Cselekmény: Polgárháborús Japán, 16. század. A Takeda klán vezérére, Singenre megszólalásig hasonlít egy piti tolvaj (Nakadai Tacuja kettős szerepben), akit ez ment meg a kivégzéstől. "Egyszer majd jól fog jönni" alapon magukhoz veszik, és valóban, egy ostrom során életét veszti a nagyúr. A klán érdekében titokban tartják a halálát, de a tolvaj kezdetben nem igazán akarja vállalni a szerepet és a nagyúr bizalmasai sem rajonganak a jöttmentért, ám a tolvaj hamarosan belátja, hogy tartozik ezzel megmentőjének...

Téma: Nem olvastam sehol meggyőző összefoglalót, talán nincs is neki kiemelt gondolata (vagy szokás szerint csak én nem tudtam összekapcsolni a történettel). Mindenképpen benne van a szokásos "westernes" átmeneti korszak megjelenítése a hagyományos és a modernebb Japán között, de az igazi téma inkább az identitás lehet vagy ahhoz kapcsolódhat, hiszen a történet nagyját az teszi ki, ahogy a tolvaj megpróbálja utánozni a nagyurat. Valószínűleg ez a kísérlete valamilyen módon jelképezi Japánt, de talán még magát Kuroszavát is, aki ekkor ugye eléggé a mélyponton volt.

Tartalom: Úgy indul, mint egy színházi előadás, felvezetve a hasonmást (japánul "árnyék") és későbbi jelentőségét, majd el is felejthetjük egy darabig és Singenre koncentrálunk, ami miatt többek között nem éreztem az identitás kérdését a fő témának. Singen egyike a legerősebb földesuraknak, nem is áll rosszul, de lövés éri. Érzi, hogy nincs sok ideje hátra, és úgy gondolja, csak akkor maradhat fenn a klán, ha visszahúzódnak saját területeikre védekezni. De ehhez egység kell és elhitetni az ellenséggel, hogy még életben van, ekkor tér viszza a tolvaj, aki sokat nem változott. Hogy vállalja a feladatot, szükség van arra, hogy megértse Singen szerepének fontosságát. Innentől kezdve lehetne azzal játszani, hogy a szerep hatására hogyan alakul át ténylegesen a tolvaj és hogy az identitást mennyire határozza meg, hogy mit hisznek rólunk az emberek és mi magunkról. De mégsem erről szól igazán, nincs központi súlya a karakternek, erősebben jelenik meg talán a történelemlecke. Ami a westernnek a vonat és a századforduló, az Japánnak a puska és a 16. század vége. Singen egyértelműen egy hagyományok szerint élő alak, ezt igyekszenek még a hasonmással is fenntartani bizalmasai. Vele szemben legfőbb ellenlábasa már európai szokásokkal is bír és puskákkal harcol, ami ellen Singenék tehetetlenek. Valószínűleg van valamilyen jelentősége a kereszténységnek is, hiszen ezen európaiság mellett többször kiemelik, hogy a tolvajra keresztrefeszítés várt volna. A tolvaj talán megtestesítője a régi Japánnak és Kuroszavának is, hiszen már csak egy gyenge utánzata dicső múltjának, akinek addig van hatalma, amíg az emberek ezt megadják és elhiszik neki. Kuroszava életével ez annyiban lehet párhuzamos, hogy a talán már csak egykori önmaga árnyékaként tekintett magára, hiszen folyamatosan problémákkal küzdött, amit a Dodeszukaden sikertelensége tetőzött be.

Forma: Ha nem is a legérdekesebb látványvilágú, mindenképpen az eddigi legszebb Kuroszava-filmről van szó. Hasonlóan élénken színes, mint a Káosz, de még egyben megvan benne a Dodeszukaden stilizált, festett világa is, ami különösen az álom-jelenetben nagyon mutatós. Nagyköltségvetésű film volt, többezer statiszta vonult fel tetszetős jelmezekben, a japán várak és belső terek pedig mindig szépek. És persze nem maradhat el a no-szerű, japán minimalizmus sem, ezzel indul a film, egyszerűen csak ülnek és beszélnek a szamurájfilmek szertartásosságával egy üres teremben, és ez tök hatásos mindig. A csatajelenetek szépen koreografáltak, vannak szép beállítások, egyszóval minden nagyon jól néz ki, de ezek nem igazán támasztják alá a film témáit. Ha az identitáskérdést akarták volna kiemelni, akkor hatásosabb lett volna sokkal, ha nagyobb teret és több közelit kap Nakadai, de ahogy emítettem, jelentőségéhez képest kissé súlytalanként tartották (és talán szándékosan, hiszen pint az a lényeg, hogy nem ő a lényeg). Nem jöttem rá, mi okból, de gyakran látványosan elhúzták az apró, jelentéktelen részletekkel való pepecselést, mint pl. amilyen az udvar megtisztítása vagy a lövés demonstrációja. Apró érdekesség, hogy az utolsó negyedórában már nem hangzik el párbeszéd, de ez sem ad hozzá.

Élmény: Szóval külsőre nagyon szép film, de kissé felszínesnek éreztem (vagy átsiklottam a lényeg felett). Ebből a helyzetből más jellegű filmet hoztam volna ki, persze én nem vagyok Kuroszava és nem nyertem vele Cannes-ban :D

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Nakadai Tacuja (Hét szamuráj, Testőr, Harakiri, Menny és pokol, Káosz), Jamazaki Cutomu (Menny és pokol), Nezu Dzsinpacsi és Rju Daiszuke (Káosz), Baiso Micuko (Enyém a bosszú), Simura Takasi (A dzsúdó legendája, Tora no O o Fumu Otokotacsi, A vihar kapujában, Oharu élete, Élni, Hét szamuráj, Véres trón, Testőr, Menny és pokol)
- A film annak köszönhetően jött létre, hogy Coppola és a Csillagok háborújának köszönhetően pénzben úszkáló Lucas támogatást szereztek neki. A pénzt részben Kuroszava úgy próbálta előteremteni, hogy whiskey-reklámokban szerepelt, ebből lett később ugye az Elveszett jelentés.
- Törilecke jön :) A Takeda-klán a 12. században jött létre. Singen (1521-1573) a filmmel ellentétben betegségben hunyt el. 1540-ben saját apját puccsolta meg, hogy megkaparintsa a klán vezetését, de ezt később visszakapta, amikor egyik fia szintén szervezkedni kezdett ellene.
- Aggresszívan terjeszkedett, csak pechére épp ekkor terjeszkedett szintén aggresszíven Oda Nobunaga (1534-1582) is, filmbéli ellenfele, akivel 1572-ben csaptak össze először, a filmbéli nagy csata pedig 1575-ben esett meg, amit Nobunaga fölényesen megnyert a viszonylag újnak számítű puskáknak köszönhetően, elpusztítva ezzel a Takeda-haderő nagy részét. 1582-ben vesztette életét egy összeesküvésben. Bár nem érte meg, nagy szerepe volt az ország egyesítésében, amit filmben is látható szövetségesei fejeztek be.
- Singen fia, Kacujori (1546-1582) azonban még 1582-ig harcolt ellene, amikor végleg legyőzték.