Tartalom

Remy egy patkány, különlegesen jó szagló- és ízlelőszervekkel megáldva. Nehezen viseli a mindenevő patkányalmot, inkább az emberi kreativitáshoz vonzódik - legalábbis az étel vonatkozásában - , amit persze az alom nem néz jó szemmel. Egy incidens során elvetődik Párizs legjobb éttermébe, ahol egy ügyetlen gyakornokkal összefogva, aki tudtán kívül a volt séf-tulaj eltitkolt fia, egyre magasabbra törnek. A jelenlegi, féltékeny főszakács (Ian Holm) azonban rájön titkukra, és mindent elkövet, hogy övé maradjon az étterem. És ha ez még nem lenne elég, a kíméletlen étterem-kritikus (Peter O'Toole) is kritikát készül írni a helyről.

Igazán központi üzenete nincs a történetnek. Remy igyekszik érvényesülni, önmegvalósulni egy ellenséges világban a családja támogatása nélkül is, akár a normákkal szembemenve, kitartva egyéni meggyőződése mellett. családja és barátai végül elfogadják, hepiend, noha igazából nem változik semmi.

Megvalósítás

A Toy Storyból már ismert perspektívát láthatjuk viszont a földönfutó, apró patkányok szemszöge miatt, az animálás pedig néhány jelenetben szemkápráztatóan gyönyörű, különösen a megáradt csatornában vergődés lett nagyon szép szerintem. Csak egy-két pillanat erejéig tart, de tök jó az ízek asszociációinak érzékeltetése zenével, színekkel, absztrakt ábrákkal (lásd az első képet). Összességében azonban számomra nem volt túl szem- és fülingerlő a rajzfilm.

Jellemzően nem a fő szál volt érdekes, hanem a mellékesek. Néhány mellékszereplő érdekes, de a főbb karakterek nekem nem voltak izgalmasak. Hasonló alapon nekem sokkal érdekesebbek voltak a párizsi lakások egy-egy pillanatra feltűnő életképei a történet egészénél. És ami még nagyon fontos: alig vicces.

Élmény

Több kritka is azt emeli ki, hogy a rajzfim egyetemesebb a ma megszokottaknál, kevés bennük az aktuális utalás. Ez lehet hogy így van, de nem több egy kedves történetnél, nincs fókusza a cselekménynek. Profin kivitelezett, de ritkán érdekes a kivitelezése.

Érdekességek

- Színészek, akiket hallhattunk korábban Pixar-filmeken kívül: Ian Holm (A gyűrűk ura), Peter O'Toole (Arábiai Lawrence), John Ratzenberger (Csillagok háborúja)
- Kisebb szerepben a rendezőt, Birdöt is hallhatjuk (ő a komornyik)
- Mint minden filmnél, itt is igyekeztek az alkotók megtapasztalni a saját témájuk valóságát: Bird gyakornokkodott a háromcsillagos French Laundry étteremben (amelynek séfje, Thomas Keller is szerepel a filmben), és a stúdióban egy évig patkányokat tartottak.
- A film sztorija egyértelmű utalás a tragikus Bernard Loiseau életére, aki öngyilkosságot követett el, miután romlott étterme megítélése.

Tartalom

Derek (Edward Norton) neonáci. Amikor fekete rablók épp az ő házát pécézik ki egy éjjel, mindhármukat lelövi, ezért három évre börtönbe kerül. Öccse, Danny (Edward Furlong) szintén nyomdokaiban jár, ő a példaképe, ahogy az egész helyi neonáci közösségnek. Három évvel később Danny feladatként dolgozatot kell írjon arról, mi juttatta bátyját börtönbe. Ekkor szabadul épp Derek, akit a börtönévek megváltoztattak, ezért otthagyja a közösséget, és öccsét igyekszik lebeszélni elveiről

A film propaganda, mint a Patyomkin páncélos, a rasszizmus ellen. És annak borzalmas, hiszen nem igazán magyarázza el, miért is rossz a rasszizmus. Felsorolja a rasszisták szokásos érveit, de nem cáfolja meg őket. Dereket megdugják fajtársai a börtönben, és szinte rögtön feladja addigi világnézetét; látjuk, ahogy a családja tönkremegy anyagilag, érzelmileg, egészségileg, de ez nincs vagy csak alig van összefüggésben Derek rasszizmusával. A film szenteciája, hogy "amitől nem lesz nekünk jobb, az nem jó", ami így önmagában baromság. Esetleg nézhetnénk a történetet kicsit általánosabban, és nem a rasszizmusra koncentrálni, hanem a gyűlölködésre, de ezt nem érzem annyira hangsúlyosnak, és ha így is van, messze nem olyan erős benne, mint amennyire szeretné hogy az legyen.

Megvalósítás

Gyönyörű, lírai képekkel operál a film, hasonlóan a Dühöngő bikához, és a zene hasonlóan erős. A visszapillantók fekete-fehérek, a kerettörténetként szolgáló jelen pedig színes. Ehhez hasonlóan gyakran találkozhatunk még ezekkel a színekkel a film során végig. A film időrendi szerkezete alárendelődik a történetnek, mint az Aranypolgárban vagy a Ponyvaregényben.

A karaktereket nem szerettem, mert bár szépen levezették Derek személyiségfejlődését, hogy hogyan válik a hétköznapi rassziszmustól szélsőséges bandavezérré, nem tűnt igazán életszerűnek, Danny pedig még kevésbé. A börtönszexes jelenet is sokkal hitelesebb A remény rabjaiban, pedig az meglehetősen szentimentális film (na nem mintha erőszakoltak volna már meg börtönben, de ugye nem is az számít, hanem hogy melyikről hisszük el jobban). Legrosszabb az egészben ugyanazok a hatásvadász elemek, amik a Patyomkin páncélosban vagy a Schindler lisájában is megtalálhatóak: az áldozatok mindig az amúgy is elesettek, akikkel könnyebb együttérezni, a háttérben pedig egy csúnya gonosz bácsi miatt van minden rossz.

Élmény

Vegyes. Egyrészt szépen fényképezett, jól kivitelezett, hatásosan működik, és van benne egy olyan jelenet, ami mindenkibe beleég, aki látta, akárcsak A faun labirintusában a borosüveges kivégzés, szóval mindenképpen örök élmény. Viszont úgy érzem, nem tálalja kellő körültekintéssel a témáját, nem kínál megoldásokat, nem segít megérteni (akkor már sokkal inkább Kosaras álmok vagy Isten városa), sok benne a valószínűtlenség, és ha a rasszizmus csak álca, és valójában a gyűlölet ellen szólt általánosabban, akkor nálam legalábbis egyáltalán nem jött át.

Egyébként vicces volt viszonthallani pont ugyanazokat az érveket, amit manapság a menekültek ellen szokás felhozni, és örültem neki, hogy ennek ellenére is objektívan tudtam értékelni a filmet, és nem vakított el "rózsadombi libsi" mivoltom abban, hogy észrevegyem a hibáit.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Edward Norton (Harcosok klubja), Edward Furlong (Terminátor 2)
- Kaye, a rendezőnek ez az első filmje, de egyik vágásával sem volt igazán elégedett, ezért nem akarta, hogy köze legyen filmjéhez. A legközelebbi rendezése párfilmes életművéből az erről a konfliktusáról szóló dokumentumfilm.
- A film részben Frank Meeink, megtért neonáci életén alapul.

Tartalom

1920-as évek, Mexikó. Dobbs (Humphrey Bogart) amerikai létére itt koldul, alkalmi munkákból tartja fenn magát, de jólétről ábrándozik. Egy munka során megismerkedik és összebarátkozik Curtinnel, aki hasonló cipőben jár. Segítik egymást a nehézségekben. Egy nap megismerkednek Howarddal (Walter Huston), az öreg, tapasztalt aranyásóval, akinek a hatására összedobják maradék pénzük, és hármasban elindulnak aranyat keresni. És találnak. Keményen dolgoznak, és közben számos veszély leselkedik rájuk: banditák, idegenek és persze a kapzsiság, ami kikezdi erkölcseiket és barátságukat...

Tanmese a kapzsiságról, az emberi jellemről. Howard, az öreg már sokat látott, képes objekítven felmérni a helyzetet, a helyén kezeli a dolgokat. Curtin ingadozó jellemű, de többször áll a jó oldalra. Dobbs az, akiről kevésbé feltételezénk a film elején - noha vannak rá jelek -, hogy nem lesz képes ellenálni az aranynak, ő az, aki leginkább bizalmatlan a többiekkel szemben, és a végére ez okozza bukását.

Megvalósítás

Ügyes, van benne egy-egy tök jó kép, pl. a váratlanul feltűnő indián, akit csak sarlóján keresztül pillantunk meg. Legerősebb persze az elbukott Dobbs megjelenítése, ahogy a tűz fellángol és beborítja elméjét. Néha az arcközelik mintha előrevetítenék Leone filmjeit. De sajnos az ilyen megoldások nem túl gyakoriak, inkább jellemzőek a hagyományos elemek. Ez volt az egyik első helyszínen forgatott film, emiatt pedig az egyik legdrágább is.

Érdekesek még a mexikóiak; az ő tömeges szerepeltetésük szinte zárójelbe teszi a maroknyi amerikai egyéni küzdelmét; olyanok, mintha a természet részei lennének, és főszereplőink eljelentéktelenednek. A parasztok egyszerre fenyegetőek és segítőkészek, a banditák bármikor lecsaphatnak, a katonaság pedig bármikor lecsaphat rájuk. Életnek és halálnak nincs jelentősége. Ijesztő erő, de nem gonosz - és nem is jó.

Élmény

Kellemesen csalódtam, nem vártam tőle többet Huston vagy Bogart korábbi filmjeinél, ehelyett kaptam egy érzékeny, néhol kreatív filmet, amely megfelelően elegyíti a különféle érzelmeket. És bár nem tökéletes tartalmát tekintve sem, szerintem sokkal inkább belekényszerít abba az elgondolkodós spirálba, mint pl. a Sztalker.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Humphrey Bogart (A máltai sólyom, Casablanca), Walter Huston és Barton MacLane (A máltai sólyom)
- John Huston, a rendező maga is feltűnik a fehér öltönyös amerikai szerepének erejéig.

Tartalom

A nem túl távoli múltban meteor zuhant egy területre, de nem találták meg sosem. Amikor a helybéliek kezdtek eltűnni, a hatóságok lezárták a területet, a Zónát. A sztalker ide segít bejutni embereknek, és végigkalauzolja őket. Érdeklődés pedig van, hiszen állítólag a Zóna egyik helyisége valóra váltja legbensőbb vágyadat. Az Író (Anatolij Szolonyicin) és a Professzor (Nyikolaj Grinyko) csatlakoznak a Sztalkerhez, aki beviszi őket a Zónába. Sztalker szerint mindehol csapda van, ezért nagy kitérőkkel, de gond nélkül eljutnak a Szobáig, ahol a kívánságok teljesülhetnek.

A film nagyon erősen filozofikus, tulajdonképpen nem is történik benne semmi, a gondolataikat közölhették volna egy asztal mellett ülve is. A Zóna az élet, ahol a megfelelő ösvényt kell választani, a három szereplő pedig más-más aspektusát testesíti meg a hozzáállásnak: Sztalkert a hit, a remény vezérli, Írót a racionalista kiábrándultsága, Professzort az idealizmusa (eg persze sok minden más is). A film nagyon sok (gyakorlatilag végtelen) asszociációt enged meg, ezért bővebben nem megyek bele a filozofálgatásba. A lényeg, hogy mivel a Szoba a legbensőbb, tudatalatti kívánságot teljesíti, belépés előtt tisztába kell jönni önmagunkkal és elvileg meg kéne érteni a világot is.

Megvalósítás

Legszembetűnőbb a Zónán kívüli világ szépiaszíne, amit felvált a Zóna színes világa. Érdekes képeket keveset találtam, a zenéjét illetően pedig váratlanul, oda nem illően csendültek fel néha klasszikus betétek.

Azt hiszem sok szimbólum lehetett benne, de keveset ismertem fel. Legerősebb talán az volt, ahogy az elhagyatott épületeket, emberi eszközöket és testeket benőtte a természet. Olvastam olyan elemzést is, amely szerint az Andrej Rubljov nyomán ez a film valójában egy modern ikon, mind stílusában, mind tartalmában.  Tarkovszkij többi filmjéhez képest a Sztalker sokkal könnyebben befogadható, mert bár cselekménye nem sok van a többiekhez hasonlóan, de legalább nem ugráló a szerkezete.

Élmény

Nem könnyű film, de nem a stílusa miatt, hanem mert meglehetősen tömény párbeszédei, monológjai vannak. Úgy érzem, az elemzések mélyebb értelmezéseket kapcsolnak a filmhez, mint amennyit ténylegesen mutat, avagy túl sokat akar valóban mutatni, és emiatt túl nehéz lett egy nézésre. Legközelebb talán máshogy fog esni.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Anatolij Szolonyicin és Nyikolaj Grinyko (Andrej Rubljov, Tükör)
- A filmet egy vegyianyag gyár közelében forgatták, amiből sok veszélyes vegyszer ömlött a filmben is látható vízbe. A forgatás után több stábtag is meghalt az ebből kialakult rákban, köztük Tarkovszkij és Szolonyicin is.
- A novella/film alapján készült nagysikerű videójáték is.

Tartalom

Yuddi igazi pöcs, mégis bejön a nőknek. Egyszerre két barátnője is van, Su (Maggie Cheung) és Mimi, és egyikkel sem bánik igazán jól, miután megkapta őket. Nevelőanyjával is érdekes a viszonya, afféle se veled, se nélküled. Amikor besokall, elindul a Fülöp-szigetekre megkeresni valódi anyját. Itt megismerkedik egy szintén hongkongi sráccal, Tide-dal, aki egy-egy véletlen folytán ugyancsak ismerte a két lányt, és mindkettő iránt gyengéd érzelmeket táplált.

A film sokkal inkább a szereplők érzelmeinek felvázolása, mintsem egy történet. Nem igazán ismerjük meg karakterüket, háttértörténetüket, kevés a cselekmény is. Yuddy frusztrált, Mimi megsebzett, Su megtört, Tide önbizalomhiányos. És mind magányosak. Életútjuk hol összefonódik, hol szétválik.

Megvalósítás

Technikailag nem találtam érdekesnek, sem képileg, sem hangilag nem kápráztat el minket. Aláfestő zene gyakorlatilag nincs, és a környezet is kopott, kopár, üres, egyhangú.

A történet sokat ugrál a helyszínek között és az időben (de csak előre), sok a kimaradt rész, gyakran találjuk magunkat teljesen új szituációban; ez nagyon emlékeztet a Kifulladásigra. Ettől és a kevés eseménytől nagyon nehezen követhető a történet, és az sem segít rajta, hogy az én szememnek nagyon hasonlóak az ázsiai arcok, a film végéig nem is tudtam őszintén szólva, hogy épp kit látunk. Ráadásul a film utolsó jelentében egy olyan férfit látunk készülődni (Tony Leung), aki addig nem is szerepelt a filmben.

Élmény

Újabb "ez meg mi volt?!" fílinges film. Ebben közrejátszott az is, hogy a nyugati típusú cselekméynközpontú filmekhez vagyok szokva, az is, hogy ezek az újabb ázsiai művészfilmek (Családi kapcsolatok, Szerelemre hangolva) hajlamosabbnak tűnnek élethelyzeteket és érzelmeket vázolni, és az is talán, hogy európaiként nem érzem át a távol-keleti néplelket. A rendező sem sietett segítségemre, hiszen ahogy fentebb említettem, a szereplők is hasonlítottak egymásra.

Szóval megintcsak elértünk ahhoz a ponthoz, hogy elment az önbizalmam, mert felkészületlenül ért egy nehezen befogadható film, és ilyenkor rendre felmerül a kérdés, hogy én vagyok túl hülye vagy a rendező öncélú? Lehet, hogy máskor megnézve jobban átjön, most mindenesetre nem sikerült.

Érdekességek

- Leslie Cheung (Yuddy) 2003-ban, 46 évesen depressziója miatt öngyilkosságot követett el:

Depression! Many thanks to all my friends. Many thanks to Professor Felice Lieh-mak (Cheung's last psychiatrist). This year has been so tough. I can't stand it anymore. Many thanks to Mr. Tong. Many thanks to my family. Many thanks to Sister Fei. In my life I have done nothing bad. Why does it have to be like this?

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Maggie Cheung, Rebecca Pan és Tony Leung (Szerelemre hangolva)
- A film forgatása alatt a maffia elrabolta Carina Lau-t, amiért nemet mondott egy filmszerepre. Szerencsére baja nem esett, de meztelen képeket készítettek róla, amik 2002-ben napvilágra kerültek.
- Carina Lau és Tony Leung házasok.