Cselekmény: A félreértések elkerülése végett: Spanyolországban vagyunk. Uxbal (Javier Bardem) a pénzét elsősorban azzal keresi, hogy illegális bevándorlókat közvetít ki, de mellékesként temetéseken is részt vesz, ugyanis képes kommunikálni a halottakkal. Illegális bevándorlóinak egy része kínai, akik egy hideg pinvében laknak és hamisítványokat gyártanak, amiket szenegáliak adnak el luxumárkák boltjai előtt az utcán, legalábbis amíg a rendőrség le nem csap rájuk, noha Uxbalnak van a rendőrségnél lefizetett embere. A magánélete nem kevésbé kellemes, ugyanis feleségét elhagyva egyedül neveli két gyermekét, miután a nő állandó depresszióval és alkoholproblémákkal küzdött. Miután Uxbalnál áttétes rákot diagnosztizálnak és pár hónapot adnak neki, megpróbálja rendbetenni az életét...

Téma: Több témát érintünk, de az Élni (nem véletlenül hasonlítja mindenki ehhez, ez az egyik filmet jegyző produkciós cég neve) nyomán a fő vonal mégiscsak a haldokló ember számvetése, aki végül nyugalmat lel, miután azt gondolja, hogy lehetőségeihez mérten elrendezte dolgait. Abban viszont a legkevésbé sem vagyok biztos, hogy ezt pozitívan állítja be a történet.

Tartalom: Talán velem van a baj, de volt már ilyen :D Szóval a legtöbb írás azt látja Uxbal karakteréből, hogy ő alapvetően egy jóindulatú ember (ami igaz), aki próbál az embereken segíteni legyen az gyászoló vagy illegális bevándorló, no meg persze nevelni közben a gyerekeit és biztostíani nekik a jövőt. Ennek érdekében újra megpróbál összejönni a depressziós, drogos, kurválkodó, gyerekbántalmazó szerelmével - itt is azt látjuk, hogy mintaapaként megtesz mindent, nem rajta múlik. Az illegális bevándorlóinak munkát közvetít, ezt is jótéteményként fogja fel, próbál javítani az életkörülményeiken és önérzetesen védeni őket a kizsákmányoló munkaadóiktól. Hogy oda ne rohanjak. Tehát ahogy írtam, a legtöbb írás ezt látja Uxbalban és nem azt, hogy ő egy piti bűnöző, annak is a rosszabb fajtájából, hiszen gyakorlatilag emberkereskedelemből él, és ne mondja senki, hogy kényszerből teszi, mert nem Kínában vagy Szenegálban játszódik a történet, hanem konkrétan a világ egyik leggazdagabb részén, Barcelonában. Egy kevés utalást kapunk arra is, hogy nemrég még Uxbal is a kokó-kurva-buli háromszögben élte életét. Ehhez még vegyük hozzá, hogy bármit tesz Uxbal, abból tragédia lesz, innentől kezdve pedig nehéz nem ironikusan tekinteni a történetre. Persze lehet, hogy ez nézőpont kérdése és tragikusnak kellene felfogni, de a helyszín miatt nekem nem megy. Az illegális bevándorlók adnak némi társadalmi színezetet, néhány egyéni történetből pedig érintőlegesen szóba kerül az egyén vs közösség (a meleg kínai pár és családjuk), a pénz vs értékek (a szenegáli elszakított szerelmesek), a spanyol és latin-amerikai diktatúrák (Uxbal apja). A cím egyébként arra a jelenetre utal, amikor Uxbal próbál segíteni lányának a háziban, de félrebetűzi a szót, ahogy a történet sem egy szép, megható darab lett, hanem tragikus és nyomorral teli. Érdekes adalék Uxbal ezoterikus oldala, azaz hogy látja a halottakat, egy írás szerint ez a filmkészítők mindent látó szemét jelenti, de én nem értem.

Forma: Furán szép. Ahogy a cím is a "szép" szó torzított alakja, úgy a képekre is jellemző, hogy esztétikusak próbálnak lenni valamennyire, miközben csak nyomort és tragédiát láthatunk - az egyik érdeme a filmnek, hogy ez gyakran sikerül és akár egy penészes fal vagy lámpaoszlop is lehet transzcendes a megfelelő megvilágításnak, elhelyezésnek köszönhetően. A Korcs szerelmekhez hasonlóan itt is végig kézikamerás felvételeket láthatunk, amely nem rángatózik zavaróan, cserébe természetesebb, tesközelibb élményt nyújt, és hiába tűnik spontánnak a kezelése, nagyon is látszódik rajta a tudatosság. Nem ódzkodik a horrorisztikusan naturalisztikus képektől sem (halottak, véres vizelet), illetve amikor Uxbal a mámorab menekül, kapunk egy jó kis szürreálisabb diszkójelenetet is. A zene többynire unalmas, talán csak egy ponton tűnt fel, amikor disszonánsabbá vált, illetve amikor Uxbal lelkiállapotának megfelelően megszűntek a környezet zajai. A történet miatt persze a legfontosabb kérdés, hogy az Uxbalt alakító színész mennyire hiteles. Nem hibázott, de a szélsőéges események mellé hiányoltam a nagyobb érzelmek megjelenítését, a színész viszont visszafogotabb volt.

Élmény: Az Inarritu-filmeket valamiért kínszenvedés végignéznem, mindig feszengek alattuk. Nem azért, mert rosszak vagy nyomasztóak, egyszerűen csak kellemetlen őket nézni, kimozdítanak valamivel nagyon a komfortzónámból. Visszagondolva a Korcs szerelmekre ennek a filmnek a tükrében, lehet, hogy félreértelmezem és teljesen ironikusan kéne kezelnem? A hangulatuk mégsem olyan, hanem tragikus. A kivitelezéssel és a történettel nincs baj, időnként egész tetszetős is, csak valamiért feszengek...

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Javier Bardem (Nem vénnek való vidék)

Cselekmény: A jólszituált, nagyvárosi Charlie (Joseph Cotten) viszonylag lepukkant környéken döglik az ágyon, bankjegyek hevernek a földön szanaszét és két férfi várja őt a sarkon figyelve. Charlie meglép előlük, majd magát nagybetegnek tettetve egy vasúti hálókocsiban megbújva leutazik vidéken élő nővéréhez és családjához. A család legnagyobbik lánya szintén Charlie (Teresa Wright), rajong a férfiért, ezért madarat lehet fogatni vele boldogságában, amikor nagybátyja megérkezik hozzájuk. A nagybácsi azonban gyanús dolgokat művel: más monogramját viselő gyűrűt ajándékoz a lánynak, nagymennyiségű készpénzzel jár és egy újságcikket kivág, mielőtt bárki elolvashatná...

Téma: Két fontos momentuma van a történetnek: az egyik a fiatal Charlie unatkozása arról, hogy minden a megszokott kerékvágásban megy és ennyi erővel akár halottak is lehetnének. A másik az idős Charlie kiábrándultsága a világból, ami szerinte egy rossz hely, ő szinte már jót tesz vele, amikor néhány élő halottat eltakarít. Ez mintha azt sugallná, hogy a rosszul élt élet nem is élet, de ennyire mélyen nem megy bele Hitchcock.

Tartalom: A fent említett kettősség az Idegenek a vonatonhoz hasonlóan végigvonul a filmen, párok és ellentétpárok fedezhetőek fel szinte mindenütt, de nem feltétlenül jin-jang alapon, szóval ez inkább csak játék. Ennek legszembetűnőbb példája a két Charlie, de erről fentebb már írtam. A nyitójelenetben Charlie nagybácsi menekül, tehát már tudjuk, hogy van valami a füle mögött, eztuán a rövid noiros kezdés után viszont rögtön a nagyon idilli kisvárosba kerülünk, ahol a család szitkomszerűen tipikus: okoska kislány, durci kisfiú, nyugodt családfenntartó apa, aktív háziasszony anya és ezt a helyzetet halálosan unó nagylány. Ez még messze nem a rock and roll korszak, de simán benne van Charlie-ban az eljövendő korszak. Ebbe az idillbe csöppen bele az idillinek gondolt Charlie nagybácsi, aki aztán minden egyes jelenetben valamivel rontja ezt a  képet: egy-egy váratlanul illetlen vicc, egy nem tökéletes ajándék, egy gyerekkori baleset... stb. Már túl vagyunk a játékidő felén, mire megsejtjük, mit is követhetett el Charlie, és mivel elsősorban a fiatal Charlie szemén keresztül követjük az eseményeket, egyre vésztjóslóbb lesz minden. A probléma, hogy ehhez kapcsolódik egy teljesen felesleges nyomozós-szerelmes szál, ami még elég életszerűtlennek is tűnik. Szintén felesleges, de legalább szórakoztató mellékszáll az apa és szomszédja hobbija, akik arról vitatkoznak esténként, hogyan ölnék meg egymést nyom nélkül. Ami nekem eszembe se jutott, hogy párhuzam vonható a Kék bársonnyal, ami szintén az idilli kisváros sötét oldalát mutatja be.

Forma: A film noir stílusjegyei kevésbé látszódnak rajta; hiába van árnyékolás, nem túl erőteljes, dőlt szögekből is csak egyetlen komolyabb fordul elő. Szóval egy-két látványosabb megoldás van (vacsorajelenet, lépcsőn hátrafordulás), de a fent belinkelt írásban Ebert rámutat, hogy mennyire ki van találva így is, csak oda kell figyelni. A vetített háttereket viszont sosem bocsájtom meg egyik filmnek se, hanem feltétlenül szükséges. Márpedig a vasútállomást teljesen feleslegesen volt durván látszó vetítéssel megoldani. A jelenetek többsége tulajdonképpen párbeszéd a házban, simán lehetne belőle egyhelyszínes színpadi előadást is csinálni erőteljes színészi játékkal. És az megvan? Szerintem nincs, de azért vegyük figyelmbe, hogy egy nagyon más korszakban készült a film. Panaszom nincs, csak nem izgatott fel különösebben. Érdekessége a zenének, hogy nem lőhetem le, miért, de a A víg özvegy variácóiból állt.

Élmény: Nagyon sajnáltam, hogy túl konvencionális lett a film. Persze 1943-ban járunk és talán túl sok nehezen megfogható művészfilmet néztem mostanában, de teljesen feleslegesnek éreztem, hogy Charlie-ból gyilkost csináljanak. Nem lett volna sokkal hatásosabb, ha végig csak a gyanú árnyékát látjuk és azt se túl erősen? Ha sosem tudjuk meg, hogy Charlie elkövetett-e egyáltalán bármit is vagy csak félreértés az egész?

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  
  • Teresa Wright (Életünk legszebb évei)
  • Joseph Cotten (Aranypolgár, Az Ambersonok tündöklése és bukása, Párbaj a napon, A harmadik ember, Othello, A gonosz érintése, H mint hamisítás)
  • Henry Travers (St. Mary harangjai, Az élet csodaszép)
  • Wallace Ford (Szörnyszülöttek)
  • Hume Cronyn (Kleopátra)
  • Edna May Wonacott és Minerva Urecal (St. Mary harangjai)
    
  • Irving Bacon (Ez történt egy éjszaka, San Francisco, Így élni jó, Elfújta a szél, Pénteki barátnő, Érik a gyümölcs, Monsieur Verdoux, Csillag születik)
  • Janet Shaw (Robin Hood kalandjai)
  • Edward Fielding (A Manderley-ház asszonya)
  • Sarah Edwards (Kár volt hazudni, Saroküzlet, Az élet csodaszép)
  • Constance Purdy (Gyilkos vagyok)
  • Shirley Mills (Érik a gyümölcs)
  • Edwin Stanley (Így élni jó, Ninocska, York őrmester)
  • Eily Malyon (A kaméliás hölgy)
• Még életben vannak: Edna May Wonacott (88), Charles Bates (85)
  
• Edwin Stanley (a fiókvezető) egy évvel később, 1944-ben hunyt el 64 éves korában.
• Álltólag nemcsak ez volt Hitchcock kedvenc filmje, de több személyes infót is belecsempészett, pl. gyerekkori balesetét.
• A gyilkos ihletője egy írás szerint a Monsieur Verdoux sorozatgyilkosa, de a többség és a Wikipedia szerint is Earle Nelson (1897-1928), aki elmegyógyintézeti eset volt, 1926-1927 során több mint 20, többnyire idős nőt fojtott meg és szexelt a holttestükkel.
  
• A filmbéli kisváros, Santa Rosa a második világháború után a hadsereg egyik központja lett, így ma már 170 ezres nagyvárossá nőtt.

(Kép a Gyilkos arany c. filmből)

Amikor elkezdtem a blogolást 2015-ben, alapvetően nem a nyilvánosságnak szántam és nem pénzért vagy olvasottságért csináltam, ezért nem is foglalkoztam a statisztikákkal, nem igyekeztem olvasható lenni. Nyugi, ezen most se fogok változtatni :D Viszont 2020 nyarán megdöbbenve vettem észre, hogy elég durván megugrott a látogatottságom önmagamhoz képest. Talán a korona miatt unatkozó emberek találtak rám, talán csak természetes növekedés.

Átlagos napi látogatottság

És hogy tetézzük, júliusban először kikerültem a címlapra a Napló gyermekeimnek c. posztommal, pedig még kiemelést sem írtam. Ennyit esett az Index színvonala :D A poén, hogy erről csak hetekkel később értesültem, mivel nem nézem túl gyakran az emailjeimet.

Ma vettem észre, hogy a nem túl összeszedett összefoglalóm a magyar filmekről is kikerült, ezt  megörökíthettem "élőben" is:

Persze azonnal felébredt bennem a pénzéhség, amikor láttam, hogy nő a látogatottságom. Illetve korábban is próbálkoztam ezzel-azzal, de nyilván esélytelen volt alacsony látogatottság mellett. Most sem számítok sokra, bennfentes forrásaim szerint sem hoz semmi pénzt a hirdetések engedélyezése, de gondoltam, megpróbálkozom a Google hirdetőrendszerével. Így kb. három hónap után látni, hogy a blog.hu szerinti napi 100-200 fős látogatottság - ami a Google szerint csak átlag 50 - , egy ilyen jellegű blognál 0 klikkre volt elég.

Ha ezt komolyan akarom csinálni, nagyobb közönséget kell elérnem, amit a legkézenfekvőbben úgy lehet elérni, ha az ember kilép a magyar keretek közül nemzetközi szintre. Nagyjából ezzel egyidőben kezdett felerősödni az Index körüli balhé, ami azért nyugtalanító, mert a blog.hu közönségét alapvetően az Index olvasói adják, és ha bezuhan a látogatottság (ami az Origonál nem történt meg jelentősen) vagy egyoldalú lesz a közönség (mert az Index a kevés olyan lapok egyike, amit vélhetően olvas mindenki politikai hovatartozástól függetlenül), akkor... ...egyelőre kivárok, de ha úgy alakul, nincs kizárva, hogy újrakezdem a blogot béna magyarság után béna angolsággal egy nemzetközi platformon. Referenciaképpen a magyar net 2015-ben és 2020-ban:

Egyben összefoglaló. Már pár hónappal a blog 2015-ös indulása után felmerült bennem, hogy le kéne tudni a legelismertebb magyar filmeket is, erre végül 2019-2020-ban került sor. Hozzánk is a Lumiere-ek üzletpolitikája hozta el a filmet 1896-ban és már ekkor megnyílt az első mozi a budapesti Andrássy út 41-ben. A legrégebbi, mai napig (bár megszakításokkal) működő mozi a mai Teréz körúti Művész Mozi. Néhány korai példától eltekintve mi is a kelet-európai újhullámmal léptünk fel igazán a nemzetközi porondra az 1960-as évek második felében, amikor a hatalom már kevésbé tartotta szorosan a filmeseket, így az egyedi hangok mellett a legtöbb elismert filmünk áthallásosan a kommunista diktatúráról szólt vagy más huszadik századi eseményekről még a rendszerváltás után is. A legrangosabb díjakat az Örökbefogadás (1975), A légy (1980), a Mephisto (1981), a Saul fia (2015) és a Testről és lélekről (2017) nyerte. Egy-egy kedvenc kiemelése helyett esetenként csoportosítva fogok filmeket megjelölni:

A korai filmek (1942-1956)

Stílusában nagyon hasonlónak érzem az Emberek a havasont (1942), a Valahol Európábant (1948) és a Körhintát (1956), ezért veszem őket egy kalap alá. Bár az első még a Horthy-korszakot, a második kettő pedig a Rákosi-korszakot volt hivatott propagálni, ezek mind mellékesen vagy alig jelentek meg a filmekben, miközben nagyon markáns, látványos, hatásos képi világuk volt.

Körhinta, 1956

A két nagy klasszikus vígjáték (1965-1969)

Filmként nem feltétlenül jók, de nem lehet nem ezredjére is nevetni a kultikus A tizedes meg a többieken (1965) és a Tanún (1969).

Tanú, 1969

Jancsó Miklós korai filmjei - Csend és kiáltás (1968)

Nem véletlenül ő a legelismertebb klasszikusunk, egyedi stílusa és erőteljesen drámai filmjei vannak. Bár nem ez a legismertebb műve, számomra a Csend és kiáltás (1968) volt az, amelyikben legjobban sikerült összepattintani a belső vágásait az elmosódó képi világgal és nehezen megragadható történetével.

Csend és kiáltás, 1968

Szabó István korai filmjei (1966-1970) és a Napló gyermekeimnek (1984)

A legkellemesebb csalódásom volt Szabó. Előítéleteimmel ellentétben első két filmje (a listámon), az Apa (1966) és a Szerelmesfilm (1970) annyira fiatalosak, energikusak és lendületesek voltak, hogy teljesen magukkal ragadtak.

Talán furának tűnhet idevenni a Napló gyermekeimneket (1984), de rokonoknak érzem őket fiatalos frissességük, személyességük miatt, amire ez a film még rá tudott tenni egy lapáttal azzal, hogy jobban sikerült undorítóbbnak éreztetnie velem a kommunizmust, mint bármi másnak eddig.

Szerelmesfilm, 1970

A "budapesti iskola" filmjei - Filmregény (1978)

Az 1960-as évek végétől vált jelentőssé a szociológia, ennek filmes változata a budapesti iskola, amely irányított dokumentumfilmeket készített jellegzetes társadalmi helyzetekről. Ebből a csoportból messze legnagyobb kedvencem a Filmregény (1978) volt, mert ennyire természetes "színészi" játékot még nem láttam.

Filmregény, 1978

A hangulati filmek (1975-1990) - Amerikai anzix (1975) és a Szürkület (1990)

Megint két össze nem tartozó film, de számomra testvérek, mindkettő ugyanis nehezen érthető narratív és technikai kivitelezése matt, így nem a cselekményre kerül a hangsúly, hanem a hangulatukra. A kísérleti Amerikai anzixnál (1975) ezt a film roncsolásával érik el mintegy 19. századi hangulatot kölcsönözve neki. A Szürkület (1990) már egy másik világ, a kiábrándult "fekete széria" tagja, amelyben a fény hiánya mossa el az anyag és a szellem határéleit.

Szürkület, 1990

Cselekmény: 1916, az isten háta mögötti Amerikában. Alvin York (Gary Cooper) a helyi tiszteletes (Walter Brennan) bánatára iszákos bajkeverő, de anyja (Margaret Wycherly) szerint csak azért, hogy kieressze a gőzt, napközben ugyanis keményen szánt a sziklás magasföldön és az a hely nem igazán alkalmas erre. Egy alkalommal megpillantja a környékbeli Gracie-t (Joan Leslie), egy csapásra beleszeret és mivel úgy gondolja, hogy házasságuk legfőbb akadálya az alföldi birtok hiánya, hitelt vesz fel kéthavi futamidőre. Keményen dolgozik, hogy meglegyen a pénz, de pár napot csúszik vele, így a föld nem az övé lesz és ezt nem bírja elviselni...

Téma: A film fő törésvonala a keresztényi pacifizmus és a háborúval járó szükséges vérontás között van (ami a gyakran fundamentalista keresztény Amerikában sokkal komolyabb dolog, mint gondolnánk), ezt oldja fel némileg a történet. Miközben nem tévesztendő szem elől az sem, hogy 1941-et írunk, de még épp a hadbalépés előtt vagyunk, így erősen hazafias színezetet is kap a film.

Tartalom: A történet sok részre oszlik: először a borzasztóan vidéki környezetet ismerjük meg és a balhés Yorkot; már ekkor, sőt az első pillanatban megjelenik a keresztényi vonal, de ekkor York még épp arról panaszkodik, hogy nincs hozzá érzéke. A második szakaszban a balhés fiúból jómunkásember lesz, miután beleszeret egy lányba és lesz miért küzdenie, nem csupán piától piáig él. Ez teszi ki kb. a történet felét, ebben az 1920-as évek háborús filmjeinek példáját követi. Ezután jön egy el nem spoilerezendő fordulat: York megtér, szinte ellentettjére változva mélyen erőszakellenes lesz, és persze pont ekkor hívják be a seregbe. A negyedik szakaszban éleződik ki igazán a törésvonal: harcolhat vagy sem? Az ötödik részben a frontra kerül, a hatodikban pedig már a lezárást láthatjuk. Tehát egyszerre úgy pacifista a történet, hogy közben lelkesít a harcra is. Ügyes. Az egyetlen értékelhető dolog Yor jellemfejlődése ami hol sok, hol kevés, de erről majd később. Hangulatában vegyes, idealisztikustól romantikuson és vallásoson át eljutunk a humorig és akcióig is.

Forma: A legfontosabb elem a színész Cooper, aki jó is, meg nem is. Fájóan öreg a szerepre, cserébe megvan a rutinja, a testbeszédet nagyon jól hozza - amikor odafigyel. Sokszor ugyanis átsüt rajta a sztár, de összességében miatta lehet élvezni a filmet. A műteremben előadott "természeti" képek bántóak a túljátszott karakterekkel együtt, illetve ahogy vártam, az ekkor már életben lévő önszabályozás miatt a csatajelenetek eléggé visszafogottak (na meg közrejátszhat az is, hogy ez egy lelkesítő film és nem elijesztő). Szóval a képi világa nem túl kielégítő.

Élmény: Ahhoz képest, hogy kora egyik legnépszerűbbje, nem sok írást találtam róla. Szépen felépíti a mélyen vallásos Yorkot, de túl könnyen elveti és ezzel kiheréli a fő konfliktust, így viszonylag súlytalanná válik. Az izgalom és a humor megmenti, de nem egy emlékezetes alkotás.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  
  • Gary Cooper (Szárnyak, Délidőben)
  • Walter Brennan (Frankenstein menyasszonya, Clementina kedvesem, Vörös folyó, Rio Bravo)
  • Joan Leslie (A kaméliás hölgy)
  • Geeorge Tobias (Ninocska)
  • Stanley Ridges (A kereszt jele, Lenni vagy nem lenni)
  • Margaret Wycherly (Fehér izzás)
  • Ward Bond (Ez történt egy éjszaka, Párducbébi, Így élni jó, Elfújta a szél, Érik a gyümölcs, A máltai sólyom, Clementina kedvesem, Az élet csodaszép, A nyugodt férfi, Johnny Guitar, Az üldözők, Rio Bravo)
  • Noah Beery Jr (Csak az angyaloknak van szárnyuk, Vörös folyó)
  • June Lockhart (Találkozzunk St. Louis-ban)
  • Harvey Stephens (Észak-északnyugat)
  • Carl Esmond (Lola Montes)
  • Joe Sawyer és Erville Alderson (Érik a gyümölcs)
  • Pat Flaherty (Lázadás a Bountyn, Modern idők, Így élni jó, Csak az angyaloknak van szárnyuk, Pénteki barátnő, Érik a gyümölcs, A diktátor, Életünk legszebb évei, Sierra Madre kincse)
  • James Anderson (Ne bántsátok a feketerigót)
  • Tully Marshall (Türelmetlenség, Honfoglalók)
  • Elisha Cook Jr (A máltai sólyom, A hosszú álom, Rosemary gyermeke)
  • Jean Del Val (Casablanca)
  • Russell Hicks (Így élni jó)
  • George Irving (Szárnyak, Párducbébi)
  • Edward Keane (Így élni jó, Az élet csodaszép)
  • Jack Mower (A máltai sólyom, Csillag születik)
• Még életben vannak: June Lockhart (94)
• A filmet júliusban mutatták be és még javában futott a Pearl harbouri esetnél, ami jelentősen megdobta a népszerűségét.
• Az igazi attrakció azonban, hogy York (1887-1964) létező személy. A valóságban persze 11 testvére volt és megtérésére akkor került sor, amikor kis híján agyonverte barátját. A többi nagyjából igaz: felettesei győzték meg, hogy fegyvert kell ragadnia, és a hősi akció is pont úgy zajlott, ahogy láthattuk. A filmbéli ház ma neki szentelt múzeum.
  
• York maga kérte, hogy Cooper játsza el őt.