Artúr filmélményei

Enamorada (1946)

2019. március 01. 11:07 - Liberális Artúr

Rendezte: Emilio Fernandez
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Maria Felix
Megjelenés: 1946, Mexikó
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,9
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/enamorada/movie-110087

Cselekmény: ...avagy kb. "szerelmesen". A mexikói polgárháború idején járunk, mint mindig. Reyes, a forradalmár (Pedro Armendariz) érkezik és elfoglalja a vidéki várost. Magához viteti a gazdagokat, hogy elvegye a pénzüket, köztük Penafiel urat, Sierra atyát és az amerikai Mr. Roberts-et, aki Penafiel lányának, Beatriznak (Maria Felix) jegyese. Mint kiderül, Reyes tábornok és Sierra atya együtt jártak a papneveldébe, illetve Mr. Roberts-nek is sikerül meglágytani a tábornok szívét, hogy bánjon kesztyűs kézzel Penafiellel. Nem sokkal később Reyes véletlenül belefut Beatrizbe és ismeretlenül is beleszeret a tüzes nőbe...

Téma: Tanulva az előzőekből, most eleve paródiaként álltam a történethez, de ezúttal nem hiszem, hogy az lenne. Inkább arról lehet szó, hogy megpróbálták felvázolni a polgárháború egyik alapkonfliktusát okozó megosztottságot, amit áthidalni a szeretet/szerelem tud.

Tartalom: A legnagyobb problémámat az első harmad okozza, amelyben a polgáháború kegyetlenebb oldalát bemutatva Reyes érkezését és hatalomátvételét láthatjuk. Egy didaktikus jelenetben felsorakoztatja a város krémjét és elkoboztatja a vagyonukat, de a tanárnak pl. pénzt ad. Reyes párja-ellenpontja a város papja, aki szemináriumi társa és barátja, csakhogy idővel Reyes arra jutott, hogy már a földön igyekezni kell létrehozni mennyországot, ezért küzd az elnyomóknak tartott gazdagok ellen. Csakhogy a Penafialék által képviselt elnyomók ebből csak annyit látnak, hogy el akarják venni az otthonaikat. A megoldás a szeretet lehet, amit egy keresztényi eszmecsere során érintenek. És ekkor nagyjából az egész eddigi sztorit kivágják, jön a tüzes Beatriz és átmegy a film gagyi, csetlős-botlós vígjátékba, majd romantikába,amelybe időnként néha vegyül némi komolyság is. Érdekes lehetne még Roberts figurája, mint a külföldi, amerikai megtestesítője, de ezzel nem foglalkoznak sokat. A pap is érdekes volt, ő mindig több világ között őrlődött (fennállórend és forradalom, papi hivatás és szerelem, földi és égi menny), talán jobb lett volna köré építeni a cselekményt.

Forma: Az audiovizuális csúscspont természetesen a templomi látogatás volt, ahol az Ave Mariát éneklő, viaszosan csillogó bőrű pap a barokkosan díszített templomban fogadta a tábornokot.  Ezt leszáímtva sok jelenet nem maradt meg, sőt a vígjáték-jelenetek poénjai inkább rosszul időzítettek, ami miatt nem is nevezhetőek viccesnek (ellenpélda az óraütés ritmusára felpattanó házigazdák). A színészi játékot túlzónak érzem, talán a visszafogottabb atya volt elviselhetőbb kivétel. A mexikói népdalok hangulatosak voltak, el is időzött rajtuk a kamera.

Élmény:  A vegyes hangulat nem tett jót a filmnek. Ha jobban a polgárháborút kiváltó alapokokra koncentrálnak, rendben lett volna, de még akkor sem éreztem volna kiemelkedőnek.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Maria Felix (La Diosa Arrodillada), Pedro Armendariz (Maria Candelaria, A prostituált), Miguel Inclan (Salon Mexico, Az elhagyottak), Manuel Donde (A másik, Sierra Madre kincse, Ő, Archibaldo de la Cruz bűnös élete, A szent hegy), Pascual Garcia Pena (En La Palma de Tu Mano)
- Fernando Fernandez (az atya) a rendező testvére

Szólj hozzá!
Címkék: dráma 20. század 1946 Amerika Közép-Amerika Mexikó 1940-es évek 2 órás IMDB 8 Emilio Fernandez Maria Felix

A prostituált (1945)

2019. február 25. 00:26 - Liberális Artúr

Rendezte: Emilio Fernandez
Műfaj: -
Főbb szereplők: Dolores del Rio
Megjelenés: 1945, Mexikó
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,2
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-prostitualt-las-abandonadas/movie-47968

Cselekmény: Történetünk kezdetén a nagyon szerelmes Margarita (Dolores del Rio) sűrgősen, ezért a családja tudta nélkül férjhez megy. Hamar kiderül azonban, hogy a "férjnek" már van felesége és gyerekei. Margarita megértő apja nyomban ki is tagadja már állapotos lányát, aki így előbb mosónőként, majd szülés után, ahogy a címből sejthető, prostituáltként próbálkozik megélni. Ám ahogy nő kisfia, egyre vállalhatatlanabbnak érzi foglalkozását. Egyszerre ront és javít a helyzeten, hogy a városba érkező hadsereg vezére (Pedro Armendariz) a kuplerájban beleszeret Margaritába és mentem magával is viszi a legfényűzőbb villába, így a nő megszabadul ugyan a szégyenfolttól, ám Juan, a parancsnok is épp ezt kéri: teljesen számolja fel a múltját, hogy ne prostiként tartsák számon. Hogy máshogy fogalmazzak: Margarita nem láthatja többé kisfiát...

Téma: A történet első fele a szokásos "sors áldozata" lány sztoriját hozta, azonban számomra viszonlyag váratlan fordulatot vett a felénél, hogy a szokásos "sors áldozata" lány sztorijának egy másik változatát lássuk. Szóval itt kezdett gyanús lenni a dolog, de leginkább a zárójelenet bizonytalanított el benne, hogy ez csak egy sablonos film lenne. Elnézést, ha rébuszokban beszélek, nem akarok rontóckodni. Egy kis kulisszatitok, ami igazából nem az: amikor megnézek egy filmet, elolvasom róla a beszámolókat, de rendes gyerek módjára a saját gondolataimat írom meg, mások írásait csupán mankónak használom. A lényeg, hogy megpróbálom megérteni a történet szándékát, hogy mit akar átadni az író, és általában ez veszi el a legtöbb időt, órákat a posztból. Néha könnyen megy, néha sokat kell gondolkodnom, néha pedig - mint most is - valahogy nem áll össze a látszólag nyilvánvaló. Na ekkor ugrik be általában Sirk neve, akinél megtanultam észrevenni a nagyon rejtett iróniát. És amikor ebbe a megvilágításba helyezem a filmet, akkor jobban illik rá ez a váz. Szóval hogy rövidre fogjam magam, egyre magabiztosabban ki merem jelenteni, hogy ez egy vérkomoly paródiája a "sors áldozata" történeteknek, valószínűleg a rendezőnek eddigre már elege volt belőlük. Vagy nem paródia, de akkor meg nem túl jó film...

Tartalom: Idilli tengerpartos romantikával indítunk, ha ez nem az 1940-es évek lenne, már erre is azt mondanám, hogy szándékosan tolják túl. Elég kiszámíthatóan halad a történet: a vidéki kislányt megszédítik, átverik és otthagyják, utcára kerül, jobb híján prostituáltnak áll (ld. Santa). Születik egy fia, beleszeret egy rangos katona, de a nő letagadja fiát, mert fél, hogy sötét múltja miatt elvesztené a fia jövőjét is jelentő pénzes palit. Juan bálványozza a nőt és elhalmozza drága dolgokkal, amitől Maragrita is beleszeret a férfiba, de közben láthatóan mardossa a féltékenység a nő múltja miatt, és már biztosra vesszük, hogy féltékenységből megöli, amikor váratlanul egyrészt ennek épp az ellenkezője történik, majd ismét váratlanul a férfi múltja vet véget a kapcsolatnak. A történet utolsó harmada ismét az önfeláldozó nőt jeleníti meg, és nézhetjük szentimentálisan is, de spoiler: a fiú gyakorlatilag lekurvázza saját anyját. A karakterek sablonosak, jöhettek volna bármelyik Fernandez-filmből, a helyzetek megegyeznek. És a Maria Candelaria? És a Salon Mexico? Minden poén volt, vagy egyik sem az...?

Forma: Ami elsőre feltűnt, az ugyanaz volt, mint a Maria Candelariánál: Dolores del Rio egy díva, teljesen hiteltelen beállítani parasztlánynak. Tarkón kellett volna vágni ezért a rendezőt a forgatókönyvvel - gondoltam magamban, főleg hogy del Rio borzalmasan teátrális volt. Aztán eljutottam a paródia-faktorig, és lám, mindjárt értelmet nyertek ezek a kifogásaim is. Juan féltékenységére és a várt gyilkosságra játszanak rá azzal is, hogy kedvenc dala épp erről szól, és rendszeresen ez megy kettejük együttlétekor. A film költségvetésének nagy részét Margarita ruhakölteményei adták ki, amik tényleg szépek voltak, dehát egy mozgóképnél ez nálam ritkán szempont. Volt pár jobb beállítás (börtönajtó, elvonuló tömeg), a temetős jelenetet mintha az expresszionista Frankensteinből emelték volna át, de jellemzően nem volt annyira látványos.

Élmény:  Valaki segítsen kérem, mert egyedül érzem magam... Komolyan vevendő a film vagy sem? Szerintem paródia, és ezzel felülbírálnám magam a Maria Candelaria esetében is, csak ott ez még nem esett le. ha nem paródia, akkor nem túl jó, ha paródia, akkor viszont már kevésbé aktuális, ilyen jellegű filmek manapság nincsenek.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Dolores del Rio (Maria Candelaria, A másik), Pedro Armendariz (Maria Candelaria), Fanny Schiller (Salon Mexico)
- Pedro Armendariz 1963-ban, 51 évesen öngyilkos lett betegsége miatt.

Szólj hozzá!
Címkék: 1945 20. század Amerika Közép-Amerika Mexikó 1940-es évek 2 órás IMDB 7 Emilio Fernandez Dolores del Rio

Muszasi Mijamoto (1944)

2019. február 19. 11:49 - Liberális Artúr

Rendezte: Mizogucsi Kendzsi
Műfaj: -
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1944, Japán
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 6,5
Ajánlott írás: https://film.avclub.com/kenji-mizoguchi-made-masterpieces-but-nothing-as-stran-1798253749
Mikor látható: -

Cselekmény: 17. század, Japán. A híres kardforgató, Muszasi épp egy leszámolás közepén van egy teljes klánnal, és mindegyiküket legyőzi egyszerre. Hallván hírét, két testvér, Sinobu (Tanaka Kinujo) és Genicsiro tanítványául szegődik, hogy megboszulhassák apjukat. Muszasinak kezdetben nincs ínyére a dolog, hiszen a harc lényege nem a bosszú, hanem maga a harc, de végül elfogadja a testvéreket. Csakhogy a Szamoto-testvérek, akiken Genicsiróéknék bosszút akarnak állni, látva a nagy hírű segítőt, ők is egy nagyra tartott mesterhez, Szaszakóhoz fordulnak, aki megígéri, hogy megküzd Muszasival. Ezután orvul rátámadnak a testvérekre és megölik Genicsirót, míg a mester távol van...

Téma: A fent belinkelt írás azt taglalja, hogy nincs neki igazán kidolgozott témája, egy IMDB-s komment szerint pedig ez csak háborús propaganda, úgyhogy én is inkább effelé hajlom. Túlságosan kidolgozatlan, így legfeljebb a katonáknak jelenthetett némi nemzeti büszkeséget és iránymutatást Muszasi alakja, aki érzelemmentesen igyekszik harcolni magáért a harc élményéért.

Tartalom: Azonnal a közepébe vágunk a történetnek, Muszasi épp lemészárol egy teljes klánt egymaga, amikor megközelíti őt a két testvér. Ahogy említettem, bosszút állnának, de Muszasi l'art por l'art él a harcnak, igyekszik kizárni a személyes érzelmeket. Ez neki egyfajta ima, út a megvilágosodáshoz. Szóval e két szál összefonásával kapjuk meg a témnak szánt ideát és a személyes drámát, hogy legyenek érzelmek is, így eléggé hasonlít A dzsúdó legendájára. Hogy mindkét szálnak legyen ellenpólusa, az ellenséges testvérpár megkeresi Szaszakót. A probléma, hogy részben a kidolgozatlanság, részben a rövid játékidő miatt nem érezhető át sem Muszasi életszemlélete, sem annyira Sinobu fájdalma és megvilágosodása. A karakterek lélektelenek, még csak kezdemények. Sinobu fejlődik egyedül (nyilván, hiszen Mizogucsiról van szó), de belőle is túl keveset kapunk. Viszonylag sok az ugrás a cselekményben, ez is akadályozza a befogadást.

Forma: Nyomokban megvan benne az oldalazós Mizogucsi, aki vágás helyett a japán képek haladási irányát követve oldalazva kúszik át a következő jelenetbe. A kameraszögek, a világítás, a színészi játék általában egyszerű, nem látványos, a harcjelenetek viszont állítólag eléggé valószerűek és nagyban emeli értéküket, hogy kevés bennük a vágás, mint pl. amikor Muszasi a klánt egymaga intézi el. A minőség sajnos helyenként zavaróan rossz volt, de ahogy A dzsúdó legendájánál, itt se a rossz világítás vagy az idő tehet róla, hanem eleve rossz minőségben tudták csak elforgatni pénzhiány miatt.

Élmény:  Nem ez lesz a kedvenc Mizogucsi-filmem, ennél csinált jobbakat korábban és később is. Nyilván a kényszerhelyzet hozta, nem egy személyes projektje volt. Elkészítette, megcsinálta, de alig-alig érződik rajta a keze nyoma.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Tanaka Kinujo (Oharu élete, Ugecu története, Szansó tiszttartó)
- Ha esetleg valaki nem tudná, az esemény (részben) valós. Muszasi (1584-1645) legendás harcos volt, aki nem csupán ügyes kardforgató volt, de buddhista filozófus is. Első párbaját 13 évesen nyerte. A klán kiirtása 1604-ben történt, ami annyiban igaz, hogy mindhárom örökösét legyőzte, ezzel nem maradt vezetőjük. Muszasi mintegy 60 párbajt nyert; film fő eseménye a párbaja Szaszakóval (1585-1612) 1612-ben esett meg. 1643-ban hagyott fel a párbajozással, hogy remeteként egy barlangban írja meg könyveit. Népszerűsége miatt rengeteg alkotás született róla, személy szerint a filmnél sokkal inkább ajánlanám a Vagabond mangát.

Szólj hozzá!
Címkék: 1944 20. század Japán Ázsia 1940-es évek Kelet-Ázsia IMDB 7 1 órás Mizogucsi Kendzsi

A dzsúdó legendája (1943)

2019. február 18. 09:57 - Liberális Artúr

Rendezte: Kuroszava Akira
Műfaj: -
Főbb szereplők: Okocsi Dendzsiro, Fudzsita Szuszumu
Megjelenés: 1943, Japán
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: 1883, Japán. Szansiro (Okocsi Dendzsiro) dzsúdzsucut érkezik tanulni egy városba, de amikor látja, hogy az összes tanítvánnyal elbánik egy időebb mester, inkább őt kezdi követni. Ő Jano (Fudzsita Szuszumu), aki a dzsúdzsucu egy új formáját, a dzsúdót fejlesztette ki. Szansiro erős ugyan, de zabolátlan és lepattan róla mestere tanítása az emberségről. Egy utcai verekedés után azonban végre sikerül magába szállnia. Hamarosan kihívója érkezik Higaki személyében...

Téma: Tipikusan a harcos-útkeresős sztori, amelyben a forrófejű fiatal a harcművészet mellett sprituálisan is fejlődik. Emellé kapunk egy kis átköltött-dramatizált dzsúdótörténelmet is, valamint ne felejtsük el, hogy 1943-at írunk, benne vagyunk a második világháború sűrűjében, Higaki pedig elég egyértelműen jelképezi a nyugatot.

Tartalom: A szerkezettel van egy apró probléma: előbb a háborús cenzorok, majd az amerikai uralmat kiszolgálók vágták meg, így állítólag mintegy negyedórányi rész örökre elveszett belőle, ami érezhetően töredezetté teszi. Az első lépés a vad Szansiro megvilágosodása, amit ügyesen egy sárból kiemelkedő virággal oldottak meg, tehát a szépség az, ami utat mutat neki. (Spolieres részek jönnek.) Persze ez még nem jelent választ mindenre, így amikor megöl valakit (dzsúdóval?!), további megvilágosodásra van szükség, de ez a rész pont hiányzik. Szintén hiányzik a következő fontos lépés, az áldozat csinos lánya ugyanis bosszút akar állni, de ezt sem látahtjuk, hogyan oldódik meg. A végső próbatétel egy idős mester legyőzése, akinek a lánya szintén megigézi Szansirót. A megoldás erre is hasonlóan az lesz, hoyg Szansirónak el kell engednie az egóját és csupán harcosként léteznie. Végül a filmen végigfutó szál a "főgonosz" Higaki, aki nyugatias öltözete miatt vélhetően a háborús propaganda része.

Forma: Kuroszava itt még sokkal nyersebb, és ez a stílus közelebb áll hozzám, valószínűleg ezért kedvelem a legjobban az expresszionista korszakot is, mert a kifinomodott filmnyelvhez már nincs szemem. Szóval több jó momentumja van a filmnek, kezdve azzal, ahogy Jano kezdetben csak árnyékként jelenik meg, majd közvetlenül utána Szansiro edzésének cipőjével való érzéklettése (az eldobott cipő mellett elsétálnak az emberek, majd havas lesz, majd elmossa a víz, tehát évszakok telnek el). Azonban ugyanezen okból látszódnak még gyengeségek is, pl. amikor a halálos küzdelemben rossz, kizökkentő tempóváltások vannak és hirtelen megalapozatlanul lassúra akar váltani a film, amikor addig normális tempójú volt. Viszont épp ez meg baromi hatás, amikor az öreg mester lányának sokkját kell vele kifejezni. A csúcspont persze a végső összecsapás, ami le se tagadhatná a Kuroszavától elválaszthatatlan western hatását (vagy épp fordítva, a western nem tagadhatja le Kuroszavát), ráadásul kontrasztos, viharosan expresszionista környezetben, épp mint a Harakiriben. A zene is jól alkamazott, gyakori a hosszú, feszültséget keltő csend.

Élmény:  Ez Kuroszava első filmje, ennek megfelelően még kiforratlan, de gyakran épp ebben van az ereje. A hiányzó részek sajnos érezhetően rontottak rajta, nem lehet átérezni és együtt tanulni Szansiro jellembeli fejlődését, de amúgy így is elfogadható.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Fudzsita Szuszumu (Tora no O vo Fumu Otokotacsi, Testőr, Menny és pokol), Okocsi Dendzsiro (Hiakuman Rio no Cubo, Tora no O vo Fumu Otokotacsi), Simura Takasi (Tora no O vo Fumu Otokotacsi, A vihar kapujában, Oharu élete, Élni, Hét szamuráj, Véres trón, Testőr, Menny és pokol), Hanai Ranko (Hiakuman Rio no Cubo), Szugai Icsiro (Búzaősz, Oharu élete, Szansó tiszttartó), Koszugi Josio (Tora no O vo Fumu Otokotacsi, Hét szamuráj), Kodo Kokuten (Búzaősz, Hét szamuráj, Véres trón), Kono Akitake (Tora no O vo Fumu Otokotacsi, Szansó tiszttartó)
- A dzsúdzsucu a 16. század környékén fejlődhetett ki a közelharc hatékonyabb kezelése végett. Ebből alakul ki a 19. század végén a dzsúdó, amelyben a cél, hogy lehetőleg az ellenfélt sérülés és halál nélkül tudjuk legyőzni.
- Jano alakja nyilván az alapítónak, Dzsigoro Kanónak megfeleltethető, akit sokat bántottak a suliban, ezért fordult a dzsúdzsucu felé, amiből aztán létrehozta a spirituálisabb dzsúdót. Első két tanítványa Szaigo Siro (Szansiro) és Cunedzsiro Tomita volt.
- Szaigo élete a valóságban azonban kissé máshogy alakult: nyolc évig sikeres harcművésze volt Kanonak, mígnem bele nem keveredett egy utcai verekedésbe, így abbahagyni kényszerült a pályafutását és íjászattal kezdett foglalkozni. Cunedzsiro 1905-ben az Egyesült Államokba utazott népszerűsíteni a dzsúdót, sikerrel, és a fia írta a regényt, amiből a film készült.
- Higaki alapja Tanabe Mataemon volt, aki sikeresen több dzsúdóst is legyőzött.

Szólj hozzá!
Címkék: 20. század 1943 Japán Ázsia 1940-es évek Kelet-Ázsia IMDB 7 1 órás Kuroszava Akira Okocsi Dendzsiro Fudzsita Szuszumu

Curuhacsi Curudzsiro (1938)

2019. február 16. 22:41 - Liberális Artúr

Rendezte: Narusze Mikio
Műfaj: -
Főbb szereplők: Haszegava Kazuo, Jamada Iszuzu
Megjelenés: 1938, Japán
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Curuhacsi és Curudzsiro népszerű zenészek, egyikük, Curudzsiro, a fiú énekel, a másik, Curuhacsi, a lány hangszeren kíséri. Előadások után egy rendszeresen összekapnak, és büszekségük nem engedi, hogy engedjenek a másiknak, így az a veszély fenyeget, hogy szétválnak útjaik, pedig gyerekkoruk óta együtt vannak. Mivel a hasonló párosoknál az a szokás, hogy az előadók házasok, a színház igazgatója wellnesselni küldi őket, hátha meglátják egymásban az ellenkező nemet és összemelegednek...

Téma: Nem ismerem annyira Naruszét, és a korábban látott filmjénél is elég tanácstalan voltam. Először azt gondoltam, hogy egy fordított egyéni-társadalmi szerelmi történet lesz, amelyben a szereplők ugyan társadalmi nyomásra jönnek össze, de ez segít őket rádöbbeni, hogy tényleg szeretik egymást. De ez a szál elhalt, bár a végére talán visszatér. A másik gondolatom, hogy eléggé hasonlít Az utolsó krizantém történetének sztorijára, ezért valamilyen szinten talán maga Narusze útkereséséről van benne szó Curudzsiro révén. De őszintén szólva fogalmam sincs, egyik sem illik bele igazán.

Tartalom: A szerkezet könnyen dekódolható: előadás - összeveszés - szakítás - békülés. Az összeveszés azonban egyre durvább, ahogy a békülés utáni szintézis is egyre magasabb szintet ér el. Spoiler: Az utolsó "epizódban" a szakítással ér véget film, elmarad a békülés, azaz eléggé pesszimista filmmel állunk szemben. A kényszer- vs. szerelmi házasság témája azért tűnt kézenfekvőnek, mert a közönség már az első jelenetekben szóvá tette, hogy egy előadópárosnak házasoknak kéne lenniük, és a későbbiekben is próbálják őket összehozni, ami viszont nincs ellenére a párnak sem. A végén Curudzsiro a társadalmilag megfelelőbb megoldást választja, pedig tisztában van vele, hogy ezzel tönkreteszi Curuhacsit és önmagát is. A művészi önarckép azért kézenfekvő, mert Curudzsiro elszakad előadótársától és megpróbálja újraépíteni magát - sikertelenül. Egy fontos részlet van még, ami lehet hogy megmagyarázná az egészet, de a japán kultúra ismeretének hiánya miatt nem boldogulok vele: ez pedig az előadás. Vajon mit adnak elő, és ez mennyire állítható párhuzamba velük?

Forma: Többnyire érdektelennek tűnik elsőre, egyedül talán az erdős jelenet jelent jobb beállítást. ami az előbb írtam, most megismételhetem: a japán kultúra ismeretének hiánya miatt fogalmam sincs, hogy a zenei előadás jó vagy rossz volt, valóban fejlődtek vagy sem. A nagy, drámai jelenetek hiányoztak, de az utolsó találkozás elég ütősre sikerült, ahogy a karakterek erős érzelmeit visszafogottan kell megmutatniuk színészeinknek. Ez különösen Curuhacsinál sikerült jól, Curudzsiro kissé túljátszotta.

Élmény:  Szóval Naruszéval egyelőre nem vagyok jóban, nem sikerült még ráhangolódnom. A film megoldása valószínűleg a nem kevés játékidőt kapó előadásokban van, de ezeket meg nem értem. Egy írás szerint Narusze alapvetően ironikus alkat, ez részben megmagyarázná Curudzsiro tetteit, és ebben az esetben menten Sirk szintjén találnánk magunkat, ami nagyon nagy dolog lenne egy 1938-as film eseében.


Érdekességek:

- Korábban láttuk: Jamada Iszuzu (Véres trón, Testőr)

Szólj hozzá!
Címkék: 1938 20. század Japán Ázsia 1930-as évek Kelet-Ázsia IMDB 7 1 órás Jamada Iszuzu Narusze Mikio Haszegava Kazuo
süti beállítások módosítása
Mobil