Artúr filmélményei

Logan (2017)

2019. december 21. 06:41 - Liberális Artúr


Rendezte: James Mangold
Műfaj: szuperhős
Főbb szereplők: Hugh Jackman
Megjelenés: 2017, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,1
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/mozi/logan---farkas--logan/movie-180358

Cselekmény: (Ezúttal eltekintek az eredettörténettől, feltételezem, hogy minden olvasóm ismeri az X-Men alapvetéseit, beleértve a két főszereplőt, a telepata Xaviert és az öngyógyuló Rozsomákot/Farkast.) 2029-ben járunk. Valamiért már huszonöt éve nem született mutáns, Logan (Hugh Jackman) megöregedett és veszített öngyógyító erejéből, az ápoltja, a telepata Xavier professzor pedig pont agyban kezd gyengülni, ami az ő esetében véletlenszerű és nagyerejű telepatikus támadásokban nyilvánul meg. Egy nap egy nő keresi fel, hogy segítsen neki egy gyereket Kanadába szöktetni, ahol biztonságban lehet. A gyerek, Laura ugyanis egy mesterségesen létrehozott, Loganhez hasonló mutáns, akit a titkos kíérletek végző cég ki akar iktatni, miután nehezen irányítható. Elindulnak hát Kanada felé...

Téma: A sablonos szuperhősfilmek egy újabb elágazását láthatjuk, mert míg A galaxis őrzői és a Deadpool a humorukkal akartak kitűnni, addig a Logan karakterdrámaként mutatott a megszokottól eltérőt. Nem egy ellenséget kell legyőzni elsősorban, hanem feldolgozni az öregedést.

Tartalom: A közeljövőben járunk, de energikus főhőseink már megöregedtek és mindennapos gondokkal küzdenek: a professzor szenilissé kezd válni, ami az ő erejével életveszélyes, Logan teste pedig kezdi felmondani a szolgálatot, ahogy gyengül öngyógyító képessége. Mindketten megkeseredett öregemberek, hiszen elvesztették összes barátjukat és valami ismeretlen oknál fogva már jó ideje nem születtek új mutánsok, vagyis egyedül maradtak teljesen. Ekkor csöppen a képbe egy laborban kitenyésztett mutáns, a 11 éves Laura, akit el kéne juttatni az ország másik végébe, ahol biztonságban élhet. Innentől kezdve vált útifilmmé, amely során szokás szerint közelebb kerül egymáshoz a három karakter és fejlődnek is: a professzor és Logan is szembenéz tetteivel, öregedésükből adódó határaikkal. A középpontban persze Logan áll, aki mindig mogorva a lelkét nyomasztó gyilkosságai miatt és fél elköteleződni. Jelképesen azonban pont önmagával, önmagáért kell megküzdenie, hiszen mind Laura, mind egy rájuk támadó mutáns az ő DNS-éből lettek kifejlesztve. A gond, hogy ez inkább így egy iránymutatás a fiataloknak és nem igazán az öregedéssel járó helyzet feltárása, pedig Logan már egyáltalán nem az az energikus főhős, aki legyőz minden akadályt, hanem a professzorral együtt beteges, törékeny, magukat csak vonszolni képes figurák.

Forma: Ami elsőre látványosan megkülönbözteti a filmet társaitól, hogy a Deadpool előző évi sikere nyomán nem félt durván erőszakos lenni. Kifejezetten horrorisztikus és fájdalmas nézni, ahogy a mutánsok karmai tépik, szakítják, átdöfik a húst jó sok vér közepette, ami szintén komorabbá teszi a film hangulatát. Karaktereink öregek, tehát nem hibátlan külsejűek, nemcsak személyiségükben hanyatlóak, hanem a testük is realisztikusan hibás. Pozitívum még, hogy az animációt látszólag hanyagolták és arra használták, amire kellene: kicsit feljavították vele a valóságot (pl. Logan öregítése), nem pedig repülést és lézernyalábokat kreáltak. A negatívumok közé tartozik a zene, ami kb. egyetlen hanghatásból áll, ami nem feltétlenül baj, csak feltűnő, hogy nem tud többet. Rengeteg a fájóan klisés póz, megoldás, ami sajnos röhejes, de nyilván működik és a célzott nézőcsoportnak megfelel, csak ha nem éled bele magad a filmbe, akkor a színészt látod és nem a karaktert ilyen helyzetekben, ami az illúzió halála (pl. a pizsamás gyerekek). A színészeket dicsérik, a professzor jó is volt (elvégre ő tényleg öreg már), de Logan nekem kicsit sok, Laura pedig kevés. A vágás, kameranézetek... stb. szokásosan profik, de nem kreatívak.

Élmény: A 2017-es év egyik legnépszerűbb filmje felnőttesebb hangvétele mellett annak is köszönheti sikerét, hogy elvileg ezzel lezárták Rozsomák történetét és talán Hugh Jackman és Patrick Stewart is búcsúznak egy olyan szerepüktől, amelyek sikert hoztak nekik és közel húsz évig forrtak egybe velük. Mérget azért ne vegyünk rá, a Marvel hírhedt alternatív univerzumairól és mindig jöhet egy-egy előzménysorozat. Kevesebb akcióval és több drámával érdekesebb lehetett volna, mindig is szerettem volna egy olyan szuperhős filmet látni, ahol két szuperhős egy kávézóban beszélget és nem történik semmi más.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Hugh Jackman (Tökéletes trükk), Richard E. Grant (Mi ketten), Stephen Merchant (Vaskabátok)
  • Az X-Men 1963-ban született meg az amerikai fekete polgárjogi mozgalom mentén, hiszen a mutánsok történetei mindig egy kirekesztett kisebbséget próbáltak megjeleníteni. A professzor már szerepelt az első számban is, Rozsomák csak 1974-ben született meg, Laura pedig 2004-es.
  • 2000-től napjainkinig 12 X-Men film jelent meg (beleértve a Deadpoolt), 2020-ra van még egy beterveze, utána nem tudni mi jön.


Szólj hozzá!
Címkék: szuperhős 2017 21. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Hugh Jackman Észak-Amerika 2010-es évek James Mangold 2 órás IMDB 8

Saul fia (2015)

2019. december 20. 07:24 - Liberális Artúr


Rendezte: Nemes László
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Röhrig Géza
Megjelenés: 2015, Magyarország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,5
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/saul-fia--saul-fia/movie-164025

Cselekmény: 1944, Auschwitz. Saul az. ún Sonderkommando tagja, akik feladata, hogy segédkezzenek a zsidók elgázosítása során a foglyok terelésében, a ruhák és a hullák összegyűjtésében, a gázkamra kitakarításában. Az egyik csoport után Saul megpillantja egy fiú holttestét, akit valamért nagyon el akar temetni, holott a hullákat meg kell semmisíteni. Szerencsére ilyen körülmények között is képes kiépülni egy szívességeken alapuló hálózat, így a teljesen kontrollt vesztett Saul megpróbálja ezeket bejárva elérni célját...

Téma: Úgy tűnik mostanában nem vagyok vevő a filmek közlendőjére, mert hiába írják le mindenhol, hogy Saul megszállottsága a temetéssel kapaszkodás az ember(i)ség utolsó morzsájába, én nem ezt láttam, hanem hogy Saul megszállottan próbálja eltemetni a fiát - ahogy társa helyesen megjegyzi, feláldozza az élőket a holtakért. Akkor már inkább a gyerek mint jelkép fontos, ő a remény, a jövő.

Tartalom: Bele a közepébe, Saulék épp fogadnak egy újabb turnust, amit a Sonderkommando gépiesen vezényel le; már megtörtek, végig halkan, kevés beszéddel, lehajtott fejjel ügyködnek. Sault azonban felrázza egy fiú haldoklása, aki félig túléli az elgázosítást, innentől kezdve az összes szabályt áthágva, saját és mások életével mit sem törődve próbálja a fiút zsidó szokás szerint eltemetni, ami kb. a lehetetlennel egyenlő az adott körülmények között. A cselekmény másik gerincét egy szerveződő felkelés adja, amiben Saul csak azért segédkezik, hogy közelebb kerülhessen a temetéshez. A történet során végigmegyünk a tábor működésének lépcsőfokain a foglyok érkezésétől a tulajdonaik és testük feldolgozásáig, valamint a tábor működtetésébe is belelátunk, és ezek a mozaikdarabok többet mondanak annál, mint amennyit a történet kifejt. Például látjuk mit esznek a munkások és egy asztalleszedés során azt is, mennyivel kulturáltabb a németek étkezése. A fiú jelképességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy (spoiler) jó eséllyel nem is Saul fia az, hiszen neki talán nincs is gyermeke, míg a történet végén feloldozást nyer egy élő parasztgyerek láttán. A többiek joggal mondják, hogy a halottakkal már felesleges törődni az adott körülmények között, de azért köztük is vannak olyanok, akik az utókorra gondolva vállalnak kockázatokat, mint amilyen a fotós.

Forma: Kezdjük azzal, hogy ez egy realista film, ami nem csak a történelmi hűségben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy a szereplők szótlanok és több nyelven beszélnek (összesen nyolc nyelven). Na most nem tudom, ez mennyire akadály a nézőknek, mert felirat nincs, de én szerencsére tudok annyira németül, hogy értsek sokmindent. Aki viszont nem, annak nem tudom, mennyire volt érthető. Ráadásul a beszéd kevés és gyakran nagyon halk, így szinte némafilmként működik. A színvilága jellemzően kopottas rozsdabarna, szürke, jól megy a gépiesen működő halálgyárhoz, ezzel pedig éles kontrasztot nyújt a madárcsicsergős, napsütötte, zöld erdő. Na de nem ez a fő jellegzetessége, hanem hogy a szélesvásznat is elvetve végig Saul feje foglalja el a kép nagy részét, miközben a háttérben mintegy Aranypolgár-antitézisként történnek ugyan események, de elmosódottak. Teljesen Saul nézőpontjába kerülve csak annyit fogunk fel a környezetből, amit Saul is, de sokkal hatásosabban, mint pl. Az orosz bárkában. A felvétel végig kézikamerás, ez megadja a kellő dinamikát is. Ebből következően szinte egyszemélyes drámát látunk, amit meglepő módon egy nem túl gyakorlott színész játszhatott el, de (nem kisebbítve az érdemeit) valójában pont egy viszonylag kifejezéstelen arcot kellett hoznia, így jó volt a választás és éppen a profibb színészek tűntek soknak mellette.

Élmény: Nem véletlenül kapott díjesőt (köztük Oscart) a film, a kamerakezelés talán az eddigi legjobban átélhető módszer arra, hogy felvegyük a szereplő szemszögét.,de közel két órában talán kissé hosszú egyedül erre építeni. Tartalmilag is rendben van, újat ugyan nem mond, de a téma és a megközelítés új. Annyira sajnos nem szippantott magába, hogy a kedvencemmé váljon, de csak dicsérni lehet.

Érdekességek:

  • Mengelét a rendező apja, a szintén neves rendező, Jeles András alakította.
  • A rendező szintén zsidó származású, Tarr segédrendezője volt korábban.
  • Lanzmannak, a Soá tavaly elhunyt rendezőjének is tetszett a film, pedig ő általában nagyon kritikus a holokausztot feldolgozó filmekkel.
  • A film fő ihletője a Jöjj és lásd.
  • A felkelés valós eseményeken alapul, 1944. októberében valóban lázadás tört ki csempészett puskapor segítségével, és nem ért szép véget a történet.
  • A fotózós jelenetet is valós események ihlették, vélhetően egy Alberto Errera nevű görög zsidó készített bizonyító erejű képeket a fészerből, de lázadóként ő is odaveszett. A képek megtekinthetők itt.
  • Auschwitzba 1940-ben érkeztek az első német bűnözők, 1941-ben történet meg az első elgázosítás hadifoglyokon, majd 1942-1944 között több mint egymillióan haltak meg a táborban, amit végül 1945 januárjában ért el a szovjet hadsereg.
  • Nem tudom a film mennyire vág ezzel egybe, de Saul volt az, aki egyesítette a zsidó törzseket és létrehozta a királyságot az i. e. 11. században. Ellenségei megölték fiait, ő maga öngyilkos lett, hogy ne fogják el.

 

2 komment
Címkék: dráma 2015 21. század Magyarország Európa Kelet-Európa 2010-es évek Röhrig Géza Nemes László 2 órás IMDB 8

Viharsziget (2010)

2019. december 19. 06:17 - Liberális Artúr


Rendezte: Martin Scorsese
Műfaj: neo-noir, pszichológiai, thriller
Főbb szereplők: Leonardo Dicaprio, Mark Ruffalo, Ben Kingsley, Michelle Williams
Megjelenés: 2010, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,1
Ajánlott írás: https://youtu.be/tW-tWjRnVbY
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/viharsziget--shutter-island/movie-102862

Cselekmény: 1954, egy amerikai börtönsziget. Pontosabban elmegyógyintézet, ahol gyilkos elmebetegeket kezelnek. Ide érkezik a háborús és elhunyt felesége emlékével küszködő, rutinos nyomozó, Teddy (Leonardo DiCaprio) és a kevésbé tapasztalt Chuck (Mark Ruffalo), mert az egyik beteg eltűnt, ami lehetetlennek tűnik a szuperbiztonságos helyen. A szigetre érve megdöbbenve látják, hogy az intézményvezető Dr. Cawley (Ben Kingsley) és Dr. Naehring (Max von Sydow) luxuskörülmények között élnek, de nagyon titkolnak valamit. Teddy később bevallja Chucknak, hogy nem véletlenül van itt: egy nyomot követve bukkant rá a sziget létezésére, amiről azt sejti, hogy az elmegyógyintézet álcája mögött elmekísérleteket végeznek állami támogatással, és azért van itt, hogy ennek véget vessen. Aztán váratlanul az eltűnt beteg előkerül, mintha mi sem történt volna...

Téma: Akár lehetne is, hiszen a hasonló történetű filmekhez tipikusan jár a szubjektív és objekítv valóság érzékelésének izgalmas kérdése, azonban ezzel a részével mégsem foglalkozik túl sokat. Scorsese célja lehetett ezzel az is, hogy megkérdőjelezzünk mindent, de annyira nem megy át metafizikai szintre, mint az Ének az esőben. Akkor már inkább hangsúlyosabb, és úgy tűnik az egész arra az utolsó mondatra fut ki, hogy a bűntudat rosszabb a halálnál, a felejtés megváltás vagy ennek egy változata.

Tartalom: Az első jelenetsor annyira noiros párbeszéddel indul, hogy paródiára gondolván majdnem felnevettem (és nem biztos, hogy ezzel távol álltam a valóságtól, hiszen valóban egy sarkított párbeszédet kell látnunk, ismervén a történet végét). Mindenesetre felvezeti a történet feszült, vésztjósló, rejtélyes alaphangulatát, de a sok felsőbb körökre utaló titkolózás miatt a noir hamarosan átmegy a szintén korszakot idéző összeesküvés-elméletes filmbe (ld. A testrablók támadása), de van benne háborús rész, horrorra hajazó jelenetsor vagy expresszionistább álomjelentek is, szóval elég vegyes a kép, de alapvetően thriller. Tehát van egy noiros karakterünk, akit emészt a múltja, de motiválja is, a rejtély pedig semmiségnek tűnik, de minél jobban belemegyünk, annál furább dolgokra derül fény. Modern thrillerként a csavarokra épül a történet, és tulajdonképpen az egész arról szól, hogy megpróbálják ilyen vagy olyan irányba terelni a gondolatainkat, ami részben sikerül, de rutinos nézőként az ember erősen sejti, hogy mi lesz a vége, és ezért kritizálják sokan a filmet, mert a filmvégi csavar nem akkora csavar, de közben meg mégis ott motoszkálhat a fejükben, hogy mégiscsak Scorseséről van szó, ezért nem lehetünk biztosak semmiben. Magamtól nem vettem volna észre, hogy a tűz és a víz jelenléte mindig jelzésértékű, de spoiler nélkül nem árulhatom el, hogy mi az :D Ahogy a Hatodik érzéket, úgy ezt a filmet is érdemes lehet kétszer megnézni, hiszen a végének tudatában a második alkalommal már tudatosabban látjuk, hogy minden jelenet értelmezhető két olvasatban is.

Forma: Scorsese látványvilágát általában nem szeretem, de ezúttal az álomjeleneteknek és visszaemlékezéseknek köszönhetően elég jól sikerült a képi világ. A noiros hangulatot szürkés színvilág jellemzi, kár hogy a fényekkel nem akart erőteljesebben játszani (ld. a gyufás jelenetet például), és a zene sem korabeli jazzes szólamokból áll, hanem komolyzenei betétekből, de nem rosszak. A színfoltokat - ahogy említettem - a visszaemlékezések és az álomjelenetek, látomások jelentik, amelyek színvilága sokkal telítettebb (már-már meseszerűen, ami megint felvet kérdéseket a befejezéssel kapcsolatban), képzeletbeli mivoltuk miatt pedig alkalmasak az expresszívebb kifejezésmódokra, mint pl. a tűzben elégett feleség hamuként omladozó teste. Ebből lehetett volna sokkal több és a valóságot megmutató részek is markánsabban noirosak, és akkor mindjárt durván izgalmasabb lett volna a látványvilág.

Élmény: Amikor megláttam az első jobb képeket, elégedetten csettintettem, de egyrészt ez sajnos viszonylag ritka volt, másrészt a tartalom sokkal kevésbé volt izgalmas, mint amennyire lehetett volna. Ezzel együtt ez egy jobb thriller, izgi, meg lehet nézni egyszer (vagy ugye kétszer).

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Leonardo DiCaprio (Titanic, Kapj el ha tudsz, A tégla, Eredet, Django elszabadul, A Wall Street farkasa), Mark Ruffalo (Egy makulátlan elme örök ragyogása, Spotlight, Bosszúállók), Ben Kingsley (Schindler listája), Max von Sydow (A hetedik pecsét, A nap vége, A farkas órája, Az ördögűző, Szkafander és pillangó), Michelle Williams (Túl a barátságon, A régi város), Patricia Clarkson (Halálsoron), Jackie Earl Haley (Start két keréken), Ted Levine (A bárányok hallgatnak, Szemtől szemben), John Carroll Lynch (Fargo), Elias Koteas (Az őrület határán), Robin Bartlett (Sophie választása, Bűnök és vétkek)
  • A film ihletője volt többek közt a Dr. Caligari, a Valakit megöltek és a Szédülés.
  • Valóban volt az 1950-es években amerikai elmekísérlet, elvileg az 1970-es években megszűnt. Az sem véletlen, hogy a filmben a dachaui tábor szerepel, ugyanis a nácik itt kísérleteztek ezzel.
  • A lobotómia az 1940-es évek végétől az 1950-es évek elejéig számított forradalmi és bevett gyakorlatnak világszerte, de viszonylag hamar felhagytak vele etikai megfontolásokból.

 

Szólj hozzá!
Címkék: thriller 2010 pszichológiai 21. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Michelle Williams Leonardo DiCaprio Martin Scorsese Mark Ruffalo Észak-Amerika neo-noir 2010-es évek Ben Kingsley 2 órás IMDB 8

Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire (2010)

2019. december 18. 07:39 - Liberális Artúr


Rendezte: Apichatpong Weerasethakul
Műfaj: dráma, művész
Főbb szereplők: Thanapat Saisaymar, Jenjira Pongpas, Sakda Kaewbuadee
Megjelenés: 2010, Thaiföld
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 6,7
Ajánlott írás: https://en.wikipedia.org/wiki/Uncle_Boonmee_Who_Can_Recall_His_Past_Lives
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/boonmee-bacsi-aki-kepes-visszaemlekezni-korabbi-eleteire--loong-bonmee-raluek-chat-uncle-boonmee-who-can-recall-his-past-lives/movie-111200

Cselekmény: Az özvegy Boonmee súlyos vesebeteg. Egy vacsora alkalmával megjelenik az ő, sógórnője és lao vendégmunkásuk körében Boonmee felesége, aki 20 éve meghalt, valamint 15 éve eltűnt, fotós fiuk, aki azután tűnt el, hogy lencsevégre kapta az erdő majomszellemét és párosodott vele...

Téma: Weerastehakult még nem igazán ismertem ki az eddigi egyetlen filmje, a Trópusi betegség alapján, anélkül pedig nehezen értelmezhető, de kétségtelenül egy személyes, thai hiedelemvilággal átitatott, spirituális filmről van szó, amiben felfedezni véltem némi politikai szálat (polgárháború, bevándorlás) és filmművészetit is (a látás képessége többször visszaköszön). Szerencsére a rendező is nyilatkozott, ő a dolgok változását, átlényegülését akarta valamilyen módon kifejezni.

Tartalom: A cselekmény gerincét az adja, hogy az idősödő Boonmee súlyos beteg és érzi a végét. Ezt az érzetét erősíti, hogy elhunyt családja megjelenik neki. Nem tudom, ez mennyire megszokott a thai kultúrában, mindenesetre a szellemeket hétköznapi dologként kezelik, az élet részének (ezt zokon is veszi a sógórnő, hogy vidéken túl sok a rovar és a szellem, szívesebben élne városban). Ha már itt tartunk, fontos elem a helyszín, ami a Trópusi betegség után ezúttal is Weerasethakul szülőhelye, Iszán dzsungeles vidéke. Ez ugyanis határos Laosszal, így megjelenhetnek a lao menekültek, illetve az 1960-as években harcok folytak kommunista gerillákkal, amire többször utal a cselekmény. Visszatekintve életére, Boonmee is azt sajnálja, hogy sok embert megölt e háborúban és ennek tulajdonítja betegségét, de sógórnője azzal nyugtatja, hogy a szándék számít, az pedig nemes volt. Ami a filmmel kapcsolatos témát illeti, akkor kezdett gyanús lenni, amikor Boonmee fotós fia arról mesélt, hogy a látásának és magának is meg kellett változnia, hogy a lényeget lekaphassa. Ehhez jött később hozzá a magát csak mások által szépnek látott hercegnő története, majd a tévé előtt feledkező nézők. Az átváltozást Weerasethakul részben a filmre értette, hiszen ekkortájt kezdett véglegesen átállni a szakma a filmről a digitális technológiára.

Forma: ...ami abban öltött testet, hogy a thai filmtörténelem szakaszaira utalva különféle minőségben és stílusban forgatott. Az első része pl. gyengébb minőségű filmre lett véve, egyes részei dokumentaristák voltak... stb. Egyébként a kamera lassú és statikus volt, némi látványt csak a kompozíciók jelentettek, de az nekem már inkább fotó- és nem filmművészet. A színészek bájosan amatőrök, ez csak erősíti a spiritualitás hétköznapiságát, zenére nem emlékszem, szóval ha volt is, nem volt túl erős.

Élmény: Kellene még pár Weerasethakul-film, hogy hozzászokjak korunk egyik legelismertebb rendezőjéhez, de úgy érzem nagyjából átjött e film mögött meghúzódó gondolat, ami lehetett volna sokkal érdekesebb is, de így inkább A felszín alatt-utóérzésem volt, semmint egy Veronika kettős élete.

Érdekességek:

  • A történet alapja egy 1983-ban megjelent emlékirat, ami egy thai szerzetes beszámolója a helyi férfiról, aki állítólag képes volt látni korábbi életeit, tehát nem a rendező személyes élményeit látjuk.
  • A film része Weerasethakul "Primitív" c. sorozatának, amely több kisfilmből és installációból állva az ember ősi energiáit próbálta feltárni.

Szólj hozzá!
Címkék: dráma művész 2010 21. század Ázsia Thaiföld Délkelet-Ázsia 2010-es évek 2 órás IMDB 7 Sakda Kaewbuadee Apichatpong Weerasethakul Thanapat Saisaymar Jenjira Pongpas

Django elszabadul (2012)

2019. december 17. 07:16 - Liberális Artúr


Rendezte: Quentin Tarantino
Műfaj: revizionista western
Főbb szereplők: Jamie Foxx, Christoph Waltz, Leonardo DiCaprio, Kerry Washington
Megjelenés: 2012, Egyesült Államok
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 8,4
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/django-elszabadul--django-unchained/movie-130199

Cselekmény: 1858, Texas. Éjjel egy utazó német fogorvos megállít egy rabszolgamenetet egy Django nevű rabszolga után kutatva. Kivásárolja, mert a fogorvos valójában fejvadász és újabb célpontjainak arcát csak Django ismeri, mivel egy ültetvényről valók. A német, Schultz megveti a rabszolgaságot és emberként bánik Dajngoval, fel is szabadítja, és mivel Django őstehetségnek bizonyul a fegyverforgatásban, össze is áll vele egy időre. De Djangonak célja van: feleségétől elválasztották, őt akarja megtalálni. Schultz segít neki ebben, elvégre a feketéket nem látják szívesen sehol, és megtudják, hogy a dúsgazdag, rabszolgáit élet-halál harcra kényszerítő Candie (Leonado DiCaprio) vette meg...

Téma: Western tarantinósan, ennyi. Ábrázolja a vadnyugatot, a rabszolgaságot a maga túlzó stílusában, de nem foglalkozik velük.

Tartalom: Tudom, ez mostanában a sokadik alkalom, hogy elbliccelem a tartalmi elemzést azzal, hogy nincs értelme nagyon belemenni, de tényleg nincs értelmük és ezúttal is így van; Tarantino mindig paródiába hajló stilizáltsággal vonultatta fel egy-egy műfaj elemeit, amelyek ezúttal a spagetti westernéi és a különböző exploitationökéi. Namármost egyiket sem ismerem igazán, úgyhogy nem tudok róla tapasztalatból beszélni, de gondolom van példa ezekben bőven az itt is fellelhető karakterekben kezdve a fehéreket gyilkoló négertől a vadnyugat különböző figuráiig (utazó orvos, kocsmáros, ültetvénfelügyelő, nagybirtokos... stb.) Tarantino bevallottan a korszak kötelező, terhelő témáitól akart távol maradni, na meg általában távol áll tőle az életszerűség is, ezért értelmetlennek látom ezeket számonkérni rajta, mint tette ezt több kritikusa. Szóval mik az elemek? A bosszú, a fejlődés, a vérben bővelkedő pisztolypárbajok és persze a humor, ami több helyen sajánlatosan túl messzire/alacsonyra ment és egy gagyi paródia szintjét hozta (pl. klu-kux klán). A poénokat a karakterek szállították elsősorban, leginkább a jómodorú fejvadász Schultz. Ami igazán jó volt, az Stephen és Candie kettősének fura alá-mellérendelt viszonya, amelyben az öreg nigger egyfajta zsörtölődő nagypapa, főszolga és mentor is volt egyben.

Forma: Egy-egy kép erejéig megcslllant Tarantino tehetsége, de jellemzően nem volt izgalmas a képi megvalósítás.  A tűzpárbajok nem voltak érdekesek vagy kreatívak és hát ne is keressünk leonei hangulatot. Ja, és miért nem lehetett rendesebb helyszinen forgatni, ha már western? A Monument Valley akkora labda lett volna...  A zene a filmhez illően finoman szólva is egyszerű volt, szintén a paródia határát súrolták. A színészek közül jogosan dicsérik a Shultzot és Stephent alakítókat, DiCaprionál még nem tudom eldönteni, hogy ez nála mennyire szerep és mennyire saját maga.

Élmény: Csalódás. Tarantino eleve nem kedvencem, de itt önmagához képest is ötlettelennek tűnt, hiányoztak a szellemes párbeszédek, a humor néha mélyrepülésben volt, a látványvilág pedig nem tett ki magáért.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Leonardo DiCaprio (Titanic, Kapj el ha tudsz, A tégla, Eredet, A Wall Street farkasa), Samuel L. Jackson (Szemtől szemben, Nagymenők, Jurassic Park, Tiszta románc, Ponyvaregény, Csillagok háborúja, Kill Bill, Amerika Kapitány, Bosszúállók), Dennis Christopher (Start két keréken), James Remar (L'ecsó), David Steen (Kutyaszorítóban), Laura Cayouette (Kill Bill)
  • A mandingonak nevezett verekedés valójában kitaláció és egy műfajba vágó filmre utal; történelmi dokumentumok nem bizonyítják, hogy létezett volna ilyen és nem is lett volna ésszerű, hiszen a rabszolgák nagyon értékesek voltak.
  • Django szintén egy klasszikus filmre való hivatkozás, aminek főszereplője Franco Nero volt, ezért cameózott egy jó nagyot.

2 komment
Címkék: 2012 21. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Leonardo DiCaprio Jamie Foxx Quentin Tarantino Christoph Waltz Kerry Washington Észak-Amerika 2010-es évek revizionista western IMDB 8 3 órás
süti beállítások módosítása
Mobil