Cselekmény: Megpróbálok cselekményt írni, de nem lesz könnyű. Szóval egy színész Csontváryt tanulmányozza következő szerepéhez, de közben zavarják az állandó anyagi gondok és feleségével (Drahota Andrea) sem tud normális életet kialakítani...

Téma: Hát passz... valamilyen szinten persze Csontváry élete jelenik meg, de sokkal inkább van szó az őt megérteni próbáló színész szakmai és magánéleti válságáról, kettejük párhuzamáról, társadalmi helyzetükről.

Tartalom: A cselekmény szerkezete a Szindbádhoz hasonlóan szilánkos, csak itt két szál keveredik (vagy talán csak egy és csak a színészt látjuk Csontváryként és nem a valódi Csontváryt), ettől aztán elsőre szinte kibogozhatatlan. És akkor most mit mondjak, hogyan írjam le azt, amit nehezen lehet felfogni... Elsőként talán a nőkhöz való viszony jelenik meg, a Csontváry esetében tartózkodás, a színésznél káosz, mert látszólag szereti a feleségét, de azért másokkal is ágyba bújik. Magánéleti és szakmai válsága az ebédjelenetben csúcsosodik ki, ahol nem tud mit kezdeni családjával, barátaival, nem tudja összeegyeztetni művészi elvonulásaival. A társadalomhoz való viszony egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a színész zsenimenedéket akar létrehozni, hogy a nélkülözés(e) ne kösse gúzsba a tehetséget, másrészt abban, hogy rendre élettelen bábukként jelennek meg.

Forma: Tipikusan huszárikos, összefüggéstelennek tűnő bevágások, gondolom azért erősen alapul Csontváry képein és önéletrajzi írásain. A festmények rendszeresen megjelennek, megpróbáltak eljutni a valódi helyszínekre, de Libanonba nem sikerült. A festmények képi világa azonban nem jelenik meg, sem a színek, sem a formák tekintetében. Ez nem biztos, hogy baj, de én azt próbáltam volna lemásolni. Itt-ott sikerült szürreálisabb képeket készíteni, ilyenek voltak a már említett bábuk vagy az utolsó medencés jelenet. A magyar zenékkel általában nem vagyok kibékülve, ezzel most is így voltam. Hiába érthető a szándék, valahogy nem illett oda egy-két pontot leszámítva, túl hangos volt, túl erőszakos. A filmet Latinovitsnak ajánlották, ő lett volna a főszereplő, de eddigre már meghalt és egy bolgár színész lett a főszereplő, akinek viszont a film jellegéből adódóan nem sikerült igazán kibontakoznia.

Élmény: Valószínűleg teljesen félreértettem a filmet, de nem az én hibám; találkoztam már "elvontabbakkal", amelyek mégis érthetőbbek - azt hiszem a gond az volt, kevéssé különítették el a két cselekményszálat. Pedig még bele lehetett volna tenni a rendezőit is, hogy önreflektáljon. Kicsit Jodorowsky, kicsit Paradzsanov, és egy külföldi valószínűleg még nálam is nagyobb bajban lenne az értelmezéssel Csontváry ismerete nélkül.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  
  • Drahota Andrea (Csend és kiáltás, Fényes szelek, Még kér a nép)
  • Dajka Margit (Szindbád)
  • Balázs Samu (Bakaruhában)
  • Márkus László (Bakaruhában, A tizedes meg a többiek, Az ötödik pecsét)
• Színészdinasztiák: Holl István felesége Pásztor Erzsi; Drahota Andrea férje Kozák András;
  
• Balázs Samu egy évvel később 75 évesen elhunyt, ez volt az utolsó filmje.
• Csontváry 1853-ban született, és a legendát némileg árnyalva, már 27 évesen felébredt benne a festő misztikus hivatástudatot érezve, de valóban csak 41 évesen kezdett rendszeres alkotásba, miután elegendő pénzt gyűjtött hozzá. Első ismert képe az 1890-es évek elejéről való, az utolsót 1909-ben festette. 1919-ben hunyt el.
• Kortársai nem értékelték nagyra, festményeit majdnem eladták vászonnak, amikor egy műértő megtalálta és felvásárolta irataival együtt. Igazán ismert az 1960-as évek közepén lett egy kiállításnak köszönhetően.

Cselekmény: 1944. Kata (Bánsági Ildikó) hazafelé tart, amikor váratlanul egy titokzatos férfi eltéríti: azt állítja, hogy házkutatás van férje kommunista tevékenysége miatt és jobb ha nem megy haza többet. Gyorsan új személyazonosságot ad neki papírokkal, így Kata mostantól Bíró Jánosnéba, az erdélyi menekültbe vedlik át és a külvárosba küldik "férjéhez". Mármint nem az igazihoz, hanem egy kamu Bíró Jánoshoz, akit szintén hasonló okokból bújtatnak.  A ház tulajai is azt hiszik, hogy ők valóban egy erdélyi meneültpár. Kata nehezen viseli, hogy nem tud semmit családjáról, de János is már paranoiddá vált teljesen, nem mer hangosan beszélni, nem mer elárulni semmiylen részletet magáról, nem bízik Katában sem...

Téma: A cím adja magát, a bizalomról, illetve bizalmatlanságról van szó társadalmi és az egyén szintjén. Bár azt írják, hogy ez volt Szabó első filmje, miután a klasszikusabb narratíva felé fordult, az alaptéma valójában ugyanaz: az egyén a rendszer és korának fogságában.

Tartalom: Elsősorban Kata nézőpontján keresztül látjuk a történteket, de rögtön az új személyazonosságával indítunk, róla nem tudunk meg semmit sokáig. Csak később derül ki, hogy férje előtte is titkolta baloldali kapcsolatait, illetve hogy vágyott arra, hogy férje mellett is legyen egy bizalmasa. Ugyanez hatványozottan igaz Jánosra, aki régi traumája miatt túlontúl óvatos, mindenkit ellenségként kezel, mindent gyanúsnak tart, még a nézőknek is hazudik. Aztán ahogy egy rossz romantikus filmben, összemelegednek főhőseink, ám nem bizalmi, hanem kétségbeesett alapon, ami különösen Jánosra igaz, mert már érzi, hogy elveszti emberségét, élete értelmét, ha nincs egy minimális bizalmi alap. Katánál ez fordított: ő nem bízni akar, hanem hogy benne bízzanak. A társadalmi szint csak mellékesen jelenik meg pl. az üldözött zsidó nő alakjában vagy a feljelentgetésekként - ez nyilván nemcsak 1944-re, hanem a kommunista diktatúrára is vonatkozik. Sokat lehetne még filozofálgatni a bizalomról, mint társadalmi és személyes kapocsról, ebből a szempontból jó a történet, mert képes elgondolkodtatni.

Forma: Ahogy írtam, ez már Szabó második korszaka, amikor az újhullám helyett a klasszikusabb formák felé fordult, és ezt sajnálom, mert bergmanosan karakterközpontú akart lenni ahelyett, hogy vizuálisan izgalmasabb maradt volna. Csakhogy egyrészt a színészeket nem éreztem annyira tökéletesnek, másrészt a legfőbb vizuális elem a hidegen nyomasztó, kékes árnyalat volt, ami önmagában másfél órán át nem olyan izgalmas. Pozitívum volt az árnyékolás, ami helyenként noirosra sikerült, de Szabó szerint Rembrandtot akarták megidézni azzal, hogy igyekeztek csak egy-egy fényforrást alkalmazni.

Élmény: Szabó sajnos abba az irányba indult, amit kevésbé kedvelek, vizuálisan egyhangú volt számomra, a történet mögötti gondolat pedig hiába volt érdekes, elnyújtott lett.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  • Bánsági Ildikó (Szindbád)
  • Balázsovits Lajos (Fényes szelek, Még kér a nép, Szerelmem Elektra)
  • Dunai Tamás (Angi Vera)
  • Halász Judit (Apa, Szerelmesfilm)
• Színészdinasztiák: Bánsági Ildikó férje Gáspár Sándor; Balázsovits Lajos felesége Almási Éva;
• Andorai Péter idén hunyt el 71 évesen.

Cselekmény, téma, tartalom: A történetben egy őszi légy beszabadul egy előkelőbb házba, ahol agyoncsapják. Bocsi a spoilerért. Szeretik azt mondani, hogy ez a szovjet elnyomás jelképe, pedig erre igazából semmi sem utal azon kívül, hogy a szerző magyar. Ami konkrétum van benne, az az úrias ház, az meg épp az előző rendszer elnyomását jelentené. Relevánsabbnak érzek egy egzisztencialista megközelítést, ami adódik az évszakból, az állandó, kétségbeesett halál előli menekülésből és a kihangsúlyozott óraketyegésből.

Forma: A rajzfilm különlegessége, hogy a bevett gyakorlattal ellentétben nem egy állandó háttér előtt mozgatott egyes elemeket, hanem maga a háttér változott folyamatosan (hiszen szereplőinket nem is látjuk). A barnás színvilág az őszt jelzi, a nézőpont a légyé, ami jól átadja kétségbeesését, bár nem biztos, hoy a legéletszerűbb. Nem biológiai sznobizmusbó írom ezt, csak a valóságérzékelés miatt lenne izgalmasabb légytudattal nézni az eseményeket.

Élmény: Az ötlet annyira nem nagy szám, de a megvalósítás jól visszaadta a létezés szorongását. Ez így három percebne pont elég, hosszabban már kevés lett volna.

Érdekességek:

• Eredetileg a légy belerepült volna üldözője szemébe, leterítve ezzel.
• A rajzfilm első magyar alkotásként elnyerte az Oscart. A dolog pikantériája, hogy Rofuszt nem engedték el a díjátadóra. A stúdióigazgató átvette volna helyette, de az amerikaiak meg ezt nem engedték. A díjátadón mégis felállt, és mivel azt hitték, hogy ő az, elvihette a szobrot. Amikor az amerikaiak megtudták, hogy nem Rofusz volt a színpadon, ráküldték a rendőrséget, hogy visszavegyék a díjat. Az átadó itt látható.
  
• Legutóbbi rajzfilmje a Hoppi mesék.

Cselekmény: 1948. Vera fiatal, naiv ápoló, elköveti azt a hibát, hogy kifakad egy politikai rendezvényen, hogy nem túl ideálisak a kórházi körülmények és semmi nem változott az előző rendszerhez képest. Az igazgató persze mérges, a párt azonban lecsap rá és elviszi a pártiskolába. Csoporttársai tapasztaltabbak nála, de egyáltalán nem karótnyeltek, hanem élvezik az életet - különösen Mária - , ami ki is veri a megkeseredett, idősebb Annánál (Pásztor Erzsi) a biztosítékot.  Vera mindenkivel megértő, csak azt viseli nehezen, ha a fiatal tanárról, Istvánról beszélnek rosszakat...

Téma: A ménesgazdához hasonlóan névleg a Rákosi-rendszer (kezdete) kapja meg a magáét, de persze simán ráhúzható bármelyik puhább diktatúrára, ahogy az embereket megpróbálják megtörni és biorobottá degradálni az iskolában. Ennek esik áldozatul Vera is, aki túl naiv vagy nem elég okos ahhoz, hogy észrevegye, mi történik vele.

Tartalom: Az egész abból vezethető le, hogy Vera annyira fiatal, hogy együtt fedezi fel velünk a rendszert és válik felnőtté és a rendszer részévé. Ezért mer még felszólalni a kórházigazgató ellen és ezért megértő mindenkivel szemben. A két pólust Mária/István és Anna képviselik: előbbi kettő az emberarcú szocializmusért küzd, ami humanistább jellemükben is megmutatkozik, míg Anna már megkérgesedett az idők során és a legkisebb szabálytalanságot (nem jogi értelemben) is rossznak látja. Vera eközben naivan együttműködik mindkét oldallal, hiszen nem érzi még, hogy Anna/a párt elnyomó. A legdurvább jelenet a filmvégi számonkérés, ahol a diákokat leteremtik akkor is ha túl aktívak és akkor is, ha nem. A lényeg, hogy megtörjék őket a nyilvános megaláztatással.

Forma: Erről keveset tudok írni. A film színvilágát szokták kiemelni, hogy vörösbarnás egyhangúságában a kommunizmus rátelepedését érzékeltetik a világra, de ezen kívül nem volt más markáns képi elem. A zene zavaróan elektronikus volt, a főbb színészek nekem kicsit sokak voltak vagy épp kevesek.

Élmény: Nem fogott meg különösebben a film bár a számonkérés jelenet kellően undorítóra sikerült, hogy emlékezetes legyen. Azon filmek közé tartozik, amely már viszonylag nyíltan bírálhatta a Rákosi-rendszert, de láttunk már hasonlót jóval korábbról is érdekesebb kivitelezésben.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  
  • Pásztor Erzsi (Tűzoltó utca 25, A ménesgazda)
  • Horváth László (Szegénylegények, Fényes szelek, Még kér a nép)
  • Halász László (Körhinta)
  • Kádár Flóra (Körhinta, Szerelmesfilm)
  • Gyimesi Pálma (A tizedes meg a többiek)
  • Koszta Gabriella (A ménesgazda)
  • Németh László (Fényes szelek)
• Színészdinasztiák: Győry Fanciska férje Végvári Tamás;
• Szabó Éva (Mária) a rendező felesége volt.
• Szilágyi István idén hunyt el 82 évesen, miután fia meggyilkolta.

Cselekmény: Johan egy mennonita (viszonylag puritán keresztény) közösség tagja szép nagy családdal a mexikói tanyaviilágban, tisztes életivtellel, de belül majd megszakad a szíve: végzetszerűen beleszeretett ugyanis egy másik nőbe. Szereti a feleségét is, de egyúttal képtelen ellenállni a mindent elsöprő szerelemnek...

Téma: A rendező elmondása szerint a szerelemről akart filmet forgatni, de ennél azért jóval több lett a film, mert malicki transzcendenciát sikerült ültetni a képekbe (de örültem, amikor felmerült bennem Malick neve és már az első kiritkában viszontolvashattam - de jó vagyok :D). Csak itt a "felsőbbrendű" nem szeretetteljes (legalábbis a végéig), hanem közönyös, mint pl. a Melankóliában.

Tartalom: Bár viszonylag hosszú a film, ha történik is valami, az általában irreleváns a cselekmény szempontjából, úgyhogy muszáj lesz spoilereznem: Johannak ellenállhatatlanul beleszeret egy nőbe, de erkölcsi tartását nem adja fel és mindenről beszámol a feleségének is. A hármas mindegyike szenved a helyzet miatt, a feleség szíve végül szó szerint beleszakad és meghal, de feltámad (helló Az ige). Reygadas azért választotta ezt a környezetet, mert szerinte itt nem érvényesülnek korunk társadalmi elvárásai, hiszen a mennoniták őszinte, becsületes életet élnek, és valóban, mindenki őszintén szereti a másikat, amit ki is használ egy-két poén erejéig a történet (ld. gyerekek a furgonban). Próbáltam utánajárni a vallásos közeg miatt, hogy a neveknek lehet-e extra bibliai jelentésük, és talán igen (ld. Marianne, Esther). A téma szempontjából az apa tanácsa központi, amikor elmeséli, hogy ő is hasonlóan járt, de megértette, hogy az érzések önmagából fakadnak, így képes volt ellenállni a szerelemnek a békesség kedvéért.

Forma: A téma szempontjából fontosabb transzcendenciáért viszont a képek felelnek; ezt már az első jelenet megalapozza, ahogy lassan, nagyon lassan a csillagos égboltról a horizont felkelő napjára fordul a kamera (tisztára, mint a Mennyei háború nyitójelenete). Ez a lassú tempó végig megmarad alkalmat adva az elmélyülésre vagy arra, hogy észrevegyük a minket körülvevő jelképeket (pl. harmatcsepp, pillangó). A malickos hatást a természetközeliség adja és az időnként éteri megvilágítás, de itt gyakrabban vesznek el az óriás természetben a kis emberi alakok, így befogadó világ helyett inkább közönyöset érezhetünk, noha ez a végére kicsit megváltozik. Megmarad a Mennyi háború nézőpontos nézete is (időnként halszemoptikával súlyosbítva), bár ezúttal kevésbé koncentrál egyetlen központi alakra. Közben nem tudtam nem Martelre gondolni, mert minden háttérzaj nagyo fel van erősítve. A színészek autentikus, amatőr mennoniták voltak, de illett az eszköztelen játékuk a filmhez.

Élmény: Hmm... Nem mondom, hogy nem jó vagy nem élveztem volna, ez az a fajta film, amit alapból szeretni is tudnék, ott van benne Malick és Kieslowski.  De talán az a bajom, hogy túlságosan ott vannak benne és nem tudok elvonatkoztatni tőlük. Más a film, de nagyon hasonló, ezért muszáj egymáshoz viszonyítanom őket és abban ez sajnos alulmarad, hiába méltó hozzájuk.

Érdekességek:

• A mennoniták a 16. századi holland Menno Simons-ról kapták nevüket, aki egyre meggyőződésesebb anabaptistává vált pappá szentelése után, mert csak onnantól kezdte tanulmányozni a Bibliát...
  
• Kb. 2 millió mennonita él világszerte, alnémet nyelvjárást beszélnek. Közösségeik hasonlítanak a filmekből ismert amisokhoz, de sokkal nyitottabbak a világ felé.