Rendezte: Leopoldo Torre Nilsson
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Elsa Daniel, Lautaro Murua, Duilio Marzio
Megjelenés: 1959, Argentína
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,0
Ajánlott írás: https://letterboxd.com/citizen_k/film/la-caida/
Mikor látható: -
Cselekmény: ...avagy kb. "a bukás". A tehetős Albertina irodalomszakra iratkozott be az egyetemre, az iskola közelében szobát bérel egy négygyerekes özvegy házában. Az anya fekvőbeteg asztmás, beszélni is alig tud, így gyakorlatilag a gyerekek viszik a háztartást. Az anya figyelmezteti ugyan Albertinát, hogy vigyázzon a gyerekekkel, mert perverz kis hazudósak, és valóban eléggé el vannak kanászodva, például szemrebbenés nélkül felnyitják és megeszik Albertina csomagjait. Tágra nyílt szemekkel mesélik a távollévő Lucas nagybácsijuk egzotikus kalandjait, amelyekről sejtjük, hogy a felük sem igaz. Eközben hevesen udvarolni kezd a lánynak egy erősen konzervatív ügyvédjelölt is...
Téma: A La casa del angel (1957) után ez Nilsson gótikus trilógiájának második darabja. és amit ott írtam, az kb. egy az egyben igaz erre a filmre is azzal a különbséggel, hogy a téma a szexualitás helyett itt valami más, csak nem tudom pontosan, mi :D Talán ahogy a fent belinkelt írás is véleményezi, Albertina felnőtté válásának egyik aspektusát láthatjuk, ezúttal az elutasítását a régi világnak. Ugyanakkor azt gondolom, a gyerekek a magukra hagyott jövő nemzedékét jelentik, akikből Albertina szintén nem kér. Mivel nem találtam rendes leírást a filmről, szokás szerint csak arról tudok írni, amit felfogtam, és elnézést, ha átsiklok fontos társadalmi-kulturális témák felett, ami esetleg egy korabeli argentinnak egyértelműbb.
Tartalom: Albertina megérkezik a bérleménybe, és ekkor még aranyos, ahogy az anyai felügyelet nélkül maradt gyerekek felnőttesen viselkednek. Ám az anya figyelmeztetése, a hangulatfokozó elemek és az egyre furább tettek (pl. éjjel az alvó Albertina bámulása) már nyomasztóvá, horrorisztikussá teszik a hangulatot. Ezután egy visszapillantót kapunk Albertina életéből, hogy jómódban és könyvek között nevelkedett, de konzervatív körökben, ahol vagy azt kapta meg, hogy a mai nők erkölcstelenek vagy azt, hogy túlságosan besavanyodottak, de mindenképpen férfiaknak alárendelt szerepre szánják. Erre a vonalra gyúr rá az ügyvédjelölt udvarlása, aki szintén rossz véleménnyel van mindenről és Albertinát háziasszonynak szánná, míg a nő saját karrierre vágyik. A legjellegzetesebb momentuma a kapcsolatuknak, amikor az ügyvéd erőszakosan megpróbálja megfektetni, de amikor Albertina ellenáll, inkább megkéri a kezét. Neki mindkét esetben jó, ha nem szeretőnek, akkor tisztes feleségnek. Egy nem látott karakter a gyerekek kalandor nagybátyja, Lucas, akire messiásként folyamatosan várnak és vágynak - és most nem spoilerezem el, mi lesz vele, de érdemi szerepe végül nem lesz függetlenül attól, hogy megjön vagy sem. Albertina sokáig naivan áll a gyerekekhez, de amikor felnyílik a szeme félreszocializációjukkal kapcsolatban, akkor is ragaszkodik még gyermeki ártatlanságukhoz. Jogosan, hiszen nem eredendően rosszak. Szóval érzésem szerint Albertinában a régi és egy új világ közti harc dúl, de mintha a gyerekek nem tartoznának az új világhoz vagy legalábbis az egy még rosszabbnak tűnik, ezért nem tudom értelmezni a történetet.
Forma: A film a képi világától erős igazán, a La casa del angel (1957) misztikusságát idézi, amivel már túlmutat a noiron és sokkal inkább az újhullámos filmekre hasonlít. A fény-árnyék technikákban még noir, de már inkább az A gonosz érintése (1958) típusú, ahol nem mereven árnyékolnak, hanem az egész film sötét, a fény hiánya pedig szűk és vészjósló tereket hoz létre, mintha csak az Iszonyatot (1965) látnám. A kamera már-már kézikamerásan szabad, szorosan követi Albertina arcát, ettől lesz újhullámosan dinamikus és intim. A táncjelent már egészen expresszionista lett. A zene inkább horror, a gyerekszínészek jók, de igazából senkire sem lehet panasz.
Élmény: Újabb kellemes meglepetés Argentínából, persze számíthattam volna rá, hiszen az előző Nilsson-filmről is jókat írtam, csak már nem nagyon emlékeztem rá. A történet lehetett volna erősebb, de a képi világ és a hangulat nagyon hatásosak voltak.
Érdekességek
- Korábban láttuk:
- Elsa Daniel (La casa del angel)
- Lautaro Murua (La casa del angel, Alias Gardelito)
- Még életben van: Lidia Elsa Satragno (86)
