóban földöntúli hatású... stb. Modernebb, komolyabb tartalom mellett egyes részek már durván expresszív, pszichológiai ábrázolások lehettek volna, amikor Andrej megszállottja lesz Zoyának és csak ő jár a fejében.  A színészek ugyanakkor még nagyon teátrálisak.

Élmény: Bauer minden filmjénél nagyjából ugyanaz az élménybeszámolóm: előremutató, izgalmas képi megoldásokat láthatunk, tartalmilag azonban nem hozza ugyanezt a szintet. Ez részben érthető, még mindig nagyon korán vagyunk, ráadásul nem a legszerencsésebb régióban.

Érdekességek

  • Vitold Polonsky 1919-ben, 39 évesen hunyt el ételmérgezésben
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása