Tartalom

Valamikor az első évezred elején, Iglulikban váratlan haláleset történik: egy idegennel szembeni rituális szellemi párbajban az inuit falu vezére holtan esik össze. Az idegen a halott vezető hatalmát jelképező nyakláncot fia, Sauri nyakára helyezi. A falu egyik fontos embere, Tulimaq gyilkossággal vádolja. Sok évvel később felnő a következő nemzedék: Tulimaq fiai, Atanarjuat a leggyorsabb futó, testvére erős, mindketten jó vadászok. Sauri fia, Oki gőgös pöcs. Már gyerekkorában neki ígérték Atuat kezét, azonban a nő és Atanarjuat szerelmesek. Atanarjuat azonban nemcsak Atuatnak, hanem Oki húgának is bejön. Ökölpárbajban végül Atanarjuat elnyeri Atuat kezét és boldogan élnek. Egy nap azonban Atanrjuat hosszú vadászatra indul és útközben megpihen Sauri táborában. Segítségképpen vele tart Oki húga, és persze magányukban összeszerelmesednek. Atuat nem örül az új feleségnek, főleg miután rajtakapják Atanarjuat bátjyával. A megvert lány hazaszalad elsírni, hogy ok nélkül bántották, ezért Oki bosszút esküszik és megöli Atanarjuat bátyját. Ha ruha nélkül is, de Atanarjuatnak sikerül elfutnia és egy sámánnál meghúzódnia. A településen eközben Sauri továbbra sem engedi át a korábban odaígért nőt Okinak, ezért Oki előbb megerőszakolja Atuatot, majd megöli apját balesetnek álcázva - így ő lesz az új vezér is. Atanarjuat felépül, készen áll a sámán segítségével hazatérni és megküzdeni a gonosz szellemmel és Okival.

Az alapul szolgáló, többszázéves legendáknak két tanulsága volt: a személyes ambíciókkal vigyázni kell, mert könnyen a közösség érdekei elé kerülhetnek, gonoszságot szítva; illetve ne szállj szembe a vezetővel, mert úgy járhatsz mint Atanarjuat, aki kénytelen volt mezítláb futni a jégen végkimerülésig. Bár mindkettő szerepel e modernebbre gyúrt filmben, a mai kor ízlésének megfelelően a hangsúly sokkal inkább azon volt, hogy a pozitív érzések, a jóság a közösség és az egyén szempontjából is előnyösebb és "helyesebb".

Megvalósítás

Több hasonló, szájhagyomány útján fennmaradt legendából született meg a forgatókönyv a mai kor erkölcseire szabva, de nem vagyok benne biztos, hogy ez volt a jó döntés. Az eredeti történetek szerint Atanarjuaték feleségei mind benne vannak az ellenük szervezett gyilkosságban, felépülése után pedig Atanarjuat bosszút áll és megöli ellenségeit. Mivel a film nagyon törekedett a hitelességre, ez az archaikus sztori jobban illett volna talán bele annál, hogy Atanarjuat végül a gonoszsággal számol le és nem ellenségeivel. A kritikusok pedig éppen ezt méltatták, hogy nem egy önmagában érdekes etno-sztorit látunk, hanem ezen túllép Kunuk, a film igluliki inuit rendezője.

Persze nem csak a helyszín volt szöveghű; a stáb túlnyomó többsége inuitokból állt, a film nyelve szintén az, és erre olyannyira vigyáztak, hogy a modernitás előtti korban már élő idősek folyamatosan felügyelték a forgatást, nehogy olyan szöveg hangozzon el, ami egyébként nem fordulhatott volna elő az adott kontextusban. A színészek bár profik, szándékosan amatőr szinten játszottak, hogy valóban természetesnek tűnjenek. A sok közelivel és kézikamerás jelenettel együtt ez dokumentumfilmes hatást kelt az emberben, mintha maga is ott lenne élőben követné az eseményeket. A kép minősége zavart, de egyrészt ez is a házivideós-dokumentumfilmes érzést erősítette, másfelől praktikus okai voltak: a megszokott felvevőgépek nem bírják a sarki hideget, ezért kénytelenek voltak digitális kamerákat használni.

Élmény

Mivel egy újabb kultúridegen filmről van szó, nehéz nem nyugati szemmel néznem. A spirituálisabb, látomásos részek lehettek volna erősebbek és elvontabbak, a végtelen hómezőkhöz jó lett volna egy leonei sítlust párosítani, ugyanakkor attól filmszerű lett volna és elvész a realisztikussága. A történetnél is jobban szerettem volna, ha az együttélés és együttműködés kérdést járják körbe, de csak kisebb utalásokat kapott - de ez már végképp egyéni preferencia kérdése.

Érdekességek

- Iglulik többezeréves település; az átlaghőmérséklet 0°, jelenleg mintegy 2 000-en lakják. Állandó "civilizációs" jelenlét csak a 20. század közepétől volt a településen.
- Az inuitok a máig megmaradt legnagyobb eszkimó nép (kb. 134 000-en maradtak). A lakosság nagy része Grönlandon inuit, de Dániában is él kisebb csoportjuk. Jó szokás szerint az európaiak megérkezésével a 19. században elterjesztettünk egy rakás új betegséget is, aminek következtében 90%-uk meghalt. Gyakori az időskori öngyilkosság, aminek vallási okai vannak, nem akarnak terhet jelenteni és a lelkük így tisztábban él tovább.

Tartalom

Négyujjú Franky (Benicio del Toro) elrabol egy óriásgyémántot amerikai főnöke, Avi kuzin (Dennis Farina) számára Antwerpenben. Eladná Londonban, de egyik rablótársa értesíti londoni testvérét, Golyófogó Boriszt, hogy inkább maguknak kaparintsák meg a drágakövet. Egy illegális boxmeccsen rabolnák el tőle, amelyet a Török és Bunkó Polford szervez. A Török embere nem sokkal korábban egy verekedésben súlyosan megsérül, miután a cigány (valójában ír nomád) Mickey (Brad Pitt) kiüti. Meggyőzik Mickeyt, hogy vállalja ő a meccset, Bunkó Polford azonban csak úgy megy bele, ha Mickey kifekszik. Mickey viszont padlóra küldi váratlanul ellenfelét. Eközben a gyémántrablást sikeresen véghezviszik Golyófogó Borisz emberei, de lebuknak a kamerák előtt. Most Bunkó Polford kedvétől függ a Törökék és Golyófogó Borisz embereinek élete is...

A film tulajdonképpen ennyi, nincs igazi témája vagy mélysége, csak egy vicces-rablós-gengszteres-akció története.

Megvalósítás

Hogy ezt a hiányt ellensúlyozzák, sok szálon futó, pörgős cselekményt kaptunk. A fondorlatosan kitervelt rablós filmekkel ellentétben azonban itt még ravaszság sincs nagyon. Cserébe humort kapunk, feketét, meghökkentőt vagy egyszerűen csak valami nagyon alapvetőt - a lényeg hogy minden jelenetben legyen valami, mint az Airplane! esetében, különben nem működne. Másik fontos összetevői a karakterek, legtöbbjüknek van valami karikaturisztikus fő tulajdonsága, amitől könnyen értelmezhetőek lesznek és könnyebb velük viccelődni is.

Ritchie, a rendező korábban videóklipeket gyártott, ez tettenérhető a stílusán is, számos apró látványelemmel dolgozik: lassítás, homályosítás, osztott képernyő, ránagtózó kamera, dőlt szögek, villanásszerűen rövid vágások (néhol mintha a Rekviem egy álomértből nyúlta volna, pedig egyszerre jött ki a két film)... stb. Letagadhatatlan a Ponyvaregény hatása, de annak szellemességét is viccekkel pótolják.

Élmény

A poénok tulajdonképpen kiszámíthatóak, a cselekmény fordulatos, de nem áhááá!-szerűen, komolyabb értéke nincs a mondanivalónak. Viszont nem is hagy időt mindezt realizálni, annyira gyorsan és feszes tempóban haladunk. Mindenképpen jó szórakozást nyújt, látványos. És már értem Ganxsta Zolee utalását.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Brad Pitt (Hetedik, Harcosok klubja), Dennis Farina (Ryan közlegény megmentése), Benicio del Toro (Közönséges bűnözők)
- Vinnie Jones filmes karrierje előtt a wales-i válogatott focistája volt.

Tartalom

Gaspard frissen végzett egyetemista, matematikus, de zenészi álmokat is dédelget. Utolsó szabad nyarát egy észak-franciaországi tengerparti üdülővárosban tölti, ahová reménybeli első barátnőjét, Lenát is várja. Csakhogy Lena nem akar megérkezni (annál is inkább, mert nem beszéltek meg konkrétan semmit). Szerencsére hamar felfigyel rá a nyarat pincérnősködéssel töltő, éles szemű Margot, aki ráakaszkodik a fiúra, de mire az beleszerelmesedne, leállítja, hiszen van pasija és jobb ha barátok maradnak. Margot egyik ismerőse, a csinos Solene is kinézi magának Gaspard-t, könnyen elcsábítja a tapasztalatlan fiút, de teljes odaadást vár és lefeküdni se hajlandó kapcsolatai elején. Gaspard továbbra is bizalmas beszélgetéseket folytat Margot-val, látszólag elkötelezi magát Solene mellett, de ekkor befut a szeszélyes Lena is...

"Kamaszkorunk legszebb nyara" lehetne a film alcíme, melyben Gaspard bénázva ismerkedik a csajozás problémáival. Kíváncsi lennék lányok véleményére is, de nekem úgy tűnt, hogy mind a három lány tapasztaltabb Gaspard-nál és kényük-kedvük szerint befolyásolják, miközben a fiú próbálja a váratlanul bő választékból kihozni a legjobbat. Gaspard tulajdonképpen passzív, csak reagál a külső körülményekre, hol jól, hol rosszul.

Megvalósítás

Rohmer, a rendező ezen filmje az 1990-es évekbeli A négy évszak meséi tetralógiájának harmadik darabja. A filmek között állítólag nincs tematikus összefüggés, mind egy-egy szerelmi történetet mesél el (és azért kerülhetett a listámra, mert jóval az eredeti bemutató után, 2014-ben került forgalomba az Egyesült Államokban). A teljes képet tehát nem láthatom át, de ez a film nagyon hasonlított Linklater Before-trilógiájára nemcsak párkapcsolati értelemben, hanem hogy gyakorlatilag nem történik semmi a filmben, csupán szünet nélkül beszélnek és magukat, illetve a kapcsolatukat elemzik a karakterek. A befejezést elkapkodottnak éreztem, persze passzol a sorsszerűséghez: az utolsó két percben kap Gaspard három egymást követő telefonhívást, amiből kettő kabaréhoz vezetne, de a harmadik menekülési útvonalat nyújt fizikai és lelki értelemben is: a zenét választja és otthagyja a lányokat, mert sürgősen egy másik városba kell utaznia a szünidő végén.

Mint említettem, Gaspard külső körülményekre reagál. Van egy világfelfogása, vagy legalábbis mindenre valami kifogása. Így fordulhat elő, hogy bár valójában nem egy pár Lenával, kapcsolatukat a véletlenre alapozza és ideutazik a tengerpartra, ahol találkoznak, ha a sors úgy akarja. A sors előbb Margot-t veti a határozatlan fiú elé, aki ugyan maga is foglalt, de ez nem gátolja meg abban, hogy rástartoljon Gaspard-ra "legyünk barátok" címszó alatt, és hogy őszinte ebszélgetéseik során valóban barátság alakuljon ki köztük. ő Gaspard intellektuális társa. Solene a szűzkurva típus, aki bájait bedobva testiséggel csábítja el áldozatát, de szexre már nem hajlandó, mert elvei vannak. Ő az érzéki társ, nem véletlen, hogy épp vele tud zeneileg is együttműködni. Lena a kiszámíthatatlan első szerelem, ő csak bonyodalomnak van.

Élmény

Aki a kilencvenes években volt kamasz, annak biztosan nosztalgikus érzés lesz újra átélni milyen volt csajozni úgy, hogy a vonalas telefon mellett kellett ülnöd és várni, hogy az emberek még nem mérnöki pontossággal megformált, bombatestű, de kissé egyforma egyedek. Na én mindebből kimaradtam, szóval nekem nem volt nosztalgikus, de még látványos sem, mert a történethez hasonlóan teljesen egyhangú volt a képi megvalósítás is. A film erénye, hogy nincs túldramatizálva, a karakterek nem filozofikus párbeszédeket folytatnak mint Godard szerelmes párjai, egyszerűen csak kezdők, esendők, emberiek.

Tartalom

Emmi hatvanas éveiben járó takarítónő, az eső elől egy kocsmába húzódik. A hely arab vendégmunkások törzshelye, nem fogadják örömmel a kívülállót. Heccből odaküldik hozzá a jó húsz évvel fiatalabb Alit, hogy kérje fel táncolni, a páros azonban egész jól elbeszélget tánc közben, Ali pedig udvariasságból hazakíséri a nőt. Mivel későre jár, Emmi marasztalja a férfit, hogy aludjon ott. Kölcsönösen kedvesek egymáshoz, így az éjjel végül szexhez vezet. Emmi már özvegy, gyerekei kirepültek és nem látogatják; Ali vendégmunkásként, nem sokkal az 1972-es müncheni események után mindennap tapasztalja a kirekesztett másodrendűséget - így aztán kölcsönös egymásra utaltságukban egy párrá válnak. A páros mindenhol utálatnak örvend: a környéken, a szomszédok, a család, a barátok és a kollégák előtt is, de kitartanak egymás mellett, míg környezetük szükségből kénytelen nem lesz elfogadni őket.

Németország (pontosabban az akkori NSZK) főleg az 1960-as években kezdett vendégmunkásokat toborozni, és az 1973-as stopig mintegy 14 millióan érkeztek Európa mellett Törökországból és Marokkóból. A hitleri Németország nemzedéke ekkor még ereje teljében volt, nem csoda, hogy a nagy létszámban érkező külföldiekről rossz véleménnyel voltak. Ezt az előítéletességet dolgozza fel a film kendőzetlenül: a németek felsőbbrendűnek számítanak, az idegenek megtűrt, megvetéssel kezelt emberek, miközben mégis szükség van rájuk.

Megvalósítás

Persze nem elég a vegyesházasság, Fassbinder, a rendező még egy lapáttal rátesz a kapcsolatra a nagy korkülönbséggel. Az egész kapcsolat indulása eleve valószerűtlennek tűnik, tudniillik hogy Emmi egy vadidegent felvisz magához. Mivel a romantikus részek kimaradnak, nem is leheteünk benne igazán biztosak, hogy nem egy kölcsönös érdekkapcsolatról van szó. A kapcsolat azonban működk, míg a körülöttük lévő világról szép képet kapunk: Emmi lányának házassága romokban, egy másik fiának nincs pénze, a szomszéd gyereke külföldre költözik, a munkatársak alulfizetettek, a boltos nem bírja a versenyt a szupermarketekkel, és még Hitler kedvenc éttermébe se megy senki rajtuk kívül... Miután a külvilág szükségből kénytelen elfogadni őket, Emmi és Ali közé ékelődik ugyanaz az előítélet: Emmi kihasználja Ali testi adottságait, de elhanyagolja.

A karakterek bressoniak, jóformán bármiféle érzelem és mozdulat nélkül állnak a jelenetekben, mindez különösen Alira igaz. A kompozíciók gyakran a ti-ők felállást erősítik azzal, hogy társaságban Emmiék elkülönülten állnak a többiektől, akik viszont szintén összezsúfolva állnak a tér méretéhez képest. Ugyanezen okból jelentősége van az ajtóknak, szinte minden jelenetben ajtónyílásokon keresztül láthatjuk a szereplőket. Érdekesség, hogy szinte valamennyi színész valamilyen formában kívülálló volt (Fassbinder meleg, Emmi zsidó, Ali marokkói... stb.)

Élmény

Mindössze két hét alatt forgatta le a filmet Fassbinder Sirk egyik filmje alapján, két komolyabb film között mintegy gyakorlatképpen, így a költségvetése sem volt magas, nem is volt túlzottan látványos. Története aktuális, szinte ugyanazokat az érveket hallhatjuk viszont a külföldiekkel szemben, mint manapság, az érzelemmentes előadásmód viszont megakadályozza, hogy átélhessük a történetet. Lehetett volna egyetemesebb, "érzelgősebb".

Érdekességek

-  Az egyik takarítónőt Symo Margit, magyar színésznő alakítja.
- Emmi tapló vejét maga Fassbinder játsza. Fassbinde termékeny, de rövid életű rendező volt. Nyíltan meleg, drogos és elviselhetetlen ember hírében állt, aki 1982-ben, 37 évesen lőtte túl magát.
- Az Alit alakító El Hedi ben Salem szintén meleg volt, Fassbinder szeretője. Erőszakos, iszákos természetű volt, mígnem egy alkalommal késsel meg nem sebesített három férfit. Miután letartóztatták, 1977-ben, 42 évesen felakasztotta magát.

Tartalom

Mory egy helyi menő csávónak számít ökörfejes motorjával. Barátnőjével, Antával a dakari nyomornegyedben élnek, előttük is földi Paradicsomként lebeg Párizs, a szenegáli fiatalok kedvenc kitörési pontja a szegénységből. Elhatározzák, hogy pénzt lopnak az útiköltségre a de Gaulle emlékére szervezett birkózógála bevételéből, de a láda üres, ezért Mory egy gazdag ismerőséhez mennek segítségért. Míg a férfi zuhanyozik, Mory kap az alkalmon és kifosztja a lakást. Megveszik a jegyet és felszállnának a hajóra, de Mory képtelen elhagyni szülőföldjét, így Anta egyedül indul el.

A történet megmutatja a szenegáli alsóbb osztályok életének egy szeletét, reflektál a gyarmati múltra, a várható modernebb jövőre, de közben igyekszik megőrizni valamennyit saját gyökereiből is. A film erénye, hogy nem állít be pozitívan semmit, objektívan, humorral láttatja a szenegáli világot.

Megvalósítás

Kis kitérő: az afrikai film atyjának tartott Sembene az 1960-as években mutatott utat az őt követő filmeseknek azzal, hogy filmjeiben egyaránt szerepet kapott az egyén és a közösség, miközben a gyarmati sorból kiemelkedő kontinens múljta ütközik a modern jelennel. Mambety, e film rendezője azonban eltér ettől a vonaltól, őt európaibbként bélyegzik meg, és a stílusa valóban meglehetősen kísérletinek tűnik, emlékeztet többek közt Godard-ra és Paradzsanovra is.

A film erősen szimbolikus, legjellemzőbb benne az ökör, amely a múltban egy csorda, gyerekkel a hátukon, a jelenben Mory motorját díszitik, a modern világban pedig egyszerű vágóállat. Befogásuk és levágásuk többször felvillan, párhuzamot vonva Mory életével. Legerősebb számomra azonban Anta szexjelenete volt, ahol a sziklához falhoz csapódó hullámok jelezték a lüktetést, a végső, orgazmuszerű legnagyobb hullámot pedig már a nyugvó tenger képe követte. Ezenkívül persze kapunk számos hagyományos és modern jelképet is és ki tudja mennyiről maradunk le nem ismervén a régió kultúráját. Technikai megvalósításában idézi leginkább európai elődeit, néha nagyon nehezen követhető hogy épp mi folyik, mert keveredik a képzelet a valósággal, és váratlanul, elsőre látszólag oda nem illő jelenetek kerülnek a történetbe. Előfordulnak egymás után többször megismételt szegmensek, ami pl. a véres késsel átkozódó anya esetén egészen olyan benyomást kelt, mintha egy sámánt látnánk rítus közben.

Élmény

Megvalósításában tehát zavarbaejtően (poszt)modern, ha nem is feltétlenül látványos. Ezekkel a filmekkel általában az a bajom, hogy eltávolodnak a realitásoktól, és érzelmileg nem igazán bonyolódunk bele a történetbe. Márpedig egy filmtől továbbra is azt várom, hogy kényeztesse minden érzékemet és legyen maradandó, meghatározó élmény.

Érdekességek

- Még egy kis kitérőt tennék: Nyilván nem meglepő, hogy a filmvilág súlypontja elsősorban a jelen Hollywoodja, mellette kisebb részben a jelen Nyugat-Európája. Szerencsére léteznek alapítványok, amelyek gondolnak a klasszikusokra, és igyekeznek megőrizni azokat az utókornak. Felsorolni se tudom, hány esetben olvastam olyan filmekről, amelyek egyszerűen elvesztek és csodával határos módon előkerültek, ha csak részben is, vagy éppen sose kerültek elő és már csak legendaként élnek. A régi filmek mellett azonban léteznek a fenti központokon kívül is jó filmek, akik egyszerűen nem jutnak el a nyilvánosságig. A megtekintett filmjeim jellemzően az ő közreműködésükkel jutottak el hozzám, úgyhogy ezúton is köszönöm a lehetőséget az alábbi szervezeteknek:

- The Criterion Collection
- The Film Foundation
- World Cinema Foundation