Tartalom:

A kamasz fiát, Danielt egyedül nevelő anya munka miatt messzi városba költözik. Danielnek kezdetben jól megy a beilleszkedés, még a csinos Alival is összemelegedik, ám ezt elég rossz néven veszi a lány exe, a karatebajnok Johnny, és minden lehetőséget megragad, hogy bandájával beleköthessen és elverhesse.  Az egyik komolyabb verésnél Daniel szerencséjére közbelép a lakótelep japán házmestere, Mijagi, és egyedül lekaratézza a karatésokat. Több se kell Danielnek, megkéri, hogy tanítsa meg, hogy ne bánthassák többet...

Ez se egy mély film, tipikus 1980-as évekbeli szórakoztató darab. Alapvetően annyi lenne a fő üzenete, hogy Daniel megtanulja, a karate nem verekedést jelent, hanem egy egyensúlyra törekvő életformát (bár ennek az egyensúlynak semmi nyomát sem látni).

Megvalósítás:

Hogy Daniel tiszta lap lehessen, a történet egy költözéssel indít, azaz korábbi életét teljesen ott kell hagynia. Kezdetben jönnek a barátok és még a szerelem is, de rögtön belerondít az egészbe az ellenpólus, aki véletlenül pont karatebajnok. Innentől kezdve Daniel élete pokollá válik, és ebből lehetne csinálni egy egész jó kis iskolai zaklatós filmet is, ahogy az amúgy pozitív beállítottságú Daniel megtörik, de amikor legnagyobb a baj, belép a színbe a véletlenül pont a karate szülőhelyéről származó házmester. A történet szerencséjére Johnny oktatója pont akkora geci, mint Johnny, és az egész karateiskola ellentétes Mijagi szellemiségével: erőszakos, kegyetlen. Lényeg a lényeg, Danielnek van két hónapja felkészülni a verekedésre, az edzés azonban sokkal inkább élni tanítja meg, mintsem ütni. Eközben megismerjük Mijagit kicsit jobban, neki Daniel jelenti azt a pótlékot, ami az egyensúlyához kell. Van még egy kicsit feleslegesen beleszőtt gazdag-szegény ellentét is, ami szintén Daniel önelfogadásához járul hozzá. Karaktereink többsége bántóan egyszerű, és őszintén szólva a történet se túl életszerű rengeteg szempontból. Még nem esett szó róla, de kellemesen humoros, ami többnyire Mijagi különcségeiből adódik.

A képi világa hasonló Rockyéhoz, tulajdonképpen semmilyen, amíg nem jutunk el az edzéshez, ahol szép vágóképekkel lehet szemléltetni a haladást. magát a végső leszámolást szintén túlságosan gyorsan intézik el, mint a Rockyban. Nem tudom mennyi volt benne a kaszkadőrmunka, de látszólag többször a színészek verekedtek és elég jól csinálták. A Mijagit alakító Pat Moritát szokták kiemelni, mint akinek a karaktere elviszi a show-t, pedig elég volt visszafognia magát vagy épp ellenkezőleg, túlzottan átmennie japánba, amikor berúg. Pedig szegény tősgyökeres amerikai volt... Inkább Ebert azon véleményét osztom, hogy a Danielt alakító Ralph Macchio alakítása volt elmondhatatlanul természetes. És nem tudom hogy csinálta, de 23 éves létére nem mondtam volna 15-nél többnek.

Élmény:

Szerencsére ez azon filmek közés tartozik, aminek nem áll rosszul az öregedés. Felnőtt szemmel persze vannak zavaróan életszerűtlen részei, de összességében izgalmas és vicces, szórakoztató.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: William Bassett (Pokoli torony)
- Még négy film készült a témában, a legutóbbi 2010-ben.
- Állítólag - érthető módon - megugrott a karate iránt érdeklődők száma.
- A Johnnyt alakító színész 2007-ben rendezett egy videóklipet, amihez összeránotta a stáb nagy részét.
- Készült egy népszerű paródiavideó is, amelyben azt elemzik, hogy valójában Daniel a köcsög és Johnny a jófiú,

Következik: Elkülönítve

Tartalom:

Egy kis róka árván marad, miután anyját levadászták. A közelben lakó magányos özvegyasszony (Jeanette Nolan) talál rá (erre némileg rásegítenek az erdei madarak), magához veszi és Todnak nevezi el. Ugyanezen a napon a szomszéd vadász kölyökkutyát visz haza és a Szimat (Corey Feldman) nevet adja neki. A két újszülött összebarátkozik és sokat játszanak, amíg a vadász észre nem veszi, hogy egy róka jár a birtokára. Üldözőbe veszi és kis híján lelövi Todot, majd ráförmed az özvegyre, hogy ha még egyszer meglátja a rókáját, tényleg elkapja. Eljő a tél, és a vadász a hegyekbe vonul vadászni és kiképezni Szimatot.  Mire tavasszal visszatérnek, a felnőtt Szimat (Kurt Russell) már tudatában van annak, hogy ellensége Todnak (Mickey Rooney), aki továbbra is vágyik barátjával játszani...

A téma sokkal komolyabb tanmese, mint amit várhatunk - és amit a történet feldolgoz. Azt ugye nem kell mondanom, hogy arról szól, hogy a róka és a kutya hiába jönnek ki jól egymással, szerepeik szerint egymás ellenségének kell lenniük. Csak sajnos ennek a kérdésnek a felvázolásánál megáll a történet és nem igazán vizsgálja, megelégszik a felvetésével.

Megvalósítás:

A történet három főbb részre oszlik: a kölyökállatok megismerkedésére, ami egyben felvázolja az alapkonfliktust is, miszerint a vadász az bizony vadászik, a róka pedig egy zsákmányállat. Már itt is van problémám, ugyanis nem foglalkozik azzal nagyon, hogy Szimat ösztönből vadászik vagy a vadász (azaz a társadalom) kényzeríti-e rá a szerepet. Ezen első harmad másik problémája, hogy nem igazán látjuk a két főhősünk barátságának megalapozását, elmélyülését, így kevéssé tudunk azonosulni a helyzettel. A második szakaszra Szimatot végképp vadászkutyává szocializálják, illetve megszakítják a barátságot azzal, hogy Szimat idős "mestere", Vezér megsérül Tod üldözése közben, ami bosszúért kiált (eredetileg meg is halt volna, de sajns életben hagyták). Egy megható jelentben az özvegy kirakja egy rezervátumban Todot, hogy ne fenyegesse többé veszély, és ezzel kezdődik az utolsó harmad, ahol összekerül két főhősünk, de elmarad az igazi dilemma feloldása egy hollywoodi fordulatnak köszönhetően, amit most nyilván nem írok le. Van még a történetnek egy humorosnak szánt mellékszála Tod barátaival, akik madarak és egy hernyót próbálnak elkapni, illetve belekerül egy szerelmi szál is a végére.

A képi világa nem tetszett, kidolgozatlan. Az 1950-es évek óta tartó ceruzásabb stílust láthatjuk még, ami nem baj, de nagyon észrevehető hogy hol kezdődik a háttér és hol a mozgatott rajz. Egyes helyeken a színezés és durván elüt mindentől (ld. vadász nadrágját). Természetesen megint akkor lesz oigazán jó, amikor kénytelenek kifejezni valamit a rajzzal. Konkrétan a medvetámadásra gondolok, ahol az akció érdeképen gyors vágások jöttek kamerarángatással; itt a rajz is sokkal elevenebb és majdnem expresszionistába megy át. A "színészi" játék, azaz a mimika azonban nem rossz, két jó jelenet is van, ahol az arcok szerephez jutnak: özvegy és Tod elválása, valamint a vadász és Szimat szemezése, ami a Nagyvárosi fényeket idézte fel abban a felfokozott érzelmi állapotban. Disney-rajzfilmként nem szabadulunk meg a betétdaloktól sem, amik indokolatlanok ugyan, de nincs sok belőlük, és ami van, néha az is többször próza. Tovább enyhíti a helyzetet, hogy Pearl Bailey a Carmen Jones után is itt kurva hitelesen tud előadni.

Élmény:

A rajzfilm fontos mérföldkő volt a Disney történetében: egyrészt nem csupán mese volt, hanem erkölcsi példázat is, ami addig kevésbé volt jellemző. Másrészt ez volt az utolsó darab, amin dolgoztak a Disney nagy öregjei, akik még egykor a Hófehérkével kezdtek. A téma izgalmas, alkalamas arra, hogy gyermeki és felnőtt szinten is eljátszadozzanak vele, de ez sajos elmarad, miközben a viccek bénán erőltetettek és kevés időt szánnak a karakterekre is. De még így is került bele pár kiemelkedő jelenet, szóval szerintem simán a jobb Disney-rajzfilmek közé tartozik. Ma már sokkal jobban és ügyesebben megcsinálták volna.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Mickey Rooney (Bolond bolond világ), Kurt Russell (A dolog, Forrest Gump), Corey Feldman (Kincsvadászok, Állj mellém), Pearl Bailey (Carmen Jones), Sandy Duncan (Éjféli cowboy), Jeanette Nolan (Pszichó), John Fiedler (12 dühös ember, A siker édes illata), John McIntire (Pszichó), Richard Bakalyan (Kínai negyed)
- Jack Albertson (a vadász) a film megjelenésének évében hunyt el 74 évesen.
- Jeanette Nolan (özvegy) és John McIntire (borz) házasok voltak.
- Talán fura lehet Kurt Russell akciósztárt látni egy rajzfilmben; a titok nyitja, hogy Disney gyerekszínészként kezdte pályafutását.
- A film kezdeti szakaszán dolgozott Reitherman is, ő karolta fel a projektet, miután a családban volt már háziróka. Későb azonban kreatív nézeletérései támadtak a fiatalokkal és otthagyta őket.
- 2006-ban készült egy "folytatás" is, amiben a még kölyök állatok kalandjairól mesélnek.

Következik: Karate kölyök

Tartalom:

Egy tipikus amerikai kisvárosban a közeli tó szennyezése olyan durva mértékűre nő, hogy az öttagú Simpson család környezettudatos kislánya, Lisa aktivistáskodásba kezd és eléri, hogy megtisztítsák a tavat, mielőtt katasztrófa törne ki. Később hétvégén a templomban Simpson nagypapának látomása támad, kurtafarkú veszedelemről hadovál önkívületi állapotban.  Eközben az impulzív családapa, Homer Simpson és rosszcsont kisfia, Bart egymást szívatják, aminek végén a fiú csúnyán megszégyenül, csalódik apjában és vonzódni kezd a sokkal törődőbb szomszéd apukához. Homer még aznap megment egy viccesen felöltöztetett malacot a levágástól és hazaviszi. Felesége, Marge megdöbbenve veszi észre, hogy a malac kurtafarkú...

Három téma van a történetben, de egyik sem központi: az első környezetvédelmi, de csak ürügyet szolgáltat a bonyodalomhoz, valójában nem fejtik ki. A második téma egyértleműen az egyház, vagy legalábbis a vallási bigottság, ugyanis elég gyakran válik gúny tárgyává. Végül ott a családi és a közösségi élet, ahol szintén nincs igazi konklúzió vagy megállapítás, és ezt maga Homer is elismeri ("Kockáztatom az életem, hogy megmentsem azokat, akiket utálok, olyan okokból, amiket nem értek.") :D

Megvalósítás:

Kezdjük a legfontosabbal: a Simpson család egy világrekorder matuzsálemi kort megélt sorozat. Ennek nem kéne szabad hatással lenni a filmre, ha kortalan alkotással állunk szemben, a jelen kor nézőit viszont épp ki kell elégíteni és nem untatni azzal, amit ekkor már majd' 20 éve tudtak. Nyilván lehetetlen szűz szemmel nézni, de azt hiszem a karakterek rövid felvázolása sikerült, de valószínűleg elvesznék a karakterek tengerében, és azt hiszem voltak olyan poénok is, amelyek a sorozat ismerete nélkül nem működnek. Na de próbáljuk meg objektívan kielemezni: adott egy átlagos család egy nem túl okos, impulzív apával, mindent tűrő háziasszony anyával, egy rosszcsont kisfiúval és egy okoska kislánnyal. Az apa a lányát a környezetszennyezéssel, a fiát cserben hagyással, a feleségét oda nem figyeléssel teszi próbára, a végén pedig fausti módon belátja, hogy a közössége nélkül mit sem ér az élete. A három elmített téma közül az első a környezetszennyezés, ami apokaliszist szabadít a városra a felelőtlen és kényelmes emberek miatt, de ennyiben ki is fúj sajnos a szerepe. A második említett téma a vallási képmutatás, ami viszont nem illeszkedik a sztroiba, egyszerűen csak folyamatos poénok tárgyát jelenti, így ez sincs igazából kivesézve. A harmadik téma, a közösség (családi és tágabb értelmben véve) az, ami talán a leginkább a középpontban van. Itt az apa önzése az, ami tönkretesz mindent és ennek feladása teszi jóvá a bűneit. A humor forrása a sorozat 20 év alatt felépült karakterei mellett - amelyeket érezhetően rutinból hoznak már - a teljesen váratlan húzások, amelyek sokszor direkt úgy épülnek fel, hogy becsapják a várakozásainkat (pl. Bart pénisze). Az amúgy jellemzően képtelen, abszurd humor tele van még popkulturális utalásokkal, na és persze rengeteg politikai-társadalmi iróniával.

Az animáció jól láthatóan szebb, a szélesvászon miatt nagyobb léptékű, részletesebb, van benne 3D. Sajnos azonban az esztétikummal nem nagyon foglalkoznak, és ennek a hiánya akkor érezhető a legjobban, amikor van benne, mint pl. Homer látomásánál. Lehet hogy nem is illene hozzá, de attól még baj. A tartalmi poénok mellett legalább annyi vizuális is van, és nem feltétlenül egyszerű esések tarkítják, hanem gyakran kreatívak (ld. például a már fentebb említett Bart-péniszt). A színészekről nincs értelme beszélni, mert 1) rutinosak, 2) nem látjuk őket, 3) de legfőképpen azért, mert az események pörögnek és nincs idejük kibontakozni, belemenni egy-egy karakter mélységeibe.

Élmény:

Az a baj, hogy már láttam párszor a filmet, így nem volt meg az elsőség varázsa. Próbálom objektíven nézni, és akkor egy kedves, vicces, találó kritikákat megfogalmazó filmmel állunk szemben, mint amilyen maga a sorozat is. A mérleg másik oldalán az van, hogy már nem tud meglepetést okozni és hogy nem volt elég összeszedett a témáit illetően, miközben a képi világa sem nyújt kiemelkedőt. Ahogy több kritika is találóan megfogalmazta, olyan, mint egy hosszabb epizód.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Hank Azaria (Szemtől szemben), Harry Shearer (A palást, Csillagok háborúja, A turné, Guffmanre várva, A Truman Show), Albert Brooks (Taxisofőr, Némó nyomában), Tom Hanks (Forrest Gump, Apolló 13, Toy Story 1-2-3, Ryan közlegény megmentése, Halálsoron, Kapj el ha tudsz)
- A Simpson család 1989 óta fut, hamarosan jön a 30. évad. A nézettsége persze sokat esett a kezdeti 20 millióról a mai átlag 4 millió körüli, de ez elsősorban a tévézési szokások megváltozásával magyarázható.

Kapcsolódó hírek:

- Sikeres a rekorddöntési kísérlet: a Simpson-család újabbb szempontból a leghosszabb sorozat: https://index.hu/kultur/2018/04/30/a_simpson_csalad_lett_a_leghosszabb_tevesorozat/

Következik: A róka és a kutya

Tartalom:

A Griswold-család, névleg Clark, az apa, Ellen, az anya (Beverly D'Angelo), valamint kamaszodó gyerekeik,  Rusty (Anthony Michael Hall) és Audrey kéthetes vakációra indulnak Chicagóból Los Angelesbe, a Walley World szórakoztatóparkba (a Google Maps szerint a táv 35-40 óra alatt letudható). A család repülne, de az apa ragaszgodik hozzá, hogy új autójával menjenek, hogy egyrészt útbaejthessenek néhány látványosságot, másrészt több időt töltsön együtt a család. Az első probléma már a nulladik napon megakasztja a terveket, ugyanis az autókereskedő (Eugene Levy) nem a megrendelt autót szállítja ki a családnak...

Hümm-hümm... vígjáték, amely némileg számba veszi az Egyesült Államok néhány jellegzetességét és szőrmentén megemlíti, hogy fontos időt tölteni a családdal, de ne várjunk tőle semmi mélységet.

Megvalósítás:

Szóval adott egy kétbalkezes apa, aki szórakozni viszi a családját akkor is, ha beledöglenek, adott a józan anya és van két kamaszodó gyerek, akik pont a legmegfelelőbb korban vannak ahhoz, hogy még engedelmesen tűrjenek, de azért már beszólogatnak a szülőknek. Az országot átszelő utazás során szembejönnek velük Amerika jelképei és sablonkarakterei rögtön a simlis autókereskedővel kezdve a bűnöző gettólakókon át a vérfertőző rokonokig. A gond valahol ott kezdődik, hogy a Blues Brothers-hez hasonlóan a film nem tudja eldönteni, hogy teljesen elborult humorral operáljon-e vagy próbáljon némileg realista maradni, és ettől a két szék közé esik. Mert van pl. két elég morbid poén, amiken egy Airplane-típusú vígjáték esetében nevetnék, itt azonban ízléstelennek hatottak. A karakterek önmagukban ritkán viccesek, nincsenek vicces beszólások, a humorforrást inkább a felmerülő problémák adják.

Még nagyobb baj, hogy ha van is poén, rossz ütemben tálalják és emiatt nem lehet rajtuk nevetni. Vannak vizuális gegek, de ahogy fentebb írtam, elsősorban a nem várt helyzetekre építenek. A színészek karikatúrák, de inkább csak rosszak. A zene legalább illően vidám.

Élmény:

A rövid sorokból és tartalmukból gondolom már érezhető, hogy nagyon nem jött be a film. Megkockáztatom, ez volt az egyik legrosszabb filmélményem. A poénok rosszul időzítettek voltak és nem illettek a film jellegéhez és nem is voltak számomra viccesek. Gondolom azért kerülhetett a listámra, mert anyagilag elég sikeres volt, hogy még négy folytatás készüljön hozzá.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Beverly D'Angelo (Annie Hall, Amerikai história X), Anthony Michael Hall (Nulladik óra, Ollókezű Edward, A sötét lovag), Randy Quaid (Az utolsó mozielőadás, Függetlenség napja, Túl a barátságon), John Candy (Blues Brothers, Reszkessetek betörők), Brian Doyle-Murray (Idétlen időkig, Guffmanre várva), Eugene Levy (Guffmanre várva)

Következik: A Simpson család - A film

Tartalom:

A hétéves Evan apját elmegyógyintézetben kezelik, így érthető, hogy anyja (Melora Walters) megijed, amikor a fiú gyilkosságokat kezd rajzolni és emlékezetkiesései vannak. Ha ez nem lenne elég, az egyik baráti szülő (Eric Stoltz) molesztálja őt és lányát, Kayleigh-t (Irene Gorovaia), amikor pedig meglátogatja apját (Callum Keith Rennie), megpróbálja megölni. Orvosa tanácsára naplóírásba kezd, hátha az segít megőrizni az emlékezetét, de a kiesések folytatódnak. Hat évvel később újabb tragédiák történnek Tommy miatt, aki a molesztáló szülő fia és Kayleigh bátyja. Láthatóan féltékeny az Evan és Kayleigh között kibontakozó szerelemre, ezért pl. megkínozza Evan kutyáját. Evan azonban nem emlékszik semmire ezekből, pont ekkor jönnek mindig az emlékezetkiesések. Anyja inkább a költözés mellett dönt. Hét évvel később Evan az emlékezetkiesést kutatja egyetemistaként. A költözés óta nem volt rohama, amikor azonban előveszi a naplóját hogy beleolvasson, váratlanul ott találja magát a 13 éves testében, amikor Tommy épp elbánni készül a kutyájával, amire eddig nem emlékezett...

A pillangó-hatás annak a népszerű elnevezése, hogy egy látszólag apró dolog, mint egy pillangó szárnycsapása, beláthatatlan következményekkel járhat, akár viharrá is duzzadhat. Történetünk ez alapján többnyire arról szól, hogy Evan, aki képes visszaugrani az időben saját testébe egy rövid időre, hiába akar jót tenni, ezzel egy nem várt problémákat okoz. Ezen azonban nem lép túl valamiféle magasabb igazság érdekében, ráadásul a sztoriban is vannak logikai bukfencek.

Megvalósítás:

A történet első negyedében végigmegyünk az első idősíkon kihagyva Evan emlékezetkieséseit, hogy megismerjük a legfontosabb tudnivalókat. Ezek a kiesések mindig valami nagyobb traumához kapcsolódnak. Miután Evan felfedezi az iődutazás lehetőségét, meg nem történtté teszi a traumákat, így a pár percig tartó időutazásból visszatérve egy alternatív világba kerülünk, de mindegyikben van valami, ami kellően rosszabbá vált, hogy Evan újra megpróbálja kijavítani. Mindegik világban kapunk egy új infót, ami végül segít a megfelelő döntés meghozatalában. (Spoiler: alapvetően kétféle befejezése van a filmnek, pontosabban négy. Én a borzasztó rendezőit láttam, amelyben Evan öngyilkos lesz, mert nélküle minden jobb - honnan tudja? A másik három befejezés annak a variációi, hogy szándékosan összevész gyerekként Kayleigh-vel. Spolier vége) A baj az, hogy a történet túlságosan a "rejtélyre" és a megoldásra kezd koncentrálni, és nem játszik el a karakterekkel és az idősíkokkal, a váltásokkal, így elvész a mélység.

Ezen sokat javíthatnának a színészek, de ahogy minden kritika jogosan és rosszmájúan megjegyzi, az Evant alakító színész erre nem képes, gyerekkori alakítói gyakorlatilag lejátszák. De a többiek se túl jók. A képi világ idősíkonként eltérő, hol színesebb, hol szürkébb a helyzettől függően. Az emlékezetkieséseket tök jól oldották meg, egy jump scare-szerű vágás van bennük, de csak azután, hogy már kitalálhattuk, mik történtek. A rendezők horrofilmes múlttal rendelkeznek, szóval az ijesztgetés jólmegy nekik, a többi már kevésbé. A maszkok például (lásd a tüdőrákot vagy a drogost) szerintem elég gyengék, túlzóak lettek.

Élmény:

A film eleje a gyerekkori traumák sorozata miatt elég nyomasztóan kemény lett, és ez az legnagyobb erénye. Aztán azonban elül a dolog  (szerintem elsősorban a színészek miatt) és már csak a fordulatok, az izgalmak tartják fenn az érdeklődést. Több korabeli filmmel párhuzamot lehetne vonni, talán legjobban a Donnie Darkóval.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Irene Gorovaia (Tenenbaum a háziátok), Melora Walters (Boogie Nights, Magnólia), Eric Stoltz (Vissza a jövőbe, Ponyvaregény), Ethan Suplee (Amerikai história X), Callum Keith Rennie (Memento)
- Két rész készült még a filmből, de mindhárom története független egymástól.

Következik: Családi vakáció