Artúr filmélményei

Üvöltő szelek (1954)

2021. november 29. 23:44 - Liberális Artúr

Rendezte: Luis Bunuel
Műfaj: -
Főbb szereplők: Irasema Dilian, Jorge Mistral
Megjelenés: 1954, Mexikó
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,7
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/uvolto-szelek-abismos-de-pasion/movie-116317

Cselekmény: Az árva, vad Alejandroval cudarul bántak gyerekkorában, kivéve szabad természetű "testvére", Catalina, akivel szenvedélyesen egymásba is szeretnek. Alejandronak azonban mennie kell, és bár a szerelem mindent elsöprő, Catalina nem számít Alejandro hazatérésére, így hozzámegy a finom, szomszéd birtokos Eduardohoz (Ernesto Alonso), aki húgával, Isabellel (Lilia Prado) él. Ezzel az alaphelyzettel nyitunk, amikor felbukkan a gyerekkorára bosszúszomjas, közben megtollasodott, de továbbra is ösztönlény Alejandro Eduardo nagy bánatára és Catalina nagy örömére. Bár Catalina hű marad, de minden idejét Alejandroval tölti, amit Eduardo persze nehezen visel, Alejandro meg azt, hogy Catalina nem akar elválni, hiszen terhes Eduardotól. Ha ez nem lenne elég bonyolult helyzet, még Isabel is beleszeret Alejandroba, aki nem átallná feleségül venni, hogy Catalina közelében lehessen...

Téma: Bunuel szerette az Üvöltő szeleket, annyira, hogy már 1931-ben kész volt a forgatókönyvvel. Az ő feldolgozásának központi eleme Catalina és Alejandro már-már abszurdan végletes szerelme, amely felrúg minden társadalmi szokást és azok nem tudnak vele mit kezdeni, mert nem ilyen helyzetekre vannak kitalálva.

Tartalom: A történet nem is lényeges, az alapszitut is képesek felvázolni pár mondattal egy párbeszéd keretein belül; inkább annak lehetünk tanúi, ahogy a szerelmesek tojnak mindenre és hogy ezzel sem a világ, de még ők sem tudnak mit kezdeni. Alejandro például megjelenésekor nemes egyszerűséggel betöri az ablakot és a férjjel mit sem törődve mindenki szeme láttára szerelmet vallanak egymásnak Catalinával. Eduardo pedig túlságosan jólnevelt és még ezt is elnézi, noha szenved tőle. A poén, hogy a nagy szerelem olyan erős, hogy annyira semmibe veszik a társadalmi játékszabályokat, hogy mégis betartják őket, hiszen mit számítanak azok? Vagy épp az, hogy a megcsalásaikat is elnézik egymásnak, hiszen csak az ő szerelmük igazi - noha beteljesületlen marad. Visszatérő motívum  az állatok leölése, ma ennyi állatkínzásért simán börtön járna; szépen haladnak a rovaroktól a hüllőkön és emlősökön át az emberig, így mintegy részeivé válnak egy nagyobb játszmának. A történet némileg eltér a reménytől, de mivel kb. húsz éve olvastam, ennek nincs nagy jelentősége.

Forma: Ez talán eddig a legvisszafogotabb Bunuel-filmem, semmilyen meghökkentő elem nincs benne, nagyon a szerelmi szálon van a hangsúly. Az egyetlen izgalmasabb megoldás, amikor Alejandro Catalinát átkozva áthalad egy árnyékos részen és teljesen elsötétül minden. A zene melodramatikus, a színészeket pedig még csak nem is erre a filmre válogatták össze, de ez lett belőle és végülis helyt álltak.

Élmény: Szóval ahogy írtam, ez nagyon visszafogott volt, felismerhetetlen rajta Bunuel keze. A célját teljesíti, a hőszerelmesek szenvedélye egyszerre nevetséges és magával ragadó, kár, hogy ezt képi eszközökkel kevéssé támasztotta alá. Bár nem láttam még másik adaptációt, ez valószínűleg az eltérései mellett is az egyik legjobban sikerült lehet, ami a regény szellemiségét illeti.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Lilia Prado (Emelkedés az égbe)
    • Ernesto Alonso (Az elhagyottak)
    • Luis Aceves Castaneda (Emelkedés az égbe, Nazarin)
  • Jorge Mistral 1972-ben, 51 évesen öngyilkos lett gyógyíthatatlan betegsége miatt.
1 komment
Címkék: 20. század 1954 Amerika Közép-Amerika Mexikó Luis Bunuel 1950-es évek IMDB 7 1 órás Irasema Dilian Jorge Mistral

Emelkedés az égbe (1952)

2021. november 28. 23:19 - Liberális Artúr

Rendezte: Luis Bunuel
Műfaj: vígjáték
Főbb szereplők: Lilia Prado
Megjelenés: 1952, Mexikó
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 7,0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/emelkedes-az-egbe-subida-al-cielo/movie-62055

Cselekmény: Oliveiro épp nászéjszakáját hálná el, amikor felbukkan egyik, nem túl jóindulatú bátyja, hogy anyjuk haldoklik és utazzon haza azonnal. Oliveiroék hárman vannak testvérek, egyikük sincs oda a másikért és mindenki az örökségre pályázik, de az anya csak Oliveiroban bízik. Elküldi fiát a szomszéd városba a tanácsosért, hogy vele írathasson végrendeletet. Oliveiro buszra száll és nekiindul az útnak, ami persze rendes úthálózat hiányában korántsem egyszerű. Nem elég a nehézkes haladás, de a sokféle utas közben még állandóan drámázik is. Oliveirot például régi szerelme, Raquel el akarja csábítani, akit viszont egy képviselőjelölt (Manuel Donde) ostromol. Egy vagyonát vesztett ember jó állásban bízva utazik, egy terhes nő pedig nőgyógyászhoz tartana, de persze a szülés megindul még a buszon...

Téma: Mivel a történet java a buszon játszódik, hamar leesik, hogy mint a börtön vagy az iskola, ez is a társadalom jelképe, amin persze különféle társadalmi csoportok képviselői utaznak. Ugyanakkor ez eléggé epizodikusra sikerült, nem ad pontos keresztmetszeteket. A történet kerete, Oliveiro anyjának öröksége pedig nyilván Mexikó örökségét és jövőjét jelenti, de az egész amúgy allegorikusan az élet.

Tartalom: A kerettörténetben tehát egy helyi szokás szerint Oliveiro és friss házastársa a paradicsomi szigetre hajókáznának elhálni nászukat, amikor durván közbeszól bátyja a gyakorlatias helyzettel: anyjuk haldoklik, kié legyen a vagyon? Oliveiro bátyjai maguknak szeretnének mindent, az anya viszont a fővárosi lakását a még jövő előtt álló, kisfiú keresztfiának adná. Hogy jogilag kicselezzék a testvéreket (eddig mexikói történet), Oliveiro elbuszozik a szomszéd városba, a buszon pedig vegyes társaság gyűlik össze (ez pedig a társadalmi vetület). Ezeket elvileg saját élményekből szedték össze, viszont nem igazán koherens, sok szereplőnek kevés tér jut és túl sok idő jut a humorosnak szánt perlekedésekig. Mert ez egy vígjáték akarna lenni, csak a poénok hiányoznak belőle, még ha néhány helyzet megmosolyogtató is. A történet gerincét Raquel csábítási kísérletei adják (ennek a fő jelképe az alma), miközben számos jellegzetes, jelképes epizód szakítja meg az utat (pl. a szülés, amit természetesen halál is követ). Nevesített karakterek az elvesztett birtokáért küzdő, egykori arisztokrata, a katalógusból baromfit áruló külföldi, de elsősorban a képviselőjelölt, aki ennek ellenére nem sok politikai nézőpontot ad a filmhez.

Forma: 15+ Bunuel-film után azért már valamennyire tisztában vagyok Bunuel vizuális nyelvével, ami általában nem túl izgalmas és kimerül egy-egy szürreális jelenetben. Fura mód, most nem mutatkozott meg a lábfétise sem vagy legalábbis nem vettem észre. A buszon a vetített háttér, illetve a makettbusz fájóan mesterkélt volt, de hát 1952-ben vagyunk. Tehát egy szürreális álomjelenetet ezúttal is kaptunk, de felesleges róla külön beszélni. Egy-két mexikói dallam felcsendül, az aláfestő zene kifejezetten vígjátéki. A színészek nem voltak túl jók, de egy ilyen filmnél nem is kell mély drámaiságot megjeleníteni. Szóval csak a képeiért nem érdemes megnézni.

Élmény: ...mondjuk annyira a sztorijáért sem. Nagyjából átjön, de azért 1952-es mexikóiként bizonyára áthallásosabbak voltak a jelenetei. A humora már talán ekkor is elavult volt, társadalomrajznak messze nem pontos vagy elég koherens, élet-allegóriának kevés. Rossz film? Nem, csak nincs eléggé kidolgozva, ami fura, hiszen két évvel korábban Bunuel képes volt letenni az asztalra a régió, a világ és saját maga egyik legfontosabb filmjét, Az elhagyottakat (1950), az ötvenes évek második felétől pedig újfent megtalálta a saját hangját, de a kettő között valamiért elveszett volt.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Luis Aceves Castaneda (Nazarin)
    • Manuel Donde (Dona Barbara, La Otra, Enamorada, Sierra Madre kincse, Ő, Archibald de la Cruz bűnös élete, A szent hegy, Alucarda)
    • Roberto Cobo (Az elhagyottak)
Szólj hozzá!
Címkék: vígjáték 20. század 1952 Amerika Közép-Amerika Mexikó Luis Bunuel 1950-es évek IMDB 7 1 órás Lilia Prado

Ji csiang csün suj hsziang tung liu (1947)

2021. október 29. 22:29 - Liberális Artúr

Rendezte: Caj Csuseng, Cseng Csünli
Műfaj: monumentális
Főbb szereplők: Paj Jang, Tao Csin, Vu Jin, Jan Kungsang, Kao Cseng
Megjelenés: 1947, Kína
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 7,4
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy kb. "a tavaszi folyó Keletre tart", ami egy versrészletre utal: "Mennyi bánatot bír el az ember? Amennyit a Keletre tartó tavaszi folyó." Történetünk 1931-ben kezdődik, amikor Japán megtámadja Kínát. A munkáslány Szufen az esti iskolában megismerkedik a hazafias, munkásfiú Csunglianggal, egymásba szeretnek, összeházasodnak, fiuk születik. Csakhogy közben a háborús front egyre közelebb kerül; Csungliang beáll a Vöröskereszthez, de fogságba esik. Eközben Szufen az apósánál húzza meg magát vidéken, de a japánok oda is elérnek, elüldözik az értelmiségi sógort, kényszermunkára fogják a helyieket, majd példamutatásképp az apóst is felakasztják. Szufen visszamenekül a városba nyomorogni, míg Csungliangnak sikerül megszökni, de mivel nem találja Szufent, új életet kezd irodistaként...

Téma: Egyrészt Kína történelmi, 1931-1945 közötti időszakát dolgozza fel, másfelől szembeállítja a keményen dolgozó és szenvedő kisembert a léha gazdagokkal, illetve az 1930-as évek Kínájától megszokott női szenvedéstörténetet is megkapjuk.

Tartalom: A film két részes a bő háromórás hossza miatt, ebből az elsőben megismerjük főbb karaktereinket és menten ki is tör a japán-kínai háború, így ez a rész az akciódúsabb és nyomorpornósabb. Csungliang révén láthatjuk a harcteret, Szufen révén pedig a nem kevésbé veszélyes és nyomorgó hátországot. Ez a rész alapvetően háborús. A fordulat az első rész vége felé következik be, amikor Csungliang szökevényként munkát vállal egy nőismerőse révén, és igazából ez messze a legjobb része a cselekménynek, mert valódi drámaiság van abban, ahogy a férfi lassan belső vívódásai és környezete hatására feladja korábbi életét és inkább a léha jólétet választja, ami annyira léha, hogy gondolkodás nélkül dobja el erkölcseit nők és munka terén is. A második rész elsősorban már abból áll, hogy nem a harcteret és a hátországot állítják párhuzamba, hanem a gazdag Csungliangot a nyomorgó Szufennel. Itt a tehetősebbek már erkölcstelennek is vannak beállítva (nem gazdagságuk, hanem viselkedésük miatt), itt már vannak bőven komikus elemek a bohóckodó talpnyalók révén, illetve sok románc.

Forma: A legszembetűnőbb, hogy kb. az 1920-as évek szintjén van a film minősége, ami annyiban még előny is, hogy könnyűszerrel, feltűnés nélkül beilleszthetőek voltak valódi háborús felvételek. Viszont helyenként teljesen némafilmesnek tűnt, Csungliang karaktere látványosan túl volt sminkelve többször. Vizuálisan ugyanakkor vannak jobb megoldásai; nemcsak a némafilmes beütés miatt írtam az 1920-as éveket, hanem mert teátrális stílusában és főleg az ellenpárokat képező montázsaiban erősen visszaköszön a szovjet hőskor. Aztán volt még egy komikusabb részlet, ahol a kamera a párbeszédnél a megszólaló felekre mindig ráfordult vágás helyett. A zene dagályos, mint a korabeli vagy kicsit későbbi monumentális filmeknél, a színészek kissé teátrálisak.

Élmény: A kínai Elfújta a szélnek (1939) mondják monumentalitása miatt, csak ugye egészen más a végkincsengés. Az elején féltem, hogy ócska propaganda lesz, de szerencsére nem vitték túlzásba (csak helyenként). Ez még abban a kegyelmi időszakban készült, amikor a japánokat már kiűzték, de a kommunisták még nem uralták le a színteret, így készülhetett egy elfogadhatóan balos film. És valahol azt is megértem, hogy a célközönség nem egy műveltebb 21. századi néző, hanem az írástudatlan kínai átlagszegény, de hát én nem vagyok az utóbbi :)

Érdekességek

  • Bár nem ír részleteket a Wikipedia, de Su Hsziuven (Licsen) a kulturális forradalomba halt bele.
  • A filmnek akkora sikere lett, hogy többször újra műsorra tűzték, illetve több remake készült.
Szólj hozzá!
Címkék: 1947 20. század monumentális Kína Ázsia 1940-es évek Kelet-Ázsia 3 órás IMDB 7 Cseng Csünli Caj Csuseng Paj Jang Tao Csin Vu Jin Jan Kungsang Kao Cseng

Nagy kaszinó (1947)

2021. október 25. 19:29 - Liberális Artúr

Rendezte: Luis Bunuel
Műfaj: -
Főbb szereplők: Libertad Lamarque, Jorge Negrete
Megjelenés: 1947, Mexikó
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 5,9
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/nagy-kaszino-gran-casino/movie-10988

Cselekmény: Gerardo és haverja épp börtönben dekkolnak valami piti vétségért, de nincs kedvük letölteni a néhánynapos büntetést sem, főleg miután meghallják, hogy az olajfúrótornyoknál jó pénzt fizetnek a munkásoknak. Meglógnak, de az egyetlen hely, ahol el tudnak helyezkedni, egy kisvállalkozó, Jose telepe, akit folyamatosan fenyegetnek a nagyobb cégek. Egyetlen szórakozásuk a közeli kaszinó, ahol aztán egy átmulatott este után Jose eltűnik. Ekkor érkezik meg a városba Jose rég nem látott húga, Mercedes...

Téma: Bár Bunuel-film, nem szerzői; ez volt az első filmje közel 15 év kihagyás után, örült, hogy rendezhet valamit. Ugyanakkor mégis volt némi társadalomkritikai vagy inkább realista éle, ami előremutatott Az elhagyottak (1950) felé, részben azzal, ahogy bemutatta az olajipar véres világát, de sokkal inkább Mercedes és az olajmágnás párbeszéde, amivel kikelt a szegény többség kizsákmányolása ellen.

Tartalom: Műfajilag a charro-filmek kategóriájába tartozik, ahol a sablon alapján a magányos hős belovagolt egy településre, rendet tett, majd továbbállt. És zenés is, de erről később. Tematikáról, karakterfejlődésről, szimbolikáról nem nagyon tudok mit írni, ez egy ponyva humorral, akcióval, szerelemmel, illetve szőrmentén megjelenik a nagyvállalatok hatalma az állam felett (a rendőrség nekik dolgozik). Egy ponton lehetne kabaré is, hiszen Mercedes-t összetévesztik barátnőjével, ami félreértésekre ad okot, de ennek egyéb dramaturgiai célja van. Kissé lassan halad a történet és elég későn jutnak el a háttérben álló főgonoszhoz, így súlytalan a végső összecsapás.

Forma: Azért magán viseli Bunuel kezének nyomait is a film, van egy-egy perverzebb, szürreálisabb húzás, mint pl. a kórus karikaturisztikusabb megjelenítése, az olajtócsában matatás szerelmi vallomás közben vagy Mercedes első jelenete a kaszinóban a felrakott székek között. Ahogy említettem, zenés de a dalrafakadások illenek a történetbe. A dalok viszont nem túl izgik, koreográfia nincs, Gerardonak pedig hiába van operaénekesi múltja, unalmas, ahogy színésznek is. Ellenben Mercedes-nek van egy erősebb előadása, amikor részeget alakít.

Élmény: Bunuel-rajongóknak kötelező, hiszen ezzel a filmmel tért vissza és szórakoztató felismerni benne a jegyeit, ugyanakkor a film maga nem túl erős. Történeti érdekességnek elmegy.

Érdekességek

  • Korábban láttuk: Jose Baviera (Az öldöklő angyal)
  • Jorge Negrete (Gerardo) 1952-ben hozzáment Maria Felixhez, de 42 évesen, 1953-ban elhunyt betegségben.
Szólj hozzá!
Címkék: 1947 20. század Amerika Közép-Amerika Mexikó Luis Bunuel 1940-es évek 2 órás IMDB 6 Libertad Lamarque Jorge Negrete

Al hayatt al yawmiyah fi quariah suriyah (1974)

2021. október 22. 23:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Omar Amiralay
Műfaj: dokumentum
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1974, Szíria
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,1
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy kb. "egy szír falu mindennapjai". Egy szír faluban járunk, ahol csak kenyeret esznek és teát isznak, más nincs, ezért magas az alultápláltságból fakadó betegségek száma. Van iskola, de a tanárok természetesen nem igazán vágynak ide, aki pedig mégis eljön, az nehezen tud mit kezdeni egy romos iskolaépületben olyan állami iránymutatásokkal, hogy heti háromszor kellene fürdeni, amikor nincs is a faluban fürdőszoba...

Téma: A lényeg csak ezután kezdődik, a film valójában egy balul sikerült állami földbirtokrendezésről szól (csak erről épp a nézőnek felejtenek el szólni), aminek persze kárvallottjai a legkiszolgáltatottabb falusiak, ezért a film a latin stílus nyomán aktivizmusra szólítja fel nézőjét.

Tartalom: A történet szerkezete alapvetően ellentétpárokra épül, ahol a falusiak beszámolóit ütköztetik a hivatalos szervekéivel. Az életképekkel történő felvezetés utáni első ilyen motívum az iskola, amelyben az ellentétet az oktatott valóság (fürödjünk gyakran) és a valós viszonyok különbsége adja (de nincs víz). A második az egészségügy, ahol a hivatalnok a babonás embereket okolja, viszont az érintettek beszámolóiból itt is az derül ki, mint az iskola esetén, hogy a feltételek elégtelenek. Csak ezek után fordulunk rá a fő sztorira, a földbirtokvitákra, ahol a korábbi uralkodóréteg (1970-ben "szocialista" puccs volt), a gazdagabbak kitúrják a falusi parasztokat földjeikről, míg az állami hatóságok vagy nem foglalkoznak az esetekkel vagy nem tudnak velük foglalkozni vagy fontosabbnak tartják a rendet az igazságnál. A vége a legszebb, amikor egy idősebb falusi megunja a süket dumát és olyan őszinte dühhel mondja, hogy "éhezünk és haldoklunk", hogy azt tanítani kellene. Ezután jön a rendező felszólítása, hogy küzdeni kell az igazságért és cinkos, aki néma marad.

Forma: Egészen korrekt a képi világ, szír filmben még nem nagyon csalódtam. Szokatlan kameraszögekből felvett, költői képekkel indít, sajnos ez a későbbiekben nem lesz jellemző. Kezdetben nincs beszéd, a jelenetek pedig olyan ügyesen vannak összevágva, hogy akár játékfilmnek is elmenne. Ebben a Hortobágyra (1936) emlékeztet a montázsaival, összevágott életképeivel. Van néhány visszatérő motívum (gyerek szórja a homokot, zakatol a szivattyú, letépi ingét az idős férfi), amely ritmust ad a filmnek és a tapasztaltabb néző már sejtheti, hogy ezeknek később lesz jelentőségük, tisztára mint egy másik magyar filmben, az Apában (1966). Ebbe rondítanak bele az interjúrészletek. Probléma, hogy a kontextus nagyon hiányzik, így nekem, mint időben és térben messzi nézőnek nehézséget okoz a dekódolásuk, hogy kik beszélnek és miről. A hagyományos szír népzene nagyon hangulatos, és van egy párperces zenei blokk, ami mintha egy muszlim punkbuli lenne, szórakoztató. És ahogy már többször említettem, a végén a rendező kiszól nekünk aktivizmusra felszólítva.

Élmény: Szóval szír filmben még nem nagyon csalódtam, ez is egy viszonylag jól felépített szerkezetű film több látványos megoldással, csak a kelleténél jobban kellett a sötétben tapogatóznom, hogy megérthessem, miről szól. Volt több erős pillanata, főleg az idős férfi kiakadása ügyesen lett a végére elhelyezve tetőpontnak, ugyanakkor a filmvégi felszólítás meg valamiért nem szimpi.

Érdekességek

  • A filmben szereplő falu Dajr ez-Zaur környékén van, ami egy tízezer éves város kétmillió lakossal.
  • A film kontextusa az, hogy 1968-1973 között egy hatalmas gát, a Tabqah-gát megépült az Eufráteszen, ellehetetlenítve ezzel több ezer családot.
Szólj hozzá!
Címkék: dokumentum 1974 20. század Ázsia Szíria 1970-es évek IMDB 7 1 órás Nyugat-Ázsia Omar Amiralay
süti beállítások módosítása