Artúr filmélményei

Édes Emma, drága Böbe (1992)

2020. augusztus 06. 23:58 - Liberális Artúr

Rendezte: Szabó István
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Johanna ter Steege

Megjelenés: 1992, Magyarország

Hossz: kb. 1,5 óra

IMDB:
6,8

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/edes-emma-draga-bobe-edes-emma-draga-bobe/movie-45706

Cselekmény: Budapest a rendszerváltás idején. Emma és Böbe (Börcsök Enikő) tanárok, egy szobában laknak egy pedagógusszállón. Emmának titokban viszonya van Stefaniccsal, az igazgatóval (Andorai Péter). Együtt töltenék a hétvégét Stefanics nyaralójában, de a férfi végül nem ér rá, ezért Emma Böbével megy. Egy beszélgetés során kiderül, hogy Böbe is megvolt Stefanicsnak...

Téma: A rendszerváltás korát örökítette meg a film az egyik vesztes csoport szemszögéből (bár találóan jegyezte meg az egyik írás, hogy az értelmiség pont nem az volt), de elég hangsúlyos feminista vonalat is felfedezni véltem benne a személyes dráma mögött.

Tartalom: A cím ellenére elsősorban Emmával foglalkozunk, aki tipikus szocialista sikertörténet lehetett volna azzal, hogy paraszti sorból budapesti tanárrá növi ki magát. Csakhogy nem a hatvanas években vagyunk, hanem a rendszerváltás környékén; a pedagógus pálya már ekkor is egyet jelentett az aljamunkával, nem elég, hogy a félreszocializált gyerekekkel nem lehet bírni és a kollégák áskálódását el kell viselni, de még egy szobabérletre se futja. Ezen ront nagyot a rendszerváltás, amikor az orosztanárok egy pillanat alatt feleslegessé válnak, ráadásul újra megjelenik a politikai színezet is, csak most az a ciki, ha valaki a szocializmushoz kötődött. Ez az idősebb tanárok kétségbeesett vádaskodásán látszik a legjobban, akiknek nem ez az első rendszerváltásuk és egymásra licitálnak abban, hogy ki nem szolgálta ki a rendszert jobban. Emmáék ebben tehetetlen áldozatok, hiszen még esélyük sem volt korrumpálódni. De nagyobb szerepet kap a személyes tragédiája, amelyben egyrészt gyökerét vesztett vidéki, másrészt nincstelen, de legfőképpen magányos. A szerelmet azonban nem kapja meg az igazgatótól, aki bár gerinctelen, férfiként mégis tökéletesen érthető és nehéz elítélni, ha valaki volt már hasonló helyzetben. A passzív Emma ellenpontja Böbe, aki nem nyugszik bele a helyzetébe, és mindent elkövet a jobb életért, de erről nem mondhatok többet spoiler miatt. Külön kellemetlen, hogy Emma még nő is, mert ez még lejjebb taszítja; az még hagyján, hogy csak férfiakon keresztül juthatna el egy jobb életbe, de még a rendőrség is uralkodó férfiként lép fel vele szemben és kéjesen vájkál a szexuális életében, amikor pl. épp egy nemi erőszak kísérlete miatt tesz feljelentést.

Forma: Megörültem a kezdő képsoroknak, mert Emma rémálomjelenetével nyitunk, de nagyjából ennyi volt a film, innentől kezdve inkább kézikamerás-dokumentarista stílust vesz fel. A legerősebb rész mindenki egybehangzó állítása szerint az a montázs, amikor meztelen statisztának jelentkezők mutatkoznak be és mindenki tanár vagy a szociális szférából jött. A zene klasszikus, amit általában szeretek, de egy ilyen kordukmentumhoz sokkal jobban illenek a korabeli számok, ami akkor látszik, amikor tényleg ilyenek szerepelnek benne. Szóval ezek alapján a színészi játékon keellene múlnia mindennek, de számomra életszerűtlenül túldramatizálták a játékot.

Élmény: Valahol persze megbocsátható, hiszen a forgatókönyvírással együtt is pár hét alatt hozták össze a filmet úgy, hogy még nem is volt költségvetés. Kétségtelenül megvolt a rendszerváltás fílingje, ami annál is durvább, mert eltelt harminc év, de a villamosok még mindig ugyanazok :D Szóval kordokumentumnak megteszi, filmnek kevésbé volt érdekes.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Börcsök Enikő (Werckmeister harmóniák)
    • Andorai Péter (Bizalom, Mephisto, Egymásra nézve, Az én XX. századom)
    • Temessy Hédi (Tűzoltó utca 25, Csontváry, Mephisto, Őszi almanach, Kárhozat)
    • Pásztor Erzsi (Tűzoltó utca 25, A ménesgazda, Angi Vera)
    • Bódis Irén (Tűzoltó utca 25)
    • Máté Gábor (Az én XX. századom)
  • Színészdinasztiák: Temessy Hédi élettársa Gobbi Hilda; Gaál Erzsi férje Zsótér Sándor; Jordán Tamás élettársa Lázár Kati;

Szólj hozzá!

Szürkület (1990)

2020. augusztus 05. 23:02 - Liberális Artúr

Rendezte: Fehér György
Műfaj:
krimi
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1990, Magyarország

Hossz: kb. 1,5 óra

IMDB:
7,4

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/szurkulet-szurkulet/movie-2392

Cselekmény: Egy kislányt meggyilkoltak. A helybéliek  a rendőrséggel együtt a házalót gyanúsítják, akinek már korábban is volt ügye egy 14 éves lány miatt. A külsős nyomozó (Haumann Péter) azonban egy régi autóval közlekedő sorozatgyilkosra gyanakszik, akit az egyik gyerek feketekabátos óriásnak ír le...

Téma: Nincs mostanában könnyű dolgom a filmek dekódolásával, a minimális cselekmény ellenére ez sem egyszerű. Részben a megvalósítása miatt, amire majd alább kitérek, de inkább azért, mert eleve nehéz megfogalmazni azt, amit eleve filmre szántak. A Persona jutott róla először eszembe, itt is valami hasonló játék történik az identitásokkal a Csend és kiáltás stílusában. De hogy hova akar kilyukadni, az nem világos.

Tartalom: Amit feltétlenül tudni kell, az elhangzik az első jelenetben, több konkrét, "normális" párbeszéd nem is nagyon lesz már: a környék egykori nyomozója visszatér létszámhiány miatt ennek az ügynek az erejéig, ami egy kislány meggyilkolásának esete. És innentől kezdve nagyjából csak következtethetünk rá, hogy mik történnek, mert kevés magyarázatot kapunk. Például nekem az sem volt egyértelmű, hogy két nyomozónk van, akik közül az egyik, Haumann folyamatosan követi titokban a másikat. Ja, persze nevek sincsenek, személyiségek se nagyon, de az se egyértelmű mindig, hogy mikor kivel van dolgunk (pl. benzinkutas család). Ennek ellenére azért nagyjából kikövetkeztethető a cselekmény nagyja, ugyanakkor megfoghatatlan, főleg a vége, szóval kicsit Twin Peaks-es fílingje van. Ha eddig nem írtam túl sok konkrétumot, az azért van, mert nincsenek: a cselekmény lineáris, de önmagában nem közvetít semmilyen gondolatot; nincs megvariált szerkezet, amit ki lehetne emelni; a karakterekről szinte nem derül ki semmi, ellenben sokat titokzatoskodnak utalva valamire, amit aztán nem fejtenek ki. Jelképrendszer van, de erről inkább a következő szakaszban írok.

Forma: Ennek a filmnek sokkal inkább a képi világa számít, minstem a sztorija; már az első jelenetben sem látjuk a karaktereket és ez egy visszatérő megoldás, így gyakran nem lehetünk benne biztosak, kit is látunk. Párbeszédnél a hallgatót mutatják. Nem mutatják elég közelről. Túl sötét van. Nemcsak a cím szürkület, de a napszak is általában ilyesmi, összeolvad az alakok alig kivehető képe, ezért is hasonlítottam a Csend és kiáltáshoz. De időnként még Jancsó belső vágásai is megjelennek, szóval áll a párhuzam. A zene és a kép harmonikus abban az értelemben, hogy mindkettő rendre ismétlődik: egy dallam van, ami újra és újra visszatér, ahogy ugyanazon tájkép is rendre, refrénszerűen előkerül. Ekkor jelennek meg a jelképeink is, mint a kereszt vagy a zord táj. Minden szürke, sötét, nem süt a nap, nem véletlenül sorolják a fekete széria filmjeihez. És mindeközben nagyon lassan vánszorog, a színészek lassan beszélnek, a kamera lassan mozog, nincs semmi elkapkodva, de illik a képi világhoz. Ahogy említettem, a zene egy dallamból áll, de ez dark ambientes, olyasmi, mint a 2001: Űrodüsszeiáé vagy valamelyik Lynch-filmé.

Élmény: Alapvetően hangulati filmnek látom - ha van gondolata, az túl megfoghatatlan, hogy a magamfajtáknak könnyen értelmezhető legyen. Ennek ellenére úgy érzem, jobb lett volna, ha vagy bevállalósabb és még formaibb vagy épp ellenkezőleg és legalább a sztoriban ad némi mankót. Amúgy korrekt film.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Haumann Péter (Még kér a nép)
    • Derzsi János (Sátántangó, Werckmeister harmóniák, A torinói ló)
    • Pogány Judit (Egymásra nézve, Panelkapcsolat)
    • Lázár Kati (Werckmeister harmóniák)
    • Székely B. Miklós (Egymásra nézve, Őszi almanach, Napló apámnak anyámnak, Sátántangó)
    • Németh László (Fényes szelek, Angi Vera)
    • Hetényi Pál (Apa, Őszi almanach)
  • Színészdinasztiák: Haumann Péter felesége Vári Éva; Lázár Kati férje Jordán Tamás;
  • Eredetileg Dürrenmatt írta a forgatókönyvet egy 1958-as svájci filmhez, amit szintén egy magyar rendező, Vajda László vitt filmre, úgyhogy ez tulajdonképpen egy remake.
3 komment

Napló apámnak, anyámnak (1990)

2020. augusztus 04. 21:11 - Liberális Artúr

Rendezte: Mészáros Márta
Műfaj:
dráma, életrajzi
Főbb szereplők:
Czinkóczi Zsuzsa, Jan Nowicki

Megjelenés: 1990, Magyarország

Hossz: kb. 2 óra

IMDB:
6,9

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/naplo-apamnak-anyamnak-naplo-apamnak-anyamnak/movie-3067

Cselekmény: Folytatódik a Napló gyermekeimnek. 1956-ot írunk Juli (Czinkóczi Zsuzsa) fotósnak tanul Moszkvában, amikor kitör a forradalom Budapesten. Rohanna haza, de mire engedélyezik, már leverték a felkelést. Magda (Anna Polony), Juli mostohaanyja és vezető beosztású, hithű kommunista, teljesen kikészül, miután először a kommunisták hagyják cserben, majd a felkelők lincselnék meg. Viszonyuk nem változott, Juli újfent számon kéri apja igazságtalan elhurcolásáért. Jánosba (Jan Nowicki), az emberarcú szocializmus képviselőjébe is belefut, aki teljes mellszélességgel támogatja a felkelőket. Hazafelé tartva azonban a kijárási tilalomra való tekintettel katonai járőrök letartóztatják és kihallgatásra viszik Julit...

Téma: Az 1956 utáni megtorlást láthatjuk már jól ismert karaktereink életén keresztül, ennél nem többet, illetve ami az, azt már említettük korábban, szóval nem újdonság: a rendszer a hatalomtól eltorzulva szembekerül saját építőivel.

Tartalom: Elöljáróban érdemes megemlíteni, hogy Mészáros Napló-trilógiájának ez a harmadik darabja, a második nem szerepel a listámon, így nem tudom, miből maradtam ki. Anélkül is értettem, de az első rész vagy a magyar történelem ismerete nélkül már elég zavaros lett volna. Szóval 1956 van, ahogy a valóságban Mészáros, úgy a történetben Moszkvában filmszakos Juli továbbra is osztja az észt a hazug rendszerről, csak most nemzetközi diáktársainak, de így huszonévesen már idétlen ez a gyerekes hozzáállás. A budapesti forradalom hírére hazasiet, ahol oroszok lövik a magyarokat, János már egyre akítvabban áll ellen, Magda pedig összeomlott,mert mindkét oldal kitaszította. A felkelőket megölik, letartóztatják, megkínozzák, kivégzik, disszidálnak, illetve megrpóbálják őket a kádári kompromisszumra kényszeríteni. Egy szép, jelképes jelenetben mégis összegyűlik mindenki pártállástól függetlenül megünnepelni az újévet, mégiscsak egy közösség vagyunk.

Forma: Sokat nem tudok róla elmondani, leszámítva hogy sok archív felvétel van, de ezek már nem kreatív bevágások, hanem csak egyszerű archív felvételek az eseményeket illusztrálandó. A zene inkább egy kémfilmbe való. A színészi játék egyenetlen.

Élmény: Hjaj... Eddig általában pozitívan csalódtam a magyar filmekben, de ez most az a tipikusan magyarosan erőltetett film volt, amitől mindig féltem. A játékidő nagy részében életszerűtlen a dramaturgia, ez alól kivétel a nagyon is erős kivégzős jelenet. De nincs meg az első rész lendülete, gyermekien naiv ereje, az emlékek intimitása, Juli karaktere már túl öreg hozzá. Képi megoldásaiból is hiányoltam az ötletességet. Kordokumentumnak jó lehet.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Czinkóczi Zsuzsa és Jan Nowicki (Napló gyermekeimnek)
    • Bánsági Ildikó (Szindbád, Bizalom, Mephisto, Egymásra nézve)
    • Törőcsik Mari (Körhinta, Csend és kiáltás, A Pál utcai fiúk, Szerelmem Elektra, Szerelem)
    • Anna Polony (Napló gyermekeimnek, Tízparancsolat)
  • Színészdinasztiák: Bánsági Ildikó férje Gáspár Sándor; Törőcsik Mari férje Bodrogi Gyula;
  • A forradalomban mintegy hatezren haltak meg; a megtorlás során 200 ezren elmenekültek az országból, több mint 25 ezer embert letartóztattak és közel 200-at végeztek ki 1961-ig.
Szólj hozzá!

Az én XX. századom (1989)

2020. augusztus 03. 23:58 - Liberális Artúr

Rendezte: Enyedi Ildikó
Műfaj:
dráma, tragikomédia
Főbb szereplők:
Dorota Segda, Oleg Jankovszkij, Paulus Manker, Andorai Péter, Máté Gábor

Megjelenés: 1989, Magyarország

Hossz: kb. 1,5 óra

IMDB:
7,1

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/az-en-xx-szazadom-az-en-xx-szazadom/movie-709

Cselekmény: 1880, Budapest. Ekkor születnek meg Dóra és Lili, az ikrek.Elárvulnak, ekkor két idegen veszi magukhoz őket és elszakadnak egymástól. Ugrunk. 1900-ban vagyunk, Dóra a bájaival visszaélő szélhámosnő lesz, Lili pedig feminista terrorista. Egy tervezett robbantás helyszínére utazik, ahol megismerkedik Z-vel (Oleg Jankovszkij), aki kis híján szintén a robbantás áldozatává válik...

Téma: Hát ööö... A legtöbb írás egyöntetűen állítja a cím és a korszak miatt, hogy Enyedi a huszadik századot a századelős optimizmusban akarja meglát(tat)ni és nem a szörnyűségeiben. Ezt el tudom fogadni, csak a történet fő cselekményszála nem igazán erről szólt, hanem az önmagát kereső Liliről. Azt hiszem.

Tartalom: Bár van egy fő cselekményszál, a történet inkább lazán kapcsolódó epizódokból áll. A keretet Edison két találmánya adja, amelyek az emberi nagyságot hivatottak jelezni, ugyanakkor Edison maga is némi mélabúval tekint a letűnő múltra (ld. telegráf - galamb). Eközben megszületik az ikerpár, akiket egy romantikus történetre hajazóan szétválasztanak, hogy kétféle életutat járjanak be: Dóra nagyvilági nő lesz, Lili idealista, de félénk mozgalmár. Ezen kettőségre felhívja a figyelmet a Weininger-epizód is, bár ott abszurd formában, de még jobban összekapcsolja őket Z személye, aki Lilibe szeret bele, de megtapasztalja Dórát is. Az epizódok narrátora, alakítója két játékos csillag, akik egyrészt könnyedebbé teszik a hangulatot, másrészt jelentéktelenítik a földiek gondjait is. Rengeteg a jelképes utalás, aminek a nagy részét fel se fogtam. Ilyen volt pl. a szilveszteri vonat, ahol az egyik vonat a 19. századot megtestesítve elbúcsúzott az előrehaladó vonattól, amin ikreink egyszerre tartózkodtak, de egyikük vagonban, a másikuk luxuskabinban.

Forma: Korának megfelelő képi világot igyekszik felvenni és ez nem csak a sok némafilmes bejátszásban jelenik meg, hanem a stílusa is valamennyire a régi filmekre hajaz, ha nem is a rövidfilmes korszakéra. A fényt kevésbé érzem hangsúlyosnak, mint amennyire bizonygatni próbálják, mégha ez is volt a cél. De az egész filmet is nehezen tudnám leírni, mert a tartalomhoz hasonlóan szerteágazó megjelenésében is. Van itt mindenféle technika és filmes stílus... Valamire nagyon emlékeztet, de most nem jut eszembe. Az utóbbi élményeim közül leginkább talán a Historias extraordinarias hasonlít rá legjobban. A zene könnyed, gyors, a díszlet néha stilizált. A film a magyar filmtörténet az ún. fekete szériájába tartozik, amikor a trendekkel szembemenve az 1980-1990-es években a kiábrándultságra utalva.

Élmény: Nem számítottam ilyen filmre, az biztos. Mi lenne a jó szó rá, eklektikus? Lehetett volna szórakoztató és izgalmas, de nekem valahogy nem állt össze, hiányzott belőle az egység, akár a széttagoltság egysége.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: 
    • Oleg Jankovszkij (Tükör)
    • Andorai Péter (Bizalom, Mephisto, Egymásra nézve)
  • Edisont a blog olvasóinak nem kell bemutatnom, Otto Weininger (1880-1903) századfordulós osztrák filozófus volt, öngyilkos lett, amikor plágiummal vádolták meg.

Szólj hozzá!

Kárhozat (1987)

2020. augusztus 01. 23:50 - Liberális Artúr

Rendezte: Tarr Béla
Műfaj:
-
Főbb szereplők:
Székely B. Miklós, Kerekes Vali, Temessy Hédi, Pauer Gyula, Cserhalmi György

Megjelenés: 1987, Magyarország

Hossz: kb. 2 óra

IMDB:
7,8

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/karhozat-karhozat/movie-1288

Cselekmény: A bányavárosi Karrernek (Székely B. Miklós) viszonya van Sebestyén (Cserhalmi György) feleségével, a bárénekesnővel, aki azonban szakítani akar vele és a posványos, vidéki élettel, mert még vannak ambíciói. Hogy ne zavarjon be a visszahódításba, Karrer külföldi munkát szerez Sebestyénnek...

Téma: "A történetek mindig a leépülés történetei", ahogy elhangzik Karrer szájából, és valóban, teljes a nihil, eljött a kárhozat, nincs remény - ennek a hangulatát próbálja visszaadni.

Tartalom: Majdnem mindegy is, mi történik a cselekményben; a főszereplő aza pokaliptikusnak tűnő város, amelynek lakói próbálnak kitörni, de azért nem annyira, hogy sikerüljön is. A házas énekesnő fel akarja mondani viszonyát szeretőjével és arról ábrándozik, hogy vidékről nagyvárosba költözik, ahol nagyobb és elismerőbb közönségnek énekelhet, de végül nem tesz semmit és Karrer (és mások) csábításának is enged. Karrer lelkiállapota kb. a depresszióhoz áll a legközelebb, mindenben negatív, azt hiszi, minden csak rssz véget érhet, de az énekesnő ambíciója neki is erőt ad (vagy csak színleli, hogy bejusson a bugyijába). De a csoda csak három napig tart, míg vissza nem jön a férj. A férj szintén problémás, adósságot görget maga előtt, ezért vállalja a csempészmunkát - nem spoilerezem el, de ő sem jár sikerrel, és ha nincs a fordulat, talán akkor is elbukik.

Forma: Az Őszi almanach után visszatértünk a fekete-fehérhez, sőt, annál is fekete-fehérebbhez, noirosan kontrasztos, de azért kevés játék van a fénnyel, a foltnyi, de erős fények inkább csak a sötétséget hivatottak kiemelni. Itt már megvan a jellegzetes tarri kameramozgás, amikor a kamera a jelenet végén a helyszínen marad, de itt annyival hatásosabb, hogy lassan mozogva a semmiből leonésan beleveszi idővel a karaktert is a képbe, majd otthagyja, jelezve, hogy bármi is történik, nem jelent érdemi változást a város életében. Mert a legfontosabb szereplő a romos, szürke, kellemetlenül nedev, állandóan esőben ázó, kihaltnak mutatott város, amit egy vidámabb táncmulatság sem tud megszépíteni, hanem inkább csak jobban kihangsúlyozza a reménytelenséget. Egyébként már az Őszi almanachnál is észrevettem, hogy az állandó zeneszerző, Víg mintha ugyanazt a dallamot használta fel volna ott is, itt is és a Werckmeister harmóniákban is, de ez utóbbibban volt a leghatásosabban beillesztve. Színjáték nincs, a karakterek életszerűtlen mmonológokkal filozofálgatnak, mindent érzelemmentesen tesznek.

Élmény: Elsősorban az eső és a romos környezet miatt jogosan hasonlítják a Sztalkerhez, csak itt épp szinte ellentétes, martelien negatív jelentést kap. Ez már egy nagyon jellegzetesen Tarr-film volt (az első közös munka Krasznahorkaival), bár tartalmában még kissé esetlennek éreztem, mindenesetre sokkal könnyebb volt befogadni, mint a későbbi munkákat, de kevésbé is volt hatásos.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Székely B. Miklós (Egymásra nézve, Őszi almanach, Sátántangó)
    • Temessy Hédi (Tűzoltó utca 25, Csontváry, Mephisto, Őszi almanach)
    • Cserhalmi György (Még kér a nép, Szerelmem Elektra, Az ötödik pecsét, Mephisto, Fehérlófia)
  • Színészdinasztiák: Temessy Hédi élettársa Gobbi Hilda;

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása