Artúr filmélményei

Bakaruhában (1957)

2020. január 25. 11:07 - Liberális Artúr

Rendezte: Fehér Imre
Műfaj: -
Főbb szereplők: Darvas Iván, Bara Margit, Pécsi Sándor, Lázár Mária, Korompai Vali, Csikós Rózsi. Balázs Samu, Barsi Béla, Kozák László, Márkus László, Szirtes Ádám
Megjelenés: 1957, Magyarország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,3
Ajánlott írás: https://filmkultura.hu/regi/2004/articles/essays/budapesti12/05.hu.html
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/bakaruhaban--bakaruhaban/movie-7154

Cselekmény: Az első világháborúban járunk. A nagyvilági, nőcsábász újságíró Sándor tartalékosként gyakorlatilag a civil életét éli, csak időnként kell megjelennie a laktanyában, így aztán nyugodtan csaphatja a szelet a népszerű énekesnőnek vagy épp a tehetős család lányának, Pirikének. Egy laktanyás vasárnapi napon katonaruhájában maradva látogat ki a parkba, ahol megismerkedik Vilmával, a parasztlánnyal. Megigézi őszinte szépsége, de a lány földhözragadt természete miatt nem meri bevallani, hogy egyszerű katonánál jóval magasabb körökben mozog, főleg miután kiderül, hogy Vilma épp Piriék cselédje...

Téma: Társadalmi korrajzáért rajonganak érte a kritikusok, de azért a korabeli társadalomnak egy elég szűk, kispolgári szeletét mutatja csak be. Általánosabban véve talán a dolgozó nép erkölcsi fölényét akarná érzékeltetni, elvégre mégiscsak az 1950-es években vagyunk, de ahogy a korábbi magyar filmek esetében, úgy itt is túlságosan kis hangsúlyt kap ez a törésvonal, hogy érdemben beszélni lehessen róla.

Tartalom: Sándor nagyvilági újságíróként ismer mindenkit és időnként narrálja gondolatait - ebből vagy többnek kéne lennie, ha már egyszer alkalmazzák vagy teljesen hanyagolni kellene, ha már egyszer filmről van szó. Szóval újságíró és kávéházban tölti napjait, ennek köszönhetően képet kaphatunk a kávézó vendégeiről: a kölcsönkérve kolduló, lecsúszó középosztálybeliről, az igazságot és hazugságot szakmai fogásként használó újságíróról, a talpig díszben csajozni próbáló tisztről, na és persze a férjeket fogni próbáló úrinőkről. Velük "szemben" áll a dolgozókat egyszemélyben megtestesítő Vilma, akin nyoma sincs az alakoskodnásnak, ami a szívén, az a száján, azonnal fel is hívja magához dugni Sándort, akiért képes később egész nap az esőben is várakozni akár. Van azonban tartása és józan esze is, így nem tesz olyat, ami hosszútávon rossz lenne neki. Ha van társadalmi üzenet, akkor ez volt az, egyébként a játékidő nagy részében a pár csak szívmelengetően enyeleg. A háttérben megjelenik az első világháború is pl. a frontra induló sorkatonákkal (miközben ugye Sándor és a tisztek csak otthon kávézgatnak), de csak egy-egy pillanatra tapos bele a film romantikus hangulatába sebesültekkel vagy aggódó rokonokkal. És mint a Nyugaton a helyzet változatlanban, a tapasztalt katonák itt is lenézően hallgatják az idealista civilek háborús gondolatait.

Forma: Ebből a szempontból sajnos érdektelen a film, a kamera nem olyan látványosan expresszív, mint a korábbi magyar filmekben, a néhány elhangzó daltól már majdnem musical lett. A társadalmi képmutatás megmutatkozott a színészi játékban is, Vilma visszafogott játéka sokkal élvezhetőbb volt, mint a többiek harsányabb stílusa.

Élmény: Simán lehetett volna belőle helyzetkomikumon alapuló vígjáték vagy romantikus tragédia, épp ezért több írás is azt hozta fel fő erényként, hogy hiába kínálta magát, nem vált giccsessé, egy ilyen sztorit is le lehet forgatni kellő érzékenységgel és természetességgel. 1955-ben készült, tehát még erősen a propagandakorszakban, szóval simán el tudom képzelni, hogy az elvtársak direktebben képzelték el a társadalmi szembenállást. A rendezőt dicséri, hogy nem így lett.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Pécsi Sándor (Talpalatnyi föld), Szirtes Ádám (Talpalatnyi föld, Körhinta), Barsi Béla és Kozák László (Körhinta)
  • Még életben van: Ambrus András (94)
  • Színészdinasztiák: Darvas Iván feleségei Tolnay Klári és Házy Erzsébet voltak; Kozák László felesége Lorán Lenke volt.
Szólj hozzá!
Címkék: 1957 20. század Magyarország Európa Szirtes Ádám Kelet-Európa Darvas Iván 1950-es évek Márkus László Pécsi Sándor Bara Margit Barsi Béla Kozák László Fehér Imre Lázár Mária Balázs Samu 2 órás IMDB 7 Korompai Vali Csikós Rózsi

Körhinta (1956)

2020. január 23. 10:02 - Liberális Artúr

Rendezte: Fábri Zoltán
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Barsi Béla, Kiss Manyi, Törőcsik Mari, Soós Imre, Szirtes Ádám
Megjelenés: 1956, Magyarország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/korhinta--korhinta/movie-1416

Cselekmény: Mari és Máté (Soós Imre) fiatal parasztok, szerelmesek egymásba, persze a kor szokásait figyelembe véve nem nagyon tudnak ennek sem hangot adni, sem kettesben maradni, így csak távolról vágyakoznak egymás után. Szerencsétlenségükre Mari apja Sándorhoz (Szirtes Ádám) adja lányát, hogy egyesítsék földjeiket, a pecsét pedig így Mari lenne. Máté nagyon nehezen viseli a csalódást...

Téma: A Talpalatnyi földhöz hasonlóan itt is lett volna egy rendszert támogató motívum, névszerint a termelőszövetkezetek melletti érvelés, ez a politikai szál azonban az említett filmhez hasonlóan ezúttal is huszadrangú kérdésként jelent meg a fiatalok szerelme mellett.

Tartalom: A mélyben meghúzódó törésvonal tehát politikai: Mari és Máté a termelőszövetkezetben ismerkedtek meg, ehhez köthetőek boldog pillanataik, Máté ráadásul ambíciózusan sokkal többet akar elérni az összefogás erejével, mint az egyéni birtokokra vágyó Mari apja és Sándor. Mari apja régimódi, tehát tekinthető generációs törésvonalnak is az ellentét, házassággal akar földeket egyesíteni, ugyanakkor kritika is elhangzik a közös gazdálkodással szemben, kimondják azt, ami valójában történt, hogy a közösben dolgozó paraszt nem érdekelt a hatékonyságban. De mindez mellékes, a hangsúly bőven azon van, ahogy Mari és Máté - de főleg Mari - átélik a szerelem különböző állomásait a rózsaszín időktől a keserű csalódáson át az eksztatikus szexig.

Forma: Ez a lényeg így jó rövid lett egy mondatban elmondva, na de mindjárt látjátok, miért. Ez a film ugyanis az érzelmeket próbálja megjeleníteni; írhatnék hosszabban a cselekményről, karakterekről, de felesleges lenne. Az első ilyen érzelemmegjelenítő eset a körhintás utazás, mert míg Mari a szerelemtől, mi a hintákkal szélsebesen együttforgó kamerába szédülünk bele, miközben Mari arca fix, mintha csak a Saul fiát előlegezné meg. A menet végén azonban vészjósló árnyékként megjelentek a háttérben Mari szülei és Sándor. Nincs szükség szavakra, tettekre, minden érthető vizuálisan. Ugyanez megismétlődik a táncjelenetben, ekkor viszont már nem örömteli a szerelem, a fiatalok csalódottan fájdalmas, erőszakos, vad szexet jelenítenek meg, amiben nem lelik örömüket, de nem is tudnak vele leállni. De nem csak a szerelem jelenik meg, a kamera rendre kimutatja a karakterek gondolatait azzal, ahogy fókuszál, amit mutat közelről vagy a háttérben, és ez egy nagyon gyakori technika. Legszemléletesebben talán a végén érhető tetten, amikor Sándor dühében agyon akarja ütni baltájával Mari apját, amit megint szavak vagy színészi játék nélkül fejeznek ki azzal, hogy felváltva mutatják a fejtetőt és a baltát. De ugyanilyen vizuális eszköz a színjátszás is, a korábbi magyar filmekhez képest érezhető a minőségi ugrás, sokkal természetebb, visszafogottabb, bár én pont fordítva látom másokhoz képest és Soós játkát éreztem jónak, Törőcsikét pedig túlzónak. És említsük meg a hangot is, mint érzelemk/gondolatkifejező eszközt, ugyanis nagyon ügyesen a hang gyakran elhalt vagy csak egyszerűen a háttérbe veszett, miközben egy karakter elmerült a gondolataiban (ld. Mari vidám emlékei).

Élmény: Ez is hatalmas film lehetett volna, ha egy kicsit jobban túltolja a fent vázolt technikákat és mer (vagy hagyják) érzelmesebbnek lenni. Talán Kieslowski stílusához vagy a Halál Velencébenhez tudnám leginkább hasonlítani.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Soós Imre és Szirtes Ádám (Talpalatnyi föld), Misoga László (Emberek a havason)
  • Még életben van: Törőcsik Mari (84)
  • Soós Imre 1957-ben, egy évvel a film után, 27 évesen öngyilkos lett, miután nehezen viselte a sikerek és sikertelenségek váltakozásait, ami az alkoholizmussal együtt nem egy szerencsés párosítás. Ennek révén ismerte meg pszichiáter feleségét, akivel szenvedélyes kapcsolatban éltek, míg közös öngyilkosságot nem követtek el.
  • Juhász József 1974-ben, 65 évesen lett öngyilkos alkoholistaként.
  • Színészdinasztiák: Törőcsik Mari egyik férje Bodrogi Gyula volt; Bessenyei Ferenc egyik felesége Váradi Hédi volt.
  • Törilecke: Meglepő módon az erőszakos kényszerítések ellenére a parasztok annyira ellenálltak a téeszesítésnek, hogy az 1950-es évek elején mindössze negyedük volt tagja, és végül csak 1961-re sikerült különféle kedvezményekkel, előnyökkel becsábítani a kívülállókat.

3 komment
Címkék: 1956 dráma 20. század Magyarország Európa Fábri Zoltán Törőcsik Mari Soós Imre Szirtes Ádám Kelet-Európa 1950-es évek Kiss Manyi Barsi Béla IMDB 8 1 órás

Talpalatnyi föld (1948)

2020. január 22. 09:26 - Liberális Artúr

Rendezte: Bán Frigyes
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Mészáros Ági, Szirtes Ádám
Megjelenés: 1948, Magyarország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,0
Ajánlott írás: https://www.filmtett.ro/cikk/vizbarazda-ban-frigyes-talpalatnyi-fold/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/talpalatnyi-fold--talpalatnyi-fold/movie-2397

Cselekmény: Lakodalom van, a tehetős Zsírosék a nekik eladósodott Juhosék szegény, de szemrevaló Marikáját házasítanák össze fiukkal, Ferkével, aminek a lány láthatóan nem örül annyira, meg is szökik a buli közepén valódi szerelmével, Jóskával. Ferke dühös, de hajlandó elengedni Marikát, ha visszafizetik a lakodalom költségeit, ami kész vagyon. Ráadásul jön a gyerek is, úgyhogy nincs mit tenni, a család spórolásba kezd, Jóska pedig minden munkát elvállal...

Téma: A kommunista rendszer első filmje a szovjet propagandafilmekhez képest meglehetősen szolídra sikerülve a termelőszövetkezetekhez való csatlakozást szerette volna vele elősegíteni, de Marika és Jóska története mellett elhomályosult a parasztok összefogása és annak szükségessége. Így nem egy propagandisztikus rendszerkritikát vagy csak simán manipulatív propagandát látunk elsősorban, hanem a népi mozgalmat filmen.

Tartalom: Hogy a történet az életszerűségre törekszik, az is igazolja, hogy Jóskáék már az elején kifogásolható módon járnak el, hiszen Marika szülei gyakorlatilag eladták lányukat adósságuk fejében és asszisztálnak ahhoz is, hogy botrányos módon az esküvő közben hagyja a lány faképnél Zsírosékat. Az ekkoriban kibontakozó kuláküldözés ellenére pedig Zsíroséknak nem volt felróható a haragjuk, elvége durván megalázták őket. De mivel népi mozgalomról van szó, mégiscsak azt követhettük nyomon, hogy a társadalom alján elhelyezkedő Jóskáék mennyire kiszolgáltatottak a tehetősebbeknek: könnyedén adósságba keveredve elveszíthetik mindenüket, a munkaadó kedve szerint nem fizethet nekik és még a természetnek is jobban ki vannak téve. Ha nem Jóskára fókuszálna a történet, akkor megfigyelhetőbb lenne az alapelv, miszerint a parasztság csak egységesen fellépve érvényesítheti érdekeit a velük ellenséges munkafelügyelővel szemben (aki a földesurakat képviselte, de azok nem jelentek meg). Ez a szervezetten dolgozó kubikosok mellett abban mutatkozik meg, hogy Jóska mellett csak barátja áll ki kezdetben, a többiek csak akkor, amikor Jóska sikeressé válik. A legmegosztóbb erő a hatásosan tálalt "élni kell!", ugyanaz az egyszerű életösztön, ami benne van az Emberek a havasonban is: a parasztok kiállnának Jóska mellett, de nekik is van családjuk, és inkább megalázkodnak, minstem hogy pénz nélkül maradjanak. A végén megjelenik a kötelező propagandelem, a "vörös farok", hiszen Jóska épp 1945-ben szabadulhat, a történet pedig serényen együttdolgozó parasztok képével zárul, de ez érdemben nem tesz hozzá a történethez semmit.

Forma: Az előző két magyar filmhez képest kiábrándítóan egyhangú a megvalósítás, nincsenek látványos megoldások, a vizualitást néhány montázs jelenti. Ez persze nem azt jelenti, hogy rossz lenne, csak számomra unalmas. A parasztság hiteles ábrázolásához külön szakértőt fogadtak, ez elsősorban a népzenében érhető tetten, a parasztokat továbbra is kissé romantikusan tálalják, attól a rossz szokástól pedig szintén nem sikerült elszakadni, hogy ne legyen a  nőkön két kiló nagyon autentikus smink.

Élmény: Úgy látszik az eddigre megvalósult kommunista hatalomátvétel ellenére itt még nem volt teljes a kontroll, hiszen annak ellenére, hogy propagandisztikus célokat tűztek ki, a közelében sem volt a korábbi szovjet filmek demagógiájának, pedig történt az 1930-as években elég szörnyűség a parasztság ellen, hogy igazán rossz színben tüntessék fel a nép "ellenségeit". De ez a film sokkal életszerűbb volt annál és nagyobb hangsúly volt a paraszti lét ábrázolásán, mint a propagandán, így nézhető, átélhető mai szemmel is, csak külcsínében számomra egyhangú volt. Persze ha csak egy szimplán rossz propagandafilm lenne, akkor nyilván fel se került volna a listámra.

Érdekességek:

Szólj hozzá!
Címkék: dráma 1948 20. század Magyarország Európa Szirtes Ádám Kelet-Európa 1940-es évek Mészáros Ági Bán Frigyes 2 órás IMDB 7

Valahol Európában (1948)

2020. január 19. 15:15 - Liberális Artúr

Rendezte: Radványi Géza
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Somlay Artúr, Gábor Miklós, Bánki Zsuzsa, Bárdy György
Megjelenés: 1948, Magyarország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/valahol-europaban--valahol-europaban/movie-2597

Cselekmény: Valahol Európában, valamikor a második világháború végén, amikor még teljes a káosz, összecsapódik egy csapat árva gyerek és két fiatal a rangidős "Hosszú" vezetésével. Lelopják a halottakról ruháikat, a krumplit a földből és gondolkodás nélkül elvesznek bármit erővel. Csakhogy a kis közösségek önszerveződően elkezdik megvédeni magukat, így Hosszúék egyre jobban kiszorulnak a társadalomból. Egy félreeső, romos kastélyt szemelnek ki táborhelynek, ami örömükre tele van étellel, de otthon van a ház ura is, egy idős zenész...

Téma: A film már a kommunista párt megrendelésére készült, ehhez képest a szocialista eszme épphogy csak megjelenik és akkor sem nyíltan, így alapvetően a humanista történetek közé lehet sorolni, ahol győzedelmeskedik az emberiesség a rossz körülmények között is, amikor könnyebb lenne embertelennek lenni.

Tartalom: A felvezető narráció segít elhelyezkednünk, a második világháború végén vagyunk, különböző hátterű gyerekek verődnek lassan egy csoportba, ahogy az országúton bandukolnak élelmet vagy bármit keresve. Vannak, akik lebombázott épületekből másznak elő, másoknak sikerült elszakadni deportált szüleik mellől. Jobb híján lopnak, amit érnek, akár erőszakkal is, de ez persze ellenállásba ütközik és a gazdák is gondolkodás nélkül agyonlövik a tolvajokat. Árulkodó jelenet, amikor az akasztott emberek mellett látszólag félelemmel teli tisztelettel vonulnak el, hogy aztán váratlanul sikongatva versenyezve rángassák le cipőiket. Ez a kettőség többnyire jelen van, a gyerekek játszva, humorral követnek el egyáltalán nem humoros dolgokat egyáltalán nem játékos helyzetekben. Az eddig durván neorealista hangulatú történetben a fordulatot az éteri-humanista zenész hozza, ezért aztán a nézőnek is oda nem illőnek tűnhet, amíg lassan hozzá nem szokik a megnyíló gyerekekkel együtt. A lejtemenet valahol ott kezdődik, amikor a hatóság nem kínozza elég élethűen a foglyokat, a humanista leckékkel együtt ekkor kezd túlzottan szentimentálisba átcsapni, ami árt az üzenetnek is, hiszen egy megértő világban kevésbé feltűnő a megértés.

Forma: Láthatóan egy, európai tőről farkad az Emberek a havasonnal, felisverhetőek benne a szovjet montázstechnika és a német expresszionizmus jegyei is, az eleje pl. jóval eisensteinesebben indult már-már aggresszív vágásokkal, ahogy bemutatták a horrorisztkusan háborús áldozattá vált vidámparkot, szépen előrevetíve a párhuzamot a gyerekek lelkivilágával. Ez idővel enyhült, de rendre előjöttek expresszív jelenetek (főleg a fény és árnyék révén) és újfent kiemelkedett egy nemi erőszak-jelenet, ahol ráadásul leplezetlenül mutattak női mellet, ami nem is tudom, mikor fordult elő először klasszikusban, de a hatvanas évekig tuti nem. A hang felemásra sikerült, egyfelől borzasztó az utószinkron és a stílushoz, tartalomhoz képest túl nagyszabású zene, másfelől szépen támasztotta alá a gyerekhumort, a csend használata az óraketyegéssel tökéletes, a motívumok és a zene magyarázása pedig előidézi az Amadeust (vagy akár A zongoristát). A színészi játék nem volt élvezetes, nem volt elég természetes.

Élmény: Ez a sajnálom-kategória lett, mert a film közben már fogalmazgattam magamban, hogy íme egy tökéletes darab a  kevés kedvencemből, ami elég látványos, megható és még hangban is kirívóan erős, erre jött az utolsó félóra és majdnem minden elemében szentimentálissá butították. Persze ezzel együtt is remek film, csak ott lehetett volna a kedvenceim között is akár.

Érdekességek:

  • Még életben van: Harkányi Endre (85).
  • Harkányival itt látható egy interjú: https://youtu.be/YyEeDTzVI1o
  • Rozsos István 1963-ban, 40 évesen öngyilkos lett betegsége miatt
  • Bicskey Károly fogadott fia volt Bicskei Bertalan válogatott labdarúgó, később szövetségi kapitány.
  • A gyerekek valóban árvák voltak, többségük a Gaudiopolis nevű, gyerekköztársaságként működő árvházból került ki. És valóban vásottak is voltak, loptak, részegeskedtek(!).
3 komment
Címkék: dráma 1948 20. század Magyarország Európa Kelet-Európa 1940-es évek Gábor Miklós Somlay Artúr Bárdy György Radványi Géza Bánki Zsuzsa 2 órás IMDB 8

Emberek a havason (1942)

2020. január 11. 23:59 - Liberális Artúr


Rendezte: Szőts István
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Szellay Alice, Görbe János
Megjelenés: 1942, Magyarország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,5
Ajánlott írás: https://www.secondrundvd.com/release_people.html
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/emberek-a-havason--emberek-a-havason/movie-3247

Cselekmény: Anna és Gergő a magas hegyekben élnek, újszülöttjük épphogy túléli a telet, de tavaszra látszólag minden jóra fordul, amikor váratlanul a területet birtokló cég képviselője elzavarja a helyi közösségek, mert nekilátnik kivágni a hegy erdőit. Csak főhőseink maradhatnak, hogy az erdőt jól ismerő emberekként dolgozzanak favágóként. Közben Annát megkívánja a munkafelügyelő és kishíján megerőszakolja, amibe az asszony belebetegszik. Hogy a lelki sebeket orvoslják, elzarándokolnak Csíksomlyóra...

Téma: Alapvetően nem gondolom, hogy lenne egy központi témája, inkább motívumok vannak, mint amilyen az idilli természettel harmóniában élő ember és a modern/iparosodott/városi ember ellentéte, az intézményesített vallás és a belülről fakadó spiritualitás kapcsolata, de megjelennek társadalmi kérdések is a kiszolgáltatottak... kiszolgáltatottságáról.

Tartalom: Kemény téli képekkel indítunk és zárunk, beteg újszülöttet próbálnak megkereszteltetni főhőseink, ám a pap elérhetetlen, így jobb híján ők maguk keresztelnek a maguk módján, majd hordozzák körbe az erdőben bemutatva a tájnak, fáknak, állatoknak. Ez a keresztény vs természeti vallás motívum többször megjelenik (a búcsú, a temetés), és a szereplőinknél a kettő jól megfér. A következő motívum a civilizáció megérkezése előbb a faipari cég megjelenésével, ami mindjárt magával hozza a jogot is a helyiek természetes igazságérzetével szemben, majd a városias életmódot, ami később máshogy is folytatódik (szobabérlés, temetkezés, tárgyalás). Ehhez kapcsolódik részben a szociálisabb vetülete a történetnek, hiszen Annáék teljesen kiszolgáltatottak a rendszernek (törvény szerint nem folytathatják addigi életmódjukat, de a pénz, amit a rendszertől kapnak kevés a rendszerben való megéléshez - ld. a temetkezést). A karakterek nincsenek túlgondolva, a havasiak egyszerűek és talpig jók, a civilizáltabb világból érkezőek érzéketlenek vagy gonoszak.

Forma: A stáblista is szokatlan már, ahogy egy kopjafára van felvésve, de ezután sem kell csalódnunk, felvonultatja a film kora stílusait a német expresszionizmustól a szovjet montázsokon és a francia lírai realizmuson át az amerikai noirokig. A rövid felvezető megadja a spritiuális-természeti alaphangot azzal, ahogy a narráció alatt hozzáillő tájképmontázst mutat; ez végig a fő motívuma lesz a filmnek, a rendező célja is az volt, hogy a természet harmadik szereplő legyen vagy inkább az ember jelenjen meg a részeként, mintha Malickot akarná előrevetíteni (egy kritika szerint Dovzsenkót, ami helytállóbb lehet). Az amúgy is vadregényes tájat a meredek hegyeivel és fenyőivel ügyesen hangsúlyozzák az alsó és felső kameranézetek, de a karakterek érzései is megjelennek dőlt szögekkel, az árnyékos vagy épp átszűrődő napfényes megvilágítással, illetve ott a remek erőszak-jelenet, ahol gyors vágások és az egész helyett közeli részek mutatásával érnek el zaklatottságot. Persze nem tökéletes, a gyorsítások pl. feleslegesek és komikusan bénák, és számomra messze a leggyengébb pont a mesterkélt szövegeket mesterkélten előadó színészek voltak, különösen Anna részéről (szentimentális mondatok teátrális előadása távolba meredve, miközben egy paraszthoz a legkevésbé illő módon agyon volt sminkelve). Pedig az általános nézet szerint épp az a film fő dicsérete, hogy neorealista előfutárként amatőr színészekkel játszatott egyszerű embereket  valódi helyszíneken, bár ez inkább kényszer volt a rendező részéről a szűkre szabott költségvetés miatt.

Élmény: Remek indítás volt a magyar filmes projektemhez, épp azon korszak elemeit elevenítette fel a szemtelenül fiatal rendező, amelyek miatt szeretem a filmeket, ráadásul nemcsak magyar viszonylatban jelentett egy magasabb esztétikai szintet, hanem a neorealista vonásai miatt nemzetközi jelentősége is van.

Érdekességek:

  • Szellay Alice (Anna) a rendező felesége volt
  • Görbe János (Gergő) Görbe Nóra (Linda) apja; a szakma belterjessége miatt sok ismerős név fog egymáshoz kapcsolódni még...
  • A filmet bemutatták a Velencei Filmfesztiválon nagy siker mellett, de Németországban túl katolikusnak találták, így nem került forgalomba. Eközben persze itthon is támadták, mert vagy nem volt elég katolikus vagy nem volt elég propagandisztikus; később pedig mert az alapmű szerzőjének fasiszta nézetei voltak nemkívánatosak a kommunista vezetésnek.
  • A film apropója az alapjául szolgáló 1930-as évekbeli novellák mellett az volt, hogy az erdélyi születésű rendező a második világháborúban katonaként maga is az Erdélyt visszafoglalók között volt.

2 komment
Címkék: dráma 1942 20. század Magyarország Európa Kelet-Európa 1940-es évek Görbe János Szőts István Szellay Alice IMDB 8 1 órás
süti beállítások módosítása
Mobil