Rendezte: Leone, Sergio
Műfaj: spagetti western
Főbb szereplők: Clint Eastwood, Lee Van Cleef, Gian Maria Volonte
Megjelenés: 1965, Olaszország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/DDRNEwFOttw
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/par-dollarral-tobbert-per-qualche-dollaro-in-piu/movie-17521
Tartalom
Két profi fejvadász, Manco (Clint Eastwood) és Mortimer ezredes (Lee Van Cleef) El Pasoba érkezik, miután az értékes bandavezér, Indio megszökik börtönéből. A kiszámíthatatlanként ismert bűnöző célja ugyanis az erődként őrzött, nagy mennyiségű pénzt rejtegető el pasoi bank kifosztása. A fejvadászok útja keresztezi egymást, de mivel nem bírnának egymással, inkább összefognak a bandita ellen: Manco beépül a bandába, Mortimer pedig a távolból várja a megfelelő alkalmat. Csakhogy Indio őket is meglepi, váratlanul rabolja ki a bankot, és amikor a két férfi visszaszerezné a pénzt az éjszaka leple alatt, elfogja őket...
Leone ezek korai filmje még nem mond semmit, csupán előad egy western-történetet, amely a későbbiekben más westerneknek lesz az alapja. Ha mégis van témája, az legfeljebb Indio bűntudata lehet, aki lelőtt egy fiatal férjet hogy megerőszakolhassa a feleségét, a nő azonban inkább öngyilkos lett, minstem hogy Indioé legyen, és ez folyamatosan kísérti a banditát, de nem igazán mond ezzel semmit sem Leone.
Megvalósítás
Leone első, 1964-es westernje (második filmje), az Egy marék dollárért hatalmas siker volt, így adott volt, hogy folytatást készítenek hozzá. Ez lett a Dollár-trilógia, melynek második tagja a Pár dollárral többért, befejező része pedig A jó, a rossz és a csúf - noha a történetek nem illeszthetőek össze, csupán egyes elemeik azonosak. Állítólag már az első részben is szerepelnek a klasszikus leonei stíluselemek, de ebben a filmben már jól láthatóak, bár még messze nem annyira tökéletesek, mint az utolsó részben.
Kevés a szöveg, de még nem annyira, mint később, még sok a "locsogásnak" érzett párbeszéd (értem ezalatt, hogy sokkal hatásosabbak a karakterek, ha keveset beszélnek). Még nem annyira erőteljesek a végtelen táj és a magányos egyén viszonyának képei. A szereplők arcai még nem annyira tökéletesen karakteresek, mint később, legalábbis a többségé nem. A párbajok még nem tartanak idegtépően sokáig, de a vágás ritmusával már itt is szívesen játszik a rendező. De így is vannak már jó képek, jelenetek, mint pl. a két fejvadász párbaja, amelyben szótlanul tesztelik egymás erejét. Számomra ezúttal a legjobb része a filmnek a zenéje, hiszen nemcsak mgjelenik egy zenei motívum a zenélő zsebóra melódiájában, amely végigkíséri a filmet, de ezt elváltoztatva jelzik a hangulatváltást is. Ez persze teljesen szokványos dolog, de ebben a filmben egészen erősre sikerült (olyannyira, hogy a német díszdobozos DVD-kiadás tartalmaz egy ilyen órát is).
Élmény
Már érezhetőek Leone zseniális húzásai, de még messze nem tart ott, ahol az egy évvel későbbi remekművével sikerül eljutnia. Ami igazán nagy problémám volt, hogy sem a karakterek mélysége, sem a történet mondanivalója nem tartalmaz semmit, amitől több lehetne a film egy egyszerű westernnél.
Érdekességek
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Clint Eastwood, Lee Van Cleef, Mario Brega és Luigi Pistilli (A jó, a rossz és a csúf), Aldo Sambrell, Benito Stefanelli, Antonio Molino Rojo és Lorenzo Robledo (A jó, a rossz és a csúf, Volt egyszer egy vadnyugat), Klaus Kinski (Doktor Zsivágó, Aguirre, Isten haragja)
- Még életben vannak: Clint Eastwood (85), Sergio Mendizabal (95)
- Carlo Simi, az El Pasot felpítő díszlettervező alakította a bankigazgatót. A díszlet ma Mini Hollywoodként fennmaradt látványosság, több westernnek is helyt adott.
- Peter Lee Lawrence (a fiatal férj) 1974-ben, 30 évesen elhunyt agydaganat következtében.
- Clint Eastwood először nem akarta eljátszani a szerepét, mert még nem lehetett tudni, mennyire lesz sikeres az előző film. Amikor azonban a még az angol szinkron nélküli, olasznyelvű filmet levetítette barátainak, azok a nyelvi korlátok ellenére is annyira el voltak ragadtatva, hogy Eastwood kénytelen volt igent mondani.
