Artúr filmélményei

MASH (1970)

2016. október 23. 21:08 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Altman, Robert
Műfaj:
háborús, szatíra, vígjáték
Főbb szereplők:
Donald Sutherland, Elliot Gould, Tom Skerritt

Megjelenés: 1970, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,6 pont
Előzetes: https://youtu.be/Q8NH2_FU3gY
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/mash-mash/movie-1590

Tartalom

Új sebészek érkeznek a koreai front közelébe az ideiglenesen felállított katonai kórházba Hawkeye (Donald Sutherland) és Duke (Tom Skerritt) személyében, illetve nem sokkal később csatlakozik hozzájuk Trapper (Elliott Gould) is. (Angolul a kórház mozaikszóként M.A.S.H., innen a cím.) Teljesen fegyelmezetlenek, de jól dolgoznak és szükség van a munkájukra, hiszen folyamatosan érkeznek a halottak és a sebesültek, és ennek nem szab gátat az amúgy teljesen alkalmatlan tábori ezredes sem. Szabadidejükben csak a szemérmetlen csajozáson és a féktelen bulizáson jár az eszük, aminek első áldozatai szobatársuk, az erkölcscsősz Burns (Robert Duvall) és a szintén karót nyelt főnővér lesznek. A főnővér feljelenti őket, így ellenőrzésre érkezik a helyszínre a rögbi fanatikus tábornok, így szerencsére el tudják terelni a figyelmét azzal, hogy kihívják egy mérkőzésre a csapatát, noha a kórháznak nincs is...

Alapvetően egy ökörködős film lenne, ha a háttérben nem zajlana a koreai háború, és nem tenné ki főszereplőink napjainak legalább felét a súlyos sebesültek műtése. Így azonban az ökörködéseknek mindjárt lesz egy sötétebb tónusa, hiszen muszáj elvonni a figyelmüket valamivel, lehetőleg civil foglalatoskodásokkal a háborúról. vannak ugyanis árulkodópillanatok, különösen az utolsó jelenet, ahol kiderül, mennyire megviseli őket mindez.

Megvalósítás

A történet az aktuális amerikai hadvezérek idézeteivel indul, majd később megtudjuk azt is, hogy ellentétben más orvosokkal Hawkeye-ékat besorozták, tehát nem jókedvükben vannak itt, ez pedig már egyértelmű teszi, hogy a helyzetért a politikusok felelnek, amibe csúnyán belekényszerítik a civileket. Ennek köszönhető, hogy az orvosok minden erejükkel civilek próbálnak maradni a tojnak a vezetőkre (akiket szerencsére szintén hidegen hagy a háborúsdi). Velük ellentétben áll a főnővér és Burns, akik közül az utóbbit addig cseszegetik, amíg már el kell vitetni, míg a főnővért lassan betörik, bár ő is kap rendesen. Pedig alapvetően nem tesznek semmi rosszat, csak katonás rendet akarnak rákényszeríteni civilekre. Burns-höz kapcsolódóan van egy rövidebb, de elég hangsúlyos vallásellenes megnyilvánulás is, amit legszebben az mutat, amikor a Bibliát kicserélik egy erotikus magazinra vagy a Viridianához hasonló Az utolsó vacsora beállás. A történet szerkezete epizodikus, többnyire rövid jelenetekből áll, amiket akár fel is lehetne cserélni. Nagyon gyakoriak a műtőben készült felvételek is, de hiába a vér és a belsőségek, a sebesültek és halottak, a könnyed hangulat miatt a karakterekkel együtt átsiklunk felettük. A könnyed hangulat és a fájdalmak figyelmen kívül hagyása nyomban elvész, amin kiderül, hogy végre hazamehetnek.

A humor forrása a fegyelmezetlenség és a belőlük eredő csínyek, mások szívatása, a szexre kihegyezett poénok, valamint a visszatérő poénok. Ilyen pl. a hangosbemondó, ahol a bemondó rendre felsül a nehezebb szavakkal, illetve folyamatosan nagyon gáz amerikai dalok szólnak belőle japán előadásban. Még egy jellegzetes dal kapcsolódik a filmhez, ami többször elhangzik, a vidám hangulatú Suicide Is Painless. Természetesen a karakter személyiségéből is adódnak poénok, mint pl. Radar esetében, aki pontosan tudja mindig hogy mit akar mondani az ezredes, vagy Painless, a fogorvos, aki az első alkalommal, hogy nem bír az ágyban teljesíteni, rögtön melegnek hiszi magát és öngyilkos akar lenni (amiben a többiek készségesen részt vesznek és show-műsort kerítenek az esemény köré, persze tudják, hogy nem lesz öngyilkos). Van pár jó kép, mint pl. a fenti, ahol Burns feje a tűz fedésében sátánivá válik, vagy a már említett Az utolsó vacsora beállás, a rögbimeccset pedig sportfilmhez méltón kézikamerával, akcióközelben veszik, sokszor a játékos nézőpontjából, de összességében nem tudok kiemelni az egész filmen végighúzódó technikát, hacsak nem a háttérben folyamatosan elhaladó sebesültek látványát.

Élmény

Kevés film közelít humorral a háborúkhoz, és még kevesebbet tudnék megnevezni, amely mindezt könnyed humorral teszi. Sajnos nem tette ezt elég hatásos, hogy a végén sokkolja az embert és felismerje az erőszak borzalmait, miközben megnevettetni sem tudott igazán.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Donald Sutherland (Ne nézz vissza), Elliott Gould (Nashville, Amerikai história X), Tom Skerritt (A nyolcadik utas: a Halál), Robert Duvall (Ne bántsátok a feketerigót, A keresztapa 1-2, Magánbeszélgetés, Hálózat, Apokalipszis most), David Arkin (Nashville, Az elnök emberei), Danny Goldman (Az ifjú Frankenstein), Michael Murphy (Nashville, Magnólia), Timothy Brown (Nashville), Bud Cort (Harold és Maude)
- A filmet pár évvel később népszerű tévésorozat követte, amely túlnőtt a filmen és 11 évig ment a tévében.

Következik: Az öldöklő angyal

Szólj hozzá!

Sodródó felhők (1955)

2016. október 23. 14:25 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Narusze, Mikio
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Takamine Hideko, Mori Maszajuki, Okada Mariko

Megjelenés: 1955, Japán
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: -
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Tartalom:

A második világháború után Jukikó felkeresi tokiói otthonában Kengót (Mori Maszajuki). A férfi felesége fogadja, ezért sétára indulnak inkább. Mint kiderül, még Vietnámban ismerkedtek meg, ahol magányukban hamar viszonyt kezdtek, noha ellenségesen indult ismerkedésük. Kengo akkor még megígérte, hogy elhagyja feleségét, de hazatérve, látva hogy az asszony megőrizte az otthonukat és hogy beteges, mégsem képes rá. Mindkettőjüknek pénzre van szüksége, Kengo ezért vidékre küldi feleségét hogy eladhassa házukat, amiből majd üzletet indíthat. Jukikó előbb sógoránál húzza meg magát (aki korábban megerőszakolta, és ezért ment a lány inkább Vietnámba), majd egy pár hónapig Japánban állomásozó amerikai katona szeretője lesz. Miután mindketten újra magányossá válnak Tokióban, közös wellness-hétvégére mennek, és minden szépnek tűnik, míg Kengo viszonyba nem kezd a szálló tulaj feleségével...

A történet Jukikó és Kengo összetett kapcsolatán keresztül mutatja be a második világháborút elvesztő japán néplelket és érzelmi világát. Egyes írások ezt politikaibb jelleggel írják le, mint amennyire szerintem szabadna, ugyanis konkrét utalásból kevés van és korántsem egyszerű és egyértelmű ez az ábrázolás. órákat ültem e rövid bekezdés felett is gondolkodva, hogy mit láttam tulajdonképpen, mert annyira megfoghatatlan, hangulati filmről beszélünk. Először én is két pontban akartam leírni a történet, egyrészt a politikai oldalról, másrészt valami olyan érzelmi szálról, amit nem tudok megmagyarázni; azonban minél többet rágódtam rajta, annál inkább kezdett e két megvilágítás egybefolyni, majd kikristályosodni, mint a korszellem érzelmi oldala.

Megvalósítás

A történet rövid dokumentumfilmszerű narrálással indít, amelyben láthatjuk a japán telepeseket hazatérni az elfoglalt területekről. A következő jelenetben már Jukikó kopog Kengóék ajtaján, és ez a kissé epizodikus szerkezet végig jellemző lesz, gyakran kimaradnak hetek-hónapok, hogy új helyzetben folytatódhasson a kapcsolatuk. Újra és újra találkoznak, de mindig csak rövid ideig maradnak együtt és mással folytatják. A kapcsolat szempontjából Jukikó karaktere egyszerűbb, végig ő a kezdeményezőbb, ő az elkötelezettebb akkor is, ha Kengo az, aki időnként felkeresi őt. Kengón viszont nem igazán tudtam kiigazodni, aki először kifejezetten bunkó, noha rendes embernek állítják be, és mégis meghódítja Jukikót, majd utána látszólag mindenki mást is különösebb erőlködés nélkül; valamiért mégis vissza-visszatért Jukikóhoz, hogy végül elkötelezze magát mellette. És ezen a ponton értelmezhető a politikai nézőpont, amennyiben a szerelmesek (?) érzelmeit megpróbáljuk az egész társadalomra vetíteni: a vietnámi, boldog időszak az, amikor leginkább elégedettek lehetnek magukkal, ám a vereséggel elszakadnak, Kengo megpróbál visszatérni haldokló feleségéhez, szegényekké válnak, majd bűnözőkké, amerikaiak kitartottjává... stb. Jukikó halála az a pont, ahol Kengo végre kimutatja érzelmeit, ragaszkodását, mintegy elfogadva múltját. A korabeli japán filmeknél már tapasztalhattuk, hogy jelképesen minden erre a témára fut ki, de ha nem lenne tapasztalatunk, akkor is segít jó pár utalás: a vietnámi kiküldetés, az amerikai katona jelenléte, többször csendül fel amerikai zene, de egy ponton maga Kengo is kimondja, hogy a háború mindent megváltoztatott. Két fontosabb jelképe van még a történetnek: az egyik a pénz vagy az anyagiak, ami minden epizódban fontos szerepet játszik valamilyen formában, mintha a megoldást jelentené egy problémára, holott az nem anyagi természetű. A másik a mozgás (elsősorban sétálás), ami talán a címre utal és az új világban helyüket nem találókra.

Ahogy említettem, a film egy dokumentumfilmes bejátszással indít, ami vagy valódi vagy nagyon annak tűnik. Visszatérő elem a visszapillantók alkalmazása, amely szolgál ugyan néha plusz információval is, de elsősorban hangulati elemként pozitív vagy negatív érzelmi töltetet ad a jelen kapcsolódó jelenetéhez. Jellemző még a képi világra egy szürkés, nyomott hangulatú árnyalat (mondjuk ezt sokszor érzem, csak nem mindig lehet eldönteni, hogy a képminőség az oka vagy tudatos - itt más írások megerősítették, hogy tudatos), de ezeket leszámítva kevés olyan technikát vettem észre, amit figyelni szoktam. A zenéje kifejezetten nyugatias, nem a szokásos japán hangzásvilág hallható.

Élmény

Részben emiatt, illetve a cselekmény miatt, azaz egy pár érzelemvilága változásának megjelenítése miatt szinte európainak éreztem a filmet, mintha a Késői találkozást nézném újra vagy az Itáliai utazást. Megfoghatatlan a hangulata, ezért nehéz értelmezni és igazán átélni, de van neki.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Mori Majaszuki (A vihar kapujában, Ugecu története), Kato Daiszuke (A vihar kapujában, Hét szamuráj, A testőr), Szengoku Noriko (Hét szamuráj)
- Még életben vannak: Okada Mariko (83)

Következik: MASH

Szólj hozzá!

A dzsungel könyve (1967)

2016. október 21. 00:38 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Reitherman, Wolfgang
Műfaj:
vígjáték
Főbb szereplők:
Phil Harris, Sebastian Cabot

Megjelenés: 1967, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,6 pont
Előzetes: https://youtu.be/JFsGn_JwzCc
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-dzsungel-konyve-the-jungle-book/movie-17162

Tartalom

Bagira, a fekete párduc egy nap gyereksírásra lesz figyelmes: egy összetört csónakban emberi csecsemőt talál. Megesik rajta a szíve és egy nemrég lefialt indiai farkas családhoz viszi, hogy neveljék fel. Tíz évvel később Maugli, az embergyerek otthonosan mozog a dzsungelben, azonban amikor a farkasok hírét veszik, hogy a rettegett, embergyűlölő bengáli tigris, Sír Kán (George Sanders) újra a közelben vadászik, úgy döntenek, hogy nem védhetik tovább Mauglit és vissza kell térnie egy emberek lakta helyre. Bagira vállalja az utat, de Mauglinak esze ágában sincs otthagyni az otthonaként szeretett dzsungelt, főleg miután találkozik Baluval, az ajakos medvével, aki maradásra és az élet egyszerű örömeinek élvezetére biztatja. Csakhogy Sír Kán már a közelben van...

Az eredeti novellagyűjtemény állatmesékből áll erkölcsi tanulságokkal, az első filmtervezet pedig kalandosabb és komorabb lett volna, ám ezt Disney jóval egyszerűbb családbarát történetté butította, így a komolyabb témák elmaradnak, pedig sok minden adott lenne. Talán leginkább a felnőtté válás témája húzható rá, hiszen Mauglinak meg kell tanulni kirepülni fészkéből, a dzsungelből és legyőzni Sír Kánt. És talán csak az én képzelgésem ezt belelátni, de mintha lenne egyfajta rasszista felhangja annak, hogy mindenkinek a saját fajtájánál kell maradni - bár annak fényében, hogy mind Kiplinget, mind Disneyt megvádolták már rasszizmussal, nem biztos hogy nagyot tévedek.

Megvalósítás

A történet nagyon rövid felvezetés után rögtön a közepébe csap és Maugliékat pár perc után már utazni látjuk, ami fura, mert egy mai film biztosan nem hagyná ki az elhatározás és az indulás, a búcsú érzelmi drámáját, illetve így a karakterekről sincs kezdetben fogalmunk. Ezt elsősorban Maugli esetében éreztem problémásnak,mert nem tudjuk miit tud, milyen ember, mire képes... stb. Mintegy road movieként, utazás közben kalandokba keverednek, barátokat szereznek, megváltoznak. Bagira végig atyáskodik Maugli felett, de közben mégsem mer igazán kötődni hozzá. Balu igen, ő önzőbb módon megtartaná magának a fiút és hagyna mindent a régiben. Tudom nem lenne szabad ilyenen fenn akadnom egy gyerekmese esetében, de nagyon zavart, hogy az állatok nem viselkednek állatként és különféle fajok nyugodtan eltársalognak egymással, és egyedül Sír Kán az egyetlen ragadozó, amúgy mindenki teljes békében él a másikkal. Ráadásul nem volt vicces, illetve semmi felnőttes nem volt benne. tudom hogy ez csak ma alapvető elvárás, de az 1930-1940-es évek Disney-rajzfilmjein sose jutott eszembe számon kérni rajtuk, hogy miért nem élvezhetőek felnőtt fejjel. Egyszóval untam magam nagyon és nem nevettem.

A karakterekhez visszatérve, mindegyik más személyiség volt, mindegyiknek eltérő stílusa volt és ennek megfelelőek voltak a zenei betétek is. Több karakter esetében a hangjukat adó színész volt a minta, különösen Balu és Lajcsi király, az orángután esetében. Tök jó volt Maugli hangja; hallatszik, hogy nincs az elóadónak színészi képzettsége, de ettől természetes. A dalok esetében viszont zavart, hogy nem törekedtek nekik indiai hangzásvilágot adni. Maga a rajzolás ugyanolyan ceruzás jellegű volt, mint a 101 kiskutyában, kivéve a mozdulatlan háttereket, amelyeket rendesen megfestették. Nem véletlenül volt az egyik legszebb rajz a fenn látható vízeséses kép: itt a régi technikához visszatérve valódi képet "rajzosítottak". A képek nem túl részletgazdagok, de Bagira állatias gesztusai pl. tetszettek, de a többiekéi már nem tűntek élethűnek.

Élmény

Azt hiszem, korábban még sosem láttam egyben A dzsungel könyvét, így kíváncsian vártam, de ugyanakkora csalódás volt, mint a 101 kiskutya. Ma szemmel, felnőtt fejjel unalmas és kissé bugyuta, nincs elég idő kibontakoztatni a karaktereket és a drámai helyzeteket. És mi a vége? Maugli gondolkodás nélkül otthagyja barátait és a dzsungelt az első punciért, és azt kívántam, bár tépte volna szét a tigris inkább...

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: George Sanders (A Manderley-ház asszonya, Mindent Éváról, Itáliai utazás), Sterlin Holloway (Bolond, bolond világ), J. Pat O'Malley (101 kiskutya, Mary Poppins), Ben Wright és Darleen Carr (a muzsika hangja), Hal Smith (A szépség és a szörnyeteg)
- Maugli hangját a rendező fia kölcsönözte, miután az eredeti színész mutálni kezdett.
- Ez volt Disney utolsó filmje, még megjelenése előtt elhunyt.
- A négy keselyű hangját eredetileg a Beatles adta volna, de nem vállalták a szerepet.
- Számos legenda létezik az erdőben nevelkedett, ún. vad gyerekekről már az ókor óta, de sok köztük a kitalált eset. Az első magyar vad gyerek a18. századi Hany Istók, de nekem az ő leírása sem tűnik túl valósnak.

Következik: Sodródó felhők

1 komment

Oharu élete (1952)

2016. október 20. 19:02 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Mizogucsi, Kendzsi
Műfaj:
történelmi
Főbb szereplők:
Tanaka Kinujo

Megjelenés: 1952, Japán
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/KyV9RDsfOGU
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Tartalom

Oharu (Tanaka Kinujo) fiatal, előkelő lány a császári udvarban. Amikor egy szolga (Mifune Tosiro) megpillantja, azonnal beleszeret és szerelmes levelével meghódítja a lányt. Ám tudják, hogy a rangbéli különbségek miatt nem lehetnek egymáséi, ezért megszöknek. Sajnos megtalálják őket; Oharut és családját száműzik a fővárosból, szerelmét pedig kivégzik. A férfi utolsó kívánsága, hogy Oharu csak szerelemből házasodjon. A száműzetésben nagy szerencse éri a családot: egy tehetős földesúr épp olyan külsejű ágyast keres utódnemzésre, mint Oharu. A lány tiltakozása ellenére apja (Szugaj Icsiro) a busás haszon reményében át is adja lányát és hitelre vásárol nagy mennyiségben textilárut tervezett kereskedéséhez. Csakhogy Oharut a sikeres utódnemző projekt után elbocsájtják, így eladósodott apja végső menedékként prostituáltnak adja. De persze onnan is mennie kell, miután nem adja fel méltóságát és nem elég kezes a vendégekkel. Egy kereskedőcsalád fogadja magához szolgálónak, ám amikor kiderül múltja, a feleség féltékennyé válik, a férj pedig ráindul. A házból mennie kell, de sikerül hozzámennie egy szerény kereskedőhöz, aki tisztességes és múltjával együtt is szereti; őt azonban meggyilkolják és Oharu nincstelenné válik. Apácának állna Buddha szolgálatában, de...

A történetet két rétegűnek érzem. Társadalmi szempontból a nők elnyomott helyzetére reflektál a film, hiszen Oharu a férfiak által felépített társadalomban sínylődik, hiába él erkölcsösen. A másik réteg az egyéni, buddhista vonulat: az élet csupa szenvedés, amit meg kell tanulnia elviselni. Bármit tesz, minden alkalommal rosszul végződik, és egyre lejjebb csúszik.

Megvalósítás

A történet keretes, Oharut már ötvenes éveiben látjuk először olcsó prostiként, amikor egy templomban Buddha arcában első szerelme arcát véli felfedezni, és így indul az emlékezés, amely a film nagy részét kiteszi első szerelmétől az utolsó társáig, hogy a végén aztán kisebb megnyugvást találhasson gyermeke látványában. Epizódszerűen épül fel Oharu életének története, minden történetben reménybeli kezdet után egy férfi miatt az előző epizódhoz képest még lejjebb csúszik társadalmilag és büszkesége újabb és újabb csapást szenved. Először a szerelmét veszti el, majd a gyermekét, az érzékiségét... stb. A legdurvábban számomra akkor alázták meg, amikor kitiltották a templomból szex miatt (valójában nemi erőszak), illetve amikor öreg prostituáltként csak szemléltetőeszköznek kellett, hogy rajta mutassák meg, meddig süllyedhet egy rossz ember. Oharu karaktere meglehetősen passzív, az aktívan cselekvő szereplők, akik vesztét okozták, (majdnem) mindig a férfiak voltak az életében. A férfiak pedig egy-egy társadalmi szerep vagy osztály tagjai voltak: apa, szerető, kereskedő, pap, uralkodó, fiúgyermek... stb. Mindazonáltal ők sem mindig rosszindulatúak, csak más a szerepük és nagyobb valamivel a mozgásterük, mint Oharunak.

A sorscsapások nemcsak a történetben jelennek meg, hanem általánosságban elmondható, hogy Oharu környezet is egyre lepusztultabbá válik. Az előkelő helyszínek helyett egyre kevésbé tehetős otthonokat láthatunk, míg a film végére már romos épületek között mászkál hajléktalanul, rongyokban. Bár személy szerint elkerülték a figyelmemet, a kritikák felhívták arra, hogy a kameraszög szándékosan magasan van, általában kerülve a közelieket, amivel megfosztják a nézőt az azonosulás lehetőségétől, és Oharut nem egy önálló, cselekvőképes karakterként ábrázolja, hanem a környezetének hullámaiban hánykolódó, erőtlen játékszerként. A zene helyenként hatásos, de nem nagyon van jelen a filmben.

Élmény

Mizogucsi eddigi filmjeiben a nők mindig kitüntetett szerepet kaptak, még akkor is, ha nem feltétlenül ők voltak a főszereplők, de ezúttal teljes mértékben a női létre épült a film, amely talán még ma sem különbözik gyökeresen, hiszen nem ítélkeznénk-e azonnal magunkban, ha valakiről kiderülne, hogy prostituált volt? A sok igazságtalanság miatt szomorú film, a vége mégis valamennyire megnyugtató a buddhista szemléletnek köszönhetően.  Látványban azonban nem igazán varázsolt el. Ez volt az egyik első film, amit projektem kezdetén, de még a blogolás előtt megnéztem egy kb. harmincas listáról, ezért aztán már nem indított meg, nem hatott a meglepetés erejével, de hozzájárult ahhoz, hogy ez a harmincas lista mára kb. 550-re bővüljön.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Tanaka Kinujo (Ugecu története), Szugaj Icsiro, Sindo Eitaro és Simizu Masao (Szansó tiszttartó), Mifune Tosiro (A vihar kapujában, Hét szamuráj, Véres trón, A testőr), Kato Daiszuke (A vihar kapujában, Hét szamuráj, A testőr), Szengoku Noriko (Hét szamuráj), Higasijama Csieko (Tokiói történet), Simura Takasi (A vihar kapujában, Élni, Hét szamuráj, Véres trón, A testőr)

Következik: A dzsungel könyve

Szólj hozzá!

Bolond, bolond világ (1963)

2016. október 18. 23:47 - Liberális Artúr

 

 

 

Rendezte: Kramer, Stanley
Műfaj:
vígjáték
Főbb szereplők:
Spencer Tracy

Megjelenés: 1963, Egyesült Államok
Hossz: kb. 3,5 óra
IMDB: 7,6 pont
Előzetes: https://youtu.be/3BAtxv62H6c
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/bolond-bolond-vilag-its-a-mad-mad-mad-mad-world/movie-48712

Tartalom

A hegyvidék kacskaringós autópályáján egy autó száguld el vadul négy másik mellett, mielőtt kisodródna és lezuhanna. A négy autó utasai a roncshoz sietnek, ahol a haldokló férfi utolsó erejével még megosztja velük titkát: 350 ezer dollárt (kiszámoltam, ez most durván 750 millió forint) ásott el, és megnevezi a pontos, kb. 250 km-re lévő helyszínt is. A rendőrség is gyanúsan gyorsan a helyszínre ér, de a fültanúk nem mondják el nekik a titkot, hanem inkább félrevonulnak megbeszélni, hogyan osztozzanak meg majd a pénzen. Mivel rövid tanácskozás után sehogy sem érzik igazságosnak, váratlanul autóikhoz rohannak, hogy a többiek előtt érjenek a helyszínre. Csakhogy résen van az ügyön 15 éve dolgozó Culpeper kapitány is, aki azt reméli, hogy főhőseink elvezetik a pénzhez, és az ügy sikeres lezárását majd tisztességes nyugdíjjal jutalmazzák közelgő visszavonulása alkalmából. Természetesen nem megy az utazás bökkenők nélkül.
1. autó: A fogorvos és felesége ér először a közeli reptérre, ám a repülő egy 1916-os gép...
2. autó: A két Las Vegas-ba igyekvő barát a következő reptéren próbálkozna, ám ott a pilóta full részeg és kidől a magasban...
3. autó: Az algabizniszben utazó férfi feleségével és kibírhatatlan anyósával (Ethel Merman) balesetet szenved a 4. autóval. Felveszi őket egy brit kutató, de nem sokáig bír az anyóssal, ezért a nőket kirakják...
4. autó: A baleset után stoppolni próbál, de kikotyogja a titkot, ezért az első adandó alkalommal az úton hagyják, és új versenyző kapcsolódott be a hajszába...

Ha a film komolyabban venné magát, akkor a témája lehetne a kapzsiság, amely mindenkit megfertőz, az emberek kivetkőznek magukból és képesek kisebb-nagyobb rendbontásokat is elkövetni a pénz érdekében (amely nem kevés, de lássuk be, nem is az az eget rengető összeg, amiért az átlagember erkölcseiről megfeledkezve lerohanna Budapestről Nyíregyházára). De nem veszi magát komolyan egy percre sem, a poénoknak van minden alárendelve.

Megvalósítás

A felvezetés és az alaphelyzet nagyon rövid, Culpeperen kívül a karaktereket sem bontják ki, a játékidő nagy részét az akciódús kalandok teszik ki. Innentől a történet szerkezete négy szálra bomlik, mindegyik résztvevő valamilyen bonyodalomba keveredik, sőt egyesek még behoznak újabb szereplőket is. A történet végén természetesen újra összefutnak a szálak. Ezek a helyzetek, illetve a karakterek ügyefogyottsága adja a humor forrását, már akinek ez vicces, mert nekem sajnos nem volt az. Mindezt olyan túlzóan, ripacskodóan adja elő, hogy túlzásában néha már valóban vicces (mint pl. amikor egyikük mérgében puszta kézzel lerombol egy benzinkutat), de személy szerint sosem rajongtam az efféle humorért. Attól nem lesz valami vicces, hogy üvöltözve adják elő, ahhoz poén is kell vagy kellőképpen abszurd helyzetek. Egy fontos aspektusáról még nem beszéltem a filmnek, amitől az egész kicsit más megítélés alá kerül és összekacsint a nézőkkel: ez egy celebfelvonulás az 1930-40-50-es évek ismert humoristáival, legyenek tévések vagy mozisok. A legkisebb szerepet is egy ismert humorista játssza, és tele van ilyen nyúlfarknyi cameókkal, ami önmagában is humoros (kb. ez olyan, mint nekünk a Magyar Vándorban megjelenő Bárdy György vagy Korda György). Csakhogy ezek sajnos a mai nézőnek már keveset mondanak, a cameók egyetlen időtlen nagyágyúja mára csak Buster Keaton maradt.

Akciódús filmként nagy szerepet kap a látvány: tízpercenként cserélődnek és összetörnek a száguldozó autók, repülők parádéznak, sok a kaszkadőrmutatvány (persze látszik, hogy mi a trükkfelvétel, de itt nem illúzióromboló). A filmet nagyon szélesvásznú formátumban, 70 mm-es filmre vették, ami eredményezett néhány szép tájképet, de úgy érzem nem sikerült kihasználni a benne rejlő lehetőségeket (a középponton kívül pl. játszódhatott volna több poén). Említésre méltó még az animált főcím, ami a címből kiindulva egy glóbusszal próbál kreatívan játszadozni. A zene nem feltűnő, a színészek alapvetően inkább komikusok, így nagy teljesítmény nem várható el tőlük, a szinkronfordítás viszont megint nem túl jó, ezt is érdemes eredetiben nézni.

Élmény

Amikor a mások számára valószínűleg tök érdektelen "Érdekességek" pontban leírom, hogy melyik színészt melyik filmben láthattuk már játszani, akkor előfordul, hogy egy-egy filmcímmel gyakran találkozok. Ezek közül az egyik leggyakoribb a Bolond, bolond világ volt, ezért kíváncsian vártam, de semmilyen téren nem nyűgözött le a film. Bár sokféle vígjáték van, úgy gondolom, a legjobb mérce a nevetés, és hát itt kb. egyszer sikerült ezt elérnie nálam a közel háromórás játékideje alatt, úgyhogy nálam elbukott.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Ethel Merman (Airplane), Dick Shawn (Katasztrofális siker), Eddie Anderson (Elfújta a szél), William Demarest (Lady Éva), Peter Falk (Egy hatás alatt álló nő, Berlin felett az ég, A herceg menyasszonya)
- Még életben vannak: Barrie Chase (82), Nicholas Georgiade (83), Jerry Lewis (90), Carl Reiner (94)
- Marvin Kaplan idén hunyt el 89 éves korában.
- Charles Lane 102 évig élt, 2007-ben halt meg. Első szerepét filmen 1931-ben, az utolsót 2006-ban alakította.
- ZaSu Pitts 69 évesen, még a film megjelenése előtt elhunyt.
- Doodles Weaver, Sigourney Weaver nagybátyja 71 éves öngyilkos lett romló egészségi állapota miatt
- Néhány cameo a tengernyi közül: Jack Benny (Lenni vagy nem lenni), Joe E. Brown, Tom Kennedy és Mike Mazurki (Van, aki forrón szereti), Lloyd Corrigan (A mandzsúriai jelölt), Andy Devine (Aki lelőtte Liberty Valance-t), Roy Engel (Spartacus), Norman Fell (Diploma előtt), James Flavin (King Kong), Edward Everett Horton (Becsületes megtaláló), Robert Karnes (Életünk legszebb évei), Buster Keaton (Ifjabb Sherlock detektív, A generális), Charles Lane (Az élet csodaszép), Jerry Lewis (A komédia királya), ZaSu Pitts (Gyilkos arany)
- A fogorvost eredetileg a feleségét játszó színésznő magyar származású férje, Ernie Kovacs alakította volna, de ő 42 évesen, 1962-ben elhunyt autóbalesetben. Van azonban másik magyar vonatkozása is a filmnek, az operatőre ugyanis László Ernő volt, akit többször jelöltek Oscarra, és egyszer el is nyerte a díjat.

Következik: Oharu élete

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
Mobil