Tartalom

Jeanne (Delphine Seyrig) özvegy háziasszony, kamasz fiát egyedül neveli. Napjait a rutinszerű, kényszeres házimunka teszi ki, ám délutánonként egy-egy férfit is fogad némi jövedelemért. A film első napján minden a bejáratott rutin szerint halad, a második napra azonban kicsit kicsúszik kezéből az irányítás: leejt egy cipőkefét, és még a krumplit is túlfőzi. Harmadnapra tovább romlik a helyzet, a kávét is elrontja...

A kényszeres rendmánia és pontosan beosztott napi rutin alatt természetesen elfojtot szorongás lapul, amely a film végén kitör - de ha nem tört volna ki, akkor sem lett volna kevesebb a film. Hogy mi a szorongás oka, az nekem nem egyértelmű; a kritikák szerint a nők elnyomásáról van szó. Akárhogy is, Jeanne a belső bizonytalanságát a külső rendben találja meg, de amikor a film végén ez felborul, ő is borul vele együtt.

Megvalósítás

A kamera nem mozog sokat, néha ott is felejtődik, miközben a szereplő már elhagyta a jelenetet. A jelenetek pedig hosszúak, ha valamit csinálnak, azt láthatjuk végig. A csend szinte teljes.

Kevés a párbeszéd, és néha azok is érzelemmentesen eldarált szövegek, legalábbis Jeanne részéről mindenképpen. Ebben és a képi világában is emlékeztet A félelem megeszi a lelketre. A cselekmény nagy részét a házimunka teszi ki, de ez sem unalmas a film három és fél órás hossza ellenére. Miután megtanultuk az első napon a háziasszony rutinját, a második nap elrontott krumplis jelenete, akármennyire hülyén hagzik is, kifejezetten izgalmas.

Élmény

Tipikusan "egynek jó" film, a sajátos stílusa és a hozzá tökéletesen passzoló tartalom együttese ez egyszer érdekes is lehet, de a kettő külön más-más filmben újra nem működne. Talán Ozu somingeki filmjeivel rokonítható felszínesen, de itt számomra sokkal egyénibb tragédiának tűnt a történet, mint általánosabb társadalmi jelenségnek.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Delphine Seyrig (A burzsoázia diszkrét bája)
- A szomszédnő hangját maga a rendező, Akerman adja.

Tartalom

Terry (Marlon Brando) a tetőre hívja beszélgetni kollégáját, de Terry nem megy fel. A következő pillanatban a barát, aki Edie (Eva Marie Saint) bátjya, lezuhan. A helyszín a new yorki rakpart munkásnegyede; mindenki tudja hogy itt valójában leszámolás törént, hiszen a báty spicliskedni akart a zsaruknak a korrupt, maffiaszerű szakszervezeti elnök, Johnny (Lee J. Cobb) ellen. Terry nem hitte hogy ebből gyilkosság lesz, ezért elbizonytalanodik a kikötői rendszerben. Edie és egy pap kívül áll ezen a közegen, egyelőre nem is sejtik, miért kellett meghalnia a bátynak, ezért nyomozni kezdenek. Terry és Edie is összefutnak, egymásba szeretnek. Terry lelkiismerete egyre hangosabb, kezdi megérteni, mennyire rossz hely a kikötő.

A filmnek több olvasata is van. Először is ott a keresztényi szál, amelyben a katolikus lányneveldéből érkező angyali, szőke lány a papot emlékeztetve kötelességére, vele együtt szembeszállnak a sátáni Johnnyval és felébresztik Terry lelkiismeretét, aki passiószerű utolsó jelenetével krisztusi figurává emelkedik. Nem véletlenül ajánlja a filmet előkelő helyen a Vatikán. Másodszor lehet értelmezni önéletrajzi filmként is, erről majd bővebben az Érdekességek rovatban. Ott van a környék és eme társadalmi osztály bemutatása, de erről meg majd a Megvalósítás rovatban írok. Végül ne felejtsük el az emberi oldalát sem, Terry személyében olyan tragikus karaktert kapunk, akiben sok minden lappang, aki megtört, utálja a világot, szereti és gyűlöli testvérét, nem tudja  mit kezdjen magával... stb.

Megvalósítás

Tartalmilag meglepően realista, eddig valahogy mindig idilliek voltak még a bűnözők is. Itt minden és mindenki mocskos, nincsenek igazán jók és heroikusan amerikai alakok, és bár a vége kicsit idealizált, Terry sem egy példakép-típus. Még a főgonosz is egy piti kis bűnöző. Hideg van, a nap ritkán süt, a helyszínek valódiak, ahogy a munkások többsége sem színész vagy statiszta, hanem igazi rakodó.

Terry is igazi proli, faragatlan bunkó, csak az érdekli, hogy megérje a következő napot, nem számítanak az erkölcsök, az ideák, a kapcsolatok - legalábbis Edie felbukkanásáig.

Élmény

Meglepően keményen realista film igaz történet alapján (még a kikötői pap is valós alakról lett mintázva) amerikai alkotástól ilyet nem vártam, sőt, semmilyen filmtől sem. Nem egy szemet gyönyörködtető film, de képileg rendben van, a története kicsit idealisztikus, de azért élvezhető.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Marlon Brando (A keresztapa, Apokalipszis most), Eva Marie Saint (Észak-északnyugat), Lee. J. Cobb (12 dühös ember, Az ördögűző), Rod Steiger (Doktor Zsivágó), Martin Balsam (12 dühös ember, Pszichó)
- Eva Marie Saint még életben van, 91 éves, ahogy Nehemiah Persoff (a taxis) is, ő 96.
- A film egyfajta önigazolás is a rendező, Kazan részéről, aki kommunizmussal vádolta meg a mccarthyzmus Amerikájában több szakmabelijét is, többek közt Dassint, aki emiatt volt kénytelen Franciaországba menni. A filmben Terry felrúgja a kikötői némasági fogadalmat a nagyobb jó érdekében.
- Az egyik rosszfiút alakító színész korábban bokszoló volt, aki látványos show-műsorokba is belement: birkózott medvével, kenguruval és polippal is.

Tartalom

1944, Franciaország, a normandiai partraszállás. Az amerikai Miller (Tom Hanks) és százada a partraszállók között van, egy véres ütközetben sikerül megvetniük a parton a lábuk. Az elesettek között van egy Ryan vezetéknevű katona is. Amikor a külügyminisztérium rájön, hogy a négy Ryan-testvérből ő már a harmadik áldozat, elhatározzák, hogy a negyediket mindenképpen hazaküldik a franciaországi frontról. Csakhogy Ryan közlegény helyét nem tudni pontosan, ezért Millert és néhány emberét bízzák meg, hogy kutassák fel őt az ellenséges katonáktól hemzsegő francia frontról.

A háborús mészárlást néha megszakító road movie erkölcsi alaptétele, hogy harcolni nem valaki ellen, hanem valaki(k)ért érdemes. Ez egészen konkrétan megnyilvánul Ryan kimentésében, illetve általa mindazokban, akikért életüket adták a katonák. A film lényege ettől függetlenül persze az értelmetlen, de látványos erőszak, ahogy cafatokra tépik a golyók a katonákat. Nem is tudjuk miért zajlik a háború, de nem is fontos. Menni kell előre, és lehetőleg életben maradni. Erről akár asszociálhatnánk az életre is, mint folyamatos küzdésre.

Megvalósítás

Spielbergtől megszokott minőség. Szép és kreatív képek vannak, de ezúttal inkább a világháborús felvételekre hajazó rángatós-kézikamerás felvételek a jellemzők, amelyek közelről követik a katonákat, hogy mi is minél közelebb érezzük magunkat az eseményekhez. A színvilága nem fekete fehér, de meglehetősen fakó, ezzel ugyancsak a korablei felvételeket igyekszik megidézni, és eleve egy ridegebb világot mutat.

A karakterek közül pont a legfontosabbak unalmasak, a mellékszereplő Miller emberei leginkább szerethetőek, és hozzájuk kötődnek a legemberibb pillanatok is, mint az orvos viszonya anyjához, a mesterlövész bukása, a zsidó brutálisan megrázó halála, Horváth (!) őrmester komikusan targikus pisztolypárbaja... stb. Ezeket felerősíti az is, hogy egymást váltogatják a katonát emberként, majd gyilkológépekként bemutató jelenetek. A film erőssége ezek mellett a már korábban is sokszor emlegetett és mindenki által dicsőített, hiperrealisztikusnak titulált harcjelenetek.

Élmény

Megrázó film profi, néhol kitűnő megvalósítással - és amiről eddig nem esett szó, de amiben kivétel nélkül mindenkinél szó esett - néhol borzalmasan giccses jelenetekkel. Már a Schindler listájában meglehetősen kellemetlen volt a hatásvadászat és a Hollywood-fíling, de itt még rosszabb volt, mert realisztikus jeleneteket követett, ellentétben az előbbi filmmel, ahol eleve végig az érzelmeken volt a hangsúly. A filmet itt is keretbe foglalja a jelen, és a legtöbben teljesen jogosan inkább nem is beszélnek róla, annyira kellemetlen a szirupos hazafiság megnyilvánulása. Kéne Spielberg mellé egy felügyelő, aki néha ad neki egy tockost, amikor ilyenekre vetemedik, és ő lenne a legjobb. Egy írás nyomán elgondolkoztam, hogy nem ironikus-e az egész, és valami más van a dolog mögöt, de aztán eszembe jutott az összes többi borzalom a többi filmjéből, és elvetettem az ötletet.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Tom Hanks (Forrest Gump, Toy Story), Giovanni Ribisi (Avatar), Leland Orser (Hetedik)
- Dale Dye veterán haditengerész, leszerelése után Hollywoodba költözött szakértőnek, így számos filmben részt vett szakértőként, de kisebb szerepeket is eljátszott
- A normandiai partraszállás során mintegy 10-10 ezer katona halt meg mindkét oldalon. Az Egyesült Államok mintegy 400 000 katonát vesztett a második világháborúban.
- A külügyminiszter Marshall az a Marshall, akinek nevéhez a háború utáni gazdaságélénkítő Marshall-terv fűződik.
- A történet a Niland-testvérek esetén alapszik, noha végül ott egy harmadik testvér életben került elő később.

Tartalom

Az arisztokrata Tracy és Dexter (Cary Grant) viharosan szakítanak. Két évvel később Tracy újabb esküvőre készül újgazdag vőlegényével. A társadalmi eseménynek számító esküvőre a pletykamagazin főszerkesztőjének (Henry Daniell) kezében lévő Dexter kénytelen bejuttatni a rezidenciára az író úságíró Mike-ot (James Stewart) és a festő fotós barátnőjét, Lizt. Mindkettőjük művészvénájú, igazából méltóságon alulinak tartják a bulvárt, de szükségük van a pénzre. Az esküvő előtti napokban sok időt tölt együtt a társaság, egyikünk sem igazán az, akinek mutatja magát, szembesülnek a társadalmi helyzettől függő előítéleteikkel, és az esküvő előtti napon csúnyán berúgnak, ami felszínre hoz minden sérelmet, félelmet, érzést...

Romantikus komédia, inkább felszínes. Persze beszélhetünk a kapcsán a társadalmi és egyéb maszkokról, amit az ember akarva-akaratlanul hord, de hiába vonul végig a filmen ez a motívum, sosem megy bele igazán mélyen, nagyjából megelégszik a "legyünk önmagunk" mottóval.

Megvalósítás

Ugyanakkor azért szórakoztatóan teszi mindezt, helyzetkomikum, csípős, pörgős párbeszédek, rohanó cslekmény és még börleszk elemeket is tartalmaz. Kedvencem az átmulatott éjszaka, a magukat esetlenre ivó embereken mindig jót derülök.

Egyébként képileg, hangilag teljesen érdektelen; a film egy színdarab filmes változata, ennek megfelelően csak a szereplőkre, eseményekre koncentrál. Illetve egy dolog mégis érdekes volt: Cukor, a rendező 1939-ben dolgozott az Óz, a nagy varázslón is; a betétdalát pedig viszonthallhatjuk ebben a filmben.

Élmény

Tulajdonképpen jól szórakoztam, de sokat ne várjunk a filmtől, afféle Ez történt egy éjszaka stílusú romantikus komédia szerelmi nagyonsokszöggel, cívódó, vicces párbeszédekkel, de nem nyújt esztétikai élményt.

Érdekességek

- Cukor, a rendező magyar bevándorlók gyereke
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Cary Grant (Észak-északnyugat), James Stewart (Az élet csodaszép, Hátsó ablak, Szédülés), Henry Daniell (Nagyvárosi fények)
- Virginia Weidler gyereksztár volt, 41 évesen szívrohamban hunyt el
- Tracy karaktere valós személyen alapul.

Tartalom

Újra a polgárháborús Amerikában járunk, a déli oldalon. A munkájának élő mozdonyvezető, Johnnie (Buster Keaton) szerelmes Annabelle-be, és hogy bevágódjon nála, jelentekezne a hadseregbe, de szaktudása miatt nem fogadják fel, hasznosabb, ha civil marad. Annabelle persze ezt gyávaságnak értelmezi, ezért nem hajlandó szóba állni vele, amíg nem lát Johnnie-n egyenruhát. Eközben az északiak kommandós akciót terveznek: elkötnek egy vonatot Délen, és Észak felé haladva mindent megrongálnak, ami utukba kerül. Csakhogy épp azt a vonatot lopják el, amin Annabelle is utazott, és aminek épp Johnnie a vezetője. Johnnie felpattan az első mozdonyra, és utánuk ered.

A cselekménynél nincs mélyebb üzenete a filmnek, egy akciódús, romantikus történet szeretne lenni. Ami nagyobb probléma, hogy vígjátékként van feltüntetve, de nem igazán lehet rajta nevetni. A helyzetek humorosak ugyan, de nincs csattanójuk, nem megmosolyogtatóak, és nem is szatirikusak. A film feldobja a poénokat, de nem csapja le őket.

Megvalósítás

A film zenéje klasszikus darabokból áll össze, többnyire jól illik a helyzethez, de a lassú Kék Duna keringőt pl. teljesen vállahatatlannak éreztem egy akciójelenet közben. A korszak művészeti irányzataiból mintha semmit nem vett volna át a film, viszont a nyaktörő mutatványok elég jól néznek ki, ahogy Keaton ugrál és zsonglőrködik a vonaton, főleg úgy, hogy látszólag kevés odavetített kép volt, azaz úgy tűnik, elég sok mindent pontosan megkoreografáltak és élőben vették föl, pontosan összehangolva az eseményeket.

Mint említettem, a filmen nem nagyon lehet nevetni, aminek oka elsősorban Keaton visszafogott karaktere. A kor másik nagy sztárjával, Chaplinnel összehasonlítva látványosan nem bukdácsol. Ettől állítólag a film kortalanabb, élethűbb lett, de nekem meg baromira unalmas. A film korának egyik legdrágábbja volt, rengeteg statisztával, valódi folyóba zuhanó vonattal.

Élmény

Egy burleszfilmre számítottam, ehhez képest nem sok nevetnivalóval akadtam össze. Korához képest egyébként meglehetősen modernnek hat, kevesebb benne az üresjárat, mint más némafilmekben. Csak nekem unalmas.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Buster Keaton (Alkony sugárút)
- A filmben feltűnik Keaton apja is, Joe Keaton északi generálist alakítva.
- Mike Donlin korának egyik legjobb baseball-játékosa volt, ugyancsak egy északi generálist alakít.
- A sztori valós történeten alapul, az is meglehtősen kalandos volt.

A film megtekinthető itt: