Artúr filmélményei

A sivatag földmérői (1984)

2019. május 24. 01:05 - Liberális Artúr

Rendezte: Nacer Khemir
Műfaj: -
Főbb szereplők: Soufian Mekni, Hassen Khalsi, Hedi Daoud, Nourredine Kasbaoui, Nacer Khemir, Jamila Ourabi
Megjelenés: 1984, Tunézia
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,1
Ajánlott írás: http://cutprintfilm.com/features/nacer-khemir/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-sivatag-foldmeroi-les-baliseurs-du-desert/movie-37612

Cselekmény: Abdeszalam (maga a rendező, Nacer Khemir) fiatal tanár, egy semmi közepén lévő faluba küldik, amiről még a buszsofőr se hallott. A falu valójában egy romos, elhagyatott város, ahol mindenki örül Abdeszalamnak, de titokzatosak is vele: a falu egy része ugyanis elhagyja otthonát vándornak állva, miközben a helyiek egy legendás kincset keresnek. A gyerekek eközben elkezdik összetörni a város összes tükrét...

Téma: A történet egy szufi mesén alapul, ami az iszlám misztikus ága, így az értelmezés problémás, már ha egyáltalán lehetséges. Azt hiszem a város egy átmeneti hely lehet a földi lét, a túlvilág, a tér, az idő, a szellem, a test, a képzelet és a valóság között, valami olyan, ami már elmúlt, elveszett - de hogy innen merre tovább, azt senki sem tudja.

Tartalom: A titok röviden: a várost egy cordobai kaligráfus alapította, aki vissza akart térni, de valamilyen átok közbeszólt. Az emberek egy része céltalanul vándorolni kezd a sivatagban, valaki kincset keres, egy öreg megfejteni igyekszik egy titokzatos könyvet, a gyerekek egy dzsinn utasításait követve kertet akarnak létrehozni a sivatagban... stb. Nincs megoldás (a modern nyomozó felsülve távozik), nem is fontos. A legtöbb jelenet valamilyen szinten jelképes, nincs megmagyarázva, talán egy berbernek nyilvánvalóbb, de nem vagyok benne biztos - A vakond jelképei pl. egyértelműek voltak a latin kultúra ismerete nélkül is. A város romos, élettelen, többnyire haldokló öregek lakják, akik mintha több száz évvel korábbról ragadtak volna ott. Fiaik már beálltak mind a vándorok közé (talán a nagyszámú vendégmunkásokra utalnak), az unokák maradtak, akik egy dzsinn utasításait követve próbálnak egy kertet létrehozni - valamit, amit még sosem láttak. Bár elsőre a tanár tűnik a főszereplőnek, valójában szinte meg sem szólal és passzívan sodródik, hamar ki is kerül a fókuszból - az ő tudása itt nem ér semmit. A legsegítőkészebb elem a nyomozó, aki próbál értelmet találni, de nem sikerül, itt a hideg racionalitásnak nincs keresnivalója. A magyar címet nem tudtam értelmezni, az eredeti fosztogatókat jelent.

Forma: A fantasy-jelleg ellenére nincsenek trükkök, de nem is kellenek; Coelho Az alkimistája óta úgy érzem, hogy a sivatag a tökéletes helyszíne a spiritualitásnak, kicsit minden oda nem illő, ettől túlvilági. Emlékeztet Az éj, amikor az évek megszámláltattak hangulatára, de van benne egy adag A gránátalma színe is. A sárga homok szép színkombinációt alkot a színes ruhákkal, de egyedül a táncoló lány mérhető a fő látványelemhez, a sivataghoz. Zene azt hiszem nincs, ami van, az helyi hagyományos darab, ezért jól passzol a filmhez. A színészek már kevésbé, főleg a rendező nyújt rossz alakítást.

Élmény: Ami hiányzk belőle, az egy Tarkovszkij, aki fel tudta volna ruházni azzal a meditatív tulajdonsággal, amitől átélhetőbb lett volna, de még a Piknik a Függő Sziklánál is jobban át tudta azt adni.

Érdekességek:

- Ez volt az amúgy magát elsőként festőnek tartó Khemir első filmje; a következő bő húsz évben még kettőt forgatott hozzá, ez lett a Sivatag-trilógia.

Szólj hozzá!
Címkék: 1984 20. század Afrika 1980-as évek Tunézia Észak-Afrika 2 órás IMDB 7 Nacer Khemir Soufian Mekni Hassen Khalsi Hedi Daoud Nourredine Kasbaoui Jamila Ourabi

Cabra Marcado Para Morrer (1984)

2019. május 21. 13:00 - Liberális Artúr

Rendezte: Eduardo Coutinho
Műfaj: -
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1984, Brazília
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,4
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy kb. "a vágóhídra küldött kecske". 1962-ben Joaot, egy parasztmozgalom vezetőjét meggyilkolják. Játékfimet forgatnának erről a valódi résztvevőkkel, ám a munkát először egy eleszkalálódott konfliktus, majd az 1964-es puccs szakítja félbe. 1981-ben a rendező visszatér a helyszínre, hogy kiderítse, mi történt azóta. A legtöbben elmenekültek, álnéven bújkálnak. Sikerül megtalálni Elizabethet is, Joao feleségét, aki újra nekiáll elmesélni férje történetét...

Téma: A dokumentumfilm arról szól, amit mutat: elmeséli Joao történetét és főleg hogy mi történt azóta a közetlen környezetével. Ebből aztán még levonhatunk további következtetéseket a brazil politikáról, társadalomról, de magáról a rendezőről is.

Tartalom: Nem árulnak zsákbamacskát, már az elején röviden összefoglalják az eseményeket. 1981 folyamán, a diktatúra enyhülésével a rendező újra ellátogat a helyszínre felkutatni a szereplőket és interjúkat készíteni velük, miközben levetíti nekik a róluk készült, megmaradt felvételeket. Ez azt is jelenti, hogy részletesebb beszámoló következik a történtekről, illetve hogy mi történt azóta, mi lett a következménye a szervezkedésnek. A dokumentumfilm középpontja Joao felesége, Elizabeth, aki először a mozgalom élére áll, majd menekülni kényszerül hátrahagyva gyerekei többségét. A helyiek, résztvevők után visszatérünk a jelenhez és Elizabeth gyerekeit keresik meg végül, akiket szétosztottak a család között. Az enyhülő diktatúrával újra lehetőségük lesz találkozni. A végső üzenet ezek ellenére változatlan: hiába más a rendszer, hiába bújkált Elizabeth, a parasztok még mindig nincstelenek, és küzdeni kell értük. Viszont nem megy el a nagy összefüggések, a politika irányába a film, szigorúan személyes igyekszik maradni és csak az érintettekről esik szó.

Forma: A kézikamerás interjúfilmes dokumentumfilmformétum szokásos jegyeit viseli magán a film néhány hivatalos képpel, újságbevágással tarkítva. Amitől picit különlegesebb, hogy illusztrációként a saját maga által forgatot játékfilmet is fel tudja használni. E játékfilm (ön)reflexiós pontként is működik, a rendező és a résztvevői is kommentálják.

Élmény: Nem dobtam hátast tőle, hiába a valóságot mutatja. Hatásosabbak a "mi lett vele" részek, ha az eredeti szereplőkkel azonosulunk és nem fordítva. Inkább történelmi jelentősége van, mint kordokumentumnak.

Érdekességek:

- A rendező 30 évvel később új részt forgatott a filmhez, épp halála előtt.

Szólj hozzá!
Címkék: dokumentum 1984 20. század Amerika Brazília Dél-Amerika 1980-as évek 2 órás IMDB 8 Eduardo Coutinho

Sárga föld (1984)

2019. május 19. 03:08 - Liberális Artúr

Rendezte: Csen Kaj-ko
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Hszüe Paj, Vang Hszüe-csi, Tan To, Liu Csiang
Megjelenés: 1984, Kína
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,3
Ajánlott írás: https://www.albany.edu/writers-inst/webpages4/filmnotes/fnf05n9.html
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/sarga-fold-huang-tu-di/movie-42045

Cselekmény: 1930-as évek, Kína. Gu Kína kommunista részéről a demokraták felügyelete alatt álló vidékre utazik népdalokat gyűjteni. Egy hagyományos parasztcsaládhoz költözik be, akik szegényes körülmények között élnek, és ahol a lányok nem választhatnak szabadon párt, a férfiak nem tudnak varni és senki sem tud írni vagy olvasni...

Téma: Elsőre egy kommunista propagandafilmnek tűnhet, amely a kényszerházasságot állítja középpontba, ám messze nem ezen van a hangsúly, hanem a Narajama balladájához kicsit hasonlóan a természetnek kiszolgáltatott vidék életén.

Tartalom: Hogy megalapozzuk a cselekményt, mindjárt egy esküvővel indítunk, amiben szinte rángatják a fiatalokat a szertartás során, érzékelteve ezzel is az előre lebeszélt házasságok kényszerét. Ha ezen a vonalon maradunk, akkor megtudjuk, hogy vidéken ez az élet rendje, egy eszköz a túlélésre, a nő sorsa. Ebbe rondít bele a kommunista Gu, amikor elmeséli, hogy náluk a nők egyenlőek és szabadon választanak párt, elültetve ezzel a parasztlány, Cujcsiao fülében a bogarat. De nem maradunk ezen a vonalon. Érkezik Gu, aki indulónakvaló népdalokat keres, hogy az ismerős dallamra kommunista szövegeket írjon, azonban a családnak énekelni sincs kedve, annyira belefáradtak az életbe. Ha mégis, akkor lassú, szomorú dalokat énekelnek. Bár Guval új szellemiség érkezik, mennie kell és valójában nem változik semmi.

Forma: Ezúttal talán fontosabb a kép, mint a tartalom. Gu egyedülisége jól látszik a hasonló öltözetű, tömegben mozgó helyiekkel szemben. A leglátványosabb a tájábrázolás, ahogy a végtelen földeket látjuk. Ehhez kapcsolódóan tudatos és kifejező a beállítás is, mert általában a nagy tájban elvesznek a karakterek, illetve attólfüggőne látjuk az eget vagy a földet nagyobb szeletében, hogy épp melyikrevan szükség. Ennek legszebb példája, amikor az apa esőért könyörögve az égre néz - ekkor csak az alakját és az eget látjuk. Amikor pedig leül enni és a földről beszél, csak a földet látjuk vele, az égről lenéz a kamera. Nem tudom mennyire tudatos vagy csak a rossz képminőségnek köszönhető, de időnként a sötétebb részek annyira homályosak és elmosódottak voltak, hogy elnyelte a mindenséget a környezet. Természetesen fontosak a dalok, amelyek nyíltan és közvetlenül kapcsolódnak az eseményekhez, de épp emiatt nem érik el azt a fokú transzcendenciát, mint pl. a Távoli hangok, csendélet esetében. A párbeszéd kevés, a természet hangjai folyamatosan jelen vannak. Kár volt az aláfestő zenéért, nem illett bele.

Élmény: Kellemesen csalódtam, a minimalista táj, a kevés párbeszéd és cselekmény csak felerősítették a film gondolatait, érzelmeit. A propaganda kicsit sok volt, de ez részben a cenzorok kielégítésére szolgálhatott, részben a korabeli filmek hatása. Ezzel együtt is viszont kissé üresnek éreztem, jobb lett volna spirituálisabban.

Érdekességek:

- A filmnek töréteni jelentősége is van, innen számítják az ázsiai újhullám kezdetét, annyira eltért az addig megszokott filmektől.
- Az operatőre az a Csang volt, aki az Élnit is rendezte később.
- Jelképes, hogy a történet helyszíne a Senhszi tartomány, ami a kínai civilizáció bölcsőjének számít.

Szólj hozzá!
Címkék: 1984 dráma 20. század Kína Ázsia 1980-as évek Kelet-Ázsia IMDB 7 1 órás Csen Kaj-ko Hszüe Paj Vang Hszüe-csi Tan To Liu Csiang

Narajama balladája (1983)

2019. május 18. 03:43 - Liberális Artúr

Rendezte: Imamura Sohei
Műfaj: -
Főbb szereplők: Ogata Ken, Szakamoto Szumiko
Megjelenés: 1983, Japán
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,9
Ajánlott írás: https://www.dvdtalk.com/reviews/33718/ballad-of-narayama-1983-the/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/narajama-balladaja-narayama-bushi-ko/movie-121566

Cselekmény: Japán, 19. század. A hegyek közti faluban az élet mindennapos harc az élelemért, ezért az a szokás, hogy 70 felé az idősek elmennek meghalni a Nara hegyre, hogy ne jelentsenek terhet családjaiknak. E korhoz közelít Orin is, akinek három fia és már unokája is van, csakhogy makkegészsééges, még gúnyolják is miatta. A legidősebb fiú, Tacuhei (Ogata Ken) nemrég özvegyült, de szerencsére a szomszéd faluban is akad egy friss özvegy, aki hozzájuk költözik, így előnyös. A középső fiú a rossz hírben álló család egyik lányát ejti teherbe, így feleségül veszi, de ez újabb két lhes szájat jelent. A legkisebb fiú állandóan büdös,ezért mindenki gúnyolja és senki sem hajlandó lefeküdni vele...

Téma: Ez eddig úgy hangzott, mint egy romantikus felnőttfilm, pedig messze áll tőle. A fő vonulata a nagyi hegyremenetele és arra való felkészülés, ami tulajdonképpen egyenértékű magával az élettel. De nem ezt érzem a legfontosabbnak benne, hanem a falu életét, működését bemutató részeket, amelyek mintegy leképezve társadalmunkat, a természethez hasonlóan rideg és kegyetlen, nincs benne hely érzelmeknek. Hogy ezzel Imamura a kora társadalmának akart üzenni vagy nem is a társadalomra gondolt, hanem az életre, azt nem tudom, de szerencsére nem veszett ki világkunból az együttérzés.

Tartalom: Hamar megismerjük a főbb karaktereket és a sztori lényegét a hegyről, de mélyebben csak Orinban és Tacuheiben merülhetünk el, a többiek egy-egy vonással el vannak intézve. Falusiak lévén egyébként is egyszerűek, ösztönösek, durva lelkűek. Orin fő hajtóereje, hogy megfeleljen a falu elvárásainak, kerüli a szégyenteljes helyzeteket, mert férje korábban megtagadta, hogy felvigye anyját a hegyre, így az egész falu megvetését kellett viselnie. Tacuhei a komplexebb, anyja nyomdokaiban jár, de láthatóan szenved a szabályoktól és szíve mélyén azt tenné, mint apja. A falu közben tobzódik a "bűnben", elfogadott a gyilkosság, a szabados szex - a szabályok csupán egy dolgot szolgálnak: a közösség túlélését. Ezért van, hogy a piti krumplitolvaj családdal szemben a lehető legerélyesebben járnak el, hogy finoman fogalmazzak. Ilyen az élet és ilyen a természet, és ez utóbbi rendre párhuzamba kerüla falu életével,egyflől a hasonló történések miatt, másfelől mert a szellemként tisztelt természeti jelenségek, állatok, növények átszövik fizikailag is a helyet, mintha csak a része lenne (és hát az is volt; mi szakadtunk már el annyira tőle, hogy nem vagyunk a része).

Forma: A leglátványosabb része kétségkívül a természet szembeállítása a faluval. Kezdetben feltűnően ellentétes a kettő: a természet tiszta és ártatlannak tűni, színes. világos, míg a falu és a falusiak sötétek, piszkosak, állatiasak. Idővel azonban a természet is kimutatja foga fehérjét és egyre jobban a sötétebb oldalát láthatjuk meg. Egyszer szerepel különlegesebb képi világ, amikor megjelenik egy "szellem" és kifakul a kép, hogy érzékeltesse a spirituálisabb olvasatot. Egyébként a legfőbb erénye talán a jó ritmusérzék, ez adta az erejét az ítéletvégrehajtásos jelenetnek is. Ami zavart, az Orin maszkja, ugyanis látható volt, hogy egy fiatalabb színésznő játsza, nem értem miért nem lehetett egy 60-70 éves színészt keresni hozzá.

Élmény: Amikor 2014-be belekezdtem a filmezésbe, az első adag film egyike ennek az eredetije volt, ugyanis ez egy remake. És ha jól emlékszem, arről készítettem az első próbaírásomat is. Bár a történet a fő cselekményszálban egyezik és néhány jelenet is átkerült, a kettő film másról szólt. Itt a világ rideg, kegyetlen, az életnek és az érzelmeknek nincs nagy értékük. Pesszimsta világkép, talán csak elrettentésképp, viszont én épp a meleg, humanista hangulatúakat szeretem. Filmnek jó, nekem nem annyira :)

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Ogata Ken (Enyém a bosszú), Baiso Micuko (Enyém a bosszú, Árnyéklovas), Tonojama Taidzsi (Társasházi élettörténetek, Az érzékek birodalma, Enyém a bosszú)
- Az idősek lehagyása, az ubaszute létező, ám valószínűleg ritkán alkalmazott szokás, de világszerte megtalálható.

Szólj hozzá!
Címkék: 1983 20. század Japán Ázsia 1980-as évek Kelet-Ázsia 2 órás IMDB 8 Imamura Sohei Ogata Ken Szakamoto Szumiko

Amor Estranho Amor (1982)

2019. május 14. 00:23 - Liberális Artúr

Rendezte: Walter Hugo Khouri
Műfaj: dráma, erotikus, krimi
Főbb szereplők: Vera Fischer, Tarcisio Meira, Xuxa Meneghel, Iris Bruzzi, Otavio Augusto, Walter Forster, Marcelo Ribeiro, Mauro Mendonca
Megjelenés: 1982, Brazília
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 6,0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy kb. "fura szerelem". 1930-as évek(?), Brazília. A kiskamasz Hugót lepasszolja az őt nevelő nagyi a fiú anyjának, Annának, miután a nő késik a számlák fizetésével. Hogy miért a nagyi neveli a fiút? Nos, mert Anna egy előkelő bordélyházban él és dolgozik, ahová az ország leghatalmasabbjai járnak. A bordélyház az ambíciózus politikus, Osmar (Tarcisio Meira) tulajdona, aki teljesen odavan Annáért, így a madame végül engedi ideiglenesen pár éjszakára, hogy a kisfiú maradjon. A lányok persze azonnal rávetnék magukat az ártatlan Hugóra, sőt, egyikük meg is teszi a meztelen női testekkel még csak ismerkedő fiúval...

Téma: Nem találtam róla értékelhető leírást, a legtöbben csak sima erotikus filmnek látják, de a rendező életművét látva biztosak lehetünk benne, hogy ez valamilyen allegorikus történet tekintettel az erős politikai kontextusra. Ennél konkrétabbat sajnos nem tudok írni, csak találgatok, hogy a bordélyház talán maga Brazília lelke, lényege, benne az igazi maggal, az anyával, akivel eggyé válva Hugo felfedezi saját identitását. De talán ez csak belemagyarázás.

Tartalom: Tehát az alaphelyzet az, hogy a nagyi lepasszolja Hugót a bordélyházban dolgozó anyjának, mert az nem fizetett eleget érte. Anna kiváltáságos helyzetben van, mert a villa tulaja, amelyben a bordélyház üzemel, szerelmes belé. Anna nagyon nem szeretné, ha a fiú szemtanúja lenne annak a világnak, ami a házban zajlik, ezért elzárja, amennyire lehet, de persze egy kíváncsi gyereket nem lehet visszatartani. A lányok (sajnálatomra) mind fehérek, de szegény családból származnak, így olcsón megfizethető "luxust" jelentenek. Hugo még csak kamaszodik, így egyelőre nem tudja hova tenni a meztelen női testeket, de persze érdeklődik, a lányok pedig életszerűtlen vággyal hajtanak arra, hogy lefeküdjenek vele. Spoiler: miután Hugo többféle aspektusával szembesül a szexnek, végül maga az anyja teszi magáévá, de gondolom ez inkább jelképes aktusa (ha ha) annak, amit fentebb pedzegettem az identitásról. Erre utal az is, hogy Hugo később visszatér a házba és jótékony célra ajánlja fel, miközben a többi hagyományos múltat jelentő villát lerombolják. A történet másik fő eleme a nagypolitika, Osmar és Benicio képviselik az ún régi köztársaság "kávé tejjel" ideológiáját az összefogásról, de hiába szövögetik óvatosan biztosnak tűnő játszmájukat, puccs jön és diktatúra. Ez vélhetően inkább az aktuális diktatúrának szólt, a bordélyházat végülis nem érintette.

Forma: Az erotikus film-jelleg vélhetően annak köszönhető, hogy a diktatúra a műfaj erkölcstelensége ellenére nem cenzúrázta ezeket, mert legalább nem politikai filmek voltak. Már nem emlékszem fiatalkoromból, milyenek voltak a korabeli szoftpornós aktusok, de itt kimerül nagyjából a meztelenül ölelkezésben és puszilgatásban. Mindenesetre a Google hamarabb ad ki pornóoldalas linkeket róla, mint sok filmeset. A képeken látszik az esztétikai érzék, a vágások (pl. a végén) egészen avantgárdok tudnak lenni, de kár az óvatoskodó erotikáért; nem a pornográfia hiánya miatt, hanem mert táncszerűen kifejező lehet egy-egy szeretkezés, és ezzel csak ritkán éltek. Szexben azért ennél eddigre már voltak sokkal durvább filmek is. A korabeli és klasszikus zenei betéteket jól válogatták össze. A színészi játék nem túl magas színvonalú, főleg Hugónál zavaró, hiszen ő van a központban - ugyanakkor ügyes megoldás volt melléhelyezni jelenkori, visszamelékező énjét, ahogy figyeli önmagát.

Élmény: Nagyon sajnálom, hogy nem találni róla igényes elemzést, mindenki az erotika-vonalon pörög és meg sem próbálják esztétikailag értelmezni a filmet. Mai szemmel már nem túl izgató, ami pedig a valós tartalmát illeti, jobb lett volna több jel, hogy egyetemesebben értelmezhető legyen, mert így kicsit tág teret hagyott.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Tarcisio Meira (A Föd kora)
- A szereplőgárda érdekes: Vera Fischer (Anna) 1969-ben szépségkirálynő lett, így nem kicsi presztízs lehetett őt rávenni a meztelenkedésre. Marcelo Ribeiro pedig kora ellenére "veterán" volt, nagyjából ugyanezt a szerepet játszotta el a rendező egy évvel korábbi filmjében is.
- És akkor ejtsünk szót az egyik fő tulajdonságáról a filmnek: Ribeiro itt még 11-12 éves valóban, tehát a fő téma a filmmel kapcsolatban, hogy eléggé pedofil, hiszen láthatóan nincs dublőre a fiúnak, mégha nem is történik valódi aktus.
- De mégsem ettől lett igazán hírhedt Brazíliában, hanem egy véletlen kapcsán: a Tamarát alakító Xuxa ugyanis ekkor még kezdő modellként bevállalta a szerepet, rövidesen azonban óriási sztár lett, Pelé szeretője, és a poén, hogy egy gyerekműsor házigazdájaként lett igazán naggyá. Így aztán igyekezett is minden eszközzel eltüntetni a filmet, ami egyébként nem is nagyon van forgalomban, elvégre mégis egy gyerek majdnem-szexel benne.

Szólj hozzá!
Címkék: krimi 1982 erotikus dráma 20. század Amerika Brazília Dél-Amerika 1980-as évek Vera Fischer 2 órás IMDB 6 Mauro Mendonca Walter Hugo Khouri Tarcisio Meira Xuxa Meneghel Iris Bruzzi Otavio Augusto Walter Forster Marcelo Ribeiro
süti beállítások módosítása