Artúr filmélményei

Nagy kaszinó (1947)

2021. október 25. 19:29 - Liberális Artúr

Rendezte: Luis Bunuel
Műfaj: -
Főbb szereplők: Libertad Lamarque, Jorge Negrete
Megjelenés: 1947, Mexikó
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 5,9
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/nagy-kaszino-gran-casino/movie-10988

Cselekmény: Gerardo és haverja épp börtönben dekkolnak valami piti vétségért, de nincs kedvük letölteni a néhánynapos büntetést sem, főleg miután meghallják, hogy az olajfúrótornyoknál jó pénzt fizetnek a munkásoknak. Meglógnak, de az egyetlen hely, ahol el tudnak helyezkedni, egy kisvállalkozó, Jose telepe, akit folyamatosan fenyegetnek a nagyobb cégek. Egyetlen szórakozásuk a közeli kaszinó, ahol aztán egy átmulatott este után Jose eltűnik. Ekkor érkezik meg a városba Jose rég nem látott húga, Mercedes...

Téma: Bár Bunuel-film, nem szerzői; ez volt az első filmje közel 15 év kihagyás után, örült, hogy rendezhet valamit. Ugyanakkor mégis volt némi társadalomkritikai vagy inkább realista éle, ami előremutatott Az elhagyottak (1950) felé, részben azzal, ahogy bemutatta az olajipar véres világát, de sokkal inkább Mercedes és az olajmágnás párbeszéde, amivel kikelt a szegény többség kizsákmányolása ellen.

Tartalom: Műfajilag a charro-filmek kategóriájába tartozik, ahol a sablon alapján a magányos hős belovagolt egy településre, rendet tett, majd továbbállt. És zenés is, de erről később. Tematikáról, karakterfejlődésről, szimbolikáról nem nagyon tudok mit írni, ez egy ponyva humorral, akcióval, szerelemmel, illetve szőrmentén megjelenik a nagyvállalatok hatalma az állam felett (a rendőrség nekik dolgozik). Egy ponton lehetne kabaré is, hiszen Mercedes-t összetévesztik barátnőjével, ami félreértésekre ad okot, de ennek egyéb dramaturgiai célja van. Kissé lassan halad a történet és elég későn jutnak el a háttérben álló főgonoszhoz, így súlytalan a végső összecsapás.

Forma: Azért magán viseli Bunuel kezének nyomait is a film, van egy-egy perverzebb, szürreálisabb húzás, mint pl. a kórus karikaturisztikusabb megjelenítése, az olajtócsában matatás szerelmi vallomás közben vagy Mercedes első jelenete a kaszinóban a felrakott székek között. Ahogy említettem, zenés de a dalrafakadások illenek a történetbe. A dalok viszont nem túl izgik, koreográfia nincs, Gerardonak pedig hiába van operaénekesi múltja, unalmas, ahogy színésznek is. Ellenben Mercedes-nek van egy erősebb előadása, amikor részeget alakít.

Élmény: Bunuel-rajongóknak kötelező, hiszen ezzel a filmmel tért vissza és szórakoztató felismerni benne a jegyeit, ugyanakkor a film maga nem túl erős. Történeti érdekességnek elmegy.

Érdekességek

  • Korábban láttuk: Jose Baviera (Az öldöklő angyal)
  • Jorge Negrete (Gerardo) 1952-ben hozzáment Maria Felixhez, de 42 évesen, 1953-ban elhunyt betegségben.
Szólj hozzá!
Címkék: 1947 20. század Amerika Közép-Amerika Mexikó Luis Bunuel 1940-es évek 2 órás IMDB 6 Libertad Lamarque Jorge Negrete

Al hayatt al yawmiyah fi quariah suriyah (1974)

2021. október 22. 23:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Omar Amiralay
Műfaj: dokumentum
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1974, Szíria
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,1
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy kb. "egy szír falu mindennapjai". Egy szír faluban járunk, ahol csak kenyeret esznek és teát isznak, más nincs, ezért magas az alultápláltságból fakadó betegségek száma. Van iskola, de a tanárok természetesen nem igazán vágynak ide, aki pedig mégis eljön, az nehezen tud mit kezdeni egy romos iskolaépületben olyan állami iránymutatásokkal, hogy heti háromszor kellene fürdeni, amikor nincs is a faluban fürdőszoba...

Téma: A lényeg csak ezután kezdődik, a film valójában egy balul sikerült állami földbirtokrendezésről szól (csak erről épp a nézőnek felejtenek el szólni), aminek persze kárvallottjai a legkiszolgáltatottabb falusiak, ezért a film a latin stílus nyomán aktivizmusra szólítja fel nézőjét.

Tartalom: A történet szerkezete alapvetően ellentétpárokra épül, ahol a falusiak beszámolóit ütköztetik a hivatalos szervekéivel. Az életképekkel történő felvezetés utáni első ilyen motívum az iskola, amelyben az ellentétet az oktatott valóság (fürödjünk gyakran) és a valós viszonyok különbsége adja (de nincs víz). A második az egészségügy, ahol a hivatalnok a babonás embereket okolja, viszont az érintettek beszámolóiból itt is az derül ki, mint az iskola esetén, hogy a feltételek elégtelenek. Csak ezek után fordulunk rá a fő sztorira, a földbirtokvitákra, ahol a korábbi uralkodóréteg (1970-ben "szocialista" puccs volt), a gazdagabbak kitúrják a falusi parasztokat földjeikről, míg az állami hatóságok vagy nem foglalkoznak az esetekkel vagy nem tudnak velük foglalkozni vagy fontosabbnak tartják a rendet az igazságnál. A vége a legszebb, amikor egy idősebb falusi megunja a süket dumát és olyan őszinte dühhel mondja, hogy "éhezünk és haldoklunk", hogy azt tanítani kellene. Ezután jön a rendező felszólítása, hogy küzdeni kell az igazságért és cinkos, aki néma marad.

Forma: Egészen korrekt a képi világ, szír filmben még nem nagyon csalódtam. Szokatlan kameraszögekből felvett, költői képekkel indít, sajnos ez a későbbiekben nem lesz jellemző. Kezdetben nincs beszéd, a jelenetek pedig olyan ügyesen vannak összevágva, hogy akár játékfilmnek is elmenne. Ebben a Hortobágyra (1936) emlékeztet a montázsaival, összevágott életképeivel. Van néhány visszatérő motívum (gyerek szórja a homokot, zakatol a szivattyú, letépi ingét az idős férfi), amely ritmust ad a filmnek és a tapasztaltabb néző már sejtheti, hogy ezeknek később lesz jelentőségük, tisztára mint egy másik magyar filmben, az Apában (1966). Ebbe rondítanak bele az interjúrészletek. Probléma, hogy a kontextus nagyon hiányzik, így nekem, mint időben és térben messzi nézőnek nehézséget okoz a dekódolásuk, hogy kik beszélnek és miről. A hagyományos szír népzene nagyon hangulatos, és van egy párperces zenei blokk, ami mintha egy muszlim punkbuli lenne, szórakoztató. És ahogy már többször említettem, a végén a rendező kiszól nekünk aktivizmusra felszólítva.

Élmény: Szóval szír filmben még nem nagyon csalódtam, ez is egy viszonylag jól felépített szerkezetű film több látványos megoldással, csak a kelleténél jobban kellett a sötétben tapogatóznom, hogy megérthessem, miről szól. Volt több erős pillanata, főleg az idős férfi kiakadása ügyesen lett a végére elhelyezve tetőpontnak, ugyanakkor a filmvégi felszólítás meg valamiért nem szimpi.

Érdekességek

  • A filmben szereplő falu Dajr ez-Zaur környékén van, ami egy tízezer éves város kétmillió lakossal.
  • A film kontextusa az, hogy 1968-1973 között egy hatalmas gát, a Tabqah-gát megépült az Eufráteszen, ellehetetlenítve ezzel több ezer családot.
Szólj hozzá!
Címkék: dokumentum 1974 20. század Ázsia Szíria 1970-es évek IMDB 7 1 órás Nyugat-Ázsia Omar Amiralay

Mapantsula (1988)

2021. október 20. 23:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Oliver Schmitz
Műfaj: krimi
Főbb szereplők: Thomas Mogotlane
Megjelenés: 1988, Dél-Afrika
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,7
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: A mapantsula szó piti tolvajt jelent, ennek megfelelően főhősünk egy piti tolvaj Sowetoban (Johannesburg gettója). A történet két idősíkon halad: a jelenben a fekete "Panic" tüntetők közé keveredik, és elviszik őt is a rendőrök. Ahogy a nyomozó olvassa iratait, feltárul előttünk Panic múltja: lopásokból és rablásokból tartja fenn magát, és mindig kiszabadul legfeljebb pár hónap múlva, amiért titokban informálta a rendőrséget. A fehéreknek szobalányként dolgozó barátnőjét mindig lehúzza, az albérletre szánt pénzt elveri...

Téma: Egyfelől bepillantást nyerhetünk az 1980-as évek Sowetojába, másodszor pedig Panic jelképes elhatározását láthatjuk, ahogy egyéni boldogulását feladja a közösségének fontosabb ügyéért. Ne felejtsük a dátumot, a film 1988-as, még benne vagyunk az apartheidban.

Tartalom: A történet szerkezete érdekes, mert bár viszonylag hagyományosnak nevezhető, hogy a jelenből visszaugrálunk az időben elmesélni a jelenig vezető eseményeket, itt mindez csak a végére áll össze koherenssé és eléggé el voltam veszve. A jelenben tehát Panic a rendőrségen van kihallgatáson, a nyomozó próbál infókat kiszedni főhősünkből, bár hogy pontosan mit és miért, csak a végére tudjuk meg. Eközben ugrálunk vissza az időben, de nem a kihallgatáshoz kapcsolódóan, ezért volt nehezen követhető a sztori, hiába lineáris a másik idősíkunk is. Ebben egyrészt Panic bűncselekményeit láthatjuk, illetve hogy igazi proli (elnézést a proliktól, rosszabb náluk), aki csak lumpol egész nap, ehhez a pénzt pedig egy-egy rablásból szerzi meg. Barátnője próbálna tisztes életet élni, de fehér, gazdag munkaadója kirúgja, miután Panic odamegy kavarni a sz*rt, neki ugyanis nem tetszik, hogy a lány szolga. Kezdetben Panic-ra haragudtam, de aztán kiderült, hogy a munkaadó valóban erősen kihasználja a barátnőt. A rablások és a barátnő mellett a harmadik motívum a sowetoi élet, a szociális gondjaik, ami miatt népszerűekké válnak a "kommunisták". És bár Panic öntörvényű és látszólag nem érdeklik a szomszédai, amikor a rendőrség, mint rendszeres besúgót választás elé állítja, hogy vagy ő vagy a közössége, akkor érti meg, hogy mi az az apartheid, amiben eddig csak ösztönlényként létezett. A karaktere ehhez a feladathoz kiválóan illett, egyáltalán nem volt egy szimpatikus figura, de mivel sok időt töltött a közösségében, hiteles volt, ahogy felismerte helyzetét a történet csúcspontján.

Forma: Volt egy-két jobb beállítás (menekülés a boltból, az ablak betörése), egyes tömegjelenetek elmehettek volna dokumentumfilmbe is, az akciók viszont amatőrök is tudtak lenni. Vizuálisan és a színjátszást tekintve összességében nem volt izgalmas, bár egy motívumról még nem beszéltem: a film címe arra is utal, hogy Sowetoban a különböző bandatagokat ruháik alapján lehetett megkülönbözteti, tehát érdemes odafigyelni Panic öltözékeinek változására, hogyan lesz hétköznapi viseletből öltönyös, majd meztelen. A zene kellemes volt, kicsit afro, kicsit nyolcvanas évek, illett a helyszínhez.

Élmény: Nem tudom, néha meglepett, jobb volt összességében, mint amit a film nagyja mutat, ha ez így érthető. Tehát többnyire nem volt benne semmi érdekes, aztán egy-egy ponton tudtak akkorát villantani, hogy pozitív legyen az élmény. és fontos újra hangsúlyozni, hogy ez a film még az apartheid idején készült, így pontosabb képet kapunk, mi is volt a gond.

Érdekességek

  • A film végén megjelenik egy Stander (2003), de szerintem a tesója lehet, hiszen a mi Standerünk 1984-ben már halott volt.
  • A film tehát még az apartheid alatt készült, természetesen be is volt tiltva.
  • Thomas Mogotlane főszereplő volt részben az író is
Szólj hozzá!
Címkék: krimi 1988 20. század Afrika Dél-Afrika 1980-as évek 2 órás IMDB 7 Oliver Schmitz Thomas Mogotlane

Uta-andon (1943)

2021. október 16. 21:14 - Liberális Artúr

Rendezte: Narusze Mikio
Műfaj: -
Főbb szereplők: Hanyagi Sotaro, Janagi Eidzsiro, Oja Icsidzsiro, Isii Hirosi
Megjelenés: 1943, Japán
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,7
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Kitahacsi és apja menő nó-előadók Tokióban, aminek az apa rendkívül örül, hiszen tehetséges utódja van. Egyik utazásuk során a vonaton egy utastársuk megjegyzi, hogy van még hova fejlődniük, van ugyanis vidéken egy sokkal jobb előadó, akihez tanulni járnak tokiói mesterek is. Kitahacsi önérzetét természetesen ez nem hagyja nyugodni és felkeresi a vidéki mestert, akiről kiderül, hogy csak egy öntömjénező masszőr. Megszégyenül a profi hallgatóság előtt, a dühös Kitahacsi kiviharzik tőle. Csak másnap értesül, hogy szégyenében a masszőr öngyilkos lett. Kitahacsi apja ezért eltiltja a nótól és kitagadja fiát. Két év múlva Kitahacsi utcazenészként tűnik fel...

Téma: A japán filmművészet egy kevésbé jelentős korszaka a háborús évek, részben mert a rendezők keze erősen kötött volt, és propagandaként elfogadható filmekkel jöhettek csak ki. Naruszének ezen filmjét is ilyennek érzem, mert bár illik az eddigi filmjeinek tematikájába, valahogy mégsem mond semmit. Kitahacsi bűnt követ el és megbűnhődik és jóváteszi és minden szép és jó lesz.

Tartalom: A történetet hadd spoilerezzem el kicsit: Az első harmadban tehát Kitahacsi nó-mesterként megszégyenít és öngyilkosságba kerget valakit, amiért kitagadják; a második harmadban utcazenészként vezeklésképp megtanít egy rászorulót művészetére, a harmadik harmadban pedig feloldozást nyer. Ez ugye alapvetően egy előremutató, szilárd erkölcsi magatartás, méltó egy dicső japánhoz, szóval átment a vizsgán. Na és mitől naruszés? Mert már harmadjára egy (játékidőben) egyenrangú női és férfi páros viszonyáról szól alapvetően a történet, és ahogy a Curuhacsi Curudzsironál (1938), itt is alapvetően a művészet, a művész vannak a középpontban. Gyanítom, hogy itt is szó lehet önéletrajzi elemekről, ahogy a fiatal és önhitt Kitahacsinak alázatot kell tanulnia. Ennél többet nem sikerült felfedeznem benne, nincs igazi mélysége a sztorinak vagy a karaktereknek, bár az is simán lehet, hogy a megfelelő ismeret hiányában simán elsiklottam fontos kulturális-társadalmi dimenziói felett.

Forma: Képileg messze a legjobb része az volt, amikor Kitahacsi táncot tanít az erdőben, emlékeztetett a Curuhacsi Curudzsiro (1938) erdős jelenteire, ahol a fák a méreteik miatt jelentéktelenné alacsonyítják az embereket. Ennél azért fontosabb, hogy a film kis híján musical, hiszen többször is tanúi lehetünk zenés előadásoknak. Itt természetesen nagy problémát jelent, hogy külföldiként nem tudjuk értelmezni és megítélni a nó-előadásokat, pl. simán lehet, hogy a vidéki dicsekvő előadása tök jó volt, Kitahacsié pedig gyenge, és ez mindjárt szatirikussá tenné az egész filmet.

Élmény: Nem volt túl erős élmény, egyszerű tanmese, amiből sokkal többet is ki lehetett volna hozni, persze nem ismerem a körülményeket, hogy 1943-ban ez mennyire volt lehetséges.

Érdekességek

  • Korábban láttuk: Janagi Eidzsiro (Oharu élete)
  • A cím fény-dalt jelent.
Szólj hozzá!
Címkék: 20. század 1943 Japán Ázsia 1940-es évek Kelet-Ázsia 2 órás IMDB 7 Narusze Mikio Hanyagi Sotaro Oja Icsidzsiro Isii Hirosi Janagi Eidzsiro

Dona Barbara (1943)

2021. október 13. 22:15 - Liberális Artúr

Rendezte: Miguel M. Delgado, Fernando de Fuentes
Műfaj: dráma, romantikus
Főbb szereplők: Maria Felix, Julian Soler, Maria Elena Marques
Megjelenés: 1943, Mexikó
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,3
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/dona-barbara/movie-105344

Cselekmény: A városi jogász Luzardo hazaérkezik rég nem látott családi, vidéki birtokára rendbetenni azt, amire nagy szükség is van, mert korrupt felügyelője nem kevés birtokot és állatot játszott át a szomszédoknak. Az egyik szomszéd a hírhedt, gyilkosságtól sem visszariadó Dona Barbara (Maria Felix), aki férfialó és férfigyűlölő boszorkány hírében áll, ami érthető is, miután fiatalabb korában szerelmét szeme láttára ölték meg, majd megerőszakolták. Luzardo hazaérkezése után azonnal nekilát rendbetenni a dolgokat: felügyelőjét kirúgja, a birtokhatárokat bírósággal kijelölteti, de még a család egykori riválisának lányát, Mariselát (Maria Elena Marques) is oltalmába veszi, miután a lány alkoholista apja "eladná" a lányt egy rekesz whiskyért...

Téma: Az egyik legnépszerűbb latin regény filmfeldolgozása Venezuela modernizálásának állít emléket, ahogy a civilizációt jelképező Luzardo legyőzi a primitív vidéket jelképező Dona Barbarát. Erre magamtól nem jöttem volna rá, ennyire nem volt egyértelmű a jelképrendszer, én inkább társadalmi-hatalmi megszemélyesítéseket sejtettem a karakterekben.

Tartalom: Az alaphelyzetet azzal ágyazzák meg, hogy az érkező Luzardonak elmesélik Dona Barbara történetét. Barbara szegény vidéki lány volt a korábban leírt tragédiával, onnantól kezdve tudatosan használta testét és kihasználta a szeretőit, hogy nagyobb hatalma legyen. Ezzel szemben Luzardo kifinomult városi ember, aki a jog eszközeivel próbál érvényt szerezni az igazságnak/akaratának. Namármost ehhez képest nem primitív-civilizált összecsapást láthatunk, Dona Barbara semmiben sem marad el Luzardo intellektusától, csupán módszerei mások: erőszak, csalás, boszorkányság (ez utóbbi is elég felemásra sikerült, látszólag semmi jelentősége nincs, csak babona). De valódi konfliktus még így sincs köztük, mert Luzardo szerencséjére hasonlít Dona Barbara egykori szerelmére; szóval Luzardo semmilyen szempontból sem győzedelmeskedett, sőt, a történet épp azt bizonyította, hogy a jog az erő oldalán van. Nem mellesleg Dona Barbarából alig látunk valamit abból, ami megalapozta hírhedtségét, nem igazán tesz sem rosszat a játékidő során. Szintén némi probléma, hogy a párosuk nem mindig van fókuszban így kicsit többszereplős lesz, hiszen egyes mellékkarakterek hasonlóan sok figyelmet és játékidőt kapnak. Elsősorban Marisela kiemelendő, aki Dona Barbara alatt ösztönlényként nő fel, Luzardo kezei alatt azonban finom hölgy válik belőle. Különös alak Guillermo, az amerikai bajkeverő, aki pusztán csak gonosz, elvileg ő a venezuelaiakat lenéző külföldi megtestesítője.

Forma: Hát erről nem sok jót tudok elmondani, ha nem egy 80 éves film lenne, akkor bántóan amatőrnek nevezném a színészeket, annyira mesterséges az egész a színjátéktól a sminken át a díszletekig. Nem hibáztatom érte a vágót, inkább a forgatókönyv lehet a ludas abban, hogy szét van esve a történet, az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban sokkal később teljesen máshol egy másik vagy új eseményszálban. Egyetlen pozitívuma, hogy helyenként vannak noiros árnyékolásai, amiben annyira jók voltak ebben az időben a latin filmek.

Élmény: A regény írója írta a forgatókönyvet is, mégis teljesen szétesettnek éreztem a narratívát, a logikáját, jelképrendszerét következetlennek, formailag pedig átlagos korabeli színvonal. Könyvben biztos jobb, valószínűleg több ideje van kifejteni olyanokat, amikre a filmnek nem volt ideje. Kíváncsi lennék egy mai, korrektebb feldolgozásra, ahol realistábban mutatják be az erőszakot és egyebeket.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Maria Felix (Enamorada, La diosa arrodillada)
    • Maria Elena Marques (A gyöngy)
    • Agustin Isunza (A vakond)
    • Miguel Inclan (Maria Candelaria, Enamorada, Salon Mexico, Az elhagyottak)
    • Antonio R. Frausto (Vamonos con Pancho Villa)
    • Arturo Soto Rangel (Maria Candelaria, Las Abandonadas, Enamorada, Sierra Madre kincse)
    • Manuel Donde (A másik, Enamorada, Sierra Madre kincse, Ő, Archibald de la Cruz bűnös élete, A szent hegy, Alucarda)
    • Alfonso Bedoya (Las Abandonadas, A gyöngy, Sierra Madre kincse)
  • Julian (Luzardo) és Andres Soler (Barquero) testvérek, a teljes család egy nagy színészdinasztia Mexikóban.
  • A regény 1929-es, szerzője, Romulo Gallegos (1884-1969) 1948-ban még az ország elnöke is lett, de persze megpuccsolták.
Szólj hozzá!
Címkék: dráma romantikus 20. század 1943 Amerika Közép-Amerika Mexikó 1940-es évek 2 órás IMDB 7 Fernando de Fuentes Miguel M. Delgado Maria Felix Maria Elena Marques Julian Soler
süti beállítások módosítása