Artúr filmélményei

Bilincs és mosoly (1967)

2015. november 06. 08:38 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Rosenberg, Stuart
Műfaj:
börtön, dráma
Főbb szereplők:
Paul Newman

Megjelenés: 1967, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/q111bDVYNXk
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/bilincs-es-mosoly-cool-hand-luke/movie-43130

Tartalom

Luke (Paul Newman) börtönbe kerül valamikor az 1950-es években, miután részegen leszerelte a büntetést kijelző parkolóautomaták fejét. A táborban szigorú szabályok uralkodnak és a rabonak keményen kell dolgozniuk útépítéseken. Luke teljesen önfejű, nem érdeklik a vert helyzetek sem. Emiatt hamar összetűzésbe kerül a régebbi rabok vezérével, Bivallyal, akivel megverekednek, és bár Luke simán veszít, nem hajlandó a földön maradni - ezzel és már heccekkel kivívja a többiek rokonszenvét. Amikor anyja meghal, de nem engedik el a temetésére, szökési kísérletekbe kezd, de rendre visszahozzák, és addig verik, amíg végül be nem törik...

A fenti leírásból nagyjából látható, hogy a történet a kötöttségeket nem tűrő, lázadó, öntörvényű szellemről szól, amely a társadalommal hamar összetűzésbe kerül, majd Istennel is. Luke nem fogadja el Isten uralmát és kérdőre vonja, hogy miért teremtette őt ilyennek, ha nincs számára hely a világában. A film tele van keresztény szimbólumokkal, így Luke (azaz magyarosan Lukács) többször vesz fel valamilyen bibliai alakot egy-egy tettében Mózestől Jézusig. Szóval van a filmnek egy vallási vetülete, amit kevésbé értek műveletlenségem okán, illetve adott a háború utáni világ ifjúságának lázadása a régi rend ellen, amit viszont megint nem élhetek át teljesen, hiszen az 50-60 éve volt.

Megvalósítás

Luke környezete ugynannyira ellenséges (és bibliai) mint a hatalom: már a parkolóórák is büntetést jeleznek, de vannak még stoptáblák, végtelen utak és keresztutak és persze maga a börtön. A dél fullasztó melegét jól fejezi ki az erősen tűző vagy az éppen lemenőben lévő, óriásinak tűnő nap, amit fokoz a sok izzadt, poros férfitest. Kedvenc képem a napszemüveges férfihoz köthető, akinek szemüvegén visszatükröződik a világ.

A napszemüveges férfi egyébként is jól ábrázolt karakter: az arcát sosem láthatjuk a napszemüvege nélkül, nincs szövege és azt hiszem, ő a halál megtestesítője. A börtönlakók Jézus tanítványaiként viselkednek Luke-kal, de egyébként egyfajta kamaszos hangulat jellemző az egészre, és nem hiszem, hogy ez az 1960-as évek kevésbé durva filmjeinek szól, sokkal inkább szándékosan ilyen, hogy ezzel is érzékeltessék a lázadást. Többen párhuzamot is vontak a Száll a kakukk fészkére c. filmmel, amley ugyancsak az elnyomó hatalom elleni harcról szólt, de talán benne volt a felnőttek elleni lázadás is.

Élmény

Izgalmas, élvezhető film erősen szimbolikus tartalommal, amely valószínűleg az 1960-as években sokkal nagyobb hatást ért el. Képileg is élvezhető, vannak szebb felvételek, de számomra nem volt kiemelkedő. Ötven évvel ezelőtt a kedvencem lett volna, mai szemmel nem gyakorolt rám nagyobb hatást.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Paul Newman (A nagy balhé), Strother Martin (Vad banda), Robert Donner (Rio Bravo), Dennis Hopper (Apokalipszis most), Harry Dean Stanton (A keresztapa 2, Nyolcadik utas: a Halál, Halálsoron).
- Az autómosós jelenet előtt két napig nem érintkezhettek a színészek feleségeikkel és a színésznőt is rejtegették, hogy hatásosabb legyen a férfiak izgalma.
- Az eredeti könyv szerzője és egyben a forgatókönyvíró saját személyes tapasztalatain alapul a film: Donn Pearce megjárta a második világháborút kamaszként, miután 18 évesnek hazudta magát, hogy bekerülhessen a hadseregbe; Európában csalással tartotta fenn magát, később hazaköltözve lopással. Két évre csukták le, innen az élmény.

 

1 komment

Aranyláz (1925)

2015. november 05. 07:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Chaplin, Charlie
Műfaj:
vígjáték
Főbb szereplők:
Charlie Chaplin

Megjelenés: 1925, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/kDlEvaKBkhU
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/aranylaz-the-gold-rush/movie-107

Tartalom

Az 1890-es évek végén, a klondike-i aranyláz idején a kis csavargó (Charlie Chaplin) is megérkezik aranyat keresni, de egy nagy hóvihar elől menekülve egy magányos kunyhóban köt ki többedmagával, köztük Big Jim McKay-vel, aki nemrég aranyat talált - persze mindezt titokban tartja. A vihar után szétválnak: a csavargó egy közeli kisvárosba megy, ahol beleszeret a vele csak játszadozó helyi menő csajba, Gloriába. Bár a lány csak játszik vele, megsajnálja a csavargót. Eközben Big Jim egy verekedésben elveszti részben emlékezetét, csak arra emlékszik, hogy egy kunyhó környékén van titkos rejtekhelye. Amikor belefut a csavargóba, megörül neki, hiszen ő visszavezetheti a kunyhóhoz és ezáltal kincséhez, ezért partnerének fogadja, és visszaindulnak megkeresni a helyszínt.

A történet a szokásos chaplini tragikomikus elegye a poénoknak, vicces helyzeteknek, kemény valóságnak és a szomorúan megható érzelmeknek. A rideg valóság alapját az adja, hogy az éhezés és a gyilkosságok gyakori velejárói voltak az aranylázaknak, így mindez humorosan előadva okozza a tragikomikus érzést. A megható érzelmi töltet a szerelmi szálból adódik, ahol a kitaszított lúzer végül mégis elnyeri szerelmét.

Megvalósítás

Képeiben nem volt túl izgalmas a film, csúcspontja a híres csirke-jelenet, amelyben az éhezéstől szenvedő szereplők már levágandó csirkeként látják társukat (amire aztán persze Chaplin még rá is játszik mozdulataival). A monumentálisnak szánt látványosabb jelenetek (leomló jégszikla, szakadék szélén egyensúlyozó ház) mai szemmel nem tűnnek annak.

A film némasága nem zavaró, mindig mondtam, hogy sokmindent ki lehet fejezni képekkel, gesztusokkal is, nem kell annyit szövegelni. Lehet néha nevetni is, de a poénok mai szemmel gyakran kissé lassúak, túlzottan kitartottak. Az egyik kedvencem pl. a cipőevés volt, ahol percekig tart a főzés, fintorgás, majd az étek kissé ínyencfalatként történő tálalása. A vicces, meghökkentő helyzet elsőre vicces, így manapság legfeljebb egy percben elintéznék, de itt a hosszas, részletes bemutatása miatt a jelenet végére már nem volt kedvem nevetni és untam magam.

Élmény

Kétségtelenül chaplini film annak minden tipikus jellemzőjével. Lehet rajta nevetni, meghatódni, bár nem annyira erős, mint későbbi munkái és mai szemmel sem túlságosan élvezetes, bár azért még nézhető. Megvalósításában sem nyűgözött le, pedig már korábbi film (Ifjabb Sherlock detektív vagy a Patyomkin páncélos) is megtette már ezt.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Charlie Chaplin (Nagyvárosi fények, Modern idők, A diktátor), Henry Bergman (Nagyvárosi fények, A diktátor)
- A főszerepet eredetileg Chaplin akkori 16 éves barátnője játszotta volna, csakhogy teherbe esett, így a botrányt csökkentendő, Chaplin gyorsan feleségül vette és másik színésznőt állított a helyére. Állítólag ez az eset ihlette a Lolitát.
- A történet alapja az aranyláz mellett Donnerék népszerű horrorsztorijából építkezett: a pionírok az 1846-47-ben Kaliforniába tartottak hegyeken keresztül, ahol a hó fogságába estek, és miután elfogyott élelmük, megették halottaikat is.

1 komment

Amelie csodálatos élete (2001)

2015. november 04. 07:28 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Jeunet, Jean-Pierre
Műfaj:
romantikus, vígjáték
Főbb szereplők:
Audrey Tautou, Mathieu Kassovitz

Megjelenés: 2001, Franciaország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/HUECWi5pX7o
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/amelie-csodalatos-elete-le-fabuleux-destin-damelie-poulain/movie-42164

Tartalom

Amelie szülei túlzott aggódása miatt magányosan nő fel, és ezt a magányt játékos képzeletével teszi elviselhetőbbé. Anyja halála után apja még jobban beszűkül, ezért Amelie inkább lelép otthonról. Amikor a lakásában felfedezi egy előző lakó gyerekkori elrejtett kincseit és visszajuttatja hozzá, a férfi örömét látva elhatározza, hogy segíteni fog az embereknek, és láthatatlan angyalként sokak életét jobbá is teszi - kivéve a sajátját. Egy ilyen kalandja során fut bele Ninóba, akibe rögtön beleszeret, de félénksége miatt nehezen meri elszánni magát az ismerkedésre.

A film fő üzenete valami olyasmi lenne, hogy az élet szép, merjünk boldogok lenni, lépjünk túl a múlton vagy bármi máson, ami ezt akadályozza. Amelie ezeken a korlátokon segít átlendülni másoknak, és végül magának is sikerül. Az ördög azonban a részletekben bújik meg, a film nem annyira a fő cselekményszáról szól, hanem a sok kis jelentéktelen, de mégis meghatározó részletről, amelyek körbevesznek minket.

Megvalósítás

A film a kevés modern filmek egyike (ilyen még a Harcosok klubja és A mátrix), amely él a technikai lehetőségekkel. Talán ez a jellemző már, csak kevés ilyenbe futottam még bele, de a filmjeim többsége meglepően konvencionális. Itt viszont akad bőven digitális utómunka, de nem ronda animálások formájában, hanem megelevenített tárgyakként (szobrok és képek amelyek megmozdulnak, beszélnek), kivetített gondolatokként. A képi világ tökéletes, szokatlan kameraszögek, dinamikusan mozgó és zoomoló kamera, gyorsított, ránagtózó felvételek váltogatják egymást attól függően, min van épp a hangsúly. Ha kell, régi filmeket, dokumentumfilmeket, híradós képeket megidéző stílusban kapunk jeleneteket. A meseszerű hangulatot elsősorban a színvilág okozza, van egyfajta erősen színes, jellemzően sárgás beütése a képeknek. Amelie központi szerepét, az egyéni érzelmek fontosságát jól kiemeli, hogy sok az arcközeli kép, és ennek megfelelően sok a karakteres arc is.

Korábban említettem, hogy a legfontosabbak a részletek. A film impresszionista festményként vagy inkább karikatúraként néhány "ecsetvonással" igyekszik felvázolni egy-egy karaktert, akik vagy maradnak a filmben vagy örökre eltűnnek pillanatnyi, de jól megjegyezhető, a helyzetet leíró funkciójuk után (pl. egy férfiről annyit tudunk meg, hogy barátja temetése után kihúzza noteszéből a nevét - ezzel kapunk egy életképet, illetve egy jellemrajzot is, hogy mennyire fontosan is ennek a férfinak az emberi kapcsolatok). A legjellemzőbb jelenet ezzel kapcsolatban, amikor Amelie egy rövid szakaszon elkísér egy vak embert, és közben leír mindent, amit lát, és noha ezek teljesen jelentéktelen dolgok, mégis felvázolja az utcaképet.

Élmény

Állítólag ezt a filmet csak szeretni vagy utálni lehet, én mégis a kettő közé estem. Imádtam a modern megvalósítását és szerettem a kissé groteszknek ható történetet és szereplőket, de nem tudott igazán megérinteni a történet. Ennek okát pedig abban látom, ami a film egyik erénye: a rengeteg szereplőt röviden vázolták fel, nem látjuk vagy nincs időnk látni a mélységüket, nem alakul ki az érzelmi kötődés, sokkal inkább karikatúrák, mint hús-vér emberek.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Claire Maurier (Négyszáz csapás)
- A Ninót alakító híres színész-rendező Mathieu Kassovitz apja 1956-os magyar menekült.
- A film tiszteletére egy békafajt is elneveztek.
- A filmben szereplő kávéház valódi, egy blogger kipróbálta.

Szólj hozzá!

Római vakáció (1953)

2015. november 03. 07:33 - Liberális Artúr

Rendezte: Wyler, William
Műfaj:
romantikus, vígjáték
Főbb szereplők:
Gregory Peck, Audrey Hepburn

Megjelenés: 1953, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/xw7Bn3ZLBXA
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/romai-vakacio-roman-holiday/movie-2143

Tartalom

Ann hercegnő a trón várományosaként európai körúton tart protokoll-esteket, mígnem Rómába érve besokall a sok kötelezettségtől. A hisztijét nyugtató injekcióval fojtják el, de amikor magára hagyják, megszökik. Kicsit élvezi az esti Róma forgatagát, de a nyugtató hatni kezd és egy padon alszik el. Épp arra halad el Joe, az amerikai újságíró, aki kelletlenül, de hazaviszi magához a kába lányt. Joe másnap rájön, hogy a hercegnő fekszik nála még mindig kidőlve - egy kötetlen interjú vele nemcsak jó pénzt hozna, de karrierjén is nagyot lendítene. Joe nem fedi fel újságírói kilétét, hanem igyekszik együtt tölteni a napot a szabad életet kóstolgató hercegnővel, míg Ann, nem tudva hogy Joe tudja ki is ő, szintén másnak hazudja magát. Az együtt töltött nap végére persze egymásba szeretnek...

A film a húsz évvel korábbi Ez történt egy éjszaka feldolgozása, ahol az alapszituáció szintén egy szökött örökösnő és a hozzá csapódó újságíró kalandját meséli el. Mélyebb értelmet itt sem kell keresnünk a felszínnél: a hercegnő egy napra kibújik a bőréből ("vakációzik"), majd az újságíróval együtt visszatérnek a társadalmilag elvárt helyükre.

Megvalósítás

Akkor még ritkaságszámba menően a teljes filmet Rómában forgatták, így az felért egy kész útifilmmel. Szerepelnek is benne Róma főbb látványosságai a Colosseumtól a Spanyol-lépcsőkön át az Igazság szájáig, de szerepet kapnak az egyszerű hétköznapi élet szereplői is az alkudozó virágárustól a sértett, majd szerelmes fodrászig. A város gyönyörű díszletet biztosít a filmhez, egyesek a történet harmadik főszereplőjének is nevezik, amely ellopta volna a figyelmet a szerelmesek elől, ha színesben forgott volna. Én épp azon morfondíroztam magamban a film alatt, hogy Amadeus-szerűen látványos lehetett volna, ha színes.

Míg az 1930-as-1940-es évek romantikus vígjátékaira a gyors, szellemes párbeszédek voltak jellemzőek (gondoljunk csak az Ez történt egy éjszakára) ennek a filmnek az első harmadára-felére sokkal inkább a szöveg nélküli poénok voltak jellemzőek, persze nem a túlzó chaplini csetlések-botlások, hanem a helyzetkomikumra alapuló, apró mozdulatok. Elődjéhez hasonlóan ez a film is számos másik filmet inspirált: nemcsak a történetet magát dolgozták fel sokszor, számos kisebb-nagyobb jelenetet is felismertem a Jégvarázstól a Notting Hillig.

Élmény

Bár a műfaja miatt kissé meseszerűen hülyéskedő a történet, a lehető legjobb pillanatban, a végén rántja vissza szereplőit és minket a realitások talajára. A hercegnő művigyora szinte horrorisztikus, az újságíró enyhén könnybelábadt szemei pedig a Nagyvárosi fények lezárását idézik, miközben az egészet áthatja az a fajta wyleri humanizmus, amit annyira szerettem az Életünk legszebb éveiben. Ha végig ilyen keserédes, sokkal jobban tetszett volna.

Érdekességek

- Az igazság szájánál eljátszott jelenet félig improvizáció: a kézleharapás nem szerepelt a forgatókönyvben, Cary Grant rögtönözte, így Audrey hepburn sikolya valódi.

1 komment

Tigris és sárkány (2000)

2015. november 02. 06:41 - Liberális Artúr

Rendezte: Lee, Ang
Műfaj:
harcművész, vu-hszia
Főbb szereplők:
Chow Yun-fat, Michelle Yeoh, Csang Ce-ji, Csang Csen

Megjelenés: 2000, Tajvan
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/gLpZ_5bHmo8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/tigris-es-sarkany-wo-hu-cang-long/movie-18621

Tartalom

A 18. századi Kínában Mu-paj hazatér, miután elbukik a megvilágosodási erőfeszítéseiben, mert szerelmes Su-lienbe, aki viszontszereti, ám vutang harcos mivoltuk és egyéb múltbéli események miatt nem merik egymás előtt felvállalni érzelmeiket. Híres kardját, a "zöld végzetet" elajándékozza tehetős barátjának, akinél épp megszállt a kormányzó és lánya, Jen. Jent kiházasítaná apja, ám ő inkább harcos szeretne lenni, mint Su-lien (és nem mellesleg beleszeretett egy rablóvezérbe idefelé jövet). Éjjel váratlanul egy maszkos vutang harcos ellopja a kardot, és még az is kiderül, hogy Jáde Róka, Mu-paj mesterének gyilkosa a közelben rejtőzik. Hamar kiderül, hogy Jáde Róka a maszkos tanítója, aki pedig nem más, mint Jen.

Romantikus akciófilmmel van dolgunk, amiben a szerelem hozhatna megváltást főbb szereplőinknek, ám különféle társadalmi kötöttségek és egyéni erkölcsi dilemmák miatt ezek nem teljesülhetnek be. Su-lien és Mu-paj harcosok, nem illik szerelmesnek lenniük, ráadásul Su-lien előző szerelme Mu-pajt védve halt meg, és az ő emlékét sem szennyeznék be. Jent olyan házasságba kényszerítenék társadalmi rangja alapján, amelyhez nincs kedve; ő inkább osztályt váltana és egy törvényenkívülivel élne. Jáde Róka eleve azért ölte meg Mu-paj mesterét, mert az szexuálisan kihasználta. A filmben erősen jelen van a feminizmus, az igazi főszereplők a nők. Nők nem is lehetnének vutang-harcosok, ezzel szemben Jáde Róka megöl egy mestert és kitanítja Jent is. Su-lien szintén harcos, és ő intéz Mu-paj távollétében (és visszatérte után is) minden ügyet, míg az meditál. Jen önfejű, sorra veri el a férfiakat és Mu-pajt sem hajlandó elfogadni mesterének, mert az talán nem csak tanítványként tekint rá, hanem nőként is érdekli.

Megvalósítás

A film műfaja vu-hszia, azaz kínai harcművészeti alkotás. Biztos mindenkinek van valamilyen Bruce Lee-s vagy Jackie Chanes emléke - ebben a filmben is hasonlóan látványos akrobatikus koreográfia szerint küzdenek meg a felek, ráadásul többnyire kaszkadőrök nélkül. Ez a koreográfia annyira persze nem kreatív, mint Jackie Chan filmjei, amely bevonja a környezetében található tárgyakat is a küzdelembe, de mindenesetre látványosak. Sokan az emberfeletti, szinte repülő, légies ugrásokat szeretik benne, de nekem ezek túlságosan "irreálisnak" tűntek, mert nem nagyot ugrottak és nagyot estek, hanem érződött rajta a drót. A képeken jól látszódik, hogy költőiek szeretnének lenni, és ez néhol sikerül is, különösen a bambuszerdős részben.

A történet egyszerre játszódik pazar városi díszek között (bár nem annyira pazar, mint egy Barry Lyndon vagy egy Amadeus) és hatalmas, gyönyörű kínai tájakkal a háttérben. Ez valószínűleg a rendező szándékai szerint megfeleltethető a közösségi kötöttségek és az egyéni teljes szabadság kettősének. A karakterek nem túl érdekesek, illetve Jáde Róka lehetne az, ahogy szerelmes fiatalaszonyból megcsalt, megkeseredett boszorka lesz, de ő kevés szerepet kap. Az őt játszó színésznő, Cseng Pej-pej szerepeltetése amúgy is főhajtás a műfaj klasszikusai előtt, hiszen fiatalabb korábban sokszor ő játszotta ezek főszerepeit. Mu-paj karaktere kifejezetten idegesített; ő a megvilágosodtt Buddha szerepét játsza, de ha már arról szól a története, hogy képtelen erre, akkor igazán kizökkenhetett volna néha a nyugodtságából. Színészeket ritkán emelek ki, de Michelle Yeoh (Su-lien) nagyon tetszett.

Élmény

A rendező, Ang Lee elvileg nyugatias, de ettől függetlenül is fennáll bennem a szokásos kétség, hogy európaiként nem értjük minden esetben a távol-keleti kultúra utalásait. A film szórakoztató, de bosszantóak voltak egyes műfaji sajátosságai. Női filmnek erős, de kissé sablonos volt nekem.

Érdekességek

- A film egy népszerű kínai regény alapján készült; e könyv sivatagi rablója ihlette ugyancsak a Prince of Persia videójáték-klasszikus főhősét.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
Mobil