Artúr filmélményei

Ragyogás (1980)

2015. október 07. 21:12 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Kubrick, Stanley
Műfaj:
horror, pszichológiai
Főbb szereplők:
Jack Nicholson, Shelley Duvall

Megjelenés: 1980, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/6lClewZeGV0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/ragyogas-the-shining/movie-40032

Tartalom

Jack (Jack Nicholson) író, elvállalja egy nyári hotel gondnoki pozícióját télre, ilyenkor ugyanis a hotel a kemény tél miatt bezár fél évre. A vezetők figyelmeztetik, hogy korábban egy gondnok a magánytól már bekattant és lemészárolta családját, de Jacknek ez nem gond, hiszen szeretne nyugodt körülmények között dolgozni. Vele tart felesége és kisfia, Danny, akinek különleges képessége van: afféle telepátia, összeköttetés a szellemi világgal. Meglepetésünkre a hotel egyik dolgozója (Scatman Crothers) is képes erre, ő ragyogásnak hívja. Mielőtt elmegy, figyelmezteti Dannyt, hogy magának a hotelnek is van ragyogása. Egyedül marad a család, a tél beálltával elszigetelődnek a külvilágtól, és ahogy telik az idő, Jack egyre frusztráltabbá kezd válni a rosszul haladó írás miatt...

Nem tudom hogy én butultam-e el vagy lettem figyelmetlenebb, de ennek a filmnek sem sikerült felgöngyölítenem a szimbolizmusát. Semmiképp sem arról van szó, hogy Jack becsavarodik a hoteltől, hiszen már a kezdetektől sem normális, bár ez nem látszik azonnal. Az elszigetelt ház, a látomások egyértelműen valamiféle allegóriára utalnak, és sokan az indiánok kiírtására gyanakodnak, az amerikai imperializmusra vagy a holokausztra, de egy-egy nyomot leszámítva nekem ezek nem túl meggyőző elméletek. Inkább egyszerűen valami olyasmiről lehet szó, hogy Danny vagy Jack, esetleg a hotel elméje/ragyogása rávetül a jelen valóságára.

Megvalósítás

A fényképezés gyönyörű, részben a grandiózus amerikai tájképek miatt, részben a szállodabelső élénk színei miatt. Erre még külön rátesz egy lapáttal az olyan kameraállás, amikor ezekre az élénk színekre koncentrálnak és nem hagyják belezavarni a kevésbé odaillő színeket. Ez most semmiségnek és tök egyértelműnek tűnhet, de ennek ellenére ritkán látni olyat, hogy valami nem bontsa meg e színes egységet. Kubrick, a rendező feltűnően sokat használta a Toy Storyéhoz hasonló padlóközeli állást Danny tricikléjét követve. Ez gondolom részben ennek az akkor új technológia újszerűségének köszönhető, ugyanakkor sokkal jobban átadta Danny szemszögét, és egyben kevésbé láthattunk, mi van előttünk - ez ugye segíti a meglepetéseket.

A film szerkezete az időérzékünk is teljesen összekeveri, össze-vissza dobja be a különböző időt jelző feliratokat, míg végül el is hagyja őket. hasonlóan jár el a látomásokkal is; nem szaporodnak meg a természtefeletti események, ahlgy normál esetben várnánk. Egyesek szerint Kubrick célja ez is lehetett, hogy kizökkentse a nézőket a megszokott horrorfilmes folyamatból. A zene a műfajhoz illően ijesztően éles, magas hangokkal operál, de egy idő után nekem ez már inkább fárasztó volt.

Élmény

A tipikus horror elemek ellenére sem egy fosatós horroról beszélünk, de nem is pszichológiai, amilyennek a filmváltozatot köztudottan nem kedvelő író, Stephen King tervezte. Pedig vannak szellemkislány ikrek, vízihulla öregasszony, vérfolyó, sátáni szellemcsapos, hirtelen vágások, és végig arra gondoltam, hogy miért nem használják ki a látomásokat, hogy absztraktabbá tegye a filmet, mint a 2001: űrodüsszeiában. Talán tényleg azzal akartak kizökkenteni minket, hogy szándékosan nem azt teszik, amit egy gyakorlott néző vár - de így sem lett ijesztőbb. Nem nyomasztó, mint az Iszonyat, és nem tűnik az én csökött agyammal filozofikusnak sem. Szóval akkor vajon mit jelent a film, ha jelent valamit...?

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Jack Nicholson (Kínai negyed, Száll a kakukk fészkére, A tégla), Scatman Crothers (Száll a kakukk fészkére), Barry Dennen (Titanic)
- A hotel belseje nem valódi, az egész egy díszlet.
- A film zenéjét többek között Bartók és Ligeti szolgáltatják.

Szólj hozzá!

A gonosz érintése (1958)

2015. október 06. 09:18 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Welles, Orson
Műfaj:
film noir
Főbb szereplők:
Charlton Heston, Janet Leigh,

Megjelenés: 1958, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/gFCaDFAKNlk
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-gonosz-erintese-touch-of-evil/movie-897

Tartalom

Az amerikai-mexikói határmenti város elhelyezkedése miatt a bűnözők kedvelt lakhelye. Az amerikai Susie (Janet Leigh) és a mexikói Vargas (Charlton Heston) épp itt töltik nászútjukat, amikor egy autó felrobban. Mivel az autó Mexikóból érkezett, Vargas, aki magasrangú rendőr, ragaszkodik hozzá, hogy megfigyelőként részt vehessen a nyomozásban, noha a robbanás már amerikai területen történt. Az ügy nyomozója a nagyrabecsült Quinlan (Orson Welles), aki Vargas-szal ellentétben nem egy jólöltözött alak, hanem egy testileg-lelkileg mocskos, rasszista kopó. Amikor Vargas rájön, hogy Quinlan gátlástalanul bizonyítékot csempész gyanusítottjaihoz, hogy lecsukhassa őket, nyomozni kezd utána - Quinlan pedig rögtön ellentámadásba lendül, és együttműködve a helyi mexikói gengszterrel, aki amúgy is utálja Vargas-t, amiért testvérét lecsukatta, elraboltatja Vargas feleségét, hogy ráijjesszenek.

Nem vagyok benne biztos, hogy nincs a filmnek valami mélyebb, szimbolikus jelentése, de a témája alapvetően a tegnapi Egy gyilkosság anatómiájához hasonlóan az igazságszolgáltatás. Vargas fiatal, idealista, aki szerint a jogot kell érvényesíteni. Vele szemben Quinlant nem érdeklik a formaságok, el akarja kapni a bűnösöket és nem válogat az eszközökben. Bár szimpátiánk Vargas-é, a történet rávilágít, hogy ő is csak addig ilyen idealista, amíg megengedheti magának, és Quinlan bármennyire unszimpatikus, végül neki lesz igaza és ezzel megkérdőjeleződik a jó és a rossz fekete-fehér viszonya és minden árnyaltabbá válik.

Megvalósítás

Az utolsó film noirnak tartott film hangulata nyomasztó, sötét, a város mocskos. A karakterek groteszkek: Charlton Heston mint mexikói eleve vicces húzás, Orson Welles Quinlanje szinte bűzlik a képernyőn keresztül és óriási méretével elnyom mindenkit az adott képen belül. A gengsztervezér piti parókás bűnöző, alattvalói excentrikus tinédzserek, akiknek nehéz parancsolni. A legemlékezetesebb persze a félhülye éjszakai portás, akinek bomlott elméje megjelenik testbeszédén is.

A film rendkívűl gyors és dinamikus, a nézőnek végig az az érzése van, hogy rohan előre - ennek némileg ellentmond a híres kezdőjelenet, ami nem csupán egy hosszú, vágás nélküli kezdés, de mindezt úgy teszi, hogy felvezeti a történetet több eseménnyel, párhuzamosan futó cselekményekkel. A dinamikus tempót és a groteszk karaktereket érzékelteti továbbá a sok dőlt és szokatlan szögből való kamerázás, ráadásul szinte sosincs állókép, a kamera is mindig halad. Már-már kaotikus, azt se tudjuk hova kapjuk a fejünket. És ezt nemcsak a kamerával érik el, de gyakran egymás szavába vágva, egymást túlkiabálva beszélnek. Míg a film noiroknál a fény-árnyék játék inkább egyfajta kontúrt adott a képeknek, itt már annyira sötét minden, hogy kevesebb a fény, mint az árnyék, és az a kevés fény is mozog - ez megintcsak mozgalmasabbá teszi a hangulatot, és egyúttal borongósabbá is.

Élmény

Tengeribetegnek éreztem magam szinte, annyira mozgalmas a film mind tartalmában, mind megjelenésében. A film közepére tisztult le a cselekmény  és addigra szoktam hozzá a stílusához is. Kis költségvetése (annak ellenére, hogy mekorra sztárok játszottak benne) miatt ennél valószínűleg nem nézhetett volna ki jobban, de mind a képből, mind a történetből hiányzott az igazán átütő erő számomra.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Charlton Heston (Tízparancsolat, Ben Hur), Janet Leigh és Mort Mills (Pszichó), Orson Welles és Joseph Cotten (Aranypolgár, A harmadik ember), Ray Collins (Aranypolgár, Életünk legszebb évei), Joi Lansing (Ének az esőben), Harry Shannon (Aranypolgár), Dan White (Érik a gyümölcs), Keenan Wynn (Dr. Strangelove, Volt egyszer egy vadnyugat)
- Több sztárszínész is alább adott a béréből, hogy együtt dolgozhasson Welles-szel a kisköltségvetésű filmben. Jellemző, hogy kisebb szerepekre is olyan nevek jutottak, mint Gábor Zsa Zsa vagy Marlene Dietrich.
- Még életben van az elnyűhetetlen Gábor Zsa Zsa (98).

2 komment

Egy gyilkosság anatómiája (1959)

2015. október 05. 11:07 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Preminger, Otto
Műfaj:
dráma, krimi, tárgyalótermi
Főbb szereplők:
James Stewart, Lee Remick, Ben Gazzara, Arthur O'Connell, Eve Arden, Kathryn Grant

Megjelenés: 1959, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/BEk_nKGMwmU
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/egy-gyilkossag-anatomiaja-anatomy-of-a-murder/movie-40220

Tartalom

Egy amerikai kisvárosban gyilkosság történik: Manion hadnagy lelövi a helyi kocsmárost, mert az megerőszakolta feleségét, Laurát. A védelmet Paul (James Stewart) vállalja és pillanatnyi elmezavarra alapozza, mivel Manion nem tudja felidézni a gyilkosság pillanatát. A fő hangsúly azonban hamar a nemi erőszakra terelődik; a vád képviselője, Dancer (George C. Scott) eleve nem is beszélne róla, de ha már szóba jött, igyekszik kiemelni Laura ledér természetét. Sem az elmezavart, sem a nemi erőszakot nem lehet egyértelműen bizonyítani vagy cáfolni, ezért Paul tisztában van vele, hogy egyetlen esélye az esküdtek elbizonytalanítása a vád igazát illetően.

E tárgyalós drámák egyik legjobbjaként számontartott film esetében nem tudom mi volt az igazi cél, mert ugyan rávilágít több dologra, mégsem kritikusan teszi ezt. Az első ilyen történeten végighúzódó téma a tárgyalás, ahol nem az számít valójában, hogy mi az igazság, hanem hogy a jogászok mennyire tudják meggyőzni az esküdteket. Az amerikai igazságszolgáltatás tárgyalótermei színpadok, ahol a szembenálló felek minden aljas eszközt felhasználnak az esküdtszék manipulálásához. Nem tudunk sokkal többet az esküdteknél, ezért mi is hol erre, hol arra hajlunk. A másik téma, amire ráéreztem, az a feminizmus, azaz inkább a nők helye a társadalomban. A film tabudöntögetően mutatja be Laurát, aki a kor normáira fittyet hányva nagyon kihívóan viselkedik, így ellene fordulunk, és "jogosnak" érezzük az erőszakot, miközben a tárgyalótermet teljesen a férfiak dominálják és a nők csak passzív részesei az eseményeknek. Legjellemzőbb az a jelenet, amikor a bíró, az ügyvéd és az ügyésztanácskozik, mert szemérmesen nem akarják kimondani az illetlen "bugyi" szót, miközben nemi erőszakról beszélnek.

Megvalósítás

Technikailag egy ilyen filmben nincs nagy mozgástere a rendezőnek; akárcsak a 12 dühös emberben (amire vissza is utalnak a filmben), a zárt terem itt is csak annyi lehetőséget ad, hogy néha közelebbről mutassa a tanút és az őt kérdezőt, kizárva ezzel a külvilágot és intimebbé téve a beszélgetést, vagy ami még jellemző a filmre, hogy gyakran a háttérben láthatjuk a másik fél reakcióját, tevékenységét, így gyakorlatilag egyszerre két esemény fut egymás mellett. Tartalmi szempontból az élvezetet az nyújtja, ahogy a különböző információk felbukkanásakor megváltozik a megítélésünk egy-egy szereplőről, illetve ahogy mindezt a vád és a védelem próbálja a maga javára fordítani teljesen nyilvánvaló alakoskodással.

Érdekesség, hogy a filmet nemcsak az ihlető eset közelében forgatták, de a statiszták is helyiek voltak, és az esküdtek is majndem kivétel nélkül az eredeti ügy esküdtei voltak. A film dzsessz-zenéjét az a Duke Ellington dzsessz-zenész szerezte, aki maga is feltűnik a filmben dzsessz-zenészként. Végül pedig, a bíró sem színész, hanem valódi bíró volt; ő egy évvel később, 1960-ban hunyt el 69 évesen. A filmben szereplő kocsma még működik, és természetesen meghagyták a hullarajzot.

Élmény

A tárgyalótermi drámák hatásosságát szerintem mindenki el tudja képzelni, ez is egy ilyen film. Amitől több a szokásosnál, hogy őszinte. Ahogy benne is elhangzik, az emberek nem tisztán feketék vagy fehérek, így a karaktereink sem hősiesek vagy rosszak. Hiába állunk Paul mellett, a módszerei erősen kétesek; Laura annyira élvhajhász már közvetlenül az erőszak után is, hogy nem tudjuk sajnálni; Manion tettét először jogosnak érezhetjük, de annyira rosszarcúan ellenszenves (és múlttal rendelkező), hogy ezt sem láthatjuk jogos igazságtételként. Mindemellett kendőzetlenül használ olyan szexuális szavakat, ami talán mas sem lenne elfogadható tévében, nem is engedték bemutatni emiatt a filmet, amíg meg nem győződtek, hogy a szavak hivatalos szakkifejezések. A történet tehát nagyon valós, de dramatizált; nincs valódi feloldás, katarzis és nem látványos annyira, hogy ezt a hiányt ellensúlyozzák a képek. Tanácstalanul hagy minket, mint az élet.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: James Stewart (Philadelphiai történet, Az élet csodaszép, Hátsó ablak, Szédülés), Kathryn Crosby (Hátsó ablak), George C. Scott (Dr. Strangelove), Murray Hamilton (Diploma előtt, Cápa), John Qualen (Érik a gyümölcs, Casablanca, Az üldözők)
- Kathryn Crosby (81 - Mary) és Orson Bean (87 - Smith) még életben vannak.

Szólj hozzá!

A félelem bére (1953)

2015. október 04. 14:10 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Clouzot, Henri-Georges
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Yves Montand

Megjelenés: 1953, Franciaország
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/2_0OrSG5RWA
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-felelem-bere-le-salaire-de-la-peur/movie-775

Tartalom

Egy mexikói olajfaluban járunk. Ahogy a Sierra Madre kincsében, itt is sok a munka híján nincstelenné vált, lezüllött külföldi. A semmi közepén vannak, az utazáshoz nincs pénzük, csak kétségbeesetten, beletörődötten próbálnak megmaradni. Amikor egy robbanás következtében az egyik olajtelep lángolni kezd, a mindenható amerikai olajvállalat a szakszervezetek és a helyiek esetleges ellenszenvét kikerülve innen válogat sofőröket az életveszélyes, szinte öngyilkos munkára: több tonnányi érzékeny nitroglicerint kell azonnal a helyszínre szállítani tűzoltáshoz, de idő híján bármiféle biztonsági eszköz nélkül. A jó pénzért persze lesz aki vállalja, hiszen ez jelenti a menekülést. Két teherautó indul útnak két-két sofőrrel a még ki sem épült utakon, miközben a nap hője és a rázkódás is bármikor levegőbe repítheti az egész rakományt. És persze váratlan akadályok is vannak...

A film realistább első fele megismertet bennünket az ittragadt külföldiek nyomorult életével: hazavágynak, de szinte semmijük sincs, munkát pedig nem kapnak és kocsmázni se nagyon van már pénzük. Megromlottak, megkeményedtek. A film második fele már csak az útról szól, ami egy majdnem egzisztencialista trip. A négy főbb karakterünkről lehullik az álarc, a folyamatos életveszélyben előbújik igazi énjük; a túlélés esetleges, nem tudhatják, nem robbannak-e fel a következő pillanatban. Az út az élet allegóriája, meg kell küzdeniük várt és váratlan akadályokkal, kapcsolatot kialakítani a melléjük rendelt személlyel. Csak azért hibádzik az allegória, mert az út végén nem feltélenül vár(ná) az embert elkerülhetetlenül halál. A végszó viszont pesszimista: "Mi van a kerítés túloldalán?" Kérdi az egyik haldokló. "Semmi."

Megvalósítás

A film tehát két jól elkülöníthető részre oszlik, az első naturalistán realista: az elején egy kisfiú istenként kínoz rovarokat, épp mint a Vad banda kezdőképein. A szexualitás kendőzetlen, és erőszakot ugyan nem látunk, de benne van a levegőben, és semmiképp sem heroikus vagy akciófilm jellegű, hanem valódi. A karakterek nem szentek, sőt, a többségük inkább ellenszenves. Mario ugyanaz a felelőtlen proli pöcs, mint amit Marlon Brandótól láthattunk A vágy villamosában, Jo kezdetben keménykedik, de amikor sor kerül az útra, esendően gyenge emberré válik.

A film számos utódjának mintaképe lehetett; a Vad bandát már említettem, de egyértelműen felismerhetőek rajta Leone westernjeinek csendes, feszült arcközelijei, a környezetről nem is beszélve. Amiért mindenki imádja, az a teherautós szállítás hitchocki izgalma: hiába döcögnek lassan, végig ott van a levegőben, hogy bármikor robbanhat a rakomány, és a film ezt ki is használja bőven, amikor kíméletlen lassúsággal mutatja a veszélyesebb helyzeteket. Az ember lélegzete néhe bennragad, mint a Rififi a férfiak közt kasszafúrós jeleneténél. De menni kell a boldog jövő reményében, minden veszélyt vállalva. Ahogy Jo megjegyzi: azért fél Marioval ellentétben, mert már tapasztalt és érti a kockázatot.

Élmény

Kétségtelenül sok pozitívuma van a filmnek (és azért néhány negatívuma is), de összességében mégsem tetszett igazán. Képileg is vannak benne remek megoldások, tartalmilag szintén nehéz rajta fogást találni, és mégsem áll össze számomra igazán remek filmmé - de nem tudom megmondani, mi hiányzik belőle vagy mi rontotta el.

Érdekességek

- A mellekhez tartozó színésznőt Vera Clouzot, a rendező felesége alakította. 1960-ban, 46 évesen hunyt el szívrohamban.
- Az olajtócsa/tó valódi volt, a színészek meg is betegedtek tőle, amikor el kellett benne merülniük.

2 komment

A mások élete (2006)

2015. szeptember 28. 20:20 - Liberális Artúr

 

 

Rendezte: Donnersmarck, Florian Henckel von
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Ulrich Muhe, Martina Gedeck, Sebastian Koch

Megjelenés: 2006, Németország
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/n3_iLOp6IhM
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-masok-elete-das-leben-der-anderen/movie-79676

Tartalom

1984, Német Demokratikus Köztársaság. Wiesler lojális, hithű szocialista titkosügynök. Következő feladata a népszerű, de látszólag feddhetetlen drámaíró, Dreyman lehallgatása miniszteri utasításra. Dreyman azonban nem a rendszer ellensége, így elnyúlik a megfigyelés, és Wiesler egyre jobban megkedveli az írót és szerelmét, a szintén  népszerű és tehetséges Christát. A miniszteri utasítás valódi célja azonban csupán annyi volt, hogy a miniszter Dreymannal megzsarolhassa és lefeküdhessen Christával. Amikor Dreyman erre rájön, szembefordul a rendszerrel és nyugati lapoknak ír kritikus hangvételű cikkeket névtelenül, de Wiesler sem buktatja le őt, mert eddigre már túlságosan megkedvelte a párt és kiábrándult önző feletteseiből, akiket nem a szocializmus érdekel, csak saját életük. Wiesler felettesei végső megoldásként letartóztatják Christát, hogy kiszedjenek belőle bizonyítékokat Dreyman ellen. Wieslernek kell kivallatnia...

A film témája evileg a szocialista titkosszolgálat elembertelenítő tevékenysége ("csak Magyarországon követtek el több öngyilkosságot"). Sok oka lehet, de ez a kiszolgáltatottság nekem ez egyáltalán nem jött át. Ráadásul volt benne számomra egy nagy történetbeli baki, hogy Wiesler miért éppen most döbbent rá tetteire 20-30 év szakmai múlttal. Egy másik nézőpontja a történetnek, hogy Wiesler magát a közönséggel azonosítja, az előadók pedig a valós emberek az élet színpadán. Neki ez a szórakozása. Az csak hab a tortán, hogy mostani alanyai épp színházi emberek. Wiesler élete egyébként sivár, magányos, egyetlen társasága egy prostituált, aki azonban nem törődik vele, ezért is vágyik annyira arra, hogy (aktív) részese lehessen Dreymanék életének. Mindezek miatt pedig nekem nem a diktatúra jutott eszembe, hanem az internet magányos felhasználói, akik egyedül elbújva a gyakran hamis virtuális valóságban élik meg kapcsolataikat.

Megvalósítás

A film megvalósítása számomra teljesen érdektelen volt. Nem lehet panasz semmire, de nem is emelkedett ki számomra semmivel vagy legalábbis nem vettem észre. A karakterek közül a főszereplő Wiese volt a legérdekesebb, ahogy az érzelemmentes arc lassan emberivé ébred. A zene része volt az eseményeknek, hol konrétan róla beszéltek, hol a dalszöveg utalt a helyzetre.

Hangulatában próbált realisztikus lenni, pőrén megmutatva a valóságot, nem finomkodva pl. a szexszel, és a kornak megfelelő környezetben játszódott, de látszódott a kis költségvetés, ugyanis nagyon kevés volt pl. az autó ahhoz képest, hogy Berlinről beszélünk. Másik problémám, hogy igazán alkalmazhatta volna a nyolcvanas évek technikáját, hitelesebbnek tűnt volna a film azokkal színekkel és képminőséggel. Ez most túlságosan tiszta és szép volt.

Élmény

Valahogy nem jött át a film. Értettem a karaktereket, értettem a kiszolgáltatottságot, a keserű tehetetlenséget, de egyszer sem éreztem őket igazán. Talán drámaibban kellett volna tálalni vagy épp ellenkezőleg, könyörtelenül hidegebbnek.

Érdekességek

- A Stasi börtöne nem az eredeti helyszín, ugyanis az igazgató megtagadta a forgatást, arra hivatkozva, hogy nem akarja pozitív színben feltüntetni az egykori ügynököket. Amikor Donnersmarck, a rendező (egyébként nyugatnémet) Schindler hozta példának, hogy lám, a náci Németországbna is lehettek hősök, az igazgató épp ezt az érvet fordította ellene: a szocialista Németországban sosem voltak ilyenek.
- Szakértők szerint az eset semmiképp sem történhetett volna meg, mivel egyedül nem dolgozhattak ügynökök, és a megfigyelőket egyébként is megfigyelték...

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
Mobil