Rendezte: Louis Le Prince Műfaj: - Főbb szereplők: - Megjelenés: 1888, Egyesült Királyság Hossz: kb. 1 perc IMDB:5,5 Ajánlott írás: - Műsoron: -
Előzmények: Le Prince-ről már volt szó, úgyhogy ebbe nem mennék bele újra részletesebben. Mozgókép már létezik az ősidők óta, csak ennek a rögzítése és visszajátszása, no meg színvonala volt sokáig problémás. A fénykép megjelenése ezen sokat segített, ennek módosítgatásaival már az 1840-es évektől kezdve sikerült filmszerű felvételeket elérni, de igazán az 1870-1880-as években kerültünk nagyon közel a filmhez.
A film: Újra történeti jelentőségű film, jé, mozog :)
Rendezte: Louis Le Prince Műfaj: - Főbb szereplők: - Megjelenés: 1887, Egyesült Királyság Hossz: kb. 1 perc IMDB:5,2 Ajánlott írás: - Műsoron: -
Előzmények: Le Prince-ről már volt szó, úgyhogy ebbe nem mennék bele újra részletesebben, mindenesetre úgy tűnik, hogy a legrégebbi ismert film jelenleg ez az 1887-es felvétel. Mozgókép már létezik az ősidők óta, csak ennek a rögzítése és visszajátszása, no meg színvonala volt sokáig problémás. A fénykép megjelenése ezen sokat segített, ennek módosítgatásaival már az 1840-es évektől kezdve sikerült filmszerű felvételeket elérni, de igazán az 1870-1880-as években kerültünk nagyon közel a filmhez.
A film: Az eredeti felvételen kb. semmit nem lehet kivenni, alább egy feljavított és kicsit belassított változat látható. A történeti jelentőségén kívül nyilván sokat nem lehet elmondani róla.
Miközben a világ sebeit nyalogatva sündisznóként összehúzódott a 2008-as válság után, 2010-ben egy földrengés romba döntötte Haitit, 2011-től kitört az arab tavasz, aminek legvéresebb pontja Szíria lett, az évtized vége felé pedig egyre erősebbé váltak a globális felmelegedés miatt aggódó hangok, a továbbra is nagyhatalomként működő Egyesült Államok és Oroszország mellé felzárkózott Kína, miközben az EU jelentősen gyengült.
Míg ezek zajlottak a világban, 2017-es írásom a filmtörténelemről igaznak bizonyult, a trendek főszereplői az animációk, képregény/szuperhősfilmek és a fantasyk a bevétel szempontjából, de népszerűség tekintetében (az IMDb-szavazatok száma alapján) be tudott férkőzni a toplistákra sok fordulatos thriller is. Hollywood dominanciája örökérvényűnek tűnik, de népességszámuknak köszönhetően lassan meg fognak érkezni a kínai és indiai filmek is a bevételi toplistákra. A legnépszerűbb filmek bevétel és IMDb-szavazatok száma alapján:
Persze a kritikusok és a közönség továbbra sem találják a közös hangot, a legelismertebbek a kevésbé nézett filmek. A közös pont A harag útja (2015), amely az év egyik legnépszerűbb filmje volt és egyben magasra értékelt szakmán belül is. A TSPDT szerint az évtized legjobb filmjei jelen állás alapján az alábbiak, de ez nyilván változni fog még az évtizedet összegző listák megjelenésével, szóval január-február környékén visszatérek ide átírni a listát:
*Ápdét 2020: Kijött a legújabb TSPDT-rangsor, ez alapján kiesett az Égen s földön (2010) és a Búcsú a nyelvtől (2014).
Eközben bennem már 2010 környékén felmerült, hogy jó és klasszikus filmeket kéne nézni, de ehhez csak 2014-ben láttam hozzá szisztematikusabban. Ahogy keresgéltem a megnézendő filmek után, egyre bővült a listám és rövidesen, 2015-ben megszületett mellé e blog is. Több mint ötszáz legjobbnak tartott filmen voltam túl 2015 - 2016 - 2017 folyamán, mire 2018-ra kifogytam a listáimból, és mivel ezek fele amerikai volt és csak elenyésző hányada származott a nyugati civilizáción kívülről, 2018 - 2019 folyamán a "világmozi" felé fordultam. Itt tartunk most...
Nagyjából 5 év alatt 970 filmet láttam, az alábbi arányokon látható, hogy a kelleténél sokkal kevesebb a kortárs és a világmozi, de dolgozom rajta, hogy kiegyensúlyozottabb legyen a blog. A látott filmek listája itt olvasható, a kedvenceimről itt készítettem egy listát.
Januárban megjelent a TSPDT új filmes listája, így frissítenem kellett a filmeskönyvemet, és közben lassan nekiálltam végigvenni az 1914 előtti filmeket is.
Augusztusban felfedeztem az Infogram nevű oldalt, ami végre megoldotta a listázós problémámat, hogy egy posztban elférjen minden film, illetve jó kis statisztikákat lehet vele készíteni.
Októbertől - tekintettel az évszámra - nekiláttam évtizedünk legismertebb és legelismertebb filmjeinek.
Bár sok érdekes filmet láttam, kiemelkedő filmélményem ezúttal sajnos nem volt, egyedül a Berg-Ejvind és asszonya (1918) fogott meg annyira, hogy felkerüljön egy toplistámra a legromantikusabb filmélményeim közé.
182 filmet láttam, ami átlagosan havi 15, heti 3-4 filmet jelent;
a nem-nyugati filmek arányát sikerült egy év alatt 19%-ról 24%-ra növelni,
de a kortárs filmek aránya a projektjeim jellege miatt egyelőre maradt 24%-on.
2020 - Tervek:
Időközben bővítettem a filmeskönyv projektemet, így könnyen lehet, hogy még 2020-ban sem végzek vele.
Emellett szeretnék továbbhaladni a kiegyensúlyozottság útján, azaz elsősorban kortárs és világmozi lesz, de nem szeretnék teljesen lemondani a nagy nyugati klasszikusokról sem.
Elképzelhető, hogy "magyarosítani" fogom a nézőpontomat és ezzel több magyar és kelet-európai film is sorra kerül.
Tavaly azért vágtam bele az Ősfilmek projektembe, mert láttam, hogy kb. harminc 19. századi elismert film van, amik - figyelembe véve a pár másodperces, perces hosszukat - gyorsan végignézhetőek. Aztán ezt kicsit kibővítettem az 1914 előtti filmekre, mert önkényes meghatározásom szerint kezdetleges filmnek vehető minden rövidfilm, amelyek még ekkoriban készültek, hiszen 1914 volt az az év, amikor már több egészestés film jelent meg, mint rövidfilm.
Amiért megérte ezt csinálni, az az volt, hogy láttam elindulni és robbanásszerűen fejlődni a filmművészetet. Összegzésként három fő szakaszt említenék meg:
A kísérletezős korszak, azaz Le Prince-től és Edison Dicksonjától Melies-ig, ami kb. a századfordulóig tartott. Ez az indulás időszaka, amikor feltalálók uralták a terepet és maga a mozgó kép volt az érdekes.
A fantasy korszak, amit Meliesneve fémjelez és kb. 1896-tól 1910-ig terjed. Itt a bűvészek és a vándorszórakoztatók vették át az uralmat, színpadi és filmes trükkökkel igyekeztek elkápráztatni a közönséget.
A kifejlett narratívájú korszak néhány korai példát leszámítva 1908 környékén jött el, ennek Griffitha legnevesebb rendezője. Eddigre sokan már eleve a filmezéssel indították karrierjüket és nem a trükkök köré épült a cselekmény, hanem a cselekmény köré épültek a trükkök, illetve a közönség is képes volt értelmezni a film nyelvét, pl. a vágásokkal járó helyszínváltozásokat.
Ha meg kéne nevezni a kedvenceimet, ezek voltak azok:
Talán túlgondolom, hiszen még nagyon kezdeti szakaszban vagyunk, de a vízzel teli gömbakvárium egyszerű bemutatása már ekkor megmutatja, hogyan lehet torzítani a képet és fénnyel befolyásolni.
Melies trükkfilmjei önmagukban is megérnek egy misét, de számomra a rövid, egyszerű, csattanós jelenetek jelentették a műfaj csúcsát, sokkal inkább, mint az elnyújtott, kissé értelmetlen fantasyk. Az első egypercesben Melies szóló zenészként megsokszorozza magát, hogy legyen egy teljes zenekara, míg a másodikban tudóst alakítva túlpumpálja kísérleti alanya fejét, amely előbb óriásira duzzad, majd felrobban.
Ez megint a túlgondolás tipikus esete részemről, nyilván csak egy egyszerű poénnak szánták, de attól még kötetnyi filozófiai gondolatot vet fel a film és a néző viszonyáról. Az egypercesben egy férfi észerveszi, hogy veszik kamerával és a kamera tulajdonságait kihasználva közelebb lép, hogy ezzel óriásira nőve lenyelhesse a kellemetlenkedő operatőrt. Na ugye...?!
Hogy visszautaljak Melies-re, ez is egy számomra tökéletes rövidfilm, csak nem a trükk a lényeg, hanem egy kedves gondolat. És még aránylag vicces is. Nem lövöm le a végét, a lényeg, hogy a bő két perces filmben egy csapnivalóan rossz utcazenészt a környékbeliek minden erejüket bevetve próbálnak elüldözni.
A szegényeket semmibevevő spekuláns miatt az egekbe szökik a kenyér ára, nagyjából ennyi a vadkapitalizmust kritizáló történet. Amiért nem tud nem eszembe jutni időnként, az egy különálló jelentsor: a film azzal indít, ahogy egy paraszt búzát vet hosszasan és ezzel is zárul. Kicsit olyan ez, mint a Föld vagy Malick filmjeinek természetábrázolása, amely szellemi-isteni síkként jelenik meg, ami az emberi létet jelentéktelenné arányítja.
A történetben egy bogár-házaspár férfitagja az idilli családi otthon helyett egy éjszakai bár szitakötőjénél talál "megértést", miután lecsapja a szitakötőlányt egy tücsök kezéről. Csakhogy a tücsök operatőr és felveszi bogár úr légyottját... A történet önmaga is kellően szórakoztató, ahogy finoman, humorosan utal a kölcsönös megcsalásra és ez sokkal mulatságosabb úgy, hogy bogarakkal adatják elő. De az igazán erős része a stop motion, ami ugyan nem új, de eddig kissé bumfordi módon tárgyak mozogtak, nem pedig bábok. És ezt nagyon szépen, gördülékenyen, részletesen láthatjuk, teljesen modernnek hat, ráadásul még spéci kameraszögek is belefértek (pl. a "drónfotós" felvétel). Apró módosításokkal teljesen korrekt film lenne ma is és szórakoztató. Csillagos ötös.
A rövidfilmes korszak végén egy olyan betörést elmesélő film van, ami már bőven túlmutat a korszakon köszönhetően különleges kameranézeteinek, technikai megoldásainak. Maga a történet valóban izgalmas tud lenni, bár kissé ósdi - a technikai megoldások viszont olyat mutatnak, amit még az expresszionizmusig nem láthatunk.
