Artúr filmélményei

Dah (2002)

2022. május 16. 22:51 - Liberális Artúr

Rendezte: Abbasz Kiarostami
Műfaj: áldokumentum
Főbb szereplők: Mania Akbari
Megjelenés: 2002, Irán
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,4
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Egy anya a teheráni forgalomban vezet, történetünk során tíz útja lesz, innen a cím, ami magyarul tízet jelent. Elsőként kisfiát veszi fel edzésre vinni. Hamar veszekedésben törnek ki, mert az anya mindig lelkizni akar a válásáról és megkedveltetni a gyerekkel az új pasiját, míg fiának, Aminnak herótja van az állandó lelkizéstől és nem mellesleg haragszik is anyjára a válás és az új pasi miatt. A második utas az anya húga, akivel az anya pasijának szülinapi tortájáért mennek, illetve folytatják a téma megbeszélését, elsősorban, hogy nehéz a gyerekekkel. A harmadik utast az anya jóindulatból és iránymutatásért veszi fel; ő egy idős, elszegényedett néni, aki elmeséli, hogy elvesztette férjét és fiát...

Téma: A téma annyira nem bonyolult, az iráni nők helyzete egy mélységesen patriarchális társadalomban. Persze a legnagyobb filmek témája sem feltétlenül szokott túl bonyolult lenni, de nagyon nem mindegy, hogyan tálalják.

Tartalom: A tíz beszélgetés nem tíz különböző utast jelent, hanem csak ötöt, egyeseket értelemszerűen többször. Mindegyik a nő-férfi viszonyt világítja meg különféle szempontokból. Meg nem nevezett sofőrünk egy öntudatos, független nő, aki természetesen vágyik a kapcsolatra, de próbál nem a kapcsolatfüggőség hibájába sem esni. Ennek két véglete a kapcsolatokra nem adó prostituált, illetve a csak férje emlékének élő idős özvegy, de van két köztes állapotban lévő utas is. A téma második aspektusa az anya-fiú kapcsolat, van itt abortusz és elvesztett gyermek is, de az egész film fő szála a sofőr és fia kapcsolata, amelyben a fiú kibékíthetetlenül haragszik anyjára, amiért az nem felel meg a hagyományos anyamodellnek, azaz nem háziasszony. És ezzel át is lépünk a harmadik aspektusba, a mélységesen patriarchális társadalom megjelenítésébe, ami leglátványosabban abban nyilvánul meg, amilyen hangnemben a kisfiú beszél az anyjával. Szinte alázza őt, nem veszi figyelembe az érzéseit, nem kezeli őt egyénként, csak férfitartozékként. Először Bergman-paródiának hittem, annyira egyenrangú nő-férfi párosnak tűntek, valójában csak ez a szomorú valóság, hogy egy szinten van egy felnőtt nő és egy fiúgyerek.

Forma: Minimalista, a Jogo de Cena (2007) jutott róla eszembe azonnal, ugyanis végig egy autó belső terét látjuk, amit két, statikus kamera (egyébként digitális, ami ekkor még azért messze nem volt elterjedt) vesz, sokszor még vágás sincs köztük. Persze Kiarosztamiról van szó, úgyhogy két dolgot érdemes megemlíteni, hogy miért nem egy sima, olcsó megoldásról van szó, hanem esztétikai döntésről. Az egyik, hogy a valóság és fikció keverésében odáig ment, hogy mindössze már csak a vágással manipulált valamelyest, a rendezés már elmaradt, hiszen semmilyen instrukció nem történt, csak a beszélgetéseket rögzítette és a kapott eredményeket készre vágta. A másik, hogy a szereplők félig-meddig valóságosak. A kisfiú és a sofőr pl. ténylegesen anya-fiú páros, a párbeszéd valódi élethelyzet (annál sokkolóbb), sőt, elvileg a fiú nem is tudta, hogy rögzítik, és nem találtam arról infót, hogy a többiek mennyire voltak beavatva. Állítólag volt szereplőválogatás, aztán figyelmeztetés nélkül beültették őket az autóba, szóval nem tudom, melyik történet mennyire valós és mennyire megjátszott. A néni és a prostituált tuti beavatatlanok voltak, hiszen az ő arcaikat nem láthattuk. Zene nincs.

Élmény: Bár érdekes ez a koncepció is, annyira azért nem rétegelt, mint Kiarosztami korábbi filmjei, amelyekben szemünk előtt rendeződött a film (És az élet megy tovább (1992), Az olajfák alatt (1994)), illetve a meleg humanizmusuk is hiányzik, ez már sokkal sötétebb volt. Ennél többet vártam, illetve megint azt tudom elmondani, mint a Suite Habana (2003) esetében, hogy az ötlet jó, de nem kell másfél óra a kibontására.

Érdekességek

  • A filmbéli anya-fiú páros tehát valódi.
  • Amint 2009-ben 17 évesen politikai tüntetésért letartóztatták és megkínozták, 2010-ben újra. Ezek után természetesen fogta magát és emigrált. Azóta vállaltan transz és Amina lett, 2019-ben pedig egy filmjében elárulta, hogy egy családtagja (anyai nagybátyja) éveken át megerőszakolta - ez már a film után volt, szóval itt még hiába keressük az arcán a nyomait.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr4217831049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása