Cselekmény: Colobane kicsi és szegény város, még a városháza is le van rohadva, a központi hely pedig a kissé balek Draman kocsmája. A várost felrázza a hír, hogy hazajön hamarosan az innen elszármazott, ma már dúsgazdag Ramatou. mivel régebben Draman kedvese volt, őt kéri fel a városvezetés, hogy próbáljon a kedvében járva minél több forrást kieszközölni a nőből. Ramatou bőséges pénzt ajánl fel, de cserébe a bírói hatalmat követeli magának és halálra ítéli Dramant, amiért elhagyta...

Téma: A Durenmatt-dráma alapja az, hogy a gazdagság/jólét hogyan kezdi ki lassan az erkölcsöket, de ezen a rendező csavart még egyet azzal, hogy a helyszín afrikai lett, így a pénz mindjárt politkai színezetet kapva az újragyarmatosítás jelképe is lett.

Tartalom: A rövid felvezetésben Dramanon keresztül láthatjuk a lepusztult falut, amely Ramatou érkezéséől várja a megváltást, aki aztán ledobja az atombombát: Draman terhesen faképnél hagyta egy gazdagabb nőért, a falu kitagadta és kurvának kellett állnia, ezért "csak" annyit kér a pénzéért cserébe, hogy öljék meg Dramant, hogy jóvátegyék bűneiket. Innentől kezdve hol humorosan, hol ijesztően mutatkozik meg, ahogy lassan a helyiek meggyőzik önmagukat, hogy a gyilkosság helyes. Draman karaktere szállítja az egyik tételmondatot, mert noha elismeri bűnét, nem hajlandó önként feláldozni magát a közösségért, nekik kell vállalniuk a jólét árát. Fontosabb, bár passzív szereplő Ramatou, aki az ördögi alkut hozza, és csak később derül ki, hogy ő felel a falu lerohadásáért is, így lesz kerek az újragyarmatosítás jelképeként. Hogy ezen kívül mi minden maradhat ki az egyszeri nyugati embernek, csak tippelni lehet, hiszen pl. a ramatou egy mitikus madarat is jelöl.

Forma: Sokáig nem sok érdekesség van, csak egy tájidegen szintipop zene. Ramatou érkezése annyiban javít a helyzeten, hogy mesterséges végtagjaival és színes kíséretével némileg szürreális látványt nyújt. Igazán csak a végén indul be a film, amikor felgyorsulnak a vágások, egyre több jelkép jelenik meg, mint pl. a hiénák vagy az építkezés.

Élmény: Sokan dicsérik a filmet, amiér gazdagítani tudta az alapművet, de nekem kissé idegennek, túl nyugatinak tűnik, nem ilyennek ismertem meg a filmélményeim alapján Afrikát. A dilemma egyébként elgondolkodtató, de szívesebben néztem a rendező kísérletezőbb típusú filmjeit.

Érdekességek:

- A rendező maga is feltűnik a bíró szerepében.
- Colobane mára a főváros, Dakar egyik ötvenezres kerülete.

Előzmények: Nemcsak Edison és Dickson alapított céget Amerikában, az elsők között volt az 1897-es Vitagraph is, amit a brit tudósító, J. Stuart Blackton (1875-1941) és társa alapított, miután megtetszett nekik Edison kamerája. Híradókkal kezdtek, majd filmekkel folytatták, de egyre kevésbé bírták a versenyt a nagyokkal az 1910-es években. Végül a Warner vásárolta fel 1925-ben. Blackton maga tízévesen került az Egyesült Államokba és bűvészkedett, szóval mondhatni egyenes út vezetett a filmezésbe.

A film: A történetben egy pipázó férfi dohányos dobozából egyszer csak előbújik egy nikotintündér és íncselkedni kezdenek egymással. A történet ennyi, nincs benne csattanó, a lényeg a trükkön van, amit a lekicsinyített tündér és a normál méretű férfi jelent, szóval a narratíva elég elavult 1909-hez képest is. A trükk viszont elég jól sikerült (itt bemutatják a lényegét), mégha kissé ormótlan is (pl. megszűnik a díszlet).

Előzmények: Emilie Cohlról (1857-1938) már volt szó korábban, karikaturistaként dolgozott válatkozó sikerrel, már csak 1907-ben került a filmezés közelébe a Gaumontnál, ami egy fényképezőket, majd kamerákat áuló cég volt és kisfilmek révén reklámozta termékeit, és szükségük volt egy animátorra a trükkökhöz.

A film: A történetben egy férfi meglátogatja orvos barátját, aki azzal rémisztgeti, hogy mikrobák sokasága van rajta. A férfi csak nevet, amíg mintát nem vesznek róla és meg nem látja a mikroszkóp alatt az első, "politikus" mikrobát... Először majdnem azt hittem, hogy a mikrobák miatt ez egy társadalmi karikatúra, de az anyós-mikroba megjelenése ezt részben keresztülhúzta, de azért így is nagyjából kapunk néhány tipizált korabeli, jellemző karaktert a "poén" keretében. A megvalósítása egy fokkal érdekesebb, hiszen a filmet ötvözi az animációval, bár nem vegyíti őket. A rajzok mozgása elég darabosra sikerült, de fellelhető benne a Fantazmagória tudatfolyamos jellege. Komolyabb gondolattal lehetett volna jobb is.

Előzmények: Emilie Cohlról (1857-1938) már volt szó korábban, karikaturistaként dolgozott válatkozó sikerrel, már csak 1907-ben került a filmezés közelébe a Gaumontnál, ami egy fényképezőket, majd kamerákat áuló cég volt és kisfilmek révén reklámozta termékeit, és szükségük volt egy animátorra a trükkökhöz.

A film: ...avagy "az anyós fogsora". A történetben az anyós új fogsort kap, de nem tud leállni a rágással, ezért menye inkább megszabadul tőle. A fgosor folytatja ámokfutását és minden közelébe kerülő emberbe beleharap... Egy egyszerű poén a szürrelaizmist megelőző korból, aminek Cohl volt az egyik előfutára. Sajnos annyira rossz minőségben lelhető csak fel, hogy részletek kimaradhattak, de azért látszik, hogy vágások és stop-motion trükökk vannak be, hogy életre keltsék a fogsort. Szóval nem úl magasröptő, ami az elmúlt napok Griffith-filmjei után elég szembetűnő.

Előzmények: Az Egyesült Államokban Edisonhoz köthető a film kifejlesztése, Dickson végezte el számára a munkát, aki 1895-ben ott is hagyta hogy saját céget alapítson. A már jó ideje színészként próbálkozó Griffith itt kapta meg 1908-ban az első filmszerepét a Kimentés a sas fészkébőlben, és még ebben az évben megbízták az első rendezésével.

A film: A történetben a vidéki orvos kislánya (Gladys Egan) súlyosan megbetegszik, de vele egyidőben egy másik kislány is. A szülők rimánkodnak, hogy segítsen rajtuk, így az orvos kemény dilemma elé kerül: a kötelessége az első vagy a családja? A The mended Lute-hoz hasonlóan itt is felemás a sztori, belenget valamit az elején, ami végül nem jön, így a tragédia mellett ez is az üresség érzetét kelti. Itt már vannak feliratok, párhuzamos vágásokés jelenetek helyszínei közti vágások, szóval már igazi film, amit az is jelez, hogy tekintélyes idő megy el az orvos családi idilljének bemutatására, hogy aztán az első képsorokat ismétlő zárókép annál haásosabb legyen. Jól látható a kísérletező kedv, hiszen a család első megjelenése egy hosszú kameraoldalazás ellenére megáll a szélén és nem kerül a középpontba. Apró érdekességet is kiszúrtam: a cég logóját beleszőtték még a díszletbe is, hogy ne leessen hamisítani. Szóval összegezve, ez már egy érett film, elfér a némafilmek között. Kellően drámai és vannak érdekes, hatásos húzásai.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Kate Bruce (Türelmetlenség), Gladys Egan (Dollie kalandjai), Florence Lawrence (The mended Lute, Those Awful Hats)