Cselekmény: Első világháború, Osztrák-Magyar Monarchia. Schneider (Klaus Maria Brandauer) sebesüléséből lábadozik a hipnózissal foglalkozó Bettelheim professzor (Erland Josephson) alatt. A professzor meglepetésére Schneider rendkívüli tehetségnek bizonyul, így fordul a kocka és asszisztensként dolgozna vele a háború után. A kórházban felfigyel rá egyik felettese is, Nowotny (Eperjes Károly), aki jártas a varieték világában. Kitalálják számára a Schneidernél jobban hangzó Hanussen nevet és már az első előadáson sikerül a botrány: Hanussen megjósolja egy nézőnek szülei hajóbalesetét, amit másnap reggel meg is írnak az újságok...

Téma: Az értelmezéshez annyit még el kell spoilereznem, hogy a tetőpontot a náci uralom kiépülése jelenti. Szabó "német" trilógiájának harmadik darabja már kevésbé egyénközpontú, hiába van a középpontban Hanussen; itt már sokkal inkább a viharos történelmi időkről szól a film, amelynek sötét ürességében elvesznek az emberek.

Tartalom: Három-négy részre osztható a történet, az első részekben Hanussen az első világháború során magára talál orvosának és katonatársának köszönhetően, a kezdeti sikerek után pedig Németországba utazik. Valóban médium? Biztosan nem tudhatjuk, ő maga is azt vallja, hogy közép-európaiként tökéletesen átérzi és látja a korszellemet, ezért sikeresek a jóslatai és gondolatolvasásai. Németországban mindenesetre hírnévre tesz szert, és bár igyekszik magát távol tartani a politikától, egy provokálás hatására kimondja, hogy Hitler lesz a kancellár a rendpártisága miatt, innentől pedig végképp felkelti a nácik figyelmét. A történet amúgy is erős párhuzamot von közte és Hitlert között, mintha azt hangsúlyozná, hogy Hitler korának terméke volt, nem egyedi eset. Természetesen az egész hipnózisos szál is egy elég nyilvánvaló párhuzama a totalitárius diktatúrák propagandáinak. Kis megjegyzés: Lehet, hogy máskor is jellemző volt, de most tele volt rakva kikacsintásokkal kezdve az illuzionisták neveitől (Wajda, Menzel, Jancsó) a lakcímen át (Tűzoltó utca 25) Riefenstahlig.

Forma: Nem sokban különbözik a trilógia többi részétől, ez is kifakított, a fényekkel észrevétlenül játszó film, ami nem teljesen igaz, mert talán a német expresszionizmusra való tekintettel néha volt markánsabb megvilágítás is. Zene nem rémlik, gyakoriak voltak az arcközeliek, azaz újra a színészeken múlt a kivitelezés, akik hozták az elvárhatót. Többet nem igazán tudok róla mondani, nekem ekkora mértékű finomság már túl jellegtelen.

Élmény: Bár Szabó elmondása szerint ezt a filmjét kissé elrontotta, mert a kelleténél gyengébb lett a karakter drámája ("Ez volt az a film, amellyel mindent elmondhattam volna, de a lehetőséget elszalasztottam. Egyszerűen mellébeszéltem."), nekem talán épp ezért jobban tetszett az elődeinél, amelyek dilemmái nem igazán hatottak rám újszerűen. Itt viszont Hanussen is csak sodródott az árral és lényegtelen volt, hogy erkölcsileg hová helyezkedik. Ezzel együtt továbbra is a korai Szabót szeretem és az ő fényében nem tudok lelkesedni a későbbi filmjeiért.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Klaus Maria Brandauer  (Mephisto, Redl ezredes)
  • Erland Josephson (Farkasok órája, Suttogások és sikolyok, Jelenetek egy házasságból, Fanny és Alexander, Áldozathozatal, Odüsszeusz tekintete)
  • Bánsági Ildikó (Szindbád, Bizalom, Mephisto, Napló gyermekeimnek, Egymásra nézve, Napló apámnak anyámnak, Édes Emma drága Böbe, Roncsfilm)
  • Eperjes Károly (Redl ezredes)
  • Grazyna Szapolowska (Egymásra nézve)
  • Adrianna Biedrzynska és Ewa Blaszczyk (Tízparancsolat)
  • Cserhalmi György (Még kér a nép, Szerelmem Elektra, Az ötödik pecsét, Mephisto, Fehérlófia, Kontroll)
  • Rátonyi Róbert (A tanú, Redl ezredes)
  • Kalina Jędrusik (Veronika kettős élete)
  • Andorai Péter (Bizalom, Mephisto, Egymásra nézve, Redl ezredes, Az én XX. századom, Édes Emma drága Böbe, Roncsfilm)
  • Eszenyi Enikő (Kontroll)
  • Kerekes Éva (Édes Emma drága Böbe)
  • Sáfár Anikó (Apa, Redl ezredes)
  • Fodor Tamás (Martinovics)
  • Mácsai Pál (Testről és lélekről)
  • Müller Péter (Tűzoltó utca 25)
  • Xantus János (Mephisto)
• Színészdinasztiák: Bánsági Ildikó férje Gáspár Sándor;
• Andorai Péter tavaly hunyt el 71 évesen
• Erik Jan Hanussen (1889-1933) létező személy és állítólag nem kevéssé járult hozzá Hitler karizmájának létrehozásához, de természetesen alapvetően itt is csak ihlető kiindulópont volt a valóság. Cseh zsidó volt, aki a maga korában sztárnak számított és magas körökben mozgott, illetve filmbéli alakjával ellentétben igenis támogatta a nácikat. Állítólag Hitler rendszeresen leckéket vett tőle, hogy minél hatásosabb legyen szónokként. Valószínűleg közeli kapcsolatainak köszönhetően tudott előre a Reichstag felgyújtásáról, így ennek "megjóslása" verhette ki a biztosítékot náci riválisainál annyira, hogy meggyilkolják. Fia Hanussen II néven szintén médium volt a második világháború után, elvileg még életben van, 99 éves.

Cselekmény: 19. század, Habsburg Birodalom. A még gyermek Redl (Klaus Maria Brandauer) olyan szépen szaval a császárról, hogy felveszik katonai iskolába paraszti származása ellenére. Feltétlen engedelmessége itt is meghozza a sikert, illetve barátságot köt Kubinyival, a magyar nemessel (és Katalinnal, Kubinyi szép nővérével). Felnőtt korukra elérik a tiszti rangot és a tiszti életvitelt is, azaz mulatnak ezerrel és kurváznak lányokkal szédelegnek, noha egyre nyilvánvalóbb, hogy legszívesebben egymással szexelnének. Redlt idővel előléptetik Bécsbe, ahol viszonyt kezd a már házas Katalinnal, majd az orosz határra kerül, ahol viszont nincs semmi fegyelem...

Téma: Szabó elmondása szerint Redl identitásválsága érdekelte, azaz általánosabban az, hogy hogyan őrlődik fel egy ember, ha megtagadja a gyökereit és önmagát, ha titkolózik, ha másnak akar látszani és más akar lenni, ha szembekerül saját értékeivel, elveivel, valódi énjével. Nekünk persze lehet némi történelmi olvasata is, illetve ügynökmúltjának kiderülése után mindig felvetődik bennem Szabó filmjeinél, hogy mennyire lehet önéletrajzi ihletésű, amikor a hatalom és egyén viszonyát ábrázolja.

Tartalom: Redl egész személyiségét meghatározó gyerekkorával indítunk, amelyben központi lényegévé válik a császár iránti hűsége, hiszen lehetővé teszi kiemelkedését a szerény körülmények között élő családjából, majd már a katonaiskolában tanúi lehetünk, hogy árulkodnia kell, ha nem akarja, hogy kicsapják. Apja temetésére inkább nem megy haza, fontosabb neki a császár szolgálata. Szépen lépked is feljebb a ranglétrán, ám a tisztek nagyja kritikus a császárral szemben, ez pedig eltávolítja tőlük - annyira, hogy végül a hírszerzés feje lesz, azaz sajátjai után kell kémkednie. Szakmai életében a problémát az jelenti, hogy a trónörökös közelébe kerül és így piszkos politikai ügyekben is meg kell mártóznia, ami végül meghasonlottsághoz vezet, de erről inkább nem írok a spoiler miatt. Családi háttere lehet a Monarchia jelképe, hiszen részben zsidó, de ő maga ruszin, azaz egyik uralkodó vagy erősebb etnikumhoz sem tartozik, na és persze nem is nemes. Gyökereitől való elhatárolódásának legékesebb példája az, amikor nővére meglátogatná, de dühösen elzavarja némi tétovázás után, mert nem illendő a jelenléte. Végül fontos szál magánélete, ami elsősorban Kubinyihoz való viszonyában mutatkozik meg: meleg, amit titkolnia kell, és a legközelebb úgy jut barátjához, hogy nővérével folytat viszonyt, illetve a látszat kedvéért megnősül. Végül mindhárom fronton meghasonlik, noha már az elején elhangzik, hogy ez az eljátszott élet nem élet.

Forma: Annyira tipikusan nyolcvanas évek.. talán közrejátszik a videó minősége is, de alapvetően fakók a színek, a tónusok sötétebbek, a fény gyakran kevés vagy ha nem az, akkor sem fényesek igazán. Ez lehetne látványos is, de észrevétlenül csinálják és ezt nem szeretem. Gyakoriak az arcközeliek, tehát a színészeken múlik elsősorban a film és nem vallanak kudarcot, még a gyerekszínészek is korrektek, bár Brandauer kicsit talán már öreg volt a karakteréhez. A zene nem hangsúlyos, csak az elején és végén ironikus erősen, ahogy megidézi a Radetzky-indulót.

Élmény: Nem vagyok kibékülve az 1980-as évek Szabójával, mindig hiányolom belőle a fiatalkori frissességét. Nem arról van szó, hogy rossz lenne a film, csak kissé önismétlőnek hat a Mephisto után és láttam már máshol is közel ugyanezt a témát, pl.  A megalkuvóban.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Klaus Maria Brandauer és Dömölky János (Mephisto)
  • Mensáros László (Szerelem)
  • Bálint András (Apa, Fényes szelek, Szerelmesfilm, Még kér a nép, Tűzoltó utca 25)
  • Gálffi László (Jób lázadása, Fehér isten)
  • Sáfár Anikó (Apa)
  • Rátonyi Róbert (A tanú)
  • Szabó Éva (Angi Vera, Megáll az idő, Jób lázadása, Napló gyermekeimnek, Napló apámnak anyámnak, Roncsfilm)
  • Major Tamás (A tizedes meg a többiek, Mephisto)
  • Andorai Péter (Bizalom, Mephisto, Egymásra nézve, Az én XX. századom, Édes Emma drága Böbe, Roncsfilm)
  • Kádár Flóra (Körhinta, Szerelmesfilm, Örökbefogadás, Angi Vera, Jób lázadása, Roncsfilm)
  • Rudolf Péter (Jób lázadása)
  • Verebes István (Fényes szelek, Jób lázadása)
• Színészdinasztiák: Bálint András felesége Bodnár Erika; Majláth Mária férje Balázs Samu; Rudolf Péter felesége Nagy-Kálózy Eszter; Dömölky János felesége Szemes Mari; Zolnay Pál feleségei Schubert Éva és Berek Kati;
• Sáfár Anikó férje Berecz János, az 1980-as évek egyik meghatározó politikusa az MSZMP-ben.
• Major Tamás egy évvel később, 1986-ban hunyt el 76 évesen; Andorai Péter tavaly hunyt el 71 évesen.
• Ahogy a film elején is elhangzik, a történet fiktív, csak a történelmi kontextus valós, illetve Redl karakterének eredetije is csak ihlető volt. Az igazi Redl (1864-1913) valóban nem volt nemes, de cseh-német származású volt. 1907-ben került a hírszerzéshez és számos technikai újítást bevezetett (pl. a kamerát), de már ekkor évek óta az oroszoknak kémkedett pénzért vagy mert megzsarolták homoszexualitásával vagy simán csak buliból. Ennek a következménye azonban tragikus volt, becslések szerint emiatt állt be a keleti front és többszázezer katona élete múlt rajta.

Cselekmény: 1943. A zsidó Jób és felesége, Róza (Temessy Hédi) gyermektelenek, de érzik közelgő vesztüket és nem akarnak meghalni örökös nélkül, ezért az árvaházat lefizetve örökbefogadnak egy keresztény kisfiút, Lackót. Lackó kezdetben problémás, de egyre jobban megkedvelik egymást idővel. A háztartáshoz tartozik még Ilka és Jani, Jani pedig halálosan szerelmes Ilkába. Egy nap cirkusz érkezik a faluba...

Téma: A cím már kb. mindent elárul, a bibliai Jób alakjával von párhuzamot a történet, aki kiváló zsidó volt jólétben, ezért próbaképpen a világ minden nyomora rászabadult, de ő elviselte ezen csapásokat is. A filmbéli Jób azonban nem, és sorsával szembeszáll. Eddig tiszta, de mégsem teljesen világos számomra, hova akar  kifutni a történet, ha egyáltalán...

Tartalom: Pedig egészen sűrű a tartalom, ami az epizodikus szerkezetnek köszönhető. Tulajdonképpen párperces, egymástól javarészt független jelenetekből áll, mindegyiknek van egy rövid, központi témája, gondolata, de egyik sem igazán kiemelkedő. Vagy ha igen, az Isten "megtalálása", aki ott van mindenütt, viszont ahogy előbb jeleztem, nem sikerült megértenem, mit akart mondani ezzel a költő. Szóval mindegyik jelenetnek van egy-egy gondolata, jelképesek, így aztán felsorolni és hosszú lenne mindet, de a sok bába közt elvész a gyermek. A már említett vallási filozofálgatáson kívül szó esik a szerelemről, metakommunikatívan a filmről, na és persze a zsidóságról, a korabeli antiszemitizmusról, a korabeli mindennapokról. A jelképek Bibliaiak, több történetével rokoníthatóak. A gondolatokhoz hasonlóan a hangulat is töredezett, hol melegen emberséges, hol humoros, de többnyire gyerekszeműen kíváncsi, tárgyilagos.

Forma: A képi világa nappal fakó, este melegebb, de sötét fényben úszik. Középpontjában jellemzően a nézelődő és túl energikus Lackó van, aki tök életszerűen még egy friss hullát is megtapogat ahelyett, hogy taknya-nyála egybefolyva, sokkolódva bőgjön. Rendre ajtókon, ablakokon néz be, kicsit az ő impulzív, információhiányos látásmódját kapjuk meg. Hozzá hasonlóan a kamera sokat mozog és az ő szintjén van. A színészek közül Zenthét és Rudolfot nehéz nem maguknak látni, Temessy jó mint mindig, a gyerekszínészt pedig nem fair kritizálni, de vadócnak végülis jó volt.

Élmény: Annyi vallomással tartozom, hogy egyrészt kb. két hónapig néztem a filmet, mert valahogy lusta voltam filmezni és ez nyilván nem segíti az élményszerzést. Szintén csúnya dolog tőlem, hogy az ezredfordulós borzalmaik miatt eleve negatívan álltam hozzá a rendezőpároshoz. Szóval ezeket figyelembe véve talán nem meglepő, hogy nem igazán fogott meg a film pedig kivitelezésre nem rossz, tartalmilag pedig van bőven mondanivalója, csak nem állt össze egységes élménnyé. Valamiért a kommunizmus sem szeretett beszélni a holokausztról, így ez a film az egyik elsőnek tekinthető, még ha itt is csak közvetetten jelent meg - akkor már konkrétabbak voltak Szabó filmjeinek szuggesztív elbeszélései.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Temessy Hédi (Tűzoltó utca 25, Csontváry, Mephisto, Őszi almanach, Kárhozat, Édes Emma drága Böbe)
  • Verebes István (Fényes szelek)
  • Gálffi László (Fehér isten)
  • Ambrus András (Bakaruhában, Zöldár, Szerelem, Még kér a nép, A ménesgazda, Martinovics)
  • Oszter Sándor (Napló gyermekeimnek)
  • Blaskó Péter (Fényes szelek, Roncsfilm)
  • Kádár Flóra (Körhinta, Szerelmesfilm, Örökbefogadás, Angi Vera)
• Színészdinasztiák: Temessy Hédi életársa Gobbi Hilda; Rudolf Péter felesége Nagy-Kálózy Eszter; Görbe Nóra apja Görbe János;
• A moziban levetített film egy 1920-as évekbeli Balogh Béla-film.
• A filmet Oscarra jelölték, de alulmaradt a Fanny és Alexanderrel szemben.

Cselekmény: ...avagy a "nagyváros gyermeke". Manecska fiatalon elárvul, majd szerény varrónő lesz, aki gazdagságról álmodozik. Vele ellentétben Viktor tehetős férfi, aki azonban megcsömörlött a gazdagok világának hívságaitól és inkább egy szerény életre vágyna egyszerű nő mellett. Egy szerencsés találkozás során megismerkednek és egymásba szeretnek, látszólag mindenki megkapja pont azt, amire vágyik, csakhogy Manecskának esze ágában sincs szerény körülmények között élni és szinte feléli Viktor vagyonát...

Téma: A tegnapi film miatt (A szegény Jenny, 1912) kissé parodisztikusnak hatott a fordított nemi felállás, hiszen itt a nő használta ki a passzív férfit, ugyanakkor láttunk már erre is példát (Sátáni rapszódia, 1915). Ha társadalmi csoportokat akart megjeleníteni, kissé elnagyoltnak és inkoherensnek érzem, így marad sima melodrámának.

Tartalom: Az első jelenet mindjárt teljesen felesleges, amely a még gyerek Manecskát és haldokló anyját mutatja. Ez megágyazhatott volna a szegénység bemutatásának, ehelyett fél perc után ugrottunk a jövőbe, ahol főhősünk már felnőtt nő, és bár nem tehetős, de nem is tűnik nyomorgónak varrónőként. Itt lép be a második szál, Viktor, akinek elege van a saját társadalmi csoportjának léha nőiből (és férfijaiból), de ezt a részt is elintézik ennyivel ahelyett, hogy megmutatnák, miért nem elégíti ki a szórakozás. Ehhez képest sok időt kap annak megmutatása, hogy Manecska hogyan mulat éjjel-nappal, miután összejön Viktorral, de nem igazán látjuk, hogy ez miért rossz. Kissé érthetetlen az is, hogy miért bánik Viktorral rongyként, amikor elvileg ő az anyagi forrása. Mindenesetre az utolsó két jelenet megmutatja, hogy míg Viktornak a lelkiek számítanak, Manecska pénzen akar megvenni mindent és teljesen hidegen hagyják az érzelmek. De annak bemutatása elmarad, hogy ez miért rossz.

Forma: A tegnapi A szegény Jennynél mérföldekkel jobb a kivitelezése nemcsak a természetesebb színészi játék és kevésbé hatásvadász történet miatt, hanem a kamerakezelés is jóval dinamikusabb és kreatívabb. Már vannak kameraszögek, némi vizuális trükk egy áttűnés formájában, de messze leglátványosabb az volt, ami a Forgószél híres kulcsos jelenetére emlékeztetett; itt a mulatozó pár volt kissé fókuszon kívül, és a kamera ahelyett, hogy rájuk közelített volna, elhaladt mellettük a színpad felé, hogy az előadásra koncentráljon. Már az önmagában elég lett volna, hogy mozog a kamera.

Élmény: Azért az ilyen filmeknél látszik, hogy a szovjet nagyoknak voltak bőven elődeik és nem a semmiből jöttek; Bauernek már az előző filmje is (Sumerki zhenskoy dushi, 1913) elég korrekt volt, ez sem marad el tőle. A tartalmán még lehetett volna mit csiszolni bőven, de abban is előremutató volt, a kivitelezésében pedig a legjobbak közé tartozik ebből a korszakból.

Érdekességek

• A táncosnő a rendező felesége volt

Előzmények: Dániában is egy Lumiere-kinematográffal indult a történet 1896-ban, majd a kis ország azzal tudott mégis naggyá nőni, hogy exportra gyártottak filmeket. 1910 környékén, tehát korán elkezdtek átállni az egészestés hosszúságú filmekre, a többit pedig már ismerjük Dreyer révén. Urban Gad (1879-1947) anyja író volt, nagybátyja Gauguin, de arról nem találtam infót, hogy ő hogyan került a filmezésbe.

A film: A történet rímel a kor többi hasonló filmjére (pl. a rendező másik filmje, A züllés útján), amelyben naiv nőknek, esetünkben az alsóközéposztálybeli (?) Jennynek (Asta Nielsen) udvarolni kezd egy tapasztaltabb férfi, aminek a lány nem tud ellenállni annak ellenére, hogy tudja, hogy társadalmilag nem elfogadott dolgot tesz, így aztán a szülei ki is tagadják. És persze, ahogy lenni szokott, az udvarlónak csak addig kell Jenny, amíg megfekteti, innentől pedig egyenes az út a társadalmi züllésig. Az erkölcsi tanmese nincs túlságosan kidolgozva, hiszen Jenny véletlenek miatt süllyed a végletekig. Többnyire középtávolaikból állnak a jelenetek, így - bár nincsenek széles, teátrális mozdulatok - nem sokat látunk a színészi játékból. Kameramozgás vagy egyéb látványosságok nincsenek. Az utolsó kép fekete-fehér, egyén és tágas tér ellentétei lehetnének kifejezőbbek, ha hosszabb időt hagynak neki, de hát még csak 1912 van.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Asta Nielsen (A züllés útján)