Artúr filmélményei

A Dél dala (1946)

2020. október 12. 22:55 - Liberális Artúr

Rendezte: Harve Foster, Wilfred Jackson
Műfaj:
animáció, dráma, zenés
Főbb szereplők:
Ruth Warrick, Bobby Driscoll, James Baskett, Luana Patten

Megjelenés: 1946, Egyesült Államok

Hossz: kb. 1,5 óra

IMDB:
7,1

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Az amerikai polgárháború utáni Délen járunk. A kis Johnny szüleivel a nagyi ültetvényére utazik hosszabb látogatásra és már előre örül a híres malomtavi békáknak vagy Rémusz bácsi meséinek. Hidegzuhanyként éri a hír, hogy apja nem maradhat velük, mert újságíróként valami forró ügybe nyúlt bele és azonnal haza kell utaznia. Johnny bánatában este apja után szökne, de belebotlik az épp mesélő Rémusz bácsiba, kíváncsisága pedig nagyobb, mint apja utána vágya, így inkább marad és hallgat, főleg hogy a mesebeli nyúl is el akar szökni, de csak nagyobb bajba keveredik otthonától távol. Persze baj akad így is, hiszen a szomszéd gyerekek nem túl kedvesek...

Téma: Rémusz bácsi egy Harris nevű író karaktere, akinek a szájába adva gyűjtötte össze az afroamerikai népmeséket. Ebből kapunk hármat, amelyek mind passzolnak Johnny adott helyzetére. Az utolsó mese fejezi ki talán leginkább a történet szellemiségét, miszerint mindenkinek van egy helye, ahol felszabadult lehet - Johnny esetében ez Rémusz bácsi háza, ahol meséket hallgathat.

Tartalom: A kerettörténetünk tulajdonképpen maga a történet, amit időnként megszakítanak Rémusz bácsi meséi reflektálva a valóságra. Ebben a kis Johnny szülei kényszervakációra mennek a nagyi nagybirtokára, a szülei mintha válófélben lennének, az apa elutazik, Johnny utána szökne, de Rámusz bácsi maradásra bírja egy tanmesével. Johnny többi kalandja is hasonlóan végződik, úgyhogy már csak a spoiler miatt sem mesélem el őket. Bár azt írtam, hogy az utolsó mese fejezi ki leginkább a szellemiségét, valójában nem igazán fut ki sehova sem a történet, nincs egy logikusan felépített íve. A karakterek sablonosak, jelképrendszer nincs a valós és a mesebeli karakterek párhuzamát leszámítva.

Forma: A sztorinál sokkal érdekesebb a forma. Egyrészt mert kényszerből a Disney a drágább animáció helyett élőszereplős filmet készített (az animáció kb. a harmadát teszi ki a játékidőnek). Az animált részek nem túl kreatívak vagy részletgazdagok, ami a Disneytől számomra kissé csalódás. Másrészt azonban e keveredés előnye, hogy helyenként a két világ összemosódik és ezt már remekül oldották meg. Egy "igénytelenebb" megoldás megelégedett volna azzal, hogy az élő szereplő köré rajzolnak dolgokat, amire az többé-kevésbé jó időzítéssel reagál, itt azonban ügyesen összehangolták a kettőt és pl. amikor egy rajzolt béka beleugrik a valódi vízbe, ott előidéztek egy valódi csobbanást is. Túl sok dal nincs, de a meseszerű világban nem indokolatlanok amúgy sem. A legnagyobb sláger valóban fülbemászó, de egyik sem igazán emlékezetes, bár a második mesében a dalt a történethez igazítva többször megszakítják és újrakezdik. A szereplők korrektek, a gyerekek is rendben voltak, pedig rajtuk gyakran elhasal egy film.

Élmény: Kedves kis történet, gyerekmese-szintű, de azért nagyon hiányzik belőle a nagy Disney-klasszikusok kreativitása és csontig hatoló üzenete. Nem a szó legnegatívabb értelmében, de dedósabb náluk.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Ruth Warrick (Aranypolgár)
    • Hattie McDaniel (Elfújta a szél)
    • Mary Field (Hová lettél drága völgyünk, A földkerekség legnagyobb showja)
    • Nick Stewart (Carmen Jones, Bolond bolond világ)
    • Roy Glenn (Carmen Jones, A szélre írva)
    • Clarence Nash (Pinokkió, Bambi)
  • Bobby Driscoll (Johnny) felnőttként már nem volt túl sikeres, drogfüggővé vált és 1968-ban, 31 évesen elhunyt
  • Clarence Nash (a kék madár) volt Donald kacsa eredeti hangja
  • A könyvet itthon is kiadták és olyan sikeres lett, hogy még tévéfilmsorozat is készült belőle (ld. első részt itt).
  • A filmet a Disney igyekszik eltüntetni rasszista felhangjai miatt; innen nézve fura lehet, hogy mitől ítélték el már megjelenésekor is a filmet, hiszen a fekete karakterek kifejezetten pozitívak. A válasz a kontextusban keresendő, a fekete munkások és a fehér elit kapcsolatát ugyanis életszerűtlenül idillinek ábrázolják (+ egyebek, mint amilyen a "varázsnigger"). Épp ezért még az 1980-as években bemutatták újra a filmet, de videón már csak Amerikán kívül jelent meg.

Szólj hozzá!

Mom and Dad (1945)

2020. október 08. 23:53 - Liberális Artúr

Rendezte: William Beaudine
Műfaj:
-
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1945, Egyesült Államok

Hossz: kb. 1,5 óra

IMDB:
5,1

Ajánlott írás: https://en.wikipedia.org/wiki/Mom_and_Dad
Mikor látható: -

Cselekmény: Joan kamaszlány egy olyan családban, ahol az apa a nemtörődömség határáig laza, az anya pedig már az alkohol, a szex vagy bárminemű móka gondolatát is erkölcstelennek látja és folyton ezek miatt aggódik. Nagy nehezen engedi csak el lányát az iskolai táncba a jólnevelt szomszéd sráccal, Alannel, ám aggodalma nem volt alaptalan: az ő ártatlan kislányát, akit próbált megóvni minden veszedelemtől, egy pillanat alatt elvarázsolja a már felnőtt, sört ivó, nagydumás Jack. Joan nem tud ellenállni a szerelemnek és egy este ellóg otthonról amíg szülei nincsenek otthon és Jackkel egymáséi lesznek...

Téma: A történet nem árul zsákbamacskát, már az elején egy bevezető szöveggel kijelenti, hogy a fiatalokat fel kell világosítani, hogy elkerüljék a szexszel járó biológiai és erkölcsi problémákat, ami jelentős probléma az országban. Persze ez csak fedősztori, valójában ez az ún exploitation műfaj szexhigiénia altípusa, ahol a cenzúrát úgy kerülték ki, hogy oktatóvideónak állították be a filmet.

Tartalom: Jó lenne tudni, mennyire voltak valósak a karakterek, mert el tudom képzelni, hogy igen, de a filmélményeim alapján már ők is inkább egy sosemvolt, idealizált család. Az aapa viszonylag normális, de annyira nem érdekli a család, hogy tegyen is valamit; a negatív főszereplő az erkölcscsősz anya, mai divatszóval élve egy "karen", aki még azt is erkölcstelennek tartja, hogy egyáltalán beszéljenek a szexről. A másik oldalon áll az egyik tanár, aki beszélne a témárl, hiszen ezzel sok bajt megelőzhetne, de nem engedik neki. Kettejük között ragadnak a gyerekek és persze Joan azonnal teherbe is esik, anyjának pedig nem mer szólni róla. Aztán amikor kiderül, az anya legyőztetett. Ennyi a kerettörténet, egy csóknál durvább dolog nem történik, és annyira szemérmes, hogy a terhességet sem merik sosem kimondani. De jön az utolsó harmad, ahol a tanárnak végre engedik, hogy felvilágosítást tarthasson, aminek keretében oktatóvideókat láthatunk a menstruációról, teherbeesésről, szülésről és nemi betegségekről, majd elmondják, hogy ezek kezelése mekkora erőfeszítésébe kerül az országnak. Utána már nem is igazán foglalkoznak Joannal, gyorsan lezárják a cselekményt.

Forma: A kerettörténet Hallmark-szintű, pici dráma, pici humor, teljesen hétköznapi történetek. Emlékeztek a Simpson-család poros oktatóvideóira? Na ez a film is valami hasonló, amint kikerülnek Joanék a képből. Már eleve a himnusszal kezdünk, majd didaktikusan többször elismétlik a film során, hogy miért is lenne fontos beszélni a kérdésről. Egy ponton félbeszakad a film és élő orvos magyarázza el a közönségnek a látottakat. Ezután megkapjuk a filmben is a hírhedt videókat, ami a Szemek arc nélkül műtétjét idézően horrorisztikus, hiszen valóban mutatják, ahogy egy nőt felvégnak és kiemelik belőle a babát a császármetszés során. A szifilisztől szenvedő emberek rotható húsa pedig a Fekete a házt juttatta eszembe.

Élmény: Már nagyon régóta vártam ezt a filmet, kíváncsi voltam, mennyire merészkednek messzire. És hát elmentek a falig, egy műtétnél azt hiszem ma sem nagyon lehet durvábbat mutatni. A kerettörténet csak ürügy, szóra sem érdemes semmilyen szempontból, az oktatóvideók részben viszont még ma is hasznosak lehetnek.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Hardie Albright (Bambi)
    • Jane Isbell (York őrmester)
  • És hogy miért szerepel a blogon ez a B-kategóriás film? Mert korának egyik legsikeresebbje lett, műfajában pedig a mai napig felülmúlhatatlan bevételekre tett szert. Ez azonban elsősorban nem is a tartalmának köszönhető, hiszen voltak más hasonló filmek is.
  • Aminek a nagy sikert tulajdonítják azt leszámítva, hogy egészestéss nyújtották, hogy a producer nagyon keményen tolta a kampányt. Többek között szándékosan bepanaszoltatta magát, hogy ezzel is hírverést csináljon.
Szólj hozzá!

Elbűvölve (1945)

2020. október 07. 23:56 - Liberális Artúr

Rendezte: Alfred Hitchcock
Műfaj:
bűnügyi, film noir, pszichológiai, thriller
Főbb szereplők:
Ingrid Bergman, Gregory Peck

Megjelenés: 1945, Egyesült Államok

Hossz: kb. 2 óra

IMDB:
7,6

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/elbuvolve-spellbound/movie-588

Cselekmény: Constance (Ingrid Bergman) egy elmegyógyintézet merev pszichológusa, ami kollégája szerint hátrány, hiszen együttérzés híján nem lesz képes teljes mértékben megérteni páciensei lelkiállapotát. De amikor a fiatal kora ellenére köztiszteletnek örvendő Edwardes doktor (Gregory Peck) megérkezik átvenni az elmegyógyintézetet, egy csapásra egymásba szeretnek. Csakhogy Edwardes már az első napján kényszeresen viselkedik, mint egy beteg és orvoshoz méltatlan dolgokat tesz. Ez mindenkinek nyilvánvalóvá válik, de csak kettesben mondja el Constance-nak,  hogy nem emlékszik semmire, de biztos benne, hogy megölte az igazi Edwardes-t. Mire beállít a rendőrség, a kamu Edwardes eltűnik, Constance pedig nyomába ered...

Téma: Igazából nincs neki kiemelt üzenete, egy tipikusan hitchcockias történet rejtéllyel, fordulatokkal... stb.

Tartalom: A mentális betegségek kezelése ekkoriban még eléggé gyerekciőben járt (talán még ma is), így már azonnal némi magyarázkodással indítunk, hogy megértsük, mi is az a pszichoanalízis. Mai szemmel ez bosszantóan gyermetegen van bemutatva, kb. az összes ezzel kapcsolatos klisét felvonultatják és azt akarják elhitetni az emberrel, hogy egy elég egy elfojott emléket felidézni és miden rendbejön. Ez szerintem még az 1940-es években is kevés volt, de lépjünk túl rajta. Van egy tipikusan fapina doktornőnk, aki persze azonnal fellángol a jóképű igazgató láttán és elkezd megtanulni a szívével is látni. Az első fordulatot talán még nem spoiler ellőni, mert korán jön: az új igazgató nem is az igazgató, valószínűleg inkább a gyilkosa. Ettől függetlenül Petersen doktornő már beleszeretett, úgyhogy megtesz mindent, hogy kigyógyítsa bűntudat okozta amnéziájából. Két fő karakterünk nem túl alaposan kidolgozott, a mellékkarakterek sem, az utolsó fordulat pedig viszonylag a semmiből lett előrántva. Ez így lehet hogy nagyon negatívan hangzik, de megvannak itt is a szokásos hitchcocki erények, van feszültség, humor, rejtély, váratlan izgalmak.

Forma: Talán csak egyre tapasztaltabb vagyok, de a szokásos hitchcocki elemek ezúttal mesterkéltnek tűntek. A levél, az alvó professzor, ezek mind nagyon kiszámíthatóak voltak. Aztán az elmegyógyintézetnek köszönhetően elkezdünk olyan képeket kapni, ami végre izgalmassá teszi a képi világot és nem csak finomabb utalásokkal dolgozik a film, hanem expresszionista képekkel. Elvileg film noir, de a képi világ nem noiros; van csrébe bőven szokatlan, torzító kameraszög (ld. borotvás jelenet), sejtető nézőpontváltás (a pisztoly, gyerek) és persze a híres álomjelenet, amihez ugyan Dalit kérték fel és ez látszik is rajta, de álíltólag nem sok köze lett végül hozzá. Az álomjelenet díszletei igazán szürreálisak lettek, öröm volt őket nézni, ott van benne a Metropolis, az Andalúziai kutya és a Szédülés is. A háttérvetítést már nem voltöröm nézni, ezt nem tudom elnézni a régi filmeknek sem, annyira illúzióromboló. A színészeknek lett volna lehetőségük nagyot játszani, de nem tették meg nekünk ezt a szívességet. Érdekessége, hogy ez volt az egyik első film, ami szerepeltette a teremint, ráadásul mindezt a magyar Rózsa tette meg.

Élmény: Többet is vártam, meg nem is. Amikor megláttam, hoy egy elmegyógyintézetben leszünk, egy Dr. Caligaris történetet vártam Kurutta Ippedzsis kísérleti formanyelvvel. Ehhez képest nem lett volna kötelező szerintem ilyen környezetbe ágyazni a filmet, ha már az őrület nem jelenik meg hangsúlyosan. A képi világ többnyire unalmas volt, az sem fejezti ki a bomlott elméjűséget, de kárpótolt ezekért az álomjelenet és néhány másik érzékletesebb.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Ingrid Bergman (Casablanca, Akiért a harang szól, Szent Mary harangjai, Forgószél, Itáliai utazás)
    • Gregory Peck (Párbaj a napon, Római vakáció, Ne bántsátok a feketerigót)
    • Leo G. Carrell (A Manderley-ház asszonya, Idegenek a vonaton, Észak-északnyugat)
    • Steven Geray (Magányos helyen, Mindent Éváról)
    • Donald Curtis (Találkozzunk St. Louis-ban, A tízparancsolat)
    • Wallace Ford (Szörnyszülöttek, A gyanú árnyékában)
    • Regis Toomey (Pénteki barátnő, A hosszú álom)
    • Paul Harvey (A tízparancsolat)
  • Még életben van: Rhonda Fleming (97), Norman Lloyd (105)
  • Michael Chekhov neve nem véletlen egybeesés, annak a Csehovnak az unokaöccse. Még Oroszországban született és Sztaniszlavszkijjal együtt kísérleteztek a színjátszás megújításán, amikor spirituális érdeklődése maitt szmbekerült Sztálinnal és inkább lelépett különféle európai országokba, mielőtt a második háború kirobbanása miatt továbbállt az Egyesült Államokba.
  • Steven Geray, magyarul Gyergyai István igen, magyar. Ungváron született 1904-ben, 1934-ben már Londonban játszott, 1941-től Amerikában, miután állandó Hitler- és Mussolini-paródiái miatt feldühödött szimpatizánsok megverték.
  • Bergman és Peck állítólag összejöttek a forgatáson, noha ekkor házasok voltak mindketten.

2 komment

A magam útját járom (1944)

2020. október 06. 23:58 - Liberális Artúr

Rendezte: Leo McCarey
Műfaj:
tragikomédia, zenés
Főbb szereplők:
Bing Crosby, Barry Fitzgerald, Frank McHugh, James Brown, Gene Lockhart

Megjelenés: 1944, Egyesült Államok

Hossz: kb. 2 óra

IMDB:
7,0

Ajánlott írás: https://www.paulmilesschneider.com/bestpictureproject/going-my-way-1944/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/magam-utjat-jarom-going-my-way/movie-1552

Cselekmény: Az idős Fitzgibbon atya (Barry Fitzgerald) anyagi gondokkal küzd, persze sokan mások is a környéken. Segédet kap a fiatal O'Malley atya (Bing Crosby) személyében, de nem is sejti, hogy valójában ő az új főnök, akit a pénzügyek rendbetételére küldtek a nyakára titokban, mert tekintettel akarnak lenni az érzéseire. O'Malley atya kora miatt könnyebben feltalálja magát a modern világban és jobban szót ért a fiatalokkal is; a lassan bűn útjára térő kamaszfiúkat például sikerül rávennie, hogy szabadidejükben énekkarban legyenek az utca helyett...

Téma: Egy kedves, meleg, szeretettel teli világot mutat be nekünk a történet, ahol csak egy ügyes papra van szükség, hogy jó irányba terelje a nyájat. Ha lehet tételmondatot kiemelni, akkor az az, amikor a konzervatívabb, idős pap és a lazább, fiatal pap egyetértenek abban, hogy mindketten jó szándékkal ugyanazt akarják, csak más módszerekkel.

Tartalom: Az alapszitu, ahogy fentebb is felvázoltam, egyszerű: egy egyházi körzet rosszul áll anyagilag, ezért új vezetőt küldenek oda, akinek viszobt fenn kell tartania a látszatot, hogy továbbra is elődje a főnök. O'Malley atya bemutatkozása kissé kétbalkezesre sikerül, így nem indul jól a viszonya Fitzgibbon atyával, főleg, hogy a feladatukhoz is máshogy állnak hozzá, mert míg Fitzgibbon atya tekintélyelvű, O'Malley atya jóval simább modorú és észrevétlenül terelgeti az embereket a jó irányba. Elődjét is, így lassan mégis összebarátkoznak, a gond pedig az énekléstől megoldódik. A játékidő nagy részében a két papot láthatjuk, a többi mellékszál jelentéktelen. Alapvetően egy kedves, családi filmről van szó, nincs nagy dráma, de van humor, ami nem harsány, hanem lassú, kabarészerű, karakterközpontú. Crosby személyéből persze adódik, hogy rendre előkerülnek zenei betétek, a pap zenei múltja miatt azonban ezek illenek a történetbe.

Forma: A lassú, kimért humort vizuálisan is követi a film, nincsenek drámai megoldások, de így is kedvesen szórakoztató és ha van miért dicsérni a rendezést (ha már Oscart kapott), az McCarey biztos keze és ütemérzéke. Tapasztalatlanabb nézőnek ez talán túl lassú lehet, de nálam működött, hogy a nyilvánvaló poént nem csapják le hosszú másodpercekig vagy akár percekig. A színészek karikaturisztikusan túlzóak, de nem baj, ebbe a filmbe belefér. A zene, ahogy írtam, nem a semmiből kerül elő, és bár a dalok nem túl erősek (ez különösen a címadó dalnál fájó), a sanzonok mellett figyeltek arra, hogy kerüljön bele némi fiatalosan trendi rész is, operabetét, gyerekdalok és vallásos énekek. Hiába adják elő két fontos ponton is kétszer a címadó dalt, a legmeghatóbb jeleneteknél egy másikat vesznek elő és a legsikeresebb sem az lett.

Élmény: Spoiler: a történek végén O'Malley atyát továbbküldik egy másik problémás körzetbe, ez lesz a Szent Mary harangjai. Ott azt írtam, hogy "mondhatnám, hogy a történet meleg optimizmusa jól illeszkedik a háborút követő idealista filmek sorába, de annyira meseszerű és következetlen, hogy maradjunk annyiban: aranyos, könnyed, néhol drámai vígjáték, semmi több." Talán erről is ezt írtam volna négy éve, de most megengedőbb vagyok és élveztem az életszerűtlensége ellenére is. Kicsit hosszú, a zene nem megkapó, de kedves és humoros, jó szórakozás.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Bing Crosby (Szent Mary harangjai, A földkerekség legnagyobb showja)
    • Barry Fitzgerald (Párducbébi, Hová lettél drága völgyünk, A nyugodt férfi)
    • James Brown (Csillag születik)
    • Gene Lockhart (Pénteki barátnő)
    • Jean Heather (Gyilkos vagyok)
    • Porter Hall (Adj esélyt a holnapnak, Becsületből elégtelen, Pénteki barátnő, Sullivan utazásai, Gyilkos vagyok)
    • Fortunio Bonanova (Aranypolgár, Akiért a harang szól, Gyilkos vagyok, La diosa arrodillada)
    • Eily Malyon (A kaméliás hölgy, A gyanú árnyékában)
    • Stanley Clements (Bolond bolond világ)
    • William Frawley (Monsieur verdoux)
    • Carl Switzer (Az élet csodaszép, A tízparancsolat)
    • Adeline De Walt Reynolds (A tízparancsolat)
    • William Henry (A földkerekség legnagyobb showja, Aki lelőtte Liberty Valance-t)
    • Martin Garralaga (Casablanca, Akiért a harang szól, Sierra Madre kincse)
    • Gibson Gowland (Egy nemzet születése, Gyilkos arany, Virradat)
  • Carl Switzer elsősoran gyerekszínészként vol sikeres; 1959-ben 31 éves korában egy pénzügyi vita során ismerőse lelőtte dulakodás közben.
  • Julie Gibson tavaly hunyt el 106 évesen.
  • A film rommá nyerte magát az Oscaron és a pénztárakban is, ennek ellenére érthető okokból az egyik legrosszabb díjazottnak tartják, és a korszellemnek tudják be az erejét. Ez mindenesetre felveti a kérdést, hogy mit árul el a mai korszellemről a Marvel-filmek uralma?
  • Mivel ez a második O'Malley atyás filmem, felmerült bennem, hogy Crosby hasonló jellem lehetett, és ez igaz is ami a sportot illeti. Azonban rendszeresen füvezett, gyerekeivel keményen bánt, szerencsejátékfüggő volt és állandóan csajozott.

2 komment

O Som ao Redor (2012)

2020. október 01. 23:54 - Liberális Artúr

Rendezte: Kleber Mendonca Filho
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 2012, Brazília

Hossz: kb. 2 óra

IMDB:
7,2

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/o-som-ao-redor/movie-132081

Cselekmény: ...avagy kb. "a környék hangjai". Egy utca lakóinak életét láthatjuk, akik szegről-végről rokonok, a blokk tulaja többek nagyapja. Egy kutya egész éjjel ugat, ezért Bia bealtatózott húst dob neki. Kicsit beparázik, amikor az állat végigfekszi a másnapot, de végülis nem történik baj. Eközben az ingatlanügynök Joao épp sikeres hódításon van túl, de belerondít a kibontakozó kapcsolatba, hogy a lány autórádióját az éjjel ellopják. Ingatlanügynökként kevésbé sikerül jól a nap, az egyik lakó ugyanis öngyilkos lett, ami rontja az eladni vágyott lakás értékét. Eközben az utcát egy biztonsági szolgáltatásokat ajánló házaló járja...

Téma: Pontosan nincs meg, hogy mit akar, de vagyok már annyira tapasztalt a brazil filmművészetben, hogy tudjam, mivel utal és hogyan és nagyjából mire. Szóval a történet a brazil társadalom gazdasági-történelmi törésvonalait mutatja be, ahol az elnyomott lassan kezd beszivárogni a pusztuló elit köreibe, ezt a vihar előtti csendet láthatjuk.

Tartalom: A történetet három fejezetre osztják, de elsőre nem tűnt fel különösebb elgondolás mögötte. Viszont már az elején egy régebbi korokat idéző fotómontázzsal indulunk, és máris felsóhajt az ember, hogy újra egy unásig ismert elnyomott parasztok vs zsarnoki földbirtokosok tematikájú történetet láthatunk, de nem. És igen. A történetben végig egy lakópark mindennapjait láthatjuk, nem történik semmi különösebb, de a sok kis cselekményszilánk összeáll valami sokkal többé. Három főbb cselekményszálunk van: Bia talán értelmetlenül van benne, legalábbis nem illik a fő narratívához, mindenesetre elsősorban rajta keresztül láthatjuk a középosztály mindennapjait. A második szál Joaoé, akinek a nagyapja egykor ültetvényes volt, most az egykor szebb napokat látott, lepusztulóban lévő lakópark tulajdonosa, amiből egyre-msára veszik el a helyet újabb építésű épületek. Joao foglalkozik az adásvétellel, de nem szereti csinálni. Elsősorban nála látszódik a történelmi, hogy hogyan bánik a személyzettel: jóindulatúan, de mégiscsak felettük áll. A harmadik szál az újonnan érkező biztonságiaké, akiknek már a léte is jelzi, hogy a tehetősebbnek megfélemlítést kell alkalmazniuk a szegényebbek ellen, ők viszont csak egy-két alkalommal, jelzésértékkel és általánosan tűnnek fel egy álom és egy-egy villanás keretében. Ez adja meg az alapfeszültséget; hiába áthatuk többnyire mindennapos avgy akár banális nevetséges jeleneteket, egy-egy jelképes jelenet mindig ott van, ami jelzi, hogy léteznek emberek ezen az elzárt világon kívül is.

Forma: A fő látványelem a helyszín; az egykori ültetvényt már benőtte a gaz, de a lakópark is üres, elavult, martelien foszladozó benyomást kelt, mint itthon napjainkban a szocreál épületek. Biztos vagyok benne, hogy külön ki lehetne elemezni azt, ahogy az épületekkel felosztják a teret, de ezt elsőre nem bírtam megállapítani.  A fenyegető veszély horrorisztikusan jelenik meg egy hirtelen fel- és eltűnő, tisztán ki nem vehető fekete fiú képében, különben inkább humoros lenne a film a gyors vágásaival és általában vidám jeleneteivel.

Élmény: Azt hiszem, ehhez a filmhez sokkal inkább brazilnak kell lennie, mint a többséghez, bizonyára sok dolog felett átsiklottam. Összeszedettebb, didaktikusabb tartalommal és erőteljesebb, karakteresebb látványvilággal érdekes is lehetett volna, így egy kicsit kevésnek érzem ahhoz, hogy emlékezetes maradjon.

Érdekességek:

  • -

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása