Artúr filmélményei

Élősködők (2019)

2021. június 20. 19:57 - Liberális Artúr

Rendezte: Pong Dzsunho
Műfaj: thriller, vígjáték
Főbb szereplők: Szong Gangho, I Szongjun, Cso Jodzsong, Csho Usik, Pak Szodam, I Dzsongun, Csang Hjedzsin, Pak Mjonghun
Megjelenés: 2019, Dél-Korea
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,6
Ajánlott írás: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89l%C5%91sk%C3%B6d%C5%91k_(film)
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/mozi/eloskodok-parasite/movie-210272

Cselekmény: A Kim család, azaz az apa Githek (Szong Gangho), az anya Cshungszuk (Csang Hjedzsin), a lány Gidzsong és a fiú Giu mind munkanélküliek, minden fillérért le kell hajolniuk. Giut ugyan sokadjára se vették fel egyetemre, de régi egyetemista barátja szerencsére külföldre utazik tanulni és beajánlja Giut maga helyett angoltanárnak a tehetős Pak család középiskolás lányához. Giu a photoshopban jártas nővére segítségével hamisít néhány egyetemi papírt, de azzal nyugtatja magát, hogy jövőre úgyis felvennék, ez csak megelőlegezés. Amikor Giu véletlenül megtudja, hogy a Pak család eleven kisfiát művészléleknek tartják és sosem tud mellette megmaradni egy művészet tanár sem, kap az alkalmon és ha már magát egyetemistának hazudta, behazudja azt is, hogy nővére magasan jegyzett képzőművész. Gidzsong is jó benyomást tesz, de ekkor már megfogalmazódik bennük a terv: állást szereznek itt apának és anyának is. A család sofőrjét egy autóba rejtett bugyival inkriminálják, a már családtagnak számító házvezetőről pedig azt hazudják, hogy felelőtlenül ragályos betegséggel ment dolgozni, veszélyeztetve ezzel a családot. A terv sikeres, az új sofőr Githek, az új házvezető pedig Cshungszuk...

Téma: Az elég nyilvánvaló téma a különbség egy gazdag és egy szegény család között, azaz a modernkori kapitalizmus okozta, egyre növekvő társadalmi különbségek ábrázolása. Ez annyiban különbözik a korábbi szegény-gazdag ellentétektől, hogy a Pak család nincs alatta erkölcsileg a Kim családnak (sőt). Kevésbé hangsúlyos téma a kulturális gyarmatosítás.

Tartalom: A Kim család szegénységével indítunk, ez azonban nem nyomorpornó, hanem humorosabban bemutatott helyzet, ahol a javak nem léte komikussá válik. Az egykor szebb reményű család vállalkozásai becsődöltek, a gazdasági helyzet pedig nem kedvező, így hiába jóképességűek, állandó anyagi gondokkal küzdenek. Fiuk, Gidzsong némi fondorlattal és különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül egy baráti kapcsolat révén állást szerez a tehetős Pak családnál, majd kitúrja a korábbi alkalmazottakat és bejuttatja saját családját. Kicsit sajnálják a kirúgottakat, de az ő jólétük mégiscsak fontosabb. Ezen a ponton áll legközelebb a történet egy klasszikus kabaréhoz, hiszen állandóan a lebukás szélén állnak főhőseink. A rendező szerint a cím egyébként kettős, nem csak Kimék élősködnek Pakék pénzén, hanem Pakék is Kimék munkáján. Pakék rendes emberek amúgy, de ahogy Githek fogalmaz, a pénzüknek köszönhető az erkölcsük luxusa, más esetben Pakék is Kimékhez hasonlóak lennének. Ami ténylegesen elválasztja őket a pénzen és egy képzeletbeli, túlságosan bizalmaskodó határvonalon kívül, az a jelképes pinceszag, ami ugye környezeti és amit Kimék nem tudnak lemosni magukról. Sok hasonló jelképes mozzanat van, pl. az eső, ami Pakéknak csak kellemetlenség, Kiméknek pusztító árvíz. Ami a problémám, hogy Kimék tökéletesen képesek ellátni feladataikat, nem maradnak Pakék alatt semmiben, mégis ők vannak alul. A történet ezt mutatja be, de azt nem, hogy ez miért van így, ezzel pedig kicsit élét veszi az általánosabb társadalomkritikának és inkább egyedi esetnek tűnik a sztori. A rendező szerint is bevallott legszembetűnőbb jelképrendszer a fent és a lent, azaz Kimék alagsori, zsúfolt lakása és Pakék dombra épített, tágas, fényes villája. Na meg ott van még a suseok is. A fenn említett gyarmatosítás-vonal ugyan végig jelen van, mégis inkább csak jelzésértékű, pl. az angol használata, az amerikai termékek minőségébe vetett hit vagy az indiánosdi. A karaktereknek nem igazán látunk a mélyére, érdemi fejlődés nincs. Ahogy említettem, kb. a történet felénél érünk el a kabarészerűség csúcsára, aztán egy éles, de nem semmiből jövő váltással műfaji váltás következik, és innen már kicsit ízlés kérdése, hogy tudunk-e rajta a továbbiakban nevetni. A kritikák egybehangzó véleménye szerint a történet erőssége épp ez volt, hogy különböző műfajok organikusan egymásba tudtak folyni.

Forma: Nem volt túlságosan látványos, de szépen össze lett rakva. Tulajdonképpen azt hiszem a nagyja a villa nagy szobakonyhájában játszódik; ahogy említettem, Kimék lepukkant, zsúfolt lakásával szemben ez egy szép, fényes, tágas, minimalista villa, aminek az érzetét erősítette a szélesvászon is; sőt, a villát (díszlet) kifejezetten úgy húzták fel, szélesvásznú legyen. Öröm volt olvasni, hogy a lakást részben animálták, és pont ez lenen a dolog lényege, hogy kicsit javítsák, felturbózzák a valóságot és ne kicseréljék. A megvilágításnál feltűntek a telített színek, utánaolvasva ez azért olt, mert külön speciális fényforrásokat használtak hozzá. Persze ahol ellentétes hatás kellett, ott meg fakóan kopottas volt minden. A kamera lekövette az eseményeket, de nem volt benne semmi extra, ahogy a színjátékban és a zenében sem. Sőt, a színészeket itt-ott inkább gyengébbnek éreztem, bár ez adódhat a koreai magatartásformákból is.

Élmény: Ahogy több kritika is jelezte, adott a párhuzam a Jokerrel, és bár az a film sem volt tökéletes, ez meg sem próbált több lenni egy leíró filmnél, emiatt pedig kevésnek érzem. Nem volt rossz, csak nem lett emlékezetes sem.

Érdekességek

  • Korábban láttuk: Szong Gangho és Csang Hjedzsin (Rejtett napfény)
  • A 2019-es felhozatalt minősíti (?), hogy meglepetésre a legjobb filmért járó Oscart is elnyerte, amit azért legtöbbször amerikai film szokott elvinni. Azonban ahogy utánanéztem, annyira mégsem különleges eset ez, ez volt ugyanis a tizedik külföldi film a 92 díjátadó történetében, ami a legjobb film címet elnyerte (igaz, ebből 8 brit), csak eddig egyet sem láttam még a korábbiakból. Ugyanakkor ez volt az első nem angol nyelvű győztes.
  • A filmzene létrejöttében magyarok is közreműködtek.
  • A filmet részben egy 1930-as évekbeli francia gyilkosság ihlette, ahol egy szobalány beajánlotta nővérét és bár jól dolgoztak, az úrnőjük állandóan cseszegette őket szóban, majd fizikailag is, míg végül elszakadt a cérna és brutálisan meggyilkolták lányával együtt.
2 komment

A férfiak évada (2000)

2021. június 17. 23:09 - Liberális Artúr

Rendezte: Moufida Tlatli
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Rabia Ben Abdallah, Sabah Bouzouita, Ghalia Benali, Hend Sabri, Ezzedine Gannoun, Mouna Noureddine
Megjelenés: 2000, Tunézia
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 6,7
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-ferfiak-evada-la-saison-des-hommes/movie-85820

Cselekmény: Aicha Tuniszban él két felnőtt lányával Meriemmel és Emnával (Hend Sabri), valamint problémás kisfiával. Hogy nyugtassák a fiú idegeit, jobbnak látják hazaköltözni a nyugisabb Dzserba szigetére. Meriem friss házas, de már most bajok vannak vele, Emna pedig hegedűsként fontos előadásra készülne. Aicha férje és az apa, Said szőnyegkereskedő, külön él tőlük, de a szokások miatt nem váltak el. Ugrunk a múltba, amikor Aicha és Said friss házasok voltak. A férfiak a szigetről majd' egy évre Tuniszba mennek eladni a nők készítette szőnyegeket, és csak évente egyszer térnek haza pár hétre (innen a picit félrefordított cím). Rangidősként Said anyja (Mouna Noureddine) az "úr" a házban, aki igyekszik vigyázni a hagyományos rendre, ám ezt a szigort Aicha nehezen viseli...

Téma: Nem túl nehéz észrevenni, hogy Aicha és lányai életén keresztül a női-férfi kapcsolatok jelennek meg, a hagyományos és a modern felfogás - amely azonban nem feltétlenül jelent elnyomó férfiuralmat.

Tartalom: A történet szerkezete kissé kusza és nem segítenek benne túlságosan, hogy könnyű legyen elválasztani az idősíkokat. Én most hadd haladjak időrendben, mert egyébként felváltva ugrálunk múlt és jelen közt. Az alaphelyzet tehát egy hagyományos családmodell, ahol egy nagyobb család nőtagjai a szigeten, elzárva szőnek szőnyeget, míg férjeik évente egyszer hazautaznak pár hétre felvenni az árut, majd elutaznak a nagyvárosba az év többi részére. Őket csak alig látjuk, de sejthetjük, hogy másik életük, másik családjuk is van a városban, míg a szigeten hagyott nők epekedve várják őket vissza. Csakhogy a találkozások sem örömteliek, mert van, akinek haza se jön a férje, Aicha és anyósa pedig csak panaszkodni tudnak Saidnak. Aicha ugyanis már tanult nő, aki a házasság miatt hagyja abba az egyetemet és nehezen viseli szigorú anyósát. A kenyértörésre kettejük között akkor kerül sor, amikor az anyós nem akarja a lányokat iskolába engedni. Nagyobbik lányát, Meriemet kis híján megerőszakolják, ezért képtelen a szexre, de szerencsére férje már modern és megértő. Nem mellesleg ehhez a fejezethez kapcsolódik a film talán legkifejezőbb jelenete, amikor az amúgy kis híján magatehetetlen nagybácsi kezét az anyós megfogja és azzal üti meg Meriemet, amiért majdnem "szexelt" az erőszakoskodóval. Emna ezzel szemben már teljes mai nő, viszonya van egy nős férfival, de nem hajlandó rabigába hajtani a fejét, azaz nem akar sem megházasodni, sem szeretőként benne maradni a kapcsolatban. Ő elhagyja a jelképes szigetet.

Forma: Kevésbé izgi, nincsenek látványos megoldások, bár szívesen zoomolnak ki az egyébként többnyire emberközelibb távolságból, hogy nagyobb távlatba helyezzék az egyént. Ebből adódóan elsősorban a színészeken van a hangsúly, de ahogy említettem, az idősíkok váltakozását nem sikerült túl jól elválasztani, ennek fő oka pedig az, hogy ugyanazok a színészek játszák a fiatal házasokat és a középkorúakat is. Amúgy nem rosszul, csak na... Izgalmasabb képei a filmnek, amikor a hagyományos tunéziai házak belső falai osztják fel a teret. Zene alig van, így nem erős, pedig adja magát a hegedűjáték vagy egy népdal, de ezekből több kellett volna az erősebb hatás kedvéért, ami pl. A palota csendjében működött.

Élmény: Egy kritikát találtam a filmről és sajnos igazat kell adjak neki, lapos volt idegen szemmel nézve (mindig fenn kell tartani, hogy egy helyinek sokkal több többletjelentést hordozhat egy film), talán elsősorban a keretes szerkezet miatt. Időrendben talán katartikusabbak az események. Kivitelezésbe szintén hiányoztak a látványos elemek. Korrajznak biztos jó.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Hend Sabry (A palota csendje, Omaret Yakobean)
    • Mouna Noureddine (Rih essed)
  • A rendező idén hunyt el 73 évesen koronavírusban.
Szólj hozzá!

Posle smerti (1915)

2021. június 14. 23:30 - Liberális Artúr

Rendezte: Jevgenyij Bauer
Műfaj: rövid
Főbb szereplők: Vitold Polonszkij, Vera Karalli
Megjelenés: 1915, Oroszország
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 6,9
Ajánlott írás: https://silentsplease.wordpress.com/2014/07/12/after-death/
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy "a halál után". Az otthonülő Andrej halott anyját eszményíti, míg végül egy barátjának sikerül elrángatnia bálba. Itt persze megismeri a sápatag, igéző tekintetű Zoyát, akivel kölcsönösen elvarázsolják egymást. Zoya találkára hívja a férfit...

Téma: A Milics Klára c. Turgenyev-novella filmes feldolgozásában a hangsúly nem azon van, hogy Andrej nem tud mit kezdeni a hús-vér Zoyával, hanem Andrej pszichológiai állapotán. Lehet, hogy ennél többet is akart mondani Bauer, de ennyi jött át rendesen. Erről majd később.

Tartalom: Andrej bemutatásával kezdünk, aki a szellem embere, nem nagyon mozdul ki otthonról és halott anyját eszményíti, magyarul nincs sok köze a valósághoz. Ekkor lép színre Zoya, megtetszenek egymásnak, de Andrej túl nyomi a kezdeményezéshez, ezért Zoyára hárul a feladat. És ez lehetne nagyon beszédes is, hiszen Bauer többi filmjéhez hasonlóan egy modern nő benyomását keltené, de annyira jelentéktelenül teszi, hogy elsikkad. Kb. a sztori felénél jön egy fordulat, ami Turgenyevnél fontos dologra mutatott rá, azaz hogy Andrejnek Zoya csak egy idea és nem valódi nő, míg itt csak arra volt jó, hogy borzongasson. Bocs, hogy megint rébuszokban írok, de nem merek spoilerezni :)

Forma: Meglepő módon egy sekélyességet firtató kritikának Bauer igazat adott, de azzal védekezett, hogy elsősorban a film nyelve érdekelte és nem a történet. Ebben pedig szokás szerint nem kell csalódnunk, a kamera olyanokat csinál, amit még sokáig nem látunk. Gyönyörűen tud mozogni, a báli bemutatkozásokkor például hőseinkkel együtt lépked és tekint jobbra-balra. Nem fél egészen közeli arcképeket mutatni; az álomjelenetek megvilágítása teljesen elüt az addigiaktól, valóban földöntúli hatású... stb. Modernebb, komolyabb tartalom mellett egyes részek már durván expresszív, pszichológiai ábrázolások lehettek volna, amikor Andrej megszállottja lesz Zoyának és csak ő jár a fejében.  A színészek ugyanakkor még nagyon teátrálisak.

Élmény: Bauer minden filmjénél nagyjából ugyanaz az élménybeszámolóm: előremutató, izgalmas képi megoldásokat láthatunk, tartalmilag azonban nem hozza ugyanezt a szintet. Ez részben érthető, még mindig nagyon korán vagyunk, ráadásul nem a legszerencsésebb régióban.

Érdekességek

  • Vitold Polonsky 1919-ben, 39 évesen hunyt el ételmérgezésben
Szólj hozzá!

A nagy füzet (2013)

2021. június 13. 23:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Szász János
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Gyémánt András, Gyémánt László, Molnár Piroska
Megjelenés: 2013, Magyarország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,0
Ajánlott írás: http://film.elte.hu/vinczeterez/2013/10/28/mi-van-a-fuzetben-szasz-janos-a-nagy-fuzet/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-nagy-fuzet-a-nagy-fuzet-le-grand-cahier/movie-144257

Cselekmény: 1944, az osztrák határ közelében (Kőszeg, hogy pontosak legyünk). Főhősünk két kiskamasz ikerfiú, akiknek az apjuk katona. Bevonuláskor egy nagy füzetet ad nekik ajándékba, hogy jegyezzenek le benne mindent neki, hogy majd tudja, mik történtek velük a külön töltött idő alatt. Mivel ikrekként feltűnést kelthetnek, jobbnak látják őket a vidéki nagyihoz (Molnár Piroska) küldeni, akivel viszont elég rossz a viszony, nem is örül a gyerekeknek. A kosztért és kvártélyért dolgoztatja és veri őket, amúgy is hideg van, fáznak, éhesek, nincsenek szerető szülők, a helyiek sem kedvesek. Elhatározzák, hogy megedződnek, hogy erősek legyenek. Előbb egymást ütögetik, hogy megszokják a fájdalmat, majd ételt se vesznek magukhoz napokig, hogy az éhségnek is ellen tudjanak állni...

Téma: A háború, az embertelen körülmények fokozatosan leépítik az emberséget, erkölcsöt, testet és lelket, cserébe egy torz lény születik. Ez az egyértelműbb olvasata a történetnek; a kicsit jelképesebb egy átvitt értelemben is vehető személyiségfejlődés, ami egyáltalán nem a film valóságában játszódik - de erről később.

Tartalom: Háború van, apa katona, anya inkább vidékre viszi a gyerekeket, és bár ott talán nincs közvetlen életveszély, a meleg, szerető otthon helyett egy rideg világ várja főhőseinket, amihez testileg-lelkileg meg kell keményedniük, hogy meg tudjanak maradni benne. Először a testüket kínozzák, hogy megszokják a fizikai fájdalmat, majd a lelküket szoktatják hozzá a kegyetlenségekhez. Bár ezzel valóban túlélőkké képzik magukat, eltévesztik a célt szem elől és már valójában nem lesz miért élniük. Válogatott gonoszságokat láthatunk, lefeslik róluk a család, az otthon, a vallás... stb. Ez a felszínesebb olvasat. A második már kissé nehezebb, ehhez a kulcsot az ikerség adja, ugyanis a néző muszáj, hogy felvonja a szemöldökét, ha ikreket lát (és ha állatot, űrlényt, iskolát vagy börtönt, amelyek mindig jelképesen értendőek). Ha ikreket látunk, az egy lélek két testben, avagy egy személyiség, egy személy kettős kivetülése. Ezt kevés kritika vette észre és nem véletlenül, az ikrek ugyanis ahelyett, hogy két végletet jelenítenének meg, egyformák. Pedig szépen illeszkedik a dolog abba a vonalba, ahogy szépen-lassan az egyén leválik a személyes és társadalmi gyökereiről, felfedezi a rideg világot, a szexualitást már-már karikaturisztikusan, végül elengedi önmagát is - és ehhez nem kell háború, ez csak az öntudatra ébredő egyén harca. Bocsánat, ha kissé titokzatosan beszélek, nem akarok nagyon spoilerezni, csak azt akarom hangsúlyozni, hogy amit a legtöbb kritika bénázásnak látott, az szándékos volt, de túl jól sikerült elrejteni. (Vagy csak én gondolok bele többet, erre is volt már példa :D ). A sztori szerkezete tehát egyenesen vezet a cél felé, a karakterek egysíkúak, a jelképek egyszerűek.

Forma: A hideg és sötét tónus az uralkodó, ami néha már nagyon zavaróan sötét és ki se lehet venni az alakokat. A kamera jellemzően intim közelségben marad, de nem teljesen veszi fel az ikrek nézőpontját. Úgy összességében korrekt a külső, de semmi igazán látványos nincs benne, a legerősebb eleme az előbb említett világítás. A háborús erőszak nem jelenik meg, csak a civil. Volt, aki szidta a bombázást, de szerintem így közvetve érzékeltetve jobb volt. Némi extrát jelentenek a nagy füzet képei, de ahhoz nincs belőlük elég, hogy meghatározóak legyenek. A színészek rendben vannak, a gyerekek is, de itt se ragadt magával senki. A zene észrevétlen, atmoszferikus marad. Szóval a hangulatot jól megalapozzák képi eszközökkel, az elembertelenedés az érzelemmentes arcokon látszódik, az ikrek egylényegűsége pedig az állandó, intim közelségükben.

Élmény: Szerintem igaztalanul bántják, nem rossz egyáltalán, de bár egy-két hangsúlyt máshova helyeztem volna. Így viszont valóban kissé "elcsépelt" a történet, külcsínében pedig szintén korrekt, de nem kiemelkedő élmény. Irodalmi adaptációként valószínűleg meg kellett csinálni, filmként viszont feleslegesnek érzem.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Molnár Piroska (Sorstalanság)
    • Ulrich Thomsen (Születésnap)
    • Tóth Orsi (Sorstalanság, Fehér isten)
    • Derzsi János (Őszi almanach, Szürkület, Roncsfilm, Sátántangó, Werckmeister harmóniák, Kontroll, A londoni férfi, A torinói ló)
    • Kovács Lajos (Berlin felett az ég, Hanussen, Kontroll, Sorstalanság)
    • Székely B. Miklós (Egymásra nézve, Őszi almanach, Kárhozat, Hanussen, Szürkület, Napló apámnak anyámnak, Sátántangó, Kelj fel komám ne aludjál, Sorstalanság)
    • Andorai Péter (Bizalom, Mephisto, Egymásra nézve, Redl ezredes, Hanussen, Az én XX. századom, Édes Emma drága Böbe, Roncsfilm)
  • Bognár Gyöngyvér férje a rendező
  • Andorai Péter tavaly hunyt el 71 évesen
  • Irodalmi adaptáció, mert Kristóf Ágota híres regényének a megfilmesítése, aki szintén átélte az elszakadás traumáját.
Szólj hozzá!

Final Cut (2012)

2021. június 10. 22:39 - Liberális Artúr

Rendezte: Pálfi György
Műfaj: kísérleti, romantikus
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 2012, Magyarország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,1
Ajánlott írás: https://magyar.film.hu/filmhu/magazin/palfi-gyorgy-filmmuveszet-mint-nyersanyag-interju-palfi-gyorgy-final-cut.html
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/final-cut-holgyeim-es-uraim-final-cut-holgyeim-es-uraim/movie-126994

Cselekmény: A férfi reggel felébred, elindul és az utcán belebotlik a nőbe. Első pillanatra egymásba szeretnek. A férfi követi a nőt és egy bárban köt ki, ahol a nő az előadó. Az előadás után felkeresi öltözőjében és randira hívja egy moziba. A nő másnap felkeresi a férfit, vidámparkba mennek, táncolni, majd vacsorázni, végül lefeküdnek egymással. Csakhogy megérkezik a barát/férj/ex, a férfiak megverekednek. A nő kidobja a korábbi pasit. A férfi megkéri a nő kezét és összeházasodnak...

Téma: Hurrá, egy igazi filmbuziknak való film :) Az egész lényege ugyanis az, hogy nincs egy önálló jelenet sem, mindent klasszikusokból vágtak össze. A történet maga egy tipikus szerelmi sztorit mesél el, de mivel sok filmből áll össze, ez a metakontextus egyetemessé teszi a szerelmek lefolyását, illetve tükröt tart a filmművészetnek, hiszen a legnagyobb klasszikusokból ugyanaz a sztori összeállítható.

Tartalom: Szóval a történet egyszerű, ez a rész nem lesz hosszú. Férfi és nő találkoznak, egymásba szeretnek, van némi konfliktus, majd örök boldogság. Annyit jegyeznék meg, hogy a románcot alapvetően férfiszemszögből látjuk, a férfi érzelmei jelennek meg elsősorban. Ezt én máshogy csinálnám ma már, ugyanakkor a dolog jellegéből adódóan máshogy nem is lehetne, hiszen ezek a klasszikusok is jellemzően férfiközpontúak.

Forma: Na és akkor a lényeg. Pálfinak nem volt sok pénze, ezért egy korábbi dédelgetett álmába fogott bele, kiválasztott közel 500 filmet egy közeli videótékából és három évre bevonult a vágószobába kollégáival. Ha nem lett volna lekorlátolva, én valószínűleg ezt máshogy csináltam volna és kiegyensúlyozottabb válogatást hozok létre térben is időben, de persze érthető az is, hogy előnyösebb ismertebb alkotásokból dolgozni. Szóval a koncepció az, hogy sok film pármásodperces jelenetét úgy ollózták össze, hogy összeálljon belőle egy történet. Például az első jelenetben a férfi felébred; ehhez bevágtak pár férfifelébredős kockát többek közt az Avatárból, az Egy makulátlan elme örök ragyogásából, az Amerikai szépségből, a Kínai negyedből, a Kifulladásigból, a Hamu és gyémántból, A gyűlöletből, az Éjféli cowboyból, az Oldboyból, a Szigorúan ellenőrzött vonatokból, az Amelie csodálatos életéből, a Manhattanből - ennyit ismertem fel és ez bő két perc, tehát elég gyorsan pörög és végig ilyennek kell elképzelni. A hozzám hasonló tapasztaltaknak jó móka felismerni a filmeket, de szűzként is nézhető, nem zavaróak az állandó karakter- és díszletcserék. Ez alapján még nem lenne több egy random YouTube-videónál, ahol valaki összevágott jeleneteket, de két dolog ad neki extra dimenziót: az egyik, hogy különböző filmeket vágnak egybe, és hiába mutatja mindegyik pl. a nő ébredését, nem mindegy, hogy ez a jelenet az Airplane-ből vagy A nyolcadik utas: a halálból van. És többször vágnak egybe popcorn-filmet, művészfilmet, horrort, vígjátékot... stb. Mindegyik hangulata feltüremkedik; romantikát kellene látnunk, de ennél komplexebb érzések rohannak meg. Ugyanezt játssza el a zenével is. Javarészt nagy filmslágerek vannak, csak épp gyökeresen ellentétes tud lenni a jelentése a Szerelemre hangolva zenéjének egy romantikus képsor közben, mint ami az eredetiben. Ja, és külön poénok lehetnek benne, ha tudjuk, mely két film jön egymás után. Pl. láthatjuk Lillian Gish-t előbb vigasztalandó lányként az Út a boldogság felében, majd a következő képen már az ő időskori alakját látjuk vigasztalni valakit A vadász éjszakájában. Vagy megemlíthetjük James Stewart személyét is, aki az 1930/1940-es évek romantikus hősszerelmeséből a Szédülés mániákusává vedlik. A film egyébként talán inkább a magyaroknak készült, hiszen kissé felülreprezentáltak a magyar filmek és filmzenék nemzetközi ismertségükhöz képest. A montázsokat leszámítva viszont nem volt túl kreatív vizuálisan; egyetlen jó pontja az volt, amikor egy képsorozatot újraismételt később, kihangsúlyozva azt.

Élmény: Már az első pillanatokban megszerettem, amint leesett, miről fog szólni. Nagy meglepetés nem volt benne a tartalmát illetően és a montázsolást leszámítva képileg sem volt annyira kielégítő, de a filmeket felismerni önmagában is elég jó szórakozás. Filmbuziknak kötelező :)

Érdekességek

  • A film oktató segédanyag minősítésű, a jogdíjakat ugyanis annyira nehéz lett volna leegyeztetni és kifizetni, hogy inkább csak ingyenesen vetítik (nem tudom, azóta ez változott-e).
  • Érdemes megvárni a stáblistát, mert sokat elmond róla, hogy külön köszönetet mondtak torrentoldalaknak :D (Én is köszönöm nekik ezúton is.)
  • A legrégebbi film elvileg A vonat érkezése, a legújabb az Avatar, de az előbbi felett pl. átsiklottam. A közelmúltbeli élményeim közül a Redl ezredes volt meg. Ha valakinek megvan a lista, jelezze :)
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása