Artúr filmélményei

Boogie Nights (1997)

2017. május 11. 14:00 - Liberális Artúr

Rendezte: Anderson, Paul Thomas
Műfaj: Dráma
Főbb szereplők: Mark Wahlberg, Julianne Moore, Burt Reynolds
Megjelenés: 1997, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/pOk0fsMGyck
Ajánlott írás: http://www.rogerebert.com/reviews/boogie-nights-1997
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/boogie-nights-boogie-nights/movie-260

Tartalom:

Az 1970-es évek végén járunk, a pornó aranykorában. Eddie (Mark Wahlberg) nem egy okos középiskolás, de nagy farka van és jó az ágyban. Szerencséjére épp abban az éjszakai bárban dolgozik éjjelente, ahova a neves pornórendező, Jack is jár, és mivel filmsztár szeretne lenni, rövidesen nyélbe ütnek egy sikeres meghallgatást és jöhet a forgatás. Eddie sikert sikerre halmoz, és Jackkel megvalósítják a közös álmukat: a pornó mellé történetet kerítenek, hogy ne csak a szex legyen a lényeg a filmben. Jack stábja egyébként gyakran lóg együtt, kicsit olyanok mint egy nagy család, de mindenkinek megvan a maga problémája: van a gyerekét nem látható anya (Julianne Moore), dalszerzői és bűvész ambíciókkal bíró pornós (John C. Reilly), túl sokat drogozó barát (Thomas Jane)... stb. Ebbe a hibába esik Eddie is, aki szétcsúszik és már teljesíteni se lesz képes. Összevész és szakít Jackkel, de minden más próbálkozása kudarc és lecsúszik, ráadásul a videókazetták megjelenésével a pornómozinak is gyorsan leáldozik...

Nem vagyok benne biztos, hogy a történetnek volna egyéb funkciója azon kívül, hogy emléket állít az 1970-es éveknek és az akkori pornófilmezésnek. A kritikák szerint és szerintem is egy megfontolandó értelmezése lehet az amerikai álom tükre kicsiben: Eddie (és kollégái) mind egyszeri szegénylegények, akik egy-egy dologban jók, és megpróbálnak érvényesülni, de ez önmagában kevésnek bizonyul. És mivel (pornó)filmkészítésről van szó, felmerülhet Hollywood vagy akár egy önéletrajzi értelmezés is.

Megvalósítás:

Nem véletlenül hasonlítja minden írás a Nashville-hez vagy a Ponyvaregényhez (de utólag könnyű okosnak lenni alapon szerintem még jobban hasonlít a Magnóliához), sok mellékszereplős a történet, egyéni, időnként összefutó szállal. Bár a központ Eddie, ő sem egy túl bonyolult eset, egyszerűen tehetségének köszönhetően feltör, majd lezuhan. Az anyuka a drog és a pornós háttere miatt bukja gyerekét, ezt kompenzálva anyáskodik a többiek felett; Jack valódi filmes akar lenni, de a kezét köti az üzleti élet, egy cowboy-ruhákban járó srác szintén pornós múltja miatt nem kap hitelt valódi szenvedélyéhez... stb. Ami szokatlanná teszi picit a történetet, hogy ezek az emberek összeillenek, kiegészítik egymást, és nem tragédiával zárul, hanem újra összejönnek szeretetteljes, családi légkörben. Talán az lehet a fő üzenet, hogy egyedül kevesek vagyunk, de együtt erősebbek. Mert amikor szétszakad a szerencsés csillagzat alatt összeállt társaság, akkor mindenkit kudarcok érnek, szertefoszlik az amerikai álom. A filmes metaforát Jack biztosítja, önmegvalósítani akar, de csak arra jó, hogy keze alatt összeálljon az ideális csapat, amely ezt megvalósítani képes. Talán Anderson, a rendező is így képzelte összehozni a filmet.

A legszembetűnőbb képi megoldás a hosszú vágások alkalmazása, amiről Ebertnek (lásd az ajánlott írást) a Nagymenők, nekem A gonosz érintése jutott eszembe. És ha már Nagymenők, Ebert szerint több Scorsese-jelent is át lett emelve, mint pl. Eddie gyakorlása a tükör előtt. Ugyanakkor ennek a technikának nem látom az előnyét azon kívül, hogy látványos, azaz szerintem nem ad hozzá pluszt a történethez. A másik feltűnő megoldás Ozu tatami-szintje után szabadon a pornós szinti kameraállás, azaz kicsit alulról veszik a jeleneteket, ágymagasságból, ami a pornófilmek gyakori megoldása. A korhangulatért elsősorban a zene és a ruhák felelnek. Állítólag tökéletesen sikerült visszaadni a hangulatát, de ennek megítéléshéz én fiatal vagyok. (Érdekesség, hogy Anderson apja a filmszakmában dolgozott, így a medencés házibulikról a rendezőnek konkrét élményei vannak.)

Élmény:

Abszolút Magnólia-érzésem volt a film alatt, nagyon hasonlítanak mind stílusban, mind tartalomban. Kellemes meglepetés volt a szeretetteljes, pozitív befejezés, de a történet maga nem izgatott fel túlságosan és a megvalósítása sem. Ha már pornó, szívesebben láttam volna werkfilmjellegű, kulisszák mögötti jeleneteket, ahol láthatjuk, hogy mennyire hiányzik a szexualitás a szexből.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Mark Wahlberg (A tégla), Julianne Moore (A nagy Lebowski, Magnolia), John C. Reilly és Thomas Jane (Az őrület határán, Magnolia), William H. Macy (Fargo, Magnolia), Philip Seymour Hoffman (A nagy Lebowski, Magnolia, Majdnem híres), Luis Guzman és Melora Walters és Robert Downey Sr (Magnolia), Philip Baker Hall (Truman show, Magnolia), Robert Ridgely (Fényes nyergek), Alfred Molina (Az elveszett frigyláda fosztogatói, Magnolia), Ricky Jay (Magnolia, A tökéletes trükk), Joanna Gleason (Bűnök és vétkek), Michael Jace (Forrest Gump)
- Robert Ridgely (az ezredes) a film megjelenésének évében 65 évesen hunyt el rákban - Anderson többek közt az ő medencés bulijainak volt szemanúja gyerekkorában.
- Michael Jace-t (Jerome) 2014-ben 40 évre ítélték felesége meggyilkolása miatt.
- A filmvégi neontábla a "Rodriqez" felirattal valódi elírás, nem így tervezték, de viccesnek találták és így hagyták.
- A pornó aranykora Warhol 1969-es filmjétől számítódik, amely széles körben jelent meg országszerte nyílt szexualitása ellenére. Ahogy a filmben is elhangzik, a végét a pornómoziknak a videókazetták elterjedése okozta, hiszen onnantól kezdve otthon is lehetett élvezkedni.
- A film egyik ihletője Anderson saját, első filmje, "A Dirk Diggler sztori" c. áldokumentumfilm, ebben is játszott már Ridgely, mint Jack.
- Dirk egyik alapja John Holmes pornósztár, ő 43 évesen, AIDS-ben halt meg.
- Mark Wahlberg pénisze a filmben nem igazi, bocsi...

Következik: Az éjszaka

Szólj hozzá!
Címkék: dráma 1997 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Mark Wahlberg Julianne Moore Burt Reynolds Észak-Amerika Paul Thomas Anderson 1990-es évek IMDB 8 3 órás

A nyugodt férfi (1952)

2017. május 09. 22:24 - Liberális Artúr

Rendezte: Ford, John
Műfaj: Romantikus, tragikomédia
Főbb szereplők: John Wayne, Maureen O'Hara, Barry Fitzgerald
Megjelenés: 1952, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/K5Ohip7KeC8
Ajánlott írás: https://en.wikipedia.org/wiki/The_Quiet_Man
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-nyugodt-ferfi-the-quiet-man/movie-63372

Tartalom:

Valamikor az 1920-as években egy amerikai férfi tűnik fel az ír Innisfree városában. Mint kiderül, itt született, de szüleivel még gyerekkorában kivándoroltak Amerikába. Anyja meséi révén megszépült emlékeiben a kisváros, ezért most a már felnőtt Sean (John Wayne) visszatért, hogy visszavásárolja szülőházát a gazdag özvegytől, Tillane-től. Csakhogy ugyanerre a birtokra fáj a foga a tehetős, rossz természetű Willnek is, Tillane mégis Seannak adja el, hogy bosszantsa Willt. Az örök harag garantált, Willnek azonban van egy hozzá hasonló természetű húga is, Mary Kate, akibe természetesen Sean beleszeret, de Will hozzájárulása nélkül nem kelhetnek egybe. Hogy rábírják, többen összefognak a városkából, és elhitetik Willel, hogy Tillane szívesen hozzámenne, de amíg van a házban másik nő is, addig nem akar. A terv beválik, Will hozzájárul az esküvőhöz, ám amikor megtudja, hogy mindez csak átverés volt, visszatartja Mary Kate hozományát. Seant a pénz nem érdekli, és mivel már elszakadt ír gyökereitől, nem érti, hogy Mary Kate-nek ez több mint pénz, része az identitásának. Hiába házasodtak össze, Mary Kate nem tartja magát feleségnek, amíg Sean vissza nem szerzi a pénzt, Sean viszont amerikai előélete miatt nem hajlandó anyagiak miatt verekedni...

Az állítólag A makrancos hölgy és egy ír legenda ihlette történet valójában nem fontos a film szempontjából; a lényeg az idilli Írország megfestése karaktereivel, tájképeivel. Ehhez érdemes tudni, hogy Ford, a rendező maga is ír származású és a felesége is több tekintetben hasonlít Mary Kate-re. Ami Sean fejében Írországként élt anyja meséi révén, az élt Ford fejében is, ezt a mesét akarta megvalósítani.

Megvalósítás:

A történet maga abból a szempontból érdekes, hogy a szerelembeesés megtörténik első látásra, de nem okoz különösebb fennakadást Mary Kate civakodó természete, ami más romantikus filmeknél elegendő a teljes játékidő kitöltésére. Boldogságuk útjában következő akadály a haragos báty, Will, de a film közepére sikerül így is elérni a házasságot. Míg a legtöbb film ekkor véget ér a "boldogan éltek amíg meg nem haltak" elv mentén, addig itt az esküvő még nem old meg egy fontos problémát: a kulturális különbséget, ami valójában nem is annyira kulturális különbség, hanem Sean pacifizmusa, amire jó oka van, de nem spoilerezek. Ezen a pontom számomra kissé kellemetlen lett a film, mert először az erőszakot veszélyes dolognak állítja be, a végén viszont elbagatellizálja. De ahogy említettem, a lényeg nem a történet, hanem Írország, ahol a természet is az emberekkel él (akkor esik és fúj, amikor kell), de igazán a karakterekben jelenik meg: iszákosak és veszekedősek, de szeretreméltóak és tele vannak jóindulattal. Ez szolgáltatja a humort, elsősorban a kocsis és házasságkerítő Michaleen révén, aki folyton részeg. Tudom hogy ez olcsó poén, de nekem mindig bejött a vicces részeg karaktertípus.

Amiért elsősorban dicsérik a filmet, azok az idillt megtestesítő tájképek, Ford pedig okosan ehhez a Technicolort választotta, amit én is nagyon szeretek élénk színei miatt. A valódi ír, dombos tájakat járva mindent beborít az erős zöld szín, a vidék még érintetlen a modern civilizációtól és mindehhez van még pár jobb beállítás is. De ami igazán illett a színekhez, az a Mar Kate-et alakító színésznő rikítóan vörös hajszíne. Annál fájóbb, amikor a valódi tájakat jól láthatóan festett stúdióháttér váltja fel, igazán nem értem miért volt erre szükség. A színészi játék a film jellegéhez mérten nem túl mély, a zene pedig szerepeltet néhány ír dalt, amitől picit hangulatosabb, de látványosan félre van szinkronizálva.

Élmény:

Nagyon hasonlított a Powell-Pressburger páros propagandafilmjeire: a zene miatt inkább A vágyak szigetére, az idilli vidék miatt a Canterbury mesékre. Nekik viszont amíg el tudtam valamiért hinni azt a hazug világot, amit megteremtettek, Fordnak ezúttal nem. Erről pedig ő tehet azzal, hogy belecsempészte kicsit a valóságosabb drámát Sean múltja révén ebbe meseszerű világba. És minél többet rágódok ezen, annál fájóbb lesz a realizmus hiánya, mint pl. amikor a különböző egyházfik simán összefognak a másikért. Akik könnyedebb romantikus vígjátékokra vágynak mitikusan szép ír vidékkel és figurákkal, azoknak jó móka lesz a film, főleg ha el tudnak tekinteni ettől a problémától, ami nekem elrontotta a szórakozást.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: John Wayne (Babaarcú, Hatosfogat, Vörös folyó, Az üldözők, Rio Bravo, Aki lelőtte Liberty Valance-t, Csillagok háborúja), Barry Fitzgerald (Párducbébi), Ward Bond (Ez történt egy éjszaka, Párducbébi, Elfújta a szél, Érik a gyümölcs, A máltai sólyom, Az élet csodaszép, Az üldözők, Rio Bravo), Francis Ford (Frankenstein, Hatosfogat, Érik a gyümölcs, Clementina kedvesem), Sean McClory (Mary Poppins), Jack McGowran (Doktor Zsivágó, Az ördögűző), Ruth Clifford és Ken Curtis és Patrick Wayne (Az üldözők), Colin Kenny (Robin Hood kalandjai, A vád tanúja), Mae Marsh (Egy nemzet születése, Türelmetlenség, Érik a gyümölcs, Az üldözők), Harry Tenbrook (Babaarcú, Hatosfogat), Hank Worden (Hatosfogat, Vörös folyó, Az üldözők)
- A főbb színészek teljes rokonsága szerepel a filmben, köztük a rendező testvére (ő az öregember) és menye, Maureen O'Hara két testvére, valamint John Wayne négy gyermeke.
- A bokszejlenetben egy pillanatra feltűnő Tony Canzoneri három különböző súlycsoportban is világbajnok tudott lenni bokszban.
- A 95 évesen, 2015-ben elhunyt Maureen O'Hara állítólag halálos ágyán ennek a filmnek a zenéjét hallgatta.
- Az E. T. a földönkívüli c. filmben a tévében E. T. ennek a filmnek a csókjelenetét nézi.
- A forgatás helyszínéül szolgáló falu természetesen teljesen ráépült a filmturizmusra.

Következik: Boogie Nights

12 komment
Címkék: romantikus 20. század 1952 tragikomédia Amerika Amerikai Egyesült Államok 1950-es évek Észak-Amerika John Wayne John Ford 2 órás IMDB 8 Maureen OHara Barry Fitzgerald

Mezítelenül (1993)

2017. május 07. 10:35 - Liberális Artúr

Rendezte: Leigh, Mike
Műfaj: Tragikomédia
Főbb szereplők: David Thewlis, Lesley Sharp, Katrin Caltridge
Megjelenés: 1993, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/7WdAPqhnzwQ
Ajánlott írás: https://en.wikipedia.org/wiki/Naked_(1993_film)
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/mezitelenul-naked/movie-1649

Tartalom:

Johnny (David Thewlis) épp egy félresikerült együttlét elől menekül Manchesterből Londonba, ugyanis szex közben szereti partnereit szadizni, amit ők viszont nem igazán tolerálnak. A kilátásba helyezett megveretés elől egy exénél húzódna meg. Ő még nincs otthon, de lakótársa, a folyamatosan betépett Sophie (Katrin Caltridge) igen, akit hamar levesz lábáról a csapzott külsejű, de erősen intellektuális és túl őszinte Johnny. Az ex azonban, Louise nem örül annyira a fiúnak, szívesebben élné egyhangú hétköznapjait. Az iránta közönyös Louise-t látva Johnny elviharzik és az utcán csövezve különböző alakokkal találkozik, akiket mind megsemmisít a maga nyers okoskodásával - már ha hagyják. Eközben a jómódú, erőszakos Jeremy szintén kendőzetlen gyűlölettel veti rá magát a nőkre, és amikor eljut Sophiékhoz, őt is gyakorlatilag megerőszakolja...

Nem akarok feleslegesen okoskodni, fogalmam sincs miről szól a film. Ha magamra lennék hagyatva, akkor Johnnyt (és Jeremyt) valamilyen jelképes figurának látnám, aki egy-egy jól behatárolható csoport képviselőivel érintkezve korképet nyújtanak az 1990-es évek Londonjának alsóbb rétegeiről. Ezzel talán nem állok túlságosan messze az igazságtól, de több írás szerint inkább egy általánosabban vett, elidegenedett, komor világképet kellett volna felfedeznem az érzelemnélküli karaktereken keresztül.

Megvalósítás:

Cselekmény kevés van, a lényeg a karakterek interakciója. Három nagyobb részre bontható a történet: Johnny megérkezése Londonba ahol megismerkedik Sophie-val és ahol lepattan Louise-ről, miközben Jeremy csajozik. Ezalatt nagyjából megismerjük a személyiségüket: Sophie szeretetéhes, Louise magányos, Jeremy erőszakos, Johnny pedig szintén az, de ő szavakkal. A második szakaszban Johnny bebarangolja Londont és ezalatt különféle emberekkel fut össze a félhülye szerelmespártól a filozofáló biztonsági őrön át az öregedést nehezen viselő nőig. Ezalatt mindegyiküket megfejti, "lemezteleníti" őket. Sokan emiatt valamilyen figurát látnak Johnnyba, mint Hamlet vagy Jézus, de szerintem ő nem önálló egyéniség, hanem mindig idomul az adott helyzethez és illetőhöz. A harmadik részre összefut minden főbb szereplő újra, megismerjük motivációikat is, majd mindenki elhagyja a közös lakást. Ez a rész nyilván nagyon jelképes, de nem igazán tudom értelmezni, bocsi. Több dologgal igyekeznek kifejezni az idegenség érzetét, ilyen pl. a szex, amiből elég sok van, de sosem egy kellems vagy erotikus tevékenységként ábrázolva. (Egyébként ezt már sokszor le akartam írni: a legtöbb filmben a szexjelenetek sosem erotikusak, egy-egy régi film flört-jelentében sokkal több az érzékiség; az újabb filmekben csak valamilyen dramaturgiai jelentésük van.)

Magamtól nem vettem volna észre, de az idegenségre utalnak a helyszínek és berendezéseik is: mindenki valaki más helyén, más dizájnolta épületekben él, és Johnny eleve az utcákat rója, gyakran a Cassavetes-filmeket idézően lépcsőkön pihennek meg (ami nem véletlen, Leigh nagy Cassavetes-rajongó). A képi világ szürkés, de igazából sem ez, sem a zene nem túl figyelemfelkeltő. Amiről beszélni kell, az Leigh filmkészítési módszere, ami szintén Cassavetes-re hajaz: forgatókönyv nélkül vágtak bele, hónapokon át együtt alakították ki színészeivel a cselekményt, párbeszédeket, karaktereket, hogy később felvehessék a kikristályosodott jeleneteket. Ennek köszönhetően a színészek többsége nagyon hiteles. Thewlis díjat is nyert, de pont őt nem szerettem, mert a karaktere nem tűnt életszerűnek.

Élmény:

Kb. ötször futottam neki enneka  mondatnak, mert azt hittem, a poszt végére megértettem miről szól a film, de aztán rájöttem hogy mégse. Az biztos, hogy Johnny filozofálgatásai és a komorabb hangulat jól illeszkedik az 1990-es évek stílusához, de az az érézsem, mintha egy jóval hosszabb filmet forgttak volna, és kivágták azokat a részeket, amik segíthettek volna megérteni. Így csak cselekmény, cél és konkrétumok nélküli párbeszédek maradtak, és Johnny szövegközpontúsága miatt még hangulati filmnek se tudom elismerni, noha egy ponton erősen hasonlított a Távoli hangok, csendélet c. filmre. Szóval nem tudom mit, hogyan és miért akrja megmutatni nekem a film azt, amit láttam, de kétségtelen, hogy a karakterek miatt szórakoztató volt.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: David Thewlis (A nagy Lebowski), Katrin Cartlidge (Hullámtörés), Peter Wright (Mr. Turner), Ewen Bremner (Trainspotting, Blöff)

Következik: A nyugodt férfi

Szólj hozzá!
Címkék: 1993 20. század tragikomédia Európa Egyesült Királyság Észak-Európa Katrin Cartlidge David Thewlis 1990-es évek Mike Leigh 2 órás IMDB 8 Lesley Sharp

Egy nemzet születése (1915)

2017. május 05. 11:57 - Liberális Artúr

Rendezte: Griffith, David Wark
Műfaj: Dráma
Főbb szereplők: Lillian Gish, Mae Marsh, Henry Walthall, Miriam Cooper, Mary Alden
Megjelenés: 1915, Egyesült Államok
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 6,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/sts-11p8Ry4
Ajánlott írás a filmről: http://www.filmsite.org/birt.html
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/amerika-hoskora-the-birth-of-a-nation/movie-3031

Tartalom:

A 19. század közepén járunk, nem sokkal az amerikai polgárháború kezdete előtt. A déli Cameron családhoz utazik látogatóba az északi Stoneman család. Ahogy lennie kell, a déli Cameron-fiú, Ben beleszeret az északi Stoneman-lányba, Elsie-be (Lillian Gish), míg az északi Stoneman-fiú, Phil (Elmer Clifton) a déli Cameron-lányba, Margaretbe (Miriam Cooper). A polgárháború azonban mindkét családban veszteségeket okoz: az egyik Stoneman testvér mellett két Cameron fiú is életét veszti, míg a déliek szülővárosát még egy fekete katonákból álló csapat is leamortizálja, Ben pedig hadifogságba esik. A háború végével Lincolnnak köszönhetően Ben megmenekül a kivégzéstől, és az elnök kegyesen bánna a déli államokkal is, amikor merénylet áldozata lesz. Ennek köszönhetően a radikálisok, köztük a Stoneman-család fejének, a képviselő Austinnak (Ralph Lewis) befolyása érvényesül, akik szavazati jogot adnak a feketéknek és még engedélyezik a vegyes házasságot is. Austin egyik embere azonban, a mulatt Silas (George Siegmann) még ennél is messzebbre menne és fekete birodalmat akar létrehozni titokban, ráadásul szemet vetett Elsie-re is. A felbátorodott feketék elcsalják a választásokat és rettegésben tartják az egykor virágzó kisváros fehér lakosságát. Hogy megállítsa a feketék rémuralmát, Ben lovagrendet alapít, a Ku Klux Klánt...

Bár a némafilm szövegei szerint a cél bemutatni, hogy a háború mennyire rossz, az erőszakot egyáltalán nem veti meg, amíg az a fehéreket szolgálja. A történet végére sokkal inkább oda fut ki a téma, hogy a polgárháború előtt a rabszolgakérdésben megosztott államok egységesen, immár nemzetként lépnek fel a fehéreket megillető vezető szerepért, és az elszemtelenedő fekete csürhét visszazavarják az őket megillető helyre.

Megvalósítás:

A történet két főbb részre oszlik, a polgárháborúra és az azt követő, ún. rekonstrukciós korszakra. Az első rész idillien ábrázolja a déli Piedmont városának életét, az északi Stoneman-család látogatásával mutatják be a karakterek többségét. Hogy a politikai kontextusról is képet kapjunk, a Stoneman-család fejévé a Thaddeus Stevens nyomán létrehozott képviselőt teszik, ezáltal bepillantást nyerhetünk abba, hogy hogyan győztek a konzervatívabb Lincoln felett a haladóbb szellemiségű politikai erők. A polgárháborút és annak hétköznapi hatásait már a déliek szemszögéből láthatjuk. Egy megható jelenetben a háború közepén egymásra talál egy-egy haldokló Stoneman és Cameron, azonban a civileknek is sok szenvedés jut, hiszen elszegényednek és még portyázásokat is túl kell élniük. Mindezeket a történelmi eseményeket szinte már dokumentumfilmszerűen igyekszik alátámasztani történelemkönyvekből és elnököktől vett idézetekkel (de ettől még egyáltalán nem tényszerű a film, inkább az ellenkezője történt annak, amit mutattak). A második részben a legyőzött Dél életét figyelhetjük meg, ahogy a felszabadított fekete rabszolgák terrorizálni kezdik a fehéreket és átveszik tőlük a vezetést. Tételesen rámutat a film az északiak "tévedésére", hiszen a feketék elcsalják a választásokat, de politikusként képtelenek civilizáltan viselkedni, és amint lehetővé válik a vegyes házasság, nem átallanak ajánlatot tenni fehér nőknek (egy jó példa erre Austin képviselő esete, aki támogatja a mulatt Silast, hogy fehér nőt vegyen feleségül, amíg ki nem derül, hogy az ő lányáról lenne szó). Ez alól a megoldás, ha a fehérek összefognak és maguk tesznek rendet újra, megbüntetik a bűnös feketéket, elzavarják a fekete katonákat és nem engedik szavazni őket. Igen, ez egy rasszista történet, ahol a fehérek mind jók, legfeljebb történelmi kényszerből háborúznak, míg rosszak csak a feketék (és mulattok) lehetnek. Kivétel Cameronék két hűséges szolgálója, akik árnyalhatnák a képet, de ahhoz több kéne.

Hiába vannak azonban nagyon zavarban a szellemiségétől, kénytelen a kritikusok továbbra is dicsőíteni a filmet, ugyanis megvalósításában úttörő volt a maga korában, olyan újításokat hozott magával, amelyek a mai napig alapvető fogásoknak számítanak. Ezeket viszont mégsem sorolom most fel, mert ez az én szubjektív blogom, és mai szemmel észrevehetetlen, természetes dolgokról beszélünk, mint pl. a külső helyszínen forgatás, az éjszakai képek vagy a korhű kosztüm. A monumentalitás viszont mai szemmel is látványos, bár a Türelmetlenséggel ellentétben itt csupán a statiszták száma grandiózus, ami főleg a csatajelenetekben mutatkozik meg, amelyek egész korrektek, nagy térben láthatjuk őket és nem mellőzik a naturalizmust sem. A tetőpont a film vége a párhuzamos és gyorsuló vágásoknak köszönhetően, de ez még nem éri el a Türelmetlenség szintjét. Itt is alkalmazzák a színárnyalatokat, és először azt hittem az amerikai zászló színeit akarják megjeleníteni, de mások is kerültek a filmbe, szóval nem vagyok benne biztos hogy mi a jelentőségük. Egyszer van egy osztott képernyős rész, a mozgó kamerával szemben lovagló ku klux klánosok is egész jól néznek ki, szinte már szellemlovasoknak tűnnek. A zene szintén mérföldkőnek számít abban a tekintetben, hogy most először írtak egy teljes filmhez kísérőzenét.

Élmény:

Az 1915-ös film sok tekintetben első és úttörő volt, ennek megfelelően viszont elég kezdetlegesnek éreztem mind a történetvezetésében, mind képileg. Megvoltak már benne azok a technikák, amik később, akár az egy évvel későbbi Türelmetlenséget is jóval hatásosabbá teszik mai szemmel is, de mindez itt még nem igazán volt elegendő. A legnagyobb hátulütője pedig természetesen a mai világban már elfogadhatatlan ábrázolása a feketéknek, ami már a maga korában is megosztó volt. Mindennek azonban alig volt nyoma az első részben, szóval ha a második rész kimaradt volna, egy viszonylag korrekt, pacifista filmet láthattunk volna.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban (mivel szinte mindenki játszott a Türelmetlenségben is, a csak ott szereplőket kihagyom a mostani felsorolásból): Lillian Gish (Türelmetlenség, A vadász éjszakája), Eugene Pallette (Türelmetlenség, Robin Hood kalandjai, Lady Éva), Charles Stevens (Clementina kedvesem, Tízparancsolat), Madame Sul-Te-Wan (Türelmetlenség, King Kong, Sullivan utazásai), Tom Wilson (Türelmetlenség, A kölyök), Monte Blue (Türelmetlenség, Sullivan utazásai), Gibson Gowland (Gyilkos arany, Virradat)
- Wallace Reid (a kovács) 31 évesen hunyt el drogtúladagolásban.
- Olga Grey (az ünnepelt színésznő szerepében), eredeti nevén Zacsek Anna 1896-ban született Budapesten, korán kivándorolt az Egyesült Államokba és már 1915-ben megjelent a filmvásznon, ahonnan az 1920-as évektől visszavonult és ügyvédként kedzett praktizálni. 1973-ban hunyt el.
- Jules White, eredeti nevén Weiss Jules szintén Budapesten született 1900-ban, később híres lett rövid, humoros filmek rendezésével. 1985-ben hunyt el.
- Madame Sul-Te-Wan volt az első fekete színész, aki később szerződést kapott és szerepelhetett a stáblistán.
- A szereplők közt feltűnik Lillian Gish férje is, Raoul Walsh, aki később rendezőként lett ismert.
- A film óriási siker lett, az Elfújta a szélig nem körözte le senki. Ezen felbuzdulva az alapmű szerzője elkészítette a világ első folytatását is, ahol egy egyesült európai hadsereg megtámadja az Egyesült Államokban, de a film megbukott.
- Rasszizmusa már 1915-ben is nagyon megosztó volt, tüntetések és betiltások kísérték, ugyanakkor a fehérek körében népszerű volt, aminek a botrány is jót tett, és jelentősen hozzájárult a Ku Klux Klán feltámadáshoz. Erre volt Griffith válasza a Türelmetlenség c. filmje, amivel rá akart mutatni, hogy az ellen tüntetők mennyire türelmetlenek a másként gondolkodókkal (noha a film egyáltalán nem volt tényszerű). Több ellenfilm is született, de egyik sem lett igazán népszerű. A legutóbbi egy 2016-os próbálkozás ugyanezzel a címmel.
- Griffith maga is déli volt, apja szolgált a déliek seregében, és ne felejtsük, a polgárháború ekkor még csak ötven éve zajlott le.
- A Ku Klux Klán 1865-ben alapult a fehér felsőbbrendűséget hirdetve, terrorista eszközökkel harcolva a fekete és az ellenpárti fehér vezetők ellen is, de 1871-re sikerült szinte teljesen felszámolni. A film hatására 1915-ben éledt fel a szervezet, amely ekkora a feketék mellett a katolikusokat (a kelet-európai bevándorlók miatt) és a zsidókat pécézte ki magának. 1925-re már többmilliós tábora volt, ekkor azonban számos ok miatt gyors hanyatlásnak indult, elsősorban talán azért, mert az egyik fontos vezetője megerőszakolt és meggyilkolt egy fehér nőt. A harmadik eljövetelük az 1950-es években következett be a polgárjogi mozgalmak ellensúlyozására, de ezek már önálló, helyi csoportok voltak, összlétszámuk a mai napig is néhány ezer főre tehető.
- A film ingyenesen megnézhető.

Következik: Mezítelenül

2 komment
Címkék: dráma néma 20. század 1915 monumentális Amerika Amerikai Egyesült Államok 1910-es évek Észak-Amerika D. W. Griffith Lillian Gish 3 órás Mae Marsh Henry Walthall Miriam Cooper Mary Alden IMDB 7

Éjféli cowboy (1969)

2017. április 30. 08:30 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Schlesinger, John
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Dustin Hoffman, Jon Voight
Megjelenés: 1969, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/vS2IdfBkkj0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/ejfeli-cowboy-midnight-cowboy/movie-685

Tartalom:

A jóképű, de egyszerű kisvárosi mosogató, Joe (Jon Voight) elhatározza hogy New Yorkba utazik, ahol az idősebb, gazdag nők bomlani fognak cowboy-imidzséért és majd eltartják. Az utcán próbál felszedni nőket, ám a nagyvárosban szóra se méltatják, sőt, amikor mégis sikerül lefeküdnie valakivel, az épp ugyanúgy a pénzt várja cserébe tőle. Szerencséjére belefut Ricóba (Dustin Hoffman), aki jártasnak tűnik az utca alvilági életében, és elküldi a fiút némi jutalékért egy nagymenő stricihez (John McGiver). Csakhogy a férfi valójában nem strici, hanem hittérítő... Joe-nak, miután elmenekült, egyre fogy a pénze, végső elkeseredésében hajlandó beállni az utcán strichelő meleg kovbojok közé is, de még itt átveri egy csóró kuncsaft (Bob Balaban). Mikor már szállásra sincs pénze, véletlenül megpillantja Ricót. Elvenné pénzét, de neki sincs. Hogy valamennyire jóvátegye az átverést, a beteges Rico felajánlja, hogy aludjon lepukkant lakásában, amíg nem szereznek pénzt a továbblépéshez...

Rendes elemzésért klikk ide, ami pedig engem illet, én korképet láttam elsősorban a történetben, amely megmutatja egy kicsit társadalmon kívüli egyén életét realisztikusan (Joe gyakorlatilag egy hajléktalan férfiprostituált), miközben rámutat több hamisságra is (vadnyugat, férfidominancia).

Megvalósítás:

Már a legelső képkocka elég nyílt utalás: indiánok csatakiáltásait hallhatjuk, de a kamera távolodásával nem a vadnyugat tárul fel előttünk, hanem egy üres filmvászon a semmi közepén játéklovakkal. Innentől kezdve többször megfigyelhető a western-mítoszok kifigurázása elsősorban Joe révén, aki végig kovboj-öltözetben feszít és John Wayne-re hivatkozik, miközben eddigre ez a ruha már szinte egyenlő a férfiprostitúcióval, és semmi másban sem hasonlít egy keménykötésű pisztolyhősre, de érzékeny, önállótlan. Ehhez szorosan kapcsolódó téma a férfiuralom vége, ugyanis a film valamennyi férfikaraktere feminin vagy testi-lelki fogyatékos, miközben a nők erőszakosabbak, pénzesebbek, szellemileg is erősebbek, bár belőlük csak néhánnyal találkozunk, mint pl. Joe szabados életű nagymamájával (Ruth White) vagy akinél Joe az ágyban csődöt mond. Az erős (bigott) vallásosság is a férfiak lelki fogyatékosságaként jelenik meg, pl. a hittérítő egy vécéajtón lógó neon-Jézussal akarja meggyóntatni Joe-t. Mindezek a motívumok megjelennek Joe emlékeiben is, amelyek az alkalomhoz illően, de zavarosan villannak be, némi magyarázattal szolgálva személyiségére. Az alapmű regény itt egyértelműbb, mi csupán annyit tudunk leszűrni, hogy Joe-nak volt egy tragikus szerelmi története és meg is erőszakolták. A realista vonalért inkább a nyomorék, betegeskedő Rico felel, aki egy lebontásra ítélt házban lakik titokban és minden nap megküzd azért a pár dollárért, amiből ételt tud venni. Apja cipőpucoló volt éhbérért, de Rico se vitte többre apró lopásaival. A két férfi végül összebarátkozik és gondoskodni kezdenek egymásról, néha úgy éreztem, mintha kicsit előfutára lenne a Túl a barátságonnak.

Gondolhatnánk, hogy a kendőzetlen realizmusa miatt a képi világa is ilyen, de inkább az Előadásra hasonlít abban a tekintetben, hogy az elme képeit, azaz a visszaemlékezéseket, álmokat, képzelgéseket tetszetős módon mutatja be különféle technikákat alkalmazva. Az emlékképek pl. szétvagdaltak, az álom a villódzó fényeivel az expresszionizmust idézi és van egy Warhol-partink is (valódi Warhol-tagokkal), ami színkavalkádot mutat e, egymásra vetített képeket, ami az 1960-as évek pszichedelikus érzetét hozza. Kezdetben két szexjelentnél is tévé- és filmbevágásokkal illusztrálják az akciót és a rádió is végig szól a film elején, ami utalhatna valamiféle médiakritikára, de később ezek elmaradnak. A zene countrysabb jellegű popdalokból állt össze, a színészek pedig meggyőzőek voltak, számomra főleg Voight együgyű kovboja (a kritikusok egyébként kettejük kapcsolatát és játékát tartják a film egyetlen erősségének).

Élmény:

A filmnek fontos történeti jelentősége van: hollywoodi újhullámos filmként ez volt az első mainstream darab, ami több fontos Oscart elnyert, véget vetve ezzel a régi Hollywoodnak. Ráadásul mindezt úgy, hogy a drog, az erőszak és a szex (ráadásul részben homoszexuális) miatt felnőtt filmes besorolást kapott a cenzoroktól. Ami engem illet, nagyon hasonlított történetében és témájában a kor többi filmjére, képi világát pedig annak köszönhete, hogy az Előadás rendezőihez hasonlóan Schelsinger is a bulizós Londonból érkezett Hollywoodba. Összességében nem volt rossz egyáltalán, de sem intelektuálisan, sem érzelmileg nem tudott igazán magával ragadni.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Jon Voight (Szemtől szemben), Dustin Hoffman (Diploma előtt, Az elnök emberei, Aranyoskám, Esőember), John McGiver (A mandzsúriai jelölt), Ruth White (Ne bántsátok a feketerigót), Bob Balaban (Harmadik típusú találkozások), Paul Benjamin (Szemet szemért), Viva (Párizs, Texas), Susan Bottomly (Chelsea-lányok), Randall Carver (Vérző olaj), M. Emmet Walsh (Szárnyas fejvadász)
- Anthony Holland 1988-ban, 60 évesen öngyilkosságot követett el, miután kiderült, hogy AIDS-es.
- A bulizókat Warhol társaságának tagjai alakítják, többek közt Paul Morrissey
- Eredetileg nem Voight lett volna a főszereplő, ezért mikor elődjét kirúgták, inkább minimálbérért vállalta a szerepet, csak hogy megkaphassa

Következik: Egy nemzet születése

Szólj hozzá!
Címkék: 1969 dráma 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1960-as évek Dustin Hoffman Észak-Amerika Jon Voight John Schlesinger 2 órás IMDB 8
süti beállítások módosítása
Mobil