Cselekmény: 1931, Budapest. Nyúl Béla tanár és amatőr Hannibál-kutató (nem a sorozatgyilkos, hanem a pun hadvezér). Értekezést rendre visszautasítják a lapok, míg egy nap egy tanár kiesése miatt, akitől előre rendeltek anyagot, mégis bekerül írása. Váratlanul felkapják az értekezést, miután egy országgyűlési képviselő - nem mellesleg főhősünk gyerekkori barátja - beszédet mond a cikk alapján. Bár a lapzárta miatt az újságok még nem közölték le a felszólalást (kedves fiatalok, az internet előtt a nyomtatási idő miatt az esti hírek már nem kerülhettek bele a másnapi papírújságokba), a hír azonnal elterjed, Nyúlnak mindenki gratulál, ajándékokkal halmozzák el és kegyeit keresik, madarat lehetne fogatni vele...

Téma: Kicsi spoiler jön, de a minimális dramaturgiai érzékkel bíró filmnézők bizonyára kitalálták, hogy a felszólalás egyáltalán nem pozitívan, hanem negatívan utalt az értekezésre, így főhősünk egyik pillanatról a másikra kegyvesztett lesz. A nem túl bonyolult történet rámutat, hogy az emberek mennyire könnyen megvezethetőek, illetve hogy nem is igazán érdekli őket az igazság, teljesen tudatosan hagyják magukat megvezetni a hatalomért vagy attól való félelmükben.

Tartalom: A cselekmény rövid és egyszerű, a többnyire gyámoltalan, de azért némi öntudattal bíró nyúl Béla - akinek neve mára köznevesült - véletlenül hatalmi játszmák kereszttüzébe kerül azzal, hogy élete büszkeségének, a Hannibálról szóló értekezésének szavait kiforgatja egy politikus aktuálpolitikai célokra felhasználva. Az a környezete, amely előbb még körberajongta, másnap már megveti, az ismeretlenekből álló tömeg pedig legszívesebben meglincselné, holott jó eséllyel nem is olvasták az írást. Ezt a fő szálat erősíti sok kis mozzanat, amelyek megágyaznak a karaktereknek: az igazgató gondolkodás nélkül learatja Nyúl babérjait, a fasiszta és képmutató tornatanár mindent sértésnek vesz, amit zsidó kollégája tesz vagy mond, a politikust nem érdekli az igazság, a gyerekekben még viaskodik az erkölcs... stb. A legőszintébb karakter a vendéglátós könnyűvérű felesége, aki annyira buta, hogy még manipulálni sem lehet. Tulajdonképpen ugyanaz történik, mint Az ötödik pecsétben (1976), csak más az olvasat: főhősünk kényszerből erkölcsileg elbukik, de ezzel magával rántja a még részben idealista fiatalokat. A legnagyobb tragédia pedig talán mégis inkább az, hogy a politikusnak igaza lesz, az ügy senkit sem érdekel pár nappal később, ám az áldozatokat ez nem fogja megvigasztalni. Ugyanakkor a hangulat egyáltalán nem ilyen komor, kifejezetten könnyed tud lenni és persze főleg szatirikus. Nyúlnak már a neve és a karaktere is karikaturisztikus és több olyan mondat elhangzik, ami szállóige lehetne A tanúban (1969) is, különösen az utolsó monológ tolja abszurdig. Bár a történet Horthy idején játszódik, nyilván ráilleszthető a Rákosi rendszerre is, és hát nehéz nem többet belelátni, amikor a bemutató után egy héten belül kitört az '56-os forradalom.

Forma: Bár egy évben jelent meg a Körhintával (1956), vizuálisan sokkal kevésbé látványos, még ha meg is van benne egy-két expresszionista (ld. lokál) vagy szovjet avantgárd elem (tömegjelenet). Nyúl kiállása az amfiteátrumban egyébként kísértetiesen emlékeztetett már csak a téma miatt is a Mephisto (1981) zárójelenetére. A humorért elsősorban a karikaturisztikus karakterek felelnek, főleg Nyúl alakja és játéka komikusan túlzó. A zene korabeli slágerekből áll, két vissza-visszatérő dal is van.

Élmény: Nem tudom, nem akarom lehúzni, de valamiért kevésnek tűnt. Pedig kellemesen szatirikus, helyenként látványos, beleélni azonban nem tudtam magam, mintha túl mesterséges lenne. Talán az a baj, hogy nem volt elég komor vagy épp ellenkezőleg és nem merte túltolni a szatírát. Így nem éreztem a súlyát. De ne hallgassatok rám, nem rossz egyáltalán, ez csak pillanatnyi, személyes megélése a filmélménynek :)

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Kiss Manyi (Körhinta)
  • Barsy Béla (Körhinta, Bakaruhában, Zöldár, Szegénylegények)
  • Makláry Zoltán (Hyppolit a lakáj, Emberek a havason, Körhinta)
  • Somogyvári Rudolf (Szegénylegények, Csontváry)
• Színészdinasztiák: Szabó Ernő féltestvére Neményi Lili; Bessenyei Ferenc felesége Váradi Hédi;
• Az 1920-as években született, eredeti regényből szinte csak az alapötlet maradt meg, hiszen a könyv nemhogy Horthy idején, de az oroszok kritizálása miatt a szocializmusban sem jelenhetett meg cenzúrázatlanul. Az eredeti változatot csak a rendszerváltás után adták ki.
• A film helyszíneit ez az írás összeszedte.
• Nem akarok aktuálpolitizálni, de szerintem oldaltól függetlenül belátható, hogy a filmbéli újságcikk mennyire könnyen viszontlátható lenne mai híroldalakon is. Ennek fényében különösen vicces, hogy egy cikk szerzője a köznevesült nyúlbélázással a műveletlenségéből fakadóan pont a filmével ellentétes üzenetet fogalmazott meg. :D