Artúr filmélményei

Csillag születik (1954)

2017. május 17. 21:34 - Liberális Artúr

Rendezte: Cukor, George
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Judy Garland, James Mason

Megjelenés: 1954, Egyesült Államok
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 7,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/ABGd0iiRXKU
Ajánlott írás: http://www.thejudyroom.com/astarisborn.html
Mikor láthatóhttp://port.hu/adatlap/film/tv/csillag-szuletik-a-star-is-born/movie-43720

Tartalom:

A részeges filmsztár, Norman (James Mason) megint leitta magát és épp egy gálaműsort tesz tönkre azzal, hogy feltolakodik a színpadra a táncos-énekesek közé. Egyikük, Esther (Judy Garland) azonban megmenti a helyzetet azzal, hogy őt is az előadás részének tetteti. Norman köszönetképpen vacsorázni vinné a lányt, de mivel nincs teljesen magánál, mire kijózanodik, elfelejti hol találhatja meg. Végül hosszas keresgélés után mégis megtalálja egy kis bárban szólóénekelni, és lenyűgözi a lány hangja és az előadása. Felajánlja, hogy elintéz neki egy meghallgatást, hogy tehetségéhez méltó munkákat kapjon a filmstúdióban. Némi bonyodalom után sikerrel jár a meghallgatás, Esther fontos filmszerepet kap, sőt, együttműködésük során Normannal még egymásba is szeretnek és összeházasodnak. Az álomszerű életnek az vet véget, hogy míg Esther egyre sikeresebbé válik, addig az alkoholista Norman elveszíti a stúdiók bizalmát, munka nélkül marad és tovább romlik részegeskedése. Esther a karrierjét is feladná, hogy több időt tölthessen Normannel...

Az 1954-es történet egy gyenge hollywoodi szatíraként indul az Ének az esőben (1952) és A zenevonat (1953) nyomán, ahol bepillantást nyerhetünk a kulisszák mögé elsősorban a sztárkultuszt vizsgálgatva. Azonban éles váltással egy erős emberi drámával zárul, bár nem egészen egyértelmű, hogy ez a része az önfeláldozásra, az önmegvalósításra vagy a szerelemre akar kilyukadni.

Megvalósítás:

Két részre osztanám a történetet: az első, ahogy említettem, egy nem túl erősre sikeredett zenés-romantikus vígjáték, amely a kor divatjának megfelelően önreflexíven nézegeti Hollywoodot. Esther csak Normannak köszönhetően kerül a stúdiók látóterébe, amúgy kénytelen kétkezi munkákból fenntartani magát. Norman önpusztító hajlamú sztár, aki mindenre tojik, azt hiszi neki mindent lehet, amíg végül ezen tulajdonsága miatt tönkre nem megy karrierje. itt láthatjuk hogyan működik egy stúdió, a sajtóosztály, illetve hogy a színészek hogyan zárják ki magánéletüket a munkájukból. A sztárkultuszra utaló motívum volt a karakterek névváltozásai: Esther borzalmas nevét első filmszerepekor gyorsan eladhatóvá tették (és az arcát is, ami azonban csak rosszabb lett ettől). Norman neve sem valódi, mint az az esküvőn kiderül, és Esther végül Norman feleségeként definiálja magát, új jellemét. Zenés filmről beszélünk, de mivel énekesnőről van szó, a dalok indokoltak, illenek a történetbe. A második rész teljesen váratlanul ért, hangnemet váltott és könnyed revü helyett megható tragédiára váltott, ahogy Normannen elhatalmasodott alkoholizmusa, tönkrement a karrierje és ezzel tönkreteszi kis híján Estherét is. Nem lövöm le a poént, de tényleg szívfacsaró a végjáték. De ahogy említettem, hiába az érzelmesség, nem éreztem logikusnak a befejezést, hatásvadász lett szerintem a megoldás. Nem tudom mennyire volt szándékos, de Norman karaktere sokkal inkább illett Judy Garlandra, aki ekkor folyamatos elvonókúrákon vett részt drogfüggősége miatt, ráadásul a filmet megelőző években Hollywood nem igazán szerepeltette.

Cukornak ez volt az első musicalje, ami látszott is a nem túl erős koreográfián, és Judy Garland se tűnt nagy táncosnak, de egyes monumentálisabb táncok jól néztek ki. A hangja természetesen kiváló, de sose éreztem a megformált karaktereihez illőnek korábban, túl érett és mély volt a kislányos szerepeihez. De természetesnek se éreztem őket soha, ez alól kivétel a legelső éneke, amibe beleszeret Norman, amit átéléssel ad elő, ez számít a film legerősebbjének mások szerint is. A képi világgal kapcsolatban az első dolgo amire felkaptam a fejem, az állóképek használata volt. Először meglepődtem e váratlan technika alkalmazásán, de aztán rájöttem hogy csak a film elvszett részeit pótolták ki vele mint a Gyilkos aranynál, szóval ez nem szándékos rendezői fogás volt. A következő látványosabb rész az álláskeresős zenés betét volt, ami a Gene Kelly-filmek karrierösszefoglaló jeleneteit idézte. Itt a színvilág volt izgalma, egységesen fehér-szürke-vörös volt minden. Végül Norman tengerparti jelenete lett szerintem még kifejező a lemenő nappal, a tenger hullámzásával. A zene számomra teljesen érdektelen volt, a színészek pedig inkább rosszak, persze ehhez egyáltalán nem értek, Garlandot jelölték is Oscarra is, szóval ne vegyetek semmit komolyan abból, amit írok.

Élmény:

Az első két órát untam, mert közel sem volt annyira szórakoztató, mint elődei. A zene és a táncok nem tetszettek, nem volt túl sok poén se. De az utolsó óra váratlan megkomolyodása sokkal érdekesebbé tette a filmet és kifejezetten megható volt, ebből jöhetett volna több.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Judy Garland (Óz a nagy varázsló, Találkozunk St. Louis-ban), James Mason (Észak-északnyugat), Jack Carson (Párducbébi), Irving Bacon (Ez történt egy éjszaka, Elfújta a szél, Érik a gyümölcs), Frank Puglia (Casablanca)
- Hazel Shermet csak tavaly hunyt el 96 évesen.
- A film valójában egy 1937-es film feldolgozása, de Cukor egy saját filmjének témáját is beleemelte. 1976-ban újabb feldolgozás következett Barbra Streisanddal és 2018-ban jön a soros Lady Gaga főszereplésével.

Következik: Magatartásból elégtelen

4 komment

Az éjszaka (1961)

2017. május 15. 11:37 - Liberális Artúr

Rendezte: Antonioni, Michelangelo
Műfaj:
Dráma
Főbb szereplők:
Marcello Mastroianni, Jeanne Moreau

Megjelenés: 1961, Olaszország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/4vpgYkte1i8
Ajánlott írás: -
Mikor láthatóhttp://port.hu/adatlap/film/tv/az-ejszaka-la-notte/movie-690

Tartalom:

Giovanni (Marcello Mastroianni) sikeres író, feleségével Lidiával (Jeanne Moreau) haldokló barátjukat (Bernhard Wicki) látogatják meg a kórházban. Elmenőben egy ott kezelt, zavarodott nő ráveti magát Giovannira hogy szexeljenek, amibe a férfi bele is menne, ha az ápolók nem jelennének meg időben. Lidiát nem érdekli különösebben a dolog. Különválnak, Lidia sétálni megy, tanúja lesz egy verekedésnek és annak, ahogy a helyiek rakétákat lődöznek fel szórakozásképpen. Az éjszaka egy milliomos partijára mennek, különválnak, különféle vendégekkel társalognak. Lidiát egy férfi autókázni viszi és megcsókolná, de a nő nem enged. Giovanni ellenben sikeresen melegedik össze épp a milliomos lányával (Monica Vitti)...

Nem véletlenül említettem már többször, hogy Antonioni nem tartozik kedvenc rendezőim közé, most sem túl segítőkész abban, hogy megértsük, mit akar közölni. Antonioni témáinak hagyományosan az elidegenedés és az életuntság számítanak, állítólag ezeknek a trilógiája A kaland, Az éjszaka és A napfogyatkozás. Ez talán a milliomos lányán érződik leginkább, Giovanninak inkább az a baja, hogy írói válságban szenved, Lidia pedig a szerelmi életük vége miatt szenved.

Megvalósítás:

Ahogy a többi Antonioni-filmnél, itt sincs túl sok cselekmény: a karakterek passzívan sodródnak, előbb a kórházban, majd az utcán, végül a partin. A hangsúly tehát megint a karaktereken van. Bár Lidia és Giovanni házasok, Giovanni szinte minden nőre ráizgul feleségén kívül, és közben alkotói válságban szenved, mert nem tudja, hogyan írjon; nincsenek gondolatai, csak emlékei, amelyek hamarosan szintén eltűnnek. Lidia egykor szerelmes volt Giovanniba, mert érdekelte a férfi, de már elmúlt. A haldokló barát Lidiába volt szerelmes, abban a kapcsolatban viszont csak a nő személyisége számított az előbbivel ellentétben. Lidia már közönyös Giovanni félrelépésire, de megcsalni nem tudja. Az utcát járva tanúja lesz a modern környezetükkel szemben a régiesebb, kevésbé steril utcai életnek, ami talán a pár egykori, boldogabb napjait jelentei, de már ez sem teszi boldoggá. a milliomos lánya az, akiben egyesülnek, ő nem tud már se szeretni, se önkifejezni (illetve tud, csak nem érez késztetést). A környezet szimbolikáját már jeleztem, talán a bennük lévő emberek is megjelenítenek valamiféle társadalmi jelképességet (utca emberei vs elit), és sok a repülő (rakéta, helikopter), tuti ők is akarnak valamit jelenteni, de mint említettem, Antonioni nem túl segítőkész abban, hogy mit akar mondani.

A képi világ hasonlóan szimbolikus, főleg a helyszínek (modern és régebbi épületek) és a beállítások révén (szereplők helyezkedése másokhoz és a környezethez képest), és gyakran erotikus is azáltal, hogy a meztelenséget épp hogy csak eltakarják valamivel vagy pl. amikor Lidia combjait vagy dekoltázsát intim közelségből mutatják. Csak most esik le, hogy a szexnek nagyobb szerepe lehet a történetben, mint eddig gondoltam, de ugye Antonioni...

Élmény:

Csak oda tudok kilyukadni újra, ahova mindig jutok Antonioni kapcsán: a filmjeit valószínűleg csak hangulati úton lehet befogadni, de ez a hangulat számomra megfoghatatlan, talán a személyiségem miatt, talán mert túlságosan kötődik saját korához. A képek szépek, ahogy valaki írta, szinte művészfotó-jellegűek, de sem a történetben, sem bennük nem érzem azt, amit a rendező üzenni akart, és önmagukban sem fogtak meg.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Marcello Mastroianni (Az édes élet, Nyolc és fél), Jeanne Moreau (Felvonó a vérpadra, Négyszáz csapás, Jules és Jim), Monica Vitti (A kaland, A napfogyatkozás, Vörös sivatag), Bernhard Wicki (Párizs Texas)
- Még életben vannak: Jeanne Moreau (89), Monica Vitti (85), Rosy Mazzacurati (81)

Következik: Csillag születik

2 komment

Boogie Nights (1997)

2017. május 11. 14:00 - Liberális Artúr

Rendezte: Anderson, Paul Thomas
Műfaj:
Dráma
Főbb szereplők:
Mark Wahlberg, Julianne Moore
, Burt Reynolds

Megjelenés: 1997, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/pOk0fsMGyck
Ajánlott írás: http://www.rogerebert.com/reviews/boogie-nights-1997
Mikor láthatóhttp://port.hu/adatlap/film/tv/boogie-nights-boogie-nights/movie-260

Tartalom:

Az 1970-es évek végén járunk, a pornó aranykorában. Eddie (Mark Wahlberg) nem egy okos középiskolás, de nagy farka van és jó az ágyban. Szerencséjére épp abban az éjszakai bárban dolgozik éjjelente, ahova a neves pornórendező, Jack is jár, és mivel filmsztár szeretne lenni, rövidesen nyélbe ütnek egy sikeres meghallgatást és jöhet a forgatás. Eddie sikert sikerre halmoz, és Jackkel megvalósítják a közös álmukat: a pornó mellé történetet kerítenek, hogy ne csak a szex legyen a lényeg a filmben. Jack stábja egyébként gyakran lóg együtt, kicsit olyanok mint egy nagy család, de mindenkinek megvan a maga problémája: van a gyerekét nem látható anya (Julianne Moore), dalszerzői és bűvész ambíciókkal bíró pornós (John C. Reilly), túl sokat drogozó barát (Thomas Jane)... stb. Ebbe a hibába esik Eddie is, aki szétcsúszik és már teljesíteni se lesz képes. Összevész és szakít Jackkel, de minden más próbálkozása kudarc és lecsúszik, ráadásul a videókazetták megjelenésével a pornómozinak is gyorsan leáldozik...

Nem vagyok benne biztos, hogy a történetnek volna egyéb funkciója azon kívül, hogy emléket állít az 1970-es éveknek és az akkori pornófilmezésnek. A kritikák szerint és szerintem is egy megfontolandó értelmezése lehet az amerikai álom tükre kicsiben: Eddie (és kollégái) mind egyszeri szegénylegények, akik egy-egy dologban jók, és megpróbálnak érvényesülni, de ez önmagában kevésnek bizonyul. És mivel (pornó)filmkészítésről van szó, felmerülhet Hollywood vagy akár egy önéletrajzi értelmezés is.

Megvalósítás:

Nem véletlenül hasonlítja minden írás a Nashville-hez vagy a Ponyvaregényhez (de utólag könnyű okosnak lenni alapon szerintem még jobban hasonlít a Magnóliához), sok mellékszereplős a történet, egyéni, időnként összefutó szállal. Bár a központ Eddie, ő sem egy túl bonyolult eset, egyszerűen tehetségének köszönhetően feltör, majd lezuhan. Az anyuka a drog és a pornós háttere miatt bukja gyerekét, ezt kompenzálva anyáskodik a többiek felett; Jack valódi filmes akar lenni, de a kezét köti az üzleti élet, egy cowboy-ruhákban járó srác szintén pornós múltja miatt nem kap hitelt valódi szenvedélyéhez... stb. Ami szokatlanná teszi picit a történetet, hogy ezek az emberek összeillenek, kiegészítik egymást, és nem tragédiával zárul, hanem újra összejönnek szeretetteljes, családi légkörben. Talán az lehet a fő üzenet, hogy egyedül kevesek vagyunk, de együtt erősebbek. Mert amikor szétszakad a szerencsés csillagzat alatt összeállt társaság, akkor mindenkit kudarcok érnek, szertefoszlik az amerikai álom. A filmes metaforát Jack biztosítja, önmegvalósítani akar, de csak arra jó, hogy keze alatt összeálljon az ideális csapat, amely ezt megvalósítani képes. Talán Anderson, a rendező is így képzelte összehozni a filmet.

A legszembetűnőbb képi megoldás a hosszú vágások alkalmazása, amiről Ebertnek (lásd az ajánlott írást) a Nagymenők, nekem A gonosz érintése jutott eszembe. És ha már Nagymenők, Ebert szerint több Scorsese-jelent is át lett emelve, mint pl. Eddie gyakorlása a tükör előtt. Ugyanakkor ennek a technikának nem látom az előnyét azon kívül, hogy látványos, azaz szerintem nem ad hozzá pluszt a történethez. A másik feltűnő megoldás Ozu tatami-szintje után szabadon a pornós szinti kameraállás, azaz kicsit alulról veszik a jeleneteket, ágymagasságból, ami a pornófilmek gyakori megoldása. A korhangulatért elsősorban a zene és a ruhák felelnek. Állítólag tökéletesen sikerült visszaadni a hangulatát, de ennek megítéléshéz én fiatal vagyok. (Érdekesség, hogy Anderson apja a filmszakmában dolgozott, így a medencés házibulikról a rendezőnek konkrét élményei vannak.)

Élmény:

Abszolút Magnólia-érzésem volt a film alatt, nagyon hasonlítanak mind stílusban, mind tartalomban. Kellemes meglepetés volt a szeretetteljes, pozitív befejezés, de a történet maga nem izgatott fel túlságosan és a megvalósítása sem. Ha már pornó, szívesebben láttam volna werkfilmjellegű, kulisszák mögötti jeleneteket, ahol láthatjuk, hogy mennyire hiányzik a szexualitás a szexből.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Mark Wahlberg (A tégla), Julianne Moore (A nagy Lebowski, Magnolia), John C. Reilly és Thomas Jane (Az őrület határán, Magnolia), William H. Macy (Fargo, Magnolia), Philip Seymour Hoffman (A nagy Lebowski, Magnolia, Majdnem híres), Luis Guzman és Melora Walters és Robert Downey Sr (Magnolia), Philip Baker Hall (Truman show, Magnolia), Robert Ridgely (Fényes nyergek), Alfred Molina (Az elveszett frigyláda fosztogatói, Magnolia), Ricky Jay (Magnolia, A tökéletes trükk), Joanna Gleason (Bűnök és vétkek), Michael Jace (Forrest Gump)
- Robert Ridgely (az ezredes) a film megjelenésének évében 65 évesen hunyt el rákban - Anderson többek közt az ő medencés bulijainak volt szemanúja gyerekkorában.
- Michael Jace-t (Jerome) 2014-ben 40 évre ítélték felesége meggyilkolása miatt.
- A filmvégi neontábla a "Rodriqez" felirattal valódi elírás, nem így tervezték, de viccesnek találták és így hagyták.
- A pornó aranykora Warhol 1969-es filmjétől számítódik, amely széles körben jelent meg országszerte nyílt szexualitása ellenére. Ahogy a filmben is elhangzik, a végét a pornómoziknak a videókazetták elterjedése okozta, hiszen onnantól kezdve otthon is lehetett élvezkedni.
- A film egyik ihletője Anderson saját, első filmje, "A Dirk Diggler sztori" c. áldokumentumfilm, ebben is játszott már Ridgely, mint Jack.
- Dirk egyik alapja John Holmes pornósztár, ő 43 évesen, AIDS-ben halt meg.
- Mark Wahlberg pénisze a filmben nem igazi, bocsi...

Következik: Az éjszaka

Szólj hozzá!

A nyugodt férfi (1952)

2017. május 09. 22:24 - Liberális Artúr

Rendezte: Ford, John
Műfaj:
Romantikus, tragikomédia
Főbb szereplők:
John Wayne, Maureen O'Hara, Barry Fitzgerald

Megjelenés: 1952, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/K5Ohip7KeC8
Ajánlott írás: https://en.wikipedia.org/wiki/The_Quiet_Man
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-nyugodt-ferfi-the-quiet-man/movie-63372

Tartalom:

Valamikor az 1920-as években egy amerikai férfi tűnik fel az ír Innisfree városában. Mint kiderül, itt született, de szüleivel még gyerekkorában kivándoroltak Amerikába. Anyja meséi révén megszépült emlékeiben a kisváros, ezért most a már felnőtt Sean (John Wayne) visszatért, hogy visszavásárolja szülőházát a gazdag özvegytől, Tillane-től. Csakhogy ugyanerre a birtokra fáj a foga a tehetős, rossz természetű Willnek is, Tillane mégis Seannak adja el, hogy bosszantsa Willt. Az örök harag garantált, Willnek azonban van egy hozzá hasonló természetű húga is, Mary Kate, akibe természetesen Sean beleszeret, de Will hozzájárulása nélkül nem kelhetnek egybe. Hogy rábírják, többen összefognak a városkából, és elhitetik Willel, hogy Tillane szívesen hozzámenne, de amíg van a házban másik nő is, addig nem akar. A terv beválik, Will hozzájárul az esküvőhöz, ám amikor megtudja, hogy mindez csak átverés volt, visszatartja Mary Kate hozományát. Seant a pénz nem érdekli, és mivel már elszakadt ír gyökereitől, nem érti, hogy Mary Kate-nek ez több mint pénz, része az identitásának. Hiába házasodtak össze, Mary Kate nem tartja magát feleségnek, amíg Sean vissza nem szerzi a pénzt, Sean viszont amerikai előélete miatt nem hajlandó anyagiak miatt verekedni...

Az állítólag A makrancos hölgy és egy ír legenda ihlette történet valójában nem fontos a film szempontjából; a lényeg az idilli Írország megfestése karaktereivel, tájképeivel. Ehhez érdemes tudni, hogy Ford, a rendező maga is ír származású és a felesége is több tekintetben hasonlít Mary Kate-re. Ami Sean fejében Írországként élt anyja meséi révén, az élt Ford fejében is, ezt a mesét akarta megvalósítani.

Megvalósítás:

A történet maga abból a szempontból érdekes, hogy a szerelembeesés megtörténik első látásra, de nem okoz különösebb fennakadást Mary Kate civakodó természete, ami más romantikus filmeknél elegendő a teljes játékidő kitöltésére. Boldogságuk útjában következő akadály a haragos báty, Will, de a film közepére sikerül így is elérni a házasságot. Míg a legtöbb film ekkor véget ér a "boldogan éltek amíg meg nem haltak" elv mentén, addig itt az esküvő még nem old meg egy fontos problémát: a kulturális különbséget, ami valójában nem is annyira kulturális különbség, hanem Sean pacifizmusa, amire jó oka van, de nem spoilerezek. Ezen a pontom számomra kissé kellemetlen lett a film, mert először az erőszakot veszélyes dolognak állítja be, a végén viszont elbagatellizálja. De ahogy említettem, a lényeg nem a történet, hanem Írország, ahol a természet is az emberekkel él (akkor esik és fúj, amikor kell), de igazán a karakterekben jelenik meg: iszákosak és veszekedősek, de szeretreméltóak és tele vannak jóindulattal. Ez szolgáltatja a humort, elsősorban a kocsis és házasságkerítő Michaleen révén, aki folyton részeg. Tudom hogy ez olcsó poén, de nekem mindig bejött a vicces részeg karaktertípus.

Amiért elsősorban dicsérik a filmet, azok az idillt megtestesítő tájképek, Ford pedig okosan ehhez a Technicolort választotta, amit én is nagyon szeretek élénk színei miatt. A valódi ír, dombos tájakat járva mindent beborít az erős zöld szín, a vidék még érintetlen a modern civilizációtól és mindehhez van még pár jobb beállítás is. De ami igazán illett a színekhez, az a Mar Kate-et alakító színésznő rikítóan vörös hajszíne. Annál fájóbb, amikor a valódi tájakat jól láthatóan festett stúdióháttér váltja fel, igazán nem értem miért volt erre szükség. A színészi játék a film jellegéhez mérten nem túl mély, a zene pedig szerepeltet néhány ír dalt, amitől picit hangulatosabb, de látványosan félre van szinkronizálva.

Élmény:

Nagyon hasonlított a Powell-Pressburger páros propagandafilmjeire: a zene miatt inkább A vágyak szigetére, az idilli vidék miatt a Canterbury mesékre. Nekik viszont amíg el tudtam valamiért hinni azt a hazug világot, amit megteremtettek, Fordnak ezúttal nem. Erről pedig ő tehet azzal, hogy belecsempészte kicsit a valóságosabb drámát Sean múltja révén ebbe meseszerű világba. És minél többet rágódok ezen, annál fájóbb lesz a realizmus hiánya, mint pl. amikor a különböző egyházfik simán összefognak a másikért. Akik könnyedebb romantikus vígjátékokra vágynak mitikusan szép ír vidékkel és figurákkal, azoknak jó móka lesz a film, főleg ha el tudnak tekinteni ettől a problémától, ami nekem elrontotta a szórakozást.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: John Wayne (Babaarcú, Hatosfogat, Vörös folyó, Az üldözők, Rio Bravo, Aki lelőtte Liberty Valance-t, Csillagok háborúja), Barry Fitzgerald (Párducbébi), Ward Bond (Ez történt egy éjszaka, Párducbébi, Elfújta a szél, Érik a gyümölcs, A máltai sólyom, Az élet csodaszép, Az üldözők, Rio Bravo), Francis Ford (Frankenstein, Hatosfogat, Érik a gyümölcs, Clementina kedvesem), Sean McClory (Mary Poppins), Jack McGowran (Doktor Zsivágó, Az ördögűző), Ruth Clifford és Ken Curtis és Patrick Wayne (Az üldözők), Colin Kenny (Robin Hood kalandjai, A vád tanúja), Mae Marsh (Egy nemzet születése, Türelmetlenség, Érik a gyümölcs, Az üldözők), Harry Tenbrook (Babaarcú, Hatosfogat), Hank Worden (Hatosfogat, Vörös folyó, Az üldözők)
- A főbb színészek teljes rokonsága szerepel a filmben, köztük a rendező testvére (ő az öregember) és menye, Maureen O'Hara két testvére, valamint John Wayne négy gyermeke.
- A bokszejlenetben egy pillanatra feltűnő Tony Canzoneri három különböző súlycsoportban is világbajnok tudott lenni bokszban.
- A 95 évesen, 2015-ben elhunyt Maureen O'Hara állítólag halálos ágyán ennek a filmnek a zenéjét hallgatta.
- Az E. T. a földönkívüli c. filmben a tévében E. T. ennek a filmnek a csókjelenetét nézi.
- A forgatás helyszínéül szolgáló falu természetesen teljesen ráépült a filmturizmusra.

Következik: Boogie Nights

12 komment

Mezítelenül (1993)

2017. május 07. 10:35 - Liberális Artúr

Rendezte: Leigh, Mike
Műfaj:
Tragikomédia
Főbb szereplők:
David Thewlis, Lesley Sharp, Katrin Caltridge

Megjelenés: 1993, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/7WdAPqhnzwQ
Ajánlott írás:
https://en.wikipedia.org/wiki/Naked_(1993_film)
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/mezitelenul-naked/movie-1649

Tartalom:

Johnny (David Thewlis) épp egy félresikerült együttlét elől menekül Manchesterből Londonba, ugyanis szex közben szereti partnereit szadizni, amit ők viszont nem igazán tolerálnak. A kilátásba helyezett megveretés elől egy exénél húzódna meg. Ő még nincs otthon, de lakótársa, a folyamatosan betépett Sophie (Katrin Caltridge) igen, akit hamar levesz lábáról a csapzott külsejű, de erősen intellektuális és túl őszinte Johnny. Az ex azonban, Louise nem örül annyira a fiúnak, szívesebben élné egyhangú hétköznapjait. Az iránta közönyös Louise-t látva Johnny elviharzik és az utcán csövezve különböző alakokkal találkozik, akiket mind megsemmisít a maga nyers okoskodásával - már ha hagyják. Eközben a jómódú, erőszakos Jeremy szintén kendőzetlen gyűlölettel veti rá magát a nőkre, és amikor eljut Sophiékhoz, őt is gyakorlatilag megerőszakolja...

Nem akarok feleslegesen okoskodni, fogalmam sincs miről szól a film. Ha magamra lennék hagyatva, akkor Johnnyt (és Jeremyt) valamilyen jelképes figurának látnám, aki egy-egy jól behatárolható csoport képviselőivel érintkezve korképet nyújtanak az 1990-es évek Londonjának alsóbb rétegeiről. Ezzel talán nem állok túlságosan messze az igazságtól, de több írás szerint inkább egy általánosabban vett, elidegenedett, komor világképet kellett volna felfedeznem az érzelemnélküli karaktereken keresztül.

Megvalósítás:

Cselekmény kevés van, a lényeg a karakterek interakciója. Három nagyobb részre bontható a történet: Johnny megérkezése Londonba ahol megismerkedik Sophie-val és ahol lepattan Louise-ről, miközben Jeremy csajozik. Ezalatt nagyjából megismerjük a személyiségüket: Sophie szeretetéhes, Louise magányos, Jeremy erőszakos, Johnny pedig szintén az, de ő szavakkal. A második szakaszban Johnny bebarangolja Londont és ezalatt különféle emberekkel fut össze a félhülye szerelmespártól a filozofáló biztonsági őrön át az öregedést nehezen viselő nőig. Ezalatt mindegyiküket megfejti, "lemezteleníti" őket. Sokan emiatt valamilyen figurát látnak Johnnyba, mint Hamlet vagy Jézus, de szerintem ő nem önálló egyéniség, hanem mindig idomul az adott helyzethez és illetőhöz. A harmadik részre összefut minden főbb szereplő újra, megismerjük motivációikat is, majd mindenki elhagyja a közös lakást. Ez a rész nyilván nagyon jelképes, de nem igazán tudom értelmezni, bocsi. Több dologgal igyekeznek kifejezni az idegenség érzetét, ilyen pl. a szex, amiből elég sok van, de sosem egy kellems vagy erotikus tevékenységként ábrázolva. (Egyébként ezt már sokszor le akartam írni: a legtöbb filmben a szexjelenetek sosem erotikusak, egy-egy régi film flört-jelentében sokkal több az érzékiség; az újabb filmekben csak valamilyen dramaturgiai jelentésük van.)

Magamtól nem vettem volna észre, de az idegenségre utalnak a helyszínek és berendezéseik is: mindenki valaki más helyén, más dizájnolta épületekben él, és Johnny eleve az utcákat rója, gyakran a Cassavetes-filmeket idézően lépcsőkön pihennek meg (ami nem véletlen, Leigh nagy Cassavetes-rajongó). A képi világ szürkés, de igazából sem ez, sem a zene nem túl figyelemfelkeltő. Amiről beszélni kell, az Leigh filmkészítési módszere, ami szintén Cassavetes-re hajaz: forgatókönyv nélkül vágtak bele, hónapokon át együtt alakították ki színészeivel a cselekményt, párbeszédeket, karaktereket, hogy később felvehessék a kikristályosodott jeleneteket. Ennek köszönhetően a színészek többsége nagyon hiteles. Thewlis díjat is nyert, de pont őt nem szerettem, mert a karaktere nem tűnt életszerűnek.

Élmény:

Kb. ötször futottam neki enneka  mondatnak, mert azt hittem, a poszt végére megértettem miről szól a film, de aztán rájöttem hogy mégse. Az biztos, hogy Johnny filozofálgatásai és a komorabb hangulat jól illeszkedik az 1990-es évek stílusához, de az az érézsem, mintha egy jóval hosszabb filmet forgttak volna, és kivágták azokat a részeket, amik segíthettek volna megérteni. Így csak cselekmény, cél és konkrétumok nélküli párbeszédek maradtak, és Johnny szövegközpontúsága miatt még hangulati filmnek se tudom elismerni, noha egy ponton erősen hasonlított a Távoli hangok, csendélet c. filmre. Szóval nem tudom mit, hogyan és miért akrja megmutatni nekem a film azt, amit láttam, de kétségtelen, hogy a karakterek miatt szórakoztató volt.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: David Thewlis (A nagy Lebowski), Katrin Cartlidge (Hullámtörés), Peter Wright (Mr. Turner), Ewen Bremner (Trainspotting, Blöff)

Következik: A nyugodt férfi

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
Mobil