Melankólia (2011)

2019. december 16. 06:46 - Liberális Artúr

Rendezte: Lars von Trier
Műfaj: dráma, művész, pszichológiai, sci-fi
Főbb szereplők: Kirsten Dunst, Charlotte Gainsbourg, Alexander Skarsgard, Brady Corbet, Cameron Spurr, Charlotte Rampling, Jesper Christensen, John Hurt, Stellan Skarsgard, Udo Kier
Megjelenés: 2011, Dánia
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,1
Ajánlott írás: https://www.filmtekercs.hu/kritikak/melankolia
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/melankolia--melancholia/movie-117486

Cselekmény: Eljött a világvége, egy jóval nagyobb bolygó telibekapja a Földet. Előtte Justine (Kirsten Dunst) épp az esküvőjére készül, ami nem sikerül tökéletesen, hiszen kapásból két órát késnek és a szülei is jelenetet rendeznek. De őt sem kell félteni, rendre eltűnedezik valamilyen lelki terheltségtől a parti közben nővére, a fő szervező Claire bánatára...

Téma: A bolygó neve, ami elsöpri a Földet, Melankólia, így a világvége értelmezhető metaforaként, hiszen ez egy megsemmisítő erejű, egyre erősödő érzés. Állítólag az ihletés maga von Trier depressziója, ezt próbálta megfilmesíteni, kifilmesíteni magából. Ezzel együtt is elsősorban társadalmi képnek éreztem leginkább, amely rávilágít az alakoskodás és a valódi értékek szokásos különbségeire.

Tartalom: A világvégével nyitunk, ahogy a Föld beleütközik egy óriásbolygóba, bár én ezt ekkor még jelképes mozzanatnak véltem. Két részre oszlik a film, az első Justine nevét viseli, aki élete legtökéletesebb napjára készül, mégis egyre nehezebben viseli. Hogy miért, az nem derül ki a történetből; a leghelyesebb tipp az lenne, hogy érzi a világvégét, de von Trier elmondta, hogy arról van szó, hogy a valódi örömöket keresi, ezt várja az esküvőtől is, de realizálja, hogy az sem hozza el. Ez a rész vonultatja fel a hagyományos társadalmi élet elemeit: a főnököt, akit csak a munka érdekel, a sógort, akit csak a pénz, a lakájt, akit csak az etikett... stb. Ezek már-már irreálisan túlzóan, szinte komikusan abszurdnak tűnnek, hogy ennyire nem tudnak viselkedni, kilépni az elvárt szerepükből még más esküvőjén sem, miközben Justine egyre kedvetlenebb és ez önmagában elég az esemény széteséséhez (de életszerűtlen, hogy ez azonnali válóok legyen). Eközben Claire próbál egyben tartani mindent, övé a második rész. Ekkor már tudni, hogy közeleg a bolygó, Justine teljesen összeomlott, Claire is retteg, hogy az előrejelzések ellenére (a szakmai álláspont szerint elhalad a Föld mellett) mégis becsapódik a bolygó, de összeszedett marad, főleg mert férje kitart amellett, hogy nem lesz semmi baj. Közel kerül a bolygó, erre Justine megnyugszik/belenyugszik a helyzetbe és megkapja azt a valódi érzést, amire vágyott. Claire viszont összeomlk az összes társadalmi szabályával együtt. A Föld megsemmisül, ami Justine szerint jó, mert az élet gonosz.

Forma: Az előjáték igazán látványos, egy erősen belassított montázs festői képekkel, azonnal megidézik a Tavaly Marienbadbant és Tarkovszkijt - és biztos többet is. Az esküvő a dogmás Születésnapot idézi tartalmában és külsejében is, közelről követjük a szereplőket kézikamerával (ezeket maga von Trier készítette), a második rész már sokkal látványosabb, grandiózusabb részben a közelgő bolygó miatt, de inkább mert sikerül a képeknek megtalálni a kapcsot a természet és a karakterek érzelmei közt. A zene klasszikus (Wagner: Trisztán és Izolda), ami a 2001: Űrodüsszeia óta jól megy a sci-fihez, de nem volt kiemelkedő. A színészi játék rendben volt, én nem ájultam el tőle, de nincs is szemem hozzá, pedig nagyon dicsérték Dunstot.

Élmény: Ééés nem jött át. Művészfilmnek nem elég művészi, társadalomkritikának felszínes, a depresszió érzetét pedig ugyan jól illusztrálta egyes pontokon (pl. Justine fürdetése), az érzést magát nem tudta számomra közvetíteni, ami Lynchnek viszont menni szokott. Pedig von Trier filmjeitől mindig félek, mert annyira mondogatják róla, hogy megviseli az embert, de eddig egyk filmjénél se éreztem ezt.

Érdekességek:

Korábban láttuk: Kirsten Dunst (Pókember, Egy makulátlan elme örök ragyogása), Kiefer Sutherland (Állj mellém), Charlotte Rampling (Egy nehéz nap éjszakája), John Hurt (A nyolcadik utas a halál, Harry Potter, V mint vérbosszú), Jesper Christensen (Casino Royale), Stellan Skarsgard (Hullámtörés, Good Will Hunting, Bosszúállók), Udo Kier (Hullámtörés)
A két Skarsgard (a főnök és a vőlegény) apa és fia.
Egy óriásbolygó becsapódásának és észre nem vevésének nagyon kicsi az esélye. A legnagyobb ismert becsapódás eredménye a 2 milliárd évvel ezelőtti, dél-afrikai Vredefort-kráter, a legfiatalabb nagyobb kráter az 5-25 millió évvel ezelőtti, tádzsikisztáni Kara-kul.

Szólj hozzá!

A galaxis őrzői (2014)

2019. december 15. 08:11 - Liberális Artúr

Rendezte: James Gunn
Műfaj: szuperhős
Főbb szereplők: Chris Pratt, Zoe Saldana, Dave Bautista
Megjelenés: 2014, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-galaxis-orzoi--guardians-of-the-galaxy/movie-144792

Cselekmény: Peter Quillt gerekkorában elrabolják az idegenek, akik történetesen piszkos munkákra felbérelhető rablók. Így Peter is azzá válik, és ennek megfelelően azonnal át is verné őket egy zsírosabb zsákmány megszerzésekor. E zsákmányt, egy gömböt szállítana le épp a megbízójának, amikor rátámad előbb a bérgyilkos Gamora (Zoe Saldana), akinek szintén a gömbre fáj a foga, majd röviddel később a módosított mosómedve Mordály és a faember Groot (Vin Diesel) is, akik a Peter fejére kitűzött vérdíjra hajtanak. Mivel egy város közepén történik a csetepaté, a rendőrség rövid úton elfogja őket és börtönbe kerülnek. Itt megtudjuk, hogy a gömb értéke óriási, így Mordály és Groot mindjárt meggondolják magukat és a vérdíj helyett segítenének eladni a gömböt, ami nincs ellenére Gamorának sem, ugyanis ő épp azt szeretné elérni, hogy ne a terrorista megbízóhoz kerüljön a nagyerejű tárgy...

Téma: Baráccság. Persze mindegyik főbb karakternek picit más a háttere, motivációja, de alapvetően oda fut ki a dolog, hogy jó egy baráti társaságba tartozni. No meg persze fontosabb, hogy ami itt történik, az illeszkedjen a Bosszúállók eseményeinek láncolatába.

Tartalom: A fő cselekményszál Peteré, akit gyerekkorában, az 1980-as években elrabolnak kalózkodó idegenek (később kiderül, miért, nyugi). Így ő is kisstílű, csillagközi kalandor-tolvajjá válik felnőtt korára, ezúttal egy nagyértékű gömböt sikerül megszereznie, és nem szívesen osztaná meg társaival, ezért elszökik előlük és egyedül vinné a pénzt, amiért rögtön vérdíjat tűznek ki a fejére. E vérdíj alapján ered nyomába az emberfeletti erejű, fa-alapú Groot és a fegyvermániás, mosómedve-alapú Mordály. Csakhogy a gömbre fáj a foga Ronannak is, aki a benne lévő erő segítségével akarja elpusztítani népe ellenségének bolygóját, noha a két nép már békét kötött. Ronan ezért ráküldi Peterre a bérgyilkosnak nevelt Gamorát, aki valójában szintén saját magának akarja a gömb erejét. Így fut össze a négy különböző hátterű karakter, akikhez később hozzácsapódik a Ronanon bosszút állni kívánó, emberfeletti erejű Drax is. A cselekményszálakra nem pazarolnék töb időt, mert sablonosak és mindenkinek megvan benne a maga elszámolnivalója, tehát viszonylag egyenrangúak a főbb karakterek. Ami fontosabb, hogy bár a humor mindig is fontos eleme volt a Marvel-filmeknek, a Deadpool előtt ez volt "a vicces Marvel-film", mert ebben jóval nagyobb teret kaptak a poénok, mint korábban. Ez elsősorban a komikus karakterekből adódott: Peter a ma retróként funkciónáló 1980-as éveket idézi meg popkulturális utalásaival, Gamora a csaj (igen, őt elfelejtették, de lehet hogy csak azért, hogy legyen egy komoly karakter kontrasztnak), Drax a kicsit lassú felfogású, Mordály az érzéketlen, Groot pedig csak annyit képes mondani, hogy "én vagyok Groot".

Forma: Földön kívül játszódik, ezért túl van tolva benne az animáció, de az volt az érzésem, hogy nem is törekedik élethűségre, ugyanakkor a stilizáltságtól meg messze volt. Ezen túl nem nagyon tudok mit mondani róla, annyira semmilyen. A történetből adódóan fontos szerepet kap a 80-as évek zenéje, ami kétségtelenül ad neki egyfajta hangulatot, de nekem nem igazán illettek ezekhez a jelenetekhez a dalok, a Deadpool ebben is jobb volt. A drámaiság sem illett bele a sok akcióval, gyorsan haladó történethez, így amikor a színészek nagyon érzelmesek próbáltak lenni, súlytalan volt.

Élmény: Nálam nem igazán működtek a poénok: hülye az a világ, ahol kb. minden angolszász alapú, mégse értik a kulturális alapvetéseket vagyis pontosabban szelektíven értik, ha a poén úgy kívánja. Drax és Groot személyisége is több lehetőséget rejtett magában, a Bosszúállókban ez már jól működött. Na és persze a szerelem és a barátság is túl gyorsan jöttek a semmiből, nem éreztem megalapozottnak őket. Nagyon felszínesen nézve szórakoztató, de egy kicsit megkapisgálva ezt a felszínt már bosszantott. De el tudom képzelni, hogy az egy kaptafára készített Marvel-filmek után ez egy felüdülést jelentett a komolytalanabb hozzáállásával.

Érdekességek:

Korábban láttuk a Bosszúállókon kívül: Zoe Saldana (A Karib-tenger kalózai, Avatar), Vin Diesel (Ryan közlegény megmentése), Djimon Hounsou (Gladiátor), John C. Reilly (Boogie Nights, Az őrület határán, Magnólia), Glenn Close (A szerencse forgandó), Benicio del Toro (Közönséges bűnözők, Blöff), Josh Brolin (Kincsvadászok, Nem vénnek való vidék), Peter Serafinowicz (Haláli hullák hajnala), Laura Haddock (Amerika Kapitány), Christopher Fairbank (Batman), Tom Proctor (12 év rabszolgaság), Spencer Wilding (Harry Potter, Batman: kezdődik), Nathan Fillion (Ryan közlegény megmentése)
A galaxis őrzői eredetileg egy 1969-es képregényben tűntek fel, 1976-tól lett saját képregényük, de akkor még más felállással (Yondu ennek tagja volt). Hosszú szünet után 2008-ban tértek vissza új felállással, ebből készült a film.
Drax eredetileg egy erős testben újjászületett ember, akinek Thanos ölte meg a családját. Groot a legrégebbi, 1960-as és akor még gonosz volt.

Szólj hozzá!

Címkék: szuperhős 2014 21. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Észak-Amerika Chris Pratt Zoe Saldana 2010-es évek James Gunn Dave Bautista 2 órás IMDB 8

A felszín alatt (2013)

2019. december 14. 06:38 - Liberális Artúr

Rendezte: Jonathan Glazer
Műfaj: sci-fi
Főbb szereplők: Scarlett Johansson
Megjelenés: 2013, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 6,3
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-felszin-alatt--under-the-skin/movie-145009

Cselekmény: Egy földönkívüli lény női alakot öltve (Scarlett Johansson) egy halott prostituált ruháit ölti magára, majd a skót városokban furikázva férfiakat szólít le iránymutatásért. Ha a férfi egyedül van, fuvart ajánl nekik, majd flörtölésbe kezd. A házába viszi őket, ahol szexre készülve a férfiakat elnyeli egy sötét folyadék...

Téma: Ez az a fajta bressoni film a godard-ival ellenétében, amely nagyon kevés fogódzót kínál és emiatt több téma is belelátható, de valójában egyikről sem szól. A legtöbb írás szerint a férfi-női viszonyokat ábrázolja a szexualitás tükrében, a rendező szerint inkább az emberi viszonyokat egy földönkívüli külsődleges szemszögéből, más írások etnikai szempontokat vélnek felfedezni, és mindegyik jogos.

Tartalom: Az alapul szolgáló könyvvel ellentétben itt azonnal kiderül, hogy földönkívüliek ügyködnek az emberi hús szüretelésén, amihez a női test vonzerejét használják fel. A történet első fele nagyjából erről szól, ahogy a nő becserkészi egyedülálló, fiatal férfiáldozatait, de a második felében mintha elkezdene szimpatizálni velük és fordul a kocka, ekkor ő válik kihasználttá. A kezdeti érzéketlenségét az mutatja legjobban, amikor a fuldoklókra és később a parton hagyott babájukra ügyet sem vet, a történet közepén azonban megesik a szíve(?) egy kiszolgáltatott férfin. Az általános emberi nézőpontot támasztja alá az a rész, amikor próbálna emberi ételt enni, illetve ténylegesen szexelni, de egyik se sikerülhet. Az etnikai jelleget az hordozza magában, hogy ő maga is idegenként rendre megkérdezi a járókelőket, honnan jöttek, amire a válasz többször is egy külföldi ország; emellett az egyetlen konkrétabb mondat a történetben a sokadik, 2014-es skót elszakadási népszavazásról szól. A legnehezebben megfejthető elem a motoros földönkívüli, aki valamiféle társ lenne, de jelképesen leszakad róla a nő, amikor az utak helyett az erdőbe menekül.

Forma: A karakterizálást ezúttal azért hagytam ki, mert a nő "rendes" földönkívüliként pókerarcú szereplő, az emberekhez képest robot. Ebből a szempontból tök jó választás volt Johansson, hiszen nemcsak hogy amerikaiként üt el a skótoktól, de hollywoodi szupersztárként a függetlenfilmes környezettől is (az Elveszett jelentés ellenére). De sokkal izgibb, hogy a szereplők nagy része tök amatőrként is jól hozza a szerepét, bár sokszor ennek nem is voltak tudatában, hiszen rejtettkamerás felvételeket használtak többször, amikor a nő útbaigazítást kért. A zenét sokan dicsérik, de én "csak" ambientes hangzást hallottam, azt meg tudjuk a Radírfej óta, hogy elég jól működik. A képek a sci-fi ellenére szintén függetlenfilmesen egyszerűek, ami főleg az autóban felvett jeleneteken látszik. De hatásos tud lenni ezzel együtt is, hiszen a vízbefúlós jelenet távolba helyezése tökéletesen érzékelteti a nő közönyét, a fuldoklók kétségbeesését és a tenger erejét is. Sci-fivé csak akkor válik, amikor látjuk a szüretet, és az az egyszerűsége ellenére látványos.

Élmény: Nem szeretem az ennyire biankó filmeket, persze valahol ez személysiég kérdése is lehet, hogy hangulati filmként működik-e az adott alkotás. Nálam nem működött, anélkül pedig nem könnyű élvezni.

Érdekességek:

Korábban láttuk: Scarlett Johansson (Elveszett jelentés, A tökéletes trükk, Amerika Kapitány, Bosszúállók)
A torzarcú ember valóban torzarcú, Egy olyan betegségben szenved, ami tumorokat okozhat a testén bárhol, ez okozza a torz arcot. A "poén", hogy van egy ikertestvére, akinek ugyanez a baja, az ő arca azonban egyelőre normális maradt.

Szólj hozzá!

Címkék: sci-fi 21. század 2013 Európa Jonathan Glazer Scarlett Johansson Egyesült Királyság Észak-Európa 2010-es évek 2 órás IMDB 6

Deadpool (2016)

2019. december 13. 06:32 - Liberális Artúr

Rendezte: Tim Miller
Műfaj: szuperhős
Főbb szereplők: Ryan Reynolds, Morena Baccarin, Ed Skrein, T.J. Miller, Gina Carano, Leslie Uggams, Brianna Hildebrand
Megjelenés: 2016, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/deadpool--deadpool/movie-167337

Cselekmény: Az ex-elitkatona Wade kisstílű verőlegényként dolgozik elbocsájtása után. A nagy változás akkor következik be életében, amikor találkozik a hozzá hasonlóan obszén és állandóan viccelődő Vanessával. Az egyéjszakás kalandból tartós kapcsolat lesz, de épp szerelmük csúcsán derül ki, hogy Wade rákos és már nincs sok ideje hátra. Ekkor bukkan fel egy titkosügynök gyógymódot és szupererőt ajánlva neki, amit Wade elfogad, de titokban, lelépve, hogy Vanessának ne kelljen átélnie a szenvedését, hanem csak a szépre emlékezzen...

Téma: Nincs neki, ez egy szórakoztató film egy minimális cselekményszállal és motivációval: Wade bosszút akar állni, mert arca eltorzult, illetve nem akar szenvedést okozni szerelmének, ezért otthagyja, pedig pont ezzel okoz igazán szenvedést neki.

Tartalom: A szerkezet félbevágott, azaz a közepétől indulunk, hogy visszaemlékezés során nézzük meg az előzményeket, majd innen vesszük fel újra a cselekményszálat. Igazából sok értelme nincs belemenni, annyira semmilyen ebből a szempontból a történet: Wade szerelmes lesz, majd átverik és megkínozzák, ezért bosszút áll. Feleslgesen van beleerőltetve az X-Men-szál, akik arról próbálják győzködni Deadpoolt, hogy legyen makulátlan hős, az egész lényege úgyis az állandó poénkodás, amit Deadpool tol. Minden megszólalása egy poén, amit szerencsére jól adagolnak és éppen nem válik még fárasztóvá. A poénok egyik alapja a rendszeres kikacsintás a nézőkre: nemcsak egyszerűen tele van filmes utalásokkal, de magát a filmet és a színészeket is kommentálja (pl. a filmeleji stáblista is már úgy kezdődik, hogy nevek helyett sértegeti a készítőket). A humor másik alapja az, hogy a film felnőtt besorolást kapott, azaz szabadon lehet poénkodni a szexszel és erőszakkal. Valójában a szexuális utalások csak azért tűnnek obszcénnak, mert a filmek szemérmesen félrenéznek, miközben a hétköznapokban ezek bőven életünk részei.

Forma: A viszonylag kis költségvetéshez képest az akciójelenetek elég grandiózusak, igaz, csak kettő nagyobb van belőlük. Az egy-egy elleni verekedések még egészen jól meg is lettek koreografálva. A kevésbé látványos szuperhős-képességek miatt az animáció visszafogott, csak Kolosszus néz ki túl bénán. A vizuális gegek már kevésbé mennek jól, talán egy-kettő, ha van, azok is inkább az obszcenitásról szólnak. A humor egy része egyébként szándékosan generációs különbségekre van kihegyezve a tini mutáns karaktere miatt, ebből adódik, hogy a zene is jellemzően harmincéves popdalokból áll.

Élmény: Nem véletlenül lett az évtized egyik legnépszerűbb filmje, hiszen merőben máshogy áll hozzá korunk uralkodó szuperhősfilmjeihez és folyamatosan szállítja a poénokat, amik főleg a kikacsintós viccek miatt különösen jól működnek. De ennél többet nem tud, ezért is a legfontosabb kritika vele szemben, amit az írások megfogalmaznak, hogy képtelen paródiává vagy szatírává válni. Kikapcsolódásnak tökéletes.

Érdekességek:

Korábban láttuk: T. J. Storm (Avatar, Amerika Kapitány)
A dead pool egy halál totó, amiben fogadni lehet, ki hal meg legközelebb. Itt pl. Kirk Douglas és Olivia de Havilland vezetnek.
A karakter 1991-ben született meg és elsősorban az X-Men világához kötődik. A poén, hogy már 2004-ben úgy jellemezte magát, mint Reynolds és egy sar pei kutya keveréke, így sorsszerű volt a találkozás.

2 komment

Címkék: szuperhős 2016 21. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Morena Baccarin Ryan Reynolds Észak-Amerika 2010-es évek Gina Carano Tim Miller Ed Skrein Brianna Hildebrand Leslie Uggams T. J. Miller 2 órás IMDB 8

Égen s földön (2010)

2019. december 12. 07:46 - Liberális Artúr

Rendezte: Patricio Guzman
Műfaj: dokumentum
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 2010, Franciaország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,6
Ajánlott írás: https://www.bfi.org.uk/news-opinion/sight-sound-magazine/interviews/desert-disappeared-patricio-guzman-nostalgia-light
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/egen-s-foldon--nostalgia-de-la-luz/movie-116792

Cselekmény: A csillagászok egyik kedvenc helye a zavaró légkör nélküli chilei Atacama-sivatag, így a távcsövekkel tisztán láthatják az eget. De a látás csalóka, hiiszen mindennek csak a képét látjuk, ami mire eljut a szemünkhöz, már a múlté, így a csillagászok tulajdonképpen a múlttal foglalkozó történészek. Ahogy azok is, akik próbálják emlékeikben megőrizni a Pinochet-diktatúra fogolytáborait...

Téma: Gyanúsan természettudományosan indult a dokumentumfilm Guzmanhoz képest, de aztán persze sikerült párhuzamot vonni egy politikai kérdéssel, megőrizvén a latin mozi hagyományait. Így a film a világűrről való filozofálgatásról átcsúszik a Pinochet-diktatúra politikai fogolytáboraira és oda fut ki a gondolatmenet, hogy az eseményeket fel kell tárni és emlékezni rájuk, mert a múlt ismerete nélkül nincs jövőnk.

Tartalom: A gondolatmenet azonban szépen felépített: a chilei sivatagban vizsgálják a világegyetem múltját, az őslakosok múltják, de kevéssé ismert a közelmúlt. Az egész alapja a sivatag, ami adottságainak köszönhetően a legjobb hely távcsöveknek és tartósítja a holttesteket is - és épp akkor építették az első csillagvizsgálókat az 1970-es években, amikor börtön épült a politikai foglyoknak. Az első harmadban kizárólag kozmikus dolgokról esik szó, ezután jön be kissé váratlanul a politikai párhuzam, ami túlélők és érintettek interjúival folytatódik, de rendre igyekszik a film valamilyen kapcsolódási pontot találni az űrrel (pl. kalcium - csont). E kor kutatói a mára már idős feleségek és testvérek, akik továbbra is járják a sivatagot tömegsírok után kutatva és emlékeztetve a felejteni vágyó (azaz jövőjét eltékozló) chileieket. A végére ismét kozmikus kontextusba kívánja helyezni a kérdést a rendező, és mivel a csillagászok között is vannak érintettek, ők a világegyetem egylényegűségében próbálnak vigaszt találni.

Forma: Dokumentumfilmesen direkt, azaz elsősorban illusztrációként használják a filmet, jelképes vagy többjelentéssel bíró képek ritkán vannak, azok inkább a narráció szövegében nyilvánulnak meg. Persze a csillagászok képei és a sivatag önmagukban is elég látványosak, de nem térnek el sokban egy random natgeós műsortól és miért ne lehetne játszani többet a fénnyel, vágásokkal, kameramozgással... stb.? Egyetlen vizuális elem az időnként megjelenő, űrbéli csillámlás, amely rávetül a mindennapokra is, a zene fel se tűnt, hogy van, dokumentumfilm lévén pedig ugye színészi játék nincs.

Élmény: Hát nem mozgatott meg különösebben. Eleve problémás az 1960-as évek témáival jönni 2010-ben (erre mondta egy írás, hogy nem a témával van baj, mi váltunk érzéketlenné), de időnként az érvelés és a párhuzam is erőltetettnek tűnnek, miközben vizuálisan sem elégített ki. Persze nem is ez a feladata egy dokumentumfilmnek, és a célját maradéktalanul telejesítette, a köztudatban tartja Chile szomorú közelmúljtát.

Érdekességek:

Az Atacama-sivatag a világ legszárazabb helye, csak a tengerparti részén alakultak ki emberi települések, de mivel ásványokban gazdag, az 1940-es évekig intenzív bányászat folyt.
Az egyik ilyen bányászvárost, Chacabucot alakították táborrá 1973-1974 között, ahol közel kétezer embert tartottak fogva.

Szólj hozzá!

Címkék: dokumentum 2010 21. század Európa Franciaország Nyugat-Európa 2010-es évek IMDB 8 1 órás Patricio Guzman

Artúr filmélményei

Melankólia (2011)

Érdekességek:

A galaxis őrzői (2014)

Érdekességek:

A felszín alatt (2013)

Érdekességek:

Deadpool (2016)

Érdekességek:

Égen s földön (2010)

Érdekességek: