Rendezte: Oliver Schmitz
Műfaj: krimi
Főbb szereplők: Thomas Mogotlane
Megjelenés: 1988, Dél-Afrika
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,7
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -
Cselekmény: A mapantsula szó piti tolvajt jelent, ennek megfelelően főhősünk egy piti tolvaj Sowetoban (Johannesburg gettója). A történet két idősíkon halad: a jelenben a fekete "Panic" tüntetők közé keveredik, és elviszik őt is a rendőrök. Ahogy a nyomozó olvassa iratait, feltárul előttünk Panic múltja: lopásokból és rablásokból tartja fenn magát, és mindig kiszabadul legfeljebb pár hónap múlva, amiért titokban informálta a rendőrséget. A fehéreknek szobalányként dolgozó barátnőjét mindig lehúzza, az albérletre szánt pénzt elveri...
Téma: Egyfelől bepillantást nyerhetünk az 1980-as évek Sowetojába, másodszor pedig Panic jelképes elhatározását láthatjuk, ahogy egyéni boldogulását feladja a közösségének fontosabb ügyéért. Ne felejtsük a dátumot, a film 1988-as, még benne vagyunk az apartheidban.
Tartalom: A történet szerkezete érdekes, mert bár viszonylag hagyományosnak nevezhető, hogy a jelenből visszaugrálunk az időben elmesélni a jelenig vezető eseményeket, itt mindez csak a végére áll össze koherenssé és eléggé el voltam veszve. A jelenben tehát Panic a rendőrségen van kihallgatáson, a nyomozó próbál infókat kiszedni főhősünkből, bár hogy pontosan mit és miért, csak a végére tudjuk meg. Eközben ugrálunk vissza az időben, de nem a kihallgatáshoz kapcsolódóan, ezért volt nehezen követhető a sztori, hiába lineáris a másik idősíkunk is. Ebben egyrészt Panic bűncselekményeit láthatjuk, illetve hogy igazi proli (elnézést a proliktól, rosszabb náluk), aki csak lumpol egész nap, ehhez a pénzt pedig egy-egy rablásból szerzi meg. Barátnője próbálna tisztes életet élni, de fehér, gazdag munkaadója kirúgja, miután Panic odamegy kavarni a sz*rt, neki ugyanis nem tetszik, hogy a lány szolga. Kezdetben Panic-ra haragudtam, de aztán kiderült, hogy a munkaadó valóban erősen kihasználja a barátnőt. A rablások és a barátnő mellett a harmadik motívum a sowetoi élet, a szociális gondjaik, ami miatt népszerűekké válnak a "kommunisták". És bár Panic öntörvényű és látszólag nem érdeklik a szomszédai, amikor a rendőrség, mint rendszeres besúgót választás elé állítja, hogy vagy ő vagy a közössége, akkor érti meg, hogy mi az az apartheid, amiben eddig csak ösztönlényként létezett. A karaktere ehhez a feladathoz kiválóan illett, egyáltalán nem volt egy szimpatikus figura, de mivel sok időt töltött a közösségében, hiteles volt, ahogy felismerte helyzetét a történet csúcspontján.
Forma: Volt egy-két jobb beállítás (menekülés a boltból, az ablak betörése), egyes tömegjelenetek elmehettek volna dokumentumfilmbe is, az akciók viszont amatőrök is tudtak lenni. Vizuálisan és a színjátszást tekintve összességében nem volt izgalmas, bár egy motívumról még nem beszéltem: a film címe arra is utal, hogy Sowetoban a különböző bandatagokat ruháik alapján lehetett megkülönbözteti, tehát érdemes odafigyelni Panic öltözékeinek változására, hogyan lesz hétköznapi viseletből öltönyös, majd meztelen. A zene kellemes volt, kicsit afro, kicsit nyolcvanas évek, illett a helyszínhez.
Élmény: Nem tudom, néha meglepett, jobb volt összességében, mint amit a film nagyja mutat, ha ez így érthető. Tehát többnyire nem volt benne semmi érdekes, aztán egy-egy ponton tudtak akkorát villantani, hogy pozitív legyen az élmény. és fontos újra hangsúlyozni, hogy ez a film még az apartheid idején készült, így pontosabb képet kapunk, mi is volt a gond.
Érdekességek
- A film végén megjelenik egy Stander (2003), de szerintem a tesója lehet, hiszen a mi Standerünk 1984-ben már halott volt.
- A film tehát még az apartheid alatt készült, természetesen be is volt tiltva.
- Thomas Mogotlane főszereplő volt részben az író is
