Cselekmény: ...avagy kb. "nem hordanak fekete nyakkendőt". Maria és Tiao fiatal szerelmesek, Mariáról pedig kiderül, hogy terhes, így gyors házasság mellett döntenek, nehogy azon kívül szülessen meg a gyermek. Eközben a környék valamennyi lakosának munkát adó gyárban sztrájkra készülnek a magasabb bérekért, köztük Tiao apja, Otavio is...

Téma: "Felszínes" történet abban az értelemben, hogy nyíltan kimondja gondolatait, melyeket apa és fia képviselnek: Otavio veterán munkásaktivistaként tudja, hogy sztrájkkal kell kikényszeríteni a cégtől a jobb életet, Tiao szerint azonban ennek nincs valós látszatja, így inkább opportunista módra kell viselkedni, ha jobb életet akarunk. Bár a film érezhetően Otavio pártját fogja, Tiao érveit is valósnak mutatja be.

Tartalom: Maria és Tiao enyelgésével indulunk, a lány fél bevallani hogy terhes, de Tiao örül a hírnek, csak éppen abba a helyzetbe kényszeríti, hogy saját otthont keressen és elvegye a lányt, ehhez viszont pénz kell. Eközben apja, Otavio már a börtönt is megjárta szakszervezeteskedésért és most újabb sztrájkra készül. Tiao azonban más véleményen van és a sztrájktörők mellé áll, ugyanis csak azt látta egész életében, hogy hiába a küzdelem, nem jutnak egyről a kettőre. E generációs különbség abban is megmutatkozk, hogy míg Otavio az embereket sztrájkolókra és sztrájktörőkre osztja, addig Tiao barátokra és nem-barátokra. Közben több mellékszereplőt megismerünk a saját életükkel elsősorban szociális jelleggel, de az uralkodó páros mégis Otavio és felesége, akik meleg, szeretetteljes kapcsolatban élnek, és ez rányomja a bélyeget az egész filmre, a tragédiák ellenére is kellemesen pozitív hangulata van. A két nő egy kicsit más szemmel áll a világhoz, bár ők is a sztrájk mentén osztják fel a társadalmat, de talán fontosabb a család. A címet nem értem pontosan, feltételezem hogy a nyakkendő a jelképe a munkásosztálynál magasabb társadalmi csoportoknak.

Forma: Kicsit hasonlított a pasztelszínű színvilága a Sao Bernardora, ettől kellemesen meleg és megerősíti az alapból pozitív hangulatot. Más különleges kifejezőeszközt nem igazán vettem észre, azt hiszem a színészeken múlott minden, és az egy idegesítő kisöccsöt kivéve nem is lehet rájuk panasz, elhittem, hogy azok, akiket játszanak.

Élmény: Megint olyan egyszerűen lényegretörő volt, mint a Sao Bernardo, de ezúttal a puritán keménység helyett meleg szeretet hatotta át, bár nem vagyok benne biztos, hogy ez volt a szándék. Más tekintetben sajnos nem hagyott nyomot bennem.

Érdekességek:

- Fernanda Montenegro (Romana) férje a rendező Torres volt.
- Fernando Ramos da Silvát (Maria öccse) 1987-ben, húsz éves korában intézkedés közben lelőtték
- A film annak a Gianfrancesco Guarnierinek a drámáján alapul, aki Otaviot játszotta.

Cselekmény: A közeli jövőben egy világháború során összeomlott a társadalom, a legfőbb érték az üzemanyag lett, mert a gyorsan közlekedők könnyebben fosztogathatnak. Max (Mel Gibson) megkeseredett, de jól felfegyverzett autós, aki elvesztette családját a farkastörvények között. Amikor tudomást szerez egy közeli olajfinomítóról, üzemanyag reményében odamegy, de pechére akkor érkezik oda egy motoros banda is, hogy megostromolja a helyet...

Téma: Alapvetően az akció a lényeg, noha könnyen észrevehetően a motoros banda képviseli az egyik, lezüllő oldalt, míg az olajfinomítók a másik reménytelit, bízva abban hogy újrakezdhetik a normális életet az apokaliszis után. A kettő között pedig ott van Max, aki nem akar csatlakozni egyik oldalhoz sem.

Tartalom: Kezdjük azzal, hogy volt egy első rész, amit én sem láttam, de az elején kapunk egy gyors összefoglalót a nagy háborúról, hogy az üzemanyag a legfontosabb és hogy Max családja kimúlt, ezzel pedig fel is vázolták az alaphelyzetet. Elsőként a rosszfiúkat ismerjük meg, akik már-már komikusan állati szintre süllyedve csak erőszakban és szexben élnek, gyakorlatilag nem is beszélnek. A következő karakterünk a "kapitány", akinek a külseje is kissé abszurd és nyilván ő akar lenni különc megnyilvánulásaival a komikus elem a morcos főszereplővel szemben. A harmadik karaktercsoport az olajfnomító közössége, ők továbbra is próbálják újraépíteni a társadalmat, és van velük egy idegesítő, félvad gyerek, aki nyilván a jövőt jelenti, de vele nem vagyok hajlandó foglalkozni :D. És nagyjából ennyi, több nincs benne.

Forma: A karaktereknek nem nagyon van idejük jellemet utatni, de ezt ellensúlyozza külsejük. Különösen a motoros banda tagjait öltöztették fel kirívióan, bár az én ízlésemnek kicsit túltolták a szado-mazo vonalat. Amiért legjobban dicsérik, az a posztapokaliptikus világ, amit létrehoztak és ami meghatározza azóta is a hasonló filmek látványvilágát. Hasonlít a Csillagok háborúja rozsdás jövőképére, összetákolt minden, illetve jól mutat az egészhez az ausztrál sivatag, amelyben csak egy út van, semmi más. Szokás még kiemelni az autós jeleneteket, de mivel engem fiú létemre sosem csapott meg a benzingőz, mérsékelt izgalommal tudtam csak szemlélni. A filmeleji összefoglaló montázs tetszetős volt egymásba áttűnéseivel, illetve Max eszméletvesztése volt még ügyesen érzékeltetve elmosódással.

Élmény: A western és exploitaton keverékének érzem sok szexszel, erőszakkal, magányos hőssel (aki szinte meg sem szólal az egész film alatt), a lovak autók, a motoros banda a vad indiánok. Üvölt róla, hogy az 1980-as évekből van, ekkor volt tele hasonló akciófilmekkel a mozi, de nem érzem kiemelkedőnek. Úgy tűnik inkább történeti jelentősége van a látványvilága miatt.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Mel Gibson (Rettenthetetlen), Bruce Spence (Némó nyomában, A gyűrűk ura, Csillagok háborúja)
- Arkie Whiteley (a kapitány csaja) 2001-ben, 37 évesen elhunyt rákban.
- Az első rész világsiker volt, ennek volt köszönhető a nagyobb költségvetés a második részhez, ám az elsőt alig lehetett látni az Egyesült Államokban, így fordulhatott elő, hogy e második rész lett igazán a kultfilm. Készült még egy harmadik rész az 1980-as években, majd ugye most jött ki nemrég a negyedik, ahol már Tom Hardy játsza sajnos Maxot.
-

Cselekmény: A Sivatagi showban bemutatott, Kalahári sivatagban élő busmanok társadalma irigylésreméltóan ideális, nincs rossz szándék, magántulajdon, elégedettek azzal, amit a természet ad. Mígnem egy kólásüveg landol egy repülőből. A tárgy minden munkához hasznos, de csak egy van belőle, ezért megjelenik az irigység és a vele járó minden rossz. Egykük, Xi ezért úgy dönt, hogy elviszi az üveget a világ végére, hogy visszaadja az isteneknek. Eközben a szomszédos Birmaniban egy gerillacsapat sikertelen támadást intéz az elnök ellen, így menekülőre fogják és az üldözők elől a Kalahári-sivatag felé mennek. Egy távoli nagyvárosban pedig Kate, az újságíró sokall be a nagyvárosi léttől és elhatározza, hogy a Kalahári-sivatagba megy tanítani pár hónapra, hogy "méregtelenítse" magát. Szerencsétlenégére a kétbalkezes biológus, Andrew indul fogadására...

Téma: Hát az nincs, pedig lehetne. Az egyik fő poénforrás ugyanis civilizált vllág civilizálatlansága, ahogy Xi szemén keresztül észrevesszük az ésszerűtlenségeit. Persze ez erős csúsztatás a film részéről, de legalább lehetne a témája, de megelégszik azzal, hogy viccekhez használja fel... vagy rosszul látom?

Tartalom: A Sivatagi show stílusában kezdődik, bemutatja a Kalahári-sivatagot és a benne élő busmanokat és rousseau-ian ideális társadalmukat, majd áttér a közeli nagyvárosra, amit szintén úgy mutat be, mint egy állatvilágot. A kettő közötti párhuzam és az ítélet ki is mondatik: a busmanok a természethez alkalmazkodtak, a modern ember a természetet igazította magához és csak nehezíti vele saját életét - ezt példázzák Xi kalandjai. A fő történetszál mégsem ez, hanem Kate és Andrew románca, ami szintén hasonló módon a városi és a természetközeli életmódok ütközéséről szól. A harmadik szál a legfeleslegesebb, de eddigi élményeim alapján a legafrikaibb: a kétkablkezes gerillacsapat puccskísérlete szépen idézi a gyarmati uralom alóli felszabadulás utáni kezdeteket. A civilizációk ütközése mellett a csetlős-botlós poénok adják a humorforrást, ami 1980-ban kissé ósdinak tűnik, de végülis működik akkor is, ha nagyon primitív. A poénok időnként abszurdak, vannak visszatérőek is, illetve helyzetből és jellemből adódóak, szóval e téren változatos.

Forma: Formavilágában is az afrikai fimeket idézi, a humoros hatás kedvéért vannak benne gyorsítások, illetve az egész hangrámondásos, ami elég fura konzervhangot kölcsönöz a szereplőknek, de ez talán csak azért van, mert nem az eredeti afrikaans nyelvű terjedt el, hanem a szinkronizált. A poénok teljesen jól, jó ütemben tálaltak, és nem kevés közülük kifejezetten vizuális. Az igazi fénypontja az egésznek azonban Xi ártatlan és jólelkű karaktere, ami valószínűleg nem megjátszás, csak önmagát adta, és ez a pozitív hangulat belengi az egész filmet.

Élmény: Hmmm.... Gyerekkoromban rengetegszer láttam, így az újdonság varázsa elmaradt, de nem lett rosszabb felnőtt szemmel sem. Jók a poénok, megható a busman közösség és Xi, de még egy nagy fokkal sokkal jobb lehetett volna, ha kihangsúlyozza a a civiliizáció romlottságát.

Érdekességek:

- Annak ellenére, hogy külföldi, ráadásul afrikai, nagy sikert aratott a film világszerte, és még hat másik film készült.
- A busmanok, valódi nevükön a szanok a környék őslakosai és valószínűleg ők állnak legközelebb az emberiség őseihez. Jelenleg mintegy 90 ezren élnek, főleg Botswana területén.

Cselekmény: Egy férfi egy dzsungelben (édenkert?) frusztrálkodik, míg bele nem botlik egy csapt nőbe, akikkel orgiába kezd. Egy másik férfi az 1964-es brazil puccsról értekezik. Ezután megérkezik az amerikai Brahms (Mauricio do Valle) brazíliai piramisának építését megtekinteni , aki láthatóan szívproblémákkal küzd, ennek ellenére két végén égeti a gyertyát. Ezután egy keresztelő misszionárius felfegyverzi a legelső férfit, hogy legyen mivel megvívnia háborúit, ám ekkor megérkezk egy gyarmatosító...

Téma: "Hogy mi van?" - kérdezheti az olvasó, és igaza van, ennyiből nem világlik ki sok értelem. Szerencsére a rendező volt szíves a flm végén elmagyarázni nekünk, hogy amikor Pasolinit megölték, a Máté evangéliuma kapcsán elgondolkodott, milyen lenne egy mai, de primitív Jézus Brazíliában. Röviden összefoglalva ez egy jelképekkel erősen terhelt film Brazíliáról, és ne is várjátok, hogy képes legyek értelmesen elmagyarázni a gondolatmeneteit, de az biztos, hogy szerepelnek benne történelmi és vallási jelképek.

Tartalom: Az értelmezést nehezíti, hogy a 16 tekercses film részeinek sorrendjét variálva akarta bemutatni Rocha, tehát nem egy lineáris darabról van szó, így a gondolatmenet sem egy logikusan felépített utat tesz meg. Pedig látszólag van egy kronologikus sorrend, hiszen napfelkeltével és édenkerttel indítunk, valahol középtájékon megjelenik Amerika és a gyarmatosító, (majdnem) végül pedig a rendező monológjával zárunk. Bár igaz, a harmadik jelenet az 1964-es puccsról szól, holott annak inkább a végefelé lenne a helye. Tehát viszonylag összefüggéstelen jelenetek halmazáról van szó, amelyek hol vallási jellegűek, hol Brazília történelmével foglalkoznak, hol a kettő együtt jelenik meg. A szereposztásból derül ki, hogy több esetben Jézus különféle változatait látjuk (bennszülött, fekete, katona, gerilla), és ennek megfelelően módosul üzenetük is.

Forma: Avantgárd filmről van szó, de ez inkább a tartalomban mutatkozik meg. Hosszas napfelkeltével indít (állítólag az elnök háza felett), majd jön a véget nem érően zaklatott kézikamerás stílus rengeteg vágással, házi videós jellegű mozgással. Gyakran egy rövidke vágás többször megismétlődik, mintha hangsúlyt akarnának adni a mondanivalónak, ezért kicsit emlékeztet az Out 1-ra.. Összefüggő megszólalás először csak fél óra elteltével, a dokumnetumfilmes jellegű jelenettel jön, amikor egy férfi értekezik a latin dokumnetumfilmek stílusában az 1964-es puccsról. Hogy a közvetített idea az elsődleges és nem a mozizás illúziója, az is mutatja, hogy a díszlet, ha van, láthatóan művi. Hallani a rendezőt többször instruálni a színészeket, akik egyébként em nagyon játszanak, hanem előadják a vélhetően nulla vagy legfeljebb egy utasítást tartalmazó forgatókönyvet. Hogy ennél többre is képesek lennének, azt a baletozó apácák jelenet mutatja, ahol a mozgáskultúra mellett finom áttűnések is vannak, egész kellemessé téve a filmet.

Élmény: Hát ez az a fajta avantgárd művészfilm, amit egy megtekintéssel még nem lehet élvezni, hanem többször meg kell nézni, hogy összeálljon a kép. Ezt a típust pedig nem szeretem, mert legalább annyira vonzónak kéne lennie, hogy az átlagnézőt ösztönözze az újbóli megtekintésre. A mteaforikus gondolatokat amúgy se könnyű elsőre értelmezni, ilyen formavilág mellett pedig szinte lehetetlen.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Mauricio do Valle és Geraldo Del Rey (Isten és Ördög a Nap földjén), Ana Maria Magalhaes (Milyen ízletes volt az a francia), Danuza Leao (A föld transzban)

Előzmények: Alice Guy (1873-1968) nemcsak az első női filmes volt, de az elsők között volt a narratív film megteremtésében is. Egy kamerákkal foglalkozó cég titkárnőjeként jó kapcsolatot ápolt a filmesekkel, ott volt az első Lumiere-demonstráción is, és mivel jó viszonyban volt a vezetéssel, kölcsönkért egy kamerát. Unva az aktualitásokat, 1896-ban leforgatta az első narratív filmet. 1906-ig itt (a Gaumont-nál) rendezett, majd 1907-ben az amerikai leányvállalat vezetője lett férjével. Annyira sikeresek voltak kezdetben, hogy az ország legnagyobb stúdióját tudhatták magukénak,azonban az 1920-as évekre áttevődött a súlypont Hollywoodra a keleti partról.

A film: Jézus életét láthatjuk újra, bár csak az első harmad szól az életéről, onnantól kezdve a szokásos passiót mesélik el újra. Érdemes lehet összevetni a kortárs Krisztus kínszenvedésével. Technikailag az érdekesebbnek tűnt, több filmes trükköt alkalmaztak, ráadásul színes volt, itt viszont a díszletek kidolgozottabbak és valamivel kevésbé teátrális, noha alapvetően itt is arról van szó, hogy inkább csak mozgó illusztrációkat kapunk a felirattokkal elválasztott epizódokhoz, vagyis előismeretek nélkül nem nagyon értenénk, miről van szó, ráadásul ugye nem is a kereszténységről szól, csak bemutatja Jézust halálát. Több leírás is kiemeli, hogy a korabeli szokásokhoz képest felülreprezentáltak voltak a női karakterek, így egyfajta feminista olvasatát kapjuk a történetnek.

Érdekességek:

-