Artúr filmélményei

Memento (2000)

2015. szeptember 02. 00:38 - Liberális Artúr

Rendezte: Nolan, Christopher
Műfaj: neo-noir, pszichológiai, thriller
Főbb szereplők: Guy Pearce, Carrie-Anne Moss, Joe Pantoliano
Megjelenés: 2000, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/UFuFFdK7i44
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/memento-memento/movie-37796

Tartalom

Leonard (Guy Pearce) feleségét szeme előtt erőszakolják és gyilkolják meg, a rablókkal való dulakodásban pedig olyan fejsérülést szenved, amitől anterográd amnéziája lesz, azaz a sérülés előtti emlékei megmaradnak, de az utána következők csak pár percig tartanak. Ezért kénytelen magának fényképeket, üzeneteket, tetoválásokat hagyni, hogy boldoguljon nyomozásában: célja ugyanis bosszút állni a betörőkön. De kiben és miben bízhat Leonard, ha pár percen belül mindent elfelejt?

Anélkül, hogy lelőném a filmvégi poént, a téma nagyjából az emlékekről és a hozzájuk kapcsolódó hazugságokról, manipulációkról, vágyakról szól. Leonard hiába hagy nyomokat magának, egyre inkább rádöbbenünk, hogy könnyű átverni, és ezt mindenki ki is használja. Ő maga kénytelen felesége meggyilkolásának örökké friss emlékével együttélni, csak a bosszúvágy hajtja, de mi lesz, ha teljesül?

Megvalósítás

A kamera igyekszik Leonard mentális állapotát a kevésbé stabil mozgással, közeli képekkel, lepusztul épületekkel érzékeltetni. A csavaroknak köszönhetően valamennyi karakter más-más megvilágításba kerül, mi sem lehetünk biztosak, mi az igazság.

Persze az igazi erénye a filmnek a szerkezete: ez ugyanis visszafelé halad. Pontosabban az időrendi sorrend végével kezdünk, és egyrészt fekete-fehérben látahtunk egy időendben helyes szálat, illetve színesben a történet végétől visszafelé haladó jeleneteket (természetesen ez nem azt jelenti, hogy visszafelé menne a kép vagy a hang, csak mindig visszaugrunk egy jelenet végén az azt megelőző eseményre, ami az előző jelenet végével ér véget - így azt a első jelenetet mindig más szemmel láthatjuk). Ez nagyon jól átadja Leonard perspektíváját, és elsőre merész húzásnak tűnik, de valójában semmi különleges nincs benne, hiszen valamennyi bűnügyi történet a bűnténnyel kezdődik, amit a nyomozó visszafelé haladva felgöngyölít.

Élmény

Itt sincs ez igazából másképp; mindenesetre nagy odafigyelés kellett a megvalósításhoz, okosan felépített történet, hiszen számos csavar, rejtély és izgalom van úgyis a filmben, hogy ismerjünk az események végkimenetelét az első pillanattól fogva. Viszont e visszafelé haladó technikát leszámítva nekem sok újat nem mutatott a film; kicsit olyan, mint a Sráckor: egy jó ötletet visz végig, ami önmagában még kevés.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Guy Pearce (Szigorúan bizalmas), Carrie-Anne Moss és Joe Pantoliano (A mátrix), Mark Boone Junior (Hetedik)
jenski valóban az

Szólj hozzá!
Címkék: 2000 thriller pszichológiai 21. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Christopher Nolan Carrie-Anne Moss Guy Pearce 2000-es évek Észak-Amerika neo-noir Joe Pantoliano 2 órás IMDB 9

Sátántangó (1994)

2015. augusztus 31. 00:57 - Liberális Artúr

Rendezte: Tarr, Béla
Műfaj: dráma, művész
Főbb szereplők: Víg Mihály, Horváth Putyi, Lugossy László
Megjelenés: 1994, Magyarország
Hossz: kb. 7 óra
IMDB: 8,6 pont
Előzetes: https://youtu.be/eQ66STMnBt0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/satantango-satantango/movie-2179

Tartalom

Egy viharsarki faluban járunk, épp esedékes a maréknyi helybéli éves fizetése, amit ketten le akarnak nyúlni és elszökni vele. Számításukat keresztülhúzza, hogy úton van hozzájuk Irimiás, akitől mindenki nagyon tart. Irimiás nemrég szabadult a börtönből, és a hatóságok együttműködésre kötelezik. A faluban lakik még egy doktor (Peter Berling) is, aki szemmel tartja a falusiakat és jegyzetel. Amíg a felnőttek buliznak este, egyikük kislánya öngyilkos lesz. Ekkor érkezik meg Irimiás, aki kihasználva a bűntudattal teli gyászt, kiszedi a falusiak pénzét és új munkát ajánl nekik egy másik birtokon, miközben robbanóanyagot próbál a pénzből venni. A falusiak nem tudnak dönteni, hogy megbízhatnak-e benne vagy sem...

Elsőre nem mondtam volna meg, de a film témája elvileg a rend, illetve annak hiánya, ahogy a vezér nélkül maradt falu lezüllik. Irimiásban vakon megbíznak a tapasztalatuk ellenére is, és ő továbbra is becsapja őket, hiszen ő is csak egy felsőbb hatalom utasítására cselekszik (ami talán a szocialista diktatúrát jelenti, tekintettel a regény 1985-ös megjelenésére). Az öngyilkos kislány istenként bánik macskájával, az orvos mint értelmiségi pedig csak vegetál, megfigyel, de nem cselekszik. Mindezzel csak annyi a problémám, hogy egyrészt nem tudjuk, mikor játszódik a töténet, másrészt a karakterek annyira szimbolikusnak tűnnek, hogy nem tudom őket életszerűnek venni, és emiatt inkább jelképekben, filozófiai rendszerekben próbálnám a megoldást keresni, mintsem a konkrétan ábrázolt vezető nélküli tanácstalanságban.

Megvalósítás

A lehető legjobbkor került sorra a Jeanne Dielman, ugyanis ez a film hét órás, és hasonlóan az előbbi filmhez, valós időben mutat szinte mindent, nem elégszik meg utalásszerű cselekménnyel, hanem végig megmutatja azt, és még mint egy hangot, ki is tartja a képet az események végén. A film stílusa a Jeanne Dielman mellett még talán az Andrej Rubljovhoz hasonlít, ami szintén meglehetősen lassú film volt kevés vágással, kietlen, hideg tájjal. Amit nem szeretek, hogyha már egy film fekete-fehér, akkor élhetnének a fények és az árnyékok erejével, ahogy ezt tette az expresszionizmus és annak nyomán több film noir. Persze akkor nem biztos hogy a pusztulást láttuk volna a képeken. A zene tetszett, részben hozta a tangóharmónikás-fílinget, ugyanakkor mégis igényesebb, kifejező volt.

A film szerkezete érdekes: egyrészt a tangóét hivatott utázni a fellépítésével, másrészt azért is lett ennyire hosszú, mert kb. ennyi ideig tart elolvasni az alapjául szolgáló regényt. Nem véletlenül tartják ezt az egyik legjobban sikerült adaptációnak. Ugyancsak okosan kezeli a film az időt: több jelenetet viszontláthatunk egy másik karakter szemszögéből, amikor az ő története odaér. Emiatt aztán nem lehetünk biztosak sosem a mikorban, különösen miután a film utolsó jelenetében a doktor a film első szavait veti épp papírra, azaz egy véget nem érő körbe kerülünk. A karakterek hol természetesek voltak, hol túlságosan szócsőszerű bábok, mint a Vétlen Baltazárban

Élmény

Ahogy a Jeanne Dielman, ez se volt unalmas lassúsága és hossza ellenére sem. Tetszettek az összefolyó idősíkok, a filozofikus mondanivalóján pedig el lehet mélázni, de a képek nem voltak izgalmasak számomra, a sztori pedig a karakterek miatt nem tűnt nekem hihetőnek.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Peter Berling (Aguirre, isten haragja)
- A színészek több esetben tényleg részegek voltak.
- A 444 készített egy 5 perces összefoglaló GIF-et a filmről :D

Szólj hozzá!
Címkék: 1994 dráma művész 20. század apokaliptikus Magyarország Európa Tarr Béla Kelet-Európa Víg Mihály 1990-es évek IMDB 9 7 órás Horváth Putyi Lugossy László

Fel (2009)

2015. augusztus 29. 13:35 - Liberális Artúr

Rendezte: Docter, Pete
Műfaj: kaland, tragikomédia
Főbb szereplők: Ed Asner, Christopher Plummer, Jordan Nagai
Megjelenés: 2009, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/pkqzFUhGPJg
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/fel-up/movie-101695

Tartalom

Carl kisgeyerek, csodálja a hírek hősét, az egzotikus tájak ifjú felfedezőjét, Muntzot, aki egy ritka madár után kutatva eltűnik. Csodálatában osztozik Ellie, a szomszéd kislány is. Arról álmodoznak, hogy egyszer majd ők is felfedezők lesznek, és a Muntz beszámolóiból ismert egzotikus, időtlen vidékre utaznak. A gyerekek felcseperednek, összeházasodnak, Carl lufiárus lesz, boldogan élnek, de sose lesz elég pénzük a nagy kalandra. Megöregednek, és egy napon Ellie meghal. Carl magányában, Ellie emlékeivel körülbástyázva morcos öregemberré válik. Amikor a külvilág nem hagyja békén Carlt emlékeivel, lufik ezreit köti Ellie-vel közös házukra, és elrepül Dél-Amerika felé. Csakhogy akad egy kéretlen útitársa is egy idegesítő gyerek személyében...

A szokásosan viccesnek induló rajzfilm Ellie halálával egy brutális érzelmi gyomrossal teríti le a nézőt, érzékenyen vázolja az öregkor lelki nyomorúságát, majd abszurd fordulatot véve elkalauzol minket egy álomvilágba, hogy a szokásos Pixar-tanulságot elmondhassa: el kell fogadni a változásokat, túl kell lépni a múlton. Ez részben persze jogos, de amikor épp egy olyan mindenaposan szélsőséges sokkról van szó, mint életünk szerelmének elvesztése, aki mellett évtizedeket húztunk le, akkor felmerül a kérdés, hogy túl lehet-e lépni gyakorlatilag a saját életünkön?

Megvalósítás

Szépnek szép, de nem annyira mint a Némó nyomában, és nem érzem benne azt a kreativitást, ami jellemző volt a Hófehérke és a hét törpére, a Pinokkióra vagy az első Toy Storyra. Sok vizuális geg is volt benne, ami egy film esetén nem utolsó szempont, de eddig többynire csak a párbeszédek voltak viccesek. Ellie és Carl életének szövegmentes klipjének pedig simán kijár "az egyik legmeghatóbb jelenet" cím.

Tartalmában már érdekesebb, rengeteg szimbólummal érzékelteti, hogy a múlt csak egy kolonc, ami visszahúz, kezdve az emlékekkel teli háztól a szimbolikus tazásig és úticélig. Eddig talán ez a legviccesebb animáció, viszont ami nagy problémám volt, hogy a vége már túlságosan elvesztette a realitásérzékét (ld. repülő kutyák).

Élmény

A rajzfilm eleje nagyon erősen indult, de sajnos ahogy elszállt a ház, úgy szállt el nagyszerűsége is, és visszesett egy megszokott vígjáték szintjére. Addig brutálisan őszintén realista volt, mégha mindezt viccesen és kedvesen is tette, de ezután teljesen alárendelte magát a didaktikus üzenetnek, ami végülis gyerekfilm lévén nem biztos, hogy jogosan felróható neki - de most ugye rólam mint felnőttről van szó. ha a csúcspont nem az elején, hanem a végén lett volna, akkor ez egy sokkal erősebb film lehetne.

Érdekességek

- Docter, a rendező is feltűnik Kevin hangjának erejéig
- Színészek, akiket már hallhattunk korábban a Pixar-filmeken kívül: John Ratzenberger (Csillagok háborúja)
- Kolumbiában a film nagy érdeklődést kapott, mivel Carl erősen hasonlított egyik elnökükre.
- Kiszámolták, hogy körülbelül 23 millió lufira lenne szükség a ház reptetéséhez.
- Egy gyógythatatlan rákbeteg kisfiú szerette volna látni a filmet, de már nem volt ereje elmenni a bemutatóra, ezért még előtte megmutatták neki. 7 órával később meghalt.
- Készült két kiegészítő rövidfilm is: egyik Dugról, másik az idősotthon alkalmazottairól.
- Az elveszett világot a venezuelai Tepuiról mintázták, Paradise Falls-t pedig az ottani Angel-vízesésről.
- Muntz több korablei híresség elegye, közülök legérdekesebb talán Percy Fawcett.

Szólj hozzá!
Címkék: animáció 2009 kaland tragikomédia 21. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 2000-es évek Észak-Amerika Christopher Plummer Pete Docter 2 órás IMDB 8 Ed Asner Jordan Nagai

Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23. (1975)

2015. augusztus 28. 21:02 - Liberális Artúr

Rendezte: Akerman, Chantal
Műfaj: művész
Főbb szereplők: Delphine Seyrig
Megjelenés: 1975, Belgium
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/YSRQ_oE-psg
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/jeanne-dielman-1080-brusszel-kereskedo-utca-23-i-ii-jeanne-dielman-23-quai-du-commerce-1080-bruxelles/movie-1212

Tartalom

Jeanne (Delphine Seyrig) özvegy háziasszony, kamasz fiát egyedül neveli. Napjait a rutinszerű, kényszeres házimunka teszi ki, ám délutánonként egy-egy férfit is fogad némi jövedelemért. A film első napján minden a bejáratott rutin szerint halad, a második napra azonban kicsit kicsúszik kezéből az irányítás: leejt egy cipőkefét, és még a krumplit is túlfőzi. Harmadnapra tovább romlik a helyzet, a kávét is elrontja...

A kényszeres rendmánia és pontosan beosztott napi rutin alatt természetesen elfojtot szorongás lapul, amely a film végén kitör - de ha nem tört volna ki, akkor sem lett volna kevesebb a film. Hogy mi a szorongás oka, az nekem nem egyértelmű; a kritikák szerint a nők elnyomásáról van szó. Akárhogy is, Jeanne a belső bizonytalanságát a külső rendben találja meg, de amikor a film végén ez felborul, ő is borul vele együtt.

Megvalósítás

A kamera nem mozog sokat, néha ott is felejtődik, miközben a szereplő már elhagyta a jelenetet. A jelenetek pedig hosszúak, ha valamit csinálnak, azt láthatjuk végig. A csend szinte teljes.

Kevés a párbeszéd, és néha azok is érzelemmentesen eldarált szövegek, legalábbis Jeanne részéről mindenképpen. Ebben és a képi világában is emlékeztet A félelem megeszi a lelketre. A cselekmény nagy részét a házimunka teszi ki, de ez sem unalmas a film három és fél órás hossza ellenére. Miután megtanultuk az első napon a háziasszony rutinját, a második nap elrontott krumplis jelenete, akármennyire hülyén hagzik is, kifejezetten izgalmas.

Élmény

Tipikusan "egynek jó" film, a sajátos stílusa és a hozzá tökéletesen passzoló tartalom együttese ez egyszer érdekes is lehet, de a kettő külön más-más filmben újra nem működne. Talán Ozu somingeki filmjeivel rokonítható felszínesen, de itt számomra sokkal egyénibb tragédiának tűnt a történet, mint általánosabb társadalmi jelenségnek.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Delphine Seyrig (A burzsoázia diszkrét bája)
- A szomszédnő hangját maga a rendező, Akerman adja.

Szólj hozzá!
Címkék: művész 1975 20. század Európa Belgium 1970-es évek Chantal Akerman Nyugat-Európa IMDB 8 3 órás Delphine Seyrig

A rakparton (1954)

2015. augusztus 27. 13:36 - Liberális Artúr

Rendezte: Kazan, Elia
Műfaj: dráma, film noir, krimi
Főbb szereplők: Marlon Brando
Megjelenés: 1954, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/QOLHbQjtSFs
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/rakparton-on-the-waterfront/movie-2073

Tartalom

Terry (Marlon Brando) a tetőre hívja beszélgetni kollégáját, de Terry nem megy fel. A következő pillanatban a barát, aki Edie (Eva Marie Saint) bátjya, lezuhan. A helyszín a new yorki rakpart munkásnegyede; mindenki tudja hogy itt valójában leszámolás törént, hiszen a báty spicliskedni akart a zsaruknak a korrupt, maffiaszerű szakszervezeti elnök, Johnny (Lee J. Cobb) ellen. Terry nem hitte hogy ebből gyilkosság lesz, ezért elbizonytalanodik a kikötői rendszerben. Edie és egy pap kívül áll ezen a közegen, egyelőre nem is sejtik, miért kellett meghalnia a bátynak, ezért nyomozni kezdenek. Terry és Edie is összefutnak, egymásba szeretnek. Terry lelkiismerete egyre hangosabb, kezdi megérteni, mennyire rossz hely a kikötő.

A filmnek több olvasata is van. Először is ott a keresztényi szál, amelyben a katolikus lányneveldéből érkező angyali, szőke lány a papot emlékeztetve kötelességére, vele együtt szembeszállnak a sátáni Johnnyval és felébresztik Terry lelkiismeretét, aki passiószerű utolsó jelenetével krisztusi figurává emelkedik. Nem véletlenül ajánlja a filmet előkelő helyen a Vatikán. Másodszor lehet értelmezni önéletrajzi filmként is, erről majd bővebben az Érdekességek rovatban. Ott van a környék és eme társadalmi osztály bemutatása, de erről meg majd a Megvalósítás rovatban írok. Végül ne felejtsük el az emberi oldalát sem, Terry személyében olyan tragikus karaktert kapunk, akiben sok minden lappang, aki megtört, utálja a világot, szereti és gyűlöli testvérét, nem tudja  mit kezdjen magával... stb.

Megvalósítás

Tartalmilag meglepően realista, eddig valahogy mindig idilliek voltak még a bűnözők is. Itt minden és mindenki mocskos, nincsenek igazán jók és heroikusan amerikai alakok, és bár a vége kicsit idealizált, Terry sem egy példakép-típus. Még a főgonosz is egy piti kis bűnöző. Hideg van, a nap ritkán süt, a helyszínek valódiak, ahogy a munkások többsége sem színész vagy statiszta, hanem igazi rakodó.

Terry is igazi proli, faragatlan bunkó, csak az érdekli, hogy megérje a következő napot, nem számítanak az erkölcsök, az ideák, a kapcsolatok - legalábbis Edie felbukkanásáig.

Élmény

Meglepően keményen realista film igaz történet alapján (még a kikötői pap is valós alakról lett mintázva) amerikai alkotástól ilyet nem vártam, sőt, semmilyen filmtől sem. Nem egy szemet gyönyörködtető film, de képileg rendben van, a története kicsit idealisztikus, de azért élvezhető.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Marlon Brando (A keresztapa, Apokalipszis most), Eva Marie Saint (Észak-északnyugat), Lee. J. Cobb (12 dühös ember, Az ördögűző), Rod Steiger (Doktor Zsivágó), Martin Balsam (12 dühös ember, Pszichó)
- Eva Marie Saint még életben van, 91 éves, ahogy Nehemiah Persoff (a taxis) is, ő 96.
- A film egyfajta önigazolás is a rendező, Kazan részéről, aki kommunizmussal vádolta meg a mccarthyzmus Amerikájában több szakmabelijét is, többek közt Dassint, aki emiatt volt kénytelen Franciaországba menni. A filmben Terry felrúgja a kikötői némasági fogadalmat a nagyobb jó érdekében.
- Az egyik rosszfiút alakító színész korábban bokszoló volt, aki látványos show-műsorokba is belement: birkózott medvével, kenguruval és polippal is.

5 komment
Címkék: krimi dráma film noir 20. század 1954 Amerika Amerikai Egyesült Államok Elia Kazan Marlon Brando 1950-es évek Észak-Amerika 2 órás IMDB 8
süti beállítások módosítása
Mobil