Artúr filmélményei

Ahi esta el detalle (1940)

2021. március 14. 21:15 - Liberális Artúr

Rendezte: Juan Bustillo Oro
Műfaj: vígjáték
Főbb szereplők: Cantinflas
Megjelenés: 1940, Mexikó
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,1
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Cayetano tehetős férfi, teljes boldogságához már csak felesége, Dolores (Sofia Alvarez) öröksége hiányzik, amit a nő eltűnt bátyja miatt nem tud megkaparintani.Cayetano azonban féltékeny is, nem is alaptalanul: Dolores exe feltűnik, amint a férj elmegy otthonról, de nem szerelmeskedni van ott, hanem megzsarolni a feleséget régi, dátumozatlan szerelmeslevelekkel, amelyekről a férj azt hihetné, hogy aktuálisak. Eközben a munkakerülő Cantinflas épp a ház cselédjének csapja a szelet és merészségében egészen bemerészkedik a házba, amikor a férj váratlanul otthon terem rendőrökkel: csak tettette, hogy elmegy, csapdát akart állítani hűtlennek vélt feleségének. A cseléd előbb Cantinflas-t bújtatja el, a zsarolót pedig gyorsan kiengedi a házból. A feleség, hogy mentse magát, azt hazudja, hogy Cantinflas az eltűnt báty, Cantinflas pedig jobb híján belemegy a játékba...

Téma: Kellően bugyuta vígjáték, hogy az embernek meg se forduljon a fejében témát keresni, pedig semmibe se került volna kicsit jobban kihangsúlyozni azt a társadalmi környezetet, amit ábrázol (családon belüli erőszak, szegénység, korrupció - ezek mind megjelennek elhülyéskedve).

Tartalom: Klasszikus kabaréformátum, szépen megágyaznak a félreértéseknek, majd kis híján végig egy helyszínen maradunk. A helyzet a fenn vázoltak szerint az, hogy a férj előtt mindenkinek tettetnie kell magát, és ez megy is, amíg mindenkinek van belőle előnye, de közben meg nem úgy viselkednek, ahogy illene, és ez nemcsak a rokoni kapcsolatot jelenti, de Cantinflas karaktere eleve a naplopó proli, míg Doloroes-ék ugye tehetősek. Az egész mozgatórugója Cantinflas, aki egy mexikói intézmény lett idővel; karaktere a semmirekellő csavargó, aki állandóan beszél, és ezért nem a külsőségekben (Chaplinhez szeretik hasonlítani), hanem Hacsek és Sajós nyelvi félreértésekben utazik. Ez pedig egy spanyolul nem tudónak eléggé problémás, a poénok egy része valószínűleg nem jön át, a minőségük pedig biztosan rosszabb. A végét meg egyszerűen nagyon összedobták, tök értelmetlen. A hitelességen ront az is, hogy a karakterek láthatóan alávetik magukat a dramaturgiának, míg Cantinflas a poénok kedvéért szinte a nézővel egyenrangúként folyamatosan kiszólhat vagy hangosan gondolkodhat, aminek látványosan alájátszanak a többiek.

Forma: Erről sem tudok sok jót elmondani, képileg tök érdektelen, a színészi játék a műfajnak megfelelően itt-ott túltoltan teátrális, de többnyire meggyőző. Nincs nagy fordulatszám, vígjátékhoz képest elég hosszúak a snittek, zene nincs. Ha van egy jó vizuális poén, akkor azok a kisgyerekek, akiket mind alacsony vagy törpe felnőttekkel játszattak el, de mind idősebbek Cantinflas-nál.

Élmény: A leírás alapján kicsit negatívnak tűnhetek, de végülis szórakoztató volt, egyszer meg lehet nézni. Remélem nincsenek mexikói olvasóim, mert ők most valószínűleg meglincselnének, mivel ez az egyik legnépszerűbb filmjük a mai napig.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Cantinflas (80 nap alatt a Föld körül)
    • Sofia Alvarez (Santa)
  • Cantinflas karaktere 1937-1955 között szerepelt, ebben tartják a legjobbnak. Nyelvi poénjai szállóigékké váltak, de azért is volt annyira kedvelt, mert a köznép nyelvjárását beszélte.
Szólj hozzá!

La Mujer del Puerto (1934)

2021. március 12. 23:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Arcady Boytler
Műfaj: dráma, romantikus
Főbb szereplők: Andrea Palma
Megjelenés: 1934, Mexikó
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,1
Ajánlott írás: https://www.cinema.ucla.edu/blogs/archival-spaces/2013/07/12/la-mujer-del-puerto-1934
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy "a kikötő nője". Rosario szerényen, de boldogan él apjával, udvarlója pedig tervezi megkérni tőle a lánya kezét. Amikor a nem túl jó állapotban lévő apa lebetegedik, Rosario megpróbál kölcsönkérni gyógyszerre pénzt előbb az apa főnökétől, aki viszont cserébe tisztességtelenül közeledne a lányhoz; ezután udvarlójához szalad, ám őt egy másik nővel találja. Kétségbeesésében elrohan a gyógyszerészhez, hátha megesik rajta a szíve. Közben azonban az apa szemtanúja volt az udvarló lebukásának és elégtételt venne rajta, ám dulakodás közben szerencsétlenül esik és meghal. Ha ez nem lenne elég az árván és nincstelenül maradt lánynak, még a gyászmenetet is ünnepi menetnek vélik a a karnevált ülő utcabálozók és üdvrivalgás közepette veszik körbe a kocsit és a zokogó Rosariot..

Téma: Ez azonban csak a történet egyik fele, a második fele már az örömlánykodásra kényszerülő Rosarioról szól. A kettő azonban nem igazán áll össze egésszé, így számomra inkább a nyomorpornó kategória, ahol csapás csapást követ, még ha valamennyire rá is húzható esetleg egy feminista olvasat.

Tartalom: Maradjunk a feminista olvasatnál, hiszen a másik úgyis értelmetlen. A történet eléggé elkülöníthetően két részre oszlik: az elsőben Rosario életének összeomlását láthatjuk, amelyben pasija átveri, apja főnöke visszaélne kiszolgáltatott helyzetével, az apa pedig erőszakkal venne elégtételt, miközben Rosario lehetőségei kizárólag a passzív ellenállásra korlátozódnak. Beszédes, hogy a farsangozók teljesen figyelmen kívül hagyják a könyörgő lányt, csupán egy másik férfitekintély hatására állnak le. Ezek ellenére a feminista nézőpont mégse passzol annyira, mert pl. a gyógyszerész kifejezetten jó fej vele a feleségével szemben, illetve a három pletykás, erkölcscsősz szomszédasszony sem túl pozitív figura. A második részre Rosario szinte eltűnik és a tengerészek mulatozásai veszik át a főszerepet, de ennek nem igazán sikerült felfedeznem az értelmét - talán csak nézőpontot akartak váltani. Rosairo itt már kiégett utcalány, akinek minden férfi egyforma - ezzel jön vissza a feminizmus, ha elfogadjuk azt az olvasatot. A végét meg nem mondhatom el, de mégsem egyforma minden férfi, hiába kényszeríti ebbe a szerepbe a világ...

Forma: A rendező Oroszországban született, a kommunizmus elől menekült Nyugatra, végül Mexikóban kötött ki, így érezhető a formaiságon a korabeli szovjet és német, esetleg még a francia hatás is. Elsősorban a német: a díszlet, az árnyékok, az áttűnések mind az expresszionizmust idézik, de ez már egy visszafogottabb expresszionizmus, ami nem megy át szürreálisba, de a valóságnál hangsúlyosabb. A kamera is viszonylag dinamikus és bár szokatlan szögek nincsenek, érdekes kísérletezésnek lehetünk tanúi, amikor a rendező hagyja, hogy pl. Rosario egészen közel sétáljon a kamerához és csak a szoknyája egy része töltse ki a kép nagy részét. A matrózok hosszas bemutatása miatt úgy éreztem, hogy ez még a kissé kezdetleges típusú, egzotikumokra utazó műfaj akart lenni részben. Ami a hangot illeti, még a hangos- és a némafilm határán vagyunk, mintha spóroltak volna a párbeszédekkel és a képek még beszédesebbek voltak. Ugyanakkor zeneileg meglepően jól sikerült, hatásosak a klasszikus betétek, pedig az talán nem olyan jellemző még ebben a korszakban, és szerepet kaptak a kor mulatós zenéi is. De igazán az volt a jó, amikor a történet szokatlanul folytatódott és ekkor teljes csend volt kihangsúlyozva a helyzet ciki valóságát (ébredés szex után). Ja, és az arcunkba toltak két cicit is, ami azért szintén szokatlan. A Rosariot alakító színésznő nekem helyenként túl teátrális, de voltak jobb pillanatai is.

Élmény: Meglepően jó film volt néhány megoldásában, ha ezekből több van, akkor akár kedvenc is lehetne. A történetet viszont nagyon túltolták, felesleges volt benne ennyi tragédia és hiányoltam a központi témát is. Mindenképpen megéri megnézni, méltó párja a jobb korabeli latin filmeknek.

Érdekességek

  • Andrea Palma unokatestvére volt Dolores del Rio
Szólj hozzá!

Hsziao vanji (1933)

2021. március 10. 23:16 - Liberális Artúr

Rendezte: Szun Jü
Műfaj: néma
Főbb szereplők: Zsuan Lingjü, Li Lili, Jüan Cungmej, Lo Peng, Tang Tienhsziu, Liu Csicsün, Han Langen, Csao Jan
Megjelenés: 1933, Kína
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,9
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy "apró játékok". 1920 környékén járunk egy kis faluban, ahol a kétgyermekes Je (Zsuan Lingjü) kreatív játékokat készít azzal a meggyőződéssel, hogy kínai gyereknek nem külföldi tömeggyártott játék kell, hanem hazai. Eközben tiltott szerelem köti össze Jüannal, az egyetemistával, aki legszívesebben megszökne a nővel, aki viszont ellenáll vágyainak és otthon marad építeni az országot, míg Jüantól azt várja, hogy végezze el külföldi tanulmányait, majd hazatérve gazdagítsa Kínát. Eltelik egy év, a környék háborús övezetté válik, Je megözvegyül, totyogó kisfiát pedig emberkereskedők rabolják el...

Téma: Csak az menti meg attól, hogy ócska propagandafilm legyen, hogy Je karaktere kellően nagy változásokat él meg és kellően nagy változásokon megy át.

Tartalom: A cselekmény bő tíz évet ölel fel, így kellően tartalmas, pedig elég sok mindent még így is a képzeletünkre bíznak: Je betegeskedik és férje nagyon aggódik miatta. Részéről nagy a szerelem, de senki se érti a faluban, miért ment a sokkal jobb férjet érdemlő Je hozzá. Arról se tudunk meg semmit, hogy hogyan és milyen szerelem alakult ki közte és egy városi egyetemista között - mindenesetre a kényszerű szakításuk így is tragikus és átélhető: egyrészt Je foglalt, másrészt hasznosabbak a népnek, ha Je marad, míg Jüan külföldre megy. Az érzelmi kaland következő epizódja Je férjének halála és kisfiuk elrablása, ami viszonylag rövid, így nem is különösebben hatásos. Eltelik tíz év, Je kislánya (Li Lili) felnő és ezzel Je kissé háttérbe szorul energikusabb lánya mellett, erre a szakaszra összpontosul a humor és a propaganda nagyja, erről egyrészt később, másrészt csak módjával, mert nem spoilerezem. Végül összefutnak a szálak, amiben Je a tömeget és a nézőt is buzdítja a harcra, de erről megint nem beszélhetek bővebben. Visszatérve a középső harmadra, amelyben Je lányáé lesz a főszerep, itt van humor (nem túl kifinomult, viszont meglepően pajkos) szerelem, valamint ekkora érkezik meg a háború, így kapunk harcjeleneteket és tragikus halálokat. Ami a propagandát illeti, már a kezdetektől jelen van Je karakterében, aki a gonosz külföldiek helyett a hazait részesíti előnyben és azt hiszi, elég akarni, összefogni, küzdeni, és akkor bármit el lehet érni, ezzel maga elé helyezi a közösséget. Lánya már militánsabb, amit a helyzet hoz magával: megérkezett a háború a környékre, így harcolniuk kell az ellenséggel (a politikai okokból meg nem nevezhető Japánnal), nem elég az országot építeni. Egy harmadik, nagyon mellékesen megjelenő téma szociális, ld. betegségek, éhezés, szegénység, gyerekrablás, koldulás - ellentétben a város nyugatias fényűzésével.

Forma: Egész líraian indul a patakokon napfényben úszó csónakokkal, egy írás a Virradathoz hasonlítja, adom. Ezután formailag kissé leül és a drámára kerül a hangsúly, amíg nem érkezik el a háború. Mondhatnám, hogy egész korrektek a harcjelenetek, de azzal megcsúfolnám az 1920-as évek háborús filmjeit. Főleg a durván díszletszerű vagy rajzolt hadigépek kiábrándítóak, de mivel állandóan párhuzamba vannak állítva a játékokkal, talán tudatos döntés volt ilyenre stilizálni őket. Az utolsó harmad meglepően erős az addigiakhoz képest, sokkal jobban érződik az expresszionizmus hatása, pl. az E/1 nézeteken. A fő ereje Zsuan, aki viszonylag természetesen játszik (bár az Istennőben nem így láttam) és van akkora karizmája, hogy bele tudtam szeretni a propagandaszövegei ellenére is. Az ő karakterének személyes tragédiái adják a film lelkét.

Élmény: Az utókor ismeretében ez szintem semmiben sem különbözik a kommunista propagandafilmektől, pedig itt még ironikusan a Kuomintangot ("köztársaságpártiak") éltették. Ha nem Je lett volna a középpontban, akkor kb. a Dalu színvonalát ütötte volna meg a néhány ügyesebb formai megoldás mellett is.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Zsuan Lingjü (Istennő)
    • Li Lili (Dalu)
  • A filmben elhangzik 1932. január 28-a: Sanghaj ekkor nemzetközi felügyelet alatt állt, de a a japánoknak már nagyon viszketett a tenyere, hiszen részben már hadban álltak Kínával és végül kiprovokálták az erőszakot. Közel húszezer civil esett áldozatul a harcoknak és egy teljes városrész elpusztult a néhány nap alatt. Végül mindkét félnek ki kellett vonnia csapatait, de mint tudjuk a történelemből, Japán pár év múlva visszatért.
Szólj hozzá!

Csameko no icsinicsi (1931)

2021. március 09. 21:48 - Liberális Artúr

Rendezte: Nisikura Kijodzsi
Műfaj: -
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1931, Japán
Hossz: kb. 7 perc
IMDB: 5,5
Ajánlott írás: https://www.nishikata-eiga.com/2011/10/chamekos-day-1931.html
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy Csameko egy napja. Itt a reggel, ébredezik a természet, felébred Csameko is, az iskoláslány. Felöltözik, megmosakszik, megreggelizik...

Téma: A továbbiakban sem történik nagyon más, de ez csak egy hétperces animáció. Ha van értelme, akkor az kedvcsináló a mozihoz; ha "nincs értelme", akkor illusztráció. Talán lehet értelmezni kora társadalmi kontextusában is, hiszen javában dúlt a gazdasági világválság Japánban is, ami az ország 1932-es fasizálódásának egyik fő elősegítője volt.

Tartalom: Amennyiben nincs különösebb célja, akkor illusztrációról ebszélhetünk, ez ugyanis egy 1919-ben nagy sikert aratott dal 1929-es feldolgozása, ehhez rittyentett az animátor egy rajzfilmet. A társadalmi kontextus azért ugrott be, mert Csameko tökéletesen engedelmes (fasizmus?) és van bőven mit ennie (gazdasági válság?). De valószínűbb a filmezéshez kedvcsinálás, hiszen eleve olyan csodálatos dolgok elevenednek meg, amik elbűvölhették a korabeli gyerekeket, van benne egy Chaplin-utalás, a végén pedig konkrétan mozirészleteket láthatunk és Csameko áradozik az élményről. Humoros akar lenni, de ez a humor nagyon avítt és gyermeteg, de persze ekkor még működhetett.

Forma: Mivel egy dalt illusztrál a film, végig egy gyerek énekét hallhatjuk, ami mérsékelten kreatív, mert időnként pl. ütemet tud váltani. Érdekesség, hogy ez nem hangosfilm, a dalt párhuzamosan játszották le a némafilm vetítésével. A rajz nem túl kifinomult, emlékeztet a Namakura Gatanára, viszont nem fél élni az animáció nyújtotta határtalan lehetőségekkel és szabadon játszik a vonalakkal életre keltve tárgyakat - ebben a korai amerikai szürrealista rajfilmekre emlékeztet. A végére még tartogat egy meglepetést, hiszen konkrét filmhíradórészlet jelenik meg, ami nem rajzolt.

Élmény: Nem vagyok oda az efféle rajzfilmekért, de azért elnéző vagyok velük a koruk miatt. Végülis van benne kreativitás, nem unalmas, csak hát öreg. Egyszer meg lehet nézni, főleg, ha valakit érdekelnek százéves japán slágerek. Csak nem látom be, hogy miért ez lenne az év legjobb kelet-ázsiai filmje, amikor ott van a Tokiói kórus.

Érdekességek

  • A filmben szereplő Lion fogkrém létező márka - és bizonyára reklámfogás volt.
  • A filmhíradórészletben Hitomi Kinue atléta szerepelt, aki olimpiát nyert első japán nőként 1926-ban és 1930-ban is, de tüdőgyulladásban elhunyt 24 évesen, még 1931-ben.
  • Az éneklő kislány Hirai Hideko 1918-ban született  - és 103 évesen még életben van.
Szólj hozzá!

Fantomas (1914)

2021. március 08. 16:01 - Liberális Artúr

Rendezte: Louis Feuillade
Műfaj: krimi, néma, sorozat
Főbb szereplők: Rene Navarre, Edmund Breon
Megjelenés: 1914, Franciaország
Hossz: kb. 5,5 óra
IMDB: 7,0
Ajánlott írás: http://www.fantomas-lives.com/fanto4a.htm
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/fantomas-fantomas-a-lombre-de-la-guillotine/movie-737

Cselekmény: Fantomas, a hírhedt bűnöző az álcázás nagymestere, most éppen professzornak öltözve jut be egy úri hölgyhöz és veszi el ékszereit. Eközben legfőbb ellenfele, Juve felügyelő (Edmund Breon) és annak újságíró társa, Fandor épp egy másik arisztokrata, Lord Beltham eltűnésének ügyében nyomoznak. Holttestét épp annak a férfinak a lakásában találják meg, aki Lady Beltham (Renee Carl) szeretője lett - és aki nem más, mint Fantomas. Bár rajtaütésszerűen letartóztatják, Lady Beltham segítségével megszökik a börtönből. Fantomas megpróbálja eltenni Juve felügyelőt láb alól: előbb egy kikötőbe csalja, de onnan sikerül elmenekülnie, majd egy kígyót rejt a hálószobájába, de az állattal is sikeresen megbirkózik főhősünk. Lady Belthamot követve Juve és Fandor eljutnak egy villába, amit váratlanul Fantomas rájuk robbant. Fandor túléli a robbanást, Juve azonban nem...

Téma: Egyes írások egészen messzemenő következtetéseket tudnak levonni Fantomas karakteréből a kor társadalmának kontextusában, de szerintem ez csak annyira állja meg a helyét, mint mondjuk a Bosszúállókat elemezni a mai kor tükrében. Mindenesetre az igaz, hogy Fantomas valamiért a szürrealistákat megihlette. Számomra ez csupán egy szórakoztató horror(?)film.

Tartalom: Ez egy ötrészes filmsorozat, mindegyik részben egy vagy több bűncselekmény áll a középpontban, de lazán összefüggenek. Egyszerre tudnak túlbonyolítottak és gyermetegek lenni; Fantomas névjegye elsősorban az, hogy át tud vedleni más karakterekké. Juve rendre lefüleli Fantomas-t, aki viszont a végére mindig megszökik. Lady Beltham karaktere érdekesebb, mert ő kezdetben tettestársa Fantomas-nak, de később elborzad bűneitől. Ezzel a komplexitásával előképe A vámpírok Irma Vepjének. Juve és Fandor karakterei egysíkúak, Fantomas előnyére írják kegyetlenségét, aki könnyedén végez bárkivel. Emiatt néhol egészen horrorisztikus tud lenni a hangulat (nem spoilerezem el, de a harmadik rész rejtélye pl. simán beleférne mai filmekbe is). Humor nincs, drámaiság kevés, a fordulatok és az izgalmak dominálnak némi akcióval, ugyanakkor ezek messze nem annyira kreatívak még általában, mint pl. A vámpírokban.

Forma: Kiforrott némafilm, a feliratok minimálisak, van bőven vágás, ugrások nézőpontok és helyszínek között, a kamera viszont alig mozog és ritkán vesz fel szokatlan szögeket. Egyéb trükkök sincsenek, talán az elején volt egy Juve gondolatait kifejező áttűnés, ha jól emlékszem. Gondolom a költségvetés sem lehetett túl magas, mert felismerni véltem ugyanazt a szobát több funkcióban. Színekkel a korabeli viszonyoknak megfelelően csak az estét érzékeltették kékre festve a filmet, fényekkel egy-két alkalommal csináltak szokatlant, ha fényforrást kellett imitálni, de nem játszottak vele. A színészek karaktereikből adódóan nem voltak izgalmasak.

Élmény: Sokat elmond a filmről, hogy számomra a legizgalmasabb részek a százéves párizsi utcaképek voltak a valódi járókelőkkel, közlekedési eszközökkel, épületekkel. Ez nem a film hibája, de hát mégiscsak eltelt száz év. A vámpírok azért már jobb film.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Edmund Breon (A vámpírok, Forever Amber)
    • Renee Carl (A vámpírok, Az alvilág királya)
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása