Tartalom

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép herceg akinek megvolt mindene, és talán épp ezért túlontúl el volt telve magával. Amikor megtagadta egy csúf öregasszonynak a szállást, az átkot szórt rá: szörnnyé változtatta személyzetével együtt, hogy addig ne változhassanak újra emberré, míg a herceg külseje ellenére nem talál rá az igaz szerelemre. A közeli kisvárosban él különc felatláló apjával Belle, a könyvmoly álmodozó lány, akinek szépségéért odavan a helyi menő vadászcsávó, Gaston, ám a lány rendszeresen kikosarazza. Egy éjjel apja a farkason elől menekülve épp a szörnyeteg kastélyába menekül, aki a birtokháborítás miatt tömlöcbe veti. Belle apja nyomába indul, és amikor rátalál, magát ajánlja fogolynak apja helyett. A szörnyeteg kap az alkalmon, hogy megtörhesse az átkot a lány segítségével, ám korántsem olyan könnyű kölcsönösen egymásba szeretni, ráadásul Gaston is sötét terveket forgat fejében a lány megszerzésére...

A közismert mese üzenete egyszerű: ne ítélj külső alapján, mert a valódi szépség belülről fakad, ahogy a szörnyetegség is. Kicsit gondolkoztam, hogy erre vajon rájönnék-e magamtól is, mert ugyan ez az üzenet az elejétől kezdve, a történet nagyját mégis azt teszi ki, ahogy a jó harcol a rosszal.

Megvalósítás

A történet gyorsan felvázolja a herceg átkának történetét egy narrátorral, majd az első dal mutatja be nekünk Belle és Gaston karakterét és a falut, ahol laknak. Ezen alapozás után lineráisan halad a történet: a két címszereplő talákozik, Gaston bekavar, de végül minden jóra fordul. A karakterek egysíkúak, a két főszereplő fejlődik némileg. Belle elvileg a szép, bár én gondolkodás nélkül a három bögyös szőkét választanám a deszka barna helyett. A szörnyeteg elvileg szörnyűsges, de nem túl sokáig, elég hamar szánalmas, vicceskedő alakot faragnak belőle. Tulajdonságaik megnyilvánulnak külsejükben is, ez elsősorban az életre kelt tárgyaknál néz ki valamennyire jól, de erről később. A mese viccei teszik nyilvánvalóvá, hogy a kb. óvodás korosztálynak szól a film, mert halálosan gyengék. A dalok hál'istennek nem indokolatlanok teljesen, hozzátartoznak a cselekményhez, bár ez még nem indokolja minden esetben, hogy dalban mondják el a mondandót.

Általában óvatosan szoktam szembemenni a közvéleménnyel és a fősodratú kritikákkal, hiszen nem értek sem az animáláshoz, sem a filmekhez, de ennek a rajfilmnek kevés erényét látom. A zenét pl. nagyra tartják, de nekem nem voltak emlékezetesek. A rajzolást szépnek mondják, de egy-két kivételtől eltekintve szerintem nem volt az. Ami látványos volt, az a 3D-s táncjelenet, ami nagyon élethűre sikerült (és ennek köszönhetően kezdtek el többek közt egy rakás pénzt pumpálni a Pixarba). A klasszikus Disney-minőség visszatértét látták a mesében, de én alig fedeztem fel benne kreativitást, ami miatt a Hófehérke vagy a Pinokkió szerethető volt. Azt írták, hogy ez családi mese, azaz a felnőtteknek is szolgál néznivalóval, de meg sem közelíti a Pixar-színvonalat (ezt mondjuk betudhatjuk a korának). Ennek a kreativitásnak a hiányának tudom be azt is, hogy az életre kelt tárgyak gyakorlatilag emberek voltak tárgy alakban, alig-alig csináltak bármit, ami tárgylétükből adódhatott volna (v. ö.: Pinokkió).

Élmény

Nem tudom megállni, hogy ne hasonlítsam össze elődjével, A szép és a szörnyeteggel. A rajzfilm története összeszedettebb és letisztultabb, de kevésbé "realisztikus", látványban pedig annak ellenére gyengébb, hogy egy rajzfilm sokkal nagyobb teret enged a képzeletnek. Bár átemelték onnan Gaston karakterét és a megelevenedő tárgyakat, mégis elvártam volna némi visszautalást a klasszikusra. Gyerekeknek jó, kamaszoknak már nem ajánlanám.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Angela Lansbury (A mandzsúriai jelölt), Mary Kay Bergman (Toy Story 2), Frank Welker (Az elveszett frigyláda fosztogatói, Az oroszlánkirály)
- Angela Lansbury színész- és politikuscsalád lánya, a jelenlegi ausztrál miniszterelnök is közeli rokona.