Cselekmény: 18. század, Izland. Kari (Victor Sjostrom) délről érkezik munkát keresve, talál is hamar az özvegy Halla birtokán, és hamarosan vonzódni is kezdenek egymáshoz. Ennek nem örül Bjorn, Halla sógora, aki szívesen feleségül venné az özvegyet, hogy újra egyesítse a családi birtokokat, a nő azonban hallani sem akar róla, mert a férfi annak idején nagyon ellenezte a házasságát. A világ persze már ekkor is kicsi, valaki felismeri Kariban a szökött tolvajt, Ejvindet...

Téma: Nem érzem igazán, hogy ki akart volna valahova futni a történet. Meg lehetett volna úgy csinálni, hogy azt érezzük, a bűn végül megtorolja az elkövetését,de inkább affelé hajlik, hogy a bűnnek csak az (azt kiváltó) társadalomban van értelme, a valóságban nincs. De még ez sem volt annyira erős motívum, mint Halla és Ejvind szerelme, szóval számomra ez elsősorban egy romantikus történet a szerelem erejéről, de nem a lerágott csont értelemben és nem feltétlenül pozitívan.

Tartalom: A történet hét fejezetre bomlik, próbálok visszaemlékezni, hogy ennek lehet-e jelentősége, és talán van benne emelkedő-idilli-romló szimmetria. Kb. az első harmadban Halla és Kari összemelegednek, a bonyodalmat Kari tolvaj-múltja jelenti, amit szükségből követett el, ráadásul kicsit jogosan is, mert előbb kérte a gazdag ismerőst, hogy adjon, de az nem tette. A társadalmi erkölcs másik képviselője Bjorn, aki szintén Hallára hajt. A középső részben így Kari Ejvinddé vedlik és szerelmeseink kiszakadnak a társadalomból a civilizálatlan hegyekbe, ezek az idilli pillanatok, de aztán rájuk találnak, Ejvindet utoléri társadalmi bűne. Az utolsó harmadot nem lövöm le, de egy tragikus szerelmet láthatunk, aminek ereje túlnő mindenen, ez nyomja el a társadalmi-természeti olvasatot bennem.

Forma: Azzal dicsőítik a filmet, hogy a természet kiemelt szerepet kap benne mintegy harmadik szereplőként, de ezt nem éreztem annyira kifejezőnek, mint az egy évvel korábbi Terje Vigen esetében, kivéve talán a hóvihart. Egyébként nagyjából ugyanazok mondhatóak el róla: a beállítások már láthatóan megtervezettek, bár még nem izgalmasak és vannak visszamelékezést kifejező bevágások. Magamtól nem tűnt fel, de a társadalom-természet ellentétét az is jelzi, hogy a kevés belül játszódó jelenet díszletei nagyon szűkösek, míg a természeti felvételek rendre hatalmas teret ölelnek fel. A színjátszás már egy fokkal kevésbé teátrális, többször egy-egy mozduatlan, szótlan arcból le lehet szűrni a karakter érzéseit.

Élmény:  Az utolsó 2-3 részig inkább untam, de amint a szerelemi témákra terelődött a történet (nem győzöm hangsúlyozni, hogy a szerelem itt nem limonádésan hollywoodi értelemben vevendő, hanem szentimentális komorságban), váratlanul erőssé vált, és mivel ezek éppen a végére estek, elfeledtetik az első háromnegyed óra vonaglását. A Türelmetlenség után az évtized legjobb filmje.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Victor Sjostrom (Terje Vigen, A nap vége)
- A két főszereplő álítólag már a Terje Vigen forgatásakor összemelegedett, 1922-ben össze is házasodtak.
- A történet alapja valós, bár erősen dramatizált.

Előzmények: Az amerikai Edison, a francia Lumiere-testvérek és Melies mellett az úgynevezett brit brightoni iskola tagjai voltak az első fontosabb filmes csoportok. Ide tartozott James Williamson (1855-1933) is, aki gyógyszerész-vegyészként szabadidejében fotókkal foglalkozott, de idővel kiszáltt a filmezésből, miuán egyre inkább szórakoztatóiparrá nőtte ki magát.

A film: A rövid jelenetben egy férfi valamiért megharagszik az operatőrre, ezért közelebb megy hozzá, majd bekapja. A kettő közül kevésbé érdkes momentuma a filmnek az, hogy kihasználva a kamera tulajdonságait, a hozzá közelebb lépő férfi annyira nagynak tűnik, mintha tényleg bekaphatná a nézőt. Az érdekesebb nézőpontja a filmnek a meta-szint, amire emelkedik. Egyrészt ugye a kamera nézőpontja megegyezik a nézővel, másrészt filmre kerül maga a filmes is, aki eltűnik. A film kora miatt nem gondolom, hogy ebbe többet kéne látni egy jó poénnál, de oldalakon keresztül lehetne elemezni, ha egy újabb alkotás lenne.

Előzmények: Ugorjunk vissza az Egyesült Államokba, ahol Edison és műhelye fejlesztette ki a mozgóképet és ők gyártották le e korszak filmjeinek egy jelentős részét. George S. Fleming 1901 és 1903 között dolgozott a cégnél, róla kevés infót találtam. Porterrel (1870-1941) már találkoztunk korábban, kalandos életet élt, mire 1896-ban el tudott helyezkedni egy filmes ügynökségnél. 1899-ben csatlakozott Edisonhoz, legismertebb filmje az 1903-as A nagy vonatrablás.

A film: A félig megrendezett aktualitásszerű felvételben egy utcaképet láthatunk, amelyben idővel feltűnik egy nő, akinek a szoknyáját meglebegteti egy szellőző mindenki mulatságára. Ebben még nem jelenik meg Porter újító szellemisége, statikus képet láthatunk, ráadásul amatőr módon az utcai emberek nem statiszták, hanem valódi járőkelők, akik belebámulnak a kamerába; az egyik alak konkrétan végig azt nézi. A film érdekessége, hogy az "áldozat" csak kb. a felénél jelenik meg, addig, azaz jó hosszú ideig csak utcát látjuk. Egyes írások ezt tudatos narratív eszköznek állítják be, ami lehet hogy igaz, de még biztos nem azzal a tudattal tette, amit később a hatás fokozására használtak fel. Viccnek ez ma már kevés, az utcakép érdekes, mint mindig.

Érdekességek:

- A Park Gate Iron and Steel Company az 1820-as években alakult, fémeket munkáltak meg benne. A változó piaci igények miatt az 1970-es években hanyatlani kezdett, 1985-ben zárt be.

Előzmények: Ahogy az előző filmjüknél leírtam, amit felszínesen tudni érdemes Kenyonról és Mitchellről, hamar meglátták a fantáziát a filmben, 1897-ben céget alapítottak, és elsősorban életképeket forgattak, amelyeket még aznap este levetítettek a helyi vásárokban, hogy az emberek viszontláthassák magukat. Ez az 1900-as évek közepéig jött be, idővel lanyhult az érdeklődés.

(A kép természetesen nem korabeli; a BBC készített egy háromrészes dokumentumfilmet róluk és a megtalált felvételekről, ebből látható a részlet)

A film: Ez is aktualitás egy gyárból távozókról. Azonban van egy különbség, és valószínűleg ezért került a listára: itt a szereplők egy nagyobb része egyáltalán nem örül a kamerának, csúnyán néznek rájuk és még be is intenek. Ez egy hosszabb felvétel, vágások is vannak, sőt, még némi oldalazó kameramozgás is, így nem csupán távozni látjuk a munkásokat, hanem fizetésért sorban állni, sőt, ketten még össze is verekednek kicsit. A legszomorúbb persze a gyerekmunkások jelenléte, durva, hogy száz éve még simán elfogadott volt (a Wikipedia szerint épp 1901-es adat, hogy a 10-14 év közötti angol fiúk 22%-a dolgozott gyárakban).

Érdekességek:

- A Park Gate Iron and Steel Company az 1820-as években alakult, fémeket munkáltak meg benne. A változó piaci igények miatt az 1970-es években hanyatlani kezdett, 1985-ben zárt be.

Előzmények: A legelső ismert és megmaradt felvétel, a Roundhayi kerti jelenet 1888-as, de rengeteg filmről nem tudunk, vagy egyszerűen csak megsemmisültek, hiszen a film mint anyag elég sérülékeny. Mindezt azért mondtam el, mert rendre kerülnek elő elveszettnek hitt vagy nem is ismert filmek. Ez történt 1994-ben is, amikor egy ház lebontása során több száz századfordulós felvétel került elő. Alkotóik James Kenyon (1850-1925) és Sagar Mitchell (1866-1952), akik korán meglátták a fantáziát a filmben és összefogtak 1897-ben. Aktualitásokat készítettek elsősorban, de az 1900-as évek közepére az emberek elunták ezt a fajta filmet és filmeseink felhagytak vele.

(A kép természetesen nem korabeli; a BBC készített egy háromrészes dokumentumfilmet róluk és a megtalált felvételekről, ebből látható a részlet)

A film: A cég üzleti modelje elsősorban abból állt, hogy nappal felvételeket készítettek a helyiekről, amelyeket este lejátszottak, így a szereplők viszontláthatták magukat filmen, és hát valljuk be, ma se kis dolog bekerülni a tévébe, szóval érthető, hogy ment az üzlet. Ez látható ezen a felvételen is, egy gyárból jönnek ki női és férfi munkások, gyerekek várják őket. Állítólag a szokással ellentétben filmeseink kifejezetten kérték az embereket, hogy produkálják magukat - kevés sikerrel. Mivel aktualitásról van szó, nincs értelme elemezni a tartalmát és a külcsínét a filmnek, úgyhogy erről ennyit.