Előzmények: Albert Capellaniról (1874-1931) már volt szó, le Bargytól tanult színészetet, 1905-ben került a Pathehoz, amikor a cég elhatározta, hogy magasabb esztétikai szintre emelik a filmművészetet és "bevásároltak" hozzá megfelelő embereket. Később az Egyesült Államokban folytatta a filmezést, elsősorban irodalmi műveket dolgozott fel.

A film: A történetben a hirtelenharagú Lantier (Henry Krauss) sokadik helyről rúgatja ki magát feletteseivel való konfrontálódása miatt, nem sokkal később egy bányában talál munkát, ahol bércsökkentés miatt a munkások sztrájkot hirdetnek... Zola 1885-ös regénye a munkásosztály jellemző nehézségeit mutatja meg, amiben kicsit kívülálló-résztvevő Lantier karaktere, akinek révén megismerhetjük egy bányászcsalád és egy bánya életét. A regényt nem olvastam, de a film egyoldalúan mutatja be a bánya helyzetét és a két fél nagy egymásratalálása is annyiban merül ki, hogy ha mentésről van szó, akkor képesek együttműködni (és szintén életszerűbb és szembemegy a klisékkel, hogy a sortüzelő hadsereg nagyon nem örül a sztrájk szétverésének). Megvalósításában a bánya nagy gépeinek működése idézi elő némileg a Metropolist, egyébként érdektelen, de a színészi játék már sokkal kifinomultabb a megszokott teátralitásnál, és a képek sem a szövegek illusztráció, annál többet nyújtanak. Ez már rendes némafilm rendes témával.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Henry Krauss (Napoleon)
• A cím a francia forradalom egyik újonnan elnevezett tavaszi hónapjára utalva reményt, új kezdetet jelent.

Előzmények: Olaszországba is természetesen Lumiere-közvetítéssel jutott el a film, de az olaszok hamar rákaptak az ízére és rövidesen nagy, globálisan is nagy stúdióik alakultak. Enrico Guazzoniról (1876-1949) sajnos nem találtam infót.

A film: A történetben a római hadvezér Vinicius beleszeret keresztény rabszolganőjébe, Lygiába, erőszakos közeledése miatt azonban a nő inkább elszökik. Vinicius megszállottként azonban nem hagyja annyiban és a bajkeverő Chilo segítségével követi a keresztények rejtekhelyére is, ahol vegérintik Szent Péter beszédei... A történet a kereszténységet promótálná történeti kontextusban, és ez valamennyire sikerül is, hiszen Chilo karakterfejlődése megcsillantja a vallás egyik erényét. A film azért továbbra is elsősorban a szöveg illusztrációjaként működik és nem annyira a képekkel mesél, így narratívaként nem jó. Cserébe viszont van értékelhető színészi játék egyes esetekben, illetve grandiózus képes többezernyi statisztával, korabeli jelmezekkel és díszletekkel, sőt, még oroszlánok is előfordulnak! Nem volt rossz a korához képest, a vége még kapott egy előremutató, jelképes jelenetet is, de ez még nem az az áttörés, ami a rövidfilmek világából átvezet az egészestés korszakba.

Érdekességek:

• Olaszországban ekkoriban az irodalmi feldolgozások voltak népszerűek, nem csoda, hogy sorra került az 1895-1896 során megjelenő, nagysikerű Quo Vadis is, amely 1905-ben Nobel-díjassá tette íróját.
• A marketing meglepően modern volt, a világpremier Berlinben volt, ahol jelmezben fogadták a nézőket.

Előzmények: Olaszországba is természetesen Lumiere-közvetítéssel jutott el a film, de az olaszok hamar rákaptak az ízére és rövidesen nagy, globálisan is nagy stúdióik alakultak. Mario Caseriniről (1874-1920) sajnos nem találtam infót.

A film: A történetben Elsa egy katonatiszt lánya, udvarlója azonban kém, és amint sikerül ellopnia egy fontos dokumentumot, felszívódik. Elsa apja öngyilkos lesz szégyenében, Elsát pedig az uralkodó száműzi... Elspoilerezhetném a történet többi részét fél sorban, de ez csak egy egyszerű tragikus, romantikus történet, úgyhogy beszéljünk inkább a megvalósításáról. Először is a film lassú és hosszú, másfél órás viszonylag kevés cselekménnyel, sokkal kiemeltebb szerepet kap a hangulat, több cselekményt nem közvetlenül szolgáló jelenet is van, a karakterek pedig gyakran merengenek hosszasan. Van pár izgalmas megoldás, pl. két jelenet is a megvílágítása miatt tiszta noir, pedig hol van az még, de kreatívan tudják felhasználni a tükröket és a mélységet is. A legnagyobb gondot a sokat dicsért, de mai szemml túlontúl teátrális színjátszás okozza, de teljesen korrekt, nézhető, modern hatású film.

Érdekességek:

• A rendező felesége alakította a herceg anyját.

Cselekmény: A legutóbbi filmben az Álcák és Autobotok csatája során egy amerikai nagyváros szinte a földdel vált egyenlővé, ezért az amerikai titkosügynökség titokban, a kormány tudta nélkül már az Autobotokat is elkezdte levadászni hiszen a létezésükkel is veszélyt jelentenek a bolygóra. Ebben segítségükre van a fejvadász alakváltó Vesztegzár, akinek Optimus-ra fáj a foga. Az együttműködésért cserébe olyan technológiát adna az emberek kezébe, ami segítene nekik saját alakváltó-sereget építeni. A bújkáló Optimus eközben a sufnifeltaláló Cade (Mark Wahlberg) birtokába kerül, aki szigorú apaként neveli lányát és állandó pénzhiánnyal küzd. A titkosszolgálat azonnal kiszúrja Optimus-t egy műholdfelvételen és ellepik Cade házát, aki így kénytelen menekülni, ráadásul döbbenetére hozzájuk csapódik lánya titkolt pasija is. Családi drámára azonban nincs idő, hiszen nyomukban a titkosszolgálat, így egy lehetőségük maradt: be kell jutni a Joyce (Stanley Tucci) vezette tech-céghez, akik a titkosszolgálattal együttműködve próbálják létrehozni a saját alakváltó-seregüket...

Téma: Akár lehetne is, hiszen megpedz olyan kérdéseket az emberek részéről, mint a szülői hivatás, a feltalálók részéről a tudományos etika, a titkosügynökök/emberiség részéről a biztonság ára vagy a faji hovatartozás és végül persze a robotok részéről a lét értelme. De ezek csak említés szintjén jelennek meg, szóval nem fejtette ki őket.

Tartalom: Látványfilm lévén sok értelme nincs belemenni: a karakterek egy-egy motivációval vagy tulajdonsággal felvázoltak, ezek egy részét már a témában le is írtam. De valódi érzelmi kapocs nem nagyon van, úgyhogy ugorjuk is át ezt a részt. A recept klasszikusan hollywoodi, van humor és akció; ami a humort illeti, többnyire beszólásokból táplálkozik, ami a személyiségből vagy két karakter kapcsolatából adódik. De ez sokszor nem működik, Joyce pl. kezdetben nyilvánvaló Steve Jobs-klónként inkább bunkó, csak később válik arroganciája viccessé. Szerencsére vannak ennél kifinomultabb poénok is, mint pl. a védelmi miniszter túl udvarias személyisége, valamint vannak filmes utalások, ahogy az első részben is, illetve nem vagyok benne biztos, hogy az olyan túlzások, mint amilyen a kb. minden jelenetben feltűnő amerikai zászló mennyire volt viccnek szánva. És akkor a történet felénél Kínába kerülünk, amire később még visszatérek, mindenesetre a helyszínváltozás (valójában amerikai stúdió) megfűszerezte kicsit az akciót és a humort is, ugyanakkor elhangzottak a 2019-es események tükrében ma már elég kényelmetlennek hangzó mondatok is, hogy "a kínai központi kormány megvédi Hongkongot!" De ha a történet első felében megkaptuk az Amerika-pornót az izzadt, konzervatív akcióhős texasi családapával, úgy a második felében a kínaiak is kiélvezhették, hogy ott egy utcagyerek is le tud kungfuzni egy képzett amerikai ügynököt.

Forma: Na de mégegyszer: ez egy látványfilm, nézzük, hogy teljesít ezen a fronton: jól. Lehet hogy sablonos, de jól működnek a videóklipekben megszokott effektek, mint a lassítás, a pátoszosan megvilágított háttér... stb. A kivitelezés szokásos módon profi, de persze vannak problémáim is. Zene például alig szerepel egyetlen hangeffekten kívül, pedig lehetett volna még rakni alá. A sok akcióba egy idő után belefárad az ember, a közel háromórás hossz túl sok volt. A robotokat továbbra se szeretem, hiába igyekeztek realisztikusan megoldani, jobb lenne egy darabosabb kivitelezés. Az animáció többnyire nem zavaró, de a teljesen animált környezetben már igen (ld. az űrhajó belsejét). A rángatózós, túlvágott akciójelenetekről még nem szoktak le. És hogy zavaró-e vagy sem, azt mindenki döntse el magának, de én remekül szórakoztam a pofátlanul nyilvánvaló és nagyszámú termékelhelyezésen.

Élmény: Tudni kell helyén kezelni a filmet. Ez pontosan ugyanaz, mint a Bosszúállók, csak univerzum nélkül. A filmipar eszképista ágának tökéletes megtestesítőjeként szállítja a poénokat, akciókat, ki lehet és ki kell kapcsolni és csak nézni, és akkor jó szórakozás.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Mark Wahlberg (Boogie Nights, A tégla), Stanley Tucci (Amerika Kapitány, Spotlight), Kelsey Grammer (Toy Story), T. J. Miller (Deadpool), Thomas Lennon (Mementó, A sötét lovag - Felemelkedés), Frank Welker (Az elveszett frigyláda fosztogatói, A szépség és a szörnyeteg, Aladdin, Az oroszlánkirály, Függetlenség napja), John Goodman (A nagy Lebowski), Ken Watanabe (Batman: Kezdődik, Eredet), Mark Ryan (A tökéletes trükk)
• Ez volt 2014 legnagyobb bevételű filmje, de nem véletlenül és hadd utaljak vissza Kínára: nem tudom, hogyan alakult így, mindenesetre az, hogy a történet fele Kínában játszódik, garantálta a kínai sikert, amire erősen rásegített, hogy az amúgy szigorúan ellenőrzött piacon több ezernyi moziban engedélyezték a vetítését. De mindegy így, ezzel a húzással és a termehlyezésekkel brutálisat tejelt a film.

Cselekmény: A kamasz Lili elvált anyja munka miatt külföldre utazik három hónapra, addig az ex-férjnek (Zsótér Sándor) kellene vigyáznia lányukra és kutyájára, Hagenre. Csakhogy kutyáról nem volt szó, az apánál nem maradhat, így dühösen kirakja az utcára és elhajt. Lili persze későb tűvé teszi érte a várost, de időközben Hagen egy harckutya tenyésztő tulajdonába került...

Téma: A cím a rendező szerint a nyugati világra vonatkoziik, akik elnyomva tartották/tartják a gyengébbeket, a kutyák lázadása pedig megfeleltethető valamely elnyomott csoport felkelésének. Szóval oda akar kiyukadni a történet, hogy bánjunk jól mindenkivel és ne éljünk vissza másokkal, különben... különben semmi nem lesz, az emberek könnyedén legyűrik a kutyákat, nincs megnyugtató vége.

Tartalom: Az induláskor Lili mogorva apjához kerül, aki (a szomszédok és hatóságok mellett) nem érti Lili és Hagen bensőséges kapcsolatát, hiszen Hagen csak egy kutya. Az ember könnyen átsiklik felette, de a történet egy meglehetősen fasiszta világot tár elénk, ahol a kutyákat faji megkülönböztetés éri, az emberek velük szemben rosszindulatúak, teljesen a hatalmukban tartják őket és iparosítva végeznek velük. Bár az alap konfliktusforrás Lili és apja között Hagen, a felnőttek teljesen autoriter módon kezelik a gyerekeket is, vissza is jöttek iskolás élményeim Lili tajparaszt zenetanára révén. Lili azonban lassan betörik, majdnem Hagen is, aki bejárja a kóborkutyák nehéz életét (állandó küzdelem az éhséggel, menekülés a sintérek elől, kínzás, kutyaharc), de egy ponton képes lesz ezen felülemelkedni és szembefordulni az emberiséggel. A sok probléma mellett az egyik az, hogy a kutyapokalipszissel a rendező túlvállalja magát és nevetségesen hat, hogy párszáz kutya megfélemlít egy többmilliós várost.

Forma: És akkor jöhet a feketeleves. Színészek. A film elsősorban Lilire összpontosít, ami gyerekszínészeknél aggályos, és hát ő se volt jó (a magyar színészek miért nem tudnak sikítani?). Ez nem mindig az ő hibája, sokszor a vágás ütemtelen annyira, hogy túl későn reagál. Ahogy nála, az apánál is probléma, hogy nem látni, hogy jutnak el A-ból B-be, de ez meg a forgatókönyv hibája. Hagen cserébe tök jó, szívesebben vettem volna, ha az emberi szál sokkal rövidebb - persze egy állat játéka meg inkább a vágás erénye. Egyébként sem lehetett kis munka ennyi kutyát egyszerre mozgatni, állítólag ebben rekordtartó a film. De ezen a ponton megint visszautalnék arra, hogy túlvállalta magát a rendező, a kutyák támadása ugyanis annyiból áll, hogy a kutyák futnak, az emberek meg menekülnek, de konkrét támadást nem látunk. Ide jó lett volna az animáció. Zene. Ez nagyjból rendben van, szerepelnek kortárs popdalok is, fontos szerepet kap egy klasszikus zenei motívum is, de a végén nagyon elhúzzák és egy amerikai filmben szépen bekúszott volna alá egy szimfonikus zenekar, ahogy kell. Képek. Vegyes. Van pár jobb beállítás (pl. a megvilágított, futó kutya, a vége), egyes horrorjelenetek jól működnek, máshol túl kiszámítható.

Élmény: Hozzá vagyok szokva a tökéletesen összerakott filmekhez és csak azon múlik, mennyire tetszik, hogy mennyire kreatív. Na ez viszont nem volt tökéletesen összerakva és ez sokat rontott az élményen. Ha nácizmust akartak bemutatni, lehetett volna ebből a szempontból direktebb, az emberi szál is feleslegesnek tűnt, a befejezés se futott ki igazán sehova. A külföldieknek valamiért tetszett.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Zsótér Sándor (Saul fia)
  
• Több mint 200 kutya szerepelt a filmben, ők mind menhelyről származtak, egy írás szerint Amerikából. A forgatás után túlnyomó többségüket sikerült örökbeadni.
• Hagent egy ikerpár játszotta, elsőként vonultak fel kutyaként Cannes-ban és elnyerték a legjobb kutyaszínésznek járó díjat is.
• A kutyakereskedő gyrosost maga a rendező alakította.