Artúr filmélményei

A Manderley-ház asszonya (1940)

2015. szeptember 06. 21:38 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Hitchcock, Alfred
Műfaj:
bűnügyi, pszichológiai, thriller
Főbb szereplők:
Laurence Olivier, Joan Fonataine

Megjelenés: 1940, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/t3YJcW2UQiw
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-manderley-haz-asszonya-rebecca/movie-9432

Tartalom

Egy monte-carlói nyaraláson ismerkedik össze a frissen megözvegyült, angol arisztokrata egy régi ismerős úriasszony ifjú, ártatlan társalkodónőjével. A férfi néha szeszélyesen gorombvá válik, de hamr egymásba szeretnek és összeházasodnak még az üdülés ideje alatt. A nyaralást mézeshetek követik, majd irány a Manderley-birtok, amit még erősen beleng az előző, vízbefúlt asszony emléke. Különösen a házvezetőnő (Judith Anderson) ellenséges az új Mrs. de Winters-szel, aki amúgy is teljesen megszeppent, de a férjével nem tud erről beszélni , mert valahányszor szóba jön előző felesége, Rebecca, mindig komorrá válik és elmenekül. Az első fordulat akkor következik be, amikor megtalálják Rebecca holttestét, holott őt már elvileg eltemették...

Hitchcocki filmként nem kell üzenetet keresni a filmben, a történet mélyebb rétegét a karakterek és a helyzetek mélységei jelentik. A második Mrs. de Winters és a házvezetőnő kivételével többen is új megvilágításba kerülnek, amikor fény derül a titokra. Erről többet nem mondhatok anélkül, hogy leleplezném a rejtélyeket ;)

Megvalósítás

Még érződik rajta a némafilmek vizuális eszköztárának hatása, sok a fény-árnyék játék, a bevezető képsorokat mintha Murnau Virradatából vették volna. Az arisztokrata ház belseje pazar, ahogy lángolása is - nem is kevés pénzből készült a film. Azt hiszem erre bukok, az Amadeus-t is az eddigi leglátványosabb filmnek tartom. A házvezetőnő és Mrs de Winters beszélgetési gyakran intim közelségből láthatóak, ettől ijesztőbb lesz, szinte nyakunkon érezzük a lehelletük. A zene a Pszichóéra emlékeztett, hozzá tudott adni a feszültséghez.

A film során egyszer sem hallhatjuk a második Mrs de Winters nevét - ezzel is érzékeltetve kiszolgáltatottságát. A film vége bővelkedik fordulatokban, amikor azt hisszük, ennyi volt, akkor kapunk egy újabbat. Majd még egyet. Persze ezek nem a mai értelemben vett áll-leesős fordulatok, de mindenesetre így is más megvilágításba helyezik a történteket. A film igazi erénye természetesen a feszültség, ami itt viszont egyáltalán nem egy bűntényből adódik, hanem a szereplőkből és Rebecca mindent megmérgező emlékéből.

Élmény

Látványos, remek hangulatú, fordulatos film sok feszültséggel és néhol kreatív képi világgal. Mai szemmel az alaptörténet talán már sablonos, és a fordulatok sem iagzán felelnek már meg a kor elvárásainak, de érezhető rajta Hitchcock keze. Unni nem untam, de olyan nagyon nem is hatott meg.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Judith Anderson (Valakit megöltek, Tízparancsolat), George Sanders (Mindent Éváról, Itáliai utazás), Melville Cooper (Robin Hood kalandjai)
- Joan Fontaine valójában de Havilland-lány, Olivia de Havilland testvére. Ők az egyetlen testvérpár, akik mindketten elnyerték az Oscar-díjat. Ezen felül a magas életkorban is osztoztak: Joan 2013-ban halt meg 96 évesen, Olivia még életben van, 99 éves.
- Bár nem egyedi, hogy a rendezők aljas húzásokkal érik el a megfelelő színészi játékot, Hitchcock azért elég gonosz volt: hogy erősítse a második feleség karakterének kisebbrendűségi érzését, az őt játszó színésznő önbizalmát is rendre támadta.
- Selznick, a mindenható producer (King Kong, Elfújta a szél, A harmadik ember) olyannyira beleszólt a forgatásba, hogy több jelenetet újraforgatott. Emiatt alakult ki Hitchcock azon sítlusa, hogy igyekszik vágás nélkül, minél kevesebb felvétellel dolgozni, hogy kiküszöbölje az esetleges manipulációt.
- És a szokásos Hitchcock-cameo:

Szólj hozzá!

Halálsoron (1999)

2015. szeptember 05. 13:14 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Darabont, Frank
Műfaj:
dráma, fantasy, krimi
Főbb szereplők:
Tom Hanks, David Morse, Bonnie Hunt

Megjelenés: 1999, Egyesült Államok
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 8,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/Ki4haFrqSrw
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/stephen-king-halalsoron-the-green-mile/movie-11875

Tartalom

Amerika egyik déli államában járunk az 1930-as években a "halálsoron", azaz a halálraítélt raboknak fenntartott börtönrészlegben. Hatalmas, de jámbornak tűnő elítélt érkezik, aki kézrátétellel meggyógyítja az egyik őr, Paul (Tom Hanks) gyulladását. John, a gyógyító rab képes gyógyítani, illetve képes gondolatokat átvenni és átadni. Több csodát is végrehajt az amúgy emberséges hangulatú siralomházban, csak egy-egy gonosz rab és őr okoz konfliktusokat. Eljön azonban a nap, amikor Johnnak is meg kell halnia olyan gyilkosságért, amit nem is ő követett el...

Észrevételem szerint két metaforával dolgozott a történet: az egyik a halálsor mint az élet, hiszen mind a halálunkra várunk, e tekintetben nincs különbség a rabok és az őrök között. A másik, misztikusabb vonal John személye, aki afféle Jézusként elűzi a rosszat, bár meg nem váltja a bűnözőket. De ő túl egyszerű, ellenben Paullal, akinek sokkal nagyobb a dilemmája: engedheti-e John kivégzését, aki egy csoda, vagy áldozza fel érte munkáját, szabadságát?

Megvalósítás

A remény rabjaihoz hasonlóan szépek a képek, erősen színesek, bár ritkán érdekesek. Visszaolvasva a róla írt élményeimet, ugyanazt tudom itt is elmondani: nem nevezhetem giccsesnek, mégis annak érzem, főleg a tartalma miatt.

A természetfeletti megjelenése ár önmagában is meseszerűvé teszi a filmet, és ezen tovább rontanak a valószínűtlen karakterek, akik az 1930-as évek déli államaihoz (vagy akár A remény rabjaihoz) képest meglepően jól bánnak a foglyokkal és a feketékkel. Mindenki egy szent, kivéve a gonoszokat, akik velejéig romlottak. Pedig sokkal jobb lett volna, ha az ügyvédének igaza lesz, és John valóban gyilkos, vagy ha Percy jó útra tér valamikor a film közepe tájékán és nemcsak megjátsza magát.

Élmény

Mégha más is valamennyire a témája, teljesen A remény rabjai utánérzése lehet az embernek mind a film stílusa miatt, mind a tartalom miatt. Úgy érzem, ezúttal már jobban sikerült a megvalósítás, de a valóságtól sokkal jobban elrugaszkodott, a történetnek pedig annyira nincs mélyen kidolgozott mondanivalója, hogy ez elnézhető legyen. A legfájóbb talán mégis az, hogy ellentétben a Titanic-kal, nem képes átadni a halálfélelmet, ami elengedhetetlen lenne a kivégzesek előtt állva.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Tom Hanks (Forrest Gump, Toy Story, Ryan közlegény megmentése), Bonnie Hunt (Toy Story 3), James Cromwell (Szigorúan bizalmas), Jeffrey DeMunn és William Sadler (A remény rabjai), Barry Pepper (Ryan közlegény megmentése), Brent Briscoe (A sötétség útja, A sötét lovag - Felemelkedés), Harry Dean Stanton (A keresztapa II), Gary Sinise (Forrest Gump)
- Doug Hutchison (Percy) 2011-ben, 50 évesen feleségül vette 16 éves tanítványát. Persze azóta elváltak...
- A villamosszéket természetesen a székes kínzások nagymestere, egy fogorvos találta fel, igaz épp ellenkező szándékkal, ő csak humánusabbá akarta tenni a kivégzéseket. 1890-ben alkalmazták először és 2013-ban utoljára az Egyesült Államokban, de néhány államban elviekben még van rá lehetőség. Az Egyesült Államokon kívül még a Fülöp-szigeten volt használatos az 1970-es évekig.
- A filmben szereplő film egy Ginger Rogers-Fred Astaire komédia, a Frakkban és klakkban, amely két magyar színmű filmes adaptációja.

Szólj hozzá!

Van aki forrón szereti (1959)

2015. szeptember 04. 20:49 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Wilder, Billy
Műfaj:
romantikus, vígjáték
Főbb szereplők:
Marilyn Monroe, Tony Curtis, Jack Lemmon

Megjelenés: 1959, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/rI_lUHOCcbc
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/van-aki-forron-szereti-some-like-it-hot/movie-2611

Tartalom

1929, Amerika, a szesztilalom idején. Két munkanélküli zenész, Joe (Tony Curtis) és Jerry hiába kopogtat ügynökségeknél, munka csak messze van vagy pont női zenészeket keresnek. Amikor szemtanúi lesznek egy gengszterek közötti leszámolásnak, menekülésképpen nőnek öltöznek, hogy elvállalhassák a fent megmelített munkát, és hogy a női bandával tartva elhagyhassák a várost. Persze nem könnyű nőnek maradni a sok fiatal nő között, mindketten azon nyomban bele is szeretnek a folyton csalódó, alkoholista Virágba (Marilyn Monroe), ráadásul a fellépésük helyszínén, a tengerparti hotelben nyaraló milliomosok is csapni kezdik a szelet a lányoknak, beleértve Jerry-t is. Ha ez még nem lenne elég, épp ebben a hotelben tartják a gengszterek a találkozójukat...

Ha nagyon szeretnénk valamit belelátni a történetbe, akkor elmondhatjuk, hogy a tettetések teljes kavalkádját láthatjuk: a ravatal egy bár; a léha Joe férfiból nővé, nőből milliomossá, miliomosból komollyá válik; Jerry nőcsábászból szintén nővé válik, ám egyre kevésbé tud kijönni a szerepből, és még férfiként is vállalna egy másik férfival házasságot a pénzért; Virág könnyen szerelmes lesz rosszfiúkba, ezért egy normális, pénzes pasit akar, de a végén egy "nővel", illetve egy hazuggal jön össze. Talán az egész arról akart volna szólni, hogy minden csak látszat? Ha nem vígjátékként néznénk rá, egy végtelenül szomorú film lenne, hiszen mindegyik karakter aljas, hazug, nem is zavarják őket a hazugságok. Emiatt nem érzem relevánsnak az előbbi gondolatmenetet.

Megvalósítás

Hál'istennek vannak vizuális gegek is a filmben, ami nem utolsó szempont egy vígjátéknál; a szöveg nem annyira szellemes mint az Alkony sugárútban, de a tempóval együtt pörgősek. A film eredetileg színesben forgott volna, de a huszas évek hangulatát idézve végül a fekete-fehér mellett döntöttek. Szinkronosan megnézni tilos, elvész a poénok jelentős része, ugyanis a film végig meglehetősen áthallásos szexuálisan. A zenei betétek nem indokolatlanok, hiszen egy zenekar életét követhetjük nyomon, és a dalok kifejezetten segítenek a karakterek elmélyítésében.

Férfiak nőként - ilyen tizenévesen tudtam utoljára nevetni, és most sem győztek meg, teljesen abszurd, hogy bárki is nőnek nézné őket. Egyetlen humorforrásnak ez önmagában még kevés, de azt el kell ismerni, hogy Jerry Daphne-vé lényegülése szórakoztató. De a film nemcsak romantikus komédia, hanem részben gengszterfilm is, részben pedig paródia - ezt viszont mai szemmel nem látszik (Joe milliomosként állítólag egy Cary Grant-paródia, de ugye ez 60 év távlatából már semmit nem mond a nézőnek). Marilyn Monroe színészi tudását nem szokás dícsérni, de engem teljesen megvett (mégha ha csak önmagát is adta) megtört szerelmesként, butuska szőkeként.

Élmény

Amikor tizenévesen, de már viszonylag fejlett humorérzékkel először láttam a filmet, nagyon jól szórakoztam rajta, ezért most kifejezetten csalódás volt, hogy csak néha tudtam elmosolyodni rajta. Talán csak velem van a baj, talán tényleg nem vicces már egy mai nézőnek, mindenesetre ami biztos, hogy a kor fogott rajta, mert ami az 1950-es években még megbontránkoztató volt, az mára fel se tűnik, ráadásul a korabeli célzásokat is nehéz megérteni a 21. századból.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Marilyn Monroe (Mindent Éváról), Tony Curtis (A siker édes illata), Nehemiah Persoff (A rakparton), Harry Wilson (Óz, a nagy varázsló)
- Tony Curtis is természetesen magyar, a szülei mindketten Magyarországról vándoroltak ki Amerikába. Janet Leigh-jel (Pszichó) közös gyerekeik Kelly és Jamie Lee Curtis.
- Nehemiah Parsoff (Kis Napóleon) még életben van, 96 éves :) Beverly Wills (Virág szobatársa) ellenben 30 évesen bennégett egy lakástűzben nagyanyjával és gyerekeivel.
- Musical is készült a filmből, amiben 2002-ben Tony Curtis a perverz milliomosként fellépett.
- Marilyn Monroe nemcsak a filmben volt szőke, képtelen volt megjegyezni akár az egysoros szövegeit is.

2 komment

A zongorista (2002)

2015. szeptember 04. 00:28 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Polanski, Roman
Műfaj:
dráma, történelmi
Főbb szereplők:
Adrian Brody, Thomas Kretschmann

Megjelenés: 2002, Franciaország
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/BFwGqLa_oAo
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-zongorista-the-pianist/movie-51616

Tartalom

Varsó, 1939. Wladyslaw Szpilman tehetséges zongorista jómódú, zsidó családból. Amikor kitör a második világháború, gyors lefolyásban reménykednek, hiszen az angolok és a franciák szinte azonnal hadat üzennek Németországnak. Ehelyett azonban egyre rosszabbodik helyzetük: először apróbb korlátozásoknak esnek alá, majd kezd elfogyni a pénzük, jön a gettó, a kegyetlenkedések, a munkaszolgálat és végül a deportálások. Szpilman egy barátjának köszönhetően nem kerül fel a koncentrációs táborba tartó vonatra, de elszakad családjától. Barátai segítségével bújkál a városban a lengyelek és a németek elől, majd amikor megérkezik a keleti front, már csak a közvetlen életveszélyt próbálja elkerülni víz, élelem felkutatásával.

A Shoah, a Schindler listája és Az élet szép után egy újabb nézőpontból vehetjük szemügyre a holokausztot, ezúttal az eseményeket csak szemlélő, túlélni próbáló ember szemszögéből. Wladyslav a legfelső szintről, a művészetét még az életénél is többre tartó zongoristából ősemberré válik, szinte beszélni sem tud, primitív eszközhasználóként próbál felnyitni egy konzervdobozt a túlélésért, míg a film végén épp egy német, Hosenfeld menti meg mind az életét, mind az emberségét. Persze nem nehéz belelátni a rendező, Polanski gyerekkorát sem, aki maga is túlélte gyerekként a krakkói gettót - ez magyarázhatja részben Wladyslaw passzivitását, másokra utaltságát.

Megvalósítás

Van néhány tetszetősre komponált kép, főleg amikor Wladyslaw egyedül marad a szétszórt lomok vagy a romok között, de összességében számomra képileg érdektelen volt. A kötelező kegyetlenkedések itt nem sikerültek annyira megrázóan, mint a Schindler listájában, de Polanski emlékeiből táplálkozva életszerűbbnek tűntek az utcán fekvő hullák mellett közönyösen elsétáló, összezsúfolt emberek.

Zeneileg annyiban érdekesebb, hogy a felcsendülő klasszikus darabok is jelképesek voltak. Az csak természetes, hogy lengyel és német darabok kerültek elő, ahogy az is, hogy a lengyelek részéről épp Chopin. Az film elején elhangzó Chopin-mű pl. csak ujjgyakorlat, ugyanakkor híres arról, hogy a Schindler listájának Göth-je megkímélte egy lány életét, miután sikerült lenyűgöznie előadásával. A film végén előadott pedig épp a szerző magányáról és a háború-dúlta Lengyelországról szól.

Élmény

Az eddigi holokauszttal foglalkozó filmek után már nem nagyon hozott lázba egy újabb film, de nemcsak az én listámon volt ez a negyedik, hanem időrendben is, így Polanskinak muszáj lehetett egy egyedi feldolgozással előállnia. Ez tulajdonképpen sikerült, de közben már annyire eltávolodott a holokauszttól, hogy szinte bármilyen környezetbe átültethetnék a történetet. Az igazi katarzis elmaradt, és a megvalósítása sem hagyott bennem nyomot.

Érdekességek

- Adrian Brody is természetesen magyar származású, ahogy minden híres ember; igaz, nem az apja révén, ahogy gyanítanák, hanem az anyja pesti lány, neves fotós.

Szólj hozzá!

Az út éneke (1955)

2015. szeptember 03. 16:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Ray, Satyajit
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Kanu Banerjee, Karuna Banerjee, Subir Banerjee

Megjelenés: 1955, India
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/95jOLX9_G98
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/az-ut-eneke-pather-panchali/movie-2563

Tartalom

Egy indiai faluban járunk valamikor a 20. század első felében. Főszereplőink egy elszegényedett brahmin család tagjai: Harihar, az apa pujari, azaz pap és könyvelő, de nem kötik le a mindennapi élet gondjai, bizakodó természetű és írói pályával próbálkozik. Szarbadzsaja, az anya gyakorlatias, igyekszik megfelelni mind anyai, feleség és társadalmi szerepében is. Durga, a lánya miatt gyakran szégyenkezik, mert a lány sokat lop, és teljesen hidegen hagyják a falusiak normái. Új jövevény a fiú, Apu, akinek a nővérével bensőséges a viszonya. Annak ellnére, hogy a család éhezik, náluk lakik még a vén koldus Indir is, akit a gyakorlatis anya nem szívlel, de a többiek kedvelnek. Az apa munka reményében egy távoli városba megy, a család pedig egyre szegényebb lesz.

Az igazi történet nélküli film inkább egy életkép egy szegény, vidéki indiai család életéből. Úgy érzem a sztori valahogy Durgára és az ő öntörvényű természetére koncentrál, de a többiek nem kevésbé hangsúlyosak, főleg annak tudatában, hogy a film az Apu-trilogia első része, azaz a három film együtt gyakorlatilag Apuról szól. A család különböző karakterekből áll, de a többi falusi sem igazán alkot egységes tömeget.

Megvalósítás

A stáb több tagja amatőr, beleértve a rendezőt, az operatőrt és a színészek nagy részét is. Ennek ellenére (vagy Welles nyomán éppen ezért, aki szerint annak köszönhető az Aranypolgár sikere, hogy nem volt előzetes ismerete a filmezésről), több szép kép és megoldás is volt benne, különösen a híres vonatos jelenet sikerült jól. A zenéje szintén külön szót érdemel, és egyáltalán nem az egzotikus szitár miatt, hanem mert a helyzetnek megfelelően "kommentálta" mindig az eseményeket a gyakran klasszikus dalokból alkotott filmzene. Részben ez a zene inspirálta a Beatles-t és a hatvanas évek hippi zenéjének szitárjait.

A film egyrészt a realizmus hatása alatt készült, Renoir és De Sica filmjei ihlették Ray-t, így készülhetet el a film helyiek és amatőrök segtségével úgy, hogy a legszegényebb réteg életét láthatjuk. Emellett azonban érezhető volt a líraiságra törekvés is elsősorban Durga személyén és a természeti és falusi életképeken keresztül, ez talán Ozu hatása. (Ray bevallottan Kuroszava nyugati sikerein felbuzdulva mert belevágni a filmbe). A színészek elvileg a rasa technikát alkalmazták, azaz nem a karakter érzéseit kell megjeleníteni, hanem magát az érzést, jelentsen ez bármit is. Mindez annak függvényében értékelendő igazán, hogy a már akkor is népszerű bollywoodi énekes-harcolós, vidám filmek mellett merték megcsinálni a filmet, ami máig az indiai filmművészet alapja és legsikeresebb darabja.

Élmény

Mindig izgatottan várom, ha egy másik kultúrkör filmjei kerülnek terítékre, de gyakran csalódok, mert (értelemszerűen) nem olyan filmet kapok, ami ugyanúgy más, hanem olyat, ami máshogy ugyanolyan - ha ez érthető :D A története nagyon vegyes, nem tudom rá azt mondani, hogy jó, rossz, kedves, bájos... stb. volt, mert mindenből volt benne egy pici, ettől pedig semmilyen lett, noha nem hagyja az embert érzéketlenül. Megvalósításában néha megmosolyogtatóan amatőr, de néha látványos is volt - de lehetett volna még sokkal jobb is.

Érdekességek

- Az Indirt alakító Csunibala Devi nem hazudtolta meg nagyon filmes karakterét, nyolcvan évesen is a fizetése mellett napi ópiumadagot követelt bérként; még a film bemutatója előtt meghalt.
- Bár nem állnak rokoni kapcsolatban, több szereplőnek is ugyanaz a vezetéknéve: Banerjee.

4 komment
süti beállítások módosítása
Mobil