Tartalom

Hooker piti zsebes, azonban történetünk kezdetén társával együtt véletlenül egy nagyobb összeget lovasít meg a gengszter Lonnegan (Robert Shaw) emberétől. Társa másnapra halott, Hookert üldözi a gengszter is a rendőrség is. Bosszút akar állni, amihez a hírhedt csaló, Gondorff segítségét kéri. Nagyszabású átverésre készülnek, amivel sok pénzétől szabadítanák meg a gengsztert, de eközben az FBI is Gondorff nyomában van.

Fordulatos kalandfilm, de semmi több; az ügyesen összerakott átverés elterei a figyelmet is arról, hogy valójában csak egy szórakoztató történetet látunk.

Megvalósítás

Az 1970-es évek realisztikusabb alvilágot mutató filmjeihez képest ez egy inkább idilli képet fest az 1930-as évek szervezett bűnözéséről. A régies hangulatot erősíti az egyes részeket felvezető kis cím is, mintha némafilmes moziban ülnénk.

Ezen felül egyetlen érdekességet sem tudnék megemlíteni. Ami viszont mindenkinek be fog ugrani, az a főcímdal (The Entertainer), amely bár a maga korában is népszerű volt a 20. század fordulóján, a filmnek köszönhetően reneszánszát kezdte élni.

Élmény

A hetvenes évek Ocean's Elevenje jó szórakozás, a csalók minket nézőket is gyakran megvezetnek - ennél többet azonban ne várjunk tőle.

Érdekességek

- Színészek, akiket korábban már láthattunk: Robert Shaw (Cápa)
- Érdekes, de viszonylag új film létére ("csak" 40 éves) mára már szinte egy szereplője sem maradt életben.

Tartalom

Egy bohóchal-család női tagját és a gyerekekt felfalja egy barrakuda, emiatt az apa (Albert Brooks) túlságosan atyáskodik egyetlen életben maradt fia, Némó felett. Egy nap azonban Némót kifogják és egy akváriumba kerül. Az apa hosszú útra indul, hogy kiszabadítsa fiát.

A Pixar-filmek szokásos menete szerint az izgalmas és mulatságos kalandok mögött meghúzodik egy emberibb témakör is. A Toy Storyhoz hasonlóan itt is meg kell tanulni elengedni valamit, ami ezúttal az önállóság-bizalom-atyáskodás dinamikáján alapszik.

Megvalósítás

A Duna TV akváriumos műsora óta tudjuk, hogy halakat nézni jó. Ebben az esetben is egyfajta varázslatos világot nyújt az, hogy levegő helyett a nehezebb, vibráló vízi közegben játszódik a történet. A víz alatti világ pedig élén, színes, változatos, szinte földönkívülinek ható, főleg ha az ember szárazföldi patkány.

A karakterek szokás szerint egy-egy jellemző tulajdonsággal bírnak, ami gyakran megjelenik a külsejükben is.

Élmény

Tulajdonképpen szórakoztató a film, megvan a tanulsága is a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, mégse tudom ugyanolyan jó szívvel ajánlani, mint pl. a Chihiro szellemországbant, mert a film üzenete nehezebben fordítható le a mindennapokra.

Érdekességek

- A film után természetesen jelentősen megnőtt a bohóchalak iránti kereslet, ami ironikusan épp ahhoz vezetett, hogy a történet hatására sokkal több bohóchal került akváriumba...
- Pixar-stáb lévén többen is szerepeltek hangként már a Toy Story-sorozatban; ezen felül az alábbi színészekkel találkozhattunk már: Albert Brooks (Taxisofőr), John Ratzenberger (Csillagok háborúja), Bruce Spence (A gyűrűk ura).
- Maga a rendező, Andrew Stanton is több filmnek kölcsönözte már a hangját, beleértve a Némó nyomábant is.

Tartalom

Margo élete csúcsún lévő, allűröktől sem mentes sztárszínésznő, de kiöregedőben van, és ezt rosszul viseli. Ekkor érkezik hozzá a fiatal Eve, aki csodálja őt; asszisztense majd beugrója lesz, mígnem egy nap kiderül, hogy Eve végig tudatosan Margo babérjaira tört mind szakmai, mind magánéleti téren.

A felszínen a a film a showbusiness kegyetlen világát mutatja be a törtető Eve-en, és a mellőzéstől joggal tartó Margón keresztül, azonban a film inkább szólt az élet természetes körforgásáról (Margo-Eve-Phoebe), illetve a méltóságteljes megöregedésről. Margo erre barátai segítségével képes volt, de talán Eve már nem lesz az, hiszen ő  barátain is átgázolt karrierje érdekében.

Megvalósítás

Túl sokat nem lehet elmodani a filmről; egyedül a narratíva lehetne érdekes, hiszen a történet során többször változik az elbeszélő, azonban ennek sok szerepe nincs. Pedig milyen jól mutatott volna, ha az aktuális elbeszélő szemszögéből kezdjük látni a filmet és ez megnyilvánul mondjuk a kamerakezelésben is...

Élmény

A filmet rekordszámú Oscarra jelölték, ebből egyedülállóan négyet a színészek miatt. A sors fintora, hogy ugyanekkor jelent meg az igen hasonló Alkony sugárút is, és kiütötték egymást a nyeregből. Ebből adódik a kettő film gyakori összehaosnlítása is, noha eléggé más stílusúak. Az alkony sugárút keserűen cinikus és jobb film; a Mindent Éváról viszont a hasonló humora ellenére is kedvesen, szeretettel bánik főszereplőivel, és előremutatóbb, hiszen megoldást kínál a felvetett problémára.

Érdekességek

- Bette Davis és Gary Merrill nemcsak a filmben terveztek esküvőt: nem sokkal utána, még 1950-ben összeházasodtak.
- Ronald és Nancy Reagen is esélyes volt szerepelni a filmben.
- Bár a filmben szereplő díj kitalált, a film hatására valóban létrehozták a Sarah Siddons díjat. Az alapítók között volt Nancy Reagen egykori first lady anyja, a díjazottak között pedig szerepelt Bette Davis, Celeste Holm, illetve később a film musical-változatának főszereplője is. (Siddons angol színésznő volt a 18. században, és Bette Davis egyszer eljátszhatta.)
- Anne Baxter nagyapja a híres építész, Wright volt.
- Az alábbi színészeket láthattuk korábban: Thelma Ritter (Hátsó ablak), George Sanders (Itáliai utazás)
- Marilyn Monroe is feltűnik kisebb szerepben még sztársága előtt; férjei voltak többek közt a baseball-játékos Joe DiMaggio és a drámaíró Arthur Miller.
- A szereplők közül hárman is öngyilkosok lettek (Bates, Monroe, Sanders).
- Igaz történet alapján készült a film.

Tartalom

Banks úr karótnyelt, komoly üzletember, felesége szétszórt szüfrazsett, és egyikük sem foglalkozik gyerekeik nevelésével. Egy nap Mary Poppins-t veszik fel nevelőnőnek a gyerekek mellé, aki ugyan kérlelhetetlenül szigorú, de jól ért a nyelvükön, és még varázsolni is tud.

Supercalifragilisticexpialidocious, azaz nem tudom mit mondjak. Cselekménye nem nagyon van a filmnek, és bár a jellemfejlődésről kéne szólnia, ezt sem tudjuk nagyon nyomon követni. Tulajdonképpen táncos és zenés jeleneteket látunk összefűzve.

Megvalósítás

Mondhatnánk, hogy ez egy ötvenéves film, és nézzük el a kivitelezést, de sokkal korábbról is van példa igényesebb megvalósításra. A láthatóan festett díszletek, a túlgesztikuláló színészek (a kissrácnak ez egyes helyekn jól állt), az egymásra vetített képek mind arra utalnak, hogy véletlenül sem szabad komolyan venni a filmet. És ekkor kezdett szöget ütni a fejembe, hogy ez esetleg egy szatirikus vagy az Ének az esőbenhez hasonlító film is lehet akár, és szándékosan fedi fel filmlétét. Kétségtelenül parodisztikusak a karakterek, de ezen kívül más sajnos nem igazolja ezt a felvetést.

De hogy említsek pár pozitíumot is, a kéményseprő-jelenet szuperül néz ki képileg és koreográfiailag is, a kisfiú a film elején nagyon jól játszik, és kreítvnak nem mondanám, de legalább tudott váratlan dolgokat kezdeni magával (pl. beszélő esernyő-nyél, elszabaduló körhintalovak.. stb.)

Élmény

Ez az eddigi első igazi musical, hiszen a film nagyobb részét végigénekelték. Így kevésbé kínos, ha oda nem illően fakadnak dalra, mint amikor egy nem annyira musicalben fakadnak dalra a szereplők. Voltak vicces jelenetek, gyerekeknek biztos tetszik is ez a pörgős, vadul csapkodó cselekmény, de felnőttként nem tudtam élvezni. A kritikusok ellenben szeretik, úgyhogy kíváncsian várom bárkinek a véleményét, aki el tudja mondani, miért nem rossz ez a film.

Érdekességek

- A kisfiút alakító színész sajnos egy ételmérgezésből eredő betegségben fiatalon, 21 évesen elhunyt.

Hírek

- Elkészült egy második részhez az előzetes.

Tartalom

Alexander nagy, előkelő családban kisfiú egy 1900-as évek eleji svéd városkában. A család sokszínű színészdinasztia, szabadszellemű, játékos. Miután Alexander apja váratlanul meghal, az özvegyen maradt anya a helyi püspökben véli megtalálni új szerelmét, támaszát, ő azonban egészen máshogy él: keményen erkölcsös, puritán, zsarnoki.

Az önéletrajzi ihletésű filmben keveredik a valóság és a képzelet(?) - ez utóbbit sokan mágiának mondják, de a címet és a témát figyelembe véve én inkább azt a felvetést tartom helyesebbnek, akik szerint Alexander (Bergman) homályos és hiányos emlékei egészülnek ki a természetfelettivel. Mindez a keveredés csak erősödik azzal, hogy az egész filmet átszövi a színjátszás. A végső következtetés érzésem szerint valami olyasmi, hogy az életről nem tudni, meddig terjed ki. Mellékesen több karakter élete is megjelenik egyéb szálakon, de ezek súlytalannak tűnnek.

Megvalósítás

A film szerkezete jól elkülönül és ellenpontozzák egymást: az első harmad karácsonykor játszódik, viszonylagos meleg boldogság jellemzi, ezzel szemben a második harmadban a püspök otthonába költözünk, ahol minden ridegen üres. Végül a szellem birodalmába jutunk, álomszerű jelenetekkel.

Több hasonlóságot figyeltem meg az Amadeus-szal: látványos, barokkosan túldíszített dekoráció, erős színek jellemzik a képeket, és a korhű klasszikus zenei aláfestés is erre hajaz. A korábban említett színpadias hatást erősítik egyes beállítások, mintha alulról a nézőtérből figyelnénk egy kétdimenziós színpad eseményeit.

Élmény

Két változatban készült el a film: egy háromórás mozifilmként és egy ötórás tévéfilmként. Nem tudom ez utóbbi mennyire változtatott volna a megítélésén. Szerettem a ritmusát, ahogy eljut egy szinte absztrakt csúcspontba, hangulatos volt és drámai, de valahogy hiányzott az átütő erő belőle, amitől tökéletes film lehetne.

Érdekességek

- Bergman felesége, egyik lánya és egykori szeretője is feltűnik kisebb szerepben.