Artúr filmélményei

Roma (2018)

2020. július 31. 23:58 - Liberális Artúr

Rendezte: Alfonso Cuaron
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Yalitza Aparicio, Marina de Tavira
Megjelenés: 2018, Mexikó
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,7
Ajánlott írás: https://meetinmontauk.com/2018/12/20/themes-and-symbolism-in-alfonso-cuarons-roma/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/mozi/roma-roma/movie-208288

Cselekmény: 1970, Mexikóváros Roma negyede. Az indián Cleo egy középosztálybeli családnál cselédeskedik, takarít, főz, vigyáz a gyerekekre. Kicsit családtag, de azért mindig tudatják vele, hol a helye. A családfő sokat dolgozik, majd pár hétre Kanadába megy kutatni, de ideges viselkedéséből sejthető, hogy itt másról van szó. Eközben Cleo teherbe esik udvarlójától, aki a hírre menten felszívódik...

Téma: Félig önéletrajzi film (Cuaron a középső fiú), amelyben személyes drámákat követhetünk nyomon, ugyanakkor a háttérben eközben történelmi léptékű dolgok zajlanak. Igazából nem fut ki a történet sehova azon túl, hogy főbb karaktereink picit megnyílnak.

Tartalom: Egy ideálisnak tűnő középosztálybeli családot ismerünk meg azzal a számomra nehezen értelmezhető érzelmi helyzettel, amikor együtt élsz a cselédeddel, aki egyszerre családtag és alkalmazott is. Ilyen Cleo is, aki jobbára passzív szereplőként sodródik az eseményekkel, legyen az szerelem, természeti katasztrófa vagy erőszakos társadalmi megmozdulások. De még ezeket is csak a partvonalról figyeli. Összefüggő történet nem igen van a család szétesésén és Cleo terhességén kívül, a szerkezet epizodikus, lazán kapcsolódó. Rengeteg viszont a jelképes mozzanat kezdve a városrésszel, ami ekkoriban kezdett az enyészetté válni, a Cuaron filmjeit elővetítő gyerekkori mozis élményeken át az autókig és méretükig. Számos ponton jelennek meg társadalmi jelenségek, hiszen az már önmagában beszédes, hogy a család fehér, míg Cleoék nem, de megemlíthetjük a parasztok és a földesurak szembenállását vagy a Corpus Christi mészárlást, ami az ország történelmének egyik legsúlyosabbja volt (ld. még Canoa).

Forma: A legszembetűnőbb a fekete-fehér szín, amit Cuaron azzal indokolt, hogy számára az emlékek sosem igazán színesek, de nekem kicsit ez feleslegesnek tűnik. Általában Cleo van a középpontban vagy az előtérben, azaz erősen az ő nézőpontját vesszük fel, de közben mégsem ő van a fókuszban, hanem a szélesvászon felvett környezete. Az élet megy nélküle is. A játéka amúgy is elég kifejezéstelen, de ez nem kritika. Az autentikusságra törekvés jegyében a legtöbb szereplő helybéli amatőr, pl. az orvosok is mind valódi orvosok voltak. Vizuálisan is sok a jelkép, a legtöbb képen látszik, hogy nem véletlenül szerepel az rajta, ami (pl. törött pohár, kitömött állatok, a nagy autó... stb.). Többször előfordul játék a napfénnyel, ami melegséget, erkölcsi fölényt jelez.

Élmény: A kritikák vagy teljes mértékben odavannak Cuaron legszemélyesebb filmjéért vagy megjegyzik fő hibájaként, hogy nem elég katartikus a történet lazasága miatt. Ez utóbbihoz húzok, de nem a történet miatt, hanem mert nem jött át a gyermekkor melegsége, annál sokkal borongósabb, szorongósabb volt. Szerintem ez hiányzott belőle, hogy igazán ütős legyen.

Érdekességek:

  • A Professzor Zoveket alakító színész maga is pankrátor; Zovek ebben az időszakban renkdívűl népszerű szabadulóművész volt. 1972-ben, 31 évesen halt meg egy helikopteres mutatvány közben.
  • Cuaron a film mindenese volt, nemcsak író-rendezője, hanem a kamerát is a kezébe vette és hathatósan részt vett a vágásban is. Az operatőri munkájáért Oscart kapott.

Szólj hozzá!
Címkék: dráma 2018 21. század Amerika Közép-Amerika Mexikó Marina de Tavira 2010-es évek 2 órás IMDB 8 Yalitza Aparicio Alfonso Cuaron

Quo Vadis? (1951)

2020. július 30. 23:24 - Liberális Artúr

Rendezte: Mervyn LeRoy
Műfaj: dráma, monumentális, történelmi
Főbb szereplők: Robert Taylor, Deborah Kerr, Leo Genn, Peter Ustinov
Megjelenés: 1951, Egyesült Államok
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 7,2
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/quo-vadis-quo-vadis/movie-40313

Cselekmény: I. sz. 64, Róma. Marcus (Robert Taylor) dicsőséges hadjáratból érkezik haza Rómába, első útja régi barátjához vezet, akinél egy legyőzött lengyel fejeledem lánya, Lygia (Deborah Kerr) raboskodik. Azonnal megtetszik neki a lány és vágya annál jobban nő, ahogy a lány ellenáll neki, pedig sikeres és jóképű, minden nőt megkaphatna. Nem tudja mire vélni a dolgot, hogy miért nem ájul karjaiba a lány vitézsége hallatán, ezért a gyerekes uralkodót, Nérót (Peter Ustinov) megkéri, hogy mostantól hadd legyen ő az őrzője. Lygia persze ennek még kevésbé örül, ezért inkább megszökik. Marcus csak ekkor tudja meg, hogy a lány valami keresztény vagy mi és ezért nem jönnek be neki a római pasik...

Téma: A téma természetesen a kereszténység a vallás történelmének egy fontos korszakából, ugyanakkor a problémám a legtöbb kifejezetten kereszténynek szánt filmnél ugyanaz: csak keveset kapunk belőle a kereszténységből magából. A kereszténység csak köret és nem próbálják belénksulykolni valamelyik központi gondolatát, történelmi filmnek túl fiktív, regényadaptációnak pedig elég hiányos.

Tartalom: Erénye a testvéreihez hasonlóan, hogy a római életmódot állítja be alapnak és ahhoz képest a keresztények valóban valami fura szektának tűnnek, ugyanakkor az is lehet, hogy feleslegesnek érezték elmagyarázni a vallást, hiszen mégiscsak az erősen vallásos amerikai közönségnek készült. Szóval adott Marcus, a sikeres és kívánatos római hadvezér, aki annak rendje és módja szerint lerohanja a neki megtetsző Lygiát, a lány viszont meglepő módon hűvös és ellenáll, mert keresztény, míg Marcus értékrendje annak némiképp ellentmond. Pozitívum, hoy ez nem változik meg a történet végére sem, Marcus-nak nem lesz pálfordulása, de azért hajlandó lesz foglalkozni a dologgal. A fő cselekményszál azonban Néróé, aki ihletet keresve felgyújtja Rómát, majd a keresztényekre fogja. Könnyen befolyásolható, gyermeteg karakter. Negyedik fontos karakterünk Petronius, a császárt állandóan dicsérve kigúnyoló nemes, Marcus barátja. Mindhárom férfikarakter viszonya más-más a nőkhöz, pontosabban a nők szeretik őket máshogy: Néró a szerelmét tárgyként kezeli, de a nő anyai módon gondozza. Petronius nem bízik a nőkben, de mégis megenyhül, amikor megtudja, hogy rabszolganője tiszta szívből szereti őt. Marcus előbb Néróhoz hasonlóan bánna Lygiával, de a lány kevésbé kiszolgáltatott jogilag és értékrendjében is. A kereszténység közvetítése kimerül néhány jellegzetes idézetben.

Forma: A film magán viseli a szandálos filmek jegyeit, illetve annyira mégsem. Bér rekordtartú a legtöbb jelmez számában (32 ezer), olyan sok nagy tömegjelenet mégsem volt. Kivétel a hadsereg bevonulása és a tűz elől menekülő embertömeg. Nagy csatajelenetek nincsenek, nagytotálokból se sok. Tudom, nem kéne rajta fennakadjak 1951-ben, de a festett és vetített hátterek annyira bántóan elütnek a film többi részétől, ráadásul feleslegesen, mert pl. a lovaskocsis üldözés teljesen korrekt, amíg nem vágják be szemből Marcus-t vetített háttérrel. Az akciójelenetek rendben vannak, de az arénás rész lehetett volna durvább. A díszlet pazar. A zene hiába magyar (Rózsa Miklós), az ő stílusát sosem szerettem. A síznészek enm nyújtanak kiemelkedőt, Néró azonban elég jó lett, talán az eddig legjobb.

Élmény: Tudom, hogy nem szabad a könyvhöz hasonlítani egy filmet, talán nem is tudnám, mert annyira régen olvastam már, de ezt sem érzem egy sikeres átüétetésnek. A cselekményt hozza, de a lényeget nem, pl. Chilo szála is teljesen kimaradt. A legkellemetlenebb azonban, hogy láttam már 1913-as és 1932-es változatot is, és az utóbbi pre-code filmként mérföldekkel látványosabb volt nála és a lezárása annak idején jobban betalált, mint ennek a közönségkielégítőbb darabnak.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Robert Taylor (A kaméliás hölgy)
    • Deborah Kerr (Blimp ezredes élete és halála, Fekete nárcisz)
    • Peter Ustinov (Lola Montes, Spartacus)
    • Finlay Currie (Vágyak szigete, 80 nap alatt a föld körül, Ben-Hur, Kleopátra)
    • Abraham Sofaer (Diadalmas szerelem)
    • Marina Berti (Ben-Hur, Kleopátra)
    • Ralph Truman, Pietro Tordi és Giuseppe Tosi (Ben-Hur)
    • John Ruddock (Arábiai Lawrence)
    • William Tubbs (Paisa, A félelem bére)
    • Richard Garrick (A vágy villamosa)
    • Clelia Matania (Ne nézz vissza)
    • Elizabeth Taylor (Kleopátra, Nem félünk a farkastól)
    • Adrienne Corri (Doktor Zsivágó, Mechanikus narancs)
    • Walter Pidgeon (Hová lettél drága völgyünk, Tiltott bolygó)
  • Még életben van: Alfredo Varelli (105 - legalábbis nem írnak halálozási dátumot hozzá)
  • A filmben feltűnik élete egyik első szerepében testőrként Bud Spencer is, ahogy viszonylag ismeretlen statisztaként Sophia Loren és Elizabeth Taylor is. Szintén a későbbi nagy nevekhez tartozik az olasz statiszták irányítója, Leone.
  • A neve alapján magyar Aba Marika Budapesten született, de már olaszországi baletttáncosként került be a filmbe.
  • Több sportoló is bekerült a filmbe, legsikeresebb közülük az olimpiai ezüstérmes Tosi volt.

2 komment
Címkék: dráma történelmi 20. század 1951 monumentális Amerika Amerikai Egyesült Államok 1950-es évek Peter Ustinov Észak-Amerika Deborah Kerr Robert Taylor Mervyn LeRoy 3 órás IMDB 7 Leo Genn

Faat Kine (2000)

2020. július 28. 23:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Ousmane Sembene
Műfaj: -
Főbb szereplők: Venus Seye, Mame Ndoumbe, Awa Sene Sarr, Tabata Ndiaye, Ndiagne Dia, Mariama Balde
Megjelenés: 2000, Szenegál
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 6,7
Ajánlott írás: http://www.newsreel.org/nav/title.asp?tc=CN0125
Mikor látható: -

Cselekmény: Faat Kine egyedülálló anya és egy benzikút üzletvezetője.Szebb reményekkel indult, de érettségije előtt teherbe esett egy tanárától és kicsapták az iskolából, majd apja otthonról is kitagadta a házasságon kívüli kapcsolat miatt, miután a szerető nem akarta elvenni Kinét. Na de vissza a jelenbe, ezúttal Kine lánya és fia fejezi be sikeresen a középiskolát és külföldre mennének tanulni, de Kinének erre nincs pénze. Közben keményen tárgyal üzletfeleivel, de lerendezi a rá pikkelő feleségeket is...

Téma: Sembenéhez méltón a téma elég nyíltan kimondatja magát: nemi, társadalmi, vallási, nemzedéki, történelmi  ellentétek alakítják a független Szenegált, és a tanult fiatalok talán szebb jövőt hoznak (spoiler időutazóknak: eltelt húsz év, sajnos nem lett szebb a jövő).

Tartalom: A cselekmény gerincét Kine adja, de alapvetően nem (csak) róla szól a történet, hanem inkább a környezetéről. Kine maga is jelképes figura, nemcsak az ország tartóoszlopát jelentő nőket képviseli, hanem vele egyidősként magát Szenegált is, illetve különféle ellentétek ütközőpontját. Házasságon kívüli szex miatt félresiklott szakmai és magánélete is, de ennek ellenére - vagy épp ezért - képes volt önálló, erős és független személlyé válnia, tehetős üzletasszonyként pedig megengedheti már magának, hogy szembemenjen az elavult vagy álszent társadalmi normákkal. Ehhez kellett anyja önfeláldozása is, de a lánya már kevésbé szenved ezektől (pl. képes fogamzásgátlással szexelni). Ha van gazdasági súlya, a nő már nem csak "férfikellék". Ugyanakkor a férfiak is szenvednek a többfeleséges családmodelltől, mert képtelenek eltartani őket. A vallási különbségek kisebb szerepet kapnak, de ha megjelennek, képmutató formában történik (ld. kölcsönkérős jelenet). Természetesen nem maradhat el a gyarmatosítás témája sem, de ez már a Xalában látott önostorozó módon történik, amikor egy helyi nő próbál tekintélyt szereni magának fehér férje villogtatásával. Még beszédesebb a kedvenc részletem, ahol a modern férfi "idejétmúlt, nem hatékony afrikai" sértéssel támad egy hagyományosabban viselkedő karaktert, aki cserébe liberális neokolonistának hívja a másikat. Ezzel meg i sérkeztünk a szerintem leghangsúlyosabb, nemzedéki ellentétekhez, ami legnyíltabban az addig előkészített, egyik utolsó jelenetben jött elő, láthatóan ide akart kifutni az egész történet: a Kine életét megnyomorító exférjei felbukkanak a gyerekek érettségi buliján és erkölcsökre, valamint korukra hivatkozva követelnek tisztességet, mire Kine fia kiosztja őket a fiatalok gyűrűjében, hogy itt egyedül ők voltak erkölcstelenek és Kine munkájának köszönhető minden.

Forma: Sembene sosem volt túl erős a vizuális eszközökben, most sem az (vagy csak én nem veszem észre); leginkább talán a jelmezekben érhető tetten mondanivalójának képi kifejezése, hiszen karaktereink státuszuknak megfelelően öltözködtek (vagy váltottak ruhát). A visszaemlékezésekben még kicsit ügyetlen is volt, mert nem jelezte ezeket semmivel és nem volt rögtön egyértelmű, hogy a múltban vagyunk. Az utolsó kép volt a legérdekesebbb, egyszerr volt bunueles és ozus azzal, hogy egy női lábfejet láthattunk festett körmökkel, jelezve Kine hagyományos és modernebb kettős identitását.

Élmény: A film egyébként egy melodramatikus vígjáték volt; nem volt kihegyezve a poénokra (ezt és az ütemezését nem is szerettem benne), de lehetett rajta nevetni, miközben egy tipikusan szappanoperás története volt. De nem csinálok belőle titkot, Sembene nem tartozik a kedvenceim közé, de ez érthető, hiszen sosem én voltam a célcsoportja, hanem a szenegáli átlagmeberek, akikkel aktívan megvitathatta a látottakat. De annak örültem, hogy végre nem falusi történetet kaptunk, hanem korabeli városit.

Érdekességek:

  • Maga a rendező is cameózik egyet, ő az egyik vidéki öregember, aki felvidul a három nővér láttán.

Szólj hozzá!
Címkék: 2000 21. század Afrika Nyugat-Afrika 2000-es évek Szenegál 2 órás IMDB 7 Ousmane Sembene

La libertad (2001)

2020. július 27. 23:29 - Liberális Artúr

Rendezte: Lisandro Alonso
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Misael Saavedra
Megjelenés: 2001, Argentína
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 6,8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Egy magában dolgozó, fiatal vidéki favágó fát gyűjt, kakil, fát vág, megebédel, zenét hallgat közben, elszív egy cigarettát, majd ledől pihenni...

Téma: ...és sokkal több nem történik a továbbiakban sem. Ez nagyjából ugyanaz, mint a Jogo de Cena vagy az Iraqi Brothers, amikor a cselekmény önmagában semmitmondó, a cím viszont ("szabadság") olyan kontextus(ok)ba helyezi, hogy elinduljon egy vagy több gondolatmenet, beleértve azt is, hogy mégis mire utal a szabadság?

Tartalom: A cselekményt tehát sok értelme nincs kivesézni, a magányos férfi dolgozik a civilizáción kívül, vegetál - ez a szabadság, hogy mentes a társadalmi kötelékektől? És mire megy vele, ha csak vegetál? Akkor ez mégsem szabadság, hanem rabság, hiszen a vegetálásért is küzdenie kell? Vagy mégiscsak szabad, hiszen megvan mindene, amire szüksége van? És valóban mentes a társadalomtól, amikor mégiscsak nekik kell leszállítania a fákat, hogy legyen pénze? Efféle kérdések merülhetnek fel az emberben a minimalista cselekmény láttán. A természeti emberideált legjobban talán az utolsó jelenet fejezi ki, amikor vademberként a tűz fényénél egy armadilló húsát eszi. Ugyanakkor neki is alkudoznia kell a fakereskedővel és a városba megy felhívni családját. Főhősünk élete rutinszerű, de látszólag kiegyensúlyozott és elégedett.


Forma: A szabadság ugyanakkor meta-értelemben is felfogható, mint filmezés: ez volt a fiatal rendező első filmje és kb. mindent felrúgott, hogy megcsinálhassa, beleértve a dokumentumfilmezés szabályait is. Stílusban leginkább a Jeanne Dielmanra vagy egy Tarr-filmre emlékeztetett, mert itt sincs nagyon párbeszéd (annyira, hogy kb. a film feléig nem szólal meg senki, de később is csak udvariassági formulák hangzanak el szinte) és hosszasan mutatja a kamera a semmit. A hangok kizárólag környezetiek, főhősünk pedig nem játsza meg magát, ő valóban ezt csinálja minden nap.

Élmény: Annak ellenére, hogy semmi sem történik, nem unatkoztam alatta, volt abban valami megkapó, ahogy az ember egymagában küzd a természetben. Ugyanakkor nem nagyon tudok mit kezdeni az olyan filmekkel, amit egyrészt túl tágan lehet értelmezni, másrészt pedig nem használja ki a képek adta lehetőséget, mert akkor minek filmet készíteni.

Érdekességek:

  • A sörtés armadilló javarészt Argentínában él, húsa ehető, de azért nem egy gyakori fogás.

Szólj hozzá!
Címkék: 2001 dráma 21. század Amerika Dél-Amerika Argentína 2000-es évek IMDB 7 1 órás Lisandro Alonso Misael Saavedra

Karmen Gei (2001)

2020. július 26. 23:58 - Liberális Artúr

Rendezte: Joseph Gai Ramaka
Műfaj: -
Főbb szereplők: Djeinaba Diop Gai
Megjelenés: 2001, Szenegál
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Karmen állandó vendége a fogdáknak szenvedélyes természete miatt, de mindenki kedveli, még a börtönigazgatónő is - annyira, hogy szeretők is lesznek. Szabadulása után Karmen első dolga tönkretenni egy előkelő pár esküvőjét azzal vádolva a magasrangú rendőr vőlegény Lamine-t, hogy a hozzá hasonlóak teszik tönkre az országot. Lamine be is veti magát és letartóztatná Karment, de a nő előbb kihívóan viselkedik vele, majd megszökik, nagy bajba keverve és börtönbe juttatva ezzel Lamine-t. De aztán érte megy és kiszabadítja...

Téma: Nem ez az első Carmen-feldolgozás, amit látunk (ld. Carmen Jones), szóval ha nem az operából, onnan tudhatjuk, hogy Carmen/Karmen a mértéktelen szabadság megtestesítője, ami a hagyományos korlátok mellett itt még kibővül a szexualitással és a gyarmati múlttal is.

Tartalom: Egy kicsit gondban leszek, ugyanis ezen a téren nem túl erős a film, sok a hiányos rész, szilánkos a cselekmény, de nem művészi szinten, hanem egyszerűen csak nem fordítottak kellő figyelmet a folytonosságra. Így is érthető, csak nem lehet azonosulni a karakterekkel. Adott tehát a féktelen Karmen, aki nyilván börtönben van, mert a törvényekre is tojik, de táncával simán elcsábítja a női(!) börtönőrt, majd egy esküvőt is tönkretesz, amikor a hagyományokat felrúgva átveszi a zene és a tánc irányítását és letáncolja a menyasszonyt. Ez a rész jelképezné elvileg azt, szembeszáll az (utó)gyarmati rendszerrel is, de elég homályos ez nekem. A rendőr vőlegény, Lamine intézkedik, de a szerelembeesése már teljesen életszerűtlen, egyetlen daltól történik meg. A szerelmtől ittas Lamine beáll Karmen törvényszegő csempészbandájába is, de a szabadszellemű Karmen virágról-virágra száll, mindig enged a szerelemnek és nem egy hűséges típus, így elhagyja Lamine-t is.

Forma: Ebben már volt potenciál. Részben azért, mert valamelyest zenés filmről van szó és az operabetéteket népzenével cserélték ki, ami nyilván sokkal jobban passzol az afrikai környezethez. A dalok többnyire indokolatlanul hangzanak fel. Helyenként tök jó a kamermozgás (ld. első jelent tánca vagy a halál-látomás), de nem viszik túlzásba. A díszlet minimális, de a jelmezzel együtt jó párost alkotnak és gyakran hatásosak (ld. megint a halál-jelenetet vagy a börtönőr színekben tobzódó maszturbálását).

Élmény: Az egésznek van egyfajta félkész művészfilm jellege, mert vannak jó irányba mutató, kreatív dolgok, de a kiteljesedésig valahogy nem nagyon jutnak el sosem, nem értek össze a képek.

Érdekességek:

  • A gyarmati jelképrendszerbe tartozik a helyszín is, ami az ikonikus, világörökség részét képező Goree rabszolgaháza volt, ami a 18. századba épült és jelentős emberkereskedelmi állomás volt.

Szólj hozzá!
Címkék: 2001 21. század Afrika Nyugat-Afrika 2000-es évek Szenegál 1 órás IMDB 6 Joseph Gai Ramaka Djeinaba Diop Gai
süti beállítások módosítása