Cselekmény: Somoskői gyakornokként érkezik egy solymászatba. Hosszú neve miatt inkább csak Fiúnak hívják. A farmon katonás rendet tart a vezető Lilik (Bánffy György), míg a házimunkát és a gyakorlóállatok gondozását (és a férfiak egyéb szükségleteinek kielégítését) a bögyös Teréz (Meszléry Judit) végzi. Lilik legfőbb vágya befogni egy nem tenyésztett madarat, mert azok képesek rögtönözni is vadászat közben...

Téma: Ahogy haladunk a történetben, a telep egyre inkább egy diktatórikus rendszer vonásait ölti magára, így tulajdonképpen végig annak a jelképét figyelhetjük - bár én ezt kicsit falsnak érzem, elvégre állatokról van szó, nem emberekről.

Tartalom: Tulajdonképpen nem történik sok minden, a sólymok és solymászok kiképzését és mindennapi életüket láthatjuk. Katonás a rend, de Lilik jó szakember, eredményes. Ez még önmagában nem jelzésértékű, a dolog akkor kezd megvilágosodni, amikor a gyakorlógémeket szinte halálra kínoztatja a sólymokkal teljesen feleslegesen. Egy másik aspektusa a diktatúrának Teréz, aki a kollaboráns jelképe, hiszen szereti az állatokat és véletlenül sem vesz részt az elpusztításukban, ugyanakkor erre a célra neveli őket (és mellesleg lefekszik mindenkivel). Innentől kezdve már miden mozzanat kikacsintóssá válik az állandóan ledöntött táblától a sólyomnevelési elveken át a szakállig. Ugyanakkor megjelenik benne a diktatúrák egyik nagy hátránya is, miszerint a nevelt, túl engedelmes alattvalókból nem lehet önállóan dolgozókat nevelni, pedig az lenne Lilik minden vágya. Egyedül neki van némi karaktere, a többiek statisztálnak, de Lilik sem több egy sólyommániásnál.

Forma: A Zöldárhoz képest sokkal unalmasabb, tájképek váltogatják egymást. Az igaz, hogy nem vettem észre, hogy állítólag a színvilág folyamatosan fakul, ahogy egyre nyilvánvalóbbá válik a diktatórikus működés. Az egyetlen izgalmasabb rész az álomjelenet a szokatlanabb szögeivel. A színészvezetés sem túl erős, természetellenes az a monologizálás, amit levágnak a kamerának - persze itt nem is annyira hús-vér embereket kell megjeleníteni. Zene nincs.

Élmény: Kb. a Fényes szelek és A ménesgazda elegye, egyszerű és nyílt, minimalista jelkép. Ahogy az elején említettem, nekem ott sántít a dolog, hogy összekeverték az emberi és az állati világot. Rövidebb és látványosabb formában élvezetesebb lett volna.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Bánffy György (Tűzoltó utca 25, Az ötödik pecsét, Mephisto)
  • Harsányi Gábor (A Pál utcai fiúk)
  • Meszléry Judit (Zöldár, Sorstalanság)
• Még életben vannak: Meszléry Judit (79), Kertész Péter (78), Harsányi Gábor (75)
• A magyarországi sólymok állítólag eddigre kipusztultak és Mongóliából kellett importálni őket a feltámasztásukhoz.

Előzmények: Míg Amerikában vagy Franciaországban a film gyorsan céges formát öltött, Angliában egyének játéka maradt. Őket összefoglalva a brightoni iskolának nevezzük. mert ezen a környéken dolgoztak, de más kapcsolat nem feltétlenül volt köztük. Ilyen George Albert Smith (1864-1959) is, aki mutatványosként kezdte, és ügyes diavetítőnek bizonyult, ami később jól jött a filmes trükkökhöz is. Egy 1896-os Lumiere-vetítésen találkozott a filmmel, be is szerzett egy kamerát rövidesen és műsorait vetítésekkel egészítette ki. Sokat kísérletezett, 1903-ra sikerült kifejlesztenie az első színesfimtechnológiát. 1914-ben hagyott fel a filmezéssel egy jogi vita után.

A film: A rövid jelenetben egy szerelmespárt megközelít egy röntgenes, amitől az alakok csontvázakká válnak, és ennyi. Technikailag ez nyilván ugyanannyi, mint Melies vágással elért trükkjei, de hát 1897-ben vagyunk. Ami érdekesség lehet, hogy a röntgen mint téma ekkoriban eléggé felkapott volt, lévén hogy 1895-től kezdett elterjedni és állítólag fényképészek tömegei szereztek be röntgenkészülékeket, hogy mindent lefotózhassanak vele, majd aztán vásárokon mutogatták - épp ahogy a mozgóképpel is történt. A színésznő, Laura Bayley egyébként a rendező felesége.

Cselekmény: 1950-es évek, Anglia. Reynolds (Daniel-Day Lewis) a felsőbb körök munkamániás szabója, precízre faragott életmódját nővére (Lesley Manville) segít fenntartani. Egy nap megismerkedik a pincérnő Almával, akinek imponál a férfi külseje, ezért randira mennek, Reynolds azonban már ezen első alkalommal is képtelen elszakadni munkájától és ruhát kezd varrni Almára. A nő kellően elégedetlen az alakjával ahhoz, hogy a "hibáit" kijavító ruhák miatt Reynolds mellett maradjon, pedig testileg-lelkileg is rendkívül megterhelő, hogy állandóan igazodni kell Reynolds minden igényéhez...

Téma: Nem tudtam rájönni, mert talán nincs is. Mindegyik kritika egyszerű romantikus történetként beszél róla, de két ok miatt is megszólalt a riasztó azonnal a fejemben: először is mert Reynolds egy művészember, és mint ilyen nyilván rímel a filmesekre - de mivel mégsem a művészet volt a középpontban, akkor talán maga a művész a téma és ez egy önéletrajzi film a rendező vagy a színész lelki világáról. A másik nyom az, hogy mégis minek helyezték az 1950-es évekbe a történetet? Mi volt Angliában a világháború és a "Swinging Sixties" között?  Talán épp az átmenet?

Tartalom: Az alapszitut röviden már vázoltam a cselekményben: adott az idősödő, arisztokratikus, élete minden mozzanatát precízen kimérő szabó, maga a megtestesült brit szokások. Ebbe érkezik a fiatal, külföldi pincérnő, aki ugyan teljesen aláveti magát a férfinak, de elvárja a hidegvérű angol kimértséggel ellentétes, szerelemmel járó intim őszinteséget és ebből nem enged. A kapcsolat dinamikája nagyjából annyiból áll, hogy amikor Reynolds szabályai már önmagukért valóvá válnak, akkor Alma is bekeményít és sebezhetővé teszi a férfit, hogy az elgyengüljön. Ha az első gondolatom a helyes, akkor ez a rendező (vagy Day-Lewis?) állandó belső tusája lehet a művészete külsőségei és a lényege között. Ha a második gondolatom helyes, akkor ahogy írtam, Alma az új nemzedék képviselőjeként lebontja a régi világot és részt követel magának az újban. Ezt az olvasatot erősítheti az i, ahogy Reynolds elkezd kimenni a divatból. Reynolds a tipikus öntörvényű zseni karakter anyakomplexussal, nővére egyszerre anyáskodik fölötte és partnere. Alma viszont kissé homályos, nem igazán tudunk meg róla semmit. A történetnek van egy kis perverz humora, szóval nem kell tőle félni, ez nem egy "drámai" dráma.

Forma: Ez is elég semmitmondó, noha apróságokkal tökéletesen alátámasztja mindig a látottakat: jól megfigyelhető pl. a hangulatnak megfelelő hideg vagy meleg fények használata, vagy amikor Reynolds-ot idegesítik a zörejek, akkor ezt Az ingovány módjára szépen felerősítik. A divathoz nem értek, nem tudom megítélni a ruhaköltemények esztétikáját. A színészek nyilván rendben vannak, más írásokkal ellentétben nekem azonban sokkal élvezetesebb volt a szinte mindig faarcú nővér játéka, akinek így is sikerült az érzelmek széles skáláját felvonultatni. A zene a kornak megfelelően klasszikus-jellegű (de nem az).

Élmény: Semmi bajom nincs a lassú filmekkel, de ezt most untam, mert úgy látszik, tényleg nem akart több lenni egy romantikus filmnél, és akkor meg minek készült el. Természetesen tökéletesen van kivitelezve meg minden, csak ezen a szinten ilyen filmet csinálni felesleges. Már amennyiben tényleg csak ennyi.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Daniel Day-Lewis (Bal lábam, Vérző olaj)
  • Lesley Manville (Titkok és hazugságok, Mr Turner)
  • Gina McKee (Mezítelenül)
  • Harriet Sansom Harris (Memento)
  • Julia Davis (Igazából szerelem)
  • Phyllis MacMahon (Haláli hullák hajnala)
  • Silas Carson (Csillagok háborúja)
  • Richard Graham (Titanic)
• Reynolds alakját Charles James divattervező ihlette

Cselekmény: 1930-as évek. A szegényparaszt István (Molnár Tibor) beleszeret a szegényparaszt Juliba (Bürös Gyöngyi) és együtt szegényparasztkodnak tovább, de a nyomor miatt nem örülnek gyerekük (Kozák András) érkezésének sem. Ha ez nem lenne elég, az anyagi kiszolgáltatottság miatt a méltóságuk is ki van szolgáltatva a tehetősebb parasztgazdának, aki ha nem is rosszindulatból, de megalázóan bánik velük, amit István barátja Fülöp (Koltai János) különösen rosszul visel. A parasztok napi teendőik mellett kubikos munkát is vállalnak, ami persze a rossz körülmények miatt sztrájkba torkollna, de mindig vannak olyanok - például István - , akik nem vállalják az éhhalált, ezért sztrájktörőnek állnak, amiért persze a többiek - közük Fülöp - megverik őket. A második világháborút megússzák, utána pedig a földosztás, aminek élére a kommunistává váló Fülöp áll, végre javulást hoz az életükbe...

Téma: A tízezer nap az bő 27 év az 1930-as évektől az 1960-as évekig, ami egy elég mozgalmas időszak volt, ezt láthatjuk a parasztság életén keresztül. Tehát részben egy történelmi film, ennél a tárgyilagos olvasatnál azonban fontosabb az István és Fülöp (és a gyerek) ideológiai nézőpontja, valamint az egész nézhető sokkal egyetemesebben is, pl. ami a változást vagy az egyéni sorsokat illeti.

Tartalom: Keretes a történet, a jelen fogja közbe a múltat, szóval viszonylag lineáris, bár kezdetben ez egyáltalán nem így tűnt. Ez a keret a legegyetemesebb olvasat, ami azt taglalja, hogy az István képviselte hagyományos, emberközpontú ideológia-e a "jobb", a Fülöp képviselte, áldozatkész építése a szocializmusnak (avagy egy szebb világnak), vagy az István fia képviselte emelkedettebb nézőpont, ami már a szellemiségében megvalósult szocializmust jelenti. István egész életében dolgozott, hogy egyről a kettőre jusson, és feleségével együtt végigszenvedte életét, amelynek a föld adta értelmét; ő egy materialista, gyakorlatias életformát folytat. Fülöp inkább szellemi síkon mozog, neki fontosabb mindig a becsület, erkölcs, igazság, ezért rendre szembekerül Istvánnal, ugyanakkor legszebben 1956-ban derül ki számunkra, hogy a falu közösségi köteléke erősebb az eszméknél. István fia már Budapesten tanulhat egyetemen, ő már nem a saját földben vagy a téeszesített rendszerben gondolkodik, ő már a külföldi földet is magáénak érzi. A történelmi részt nem részletezném, csak annyiban, hogy ez is azon filmek közé tartozik, ahol már be lehetett mutatni és kritizálni a Rákosi-rendszert.

Forma: Az első kb. 15 perc egész erősen indul, ami azért kár, mert fellelkesített, hogy később lelombozzon, addigra ugyanis viszonylag szokványosba megy át. Szóval mitől jó az eleje? Például a szerkezete úgy tűnik, ugrál az idő- és tudati síkok között, aztán kiderül, hogy nem annyira. A tudati síkok alatt álmokat, emlékeket, gondolatokat értek, amelyek bevágásként néha egész groteszken tudnak kinézni, mint egy Bunuel-, Bergman- vagy Jodorowsky-film. Erre erősít rá az elején sokkal hangsúlyosabban meglévő múlt-jövő szembeállítás, amit általában szűkebb képpel kezdenek, hogy aztán kitágulva, eltávolodva vagy csak elmozdulva beleveszik a jelent is, így aztán többször egy évszázadok óta változatlan falusi képpel nyitunk, amiben később megjelenik egy nagyon oda nem illő tévé vagy modern gyárépület. Jelképes erejűek a nagytotálok, amelyben a parasztok porszemként együttmozognak. A zenét ugyanaz a zeneszerző szerezte, mint a tegnapi Zöldárét, de míg ott kifogásoltam, hogy nem passzol a modern, disszonáns zene a filmhez, addig ide pont jól jött. A színész-statiszták többnyire amatőrök, de István is vidéki, Fülöpöt pedig szinkronizálta egy vidéki. Egyedül Bori lógott ki nagyon a képből, ő túl városias maradt végig.

Élmény: Ahogy írtam, az eleje elég jól sikerült és azon sopánkodtam magamban, hogy miért nem volt merészebb a groteszk képeivel. Aztán sajnos elült vizuálisan, a jól kivitelezett, életszagú emberi történetek azonban tartották benne a lelket. Mindenképpen élmény, csak nem olyan erős, mint lehetne.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Molnár Tibor (Talpalatnyi föld, Szegénylegények, Csillagosok katonák, Még kér a nép, A ménesgazda)
  • Bürös Gyöngyi (Még kér a nép)
  • Koltai János (Szegénylegények, Csend és kiáltás)
  • Kozák András (Szegénylegények, Apa, Csillagosok katonák, Csend és kiáltás, Fényes szelek)
  • Görbe János (Emberek a havason, Szegénylegények, Csend és kiáltás)
  • Siménfalvy Sándor (Körhinta, Zöldár, Szegénylegények, Csend és kiáltás)
  • Nagy Anna (Apa, Szindbád)
  • Haumann Péter (Szürkület, Sorstalanság)
  • Káldi Nóra (Zöldár, Szerelem)
• Színészdinaszták: Nagy Anna férje Huszárik Zoltán; Haumann Péter felesége Vári Éva; Káldi Nóra férje Kálmán György;
• Még életben vannak: Bürös Gyöngyi (85), Nagy Anna (80), Haumann Péter (79)
• A film ötlete állítólag Kádártól származik, aki a sikeres téeszesítésnek szeretett volna emléket állítani és hallott egy történetet, ahol egy paraszt előbb végzett volna magával földje elvesztése miatt, de később boldogan látta, hogy milyen jól járt. A rendező és társai is részben saját élményekből (pl. a gyilkosság), részben gyűjtött történetekből rakták össze a filmet, és a nagyszüleim beszámolói alapján nincs kétségem a valódiságukról.
• Persze betiltották, egyrészt az öngyilkossági kísérlet miatt, másrészt 1956 forradalomnak való titulálása miatt. Csak azután engedélyezték mégis a megjelenést, hogy egy titokzatos közbenjárás hatására meghívták a cannes-i fesztiválra, ahol a rendező el is nyerte a legjobb rendezőnek járó díjat.

Cselekmény: 1950. Marci (Tóth Benedek) elindul vidéki parasztházából Budapestre orvosnak tanulni. Meglepetésére az állam jobbnak látja őt a nemzet érdekében magyar-francia szakra átirányítani. Pontosabban nem az állam, hanem a nagyon határozott Laci, harmadéves fejes, Marci szomszédjának férje kérte, mert Marci makulátlan előéletű a "polgáriakkal" szemben. Rögtön segítséget is kér tőle egyetemi kérelmek erkölcsi ellenőrzésére. Az egyetemen Marci megismerkedik többek közt a szintén paraszt Borival, akibe beleszeret, az érzés pedig kölcsönös. Laci azonban rendre feltűnik és titokzatoskodik vele, ezért Marci féltékeny lesz, ez pedig konfliktust szül köztük az iskolai életben is...

Téma: De a sztori csak itt indul be igazán, erről majd kénytelen leszek spoileresebben írni a tartalomban. Általánosságban a lényeg Marci fejlődéstörténete, ahogy az országgal együtt elszakad paraszti gyökereitől, ami részben fejlődés, részben viszont az új, kommunista világ korántsem olyan problémamentes, hogy finoman fogalmazzak, és 1965-ben ezt még nem igazán illett megmutatni.

Tartalom: A viszonylag idilli első szakaszban Marci vidéki életét ismerjük meg röviden, nagy reményekkel indul Budapestre orvosnak, de már az úton megmutatkozik, mi vár rá, amikor egy ismeretlen felmondja az életét neki, azaz figyelik. A második hidegzuhany, hogy nem engedik az orvosira menni, hanem francia szakra küldik. Mindkettő Laci, az agilis KISZ-es műve, aki megbízható embert akar maga mellé. És akkor mostantól spoiler: Laci rossz emberbe köt bele és elviszi az ÁVÓ, ami elveszi Marci bizalmát a rendszerben. Nem az igazság számít, hanem hogy ki a rendszer nagyobb barátja. Ugyanakkor mindenki megkapja a lehetőséget egy jobb életre, már-már propagandaszerű, hogy Marci az anyját a Gundelbe viszi ebédelni. Eközben Marci magánélete is zajlik, megismerkedik ugyanis Borival, egymásba szeretnek, de Bori félig-meddig benne van még egy másik viszonyban, ami csak később derül ki, emiatt pedig összevesznek. A harmadik téma az elszakadás az otthontól, éles a kontraszt mindig, amikor a már városiasabb Marci hazautazik, ahol egyes szokásokat még megtartanak, de közben már zajlik a téeszesítés és van olyan szokás, amit már el kell játszani, mert már nem tart(hat)ják meg. A történeten végighúzódó motívum a víz, amely Marci anyja szerint tisztít és táplál, ezért főhősünk rendre beleáll az esőbe egy-egy fontosabb esemény során vagy pl. érkezésekor az összes csapot megnyitva "elmossa" múltját. A cím is efféle jelentéssel bír, a zöldár tavaszi áradást jelent. A karakterekről nem tudok hosszabban beszélni vannak sablonos kommunisták, rettegő együttműködők, egyszerű parasztok, és persze akik több játékidőt kapnak, azok természetesebbek.

Forma: Többnyire egyhangú, azt mutatják, amit látni kell, pedig vannak benne tök expresszív részek, mint a fazekak kattogása vagy Marci árnyéka. Gyanítom, hogy a színészek egy része amatőr, másik része még túl fiatal, nagyon természetellenesen kamerábabámulós monológok vannak benne ugyanis. A zene zaklatott, önmagában tök jó lenne, de nem ilyen filmhez való.

Élmény: Kicsit talán sokat markolt a film. A politikai szál a leghangsúlyosabb, ami 1965-ben elég ütős lehetett, mai szemmel azonban nem elég bátor és így kevésbé érthető. A változás témája túlságosan hangsúlytalan, így kissé feleslegesnek érzem benne, ebből lehetett volna egy külön filmet csinálni. Mai nézőnek a legjobban a teljesen egyetemes szerelmi szál jöhet át a legjobban, az első szerelmi bánat mindig fájdalmas. Összességében nem rossz, de még nincs meg benne az 1960-as évek frissessége (ld. Szabó filmjeit) vagy elvontsága (ld. Jancsó filmjeit).

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Tóth Benedek (Fényes szelek)
  • Meszléry Judit (Sorstalanság)
• Színészdinaszták: Darab Virág férjei Huszti Péter és Makk Károly;
• Még életben vannak: Koncz Gábor (82), Darab Virág (79), Meszléry Judit (79)
• Tóth Benedek elsősorban nem színész volt, hanem mikrobiológus, egyetemi tanár.
• Meszléry Judit férje Horváth Balázs belügymniszter volt.
• A filmvégi kisze egy télűző szokás