Artúr filmélményei

Aranyláz (1925)

2015. november 05. 07:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Chaplin, Charlie
Műfaj:
vígjáték
Főbb szereplők:
Charlie Chaplin

Megjelenés: 1925, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/kDlEvaKBkhU
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/aranylaz-the-gold-rush/movie-107

Tartalom

Az 1890-es évek végén, a klondike-i aranyláz idején a kis csavargó (Charlie Chaplin) is megérkezik aranyat keresni, de egy nagy hóvihar elől menekülve egy magányos kunyhóban köt ki többedmagával, köztük Big Jim McKay-vel, aki nemrég aranyat talált - persze mindezt titokban tartja. A vihar után szétválnak: a csavargó egy közeli kisvárosba megy, ahol beleszeret a vele csak játszadozó helyi menő csajba, Gloriába. Bár a lány csak játszik vele, megsajnálja a csavargót. Eközben Big Jim egy verekedésben elveszti részben emlékezetét, csak arra emlékszik, hogy egy kunyhó környékén van titkos rejtekhelye. Amikor belefut a csavargóba, megörül neki, hiszen ő visszavezetheti a kunyhóhoz és ezáltal kincséhez, ezért partnerének fogadja, és visszaindulnak megkeresni a helyszínt.

A történet a szokásos chaplini tragikomikus elegye a poénoknak, vicces helyzeteknek, kemény valóságnak és a szomorúan megható érzelmeknek. A rideg valóság alapját az adja, hogy az éhezés és a gyilkosságok gyakori velejárói voltak az aranylázaknak, így mindez humorosan előadva okozza a tragikomikus érzést. A megható érzelmi töltet a szerelmi szálból adódik, ahol a kitaszított lúzer végül mégis elnyeri szerelmét.

Megvalósítás

Képeiben nem volt túl izgalmas a film, csúcspontja a híres csirke-jelenet, amelyben az éhezéstől szenvedő szereplők már levágandó csirkeként látják társukat (amire aztán persze Chaplin még rá is játszik mozdulataival). A monumentálisnak szánt látványosabb jelenetek (leomló jégszikla, szakadék szélén egyensúlyozó ház) mai szemmel nem tűnnek annak.

A film némasága nem zavaró, mindig mondtam, hogy sokmindent ki lehet fejezni képekkel, gesztusokkal is, nem kell annyit szövegelni. Lehet néha nevetni is, de a poénok mai szemmel gyakran kissé lassúak, túlzottan kitartottak. Az egyik kedvencem pl. a cipőevés volt, ahol percekig tart a főzés, fintorgás, majd az étek kissé ínyencfalatként történő tálalása. A vicces, meghökkentő helyzet elsőre vicces, így manapság legfeljebb egy percben elintéznék, de itt a hosszas, részletes bemutatása miatt a jelenet végére már nem volt kedvem nevetni és untam magam.

Élmény

Kétségtelenül chaplini film annak minden tipikus jellemzőjével. Lehet rajta nevetni, meghatódni, bár nem annyira erős, mint későbbi munkái és mai szemmel sem túlságosan élvezetes, bár azért még nézhető. Megvalósításában sem nyűgözött le, pedig már korábbi film (Ifjabb Sherlock detektív vagy a Patyomkin páncélos) is megtette már ezt.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Charlie Chaplin (Nagyvárosi fények, Modern idők, A diktátor), Henry Bergman (Nagyvárosi fények, A diktátor)
- A főszerepet eredetileg Chaplin akkori 16 éves barátnője játszotta volna, csakhogy teherbe esett, így a botrányt csökkentendő, Chaplin gyorsan feleségül vette és másik színésznőt állított a helyére. Állítólag ez az eset ihlette a Lolitát.
- A történet alapja az aranyláz mellett Donnerék népszerű horrorsztorijából építkezett: a pionírok az 1846-47-ben Kaliforniába tartottak hegyeken keresztül, ahol a hó fogságába estek, és miután elfogyott élelmük, megették halottaikat is.

1 komment

Amelie csodálatos élete (2001)

2015. november 04. 07:28 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Jeunet, Jean-Pierre
Műfaj:
romantikus, vígjáték
Főbb szereplők:
Audrey Tautou, Mathieu Kassovitz

Megjelenés: 2001, Franciaország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/HUECWi5pX7o
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/amelie-csodalatos-elete-le-fabuleux-destin-damelie-poulain/movie-42164

Tartalom

Amelie szülei túlzott aggódása miatt magányosan nő fel, és ezt a magányt játékos képzeletével teszi elviselhetőbbé. Anyja halála után apja még jobban beszűkül, ezért Amelie inkább lelép otthonról. Amikor a lakásában felfedezi egy előző lakó gyerekkori elrejtett kincseit és visszajuttatja hozzá, a férfi örömét látva elhatározza, hogy segíteni fog az embereknek, és láthatatlan angyalként sokak életét jobbá is teszi - kivéve a sajátját. Egy ilyen kalandja során fut bele Ninóba, akibe rögtön beleszeret, de félénksége miatt nehezen meri elszánni magát az ismerkedésre.

A film fő üzenete valami olyasmi lenne, hogy az élet szép, merjünk boldogok lenni, lépjünk túl a múlton vagy bármi máson, ami ezt akadályozza. Amelie ezeken a korlátokon segít átlendülni másoknak, és végül magának is sikerül. Az ördög azonban a részletekben bújik meg, a film nem annyira a fő cselekményszáról szól, hanem a sok kis jelentéktelen, de mégis meghatározó részletről, amelyek körbevesznek minket.

Megvalósítás

A film a kevés modern filmek egyike (ilyen még a Harcosok klubja és A mátrix), amely él a technikai lehetőségekkel. Talán ez a jellemző már, csak kevés ilyenbe futottam még bele, de a filmjeim többsége meglepően konvencionális. Itt viszont akad bőven digitális utómunka, de nem ronda animálások formájában, hanem megelevenített tárgyakként (szobrok és képek amelyek megmozdulnak, beszélnek), kivetített gondolatokként. A képi világ tökéletes, szokatlan kameraszögek, dinamikusan mozgó és zoomoló kamera, gyorsított, ránagtózó felvételek váltogatják egymást attól függően, min van épp a hangsúly. Ha kell, régi filmeket, dokumentumfilmeket, híradós képeket megidéző stílusban kapunk jeleneteket. A meseszerű hangulatot elsősorban a színvilág okozza, van egyfajta erősen színes, jellemzően sárgás beütése a képeknek. Amelie központi szerepét, az egyéni érzelmek fontosságát jól kiemeli, hogy sok az arcközeli kép, és ennek megfelelően sok a karakteres arc is.

Korábban említettem, hogy a legfontosabbak a részletek. A film impresszionista festményként vagy inkább karikatúraként néhány "ecsetvonással" igyekszik felvázolni egy-egy karaktert, akik vagy maradnak a filmben vagy örökre eltűnnek pillanatnyi, de jól megjegyezhető, a helyzetet leíró funkciójuk után (pl. egy férfiről annyit tudunk meg, hogy barátja temetése után kihúzza noteszéből a nevét - ezzel kapunk egy életképet, illetve egy jellemrajzot is, hogy mennyire fontosan is ennek a férfinak az emberi kapcsolatok). A legjellemzőbb jelenet ezzel kapcsolatban, amikor Amelie egy rövid szakaszon elkísér egy vak embert, és közben leír mindent, amit lát, és noha ezek teljesen jelentéktelen dolgok, mégis felvázolja az utcaképet.

Élmény

Állítólag ezt a filmet csak szeretni vagy utálni lehet, én mégis a kettő közé estem. Imádtam a modern megvalósítását és szerettem a kissé groteszknek ható történetet és szereplőket, de nem tudott igazán megérinteni a történet. Ennek okát pedig abban látom, ami a film egyik erénye: a rengeteg szereplőt röviden vázolták fel, nem látjuk vagy nincs időnk látni a mélységüket, nem alakul ki az érzelmi kötődés, sokkal inkább karikatúrák, mint hús-vér emberek.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Claire Maurier (Négyszáz csapás)
- A Ninót alakító híres színész-rendező Mathieu Kassovitz apja 1956-os magyar menekült.
- A film tiszteletére egy békafajt is elneveztek.
- A filmben szereplő kávéház valódi, egy blogger kipróbálta.

Szólj hozzá!

Római vakáció (1953)

2015. november 03. 07:33 - Liberális Artúr

Rendezte: Wyler, William
Műfaj:
romantikus, vígjáték
Főbb szereplők:
Gregory Peck, Audrey Hepburn

Megjelenés: 1953, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/xw7Bn3ZLBXA
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/romai-vakacio-roman-holiday/movie-2143

Tartalom

Ann hercegnő a trón várományosaként európai körúton tart protokoll-esteket, mígnem Rómába érve besokall a sok kötelezettségtől. A hisztijét nyugtató injekcióval fojtják el, de amikor magára hagyják, megszökik. Kicsit élvezi az esti Róma forgatagát, de a nyugtató hatni kezd és egy padon alszik el. Épp arra halad el Joe, az amerikai újságíró, aki kelletlenül, de hazaviszi magához a kába lányt. Joe másnap rájön, hogy a hercegnő fekszik nála még mindig kidőlve - egy kötetlen interjú vele nemcsak jó pénzt hozna, de karrierjén is nagyot lendítene. Joe nem fedi fel újságírói kilétét, hanem igyekszik együtt tölteni a napot a szabad életet kóstolgató hercegnővel, míg Ann, nem tudva hogy Joe tudja ki is ő, szintén másnak hazudja magát. Az együtt töltött nap végére persze egymásba szeretnek...

A film a húsz évvel korábbi Ez történt egy éjszaka feldolgozása, ahol az alapszituáció szintén egy szökött örökösnő és a hozzá csapódó újságíró kalandját meséli el. Mélyebb értelmet itt sem kell keresnünk a felszínnél: a hercegnő egy napra kibújik a bőréből ("vakációzik"), majd az újságíróval együtt visszatérnek a társadalmilag elvárt helyükre.

Megvalósítás

Akkor még ritkaságszámba menően a teljes filmet Rómában forgatták, így az felért egy kész útifilmmel. Szerepelnek is benne Róma főbb látványosságai a Colosseumtól a Spanyol-lépcsőkön át az Igazság szájáig, de szerepet kapnak az egyszerű hétköznapi élet szereplői is az alkudozó virágárustól a sértett, majd szerelmes fodrászig. A város gyönyörű díszletet biztosít a filmhez, egyesek a történet harmadik főszereplőjének is nevezik, amely ellopta volna a figyelmet a szerelmesek elől, ha színesben forgott volna. Én épp azon morfondíroztam magamban a film alatt, hogy Amadeus-szerűen látványos lehetett volna, ha színes.

Míg az 1930-as-1940-es évek romantikus vígjátékaira a gyors, szellemes párbeszédek voltak jellemzőek (gondoljunk csak az Ez történt egy éjszakára) ennek a filmnek az első harmadára-felére sokkal inkább a szöveg nélküli poénok voltak jellemzőek, persze nem a túlzó chaplini csetlések-botlások, hanem a helyzetkomikumra alapuló, apró mozdulatok. Elődjéhez hasonlóan ez a film is számos másik filmet inspirált: nemcsak a történetet magát dolgozták fel sokszor, számos kisebb-nagyobb jelenetet is felismertem a Jégvarázstól a Notting Hillig.

Élmény

Bár a műfaja miatt kissé meseszerűen hülyéskedő a történet, a lehető legjobb pillanatban, a végén rántja vissza szereplőit és minket a realitások talajára. A hercegnő művigyora szinte horrorisztikus, az újságíró enyhén könnybelábadt szemei pedig a Nagyvárosi fények lezárását idézik, miközben az egészet áthatja az a fajta wyleri humanizmus, amit annyira szerettem az Életünk legszebb éveiben. Ha végig ilyen keserédes, sokkal jobban tetszett volna.

Érdekességek

- Az igazság szájánál eljátszott jelenet félig improvizáció: a kézleharapás nem szerepelt a forgatókönyvben, Cary Grant rögtönözte, így Audrey hepburn sikolya valódi.

1 komment

Tigris és sárkány (2000)

2015. november 02. 06:41 - Liberális Artúr

Rendezte: Lee, Ang
Műfaj:
harcművész, vu-hszia
Főbb szereplők:
Chow Yun-fat, Michelle Yeoh, Csang Ce-ji, Csang Csen

Megjelenés: 2000, Tajvan
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/gLpZ_5bHmo8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/tigris-es-sarkany-wo-hu-cang-long/movie-18621

Tartalom

A 18. századi Kínában Mu-paj hazatér, miután elbukik a megvilágosodási erőfeszítéseiben, mert szerelmes Su-lienbe, aki viszontszereti, ám vutang harcos mivoltuk és egyéb múltbéli események miatt nem merik egymás előtt felvállalni érzelmeiket. Híres kardját, a "zöld végzetet" elajándékozza tehetős barátjának, akinél épp megszállt a kormányzó és lánya, Jen. Jent kiházasítaná apja, ám ő inkább harcos szeretne lenni, mint Su-lien (és nem mellesleg beleszeretett egy rablóvezérbe idefelé jövet). Éjjel váratlanul egy maszkos vutang harcos ellopja a kardot, és még az is kiderül, hogy Jáde Róka, Mu-paj mesterének gyilkosa a közelben rejtőzik. Hamar kiderül, hogy Jáde Róka a maszkos tanítója, aki pedig nem más, mint Jen.

Romantikus akciófilmmel van dolgunk, amiben a szerelem hozhatna megváltást főbb szereplőinknek, ám különféle társadalmi kötöttségek és egyéni erkölcsi dilemmák miatt ezek nem teljesülhetnek be. Su-lien és Mu-paj harcosok, nem illik szerelmesnek lenniük, ráadásul Su-lien előző szerelme Mu-pajt védve halt meg, és az ő emlékét sem szennyeznék be. Jent olyan házasságba kényszerítenék társadalmi rangja alapján, amelyhez nincs kedve; ő inkább osztályt váltana és egy törvényenkívülivel élne. Jáde Róka eleve azért ölte meg Mu-paj mesterét, mert az szexuálisan kihasználta. A filmben erősen jelen van a feminizmus, az igazi főszereplők a nők. Nők nem is lehetnének vutang-harcosok, ezzel szemben Jáde Róka megöl egy mestert és kitanítja Jent is. Su-lien szintén harcos, és ő intéz Mu-paj távollétében (és visszatérte után is) minden ügyet, míg az meditál. Jen önfejű, sorra veri el a férfiakat és Mu-pajt sem hajlandó elfogadni mesterének, mert az talán nem csak tanítványként tekint rá, hanem nőként is érdekli.

Megvalósítás

A film műfaja vu-hszia, azaz kínai harcművészeti alkotás. Biztos mindenkinek van valamilyen Bruce Lee-s vagy Jackie Chanes emléke - ebben a filmben is hasonlóan látványos akrobatikus koreográfia szerint küzdenek meg a felek, ráadásul többnyire kaszkadőrök nélkül. Ez a koreográfia annyira persze nem kreatív, mint Jackie Chan filmjei, amely bevonja a környezetében található tárgyakat is a küzdelembe, de mindenesetre látványosak. Sokan az emberfeletti, szinte repülő, légies ugrásokat szeretik benne, de nekem ezek túlságosan "irreálisnak" tűntek, mert nem nagyot ugrottak és nagyot estek, hanem érződött rajta a drót. A képeken jól látszódik, hogy költőiek szeretnének lenni, és ez néhol sikerül is, különösen a bambuszerdős részben.

A történet egyszerre játszódik pazar városi díszek között (bár nem annyira pazar, mint egy Barry Lyndon vagy egy Amadeus) és hatalmas, gyönyörű kínai tájakkal a háttérben. Ez valószínűleg a rendező szándékai szerint megfeleltethető a közösségi kötöttségek és az egyéni teljes szabadság kettősének. A karakterek nem túl érdekesek, illetve Jáde Róka lehetne az, ahogy szerelmes fiatalaszonyból megcsalt, megkeseredett boszorka lesz, de ő kevés szerepet kap. Az őt játszó színésznő, Cseng Pej-pej szerepeltetése amúgy is főhajtás a műfaj klasszikusai előtt, hiszen fiatalabb korábban sokszor ő játszotta ezek főszerepeit. Mu-paj karaktere kifejezetten idegesített; ő a megvilágosodtt Buddha szerepét játsza, de ha már arról szól a története, hogy képtelen erre, akkor igazán kizökkenhetett volna néha a nyugodtságából. Színészeket ritkán emelek ki, de Michelle Yeoh (Su-lien) nagyon tetszett.

Élmény

A rendező, Ang Lee elvileg nyugatias, de ettől függetlenül is fennáll bennem a szokásos kétség, hogy európaiként nem értjük minden esetben a távol-keleti kultúra utalásait. A film szórakoztató, de bosszantóak voltak egyes műfaji sajátosságai. Női filmnek erős, de kissé sablonos volt nekem.

Érdekességek

- A film egy népszerű kínai regény alapján készült; e könyv sivatagi rablója ihlette ugyancsak a Prince of Persia videójáték-klasszikus főhősét.

Szólj hozzá!

Zsebtolvaj (1959)

2015. november 01. 17:34 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Bresson, Robert
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Martin LaSalle, Marika Green, Jean Pelegri

Megjelenés: 1959, Franciaország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/CCZhSPwIZEg
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/zsebtolvaj-pickpocket/movie-2753

Tartalom

Michel megunva a munkanélküliség szegénységét, egy lóversenyen kizsebel egy nőt. Rögtön elkapják a titokban figyelő rendőrök, de bizonyíték híján (csak készpénzt lopott) elengedik. Michel körül gyakran ólálkodnak rendőrök, és barátja, Jacques munkát is ajánl neki, de inkább marad a zsebtolvajásnál. Csatlakozik egy bandához, és többet lop mint amennyire szüksége van. Eközben anyja haldoklik, akit egy szomszéd lány, Jeanne ápol. Szimpatikusak egymásnak, de amikor az anya meghal, a rendőrség továbbra is Michelt figyeli és Jeanne is Jacques-kal randizik, Michel inkább gyorsan lelép külföldre. Mire pár év múlva visszatér, Jeanne-t már teherbe ejtette és elhagyta Jacques. Michel hajlandó a tisztességes életre, de a lóversenyen újra elfogja a kísértés...

A film elég egyértelműen Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének feldolgozása, de némileg eltér tőle filozófiájában: Michel nem állítja, hogy a különleges emberek nagyobb szabadsága előrébb vinné a világot, egyszerűen csak jogot tart rá, hogy ne kelljen megfelelnie a kötöttségeknek. A történet nagyjából ugyanabban a mederben halad, a film végén pedig már csak a szerelem számít mindketőjüknek (hacsak nem volt valami szimbolikusabb jelentés a dolgok mögött, mert ebben az esetben nem értettem meg a filmet).

Megvalósítás

A Vétlen Baltazárban már megtapasztalhattuk Bresson, a rendező módszerét: addig fárasztja színészeit, amíg azok már nem tudnak színészkedni; így a cselekmény marad csak. Ettől az egész filmnek fura, földöntúli hangulata lesz, ugyanakkor az emberi érzelmeket nehezebben közvetíti. Mások nem tudom hogy vannak vele, de a lopás lebukásából adódó feszültség esetemben mindig magas volt, abból pedig itt kijutott bőven, akárcsak a Rififi a férfiak közt kasszafúrós jelenetében.

A film külcsíne nem varázsolt el, egyedül a zsebtolvajlás koreográfiai érdekeltek, ahogy közelről mutatták a kezeket munka közben, és ahogy egy óvatosan kiemelet tárca egy másodperc alatt kézről-kézre messzire került gazdájától.

Élmény

Unalmasnak nem mondanám, annyira nehezen sem volt érthető, mint a Vétlen Baltazár, de a témája - talán mert a Bűn és bűnhődés annyira közismert - nem gondolkodtatott el különösebben. A Vétlen Baltazárral szembeni előnye vaószínűleg annak köszönhető, hogy már megvan a kellő tapasztalatom az ilyen típusú filmekhez, és Bressontól sem ez az első film, amit látok.

Érdekességek

- Még életben vannak: Martin LaSalle (80), Marika Green (72), Pierre Etaix (86)
- Egyes zsebtolvajok
egészen ismertek voltak korukban, sokat cikkezett róluk a bulvár. Ilyen volt a filmben említett George Barrington is, akit később az akkor még börtönsziget Ausztráliába deportáltak.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
Mobil