Cselekmény: Egy faluban vagyunk, az élet zajlik menetrendszerűen: egy csukló bácsi várja a tejest, a vizes leskelődik a pásztorlány után, egy néni virágot szed, pároztatják a malacokat, idős asszonyok a varrodában dolgoznak, család érkezik ebédre...

Téma: A rendező saját elmondása szerint nem üzenni akart, hanem a történetmeséléssel kísérletezni, de attól azért még érezhetően van témája, melyben a természeti környezettel és az emberi világgal próbál párhuzamot vonni. De ettől a ponttól kezdve már lehet vitatkozni, hogy pontosan milyen is a kettő viszonya. Nekem az volt a benyomásom, hogy nem sikerült felállítani a párhuzamot.

Tartalom: A kísérletezés a történetmeséléssel esetünkben azt jelentette, hogy több-kevésbé összefüggéstelen életképeket láthattunk a közösség és az azt körbevevő természet életéből. Vagyis egyáltalán nem voltak összefüggéstelenek, csak annyira nem volt kihangsúlyozva a cselekmény gerince, hogy emlékszem, amikor olyan 15 évvel ezelőtt láttam először, nem is értettem, mi történt (ahogy Ebert se). Így viszont másodjára már sokkal könnyebb dolgom volt és jobban értettem azokat a jeleket, amiket a rendező megmutatott. Minden benne van, hogy megértsük a cselekményt, még ki is mondják. Viszont a cselekmény természettel való összekapcsolása szerintem nem sikerült; sem az, hogy a kettő párhuzamban legyen, sem az, hogy az emberi világ a természet szerves része legyen, és talán ettől olyan megfoghatatlan az egész. Hogy mi a tökömtől lett a műfaji besorolása szatíra, azt nem sikerült megértenem.

Forma: A legjellemzőbb formai elem az, hogy hál'istennek a rendező elsősorban a vizualitásra támaszkodott és nem rágott mindent a karakterek szájába. Konkrétan annyira nem, hogy egyetlen párbeszéd sincs a filmben. De korántsem némafilm, vannak ugyanis zajok - innen a csuklást imitáló cím is - , főleg természetiek és az emberi tevékenységet kísérőek, beleértve az elmosódott beszédet is. A képek gyakran a részletekre koncentrálnak szuperközeliekkel, a minaitűr világra, ezzel kontextusba helyezi és párhuazmot von a kicsi és nagy között. A képek sokszor egyébként is párhuzamosak, pl. a szeretkező malacok és a bárgyún vigyorgó házaspár kettőse vagy a tekegolyó és a malac golyói vagy a lassan foogyatkozó tekések... stb. A kísérletező, bátor kedv még jelen van, pl. láthatunk filmszakadást is. A film sajnos áldozatul esett feleslegesen az akkoriban népszerűvű váló animálásnak, nem illik oda egyáltalán és még nincs is azon a színvonalon, hogy ne tűnjön ki túlságosan. A szereplők pár kivétellel helyi amatőrök voltak és ez jót tett a hitelességnek. zene nagyon helyesen nem volt (egy kivétellel).

Élmény: Úgy érzem, hogy két szék között a földre huppant a dolog: hagyományos történetet akart elmesélni rendhagyó módon, ezért nem sikerült igazán. Ahhoz a képi megoldáshoz, amit alkalmaztak, szerintem jobban illett volna ha sokkal jelentéktelenebbnek tüntetik fel az emberiséget - vagy fordítva, jobban ki lehetett volna domborítani a cselekményt és kisebb súlyt hagyni a természetnek. Mindenesetre jár a piros pont az ötletért és a kivitelezésért is, kevés az ilyen egyedi film.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  
  • Kaszás Attila (Napló gyermekeimnek)
  • Margitai Ági (Tűzoltó utca 25)
• Színészdinasztiák: Kaszás Attila felesége Eszenyi Enikő; Margitai Ági férje Fülöp Zsigmond;
  
• A film megtörtént eseményeken alapul: az 1910-1920-as években valóban több faluban az asszonyok megmérgezték férjeiket. Ennek az okai részben abból adódtak, hogy az első világháború után már nem akartak a nők visszatérni a korábbi patriarchális rendbe férjeik hazatértével, főleg hogy közben külföldi szeretőket is összeszedtek. Részben praktikus volt, mert így nem aprózódtak el a földek az öröklés során. Mintegy 50 - 300 gyilkossággal számolnak; 3 nőt ítéltek halálra, 25 másikat börtönre.

Cselekmény: Kapa (Mucsi Zoltán) unokahúga kiirtja a családot. Eközben a három sírásó, Kapa, Pepe és Józsi (Szarvas József) próbál valamennyire rendet tartani (meg némi extra pénzt keresni) a temetőben és a benne lévő vendéglőben, amit rendszeresen látogatnak bérgyilkosok és a rendező Jancsó Miklós, valamint írótársa, Hernádi Gyula. A bérgyilkosok kinyírják a két öreget, de a temetés után ott folytatják, ahol abbahagyták. Írnak egy feleséget Józsinak, de az újdonsült férj nem elégedett vele, ezért inkább lelövi. A második részben az üzletember Kapa hazafelé tart és stresszel, mert a felesége ki van borulva az unokahúg gyilkosságai miatt, pedig épp nagy partit tartanának. Próbálják kitalálni, hogyan menekítsék ki a lányt, de ekkor megérkezik a rendőrség és az ügyvéd Pepe tiltakozása ellenére letartóztatják Kapát, amiért emberhúst szolgált fel hetek óta...

Téma:

Mondja kedves nézőnk, néhanapján elgondolkodik-e azon, milyen is a világ? Igen? Jaj, ne tegye! Élje az életét! Élje a mindennapokat! Legyen vidám és boldog! Nem az? Erőltesse meg magát, ne törődjön semmivel! Nézze, az emberen kívül minden állat tudja: a legfontosabb az életben, élvezni azt. No, ez a filmünk kicsit hozzásegíti.

Írja Jancsó, és ez igaz is lehet a film hangvételét illetően, de azért nagyon is akad mondanivalója: egy cinikus, érzéketlen világot ábrázol ugyanis, amit az utolsó részben mégis megpróbál reménnyel elnyomni, bízva abban, hogy a többség alapvetően jó. Illetve elég egyértelműen látszik rajta, hogy egy búcsú is, hiszen a rendező ekkor már közel 80 éves volt, és hitvallást tett vélt feladata mellett, hogy rávilágíston lámpásával az életre. A sors iróniája, hogy aztán mégis Hernádi ment el először, Jancsó pedig még jó pár sikeres filmet készített ezután 15 évvel későbbi haláláig.

Tartalom: A történet öt különálló, de lazán összefüggő részre oszlik: az első a rendkívül önreflexív és ebből adódóan a legviccesebb temetői rész, amelyben folyamatosan rombolják a negyedik falat. A második rész már groteszken erkölcstelen, amelyben az élet értéktelen; a harmadik rész abszurdan lemondó, ahol már a saját élet sem számít; a negyedik rész társadalmi szintre emeli a cinikus érzéketlenséget az üzleti világ farkastörvényeinek bemutatásával; végül az ötödik részben visszatérünk a temetőbe, amelyben bár az angyal is életképtelennek mutatkozik e gonosz világban, a többség mégis képesnek mutatkozik legyőzni a rosszat. Illetve elbúcsúzik Jancsó.  Az összekötő kapcsok a karakterek, akik ugyan társadalmi státuszt és foglalkozást váltanak (akár jeleneten belül is), személysiégük azonban nagyjából egyező marad. Itt született meg a Kapa - Pepe páros, amit az emberek valamiért viccesnek találnak, pedig többnyire csak üvöltve káromkodnak. Na jó, akkor tényleg viccesek, amikor sikerül valami szellemesebbet kihozni a rámenősebb Kapa és a félénkebb, együgyűbb Pepe párbeszédeiből. Felvonulnak történelmi karakterek, állandó Jancsó-szereplők, és állandóak a kikacsintós utalások arra, hogy ez csak egy film és mi most éppen jelenetet adunk elő.

Forma: A régi Jancsónak nyoma sincs, nincsenek hosszú snittek, belső vágások, tömegmozgatások. A könnyedebb hangvételnek megfelelően több a vágás, gyorsabb az ütem, van pár torzabb kameraszög. Pedig lehet egy vígjáték is viccesen fényképezve, amire jó példa a filmben az, amikor leonésan eldugnak valamit a képkeretből, hogy aztán váratlanul felfedjék. Cseh Tamást leváltotta a Kispál és a borz és Ganxsta Zolee, de nem éreztem őket odavalónak, de legalább aktuálisak voltak.

Élmény: Ha tapasztalatlanul, mondjuk öt éve látom a filmet, akkor értelem nélküli kavalkádnak láttam volna és nem tudom hova tenni, de szerencsére most már elég rutinos vagyok, hogy nagyjából megértsem elsőre a filmet (vagy legalábbis ezt higgyem :D ). Egyszerre volt kicsit összefoglaló, búcsú, de jelennel is foglalkozó film. Az önreflexivitását szerettem, a többi részét kevésbé, de nem volt rossz.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  
  • Mucsi Zoltán (Édes Emma, drága Böbe, Roncsfilm)
  • Szarvas József (A részleg)
  • Bikácsy Gergely (Roncsfilm)
  • Juhász Jácint (Szegénylegények, Csillagosok katonák, Fényes szelek, Még kér a nép)
  • Galkó Balázs (Szerelmem Elektra)
• Mucsi Zoltán és Moldvai Kiss Andrea házasok.
  
• Mucsi karakterének becenevét kapa orráról kapta.

Cselekmény: Pető Gyuri 1906-ban született Szegeden tehetős családba. Kezdetben zenekari kísérőként dolgozott, majd apja halála után átvette a pénzügyi üzletet. 1937-ben vett egy kamerát és rengeteget forgatott családi eseményekről, baráti találkozókról, szerelméről, történelmi eseményekről. Csakhogy Pető zsidó volt...

Téma: A rendező a korabeli zsidóság hozzáállását próbálta bemutatni az egyre ellenségesebb környezetben; a felvételek csupán az idilli képeket mutatják, miközben tudjuk, hogy egyre elviselhetetlenebb életet kell élniük, halniuk.

Tartalom: Még nem említettem, hogy dokumentumfilmről van szó. Időrendben láthatunk filmválogatást Pető életéből, aki valóban 1937-től kezdve folyamatosan rögzítette élete egyes eseményeit. Persze nem tudom, a rendező mennyire manipulálta ezeket a válogatás során, de tény, hogy kizárólag vidám felvételeket láthatunk, amiket ellenpontoznak a zsidótörvények és gyakorlatuk. No de ez nem meglepő, hiszen mi is így teszünk ma a Facebookon. A negatívabb részek annyira kimaradnak, hogy pl. Pető minden átmenet nélkül válik munkaszolgálatossá, holott egy korábbi résznél még pont az derül ki, hogy nem tudható hivatalosan, hogy zsidó-e egyáltalán. Ugyanakkor az ellenpontozás a végére egyre komolyabb és már másból sem áll szinte, mint hogy melyik családtagok mikor, hol, hogyan ölték meg, és hát hiába az örömteli események, ha az addig tehetős családot egyre mostohább körülmények között találjuk.

Forma: Kollázsszerű, hiszen a film nagy része Pető felvételein alapszik. Ezek egy idő után színesek lesznek. Akár unalmasak is lehetnének, hiszen senkit sem érdekelnek más családok unalmas összejövetelei (kivéve egy nagyon intim részt), viszont egyrészt ezek egy történetet mesélnek el, másrészt ellenpontként folyamatosan megjelennek történelmi események mellettük vagy velük párhuzamosan. Ezek egy részét is Pető vette fel, de itt már kénytelen volt a rendező archív felvételeket is beilleszteni. Ha nincs felvétel, feliratokkal egészítik ki a filmet egy-egy mondat vagy információ erejéig. A kép és felirat mellett a másik ellenpont a hang: ez részben archív felvételeket jelent, részben verset, de többnyire kántálásszerűen előadott zsidótörvényeket. Nem ez volt ugyan a cél, de a száraz szöveg eléneklése engem inkább az egyház szerepére emlékeztetett.

Élmény: A dokumentumfilmek valahogy mindig valóságosabbak, hiába lehetnek kevésbé drámaiak vagy akár igazak egy játékfilmmel szemben. Épp ezért két jelenet volt számomra kiemelkedő, hiszen ezek belefértek volna egy túldramatizált játékfilmbe is: a szerető intim bemutatása és a baba tragikus sorsának bevillantása. Kordokumentumként talán érdekesebb, de szerintem mindenkinek tetszik egy ilyen évtizedes családregény, annak is, aki inkább a történelmet keresi benne, annak is, aki az izgalmakat.

Érdekességek:

• Kicsit spoileres leszek. Az a filmből ugye kiderül, hogy Pető és felesége túlélik a háborút kapcsolataiknak köszönhetően, mégha a család nagy része oda is veszett. A rendező következő filmje is velük foglalkozik a továbbiakban.
• Éva, a feleség 1970-ben, Pető 1971-ben hunyt el végül. Született egy lányuk 1946-ban, Katalin, aki elismert pszichológus napjainkban is.
• A film a Privát Magyarország sorozat tagja, amit a rendező 1988-2002 között készített 14 filmben.

Cselekmény: Ceausescu Romániájának végnapjai. Gizellát szinte kilökdösik a munkahelyéről azzal a megjegyzéssel, hogy kvalitásai elismeréseként előléptetik részlegvezetőnek egy másik helyen. Semmire sincs ideje, azonnal betuszkolják egy autóba, útitársat ültetnek mellé és folyamatosan szemmel tartják, kutatkodnak a holmijai között, még kiszállni se hagyják, amíg célhoz nem érnek. Egy isten háta mögött gumicsizmagyárhoz kerül, ahol a telepvezető szintén ellentmondást nem tűrően szabja meg Gizella életének minden részletét...

Téma: Azt hiszem a hangsúly főhősünk hozzáállásán van a vele történtekhez. Az egész történet arról szól, hogy virágnyelven, cinkosan összekacsintva munkatáborba küldték és ő inkább partner ebben, kicsit mint Az élet szépben.

Tartalom: Romániában vagyunk tehát, az is sejthető a katonás vezetőkből, hogy még a kommunista Romániában, csak később válik pontosabbá, hogy a végnapjaiban lehetünk. Gizellát váratlanul előléptetik, de az egésznek meghurcolásszaga van. Ha itt még nem is, az utazás során már egyértelmű, hogy félig nyíltan titkosrendőrök kísérik, akik valamiért ódzkodnak őszinték lenni és csak lopva pillantanak bele a táskájába. Vélehtően a dolognak köze van volt férjéhez és nyugati útjához, de ez sosem derül ki, nem is fontos. Az út során egyre nyíltabban sértik meg privátszféráját és egyre szorosabban irányítják (mit vegyen, mit hordjon), de továbbra is eljátszák, hogy a részlegbe küldik vezetőnek. Mint egy találkozásból kiderül, egykori tanára helyére küldik, aki hazafelé már megtört alak. Az utolsó állomáson egy sorstársa várja, aki végre kimondja: azért küldték oda, hogy elgondolkodhasson, miért is küldték oda. Ez az egész lehetne egy nagyon nyomasztó horror is, de Gizella reakciói miatt inkább jut eszünkbe róla egy abszurd, kafkai történet. Többnyire debilen egykedvűen, végig mosolyogva tűri a helyzetet és a megaláztatásokat, így a hangulat is könnyedebb.

Forma: Formailag nem ez a korszak a kedvencem, tipikusan az a félsötét, nehezen látható, amatőr-jellegű képi világ jellemző rá, mintha egy VHS-kézikamerával vették volna fel (és ki tudja, lehet, hogy igen).  A sötét fények és színvilág mellett valamennyi helyszín is lepusztult, az erdélyi havasok kihalt, zord tájat jelent. Az egyetlen láátványosabbb rész az volt, amikor gyertyafénynél beszélgettek a sötétben. A zene minimális, a színészi játék sem túl komplex, de ez nem a színészeken múlott.

Élmény: Ez így önmagában nekem kevés volt. Az ilyen egy ötletre épülő filmeknél mindig az a bajom, hogy rövidfilm is lehetett volna belőle, felesleges volt elnyújtani másfél órára (ld. még: La libertad). Ugyanakkor ha hozzátsznek egy-két réteget, pl. rágyúrnak az abszurd humorra vagy Gizella átalakulását az út során megspékelik némi egzisztencialista színezettel, akkor indokoltabb lett volna. De elsősorban ezt a fajta képi világot nem szeretem, talán túl sok volt belőle nekem az 1990-es években.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  • Dengyel Iván (Roncsfilm)
  • Törőcsik Mari (Körhinta, Csend és kiáltás, A Pál utcai fiúk, Szerelem, Szerelmem Elektra, Napló apámnak anyámnak)
• Stefan Sileanu idény hunyt el 80 évesen, Monica Ghiuta tavaly hunyt el 79 évesen

Cselekmény: Sánta Gizi nevéből adódó járási nehézségei miatt egy alkalommal elesik és képtelen felállni. Szerencsére arra jár a szerencsejátékos Kapa (Mucsi Zoltán), felsegíti, amiért hálából Gizi azonnal kirakja addigi albérlőjét, Gézát és helyére veszi Kapát. Géza bosszúból rablótámadást színlelve visszamegy, de az akció balul sül el és Gizi, valamint a házmester Béla megfutamítja...

Téma: Az Édes Emma, drága Böbe párja abban az értelemben, hogy ez is a rendszerváltás idején mutat korképet egy bizonyos csoportról, ami ezúttal a nyócker legalja rétege. Szociográfia helyett azonban inkább humorosabb történetekre helyezi a hangsúlyt.

Tartalom: Ennek megfelelően epizodikusabb szerkezetű, nincs vezérfonal. A helyszín egyetlen lakóház és környéke. Első helyszínünk a kocsma, aminek falát ledöntve jutnak be hajnalban az alkoholista vendégek, párhuzamot vonva a berlini fal leomlásával. Az epizódokat valós bűnűgyi jelentések ihlették, ebből kitalálható, hogy állandó verekedéseknek lehetünk szemtanúi, ami állandó késelésekben végződik. A főbb szereplők Gizi és Kapa, akiknek a szakítása gyilkosságban végződik; Géza, akit Kapa kitúr, ezért rablótámadást indít Gizi ellen, illetve összeverekszik egy taxissal; valamint Béla a házmester, aki idegösszeonlást kap és túszul ejti saját feleségét. De tulajdonképpen minden szereplő hasonló jelentőségű. A karakterek ösztönlények, részben ez a humor (és a tragédia) forrása, részben az, hogy igyekeztek abszurdabb eseteket megfilmesíteni, mint pl. a rejtős jelenet, ahol a vendég késsel a hátában megy kocsmázni. Ami kicsit sem vicces, az a magyaros börleszk, azaz a verekedések, ami kb. azt a színvonalat hozza, amit általános iskolások szoktak csinálni, ha kamera kerül a kezükbe. Ugyanez igaz a nőkre is, egyetlen funciójuk a csöcs meg a pina. Pedig az író ekkor már 50 volt, nem 10. A párbeszédek gyakran nagyon bénák voltak, de ez részben abból adódott, hogy sokat improvizáltak a hiányos forgatókönyv miatt.

Forma: Formailag már jobb volt, a szalagot pl. rendszeresen roncsolták, hogy rossz minőségű VHS-re hajazzon. hasonló célt szolgálhatott a színes megvilágítás és a sok dőlt szög is. Állandóak voltak a reklámbevágások képben és hangban is, hogy álomviláguk ellenpontozza a környék nyomorának valóságát. Visszatérő humoros elem volt a film születésének körülményeiből adódó, bűnügyi riportszerű megszólalás, amelyeket egyes verekedések után rendőrösen megfogalmazva adtak elő a szereplők a kamerának, gyakran azonban a látottakat tagadva vagy jelentősen módosítva. A színészek egy része amatőr volt, de végülis nem vallottak szégyent, azt viszont el sem tudom képzelni, hogy sikerült annyi nagy nevet is leszerződtetni. A zene többnyire a verekedések börleszk-jellegét hivatott alátámasztani, de mivel azok voltak a leggyengébb részek, ez nem tett jót a zenének sem.

Élmény: Ennyire még nem utáltam magyar filmet a projektem során, tényleg olyan volt, mintha tízévesek ökörködtek volna benne. Persze ha valakinek bejön ez a fajta humor, akkor biztos élvezni fogja. De annál is fájóbb, mert az alapkoncepció nem volt rossz egyáltalán, ügyesebb hangsúlyokkal (abszurd helyzetek vs verekedések) sokkal jobb film lett volna.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  • Mucsi Zoltán (Édes Emma drága Böbe)
  • Andorai Péter (Bizalom, Mephisto, Egymásra nézve, Az én XX. századom, Édes Emma drága Böbe)
  • Blaskó Péter (Fényes szelek)
  • Pap Vera (Angi Vera, Fehérlófia)
  • Ujlaki Dénes (Amerikai anzix)
  • Lázár Kati (Szürkület, Werckmeister harmóniák)
  • Bánsági Ildikó (Szindbád, Bizalom, Mephisto, Napló gyermekeimnek, Egymásra nézve, Napló apámnak anyámnak, Édes Emma drága Böbe)
  • Reviczky Gábor (Egymásra nézve)
  • Kádár Flóra (Körhinta, Szerelmesfilm, Örökbefogadás, Angi Vera)
  • Derzsi János (Őszi almanach, Szürkület, Sátántangó, Werckmeister harmóniák, A torinói ló)
• Színészdinasztiák: Lázár Kati élettársa Jordán Tamás;
• Gáspár Sándor és Bánsági Ildikó, valamint Cserna Antal és Szalay Krisztina férj és feleség
• A Gólya kocsma ma is áll, igaz, pár éve elköltöztek kicsit arréb.
• A lakóház épülete a Szigony utca 24. volt, amit persze már elbontottak.
• 2016-ban megpróbálták közösségi alapon elkészíteni a második részt, de nem jött össze.