Artúr filmélményei

Pár dollárral többért (1965)

2016. február 07. 08:59 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Leone, Sergio
Műfaj:
spagetti western
Főbb szereplők:
Clint Eastwood, Lee Van Cleef, Gian Maria Volonte

Megjelenés: 1965, Olaszország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/DDRNEwFOttw
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/par-dollarral-tobbert-per-qualche-dollaro-in-piu/movie-17521

Tartalom

Két profi fejvadász, Manco (Clint Eastwood) és Mortimer ezredes (Lee Van Cleef) El Pasoba érkezik, miután az értékes bandavezér, Indio megszökik börtönéből. A kiszámíthatatlanként ismert bűnöző célja ugyanis az erődként őrzött, nagy mennyiségű pénzt rejtegető el pasoi bank kifosztása. A fejvadászok útja keresztezi egymást, de mivel nem bírnának egymással, inkább összefognak a bandita ellen: Manco beépül a bandába, Mortimer pedig a távolból várja a megfelelő alkalmat. Csakhogy Indio őket is meglepi, váratlanul rabolja ki a bankot, és amikor a két férfi visszaszerezné a pénzt az éjszaka leple alatt, elfogja őket...

Leone ezek korai filmje még nem mond semmit, csupán előad egy western-történetet, amely a későbbiekben más westerneknek lesz az alapja. Ha mégis van témája, az legfeljebb Indio bűntudata lehet, aki lelőtt egy fiatal férjet hogy megerőszakolhassa a feleségét, a nő azonban inkább öngyilkos lett, minstem hogy Indioé legyen, és ez folyamatosan kísérti a banditát, de nem igazán mond ezzel semmit sem Leone.

Megvalósítás

Leone első, 1964-es westernje (második filmje), az Egy marék dollárért hatalmas siker volt, így adott volt, hogy folytatást készítenek hozzá. Ez lett a Dollár-trilógia, melynek második tagja a Pár dollárral többért, befejező része pedig A jó, a rossz és a csúf - noha a történetek nem illeszthetőek össze, csupán egyes elemeik azonosak. Állítólag már az első részben is szerepelnek a klasszikus leonei stíluselemek, de ebben a filmben már jól láthatóak, bár még messze nem annyira tökéletesek, mint az utolsó részben.

Kevés a szöveg, de még nem annyira, mint később, még sok a "locsogásnak" érzett párbeszéd (értem ezalatt, hogy sokkal hatásosabbak a karakterek, ha keveset beszélnek). Még nem annyira erőteljesek a végtelen táj és a magányos egyén viszonyának képei. A szereplők arcai még nem annyira tökéletesen karakteresek, mint később, legalábbis a többségé nem. A párbajok még nem tartanak idegtépően sokáig, de a vágás ritmusával már itt is szívesen játszik a rendező. De így is vannak már jó képek, jelenetek, mint pl. a két fejvadász párbaja, amelyben szótlanul tesztelik egymás erejét. Számomra ezúttal a legjobb része a filmnek a zenéje, hiszen nemcsak mgjelenik egy zenei motívum a zenélő zsebóra melódiájában, amely végigkíséri a filmet, de ezt elváltoztatva jelzik a hangulatváltást is. Ez persze teljesen szokványos dolog, de ebben a filmben egészen erősre sikerült (olyannyira, hogy a német díszdobozos DVD-kiadás tartalmaz egy ilyen órát is).

Élmény

Már érezhetőek Leone zseniális húzásai, de még messze nem tart ott, ahol az egy évvel későbbi remekművével sikerül eljutnia. Ami igazán nagy problémám volt, hogy sem a karakterek mélysége, sem a történet mondanivalója nem tartalmaz semmit, amitől több lehetne a film egy egyszerű westernnél.

 

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Clint Eastwood, Lee Van Cleef, Mario Brega és Luigi Pistilli (A jó, a rossz és a csúf), Aldo Sambrell, Benito Stefanelli, Antonio Molino Rojo és Lorenzo Robledo (A jó, a rossz és a csúf, Volt egyszer egy vadnyugat), Klaus Kinski (Doktor Zsivágó, Aguirre, Isten haragja)
- Még életben vannak: Clint Eastwood (85), Sergio Mendizabal (95)
- Carlo Simi, az El Pasot felpítő díszlettervező alakította a bankigazgatót. A díszlet ma Mini Hollywoodként fennmaradt látványosság, több westernnek is helyt adott.
- Peter Lee Lawrence (a fiatal férj) 1974-ben, 30 évesen elhunyt agydaganat következtében.
- Clint Eastwood először nem akarta eljátszani a szerepét, mert még nem lehetett tudni, mennyire lesz sikeres az előző film. Amikor azonban a  még az angol szinkron nélküli, olasznyelvű filmet levetítette barátainak, azok a nyelvi korlátok ellenére is annyira el voltak ragadtatva, hogy Eastwood kénytelen volt igent mondani.

Szólj hozzá!

Belleville randevú (2003)

2016. február 06. 10:27 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Chomet, Sylvain
Műfaj:
vígjáték
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 2003, Franciaország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/Npro9kjyaJk
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/belleville-randevu-les-triplettes-de-belleville/movie-58544

Tartalom

Souza asszony tévét néz elárvult unokájával, Championnal, egy revüműsort az 1920-as (?) évek énekesnőivel, a Belleville Trióval. Hogy jobb kedve derítse a kisfiút, zongorázni kezd neki, de Championt nem érdekli. Vesz neki egy kutyát, Brunót, de ő se vidítja fel igazán. A kisvasút sem jön be, ráadásul a kölyök Bruno farkára is ráhajt a vonat véletlenül, amely traumatikus élmény a kutyának és ezentúl minden vonatot megugat. Souza asszony takarítás közben felfigyel a fiú rajongására a biciklik iránt, ezért szerez neki egyet, amitől végre felderül a gyerek. Telnek az évek, Champion nagyanyja edzése mellett felnő és profi kerékpáros lesz, bár nem tűnik igazán boldognak. Indul a Tour de France-on, ahol a kemény hegyi szakaszt nem bírja és feladja. Ekkor rabolják el titokzatos gengszterek két másik társával együtt, hogy a nagyvárosba, Belleville-be vigyék illegális kerékpárversenyre. Souza asszony és Bruno a nyomukba erednek, de pénz híján kénytelenek egy sikátorban meghúzni magukat. Ekkor fut össze a már megöregedett Belleville Trióval, akik befogadják és segítenek szembeszállni a francia maffiával...

Elsőre nehéz lett volna megmondani, de a rajzfilm az egyedi művész és a tömegkultúra ellentétének metaforája. Az egyéniséget képviselik a franciásabb karakterek és a Belleville Trió, míg a belleville-iek városát és életét áthatja a fogyasztás, a sehová se tartó "haladás", a maffiaszerűn irányító szórakoztatóipar. Hogy ezt Chomet, a rendező az animációra érti elsősorban, a Mickey egér-szerű karakter mutatja, aki működésben tartja az egész nagyvállallati gépezetet.

Megvalósítás

A figurák és a helyzetek szimbolikusak végig: a biciklisták eltorzulatk az intézményesített versenyzéstől, a pincér csak hajlongani tud, a fogyasztók kövérek (még a Szabadság-szobor is hamburgert tart a kezében), a vállalati emberek szögletesen uniformizáltak... stb. A legszórakoztatóbb karakter Bruno kutya, akinek a kölyökkori vonatos traumája meghatározza egész egyéniségét és minden vonatot megugat, tudatalatti álmai pedig kombinálják a vonatot az étellel, melyek körül élete forog. A Belleville Trió megmarad önmagának, így hiába nyomorogank, boldogok maradnak és folytatják a sztenderdtől eltérő életüket és művészetüket. Ebbe sikerül integrálódnia Souza asszonynak a saját maga egyediségével. A helyzet maga is a már korábban felvázolt témára utal: a nagyvállalat elrabolja a versenylószerű, kisiparos kerékpárosokat önmaga szórakoztatására, és olyan szerkezetbe ülteti őket, amely tekerést kíván, de valójában nem halad, annak csak illúzióját kelti.

A rajzolás stílusa az eddigi rajzflimek közül leginkább talán a 101 kiskutyáéra hasonlít, de torzabb, groteszkebb, sötétebb, kivéve a felvezető jelenetnél, ami szándékosan a huszas évek rajzfilmjeit idézi. Ez igaz a film hangulatára is, az egészet áthatja valamilyen baljós szomorúság, miközben egyáltalán nem az. Ezzel a kevert hangulattal még nem lenne bajom, de azt nem szeretem, ha nem következetes egy történet világa: vagy legyen realista vagy legyen abszurd, de ha nem tartja be a kettő közül valamelyiket, akkor logikátlan lesz. (Pl. Bruno öreg és kövér, a levegőben lóg a targédiája, majd váratlanul beteszik egy kidurrant autókerék helyére, hadd pörögjön - innentől nem lehet komolyan aggódni érte). Fontos jellemzője a filmnek, hogy szinte nincs benne szöveg, de nem is hiányzik, képekkel és az arcokkal is tökéletesen érthető. Amit nem szerettem, hogy néha külön odafókuszáltak teljesen feleslegesen egy-egy poénra, hogy tessék itt van, látod, nevessél.

Élmény

Érdekes volt, nehéz hangulatilag elhelyezi szokatlan hangvétele miatt. Ritkán lehet felszabadultan felnevetni rajta, pedig végig vicceskedő a történet. Rajzolása nem annyira látványos mint a pl. a Toy Story, de vannak jó megoldásai, a karakterek és a történet pedig megható is tud lenni. Belső logikátlansága zavart, és lehet hogy rosszul érzem, de mintha lenne benne egy francia felsőbbrendűségi tudat, gőg az amerikaiakkal szemben, ami nagyon nem szimpatikus.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Michel Robin (Amelie csodálatos élete)
- A Tour de France 1903-ban indult reklámfogásként, azóta az egyik legjelentősebb kerékpáros versenyévé nőtte ki magát. Mintegy három hét alatt kell Franciaországszerte teljesíteni a 3 500 km-es távot. Első győztese Maurice Garin volt a maga 94 és fél órájával. A tavalyi győztes Chris Froome-nak már csak 84 óra kellett a táv teljesítéséhez.

Szólj hozzá!

Szemek arc nélkül (1960)

2016. február 04. 23:14 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Franju, Georges
Műfaj:
horror
Főbb szereplők:
Pierre Brasseur, Alida Valli

Megjelenés: 1960, Franciaország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/CEjrg-L8lvs
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/szemek-arc-nelkul-le-yeux-sans-visage/movie-80757

Tartalom

Dr. Genessier (Pierre Brasseur), a neves orvos épp a bőrátültetés jövőjéről tart beszédet, amikor a rendőrség elhívja: vízihullát találtak a folyóban, arcán nagy sebekkel. Két hasonló eltűnt lány apját is bekéretik azonosításra, Dr. Genessier pedig azonosítja lánya holttestét még a másik apa érkezése előtt. A temetés után megtudjuk, hogy lánya valójában még él, otthon rejtőzködik. Autóbalesetben összeroncsolódott az arca, ezért maszkot hord és még a tükröket is levették a falakról. Apja az asszisztensével karöltve hasonló lányokat rabol el, hogy az arcukat átültethesse lányáéra. A vízben talált lány is így járt, ám a műtét nem járt sikerrel. A doktor azonban bizakodó, hiszen asszistense arcát is rendbehozta egyszer, aki ezért örkké hálás neki. Egy szobát kereső diáklány  a következő kiszemelt, akit Louise, az asszisztens (Alida Valli) elrabol. Levágják az arcbőrét és sikeresen átültetik a doktor lányára, Christiane-ra, a lány szervezete azonban elutasítja az idegen szövetet. Amikor az orvos egyik betege tűnik el, a rendőrség rá kezd rá gyanakodni, christiane lelkiismerete pedig egyre kevésbé bírja az érte hozott áldozatokat...

Azt hiszem a film témája a külsőségek és a valós értékek szembenállása lehet, hiszen egészen fontosnak tartják a karakterek a megjelenést, leszámítva a film végére kijózanodó Christiane-t, aki rádöbben, hogy az igazán fontos dolgok belülről fakadnak. Viszont ez tipikusan olyan film, ahol ironikus módon (vagy talán szándékosan...?) a műfaji elemek és a látványvilág ellopja a show-t a mondanivaló elől, és így az nem is igazán fontos.

Megvalósítás

Dr. Genessier állatokon és embereken kísérletezik, köztük ugye a lányán, hogy újra széppé tegye, de talán az egészben fontosabb neki a szakmi siker, mint a lánya boldogsága, akit elzárva tart és gyakorlatilag "megöli" azzal, hogy holttá nyilváníttatja és új életet szán neki új arccal, új névvel, új helyen. Bár tisztában van vele, hogy rosszat tesz, szóban legalábbis a lánya boldogságát tartaja előbbre mások életénél. Louise-nak olyan sokat jelentett, hogy az orvos visszaállította arca épségét, hogy hajlandó mindenféle gonoszságot elkövetni érte. Christiane is csak a külseje miatt szenved, de benne legalább a film végére feltámad az emberség. Fontos megjegyezni, hogy a cenzúra elkerülése végett három hagyományos horror elemtől is megszabadultak az eredeti regényhez képest: az állatkínzástól, az őrült tudós sablonjától, valamint a túl sok vértől. Ettől a film nem vérengzős horror lett, hanem feszült, nyugtalanító, kellemetlen hangulatú, hiszen nem tör ki belőle az erőszak, csak lappang.


Ilyesmi szerepe van a maszknak is, amit Christiane visel. szoborszerű simasága kísértetiessé teszi és képzeletünkre bízza, milyen szörny lehet alatta (erre rájátszik Christiane robotszerű testbeszéde is). Kár, hogyha csak egy pillanatra is, de meglátjuk, mi van a maszk alatt, mert mai szemmel nem annyira szörnyű. A film felhasználja a klasszikus hangulatelemeket: köd, sötétség, kísérteties megvilágítás, karneváli hangulatú, kissé hamiskás zene. A kevés vér ellenére is sikeresen megoldották, hogy kellőképpen kiakassza a nézőket és a kritikusokat is pár jelenet, különösen a műtét: nem bízzák a képzeletünkre, élőben követhetjük, ahogy egy lány arcán a bőrt bemetszik és lefejtik róla. Sajnos látszik, hogy csak trükk, de úgy tűnik 55 éve ez még elég volt.

Élmény

Franju, a rendező a francia újhullám kezdetekor forgatta le a filmet, és addig szokatlan módon a horrort választotta műfajnak a szerzői önkifejezésre. Ezzel akkoriban még nem tudtak mit kezdeni, de mára elismert filmnek számít a Szemek arc nélkül. Számomra sajos sem a történet, sem a látványvilág nem elég erős igazán; egyedül a film vége, a kiszabadított állatok között az erdőben, fehér hálóruhában zombiként sétáló Christiane képe jutott el arra a szintre, amit végig elvárnék. Pedig a horror hálás műfaj: míg a hagyományos filmeknek el kell mélyülni az érzelmekben és onnan építkezniük a kívánt hatás elérése érdekében, addig a horror (vagy a pornó) alapvető érzelmeket vesz célba. Eddig mégsem találkoztam az Iszonyatot kivéve aztakurvaanyádatbazzeg-féle, ijesztgetős horrorfilmmel.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Pierre Brasseu (Szerelmek városa), Alida Valli (A harmadik ember).
- Még életben vannak: Edith Scob (79), Juliette Mayniel (80), Beatrice Altabira (76).
- Bőrátültetést már időszámításunk előtt többszáz évvel is végeztek, de az első sikeres, teljes arcátültetésre csak 2010-ben került sor és képet nem linkelek, legyen elég annyi, hogy még messze nem tart ott a dolog, ahol 1960-ban elképzelték.

2 komment

Legénylakás (1960)

2016. február 03. 23:50 - Liberális Artúr

Rendezte: Billy Wilder
Műfaj: romantikus, vígjáték
Főbb szereplők: Fred MacMurray,
Jack Lemmon, Shirley MacLane
Megjelenés: 1960, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: -
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/legenylakas--the-apartment/movie-1475

Tartalom

Buddy (Jack Lemmon) lassan négy éve irodai dolgozó. Sokat túlórázik, de ennek egyetlen oka, hogy nem mehet haza korábban, albérletét ugyanis feletteseinek engedi át légyottokra. Emiatt sokat kell magyarázkodnia a szomszédok előtt is, de a szívességek meghozzák gyümölcsüket: e közvetlen felettesek Buddy viszonylag rövid munkatapasztalata ellenére is előléptetésre ajánlják a nagyfőnök Jeffnél (Fred MacMurray). Ő sem hülye azonban, tudja hogy minek köszönheti Buddy az ajánlást, de a lakáskulcsért cserébe neki sincs kifogása az előléptetés ellen. Buddy örömében a régóta kiszemelt liftkezelő lányt, Frant is randira hívja, de a lány végül nem megy el a megbeszélt helyre - Jeff ugyanis épp miatta kérte kölcsön a lakást. Fran nem hülye, tudja hogy ő csak egy szerető a családos férfinak, de szerelmes, ezért mégis próbál hinni neki, Buddy pedig a karrierje érdekében lemond a lányról. Egy ilyen karácsonyi légyott során azonban Fran és Jeff összevesznek, ezért a nő öngyilkossági szándékkal altatókat vesz be. Buddy még időben rátalál az eszméletlen Franre, és ápolása közben igazán beleszeret...

Egy realista románcot láthatunk, amelyben nincs helye (vagy legalábbis ritkán) nagy, romantikus gesztusoknak. A liftkezelő lány tisztában van helyzetével, de reménykedik még a mélypont, az öngyilkossági kísérlete után is. A vállalati hierarchiában az irányítók nem annyira érdem alapján ítélik meg az alkalmazottakat és az ezzel tisztában lévő Buddy sem rest főnöke érdekeit a magáéinál előrébb sorolni. Buddy egyébként korábban maga is öngyilkosságot kísérelt meg a szerelem miatt és bizonyára kiábrándultsága miatt agglegény. A film lezárása ugyanerre utal: bár egy romantikus gesztus után Fran és Buddy összejönnek, de a túlbuzgó férfit lehűti a nő, mert nem akarja újra megégetni magát.

Megvalósítás

Ez már nem a humorosan cinikus, gyorsan pergőn szövegelő karakterek Wildere. Bár itt is adott a helyzetkomikum, a kimenetelük mégse annyira vicces, mint inkább lehangoló, ahogy ugyan jelen van a cinizmus is, de a hideg realitásból adódóan, amellyel az emberek a rosszul működő világban próbálnak megmaradni, nem pedig külső szemlélőként nevetve kommentálni. A karakterek gyenge jelleműek; nem rosszak, csupán nem hősiesek, akik a rossz rendszerrel szemben kiállnak mindig az igazukért.

Képi megvalósításában kevés érdekességet fedeztem fel, egyedül talán a nagyvállalati hangulat megteremtését tudom kiemelni. Már a történetet felvezető narrálás is a száraz tények nyelvén beszél. Az "alja" beosztottak robotként dolgoznak a végeláthatatlan asztalsorokon. A karácsonyi és újévi bulikon az elkülönített irodisták egyetlen masszává állnak össze. Csak a vezetőknek jár a külön, személyes tér. Mindehhez jól passzolt a fekete-fehér szín, színesben talán kevésbé lett volna sivár.

Élmény

Emlékeimben egy könnyed vígjátékként ismertem a filmet, valószínűleg kevertem valamivel. Mindensetre nemcsak emlékeimtől, hanem Wilder eddigi filmjeitől is elütött a Legénylakás, amely sokkal inkább dráma, amiben néha van egy-két humorosabb pillanat. Jó, hogy életszerűen kezeli a romantikus helyzeteket, de túl réginek érzem a filmet ahhoz, hogy ezt a témát rendesen feldolgozhatta volna (állítólag a szabados szexuális élet megjelenítése, azaz hogy nős férfiak szeretőkkel kavarnak, ki is verte a biztosítékot sokaknál). Látványra pedig unalmas, ami nem azt jelenti, hogy nem ez a fajta megvalósítás illett hozzá a legjobban, csak hogy ennél többet várok egy vizuális alkotástól.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Jack Lemmon és Joan Shawlee (Van aki forrón szereti), Fred MacMurray (Gyilkos vagyok), Ray Walston (A gonosz érintése, A nagy balhé), David White (A siker édes illata)
- Még életben vannak: Shirley MacLaine (81), Hope Holiday (85), Naomi Stevens (89)

1 komment

Magánbeszélgetés (1974)

2016. február 03. 11:56 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Coppola, Francis Ford
Műfaj:
bűnügyi, pszichológiai, thriller
Főbb szereplők:
Gene Hackman

Megjelenés: 1974, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/vrhRsZ56b4g
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/maganbeszelgetes-the-conversation/movie-3636

Tartalom

Egy sétáló, fiatal pár zajos téren beszélget, látszólag hétköznapi dolgokról. Harry (Gene Hackman) feladata rögzíteni a beszélgetésüket megbízója számára e nehéz körülmények között is. A beszélgetés rögzítése után Harry hazamegy. Egyedül él, szakmájával együtt jár az állandó gyanakvás, nagyon óvatos, nehogy bármilyen információt kiadjon magáról, ezért nem barátkozik. Ennek ellenére is kiderítenek róla érzékeny információkat a szomszédok, ismerősök, amit Harry nehezen visel. Ahogy telnek a napok, sikerül érthetővé varázsolnia a pár teljes beszélgetését, amelyben elhangzik a férfi (Frederic Forrest) szájából az is, hogy "megölne minket". Ez felidézi Harry egyik korábbi esetét, ahol a lehallgatást követően meggyilkoltak három érintettet. A bűntudat miatt egyre inkább próbálja értelmezni is az elhangzottakat, és nyomozásba kezd...

A thriller-szál ellenére a film sokkal inkább szól Harry magánéletéről, viszonyáról a külvilághoz, személyéről. Kezdetben csak a beszélgetés minősége érdekli, oda se figyel a tartalmára. de épp személyisge miatt kezd odaigyelni rá és értelmezni. Ami előbb hétköznapi beszélgetésnek tűnik, az utóbb már halálos fenyegetéssé kezd válni és Harry életét is befolyásoló eseménnyé, noha neki igazából továbbra sincs semmi köze hozzá. Személyisége ezzel párhuzamosan kezd átalakulni; eddig csak néha tudott belőle kitüremkedni a magánélet (pl. gyónáskor), de egyre jobban megnyílik, végül pedig szimbolikusan végez magával.

Megvalósítás

Szimbolikus, folyamatosan jelzi Harry kényszeres elzárkózását a külvilágtól (szinte mindig elkülönülve látjuk, szoba, telefonfülke, gyóntatófülke... stb.), illetve a megfigyelés eszközei is rendre feltűnnek (telefon, távcső, lejátszó... stb.). Minden jelenet azt mutatja, hogyan alakul át Harry belső világa lépésről-lépésre, ahogy beléhatol a külvilág (istenkáromlás-gyónás- Mária-szobor megsemmisítése). Érdekesség, hogy bár Harryt tartják szakmája legnagyobbjának, végigi halálosan amatőr hibákat követ el. A legerősebb allegória persze az, amikor lehallgatókészülék után kutatva teljesen feldúrja saját lakását és mindent megsemmisít egyetlen személyes tárygát kivéve, a szaxofonját.

Állítólag a film Antonioni egy filmjének amerikai változata és az első jelenet tiszteletadás neki: ebben a kamera lassan, távolról közelít a térre, az arctalan tömeg így fokozatosan bomlik egyénekre szemünk előtt. A film színvilága végig jellegtelenül szürkés, mint Harry esőkabátja, a film vége pedig már előre vetíti az Apokalipszis most végét, amelyben Harry álma és látomásos képzelete egészen más síkra tereli a filmet.

Élmény

Bár véletlen egybeesés, a film éppen a Watergate-botrány kellős közepén jelent meg, ami rögtön politikai színezetet is adott neki, miközben sokkla inkább egzisztencialista, filozofikus történetről van szó. Egy másik párhuzam, ami adja magát, az A mások élete, amelyben a főhős szintén hasonló változásokon megy át passív félből aktív szereplővé válva. Mai szemmel persze egészen más a helyzet, az internet korában mást jelent a megifgyelés és a privát szféra, így egy kicsit nehezebben érezhetjük át a film egzisztencialista témáját. Megvalósításában nem rossz egyáltalán, a vége kifejezetten erős a gyors vágásaival és elborultabb képeivel, de az idő nagy részében nem igazán látványos.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Gene Hackman (Francia kapcsolat), John Cazale (A keresztapa I-II), Allen Garfield (Nashville), Frederic Forrest (Apokalipszis most), Harrison Ford (Csillagok háborúja, Apokalipszis most, Az elveszett frigyláda fosztogatói, Szárnyas fejvadász), Robert Duvall (Ne bántsátok a feketerigót, A keresztapa I-II, Apokalipszis most)
- A filmben feltűnik Coppola fia, Gian-Carlo is, aki 1986-ban 22 évesen hunyt el motorcsónak balesetben
- Húsz évvel később a Közellenség c. filmben Gene Hackman újra eljátsza Harryt.
- Mivel ugyanebben az évben készült el A keresztapa 2 is, Coppola mindkét filmje egymás ellen versenyezhetett a fesztiválokon.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
Mobil