Téma: Elöljáróban érdemes tudni, hogy Kabore első filmje az 1983-as Wend Kuuni volt, amiben főhősünknek a történet végére eszébe jut, hogy mi történt gyerekkorában; ez alapján egy identitással foglalkozó film lehet. Itt veszi fel a fonalat a Buud Yam, és a cselekmény alapján Wend Kuuni újabb fejlődéstörténetét láthatjuk, amely során legyőzi a közösség előítéleteit és teljesjogú taggá válik, illetve eléri szülei szellemi szintjét azáltal, hogy megérti őket. Ugyanakkor nem talála rendesebb leírást a flmről, így simán lehet, hogy elsiklottam valami felett, ami egy burkinabének egyértelműen lejön a történetből.

Tartalom: Szóval ha nem láttuk az előzményt, kicsit a közepébe vágósan indul, de nem szükséges ismerni az előző filmet. Azonnal felvázolják az alaphelyzetet: Wend Kuuni nem érti, apja miért indult látszólag készületlenül vadászni, anyja pedig miért bízott benne annak ellenére is, hogy sosem tért haza. Eközben a falusiak elátkozottnak tartják főhősünket, csak idő kérdése, hogy nem lesz belőle lincselés. "Szerencsére" fogadott húga megbetegszik, így népmesei útra indul felkutatni a titokzatos gyógyítót, útközben pedig több kalandba keveredik és különféle emberekkel ismerkedik meg, akik valamilyen módon segítik fejlődését. Ahogy ő is kitart végig szerettei mellett, ők is kitartanak mellette, végül ez ébreszti rá, hogy igazi anyja miért maradt hű évek óta nem látott férjéhez és így Wend Kuuni is bízni kezd sosem látott apjában. A lánytestvérek még érdekesek lehetnének, de azt hiszem ebben a részben csak rövid szerepet kaptak,vélhetően egy jelentősebb harmadik rész érdekében.

Forma: Sajnos az afrikai flmek érdektelenségét mutatja ezen a téren, az egyetlen érdekesebb kép a sötétben ülő Wend Kuunit lüktetve megvilágító tűz fénye, egyébként minden nagyon direkt. Emiatt végig azon gondolkodtam, hogy a közönség részéről ne lenne igény izgalmasabb megvalósításra vagy a készítők félnek komlyabbal előállni? Pozitívum, hogy nem amatőrök játszottak, vagy azok, de jól.

Élmény: Őszintén szólva kissé unom már az állandó múltba révedést (vagy csak pont ezek kerülnek a látóterembe), ennél még a gyarmati időkről szóló filmek is időszerűbbek voltak. Persze felfogahtó ez afféle identitáskereséséként.

Téma: Nem kell feltétlenül konkrét témát keresnünk, hiszen ezt is áthatja Chahine humanista szellemisége, így majdnem mellékes, hogy miről forgat. Mindenesetre a történetben megjelenik a szekta révén a szélsőséges iszlamizmus, ami ekkoriban (mármint az 1990-es évek második felében) kezdett erőre kapni és amit Chahine elsőkézből tapasztalhatott meg, miután betiltották egy időre előző filmjét valllási okokra hivatkozva. De a fő téma nem ez benne, hanem a tudás, a haladás, az eszme ereje, amely erősebbnek bizonyul a világi hatalomnál.

Tartalom: Meglehetősen töredezett, epizodikus a cselekmény, és ettől nehezen követhető, mint Az üzenet.A központi eleme Averroes, aki arról próbálja győzködni az uralkodót, hogy az ország egyenlő a kultúrájával és ha az tévútra kerül, akkor oda a világi hatalma is. Ennek megtestesítője az agymosó szekta, amely gyorsan terjed a nép körében és gondolkodás helyett "erővel" sulykolja az emberekbe üzeneteit. Ahogy Abdullah példáján keresztül látjuk, az agyára tudnak hatni, de a szívét valójában nem érik el. A szekta végül eléri, hogy égessék el Averroes műveit, de tanítványai addigra már lemásolták és elterjesztették őket világszerte és persze bennük is tovább él. Jó, ez egy picit naiv elképzelés, sajnos ma éppen azt látjuk, hogy bármit be lehet adni, csak erő kell hozzá. Szóval mivel töredezett a szerkezet és történelmi film, nem igazán van értelme karakterekábrázolásról beszélni. A történelmi jelleg ellenére összességében mégsem annyira komor és komoly a történet, sok benne a könnyed, kellemesen meleg rész is.

Forma: Kezdetben tetszett a történelmi díszlet és a viszonylag nagylétszámú statisztatömeg, de az első benyomások hamar elszálltak és inkább egy 1950-es évekbeli, monumentális képi világú filmet láttam már, ahol kilátszik a háttérből stúdió és a tömeggel ellensúlyozzák a koreográfia hiányát. Pedig az eleje még ígértes volt ezen a téren, hiszen az első két zenés jelenetnek volt kifejező koreográfiája, amit szépen megtámogatott a kamera is, különösen a szektások táncánál a gyors vágásokkal, expresszionista képeivel, világításával. A zene is eddig érdekes, elsőre még egzotikus a hagyományos arab zene, sokadjára már nem annyira. A töredezettségből adódó karakterhiány miatt a színészi játék sem jelent semmit.

Élmény: "Sokat markol, keveset fog" típusú történelmi film, ami túl sokat akart megmutatni, így nem igazán vált átélhetővé és követhetővé, látványvilágában pedig csak kicsivel több egy 1950-es évekbeli monumentális filmnél, ami azért mégiscsak negyven éve volt. Pozitívuma, hogy Chahine szellemisége ezen is átsüt valamennyire.

Érdekességek:

- Averroes, normális nevén ibn Rusd (1126-1198) értelmiségi családból származott és jóban volt a kalifával, aki szintén érdeklődött a tudományok iránt. Azután kezdett Arisztotelésszel foglalkozni - ami miatt a nyugati világ Averroes-t számon tartja - , miután a kalifa panaszkodott Arisztotelész nehezen érthetőségére. 1169-től töltött be bírói pozíciót, 1182-től udvari orvosit. 1184-ben halt meg a kalifa és akkor vette át helyét fia, a filmben is szereplő uralkodó, akivel szintén jó volt a viszony, de 1195-ben mégis száműzték művei miatt Averroes-t, valószínűleg azért, hogy ezzel a kalifa megszerezze a vele egyet nem értők támogatását a spanyolok elleni háborúhoz. Később vissza is térhetett az udvarba, de 1198-ban elhunyt.
- Törilecke: Spanyolország déli részét, Andalúziát a 8. században foglalták el az Ommajádok., ami a 10. században polgárháborúk révén több államra oszlott. A 12. század második felében az Almohádok foglalták el Andalúziát, akik 1120 környékén hoztak létre államot Ibn Tumart vezetésével több berber tözs egyesítésével. Az egyik alapító unokája volt a filmben szereplő al-Manszur (1160-1199), akit a szintén filmben is feltűnő fia, al-Naszir (?-1213) követett, de még Abdallah (?-1227) is odért később, miután megölette uralkodó nagybátyját. Állítólag ennek köszönhető, hogy az Almohádok összeomlottak a belső ellentétek súlya alatt. Ő se járt jobban, valaki belefojtotta a fürdővizébe. al-Manszurnak persze több fia is volt, így az ő fiai és unokái uralkodtak 1248-ig. Az Almohádokat végül egy másik arab dinasztia gyűrte le 1269-ben. Andalúzia végül 1492-ben került spanyol kézre.

Előzmények: Az Egyesült Államokban Edisonhoz köthető a film kifejlesztése, Dickson végezte el számára a munkát, aki 1895-ben ott is hagyta hogy saját céget alapítson. A már jó ideje színészként próbálkozó Griffith itt kapta meg 1908-ban az első filmszerepét a Kimentés a sas fészkébőlben, és még ebben az évben megbízták az első rendezésével.

A film: A történetben egy fiatal lány átveszi beteg apja helyét a távírónál egy napra, ám pont ekkor szállítják a fizetést a városba és két hobó kapva az alkalmon rátámad az irodára. Nem ez Griffith mesterműve történet szempontjából, a kivitelezés viszont tartalmaz pár érdekesebb elemet: itt már vannak viszonylag arcközeli képek, illetve a film végén van egy nagyon közeli kép is a történet szempontjából kulcsfontosságú tárgyan. Alkalmaznak színeket is, szokásos módon az este kék, de van benne vörös is az igalom fokozása érdekében. És ez az izgalomfokozás az igazán erős, ugyanis itt már egész kifejletten megjelenik a Griffith védjegyének számító, fokozódó sebességű párhuzamos vágás a helyszínek között. A történet miatt nem egy kiemelkedő darab, de kelleőn innovatív, hogy egyetemi ajánlás legyen.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: W. C. Robinson (A Pig Alley testőrei), Joseph Graybill (The House with Closed Shutters), Dell Henderson (The Unchanging Sea, Türelmetlenség, Igazi áldás, Kár volt hazudni), Wilfred Lucas (Türelmetlenség, Modern idők), W. Chrystie Miller (A gabonatőzsde spekulánsai), George Nichols (The Unchanging Sea), Blanche Sweet (A gabonatőzsde spekulánsai)
- Verner Clarges még a film megjelenésének évében, 1911-ben 65 évesen elhunyt.

Előzmények: Winsor McCayről (1866-1934) már volt szó; korán megmutatkozott tehetsége, 1899-től lett egy újság illusztrátora teljes munkaidőben. 1904-től kezdett képregényeket gyártani, egyik legsikeresebbje a később megfilmesített Egy ínyenc álma volt, ami ugye elcsapott hasú férri rémálmait mutatta be. Ez ihlette az 1905-ös A kis Nemó kalandjait, ami egy kisfiú álmait mutatta be. 1906-tól kezdett vándorszórakoztatókkal utazni, majd 1911-től készített több mozgóképet, ez volt az első.

A film: A történet félúton van Gertie-hez; itt az történik, hogy az alkotó maga elvállal egy négyezer képkockás animációt egy hónapos határidővel barátainak (kiszámoltam, ez percenként 2-3 rajzot jelentene 20 munkanappal és 8 órával számolva). A tízperces filmben az animáció maga csak 2 perces, tehát jóval több idő jut a körítésnek, ami esetünkben a munkafolyamatot jelenti; nemcsak a rajzolást, hanem látványosan felsorakoztatja a nagymennyiségű papírt és tintát is, jelezve, hogy ez mekkora munka. A rajz maga inkább Cohl-t idézi, kissé tudatfolyamosan alakulgatnak át a karakterek, viszont színesek (eredetileg nem, a sikerre aló tekintettel színezte ki őket). Feliratok vannak, de továbbra is magyarázó, leíró jellegűek, nem párbeszédek. Összességében úgy látom, ekkor még a legelső filmesekhez hasonlóan itt is a mozgó kép számított, így mai szemmel nem túl izgalmas.

Érdekességek:

- Ez volt az egyik első film, amelynek főcíme volt.

Téma: A valós eseményeket feldolgozó történet nem igazán mutat túl önmagán, legfeljebb annyi számolható el neki pluszba, hogy mindegyik felet az emberi oldaláról mutatja meg és leszámol az idealizmussal.

Tartalom: A történelmi háttér annyi, hogy a brazil hadsereg kommunista veszélyre hivatkozva 1964-ben átvette a hatalmat, 1968-ban pedig diktatúrát vezetett be. Három fiatal csatlakozna az ellenálláshoz, pontosabban csak kettő, mert a harmadik fontosabbnak tartja életét. Az elképzelt küzdelem persze sokkal félelmetesebb a valóságban, kezdő fiatalként ezt most tapasztalják meg - ennek fő megtestesítője a börtön és a kínzás. De nemcsak ők, hanem később a nagykövet és a titkosrendőrség is elismeri, hogy ők csak idealista gyerekek. Nagyszabású bankrablást hajtanak végre sikeresen, de a cenzúra miatt ez nem kap kellő figyelmet, ekkor döntenek arról, hogy nagykövetet rabolnak nemzetközivé téve ügyüket. A másik fél a titkosrendőrség, akiket Henrique képvisel; a kínzás közben hétköznapi dolgokról beszélget kollégájával, barátnőjének is csak munkaként írja le a kínzásokat. A harmadik fél a nagykövet, akinek semmi köze se a kormányhoz, se az ellenállókhoz, de még az amerikai műveletekhez sem. E három fél mindegyike ártatlannak tűnik és csak a rendszer miatt kerülnek egymással szembe ennyire szélsőségesen. Spoiler: az akció sikeresen zárul, de később elkapnak mindenkit és a diktatúra még sokáig fennmarad, így kis túlzással hiábavaló volt minden. A film alaphangulata a műfajának megfelelően feszült, ami abból adódik elsősorban, hogy az emberrablókat állandó lebukás veszélye fenyegeti.

Forma: Ezt a feszültséget képileg a már megszokott módszerekkel fokozzák: mindenki izzad, a terek szűkösek, sötétek. A kivitelezés profi, minden a helyén van, de nincs benne semmi izgalmas.

Élmény: És ugyanez igaz mindenre; könnyen végig lehetett nézni a közel kétórás thrillert, jó szórakozás annak, akik vevő erre, de igazából nem tűnik többnek ennél, leszámítva, hogy valós eseményeken alapul.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Alan Arkin (ollókezű Edward), Matheus Nachtergaele (Isten városa), Fernanda Montenegro (Eles Nao Usam Black-Tie, A csillag órája), Fisher Stevens (A szerencse forgandó)
- Fernanda Torres (Maria) a rendező Torres és a színésznő Fernanda Montenegro lánya
- Ahogy a filmben láttuk, elfogtak mindenkit 1970-ben, de pár hónap után kiszabadultak, miután egy másik csoport a német nagykövetet elrabolva követelte a szabadon bocsájátsukat. 1979-ben térhettek vissza, miután a hadsereg véget vetett a diktatúrának. A száműzetés alatt Paulo és Renee házasok voltak.
- Paulo, azaz Fernando 1979-ben írta meg részletesen az emberrablást, ebből készült a film. 1995-től sikeres politikai pályafutásba kezdett. Renee-t olyan súlyosan kínozták meg, hogy maradandó, súlyos sérülései voltak és viszonylag fiatalon, 2007-ben elhunyt. Toledot és Jonas-t elfogták és agyonverték őket.