Tartalom

Harold (Bud Cort) rendszeresen eljátssza öngyilkosságait, amit kifinomult, nemtörődöm anyja nehezen visel, ezért előbb terapeutával, majd katona nagybátyjával, végül vakrandik szervezésével igyekszik normális mederbe terelni a fiatal fiút. Haroldnak azonban egyik sincs ínyére, továbbra is előszeretettel és hitelesen végez magával, és továbbra is a halál a hobbija: temetésekre jár, halottszállítót vezet. Az egyik temetésen találkozik a nála sokkal extrovertáltabb, aktívabb és hatvan évvel idősebb Maude-dal (Ruth Gordon), aki szintén kívülállóként szeret részt venni temetéseken. A nő életkedve hamar magával ragadja Haroldot, egyre több időt töltenek együtt, majd egymásba is szeretnek, amit Harold anyja és társadalmi köre természetesen nagyon rosszal.

A kissé bizarr kerettörténet ellenére a lényeg az, ahogy az életörömöt megszemélyesítő Maude lassan legyőzi az életunt, halálfetisiszta Haroldot. Ez az élj a mának üzenet talán sablonosnak hangzik, de a kellőképpen beteg sztori ezt ügyesen ellensúlyozza, miközben van némi társadalomkritikai vonása is (az anya, a terapeuta, a randik, a pap, a rendőr).

Megvalósítás

Történni tulajdonképpen nem sok minden történik, ezért a történet karakterközpontú. Harold bizarr szokásáról idővel kiderül, hogy oka a figyelem- és szeretethiány, de addig is szépen megtestesíti a passzivitást, a társadalmi elvárásoknak való megfelelést, a beletörődött életuntságot, miközben külsőre olyan mint egy kiskamasz. Maude az ellentéte, idős kora ellenére is pörög, gyűjti az élményeket, fittyet hány a szabályokra, a változást szereti (talán legkifejezőbb jelenet, amikor a szülinapjára kapott ajándékot megcsodálja, majd eldobja). Persze az ő személyét is demisztifikálják, egy fél pillanatnyi jelenetből kiderül, hogy holokauszttúlélő, ez okozhatja a folyamatos életkedvét. Nyilvánvaló jelképek Harold részéről a halállal kapcsolatos dolgok (temetések, öngyilkosságok, temetők és a halottaskocsi), Maude részéről pedig a tarka színek és a szertelenség, de emellett beszédes jelenet volt a virágválasztós rész is: Maude napraforgó lenne, ami egyszerű és a nap felé fordul mindig, míg Harold egy akar lenni a sok egyforma százszorszép közül. Maude azonban felhívja figyelmét, hogy csak látszólag egyformák a százszorszépek, kicsit odafigyelve rájuk könnyen észrevehetőek a különbségek. Szőrmentén, de hangsúlyosan megjelennek a társadalmi kötöttségek is: Harold anyja társasági nő, a fia is csak ennek függvényében érdekli; Harold nagybátyja katona, csak a háborúzás érdekli, de amikor Harold a hatására (megjátszva) túlzottan erőszakossá kezd válni, érzi hogy túl messzire ment; a pap mélységesen elítéli Harold és Maude viszonyát, de közben nagyon szaftosan írja le szeretkezésüket, amitől "hánynia" kell... stb. Harold végül szimbolikusan megszabadul a halottaskocsitól és zenélni kezd.

A legérdekesebb részek az öngyilkosságok, amelyek az elején annyira jól sikerültek, hogy azt hittem valódiak, és az amúgy is sápadtra sminkelt Harold valamiféle kísértet. Fényekkel, kameraszögekkel nem játszik a rendező, viszont vannak számomra is tudatosnak tűnő kompozíciók és feltűnőek a közeliek hiánya, illetve a távoliak, amellyel gondolom a szokásos jelentéktelenséget igyekeztek kifejezni. A film humora elsőre fekete/groteszk, de aztán egyre szokványosabbá válik, egyes helyeken kifejezetten rosszul megoldva. A mellékkarakterek túl karikaturisztikusak lettek külsejükben is, kicsit mintha a Dr. Strangelove folytatása lenne.

Élmény

Egyedi hangulatú film a fekete humorával és a szokatlan románcával, de normálisabb keretek között zajló történet esetén inkább sablonos, unalmas lenne. Kicsit emlékeztet a Diploma előttre, ami hasonló humort képviselt. igazából nem tudom hova tegyem, mert viccesnek nem volt annyira vicces, romantikusnak talán mondható a kapcsolat értelmes kialakulása miatt, de az élj a mának életbölcsesség-jellege nekem kevésbé jött át, mert Harold túl távolságtartó volt, Maude pedig túl tökéletes tanítónéni.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Ruth Gordon (Rosemary gyermeke), Bud Cort (Szemtől szemben) Charles Tyner (Bilincs és mosoly), Tom Skerrit (A nyolcadik utas: a Halál)
- Rövid cameo erejéig Ashby, a rendező is feltűnik szakállas vonatozóként.
- A Haroldot alakító Bud Cort pár évvel később súlyos autóbalesetet szenvedett, ami évekig tartó rehabilitációval járt, így karrierje is derékba tört.
- Harrison Fordról köztudott, hogy díszletépítő ács volt, amikor elnyerte a Csillagok háborújában az egyik főszerepet. Nos, már ezen a filmen is részt vett a díszlet megépítésében.
- Gordon valójában sosem tanult meg vezetni.