Tartalom

Mr. Memória előadásán, aki képes bármilyen információt megjegyezni, váratlanul lövöldözés tör ki. A káoszban Richard mellé sodródik egy nő, aki arra kéri, vigye haza. A nő titkoztaosan viselkedik, és szűkszavúan és rejtélyesen tájékoztatja Richardot, hogy ő egy Angliát védő titkosügynök, akit ellenséges kémek (többek közt egy csonkolt ujjú) üldöznek, most is épp figyelik az utcáról. Másnap reggel Skóciába, Killin környékére menne, hogy megakadályozza a fontos információk kicsempészését, de hajnalban Richard már késsel a hátában találja. Kilopózik a vasútállomásra a kémek elől, de már az újság is tele van a nevével: a rendőrség is keresi gyilkosságért. A nő térképével végül eljut egy köztiszteletben álló professzorhoz, aki segíthet tisztázni, ehelyett azonban bevallja, hogy ő a csonkolt ujjú kém, és lelövi Richardot...

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az izgalmas, humoros, fordulatos történet mögött valamilyen motvíum még meghúzódik. Többen felvetették a megbéklyózó házasságot, és visszagondolva ez teljesen jogos (pl. a bilincsbe vert pár), bár jó lett volna, ha kapunk erre valamilyen konkrétabb utalást Hitchcocktól. De nem ezt érzem benne, hanem valami parodisztikusat, csak nem találtam öszefüggéseket e jelenetek között (pl. Mr. Memória első, bohózatba fulladó előadása, a politikai gyűlés, Mr. Memória utolsó előadása, ahol a színpadon táncoslányok ropják, miközben egy férfi haldoklik a színfalak mögött... stb.). Talán korabeli filmek kigúnyolása, nem tudom.

Megvalósítás

Ezt a filmet tartják az egyik első klasszikusan hitchcocki filmnek tekintettel elsősorban arra a motívumára, miszerint egy ártatlan ember kerül olyan veszélyes helyzetbe, amiről fogalma sincs, és gyakorlatilag az egész világ ellene fordult. Mint utólag kiderült, teljesen jogosan éreztem az Észak-északnyugat elődjének, hozzáértők szerint is ez utóbbi a 39 lépcsőfok amerikai változata. További hagyományos elemek még a szőke nő és a hozzá kapcsolódó szexualitás vagy a vonatozás.

A tempó nagyon gyors, rengeteg helyszín és helyzet váltja egymást; főszereplőnknek folyton menekülnie kell, és ettől izgalmassá válik a történet. Ugyanakkor nagy, megdöbbentő fordulatok nem nagyon vannak, ellenben talán ez az eddigi leghumorosabb Hitchcock-film, és talán itt a legfülledtebb a hangulat is. Korábban a már említett Észak-északnyugatban éreztem hasonlót, de itt mindhárom nővel benne volt a levegőben a szex. Van pár érdekesebb vágás is, mint pl. a háziasszony sikoltásának átváltása a vonatfüttybe vagy amikor Richardot megölése után közvetlenül életben találjuk.

Élmény

Sokan inkább annak tulajdonítják a film jelentőségét, hogy ez az egyik első igazán hitchcocki film, de én jobban élveztem sok másik klasszikusánál. Szerintem mai szemmel is láványosan akciódús, fordulatos, és elsősorban humoros. Szemet ritkán gyönyörködtet, és nagyon mély üzenete sincs feltehetően, de vannak kreatív részei, és nem unatkoztam alatta.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Jerry Verno (Piros cipellők)
- A filmet többször feldolgozták, ezen a blogon pl. egy másik változatról is olvashattok.
- A szokásos Hitchcock-cameo:

Tartalom

Jack hamarosan megnősül ezért barátja, Miles (Paul Giamatti) előtte még egy egyhetes kiruccanásra viszi a Santa Ynez völgyi borvidékre. Jack korábban szappanoperasztár volt, most már csak szinkronszerepeket kap, és még egyszer utoljára szeretné kiélni magát. Miles hobbi-borkóstoló, már régen elvált, de nem tudta még feldolgozni, depressziós. Ráadásul regényét sem sikerül kiadatnia, így megmarad egyszerű angoltanárnak. Ő csak egy nyugodt hetet szeretne golfozással és borkóstolással tölteni. Jack persze azonnal keresztülhúzza a számításait, duplarandit szervez két helybéli nővel. Jacknek sikeresen össze is jön a kaland, szinte már fontolgatja, hogy lemondja az esküvőt új barátnője kedvvért, aki persze mit sem sejt a házasságról. Milesék is vonzódnak ugyan egymáshoz, de a férfi depressziója miatti gátlásai megakadályozzák, hogy azonnal összemelegedjenek. Az idilli helyzet addig tart, amíg Miles véletlenül el nem szólja magát, hogy Jack házasodni készül...

Próbáltam metaforákat keresni a filmben, mert sokminden adná magát (a bor, az utazás, a házasságok), de nem találtam meg a kulcsot. Így a film mindössze egy történet két kapuzárási pánikkal küzdő, középkorú férfiról, akiknek az élete valmilyen szinten kisiklott, kerülőutakkal is próbálkoznak, majd viszatérnek a "főútra".

Megvalósítás

A történet keserédes vígjáték, a poénok a két férfi természetének különbözéségéből adódnak: Jack kamaszosan felelőtlen, Miles mogorva vénember, de belül mindketten inkább szorongó, bizonytalan emberek. A legjobb jelenet, amikor Miles és barátnője kedvenc boraikat leírva valójában legbelsőbb énjüket tárják fel egymás előtt, közben csókosan nézve ;) A film végére kibékülnek életükkel, és folytatják útjukat.

Formailag nem nagyon tudok kiemelni semmi, a filmen végigvonuló, jellemző technikát; a helyszínek valósak, a borvidék pedig meseszerűen tökéletesre lett fényképezve.

Élmény

Nem egy hahotázós vígjáték, és még nem is az a fajta, amin végig mosolyogsz. Akik szeretik, természetességét emelik ki, és valóban hitelesnek tűnik - talán a rendező önmagát vetítette Miles karakterébe. Akik nem szeretik, azok céltalanságát vetik a szemére, mert bár a bor köré épül az egész, mégsincs igazi jelentősége. Én jól szórakoztam rajta, de különösebben nem indított meg.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Paul Giamatti (Ryan közlegény megmentése)
- Sandra Oh (Stephanie) a rendező, Payne felesége
- A borfogyasztás a film megjelenése után jelentősen megugrott, elsősorban a filmben egekig magasztalt Pinot Noiré.

Tartalom

Párizs, nem sokkal a harmadik világháború előtt. Egy kisfiú emlékezetébe szinte beleég egy nő arca, amikor a közelben váratlanul meghal egy férfi. Később a harmadik világháborúban Párizs elpusztul, és az emberek a föld alá kényszerülnek. Foglyokon kísérleteznek, hogy időutazással szerezzenek segítséget a jelennek vagy a múltból vagy a jövőből, a utazás azonban mentálisan nagyon megterhelő. Az egykori kisfiú most fogoly, a nő arcának képébe kapaszkodva képes megőrizni épelméjűségét és visszajutni a múltba. Egymásba szeretnek. Miután sikeres a múltbautazás, a jövőbe is elküldik a férfit, és a jövő emberei adnak egy generátort, amivel elláthatja magát energiával a jelen emberisége. A foglyot visszatértekor kivégeznék, de a jövő emberei a férfi kérésére segítenek neki visszamenni a múltba a szerelméhez. Ám mielőtt újra egyesülhetnének, egy kisfiú előtt lelövik...

Nem tudom, hogy 1962-ben mennyire volt újszerű az időhurok, de mára lerágott csont, így maga az időutazós koncepció kevésbé érdekes, ahogy a disztopikus majd fantasztikus jövő sem az, hiszen be sincsenek igazán mutatva. Mert nem is ezekről szól a film, hanem egyrészt az időhurokból adódó egzisztencialista sorsfelfogásról (a férfi első és legfontosabb emléke önmaga halála), illetve ennek egyetemesebb kiterjesztéséről (a jelen viszonyulása a múltjához és jövőjéhez, illetve ezek fordítottjai).

Megvalósítás

A legszembetűnőbb jellegzetessége a filmnek az, hogy állóképeket használ, azaz tulajdonképpen nem is annyira film, mint inkább diavetítés, vagy ahogy a rendező, Marker hívja: fotóregény. A dinamikát így természetesen a vágások ritmusa adja, de ebben az esetben ez messze nem olyan látványos, mint a Patyomkin páncélosban. Kicsit olyan, mintha az Ember a felvevőgéppel visszalépett volna egy szintet vagy legalábbis minimalistábbá vált volna.

A filmben csak narráció van, párbeszéd nincs, ugyanakkor van mozgásérzetet keltő háttérzaj, illetve elég hatásos zene. Egyes képek még érdekesre is sikerültek, de egy mozgás nélküli filmben azért több hasonlót vártam volna. Színészi játékról és karakterekről egy félórás, fényképeket mutogató film esetén nincs sok értelme beszélni.

Élmény

Két nagy problémám volt a filmmel: egyrészt hogy a rövid játékideje miatt alig volt idő megbarátkozni a stílusával, szereplőivel, vagy egyáltalán felfogni, hogy mit is akar, másrészt pedig hogy a 12 majom már elspoilerezte a végét, így gyakorlatilag hatástalan volt filmvégi meglepetés. Nem ez ugyan az első időutazós film, de mindenképpen alapmű. A megvalósítása is érdekes volt, de nem érzem előrelépésnek az 1920-as évek szovjet filmjeihez képest.

Tartalom

Az első világháborúban egy civilben zsidó borbély (Charlie Chaplin) megmenti egy tiszt, Schultz életét, de megsebesül, és a külvilágról mit sem sejtve ápolják a kórházban húsz évig. Mire hazamegy, Tomániában már gettó és antiszemita törvények várják, és tájékozatlansága miatt természetesen rögtön összetűzésbe kerül a hatóságokkal. Schultz eközben magas pozícióba került, de amikor a rendőrállammá vált ország diktátorával, Adenoid Hynkellel (ugyancsak Charlie Chaplin) szemben kiáll a zsidók mellett, letartóztatják. Sikerül elmenekülnie, és a borbélynál és barátainál keres menedéket, de végül mindkettőjük munkatáborba kerül. A borbély barátai a fokozódó üldözés elől Osterlichbe költöznek, ahol béke van - hiszen ők csak békében szeretnének élni. Nem is sejtik, hogy mind Hynkel, mind szövetségese, Baktéria diktátora, Benzino Napaloni épp Osterlichot akarja elfoglalni. A két diktátor összekülönbözik a kérdésen, ezért Hynkel és a hadsereg a határon megbújva, meglepetésszerűen akarja megrohanni az országot. Ekkor szökik meg a táborból tomániai egyenruhában borbély és Schultz, és persze összetévesztik a borbélyt Hynkellel, akinek beszédet kéne mondani a világ szeme előtt...

A film egyáltalán nem leplezetten az 1930-as évek végének európai helyzetét parodizálja egyrészt az állami szintű antiszemitizmust bemutatva, másrészt a német vezetést (Hitler, Göbbels, Göring) és Mussolinit kigúnyolva. A történet arra a poénra épül, hogy Chaplin csavargója és Hitler ugyanazt a jellegzetes bajszot viseli, így adott, hogy összekeverjék őket, és Chaplinnek így lesz lehetősége elmondani a film végén a Modern időkben már részben kimondott humanista gondolatait a világról:

Greed has poisoned men’s souls, has barricaded the world with hate, has goose-stepped us into misery and bloodshed. We have developed speed, but we have shut ourselves in. Machinery that gives abundance has left us in want. Our knowledge has made us cynical. Our cleverness, hard and unkind. We think too much and feel too little. More than machinery we need humanity. More than cleverness we need kindness and gentleness. Without these qualities, life will be violent and all will be lost....

Megvalósítás

A film meglehetősen epizodikus szerkezetű, egymást váltogatják a borbély és Hynkel jelenetei, ami még nem lenne baj, ha ezek egymásra építkeznének, de gyakran nincs köztük összefüggés, csak egy-egy alkalmat jelentenek egy gegre. Amik közül 1940-re azért már több is ripacskodóan idejétmúlt, hiszen eddigre már a gyorsan szövegelő, szellemes poénok az elterjedtek, nem a kétballábas bohócok. Bár ez nem némafilm, itt is sok a párbeszéd nélküli geg. A nagy beszéde előtt a Chaplin-borbély talán önkritikusan meg is jegyzi, hogy ő nem tud beszélni. Nemcsak a karaktereket, hanem a hozzájuk kapcsolódó filmeket is felhasználták: többször hallhatunk híradószerűen alákommentált jeleneteket, ami megint csak humorforrás, hiszen érezhetően Hynkel beszédeit finomítja a kommentátor.

És ha már a beszédek: Hitler-Hynkel "attribútuma" bajsza mellett a karizmatikus beszédei, adott volt, hogy ez is ki legyen gúnyolva. A filmben a német és olasz halandzsanyelvként jelenik meg, mint napjainkban a minyonoknál, ez újabb humorforrás. Hynkel beszédei pedig olyan erősek, hogy még a mikrofonok is elhajlanak :D Vannak még szimbolikus jelenetek, mint pl. Hynkel tánca a földgömbbel vagy Hynkel és Napaloni kajacsatája (hogy-hogy nem, épp az angol mustártól dőlnek ki). És van még benne két propagandisztikus kiszólás, az egyik a már fent említett borbély-beszéd, a másik a borbély barátnőjének (Paulette Goddard) kiszólása a kamerába, hogy a zsidók csak békében szeretnének élni. (A filmet egyébként állítólag nagyban inspirálta a náci propagandafilm, Az akarat diadala, amelyet egy egyik legjobb filmnek tartanak, de nem láttam még, ezért nem tudom megerősíteni ezt a párhuzamot.)

Élmény

A film egészen komoran mutatja be a zsidók állami elnyomását, de Chaplin ezen szociális érzékenységéről már meggyőződhettünk a Modern időkben is. A beszéde gyekszik egyetemesebb hangvételűvé tenni a történetet, de összességében nagyon aktuálpolitikai, ezért szerintem idővel nézhetetlenné fog válni a kor ismerete nélkül. A legfőbb probléma az, hogy az elnyomókat igazából nem annyira szatirikusan parodizálják mint a Dr. Strangelove-ban, hanem kigúnyolják, szerencsétlen bohócokként feltüntetve őket. (Illetve egy olyan jelenet van, ahol egy zsidó kölcsönére szorul Toménia, és addig félre tudják tenni az antiszemitizmust, ami jól láthatóan csak politikai fogás.) A film közben pedig végig arra gondolunk, hogy Chaplinék ekkor (a film 1938-1940 között készült) még azt hitték, ennél rosszabb már nem jöhet, és nem is sejtették, hogy nemhogy jobb lesz, de még rosszabb a következő évtized... De ennek volt köszönhető, hogy a film még elkészülhetett, és így ábrázolhatta a diktátorokat, mielőtt legfőbb gonoszokká váltak volna a szemünkben.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Paulette Goddard és Chester Conklin (Modern idők), Henry Daniell (Nagyvárosi fények, Philadelphiai történet), Billy Gilbert (Hófehérke és a hét törpe)
- Maurice Moskovitch (Mr. Jaeckel) a film megjelenésének évében hunyt el 68 évesen, műtét során fellépő komplikációkban.

Tartalom

Angier és Borden (Christian Bale) bűvészinasok a 19. század végi Londonban. Borden vakmerő ambíciója miatt Angier szintén bűvészinas felesége belehal egy félresikerült mutatványba, és a csapat szétszakad. Angier bosszút állna Bordenen a golyófogó mutatványa elszabotálásával, de Borden túléli a merényletet és ő is elszabotálja Angier madárkalitkás és egyéb mutatványait. Idővel Borden a teleportáló ember mutatványával gyarapodó hírnévre tesz szert, aminek nyitjára Angier sem tud rájönni. Angier végül a feltaláló Tesla gépének segítségével lesz képes hasonló kaliberű trükkre. A két ember megszállott viszálykodása magánéletükre is rányomja a bélyegét, eltávolodik tőlük minden szerettük. A végső fordulat akkor következik be, amikor Borden szeme előtt hal feleségéhez hasonló halált Angier, Bordent pedig letartóztatják gyilkosságért és halálra ítélik.

A film nagyjából arról szól, hogy a két rivális megszállottsága hogyan öli ki belőlük az emberséget, noha azon el lehetne vitatkozni, különösen Borden esetén, hogy induláskor mennyire voltak már eleve ilyenek. Angier a rivaldafényért, Borden a bűvészet kedvéért hoz az értelmesnél nagyobb áldozatot. A film számos módon ellenpontozza a Borden-Angier párost: feltörekvő-lecsúszó, természetes-mesterséges, valódi érték-marketing... stb. Egy másik végigfutó, kimondott témája a történetnek az illúzió, illetve az az iránti vágy. A közönség tisztában van az átveréssel, de szeretné elhinni a csodát.

Megvalósítás

A film egyik erőssége Nolan korábbi filmjéhez, a Mementohoz hasonlóan az összekuszált szerkezet, ami itt nemcsak időbeli, de nézőpontok közötti váltásokat is alkalmaz. A narratíva már az elején tisztázza a trükk három szintjét, és a történetünk is ehhez igazodik: ígéret-fordulat-jutalom. Illetve mégsem egészen, hiszen jutalom nincs, csak ígéret és fordulat - de erről később. A film beteg szimbolikája, hogy minden trükk halállal jár, legyen az madár vagy ember. Tesla készülékei látványosak voltak, de azért nem egy 21. századi csúcstechnika az áram megjelenítése, ahogy a bűvésztrükkök sem.

És most térjünk vissza picit a "nincs jutalom" részhez. A fordulatok megvoltak, de nem igazán voltak hatásosak. Pedig nem lett volna nehéz szájtátósabbra csinálni, de Nolan szándékosan lőtte el előre ezeket a poénokat és hagyott rengeteg nyomot és utalást arra, hogy tudjuk, kire és mire kell gyanakodni. Hogy ezzel mi volt a célja? Talán megfosztani a bűvészetet épp attól az illúziótól, amit tulajdonítani szeretnénk neki: a trükkök direkt járnak halállal, direkt tudjuk vagy sejtjük már viszonylag korán, hogy mik a titkuk, és direkt nem valami csavaros és megdöbbentő titkok ezek, hogy annál illúziórombolóbbak legyenek, amikor végre lelepleződnek.

Élmény

És mégegyszer visszatérve a "nincs jutalom" részhez. Amit nagyon hiányoltam a film végéről, hogy az egész bűvészkedést átemelje a film világába, amelyben a bűvészet a film, a bűvészek pedig a filmkészítők. Tökéletes trükk lett volna párhuzamot vonni a bűvészet és aközött, ahogy a filmesek ringatnak minket illúzióba. Egyesek szerint annyiban ez így is történt, hogy a századfordulós bűvészet közvetlen előzménye volt a filmes korszak kezdetének. Szóval összességében egy érdekes film volt, de úgy érzem, többet is ki lehettt volna belőle hozni.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Christian Bale és Michael Cane (A sötét lovag), Andy Serkis (A gyűrűk ura)
- Roger Rees (az Angiert képviselő ügyvéd) idén hunyt el 75 évesen.
- David Bowie, az énekes alakította Teslát.
- A film számos dologban a valóságból merített: a golyófogó trükk tényleg számos baleseti halállal végződött, többek között annak a Csung Ling Szunak is ez lett veszte, aki feltűnik a történetben. Angier és Borden rivalizálása is a valóságból ered, Maskelyne (a fizetős vécé feltalálója) és Kellar a lebegést próbálták egymástól ellopni.
- Edison és Tesla rivalizálása ugyancsak valós.