Tartalom

Közvetlenül az amerikai polgárháború előtt járunk egy déli államban. Scarlet egy nagybirtokos lánya, népszerű a férfiak körében, és vissza is él ezzel. Azonban amikor a legjobb parti nem őt veszi el, sérül büszkesége, és rögeszmésen kezd beleszeretni a férfiba. Szerelmet vall neki, aminek fültanúja Rhett is, aki azonnal átlát a képmutató Scarletten, és tudja, hogy egy határozottabb, kemény férfira, azaz rá van szüksége. Eközben megkezdődik a polgárháború, Scarlett a kislányos világából kénytelen szembesülni a sötétebb valósággal.

A film elsősorban Scarlettről szól, hogyan lesz gyerekből felnőtt, hogyan tanul meg erős és önálló lenni, és ez talán a Dél megszemélyesítése is, ahogy a régi világát "elfújja a szél", és nehézségek árán újra lábra áll. Érdekes a film szexualitása, a maga leplezett módján mégiscsak leplezetlenül mutatja meg, hogy Scarlettet nem a töketlen pasik érdeklik, hanem a kemények, és valójában akkor elégedett, ha kiadósan megdugják. Egyesek szerint ez a házasságon belüli erőszak idealizálása, de szerintem csak Scarlett karaktere tette szükségessé.

Megvalósítás

Korának egyik legdrágább filmje, élethűen korabeli, hatalmas díszletekkel és zenével, sok statisztával, sztárokkal. A festett és vetített hátterek elég szembetűnőek voltak, de nézzük el egy lassan 80 éves filmnek. Ugyanakkor gyakran szépek voltak a színek, és egyedi tudott lenni, amikor csak sziluetteket láttunk.

Volt néhány kifejezetten realisztikus, erős jelenet is, különösen a háború árnyoldalát bemutatóak, ami a második világháború közeledtével aktuálissá vált, pl. Scarlett amikor már állatiasan harap a retekbe éhezése során, vagy amikor sebesültek ezrei haldokolnak.

Élmény

A film végén Scarlett megérti, hogy az otthona a legfontosabb, és miután korábban esküt tett az égieknek, hogy sosem fog éhezni, most újra esküt tesz, hogy visszaszerzi Rhettet. Négy órában ennyi nagyon kevés. Szórakoztató a sok kaland és a karakterek együttmozgása, de ennyi időbe bőven belefért volna egy részletesebb bemutatása annak a fontos tíz évnek, ami alatt a régi Dél tovatűnt a szélben és egy új született.

Érdekességek

- Evelyn Keyes (Scarlett húga) egyik férje a magyar Charles Vidor rendező volt, a másik pedig a szintén rendező John Huston (Kínai negyed).
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Olivia de Havilland (Robin Hood kalandjai), Jane Darwell (Mary Poppins), Ward Bond (Az üldözők), Cliff Edwards (Pinokkió)
- A film szereplői közül ketten még mindig életben vannak: Mickey Kuhn (Melanie és Ashley fia), illetve Olivia de Havilland (Melanie).
- Cliff Edwards nemcsak színész volt, slágerei is voltak - ő vitte slágerre először az Ének az esőben c. dalt.
- A filmet eredetileg a magyar származású Cukor rendezte volna, de elégedetlenek voltak vele, így lett végül Fleming a rendezője. Ő azonban ekkor forgatta az Óz, a nagy varázslót is, így több más rendező is kisegítette, többek között állítólag Hitchcock is.
- Részt vett a forgatókönyv megírásában F. Scott Fitzgerald is.

Tartalom

Andy bankár, felesége meggyilkolásáért börtönbe kerül. A hely embertelen, kegyetlen őrökkel, rabtársakkal és korrupt igazgatóval, ám Andy szaktudása hasznosnak bizonyul a börtön dolgozói számára, és ezért cserébe Andy minden fogvatartottnak jobb körülményeket próbál kiharcolni. A börtön azonban továbbra is börtön, testileg és lelkileg is fogva tartja lakóit.

A börtön mint általában mindig, most is egy társadalmi allegória, de nem érzem teljesen konkrétnak, inkább afféle kötöttségnek. A címnek megfelelően az egyik fontos motívum, amit a börtön elvenne, de fontos megőrizni, az a remény, a másik az emberhez méltó élet. Az eredeti címben szereplő "megváltás" pedig ezekre utal, hiszen Andy a börtönlakók számára megváltást jelentett azzal, hogy visszacsempészte ezeket az életükbe még a falak között is.

Megvalósítás

A történet így elmesélve még egész jónak tűnik, azonban a kelleténél meseszerűbben adták elő a brutálisabb jelenetek ellenére is. Különösen Andy karakterében érzem ezt, hogy sokkal inkább testesítette meg az üzenetét, mintsem egy realisztikusabb figurát.

A képek szépek - nem tolakodnak, de azért finoman ott a szoksásos árnyék-fény játék, a színek helyszín és hangulat szerinti változtatása. Nem nevezhetem hatásvadásznak vagy giccsesnek, de mégis giccs-érzetem van; talán inkább mesterkélten akar lírai lenni, de nem sikerül neki.

Élmény

Azon morfondírozhatunk még, hogy Andy Jézus-e, esetleg a szennyelvezetőn történő megszökése a születés folyamatát akarja-e jelenteni, esetleg a szabadulásuk valójában halál; a befejezése számomra nagyon belerondított a történetbe, és nem véletlenül: eredetileg Red buszos jelenetével ért volna véget a film, de a stúdió nyomására sajnos happybb endinget kapott. Fiatalabbaknak tökéletes film lenne a maga idealista stílusával, de a verekedések és az erőszak miatt mégsem tudom ajánlani nekik.

Érdekességek

- A rendező szülei magyarok.
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Morgan Freeman (A sötét lovag), Mark Rolston (A bolygó neve: Halál).
- Andy szerepére többen is várományosak voltak (Kevin Costner, Tom Cruise, Tom Hanks, Brad Pitt), és Redére is (Clint Eastwood, Harrison Ford, Paul Newman, Robert Redford).

Valamikor 2014 őszén határoztam úgy, hogy filmes műveltséget szerzek. Négy oldal listáinak első 100 filmjének vettem a közös keresztmetszeteit, ami 70 filmet jelent a népszerűség, a tömegízlés és művészi szempontok nyomán. Minden mozizás után kritikákat és infókat olvastam az adott filmről. Természetesen a fő forrás a Wikipedia volt, de mindig kikértem Roger Ebert véleményét is - ugyanakkor igyekeztem mindig csak a saját véleményemet írni, és ahol esetleg nagyon nem egyezett a közmegegyezéssel, ott ezt jeleztem. Persze nem vagyok filmesztéta, azt írtam, amit láttam; bizonyára sok minden elkerülte a figyelmem, és sokat ronthatott vagy javíthatott az ítélkezésemen a személyes preferenciám.

Mit tanultam? Sokat és semmit. A Wikipediának köszönhetően megismertem sok színész és rendező nevét, és kicsit beleláthattam a kulisszatitkokba, illetve hogy mennyire nehezen és gyakran esetlegesen készül el egy mára klasszikussá vált alkotás. A sok klasszikus ismerete megkönnyítette felfedezni a hatásokat, utalásokat, hasonlóságokat. Minél több filmet láttam, annál könnyebben látom, hogy "hé, ezt már volt az 50 évvel korábbi xy-ban is." Viszont most sem tudom megmondani, miért van az, hogy egyes filmeket egekig magasztalnak, noha én nem érzek bennük semmi különlegeset. Azt is vártam, hogy meg fogom érteni, mikor jó egy színész, de néhány kirívóan rossz példától eltekintve ritkán vettem észre színészi teljesítményt.

Milyen filmek tetszenek? Azt hiszem, a közös pont bennük az volt, hogy a történet végére nagyon erős csúcspont került, és eddigre mind tartalomban, mind technikailag egyre absztraktabbá váltak, a téma pedig alapvetően egzisztencialista. Nagyon sokat számított, ha egy technikai megoldást a film következetesen végigvitt; nem elég egy-egy jó beállítás, mert azt önmagában hamar elfelejtheti a néző. Csak úgy adhat plusz jelentést a film képi világa, ha felfogtatja magát a nézővel. Pl. ha végig éjszaka van egy filmben és csak a végén süt ki a nap, az ha nem is tudatosul, érzékelhető. Ha csak gyakrabban van éjszaka mint nappal, akkor nem.

Ajánlások, toplisták

Abszolút kedvencek:
M (Lang, 1931)
2001: űrodüsszeia (Kubrick, 1968)
Apokalipszis most (Coppola, 1979)

Fiatalabbaknak ajánlott:
Biciklitolvajok (De Sica, 1948)
12 dühös ember (Lumet, 1957)
400 csapás (Truffaut, 1959)
Chihiro szellemországban (Mijazaki, 2001)

Váratlanul jó:
Hófehérke (Hand, 1937)
Ének az esőben (Donen-Kelly, 1952)
A siker édes illata (Mackendrick, 1957)

Különdíjak:
Legdokumentumfilmebb: Ember a felvevőgéppel (Vertov, 1929)
Legromantikusabb: Nagyvárosi fények (Chaplin, 1931)
Legfájdalmasabb: Biciklitolvajok (De Sica, 1948)
Legizgalmasabb: Hátsó ablak (Hitchcock, 1954)
Legfordulatosabb: Pszichó (Hitchcock, 1960)
Leggúnyosabb: Dr. Strangelove (Kubrick, 1964)
Legviccesebb: Egy nehéz nap éjszakája (Lester, 1964)
Legfélelmetesebb: Iszonyat (Polanski, 1965)
Legnyomasztóbb: Kínai negyed (Polanski, 1974)
Leglátványosabb: Amadeus (Forman, 1984)

Tartalom

Közvetlenül a második világháború után járunk (a film is 1946-os), katonák indulnak haza, ám jobban félnek attól, mi vár rájuk otthon, mint ha harcba kéne menniük. Félelmük nem alaptalan: a hátország megváltozott és ők is megváltoztak; nem folytathatják ugyanott, ahol abbahagyták egykor. Homer nyomorék, amit sem ő, sem környezete nem tud azonnal feldolgozni; Al már máshogy látja a világot és a munkáját, és az ebből adódó konfliktusok elől alkoholba menekül (bár nem biztos, hogy korábban sem volt nagyivó); Fred a hadseregben sokra vitte, ám a civil életben nem ér sokat a tudása...

És tulajdonképpen erről szól a film, ennél nem is kell feltétlenül mélyebb jelentésnek lennie a történet mögött. Józanul gondolkodó felnőtteket látunk, és ez pont jókor jött A sötét lovag - felemelkedés után. Teret kap a háborúellenesség, a hazatérő veteránok elleni ellenszenv, a testi-lelki sérülések, de mindenekfelett a szeretetteljes türelem, amivel a családok és barátok viseltetnek egymás iránt.

Megvalósítás

Néhány deep focus-os jeleneten kívül inkább szappanoperaszerűnek tűntek a beállítások. A fő hangsúly a történeten volt, és ezt ritkán igyekeztek technikailag is alátámasztani. Ilyen jelenetek voltak a filmvégi esküvő, Al és Fred elbeszélgetése vagy Homer ráförmedése húgára.

A Forrest Gump is érintette szőrmentén a témát, és ott is volt egy nyomorék veteránunk, akinek utómunkával radírozták le a lábait. Próbáltam rájönni, itt hogy sikerült így megcsinálni a csonkokat, mire kiderült, hogy a sérültet alakító színész valójában tényleg sérült katona, akinek nem volt színészi tapasztalata, csak önmagát kellett játszania. Kockázatos húzás, de elismerték alakítását (én nem :D). Ettől függetlenül övé az egyik legjobb jelenet, amikor barátnőjének a hálószobájában őszintén kitárulkozva megmutatja testét (ld. a fenti képet).

Élmény

Humoros, romantikus, őszinte, realista, bizakodó, és a hossza ellenére másokkal ellentétben nem éreztem unalmasnak. Eddig ez a kedvenc háborús filmem, noha nincs benne harc, viszont megmutatja a következményeit, vagy legalábbis egy részüket. Viszont kicsit terjengős lehet, hiszen ezt a lényegi mondanivalóját nagyjából elmondta a film első 15-30 percében, a többi mér csak ennek megerősítése, feldolgozása volt.

Érdekességek

- Myrna Loy (A dzsesszénekes), Hoagy Carmichael (slágerek),
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Ray Collins és Erskine Sanford (Aranypolgár)
- A szereplők közül többen is viszonylag fiatalon, 50 éves koruk környékén hunytak el.

Tartalom

Nyolc év telt el az előző rész óta, Kétarc hősként tálalásával és Batman bűnbakként mutogatásával a szervezett bűnözésnek leáldozott. Batman visszavonulva él, kesereg a múltján. Eközben azonban titkos, anarchista mozgalom szerveződik a föld alatt, élükön a Batmanhez hasonlóan erős Bane-nel. A bugyuta anarchista szöveg természetesen csak álca, a valódi cél a város elpusztítása. Batmannek még egyszer utoljára szembe kell szállnia a gonosszal, hogy végre elengedhesse múltját és továbblépjen az előző részben elhunyt szerelmén és a szülei halálán... és Batmanen.

Fordulatos, de bugyuta történet, ahol ráadásul romanticizálják a háborúskodást, ami számomra elfogadhatatlan és undorító, mégha sajnos van is valós alapja mostanában a háborúk szükségességének. A történetnek alapvetően Batman jellemfejlődéséről kellene szólnia, de ahogy Az oroszlánkirályban, úgy itt sem látjuk igazán a folyamatot, egyszer csak ott vagyunk.

Megvalósítás

Természetesen a mai kor követelményeinek megfelelően látványos, és szerencsére Nolan igyekszik kerülni a digitális utómunkát is, ami egyelőre még nem olyan jó, hogy helyettesítse az élőszereplős kaszkadőrmutatványokat és verekedést. Van pár jelenet, ami kellőképpen hangulatos és erős, ilyen pl. a amerikai futball meccs, a rögtönítélő bíróság vagy az utolsó 2 perc, ahol gyors vágásokkal ugrálva a térben és időben bemutatják az események utózöngéjét.

A film nagy negatívuma a történet mellett az hogy az akció nem hagy teret és időt sem a karakterekre, sem a társadalmi folyamatok lezajlásának bemutatására - de ez az előző részben is így volt.

Élmény

Nyomasztóan negatív a tartalma miatt. Nem emlékszek, hogy bárhol máshol ennyire idealizálták volna az erőszakot, nem véletlenül tartják ezt a filmet fasisztának. És attól tartok, hogy ez a korszellemből adódik, nem szándékosan sikerült így.

Érdekességek

- Színészek, akikkel már találkoztunk korábban: Liam Neeson (Schindler listája)